Somogyi Néplap, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-16 / 271. szám

Megkezdte munkáját a fogyasztási szövetkezetek kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) teljesítményeken túl kiterjed­tek a fejlesztési célok valóra váltásának gyorsítására is. Így ebben az esztendőben több mint 100 új kereskedelmi egy­séget adtak át rendeltetésé­nek. A jövő évi terveket válto­zatlanul a tagság és a lakos­ság jobb ellátásának, az élet­színvonal-politika megvalósí­tásának szolgálatában kell ki­alakítani. Az áfész-ek tovább­ra is a falut, ezen belül a kis­községeket és tanyai területe­ket tekintik hagyományos és fő működési területüknek. E települések lakói számára az eddigieknél is nagyobb gond­dal kell biztosítani a jobb alapellátást, elsősorban a napi közszükségleti cikkekből. En­nek érdekében fel kell ka­rolni minden kezdeményezést, és ki kell terjeszteni az ér­dekelt szervek közötti össze­fogást, az időközben kialakult új kereskedelmi módszereket, többi között a mozgóboltok hálózatát is. Túl a hagyományos műkö­dési területeken — amelye­ken a szövetkezeti kereskede­lem több mint 70, a vendéglá­tás pedig több mint 80 száza­lékos részarányt képvisel — az országos tanács változat­lanul szükségesnek tartja a kereskedelmi központokban, a városokban, a megyeszékhe­lyeken is a szövetkezeti rész­vételt, az ellátásban és a ke­reskedelmi hálózatfejlesztés­ben. A továbbiakban a SZÖ- VOSZ elnöke leszögezte annak szükségességét, hogy a terme­lés- és felvásárlás-szervezés tudatosabbá váljon. Az előadó — helyeselve a takarékszövetkezeteknek azt a fő törekvését, hogy munká­jukat a lakosság betéteinek gyűjtésére koncentrálják — felhívta a figyelmet arra, hogy az eddigieknél hatékonyabban működjenek közre a fontos lakossági célhitelek, ezen be­lül is a háztáji, kisegítő és egyéb kistermelői gazdaságok fejlesztésével összefüggő hitel­igények kielégítésében. A beszámolóban nem ke­vésbé fontos helyet kaptak a lakásszövetkezetek, amelyek az ötödik ötéves tervidőszak­ban még kedvezőbb körülmé­nyek között, s már tapaszta­latokkal gazdagodva fejthetik ki tevékenységüket. A beszámoló részletesen foglalkozik a gazdálkodás ha­tékonyságával, színvonalának növelésével, amihez egyebek mellett az azonos adottságú szövetkezetek közötti indoko­latlan különbséget kell mér­sékelni. Éppen a hatékonyság növelése indokolta a szövetke­zetek egyesülését az áfész-ek- nél, a takarék- és a lakásszö­vetkezeteknél egyaránt. A lét­rejött új szövetkezeti struk­túra észrevehetően jobban szolgálja a településhálózatba való illeszkedést, széles kör­ben létrejöttek a korszerűbb vállalati vezetés és belső irá­nyítás megszervezésének fel­tételei, a lakásszövetkezetek egyesülései pedig elősegítették a házkezelés és a karbantar­tás javítását. Az előadó hang­súlyozta: az ez év végére elő­készített egyesülésekkel az or­szágos tanács részéről kiala­kultnak és a következő évek feladataira alkalmasnak te­kinti a létrejött vállalati mé­reteket. Mivel az egyesülések a szövetkezetek nagy hánya­dát érintették, most az egész mozgalom kiemelkedő felada­ta e nagy szövetkezetek ma­ximális segítése, hogy megfe­lelően éljenek a kedvezőbb lehetőségekkel. Első helyen áll a követelmények között, hogy a szövetkezeti vezetők min­den szinten ismerjék, helye­sen értelmezzék a gazdaság- politikát, az ország minden­kori helyzetét, a központi tö­rekvéseket, és ezekkel össz­hangban dolgozzanak, érvény­re juttatva a tagsági, a cso­port- és a népgazdasági érde­kek összhangját. Egyidejűleg lényegesen magasabb színvo­nalra kell emelni a tulajdo­nosi, a vezetői ellenőrzés, s a revizori irodák tevékenységét. Az elkövetkező évek nagy feladatai, a sokrétű társadal­mi, gazdasági és kulturális teendő sikeres megvalósítása feltételezi a vezetés színvona­lának javítását a mozgalom minden szintjén. Dr. Molnár Frigyes beszéde befejező részében a három szövetkezeti ágazat kapcsola­tainak