Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-06 / 236. szám
Aki itt dolgozni, tenni akar... Hat helyen épül szolgáltatóház 63,5 millió fejlesztésre Mindennap reménykedő kérdéssel fogadták tanárnőjüket a diákok. Sikerült-e? És bizakodva várták az igenlő választ. Nem voltam ott, de tudom: keserves lehetett nemet mondani mindannyiszor. Lőke Domonkosné, a kaposvári 512. számú szakmunkás- képző másodéves kőművestanulóinak osztályfőnöke a tanári szobában mondta el a »boldog tervezgetés« történetét: — El akartunk menni osztálykirándulásra. Azaz még mindig akarunk. Ismerem gyerekeim anyagi helyzetét, tehát elmondtam nekik: csak akkor indulunk, ha mindenki jöhet. Tudvalevő, hogy a szakmunkásképzőiben sok a hátrányos helyzetű tanuló, kis keresetű család gyermeke, állami gondozott. Ebben az osztályban öten- nem tudták vállalni az észak-magyarországi Express- út 1000 forintos költségeit. — Amikor kiderültek a gondok, javasoltam, hogy egy napra Pécsre, azt mindenki ki tudja fizetni. A gyerekek gondolkodási időt kértek, és számomra is egy kicsit meglepő javaslattal álltak elő ... Az osztály tagjai — 26 tanuló — vállalják, hogy szombatjaikat, vasárnapjaikat munkával töltik, és együtt megkeresik társaiknak a pénzt. Horváth Irma a megyei KlSZ-bizcttságon próbált segíteni. Megszervezni a munkalehetőséget. Akkor is telefonált, amikor ott voltam. Városgazdálkodási vállalat: állandó munkaerőgonddal — nem. Cukorgyár: állományon kívüli bér, nehéz elszámolni, nem. Főiskolai tangazdaság: nem. A MÁV: még vagonkirakást sem, próbálják a Volánt. Volán: az osztályvezető elvtárs egyszerű nemet mondott. És így tovább. Sok mindent megmozgattak azok, akik segíteni akartak a diákokon.' Szilárd fal állt előttük. És a tanulók mit mondanak? — Akár utcát is söpörnénk. Megbeszéltük, hogy összeszedjük a pénzt, mert együtt akarunk menni. Én — igaz, sok nehézséggel, mert nálunk otthon sem olyan jó a helyzet — összeszedtem a magamét. De úgy éreztük, kötelességünk segíteni a társainkon. Horváth Árpád beszélt íey, ő az ötlet egyik »szülője«. Érdemes megemlíteni a közbeszólásokat: persze, mert az ipari tanulókkal senki sem törődik, nem akarnak velünk foglalkozni, nem számítanak ránk, adminisztrációt jelentünk csak... És ez a merev elutasítás szerintük jogossá teszi az elkeseredett hangulatot. Ez lenne a nevelés, a társadalmi gondolkodás. Amikor .. : Ismerjük az »ide vonatkozó« határozatokat. Weisz Zoltárt, a megyei tanács ifjúsági titkára ígéretet tett arra, hogy az Állami Ifjúsági Bizottság által kibocsátott ifjúsági utazási utalványokból kapnak a diákok. Azonban »hallgassuk« újra Horváth Árpádot: — Köszönjük ezt a segítséget. Valóban szép dolog... De mi mégis szeretnénk dolgozni. Hogy elmondhassuk, milyen jó az osztály. A társainkért és azért, hogy érezzük, nem ingyen kaptuk ezt az utat. Vajon ki fogja vállalni a felelősséget azért, amit a munka »megtagadás« elindít ezekben a gyerekekben? Ki meri ezután azzal lelkesíteni őket: társadalmunkban a becsületesen elvégzett munka a legnagyobb érték. Luthár Péter A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap döntött a lakossági szolgáltatás fejlesztésére kiírt pályázatokról. A tanács tervosztálya az idén májusban a szolgáltatásban érintett több mint száz szövetkezetnek, vállalatnak küldte el a pályázati felhívást. Erre 23 szolgáltató szerv 52 fejlesztési elképzelést küldött be a tanácsnak, és