Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-16 / 271. szám
Almácska, hagymácska A vártnál könnyebben nyertek a Dózsa ökölvívói Paraván nélkül Szombaton é> vasárnap folytatódott az ökölvívó-csapatverseny. A nyugati csoportban — aihol a Kaposvári Dózsa együttese is szerepel — szombaton Kiskunfélegyházán rangadó jellegű találkozóra került sor. A Honvéd Kun Béla SE csapatát titkos esélyesnek tartották. A félegyháziak azonban otthonukban vereséget szenvedték a Vasastól, ezzel a fővárosiak esélye nagymértékben megnőtt, hogy osoportel- sőként fejezzék be a küzdelmeket. A somogyi ökölvívóbaráto- kat természetesen inkább a vasárnap délelőtti pécsi mérkő- ziés foglalkoztatta. Mire lesz képes az első fordulóban győztes Steinmetz ellen a K. Dózsa, amely a nyitányon a Vasastól Pesten súlyos vereséget szenvedett. Nos, a kaposvári lila-fehérek most kitettek magukért. A több, esélyesnek számító versenyzőt nélkülöző csapat fiataljai helyenként többet nyújtottak, mint amennyit a szakvezetés tőlük várt. Elsősorban Lévai és Salamon nyert mécsesére gondolunk. Salamon a nehézsúlyban döntő fontosságú két pontot szerzett. Ez a győzelem 13:9-et jelentett a K. Dózsának. Ha Salamon kiI kap, akkor ll:ll-re alakul a pécsi mérkőzés. A megfiatalított és alaposan átalakult kaposvári csapat tagjait összességében is dicséret illeti a pécsi bravúros győzelemért. Várjuk a további jó folytatást. K. Dózsa—Steinmetz SE 13:9Pécs, Petőfi-laktanya, 600 néző. Vezette: Payer, dr. Katona. Pontozott: Dóri, Berkecz, Palásthy, Németh. Az elöl álló versenyzők kaposváriak. Papírsúly: Vatulik az első menetben föladta Kálmán ellen. Erőteljesebb, jobb volt a pécsi ökölvívó. 0:2. Légsúly: Dévényi a második menetben föladta Gera ellen. A kaposvári légsúlyúnak nem volt esélye. 0:4. Harmatsúly: Rajczi ellen a pécsiek nem állítottak versenyzőt. 2:4. Pehelysúly: Maronics pontozásos » vereséget szenvedett Jerzsabektől. Ez a találkozó hozta a nap legnagyobb küzdelmét. A tapasztaltabb Jer- zsabek a legkisebb különbséggel nyert. 2:6. Könnyűsúly: Varga pontozással győzött Farkas Cs. elA kettős hideg zuhany A győri Pardavi végig nagyszerűen fbgfe Kisst. Ezúttal viszont Túráit szerelte. A néző, aki a szombati hűvös, esős idő ellenére a pályára érkezett, győzelmet remélt ... és egy kis játékot Mert a kettő együtt jelenti az igazi élvezetet. Ha csak az egyik van meg, mindig hiányérzet keletkezik az emberben. Lám, hiába vertük meg a Dorogot, semmivel sem okozott nagyobb örömet, mint mondjuk a Békéscsaba elleni döntetlen, amikor egy kis játék is fűszerezte a kilencven percet. Igaz, akkor csak egy pont jutott, de a néző köny- nyen megbocsátott, mert jól szórakozott. Aki szereti a labdarúgást, azt nem tartja vissza a zord időjárás, a korai kezdés, a nagyobb távolság, egyszóval semmi. Azaz egy mégis: ha például a kilencven perc után azon kell gondolkodnia, hogy mit is látott, ha fel kell tennie önmagának a kérdést, hogy miért ment ki. Elkeseredésében a szurkoló néha új arcot ölt. Mert a nézőtér nemcsak tapsolni tud. Olykor könyörtelen is. És ilyenkor bírál — hangos szóval, füttyel, néha ennél durvább formákban