elmélyítéséről, az együttműködés szélesítésének fontosságáról beszélt. A szó­beli kiegészítés azzal zárult, hogy a párt XI. kongresszu­sán meghatározott világos po­litikai célok alapján adottak a továbbfejlődés lehetőségei; a párt, a kormány és a társa­dalom számít a szövetkezeti mozgalomra a fejlett szocialis­ta társadalom építésében. Ezt követően Nánási László, a felügyelő bizottság elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a kongresszus elé terjesztett bi­zottsági jelentéshez. Utána a mandátumvizsgáló bizottság megtette jelentését, majd megnyitották a vitát a beszámolókról, a jelentésekről és az előterjesztett dokumen­tumokról. Ä szövetkezeti mozgalom egyre magasabb szinten tölti be hivatását Németh Károly beszéde A vitában felszólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Átadta a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága szívélyes üdvözletét és jókí­vánságait, külön köszöntötte a mozgalom alapító tagjait, a szövetkezetek veterán harco­sait, majd így folytatta: — Pártunk lenini elvekre épülő szövetkezetpolitikájá­ból következik, hogy a ma­gyar szövetkezeti mozgalom a szocialista társadalmi, gazda­sági rendszer szerves részét alkotja. Az ipari, mezőgazda­sági, fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezetek sokrétű tevékenysége termelési, for­galmi részarányaikat meghala­dó jelentőségű. Szocialista ál­lamunk az állampolgárok ön­kéntes, személyi és vagyoni hozzájárulásával létrehozott szövetkezeteket sokoldalúan támogatja. Szövetkézetpoliti- kánk arra irányul, hogy a szövetkezeti mozgalom külön­böző ágai továbbra is fontos bázisai legyenek a szocializ­mus építésének hazánkban. Szövet kezetpoi i t i kánk erősíti szocialista rendszerünk leg­főbb politikai alapját, a mun­kás—paraszt szövetséget. — Jóleső érzéssel állapít­hatjuk meg — mondotta —, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom egyre magasabb színvonalon tölti be hivatását, sokmilliós tagsága becsülete­sen teljesíti a szocializmus építésében reá háruló felada­tokat. Pártunk Közoonti Bizottsá­ga a fogyasztási szövetkezetek tevékenységét úgy értékeli, hogy az alapvetően megfélel a velük - szemben támasztott követelményeknek. Elisme­résre méltó az a fejlődés, amelyet a lakosság áruellátá­sában, a kereskedelmi hálózat bővítésében, a háztáji és ki­segítő gazdaságok termelésé­nek szervezésében és fejlesz­tésében, a takarékszövetkezeti szolgáltatásokban, a lakás- építési program megvalósítá­sában elértek. Ezután méltatta az utóbbi évek társadalmi-gazdasági fej­lődését, majd ezeket mondot­ta: — Figyelmünket most a XI kongresszus határozatai­nak végrehajtása, a2okpak a céloknak és programoknak a megvalósítására kell összpon­tosítanunk, amelyek előbbre viszik a fejlett szocialista tár­sadalom építését. Nagy biz­tonságot ad, hogy a pártnak, az országnak van hosszabb távra és öt évre szóló prog­ramja. Olyan ötéves tervvel rendelkezünk, amely a szá­munkra is kedvezőtlen világ- gazdasági viszonyok ellenére nemzetközi összehasonlítás­ban is dinamikus fejlődést irányoz elő. Azt azonban tud­nunk kell, hogy töretlen gaz­dasági fejlődésünk, népünk életszínvonalának emelése mindenkitől magas színvona­lú, fegyelmezett munkát igé­nyel. / Most mindenütt, így a szö­vetkezetekben is az idei terv sikeres befejezésére és a jövő évi tervek jó előkészítésére kell fordítani a figyelmet. A fejlődés mindenütt ésszerű ta­karékosságot, a tartalékok mozgósítását követeli. A fogyasztási szövetkezetek kongresszusának dokumentu­mai, a beszámoló az eredmé­nyekkel együtt feltárják a hi­bákat, a munka gyenge pont jait és helyesen határozzák meg a feladatokat. Ezekhez kapcsolódva a következőket szeretném hangsúlyozni. Változatlanul alapvető kö­vetelmény, hogy a szövetke­zetek a párt, a szocialista ál­lam társadalmi és gazdasági céljaival összhangban szolgál­ják tagságuk érdekeit, hogy fejlődjön a közös tulajdonosi