kért támogatást a megvalósításhoz. A pályázat egyik — igen helyes — kikötése az volt, hogy az elképzelések szorosan illeszkedjenek a szűkebb lakóhely igényeihez, a település legfontosabb szükségleteihez. Ezért a helyi tanácsoknak és az érdekvédelmi szerveknek záradékban igazolniuk kellett a fejlesztés szükségességét, valamint az általuk biztosított hozzájárulás mértékét. A vb elé 22 szolgáltató 48 fejlesztési elképzelése került döntésre. Csupán 4 pályázat nem felelt meg. Ezeknél ugyanis a tanácsi támogatás nem lett volna arányos a fejlesztés mértékével, s ez ellenkezett a támogatás elveivel. Jellemző, hogy olyan pályázat is érkezett, mely a teljes beruházáshoz a tanácstól kért pénzt. Az elfogadott 48 terv általános jellemzője, hogy a tanácsi támogatás mintegy a holtpontról kimozdító lökést jelenti a vállalatoknak, szövetkezeteknek. A tervezett üzlethelyiségekhez, szolgáltatóházakhoz, berendezésekhez a pénznek több mint a felét saját forrásból, egyéb támogatásból és hitelből fedezik. A pénznek csak kisebb hányada — 45,6 százaléka — származik a megyei támogatásból. Az elfogadott pályázatok szerint az ötéves terv végéig összesen 139,2 millió forint értékű beruházás valósul meg, s ehhez a tanács 63,5 millióval járul hozzá. A pályázatok során — érthetően — igyekeztek figyelembe venni a gazdaságosságot. Azok a tervek számíthattak leginkább kedvező elbírálásra, amelyeket sűrű lakóövezetekben, a településhálózat népesebb városaiban, községeiben valósítanak meg. így a támogatás 45,3 százalékát kaposvári vállalatok, szövetkezetek kapták; 38,5 százalékát a középfokú központokban, s 16,2 százalékát az alsó fokú központokban fordítják a tervezett beruházásokra. A támogatások segítségével az eddigieknél jelentősebb mértékben javul 12 alsó fokú központban a lakossági szolgáltatás. A Bala- ton-parti fejlesztésekre most két és félszer több jut, mint a IV. ötéves tervben: összesen 23,8 millió forintot kapnak a szolgáltatók, örvendetes, hogy a megye hat településén épül közös szolgáltatóház. A vb-határozat alapján 1980-ig a megyében elsősorban a textiltisztítás, a .gépjárműjavítás, valamint az elektroakusztikai és háztartási gépjavítás fejlődik. A felosztott összegnek 78,1 százalékát fordítják erre. Fontos terület még a lakáskarbantartás, de mégis kevésbé szerepel ezen a listán. Ez majd további — előkészítés alatt álló — központi támogatással fejlődik. A, IV. ötéves tervinél gyorsabban korszerűsödik a már sokszor lebecsült cipő javítók és férfi-női fodrászok munkája. Valószínűleg mindenki . örülni fog annak, hogy a kereskedelmi szolgáltatás eddig Ellentmondás repceügyben mostoha területének is jut pénz. Az élelmiszerboltokban például a jövőben több lesz a Amikor valamiből »ügy« lesz, az már magában azt jelzi: eltérés van a természetestől, a megszokottól. A repcéből,- ebből a fontos olajos növényből néhány gazdaságunkban most ügy lett. No, nem máról holnapra. Mert létezik türelem, megértés, de csak bizonyos határig. Az érintett üzemek eleinte azt mondták: jó, jó, mindenütt adódhatnak zökkenők, majd csak elszállítják a termést. Most azonban már kételkednek: egyáltalán szükség van erre az árunövényre, ha arra sem érdemesítik, hogy elszállítsák. Egy kicsit meghökkentő, hogy olyan helyzet teremtődhet, amely ilyen ‘ gondolatokat vált ki. Agrárpolitikai feladataink sorában az első öt között van az olajos növények termelése. Nemcsak