Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-30 / 257. szám

Gyógyszertárat avattak Somogyszillian Száztíz éve működik n*ti- ka Somogyszilban. HiÄszü vándorévek után kapott vég­leges otthont a centenárium utáni évtized végén az a gyógyszertár, amely eddig is havonta hetvenöt ezer forint értékű gyógyszert juttatott a község lakóinak és a Tolna megye határán élő betegek­nek. Somogyszil új gyógyszertá­rát tegnap délután avatták föl. Az avatóünnepség sok részvevője is jelezte, hogy a korszerű intézményt a köaség saját erőből építette: a más­fél millió forint értékű gyógy~ szertárhoz hétszázezer forint­nyi társadalmi munkával já­rultak hozzá a község lakói. A gyógyszer Lúravqtóvul egybe­kötött megnyitáson részt vett Honfi István, a megyei párt- bizottság titkára és Sugár Imre, a megyei tanács álta­lános elnökhelyettese. Az új gyógyszertár előtt tartott avatóünnepségen Ta~ kács János, a községi tanács vo-titkára mondott beszédet. Elismeréssel szólt a község összefogásáról, amelynek eredményeképpen nemcsak1 új gyógyszertár épült a köz­ségben, hanem a hálózat fej­lesztésének lehetséges útját is kitaposták: példát mutattak, hogy önálló erőből miként lé­tesíthető új, korszerű intéz­mény, amely az emberek egészségének a megújítását hivatott szolgálni. Az új gyógyszertár építésé­nek a gondolata 1938-ban ve­tődött föl. 1973-ben megkez­dődött a régi épület lebontá­sa, majd a mostani épület alapjainak a lerakása. A falugyűlések fő témája minden alkalommal a gyógy­szertár építése volt. A társa­dalmi munka megszervezésé­vel különösen élen járt a Vö­röskereszt, a Hazafias Nép­front, a KISZ-szervezet és a termelőszövetkezet. A létesít­ményt ugyan hivatalosan o Somogy megyei Gyógyszertá­ri Központ igazgatója, Knock Aranka vette át, de a haszná­lat Somogyszil és a környező falvak lakóit Illeti. Beszédé­ben a megye gyógyszertár­ellátottságának tükrében mél­tatta az új létesítmény 6Zeré­A múlt — nevekben Várak, paloták, jobbágyvis­kók rommá omlottak, szél fel­kapta porukat. A helyükön iykor csak téglaraíkásnyi részletük maradt. Toldozgat- juk-foldozgatjuk nagyobb egy­séggé, egésszé azokat, melye­ket érdemes. Múltőrzőként, történelmi ismereteink tár- gyias illusztrációjaként, pat­riótái szenvedélyünk bizony­ságaként. S ritkán gondolunk arra — talán mert némiképp furcsa is a gondolat —, hogy mi ma­gunk is őrizzük kőnél mara­dandóbban a múltat, rég el­halt őseink nevében, melyet most mi viselünk. Mert a ne­vek mesélni tudnak ... A falu neve olykor pedig szinte »értelmetlenül« hang­zik. De egykor bizony »értel­me« volt. A falu nevéből te­hát — s az esetleges változá­sokból — az eredetre, az ala­pítás korára következtethe­tünk. A Csák, a Szabolcs vagy a Koppány tagot is magukban hordó településnevek korai alapításra utalnak, hiszen az egykori urat »Örökítik meg«. Amerre tatár vagy török pusz­tított — illetve hosszabban állomásozott —, nyomát leljük annak is. A Tatárszentgyörgy név mesélő név. Nem keve­sebbet árul el nekünk, mint azt, hogy a község védőszent­jéről elnevezett települést a tatárok pusztították. De me­sélnek a vásározóhelyek vá- sámapjairól is a falvak a ne­vükkel: Szerdahely, Szombat­hely. Kiscsütörtök. És mi min­denről vallanak még annak is, aki nem avatott »nyomozója« ezeknek! Amint mondtuk: így va­gyunk evvel a saját személy­nevünk esetében is. A kétne- vűség a XV. században ala­kult ki. Addig a jobbágyot, a polgári közembert általában So mogul Néplap csak a keresztnév illette. No­ha ezek közül már egy sereg­nyi kikopott a használatból, a megmaradtak ugyanúgy »me­sélnek«, akár a településne­vek. Ilyen kikopott nevek: Igazság, Másfél, Bicsak, Sajt­tálán, Csengető. Hogyan ragadtak az embe­rekre a megkülönböztető, a valóban szinte tulajdonukat jelentő 'családneveit? Ha vé­giggondoljuk ismerőseinket, sokat »segítenek« nekünk. Hány Horváth, Németh, Len­gyel, Tóth, Magyar van kö­zöttük! Jelezve a nemzetisé­get, a máshonnan való szár­mazást, vagy éppen a helyi