Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-15 / 244. szám
Tanácskozik az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) — Ezzel a történelmileg dekadens tendenciával szemhen — hangsúlyozta Győri Imre — a szocializmus az anyagi kultúra, a gazdasá gi - termelési kultúra, másfelől a legtágabb ■értelemben vett szellemi kultúra összekapcsoláséra, ezzel együtt az elit- és tömeg- kultúra kettősségének felszámolására hivatott társadalom. A szocializmus csaknem hat évtizedes léte, fejlődése tör-' ténelmi és egyetemes érvénynyel bizonyította ezt a hiva- to-ttságat. — A szocialista kulturális politika egységesen szemléli a sokrétű emberi tevékenységet, s egyre bővülő lehetőségeket teremt a személyiség sokoldalú fejlődéséhez — mondotta Győri Imre, majd így folytatta: —■ Á szocialista társadalom és a kultúra e törvényszerű viszonyát Lenin fogalmazta meg. Az ő koncepciójára épült, és épül ma is, a hatalomra került munkásosztály pártjainak, államainak, köztük a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság kultúrális politikája. Amikor azonban — tisztelt országgyűlés — egy, a szocialista kulturális forradalommal összefüggő törvény elfogadásáról van szó, azonosulva a törvényjavaslattal és egyetértve a törvényjavaslat előterjesztőjével, azokra is emlékeztetnünk kell, akik a maguk történelmi feltételei közt kapcsolták össze a társadalmi haladás és a magyar nép művelődésének ügyét. Tszteletteü- adózunk többek közt annak a Bessenyei Györgynek, aki a XVIII. század végén a jobbágyok nyelvén, magyar nyelven szerette volna tudóssá tenni nemzetét; annak a Csokonai Vitéz Mihálynak, aki versben jajdult fel a somogysági paraszt iskolázatlanságán; annak a Széchenyi Istvánnak, aki a művelt emberfők sokaságán is mérte nemzete erejét. Emlékezünk a magyar felvilágosodás és reformkor ^nagyjaira, köztük Kossuthra, Eötvösre, akik felismerték, hogy progresszív politikai- r,...társadalmi törekvéseik feltétele és követelménye a nép műveltségi színvonalának emelése. Arra, hogy a forradalmár Petőfi Sándor a szabad emberi jövőt úgy jellemezte, hogy akkor majd «-a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán«; hogy a forradalmár Ady az Operaház körül őgyelgő-hallgatódzó proletárokban, az utca népében látta a jövendő közönségét. S mellettük, tisztelt ország- gyűlés, e törvénytervezet közvetlen történelmi ajánlója a Magyar Tanácsköztársaság, örökösei vagyunk azoknak a ragyogó oktatási-kulturális- és művelődéspolitikai határozatoknak és intézkedéseknek, amelyeket a tanácskormány hozott, s amelyek méltán ragadták magukkal a magyar értelmiség legjobbjait is. Örökösei vagyunk annak a kulturális nevelömunkának, melyet az illegális és legális munkásmozgalom a két világháború között végzett, s amelyet a marxista és baloldali, a népet szerető értelmiség legjobbjai támogatnak. # _( M agasabb követelmények Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Az, hogy a Közművelődési ♦ törvény megalkotására most ikerül sor, szorosan összefügg l társadalmunk fejlettségi szintijével. Az eddig elért poliiti- i kai, gazdasági, társadalmi, kulturális eredményeikkel éppúgy, mint azoknak a feladatoknak a természetével, amelyeket a Magyar Szocialista •Munkáspárt programnyilatko- kozata nemrég körvonalazott. Ügy gondolom — hangsúlyozta —, hiba volna a törvény meghozatalánál e két tényezőt szétválasztani. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a felszabadulás után milyen óriási lendülettel indult meg a volt uralkodó osztályok kulturális monopóliumának felszámolása. Gyökeresen átalakítottuk az ország oktatásügyét; munkások, parasztok tízezrei szerezték meg az ország irányításához szüksé- t ges műveltséget és szaktudást. Űj, szocialista értelmiség dottsághoz képest szinte robbanásszerű volt a tömegeknek az emberi kultúra s a magyar kultúra klasszikus értékeivel való találkozása. Tömeges méretekben váltak hozzáférhetővé a kortárs szocialista és haladó kulturális értékek. S a kultúra és tömegek e találkozását egyre inkább a tudományos igazság, azaz a marxizmus—leniniz- mus hatotta át. Az,' tisztelt országgyűlés, hogy ma közművelődési törvényjavaslat fölött vitázhatunk, nem választható el ezektől az eredményektől, történelmi fejlődésünktől. De nem is csak ezekre vezethető visz- sza. A szocializmus alapjainak megteremtését követő politikai, társadalmi, gazdasági fejlődés, az életszínvonal-emelkedés jelentősen javították a művelődés és a művelődök anyagi feltételeit. A népgazdaság intenzív fejlesztése az általános és szakmai műveltség magasabb követelményeivel járt és jár együtt. A lakásviszonyok javulása, a jövedelemnövekedés, a fogyasztásbővülés, a szabad idő növekedése számos űj, a művelődést is közvetlenül érintő kérdést. vetett fel. Hogyan éljünk az új lakásban, hogyan függ össze a kulturális javak »fogyasztásával«, hogyan használjuk ki tartalmasai! a szabad időt, hogyan fordítsunk nagyobb gondot az egészséges életmódra, a testkultúrára — egyszóval a viszonylag jobb anyagi feltételekkel hogyan éljünk értelmesen, szocialista emberhez méltóan. * Szocialista társadalmunk közéletének és közösségi életének fejlődése meghozta egyszersmind a véleménynyilvánításhoz szükséges műveltség, látókör, magatartás, kifejező- készség kultúrájának növekvő igényét is. Az örökölt társadalmi egyenlőtlenség, a város és a falu, a fizikai, szellemi munka közt meglevő különbségek, ellentmondások csökkentésének folyamata segítette, de feltételezte is a művelődést. A társadalmi mobilitás lehetőséget nyitott a tanulásnak, de meg is követelte az erőfeszítést. A kultúra — annak fejlődése, fejlesztése — elengedhetetlen ahhoz, hogy a gazdaság, a termelő- munka, a szocialista társada- dalom élete, közösségi élete, közélete, demokratizmusa, s mindennek révén ideológiai, politikai és nemzeti egysége fejlődhessen. Kedves elvtársak! Tisztelt országgyűlés! A közművelődésnek erről az újszerű értelméről, korszerű tartalmáról szólva azonban nemcsak azt szükséges hangsúlyozni, hogy az mennyire épül az eddigi eredményekre, de legalább ennyire azt is, hogy miként szolgálja a jövőt — mondotta a továbbiakban. Ha az MSZMP programnyilatkozatának csak a termelési, gazdasági célkitűzéseit, ha csak az életszínvonal- emelkedés tervezett elemi mutatóit is nézzük, nyilvánvaló, hogy a kulturális forradalom, ezen belül a közművelődés további kibontakoztatása mennyire elengedhetetlen. És ezt éppen a közművelődés széles értelmű, gazdag tartalma, a társadalmi gyakorlathoz kötött jelentése teszi félreérthetetlenül világossá. Ezért egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszonyok gyorsabb, erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs és életmód általánossá válása. Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak!, — Egy ilyen törvény elfogadása során — hangsúlyozta az MSZMP KB titkára — felelős mérlegelésre van szükség. Az elmondottak alapján meggyőződésem, hogy ezt a törvényjavaslatot alátámasztják eddigi eredményeink, és elfogadását megkívánják holnapi feladataink. A munkásművslődés ügye Tisztelt országgyűlés! Képviselőtársaim ! Kérem, engedjék meg, hogy a közművelődési törvénytervezet rendkívül szerteágazó vonatkozásai közül a munkás! szerint — központi jelentősé- ’ gű kérdésére hívjam fel a figyelmet. A munkásművelődés ügye szorosan vett politikai kérdés is, összefügg a munkásosztály társadalmi vezető szerepével. A tudás: hatalom. Tudásra éppúgy elengedhetetlenül szüksége volt a munkásosztálynak a hatalom megszerzéséért folytatott harcban, mint ma, a hatalom gyakorlásához. Ezt az érdeket napjainkban is a munkásosztály legfejlettebb rétegei ismerik fel és képviselik a legön- tudatosabban. Ez mindenekelőtt a munkásság 60 százalékát felölelő szocialista brigádmozgalomban, ennek hármas jelszavában és társadalmi méretű gyakorlatában fejeződik ki. Ez