is. Ha az elkeseredésének megnyilvánulásai megfelelő határokon belül vannak, tudomásul kell venni. Ha tapsát elfogadjuk, a nemtetszését is el kell fogadni. A néző nem érdekből szurkol. Legtöbben már gyerekkorukban eljegyezték magukat a csapattal, s amellett kitartanak. És ebből nincs anyagi hasznuk, »hűségjutalomra« nem számíthatnak, csak megbecsülésre. Ezt viszont igénylik is. Így tekintse őket mindenki, aki a kerítésen belül tartózkodik... Tudósításunkban megírtuk, hogy a mérkőzést eldöntő gól kísértetiesen hasonlított az Újpesttől kapott gólokhoz. Fazekas például pontosan azon a helyen vette le második gólja előtt a labdát, mint most Milei, és a kapu torkában senki sem ügyelt egyikükre sem. Mivel nem egyedi esetről van szó, összeszámoltuk, hogy az őszi idényben az ellenfelek hány hasonló szárnytámadása végződött góllal. Sorrendben az SBTC, a SZEOL, a ZTE, az Újpest és most az ETO összesen hét (!) ilyen gólt ért el. Ez öt pontjába került. az együttesnek. Jogos tehát a kérdés, vajon hogyan készül a csapat a hasonló támadások fogadására és hárítására? Az egyik kérdés hozza a másodikat. Vajon a taktikai terv ennyire korlátozza a hátul játszók bekapcsolódását a támadásokba, mint ahogy láttuk? Vagy nem tartják be az utasításokat? Egy rendszerint biztonsági játékra törekvő és idegenben játszó, egyáltalán nem nagy képességű ellenfél hátvédjei nagyobb gondot és energiát fordítanak a támadásokra, mint a hazai környezet előnyeit élvezők. A győri kapuvédő ez alatt a kilencven perc alatt egy kisebb regényt nyugodtan kiolvashatott volna, annyira nem akadt dolga. Ezt ne írjuk csak a csatárok számlájára, mert ők olyan szoros védőőrizetet kaptak, amilyenre régen akadt példa Kaposváron. Reméljük, hogy ebből is tanultunk, miként lehet és kell tökéletesen semlegesíteni a támadókat úgy, hogy mellette jut még energia a támadásokba való bekapcsolódásra is. Mint ahogy abból is tanulhatunk, hogyan kell a lestaktikát alkalmazni. Érződik mögötte az a rengeteg munka, amely ezt ilyen tökélyre emelte. Érdemes volna képernyőn ismétlésben látni a mérkőzést eldöntő gól előtti jelenetet is, amikor a felfutó jobbhátvéd számára valósággal folyosót nyitottak saját társai azáltal, hogy emberüket elvitték az útjából. Ezeket a tudatos elemeket hiányoltuk a Rákóczi játékából. Talán jobban, mint az elmaradt győzelmet. J. R. len. Nem mindennapi eset fordult elő a találkozón. A második percben a két öklöző összefejelt. A vezetőbíró az orvost hívta, aki egyik versenyzőt fsem engedte tovább küzdeni. A vezetőbíró kihirdette a kettős sérülést, és a szabályok szellemében az eddig látottak alapján a pontozók döntöttek. Varga javára 4:6. Kisváltósúly: Inkei pontozással győzött Pandurics ellen. A fiatal Inkei jóval tapasztaltabb ellenfelét győzte le meglepő biztosan. 6:6. Váltósúly: Budai — Center döntetlen. 7:7. Nagy váltósúly: Lévai ellen Farkas Gy. az első menetben föladta. Lévai magabiztosan öklözött, és gyors döntést erőszakolt ki. 9:7. Középsúly: Rigó ellen Sal- lai az első menetben föladta. Rigó rögtön kemény horgokkal kezdte, s fiatal ellenfele egy pillanatig sem volt versenyben.' 