honosságot. Számos faluban találunk ilyen nevű embereket is: Zsoldos, Huszár, Katona, Sí­pos, Dobos. Őrzik a múltat anélkül, hogy esetleg tudná­nak róla. Mert a nevükben van az, hogy a vidék hadfia­kat termett, mert gyakorta volt harcok helyszíne a törté­nelem folyamán. A beosztás­ról is árulkodnak e családne­vek. De még beszédesebbek ta­lán az ökrös, a Molnár, a Faragó, a Kovács, a Kecskés, a' Gulyás, a Mészáros, a Szíj­gyártó, a Kőműves nevek. Életformát, foglalkozást őriz­nek, osztályhelyzetre is követ­keztetni engednek. Az ilyenek pedig, mint a Szegedi, a So­mogyi, a Budai az egykori la­kóhelyet mutatják. A Sánta, a Balogh, a Kövér, a Sovány ragadványnév, mintegy jelle­mezte egykori viselőjét. Az Istvánfi, a Péterfi és a többi -fi képzős alákok pedig több­nyire az apák nevét Ily for­mában viselő fiúkat »örökítet­ték meg« hosszú évszázadok­ra. Járunk a régi falmaradvá­nyok, épületmatuzsálemek között, s valamiképpen mi is képviseljük a nevünkkel tör­ténelmi, társadalmi múltun­kat* .Ml I» l* Pét a megyei gyógyszertári központ igazgatója. — Megyénk gyógyszerellá­tásának a színvonalát úgy tudjuk emelni, s az ehhez szükséges személyi feltétele­ket biztosítani, ha a hálózat- fejlesztés sürgető feladatát mielőbb megoldjuk. Feltétle­nül szükség van a községi ta­nácsok anyagi támogatására és a beruházás megvalósítá­sánál szervező munkájára. Ezt több tanács megértette, és vállalta a gyógyszertár fel­építését. így történt Somogy- szilban Is, azzal a példaként állítható különbséggel, hogy itt maga a lakosság ismerte fel a gyógyszertár építésének szükségességét és ezt a felis­merést a társadalmi munka követte. Gál Sándor, a járási hiva­tal elnöke is a község ere­jét dicsérve — azt megkö­szönve — szólt a jelentős lé­tesítményről. Néhány építő­nek a nevét csupán azért emelte ki, hogy érzékeltesse, kik és milyen mértéiben vet­tek részt községük gazdagítá­sában: Ősz Mihály, Mészáros Lénárd, ifj. Szolnoki Henrik, Lelonics Ferenc, Blázer Jó­zsef, Csutorás Miklós. A Hazafias Népfront a tár­sadalmi munkában élen járt lakóknak emléklapot adott, többen kapták meg a gyógy­szertári központ emlékpla­kettjét is. A falu erejét dicséri a köz­ség lakóinak az egészségét szolgáló új létesítmény, de ki­emelkedő szerepe volt a gyógyszertár megépítésében dr. Kovács Jánosnak, a kör­zeti orvosnak, aki személyes példával, kiváló orvosi műkö­désével, szervező munkájával sokat tett az új létesítmény megvalósításáért. Horányi Barna SzeberényiLehel| TTrWI Most majd kijózanodnak — gondolta Maigret, mert is­merte a lelkűk titkos rugóját. Tragikus arcuk elárulta: éle­tük tán legsúlyosabb perceit élik. Verítéke« félelemben, két hatalom kutyaszorítójában. Az e világi és túlvllági erők közé préselődve. Ügy közi bük saj- tolódva, hogy még a levegő is kinyomódik az emberfiá­nak gyenge eresztékű tüdejé­től. Eközben nagyot lódult az ügyködők gyülekezete. Egy­mást csaknem letaposták, mert hátraestek szinte, ahogy kttépődött az erős rács a he­lyéből. Szabaddá lett a pokol kis­kapuja, a hátsó bejárat. Franyóék eltakarták a sze­müket. 34. 1 Sandi futó pillantást vetett 1 a rácsra, mintegy keresvén a hiányzó lakatokat — a népi képzelet hétről tudort —, de A család- helyett Az intézet tárt kapukkal fogadja a betérőt. A bejárat közelében, az udvaron egy növendékszarvas lépeget bé­késen. Fekete hajú fiú fékez le mellette, megpaskolja a nyakát, és fut tovább. A né­hány napos korától Itt ne­velkedett erdei vad. figyelem­re se méltatja a pajtáskodást. De nem is tiltakozik. Meg­szokta, hogy része a nagysza­kácsi gyermeknevelő környe­zetének : az udvari játékok, a sporteszközök sokaságának, a pancsoló medencével is büsz­kélkedő, tágas udvarnak. Az otthon lakói — hatvan 3—15 éves korú fiú — lefek­véshez készülődnek. Persze, megnézik a tv-mesát, a na­gyobbak a fő műsort is. Puskás Mátyás igazgatót virágos-derűs irodájában ta­lálom. Hatodik éve él itt pe­dagógus feleségével. 