a mozgalom teszi kézzelfoghatóvá, hogy a művelődés a közösség — elsősorban a munkához kapcsolódó közösség — révén terjed ki a termelő, a tanuló, a közéletet élő, a szórakozó ember egész tevékenységére, mégpedig úgy, hogy egyben azt is kifejezi, hogy a munkásművelődés legfőbb bázisa, ereje maga a munkásosztály. A munkásművelődés ügyét éppen ezért csakis vele együtt, kezdeményezéseire és igényeire építve lehet előbbre vinni. Amit azonban— tisztelt országgyűlés — hangsúlyozni szeretnék, az, hogy a munkásosztály műveltsége meghatározó érvénnyel bír kulturális életünk, a közművelődés tartalmának egészére is. Ahogyan a munkásosztálynak történelmi hivatása, hogy a többi dolgozó osztállyal, réteggel szövetségben az ő érdekeiket is szolgáló szocialista társadalom felépítését vezesse, ugyanúgy kultúrájának kibontakoztatása is az egész társadalom kulturális fejlődésének záloga. Éppen ezért a közművelődés egész tartalmát a munkásosztály ideológiai, erkölcsi értékeinek, a nagyüzemi termeléssel összefüggő kollektív szellemének kell áthatnia, hogy társadalmunkban általánossá váljanak azok a vonások, amelyek a munkás- osztályt történelmi szerepének betöltésére teszik hivatottá Ennek a történelmi szerepnek marxista—leninista értelmezéséből következik, hogy a munkásosztály világnézete, a marxizmus—leninizmus, a munkásosztály érdekei, politikája egész társadalmunk ideológiai, politikai egységének, ezzel egyszersmind társadalmunk szocialista tartalmú nemzeti egységének is alapja és legfőbb előmozdítója. Folytonosság múlt és jelen között A munkásosztály ideológiája és kultúrája az egyetemes emberi kultúra több évezredes eredményeinek kritikai elsajátításán alapszik. Ezért van az, hogy kulturális életünket — hasonlóan más szocialista társadalmakéhoz — a klasszikus kulturális értékek rendkívüli megbecsülése, közkinccsé válása jellemzi. A munkásosztály annak révén, hogy vezető ereje a szocialista társadalomnak, vezető ere-1 je egyszersmind a történelmi- ’ leg új, szocialista nemzetnek is. Ezért eleve folytonosságot teremt a nemzet múltja és jelene közt: a magyar nép forradalmi és függetlenségi harcait, történelmének, kultúrájának haladó örökségét a szocialista hazafiság, a szocialista kultúra szerves, aktív tényezőjévé avatja. Tisztelt országgyűlés! A kiindulóponttól — a munkásművelődés kérdésétől — látszólag messze tévedtem. Tudva, hogy a munkáskultúra gazdag tartalma nem cserélhető fel a munkásművelődéssel, tudva, hogy ez utóbbi mennyi problémával küzd, mégis azt hangsúlyoznám: csak látszólag tértem el a tárgytól. Mert ha a kultúra kérdéseit valóban marxista módon kötjük össze a munkásosztály történelmi hivatásával, társadalmi vezető szerepével, akkor abból szükségképpen következik, hogy a munkásművelődés legfontosabb tartalmi problémáiról, a fiatalság, a rendkívül nagy életmódváltozáson áteső parasztság — egész társadalmunk — művelődési helyzetéről, fejlődéséről is beszélünk. Akkor a minden emberi érték elsajátításán alapuló új, szocialista kultúráról, annak jelenéről és jövőjéről szólunk. Tisztelt országgyűlési Egy felszólalás, amelynek bevallott célja, hogy támogasson egy törvényjavaslatot, az indoklás hevében könnyen egyoldalúvá válhat. Csak a törvénytervezet alátámasztása volt szándékomban, de nem szeretném, ha ez azzal a látszattal járna, mintha el kívánnám hallgatni azokat a nehézségeket, szemléleti, anyagi, szervezeti problémákat, amelyekkel — mint minden más terület — a közművelődés is küszködik. Ellenkezőleg, az a meggyőződésem, hogy ha az előttünk fekvő tervezetet a törvény rangjára emeljük, nemcsak eredményeket rögzítünk, nemcsak feladatokat jelölünk, de ezzel együtt jelentős támogatást is nyújtunk az e téren előttünk álló nehézségek leküzdéséhez. A közművelődés ügyének előmozdítását — hangsúlyozta a továbbiakban — még gyorsabb fejlődését magukénak kell érezzék a társadalmi és főleg a gazdasági élet vezetői, bármilyen