11:7. Félnehézsúly: lstiván az első menetben föladta Kazi ellen. Ugyanaz 'történt, mint az előző mérkőzésen, de most ellenkező előjellel. 11:9. Nehézsúly: Salamon pontozással győzött Markó ellen. A kaposvári nehézsúlyú küzdelmes mérkőzésen, meglepően magabiztos öklözéssel harcolta ki a csapat számára a győzelmet jelentő pontokat. 13:9. A csoport másik mérkőzése: Vasas—Kun Béla SE 12:10. A nyugati csoport állása a második forduló után: L. Vasas 2 2 --- 27:17 4 2. Steinmetz SE 2 1- 121:23 2 3. K. Dózsa 2.1— 1 20:24 2 4. Kun B. SE 1-110:12 — S ZIM Vasas 1-1 10:12 — A z ökölvívó-csapatbajnokság keleti csoportjában a második fordulóban a Zalka SE 13:9-re verte a Csepelt, a Borsodi Bányász 12:10-re a Debreceni MTE-t. * * * A csapatverseny a jövő hét végén folytatódik. November 21-én, vasárnap Kaposváron kerül sor a K. Dózsa—Kún Béla SE mérkőzésre. A találkozó színhelye a Dorottya- szálló nagyterme lesz. Végy egy krumplit, rajzolj neki orrot, szemet, szúrj bele egy pálcikát, arra adjál egy színes zsebkendőt, s máris kész a krumplibaba. Ugyanezt megcsinálhatod almával, hagymával, sőt még sárgarépával is. Ha együtt van a gyűjtemény, eljátszhatsz egy mesét új játékaiddal! Íme, a bábkészítés legegyszerűbb »receptje«, aminek ismeretében nyolcévesek is meg tudják csinálni kis figuráikat. Természetesen azért kell valaki, aki fölhívja a figyelmet arra, hogy ilyet is lehet készíteni, és megmutatja, hogyan? A kaposvári Krénusz János Általános Iskolában például Szendrei Andrásáé, a másodikosok napközis tanárnője. 1 Negyedik éve dolgozik az iskolában, azóta jó néhány gyerek sajátította el tőle a bábkészítés és -játék fortélyait. Tavaly első osztályosokkal gyakorolta délutánonként a másnapi leckét a napköziegy napközis csoportba. És mert mindenki tudott minden játékot és dalt, valamennyien a bábegyüttes tagjai lettek. Pepita együttes, annak a mesének mintájára, amelyben minden pepita. A házak, az emberek, még a tehén is... ben. Köziben megkérdezte, ki mit tanult az óvodában, milyen verseket, dalokat hozott? És amíg szállt a dal, mondták a verset, készültek az állatok, apró babák, amelyekkel el is lehet játszani. írni még nem tudtak, de rajzolták, maguk készítette kedvenceiket a naplójukba — tanárnőjük pedig fölírta, mi mindent tudtak már eljátszani. Negyven első osztályos járt Befejeződött a munkásszínjátszók III. találkozója Szakmai vitával és értékeléssel vasárnap befejeződött Tatabányán a munkásszínjátszók III. országos találkozója, amelyen tizenkét együttes vett részt, köztük a kaposvári Fonómunkás Kisszínpad. A csoportok különösen nagy, átütő sikert arattak a Tatabányai Szénbányák üzemeiben, ahol a munkahelyeken, műszakváltás közben szerepeltek, a munkásélet egy-egy epizódját fölelevenítő műsorokkal. A tanárnő a bábkészítés szerelmese. — Óriási lehetőséget látok benne. Az a tapasztalatom, hogy a mi gyerekeink nem nagyon tudnak játszani. Még az óvodából jöttékét is meg kell tanítani, egészen egyszerű eszközzel a kezükben fantáziáim. A lakóházak, az iskola, a napközi zártságát föl kell oldani. A bábkészítés nagy öröm, mert valamit alkotunk. Az ilyen figurával különösen