üzemi, hanem fontos népgazdasági érdeket is szolgálnak azok a somogyi termelőszövetkezetek, melyek az idén összesen 40 Előkészítik az indítást Leninvárosban megkezdődött a több mint hétmilliárd forintos költséggel épülő Tiszai Hőerőmű 860 megawatt teljesítményű 1-es blokkjának indítását előkészítő munkálat. A teljes kiépülése után négy egységből álló hőerőmű 1-es blokkjához 215 megawatt teljesítményű turbina és egy óránként 670 tonna gőzt adó óriáskazán tartozik. Az 1-es blokk indulási előkészületei során a napokban megkezdődött az egyedi gépek 40 órás műszaki járatása, ugyancsak megkezdődött a csaknem 40 méter magas, 170 atmoszférás gőzt szolgáltató csehszlovák gyártmányú kazán csővezetékének mosatása. Ezt a műveletet a savazás követi, mely a tervek szerint mintegy három üeiet vesz igénybe. vagon repcét termeltek a növényolajiparral kötött szerződés alapján. Az érvényben levő rendszer szerint a termés elszállítására a vetőmagvállalat ad diszpozíciót. Az okot nem ismerjük, de tény: a termés elszállítása a betakarítás befejezésétől kezdve akadozott. Akkor július volt. Most októbert írunk. Vé- sén kétszáz, Siófokon, Nágo- I csőn ezerszázötven vagon repce még mindig a raktárakban áll. Az üzemnek azért termelnek árunövényt, hogy bevételhez jussanak, s a pénzügyi tervnek is megvan az évi ütemezése. De ha késik az elszállítás — késik a bevétel is. Ez csak az egyik dolog. A másik: itt az őszi betakarítás ideje, a gazdaságoknak szükségük van a raktárukra. Arról nem is beszélve, hogy az üzem nincs berendezkedve (nem az ő feladata!) a szakszerű, tartós tárolásra, tehát a nagy értéket jelentő termés károsodhat. Már a földben van a jövő évi termés magja, de néhány üzemünk .még ez évi gondjait sem tette le a válláról. Ezért lett »ügy« a repcéből. Ezt az ügyet a lehető legrövidebb időn belül megnyugtatóan rendezni kell! V. M. kiszolgálást meggyorsító és a kereskedelmi higiéniát fokozó őrlő- és szeletelőgépek száma. A barkácsolóknak is lesz majd helyük Kaposváron, a Kalinyin városrészben, ahol műhely nyílik. Az idén és jövőre a szolgáltatásfejlesztési alapból összesen húszmillió forintot használnak föl a megye vállalatai és szövetkezetei. Legtöbbet a Patyolat, mely a tervidőszak végére korszerűen és jól dolgozó vállalattá fejlődik. Vasaló- és varrógép-bemutató Marcaliban Mintatermet 'rendezett be a Május 1. Ruhagyár marcali üzemében a Csepeli Varrógépgyár. Nyolc présvasaló és hetven varrógép dolgozik ebben a teremben üzemszerű körülmények között. A gépek munkáját azonban gyakran figyelik kereskedelmi szakemberek is: a csepeli gyár ugyanis — működés közben — itt mutatja be gyártmányait a vevőinek. A szerződés alapján — melyet a két üzem között — a Május I. Ruhagyár öt évig bérleti díjat fizet a gépekért, és ennek fejében használja azokat. A bérleti idő letelte után pedig a tulajdonába kerülnek ezek a berendezések. A Csepeli Varrógépgyár viszont bármikor Marcaliba viheti üzletfeleit, és megmutathatja nekik üzem közben is a berendezéseket. M ai témám alapötlete eigy előszobában született. Bebocsátásra várakoztam, s az irodáiban dolgozó asszonyok mindent elkövettek, hogy addig se unatkozzam. Ismerősök voltunk, így hát átmenet nélkül nekem szegezhették a kérdésit: »Maga sokfelé jár', meg tudná-e mondani, hogy miért közömbösek az emberek?