tudat, hogy jobban érvénye­süljenek az elosztás szocialis­ta elvei, s tovább erősödjön a szövetkezeti demokrácia, meg­felelően működjék az ellenőr­zés. Sokoldalúan fejlődnek a magyar—finn kapcsolatok Brezsnyev Belgrádban (Folytatás az L oldalról) goszlávia egész területe had­színtérré vált, amelyen a küz­delem lankadatlanul folyt hosszú éveken át. A hősi ha­lált haltak helyére újabb és újabb hősök álltak. Azoknak az éveknek a tűzkohójában formálódott a szocialista Ju­goszlávia. — Szeretnék azonban más­ról is szólni. Elvtársak, az önök harcának nemcsak nem­zeti, hanem nagy nemzetközi jelentősége is volt. Számunk­ra, szovjet emberek számára érezhető támogatást jelentett az országunk területén vívott súlyos ütközetekben, Európa számára pedig abban a küz­delemben, amely végül is a fasiszta hódítók teljes szét­zúzásával végződött. — Az ellenségre Moszkva alatt, a Volgánál és a kurszki kanyarban márt csapások ösz- szefonódtak az ellenségnek egy pillanat nyugtot sem ha­gyó jugoszláv harcosok bátor hadműveleteivel. Nemcsak szimbolikus jelentősége van annak, hogy 32 évvel ezelőtt az emlékezetes belgrádi had­művelet során a jugoszláv és a szovjet katonák vállvetve rohamozták a fasiszták állá­sait és felszabadították az önök büszke fővárosát. — A háború tanulságait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezek arra tanítanak bennünket, hogy nem szabad kímélnünk erőfeszítéseinket, hogy elkerüljük a múlt tragé­diájának a megismétlődését, hogy megakadályozzuk egy újabb világégés kirobbanását, örülünk annak, hogy a re­ményteljes és tartós békéért vívott nagy küzdelemben a Szovjetunió és Jugoszlávia ma közösen tevékenykedik. — Az elmúlt évtizedek meg­tanítottak bennünket arra, hogy értékeljük és erősítsük népeink barátságát. Mint kommunisták mély elégedett­ségünket juttatjuk kifejezésre, hogy marxista—leninista párt­jaink vezetésével országaink és népeink szorosan együtt­működnek a szocialista és a kommunista építés történelmi feladatainak megoldásában. — Szabad országaink kö­vetkezetesen síkraszállnak azért, hogy minden népnek és minden országnak joga legyen a szabad és független fejlő­déshez, hogy a nemzetközi kapcsolatokban az egyenjogú­ság és az igazságosság elvei érvényesüljenek. Joggal el­mondhatjuk, hogy hűek vol­tunk, vagyunk és maradunk az internacionalista eszmék­hez, melyek a hitlerista ag- resszor elleni súlyos harcban lelkesítettek bennünket. — A világ gyorsan változik. De az olyan értékek, mint a szocializmust és a kommuniz­must építő népek barátsága és kölcsönös elvtársi segítése, nemcak, hogy nem veszítenek jelentőségükből, hanem új, még nagyobb értékekké vál­nak. Szilárd elhatározásunk, kedves elvtársak, hogy önök­kel együtt lépésről lépésre haladunk előre a Szovjetunió és Jugoszlávia népeit régóta összefűző baráti kapcsolatok fejlesztésében. — Erősödjék és virágozzék országaink népeinek testvéri­sége és barátsága! — Erősödjék a szovjet és a jugoszláv kommunisták inter­nacionalista barátsága! Este Joszip Broz Tito dísz­vacsorát adott magas rangú vendége tiszteletére. A vacso­rán a jugoszláv elnök pohár­köszöntőjére az SZKP KB fő­titkára válaszolt. A jugoszláv—szovjet csúcs- találkozón ma délelőtt foly­tatják a tárgyalásokat. A fogyasztási szövetkezetek tevékenysége elsősorban a fa­lu életéhez, a falusi életviszo­nyok átalakításához kapcsoló­dik, de fontos, szerepet tölte­nek be a város és a falu kö­zötti gazdasági kapcsolatok­ban és a párt életszínvonal politikájának megvalósítása ban. A szövetkezeti kereskedel mi hálózat bővítése jelentősen hozzájárult az egész szocialis­ta kereskedelem fejlődéséhez. Helyes az a törekvés, hogy a szövetkezetek növekvő szerepet vállalnak a városok és a mun­káslakta települések üzlethá­lózatának bővítésében. Ugyan­akkor nem hanyagolják el a fejlesztést hagyományos mű­ködési területükön, erőfeszíté­seket tesznek a községek áru­ellátásának a városi színvo­nalhoz való közelítése érdeké­ben. Annak érdekében, hogy a szövetkezetek még hatéko­nyabban, lássák el feladatai­kat, szükség van a gazdálko­dási fegyelem javítására, a társadalmi érdekek követke­zetes érvényesítésére. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusán ki­jelölt, az V. ötéves tervben konkretizált társadalmi, gaz­dasági és kulturális felada­taink sikeres megvalósításá­ban a szövetkezeti mozgalom­ra, ezen belül a fogyasztási szövetkezetekre nagy felada­tok hárulnak. A fogyasztási szövetkezetek eddigi eredmé­nyei. fejlődésük kedvező ta­pasztalatai, valamint a szö­vetkezeti összefogás, kezdemé­nyezőkészség és helytállás alapján számítunk arra, hogy a következő évek nagy és fe­lelősségteljes feladatait is eredményesen megoldják. Pártunk és kormányunk ez­után ts megadja a szükséges támogatást ahhoz, hogy ide­haza és határainkon túl to­vább öregbítsék szövetkezeti mozgalmunk jó hírét. Végül sok sikert kívánt a feladatok megoldásához. • • * A kongresszus ma reggel ismét plenáris ülésen folytat­ja a vitát, majd kezdetét ve­szi az ágazati szekciók tanács­kozása. A magyar—finn kapcsolatok sokoldalúan és intenzíven fej­lődnek, szerződéssel is meg­felelően szabályozottak, prob­lémamentesek. A politikai kapcsolatok alakulását előse­gíti, hogy a két ország a leg­több nemzetközi kérdésben azonos, vagy egymáshoz köze­li nézeteket vall. Kulturális cserék A kedvező irányú fejlődést nagyban befolyásolták a ma­gyar és .a finn vezetők gyako­ri személyes találkozói. A kap­csolatok fejlődése számos egyezmény megkötésében is kifejeződött. A két ország kap­csolatainak hagyományosan legélénkebb területét a kul­turális együttműködés jelenti. A kulturális egyezmény kere­tében — kétéves munkaterv alapján — vegyes bizottság irányítja e kapcsolatok alaku­lását. A vegyes bizottság ve­zetését 1975-től államtitkári szintre emelték. Mindkét rész­ről sokat tesznek egymás kul­túrájának széles körű megis­mertetéséért. Rendszeres együttműködés alakult ki egyetemek, tudományos in­tézmények, művészeti intéz­mények, ismeretterjesztő szer­vezetek között. A két ország tudományegyetemein 3—3 finn, illetve magyar lektor te­vékenykedik. Kölcsönösen évente hosszabb időtartamra ösztöndíj áll rendelkezésre egyetemi hallgatók és kutatók számára. Kulturális kapcsolatok ki­emelkedő eseménye volt az 1973-ban Budapesten megren­dezett finn kulturális hát, va­lamint az 1975-ben — hazánk felszabadulápa 30. évforduló­jának tiszteletére — Helsin­kiben megrendezett magyar kulturális napok. A kulturális kapcsolatok ápolásában és el­mélyítésében jelentős szerepet tölt be a Finn—Magyar Baráti Társaság, amely 1975-ben ün­nepelte fennállásának 25. év­fordulóját. A kapcsolatok sajátos for­mája a barátsági hetek egy­idejű megrendezése a két or­szágban. Eddig négy alkalom­mal: 1968-ban, 1970-ben, 1973- ban és 1976-ban rendeztek barátsági hetet, amelyen a po­litikai 1 delegációk mellett 200—300 tagú csoportok köl­csönös cseréjére is sor került. Élénk kapcsolat alakult ki tíz finn, illetve magyar testvér- város. valamint a két főváros között is. Gazdasási együttműködés Rendszeresek a kapcsolatok a szakszervezeti szervek, a népfront-mozgalmak, az ifjú­sági és nőszervezetek között is. A gazdasági együttműködés területén is számottevő a fejlő­dés. A hatvanas évek második felében megkezdődött fejlő­dés az utóbbi esztendőkben dinamikussá vált. Ennek meg­felelően a magyar—finn ke­reskedelmi forgalom tavaly csaknem hatszorosa volt az 1968. évinek. A magyar kivi­tel fő cikkei: acél hengerelt­áruik, acélcsövek, alumínium, friss zöldség- és gyümölcsfé­lék, ß az utóbbi időben erő­művi berendezések. Finnor­szág elsősorban papírt, cellu­lózt, illetve papír- és faipari nagyiberendezéseket szállít ha­zánknak. Jelentősen fejlődik a műszaki—tudományos együtt­működés is. Az 1974-ben kö­tött, tíz évre szóló hosszú le­járatú gazdasági, ipari, mű­szaki—tudományos együttmű­ködési megállapodás jó felté­teleket teremt a két ország érdekelt vállalatai, intézmé­nyei és egyéb szervezetei kö­zött kooperációs tevékenység­re. Az 1970-tben életbe lépett vízummentességi megállapo­dás nagy mértékben elősegí­tette a turistaforgalom fejlő­dését. 