nagyszerű dolog játszani. A napközis terem egyik sarka most egy év után már csupa-csupa játék. Figurák, állatok, fakanalak. — Azt szeretem, ha mindenki játszik. Sok gyerek gátlásos, de ha maga elé teszi a kis nyuszit és mögüle mondja a mesét, úgy érzi, maga a nyuszi beszél. így lassan felbátorodik. Nagyon ritkán alkalmazunk paravánt a játékainknál; ne érezzék azt a gyerekek, hogy zárt térben vannak. Mindennap játszunk, énekelünk. A gyerekek azt is megtanulták, hogy önállóan keresgéljenek mesét, verset, amelyet majd el tudnak játszani. Például gyakran adok feladatot: gyűjtoetek mesét, verset az őszről! Keressetek olyan dalokat, melyek a tankönyvben olvasott meséhez hasonlók! A báb véglegesen beköltözött a második osztályba, most már szinte mindenhez használják, s az iskolán kívül is bemutatták, mit tudnak? — Nem a szereplés a célunk. A gyerekeket sem arra tanítom, hogy produkálják magukat, de mert sokat játszanak, lassan elmúlik az izgalom, amikor idegenek előtt kell bemutatniuk tudományukat. így jutottunk el tavaly az iskolai, majd a városi, végül a megyei bemutatóra, ahol aranyérmet kaptunk. A siker feljogosított bennünket arra, hogy a Ki mit tud?-ra is benevezzünk. Mégpedig a városi döntőt kihagyva egyenesen a megyeire. Eddig nem is mondtam a gyerekeknek, hogy a somogyi játékokból összeállított kis műsorunkkal készülünk valahova. Az utolsó pillanatban közöltem velük, most is úgy, hógy ha nem sikerül továbbjutnunk, sincs semmi baj. A »pepiták« szabad szombatokon az úttörőházba járnak szerepelni. Egy nagy fóliazsákban cipelik az állatkákat, a figurákat, az anyukák segítségével varrt jelmezeket. Pillanatok alatt megtanítják társaikat azokra a játékokra, amelyeket ők játszanak a napköziben. Simon Márta Szeberényi Lehel s • Fi Él M l Az erdei ember tágra nyílt kék szemét a lányra emelte. Bizakodón, csillogón. De mintha nem pontosan értene valamit. Annyit mégis, hogy jó hír ütötte meg a fülét. A lány ennyivel is megelégedett. így gondolkodott: talán nem is tudja, mi az, hogy háború, és mi az, hogy béke. Csakhogy most nyár van, és ősz jön, majd .tél és megint tavasz... És hogy eldugott minden ölő kést a föld színéről, végre! 42. Azon a reggelen ragyogott az ég. Kék volt, kékebb már nem is lehetett. Makulányi folt nélkül. S mintha a harmat permetétől csillogna. Minden csillogott. Csillogással kezdődött már a nap. Teréza szemének csillogásával. — Te — szólt Matejnak, kezében papírszeletke reszketett, öreg újság letépett széle: hogy a kamrát sepregette, a földön lelt rá. — Anyicska zsi je... él! Él! A papírszeletkén ez állt: »Én jártam itthon, ne aggódjatok.« Nézték Matejjal, és még nem tértek magukhoz, hogy elinduljanak a hírrel. Akármerre, csak vinni, szétkiabálni. Örömükkel telekiáltani mindent. S hogy magukhoz tértek, és éppen elővették a ruhát a szekrényből, hogy elinduljanak otthonról — megszólaltak a harangok. Mind a három. Vadul zengtek, és szokatlanul ebben az órában. Mert nem volt még mise ideje. A beharangozásé legalábbis nem jött még el, s ha el jő, kurta csendítés mindössze. Vészt jajgattak a harangok, hallható volt. Tűz van tálán? Háború tört