«. Éreztem, hogy nemcsak most foglalkoztatja őket ez a téma; hagytam hát, kicsit serkentettem is, hogy ők mondják el a véleményüket. Nem várattak rá. Igaz, túl sok magyarázatot nem találtak, inkább példákat soroltak; de arról mindenképp meggyőződhettem: nem szeretik, elítélik a közömbösséget, magyarázatot várnak rá, mert szeretnék fölszámolni saját környezetükben. Azaz nem közömbösek. És az emberek többsége nem az! Hogy mindig voltak — s talán lesznek is —. akiknek a »nekem mindegy« az életelvük? Valószínű, jóllehet nemcsak erről van szó. Annyi azonban bizonyos: minél jobban terjed társadalmunkban a közösségi eszme; gondolkodás- 'és érzésválágunkat, cselekvéseinket minél inkább a ki- sebb-nagyobb embercsoportok, illetve a közösség és az egyén összetartozásának érdekrendszere határozza meg, annál szem- betűnőhb, a közömbös emberek visszahúzó serege. »Azelőtt? Alig várták, boldogok voltak az emberek, ha valamilyen rendezvény volt a marcali Fegyveres Erők Klubjában. Most? Könyörögni, szinte kötelezni kell őket. Pedig többet keresnek, jobban élnek, s a szabad idejük is több. Mégsem érdeklődnek. A szakszervezet kiteszi a lelkét: most egy kétnapos sopron—kőszegi kirándulást akartunk szervezni. Nem akar senki elmenni. Húsz év előtti önmagunkhoz képest elfáradtunk volna? De hát a fiatalok egy része is közömbös. Igényeik nagyobbak, lehetőségeket várnak, de ha megteremtik a számukra, nem élnek velük...« Visszaköszönő, régi téma. Vétkes könnyelműség lenne csak a televízió, csak az autó, a villaépítés, az anyagiasság rovására írni a közönyt. Nem kétséges, hogy a befelé fordulásnak — ■még ha kisebb csoportokra jellemző is — társadalmi gyökerei vannak. Sokszor járok munkahelyekre: üzemekbe, gazdaságokba — és nem mindig küldöttségek kísérőjeként. Megnyílnak az emberek, ha csak egy kicsit is megérzik, hogy a közeledés őszinte érdeklődést tükröz. Tapasztalataim sorából rengeteg példával bizonyíthatnám: szárnyakat ad, ha megérzik: közösségi gondolkodásuk, ötletük, cselekvésük megértésre talál. Ha rádöbbennek: ez az igazgatói utasítás az ő javaslatukra született; a kirándulást oda szervezték, ahova a többség szeretett volna menni, s nem oda, ahol még nem járt a szakszervezeti titkár. Ha tudják, hogy nem erőltették rájuk a társadalmi munkát, hanem megkérdezték: mit szólnátok hozzá, ha építenénk egy sportpályát? Ezek a munkások, ezek az emberek sohasem válnak közömbössé. De ne titkoljuk, hogy van ellenkező példa is bőven. Ugyancsak Marcaliban beszélgettem egy munkáslány- nyal. így panaszkodott: »Amikor meós voltam, adtak a szavamra, tárgyaltak velem, kérték a véleményemet is a vezetők. Most formáló vagyok, már meg se kérdeznek, nem számít a véleményem. Pedig azóta eltöltöttem néhány évet a gyárban, több a tapasztalatom, jobban — és belülről — látom a dolgokat. Ha a dolgozók véleményét csak a látszat kedvéért kérik', ha aggályoskodásként, rosszindulatként kezelik, akkor jobb, ha nem is mondunk semmit...« Ez a kislány még nem közömbös, de »jó« úton halad afelé. A közömbösség nem az egymás közötti viszonyban, nem a köz- művelődés fórumain, hanem o munkahelyen, második otthonunkban termelődik újjá ... P edig a közömbösség nem egyszerűen langyos és 'ártalmatlan magatartás. A közömbösség veszélyes! Ka- linyini kollégáimtól egy felrázó és izgalmas idézetet hallottam e témával kapcsolatban. Föl is jegyeztem mindjárt, hogy közreadhassam — okulásul. Jaszenszkíj szovjet író markánsan fogalmazta meg véleményét Az ember váltogatja a bőrét című könyvében. így hangzik: »Ne félj a barátodtól — a legrosszabb esetben elárul. Ne félj az ellenségedtől — a legrosszabb esetben megöl. De félj a közömbösöktől — hiszen az ő hallgatólagos egyetértésük az árulást és a gyilkosságot is magában foglalja.