1974-ben például a finn beutazók száma öt és félszer volt nagyobb, mint 1969-ben, a Finnországba látogató ma­gyar turisták száma pedig mintegy 50 százalékkal növe­kedett. Helsinki és Európa Magyarország nagyra becsü­li Finnország pozitív nemzet­közi tevékenységét, békepoli­tikáját. Az 1948-ban kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény alaDján példamu- . tató jószomszédi viszonyt és baráti együttműködést alakí­tott ki a Szovjetunióval. Ismeretes Finnországnak az európai bálce és biztonság fel­tételeinek kialakításában vál­lalt fontos szerepe, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésében és lebonyolításában végzett nagy jelentőségű tevékenység. En­nek az értekezletnek az első és a harmadik szakaszát Hel­sinkiben rendezték meg, s az ünnepélyes aláírás is a finn fővárosban volt a múlt évben. A záróokmányt Finnország is egységes egésznek tekinti, s az abban foglaltakat kész vég­rehajtani, ugyanezt várva va­lamennyi résztvevő államtól. A záróokmányból eredő fel­adatok Tnegvalósításának ösz- szehangolása céljából két- és többoldalú konzultációkat is folytatnak, s ennek szolgála­tában különböző társadalmi rendezvényeket ip szerveznek nemzetközi résztvétellel. A Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság kap­csolatai teljes összhangban vannak a helsinki értekezlet záróokmányában foglaltak­kal, s több tekintetben azokon túlmenő módon érvényesülnek közöttük. Így például a már említett, a kereskedelmi aka­dályok kölcsönös megszünte­téséről szóló egyezmény sze­rint. Kekkonen elnöknek a béke megőrzése és a nemzetközi fe­szültség enyhítése érdekében kifejtett tevékenységét, vala­mint a finn—magyar kapcso­latok fejlesztésében szerzett érdemeit hazánkban jól isme­rik és nagyra értékelik. Dr. Baczony László Befejeződön a PKP kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) A lisszaboni arénában va­sárnap este 30 ezer ember részvételével kommunista nagygyűlést tartottak a Por­tugál KP VIII. kongresszusán elfogadott határozatok ismer­tetése céljából. Cunhal, a párt újraválasz­tott főtitkára beszédében kü­lönbséget tett a Portugáliában kialakult gazdasági-társadal­mi viszonyok és a nyugat- európai fejlett tőkés orszá­gokban uralkodó polgári de­mokratikus állapot között. Azt mondta: ahhoz, hogy Portugá­liában megvédjék a demokrá­ciát és a forradalom vívmá­nyait, tovább kell lépni a szo­cializmus felé. »A szabadság elválaszthatatlan az államosí­tásoktól, a földreformtól, a munkásellen őrzéstől. Akik a forradalmi vívmányokra tör­nek, szembehelyezkednek az alkotmánnyal« — mondta. Nyomatékosan hangoztatta: a kommunistáknak és a szocia­listáknak össze kell fognioka gyárakban, a földeken, min­den munkahelyen a jobboldal ellen: a demokrácia megvédé­séért vívott küzdelemben. Kijelentette: a kommunis­táknak politikai magatartá­sukkal elő kell segíteniök- a nép és a fegyveres erők szö­vetségét. A lisszaboni nagygyűlésen felszólalt Ponomarjov, az SZKP KB titkára, a PB pót­tagja is. Kiemelte a portugál kommunisták kongresszusá­nak internacionalizmusát. Sík- raszáilt a Szovjetunió és Por­tugália -legszélesebb együtt­működése mellett. Emlékezte­tett Gomes volt elnöknek 1975-ben és a portugál nem­zetgyűlés delegációjának a közelmúltban a Szovjetunió­ban tett látogatására. Mind­két alkalommal megerősítet­ték, hogy a két országnak az egymás belügyeibe való be nem avatkozás a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös elő­nyök elvei alapján kell együtt- ,működnie — mondta, maid hozzáfűzte, hogy a Szovjet­unió további lehetőséget lát az együttműködés kiszélesítésére, főként gazdasági, kereskedel­mi téréin

Next

/
Oldalképek
Tartalom