a földre váratlan? Lábdobogások, emberi zajok, kiáltozások hallatszottak. De nem túl közelről, mert Matejék háza félreesett kissé, a zsákutca végében, mint tudjuk. S odale dübörögtek az emberek, a fcövesutcán. Egy gyerekhangot mégis jól ki lehetett venni. Végigsiví- tott a falun — lélekszakadva iramlott árkon-bokron, utcaköveken át’a mezítlábas pásztorgyerek : — Jönnek! Jööönneeek! A juhok mellől látta, megismerte a katonát, s mellette a fogva tartott lányt. A hegyről ereszkedtek, az erdő szélében, jó puskalövés távolságra. De a puskagolyónál is messzibb hord a pásztorgyerek látása, ki naphosszat legelteti szemét a természet széles és hullámos világán. Így hát még a különös tányérsapkát is kivette oly messziről. S máris hagyott csapot-papot- juhot a mezőn, szedte a lábát, ahogy csak tudta, befele a faluba, a hírrel. — Hazudsz, te gyerek! — kétkedtek némelyek. Nemsokára pedig megkon- dultak a harangok. Mint amikor viharfelhőt akarnak szétkergetni. A pap a szemét törölgettea parókián. Nem tudta, mi van. Kibújt az ágyból. Magára öltötte a reverendát, s ahogy gombolgatta, meghallotta az asszonyok énekét. Bosszúsan csóválta fejét: »Már megint valami babonaság!« Odafigyelt az énekre, és hallotta, hogy nem a templom falai közül jő, hanem a szabad ég alól, távolodván. Úgy jön, remegőn szétterülve a házak fölött, mint a kövek forrósította lég. A határban vannak — állapította meg. Figyelt a dallamra. Elnyújtva emelkedett, kétszer is nekiindulva, mélyből magasba az ének, hogy az Úr megnyújtott hang panaszos lábaihoz felérvén, ott egyetlen jajgatással időzzön, mígnem elernyedten aláereszkedjék újra, s emelkedjen égre emelt szemmel ismét. És közben zúgtak a harangok, zengő szárnyukra kapva a gyönyörű bűnbánati ének megszaggatott fátylait. A fiatal pap ismerte: az ének könyörgő körmenetekre való, nagy osapások és háborúk idején... Háború idején? Halántékán verítékgyöngy fakadt. Az asszonyok kihozták a templomi zászlókat. Súlyos brokátjaik himbálózva haladtak a fejek fölött hosszú ru- dakon, aranyhímzésűk messzire csillogott. S akik futva jöttek, hogy csatlakozzanak a kisded csapathoz, mindjárt meglátták. — Ott vannak! — mutattak arra. Tele lett a rét emberrel, mert ráadásul szabad szombat volt, s azok is itthon voltak, akik az építkezésekhez jártak. S akik nem a templomi zászlók rúdj át fogták, vagy mint Králik Franyo, az énekeskönyveiket gyürkölő asz- szonyok élén a hosszú szárú processziós keresztet, azok kapát vagy villát vittek, vas- hegyű vonyigával és kazalrakó nyárssal szereikeztek fel; mindenképp volt a kezükben valami. Ondrej vállán pedig vadonatúj sörétes puska fénylett. És Ondrej maga nemkülönben. Pitykés zsávolyöltönye vi- tézlően surrogott, és bolti szagot árasztott. Bőrövet is viselt Ondrej, még be nem érett, nyers színű bőrövet, mely kemény volt még, és nem elég hajlékony, mert még nagyon új volt. Meg-megigazította magán Ondrej, sűrűbben, mint kéne, s kifeszítette hoezá a mellét. Martin vihogott mögötte. — Fúrj bele likat még. Ondrej hátranézett hivatala magasából. — Komoly dolog, nem viccelünk! S az asszonyok éneke elöntötte őket. (Folytatjuk)