« A közömbösség szó szerint azt jelentené, hogy az ember sem rokonszenvet, sem ellenszenvet nem érez, érdeklődést nem tanúsít a közös ügyek és érdekek iránt. A közömbös embert egykedvűség jellemzi, akinek számára minden »külső« tényező mellékes és érdektelen. Az ilyen típusú ember azonban nem egyszerűen önző és önmagáért való. Elmondhatjuk ezt akkor, amikor a szomszédról, a lakó-, a munkatársról van szó, hiszen az egymás iránti közömbösség jelei is fölfedezhetők társadalmunkban. Csakhogy a közömbösség nem született, magunkkal hozott magatartás. A közömbösség gyakran színlelés, fölvett álarc, s mögötte ellenséges indulat, számítás, kígyótermészet húzódik meg. Azt hiszem: erre utal Jaszenszkíj is. S ez az, amiről még érdemes szót ejtenünk. Ott, Marcaliban is mondtak erre jó néhány példát, de másutt sem fukarkodtak velük, amikor szóba hoztam á témát — tapasztalatgyűjtő szándékkal. Vannak emberek, akik közömbösséget színlelve, »visszahúzódva« és »taktikai« érzékről árulkodva készítik elő saját karrierjüket. Mások — tehetségükhöz és képességükhöz nem férhet kétség — attól közömbösek, hogy csak bírálnak; hogy számukra minden rossz és elviselhetetlen, de nem tesznek semmit munkahelyük, környezetük légkörének megváltoztatásáért, a módszerek javításáért. Még arra sem szánják el magukat, hogy javasoljanak, keressék a megoldás útját. Megvallom: nemszeretem hallani az elidegenedés fogalmát,' s annak hangoztatását sem, hogy világjelenségről van szó. Keményfejű, konok lennék, ha azt mondanám: a mi társadalmunkban ehhez szerecsére hiányzik a gyökér, a táptalaj? Lehet, hogy tévedek. De tudom, és hiszek is benne: olyan céljaink vannak, amelyek valamennyiünk érdekében valók. Elidegenednénk saját érdekeinktől csak azért, mert Nyugat-Európátói a tengerentúlig ezt tapaszaljuk, s mert hovatovább nálunk is divattá válik majmolni még ezt a rettenetes és lélekmérgező társadalmi jelenséget is? A közömbösség veszélyes! Nemcsak azért, mert jól megfontolt érdekünkben egységre törekszünk. Nemcsak azért, mert a közömbösség révén a jobbító szándék szenved csorbát. Nemcsak azért, mert hisszük és valljuk: a közösségi gondolkodású ember a jövő embere, aki személyes életútját, boldogulását és egyéni-családi boldogulását is csak a közösséggel együtt teremtheti meg. De a' közömbös ember is érték a társadalom számára, hiszen ember. Nem mondunk le aktív közreműködéséről. A közömbösség nem alkati kérdés, a közömbösség nem önmagáért való. Az érdektelen, visszahúzódó ember — akarja, nem akarja — fékezi tetteinket; lerombolhatja a legjobb cselekvés hatását, semlegesíti és meg is semmisítheti. Nem kétséges: mindenekelőtt a közömbösség újratermelődésének csíráit kell tűz alá vennünk. Értékelhetjük a marcali asszonyok szenvedélyét, mert nem tudnak belenyugodni a közömbösségbe, kutatják okait, s mert tenni akarnak ellene. Jól'tudják: mindenkinek csak önmagába kell néznie, s gondolkodásában, cselekvésében rendet tennie a közösség javára. Mindenki magáénak vallhatja az író gondolatát: »Félj a közömbösöktől — hiszen az ő hallgatólagos egyetértésük az árulást és a gyilkosságot is magában foglalja.«. Jávori Béla I