beosztásban dolgozzanak is. S ahogyan erről eddig is áldozatosan tett tanúságot: érezze még inkább magáénak az a szocialista értelmiség, amely a dolgozó nép részeként járul hozzá a szocializmus építéséhez. Mindenekelőtt a pedagógusok, a hivatásos és nem hivatásos népművelők, a művelődésügy közvetlen szervezői és irányítói. Csatlakozzanak hozzájuk még nagyobb számban a műszaki, az agrár-, a közgazdász-, az orvos-, a jogászértelmiség újabb rétegei. Az igazi értelmiségi mindig belső hivatott- ságának, ezért kötelességének tudta, érezte, hogy megossza másokkal, népével mindazt a szellemi értéket, amelynek birtokában van. Járjon élen ebben a fiatal értelmiség. A közművelődésnek sok olyan tartalmi, módszertani feladata van, amelyek nem pénzigényesek, s amelyeket a közös eszmálkedés oldhat meg. A meglevő kultúrházak munkájának megjavítása legalább olyan feladat, mint egy-egy új kultúrpalota felépítése. De az összefogás, a közös cselekvés javíthatja leghatékonyabban a feltételeket is: csak ez képes legyőzni a szektorérdekek szűikkörűségét, csak ez tudja kiiktatni a párhuzamosságokat, biztosítani a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erők olyannyira kívánatos összpontosítását. Megvan a fedezete Tisztelt országgyűlés! A közművelődési törvény- javaslat megvitatása és megszavazása nagy felelősséggel jár. Olyan kérdésekről van szó, ami közvetlenül vagy közvetetten, de szorosan ösz- szefügg társadalmunk szocialista jellegével, egyben történelmi versenyével és győzelmével. Olyan törvényről van szó, amely népünk kulturális felemelkedésének, kultúrateremtő erőinek, kibontakoztatását rögzíti és előbbre viszi, s amely egyszersmind elvileg juttatja kifejezésre, hogy az emberi fejlődés lehetőségeinek melyik útját választottuk.' Ezek nem puszta szavak, mert népünk munkájának eddigi eredményei, a szocializmus, a haladás erőinek világszerte, évtizedről évtizedre érzékelhető térhódításai adják e szavak tényleges fedezetét. Tudom, hogy e törvény megszavazásával maradéktalan megvalósításának nem kis gondját is vállaljuk. Nyugodtan állíthatom: ennek is megvan a fedezete. S van egy tényező — nem az illúziók, hanem a tudás, a meggyőződés, a hit —, am;i eddig is reális segítőnk volt: munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk hite, meggyőződése abban, hogy a szocialista társadalom nemcsak a tegnapból a mába, de a mából a holnapba is biztosan vezet. Mindezek alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében a benyújtott törvénytervezetet elfogadom és a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra javaslom. Az MSZMP Központi Bizottsága titkárának felszólalása után Szurgyi Istvánná Szolnok megyei képviselő és Petrovics Emil budapesti képviselő, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola tanára, majd Gulyás Emilné dr. Sza- bolcs-Szatmár megye képviselője kapott szót. Utánuk dr. Guba Sándor Somogy megyei képviselő emelkedett 6zólá&ra. Sokoldalú és széles körű összefogást igényel Dr. Guba Sándor somogyi képviselő felszólalása Dr. Guba Sándor, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola főigazgatója a Somogy megyei tapasztalatok tükrében világított rá a falusi közművelődés területén jelentkező igényekre. Szólt arról, hogy a gazdasági és kulturális központok kialakításával egy időben javítani kell a tömegközlekedést. — Jelenleg ugyanis — mint mondotta — még elég körülményes a távolabb lakóknak eljutni a kulturális eseményekre. — Gond az is — hangsúlyozta felszólalásában —, hogy sok népművelő állás betöltetlen, elsősorban az anyagi megbecsülés hiánya miatt. Éppen ezért üdvözölni lehet a törvényjavaslat állásfoglalását, amely a közművelődési munkában részt vevő szakemberek fokozott anyagi és erkölcsi megbecsülését rögzíti. — Természetesen — fűzte hozzá — a közművelődési munka hatékonysága nagyban függ a főhatóság irányításától, a módszertani kérdésekben nyújtott segítségtől is. Dr. Guba Sándor után Mán- dics Mihály Bács-Kiskun, Hargitai Ágnes Borsod-Aba- új-Zemplén, Varga Zsigmond Békés, Deutsch Erzsébet Baranya és Horváth Miklós Vas megyei képviselő felszólalása következett. Ezzel a parlament csütörtöki ülése — amelyen Apró Antal mellett felváltva elnökölt Inokai János, Péter János és Raffai Sarolta — véget ért. Ma délelőtt 10 órakor a közművelődési törvény- tervezet fölötti vitával folytatja munkáját az országgyűlés. (MTI) Burkolatot kapnak az utak A helyi lakosok támogatása is kell született. A korábbi elmara- művelődés. — meggyőződésem A MOTORIZÁCIÓ fejlődésével mind nagyobb a világon kiépített, jó állapotú utak jelentősége. Magyarországon is megfigyelhető irányzat: a vasutak személy- és áruforgalmának egyre tetemesebb része terelődik át a közutakra. Rohamosan nő a magánkézben lévő gépkocsik száma, s gyarapodik a vállalatok, szövetkezetek járműparkja is. Ezek milliós, milliárdos értékek. Megóvásuk is szorosan összefügg a jó úthálózattal. A megye főbb településeit összekötő KPM-utak állapota az autósok és a statisztikák egyöntetű tanúsága szerint — jó. Nem ez a helyzet Somogy tanácsi útjainál. A városokban, a nagyobb községekben az utóbbi egy-másfél évtizedben sok utca létesült, ezek túlnyomó többségénél azonban az utakat nem építették ki. így, ha tartósan esik az eső — vagy a tavaszi hóolvadás idején, — nem lehet i gépjárművel ezeket az utcákat megközelíteni. A rossz utakon nem tudnak közlekedni a mentők, a tűzoltók és nehéz az áruszállítás is. Nem hiába volt az elmúlt évek tanácstagi interpellációinak egyik állandó témája a tanácsi utak állapota. Számtalan fölszólalás tette ezt szóvá a falugyűléseken is. Somogy megye 3200 kilométer hosszú tanácsi útjaiból csupán 479 kilométer van kiépítve, szilárd burkolattal ellátva. Ez a tanácsi utaknak mindössze 15 százaléka. Számítások szerint a somogyiaknak csaknem a fele nem tudja autóval megközelíteni a lakását az esős idő beálltával. A megyei tanács végrehajtó bizottsága nemrég fogadott el egy tervezetet az úgynevezett »csökkentett paraméterű« utak építéséről. Mit jelent ez az elnevezés? A csökkentett paraméter csak az útburkolat szélességére vonatkozik. Az ér1 vényes tervezési irányelvek alapján az utak burkolatszélessége legkevesebb hat méter lehet. E helyett csak három méter széles utak készülnek, s majd 1983 után a második ütemben — ahogy a forgalom megkívánja — kezdik a szélesítést. Az utak megfelelő alappal készülnek, hogy a későbbiek során a gépek akadálytalanul felvonulhassanak, s kiszélesíthessék a burkolatot. Az útépítési program megvalósulása során 124 kilométerrel emelkedik a belterületi burkolt utak hossza. Kiépítésük előreláthatólag 128 millió forintba kerül, s ennek valamivel több, mint egyharmada — 46 millió — megyei támogatás. A költségek további kétharmad részét helyi erőkből fedeznék. Szükség lesz társadalmi munkára, a tanácsi fejlesztési alapokra, a helyi vállalatok befizetésére és a lakosságra kivethető út—közmű hozzájárulásra. _ , Az útépítési program megvalósulása tehát nagyrészt helyi elhatározás kérdése. Menynyire tudja az embereket megszervezni és a helyi erőket mozgósítani a tanács? Igen sok függ ettől. így előfordulhat, hogy a sűrű forgalmú helyeken, ahol a helybeliek idegenkednek a társadalmi munkától és az út—közmű hozzájárulást vonakodnak kifizetni, ! csak később készül el a három méter széles út, mint a kevésbé forgalmas, de nagyobb áldozatokra is hajlamos helyeken. A »csökkentett paraméterű« útépítési program mindenkinek érdeke. Nemcsak az egyes települések ellátása, közlekedése javul számottevően, hanem nagyot nő az egyes ingatlanok értéke is — nem közömbös, hogy kiépített írt mellett, vagy attól távol esik-e? A PROGRAMÍOT — az alapos előkészítés során — elfogadták szűkebb szakmai körben, a várospolitikai tanácskozáson, de támogatták a Hazafias Népfront elnökségi ülésén is. _ i Cs. X.