1970-ben szervezte meg az intézetet, azóta igyekszik pótolni az ott- nont a csaknem harminc helyről érkezett, elhagyott gyerekeknek. Ehhez annak idején rendelkezésre állt az emeletes, elnéptelenedett is­kolaépület, tágas környezeté­vel — és a társadalom segí- tőkészsége. Bár ezt akkor még nem tudta, csak a szervezés sokágú munkájában tapasztal­ta. Nem léltárszerűen sorolja a vállalatok, közületek nevét; a beszélgetés során bővül előttem a kapcsolatot terem­tők, a támogatók köre. Más­más tevékenység miatt kerül szóba az áramszolgáltató vál­lalat keszthelyi, márcali ki- rendeltsége, . a Mechanikai Művek marcali, gyáregysége, ugyancsak a járási székhelyről a bőrdíszművesek KlSZ-szer- vezete, a honvédség alakula­ta, polgári alkalmazottainak Ady brigádja, a keszthelyi TÖVÁL, a böhönyei orsózó­üzem és az áfész, a posta táv­közlésiüzeme. De bizonyára maradtak még ki azok közül akik az itt folyó munka tá­mogatását erkölcsi kötelessé­güknek érezték, segítették az intézetet működési feltételei­nek megteremtésében, majd javításában és abban. hogy mennél teljesebben tölthesse be a családpótló, az életre fölkészítő szerepét. Hiszen a velük kialakított kapcsolatok — a karácsonyi, a gyermek­napi ajándékozás, az üzemlá­togatások, a műsor, mellyel a patronáló közösségeknek ked­veskednek, a személyes, csa­ládi Ismeretségek — gyarapít­ják a gyerekek élményeit, gazdagítják érzelmi világukat, erősítik társadalmi kötődésü­ket. Az itt élő fiúk belépése a felnőtt életbe amúgy sem jár zökkenők, megrázkódtatások nélkül. Jól tudják ezt az itt dolgozó pedagógusok, akik éo- pen ezért fő feladatuknak tartják sokoldalú felkészítésü­ket. Közhely, ha azt mondom: nem könnyű a munkájuk. Mert ezt mindenki elismeri, aki tudja, mire vállalkoztak. Egy kis községben lévő, zárt közösségből kell mindúntalan kaput nyitni a környezetre. Ügy is, hogy valóban tárva hagyják az ajtókat. — És ez nem véletlen — mondja az igazgató. — Hiszen arra törekszünk, hogy min­dent eltüntessünk, ami a be­zártság érzését keltheti. Vas­rácsokat sem engedtem szerel­ni az ablakokra, pedig az elő­írás az ilyen jellegű intéze­tekben. Szerepüket a közösség tölti be. Az új lakót idősebb társai gyorsan felvilágosítják,: öcsi, innen nem érdemes meg­szökni, mert úgyis visszajössz. Mégpedig magadtól. Ennél jobb dolgod sehol nem lesz, hát barátkozzál csak meg szé­pen a környezeteddel. Kívánkozik a kérdés: va­lóban jó dolguk van itt a gye­rekeknek? Mégse teszem föl, hiszen az itt lakók életét nem lehet összehasonlítani még a szülői viszálykodással tarkított családi élettel sem. így legföl­jebb a 6aját körülményeikhez és lehetőségeikhez kell szabni a véleményt: hogyan megy soruk. A választ kézdjük azzal: a »rendes« iskolások bizonyára irigyelnék őket, ha tudnák, hogy nem ismerik a házi fel­adat fogalmát. A tanulás sa­játosan szervezett napirenddel és itt kikísárletezett módsze­rekkel folyik, melyeknek a lé­nyege: nincs külön tanító és nevelő — azaz délelőtti óra­adó és délutános »napközis« —, a tantárgycsoportos okta­tásban minden nevelő meg­tanítja, begyakoroltatja és el­lenőrzi az anyagot. A nyolc­tól négyig tartó, egész napos nevelőotthonos iskolának elne­vezett, elismert szervezési forma Puskás Mátyás nevé­hez fűződik. Persze, ő maga sem állítja, hogy ez tökéletes megoldás. Hiszen az önálló munka némiképpen háttérbe szorul, és a csoportos foglal­kozás is további kimunkálásra vár. Sokkal fontosabb azonban a kétségtelen eredmény: gaz- dagabb ismeretek, szilárdabb készségek, bukásmentes osztá­lyok. Es ami ugyancsak nem lényegtelen ebben a környe­zetben:'jórészt ennek hatásá­ra több gyereknél elmarad­tak a rossz szokások, meg­szűntek vagy csökkentek az idegrendszeri zavarok. A tanítás tehát sajátos, ol­dottabb keretek között és for­mában folyik. Es a szabad idő? Mivel telik? Mert a já­tékok, a tágas és kitűnően fölszerelt udvar, a sportpálya változatos időtöltésre csábit, de természetesen egész éven át nem elégíti ki mozgásigé­nyüket és kíváncsiságukat. Jól tudják ezt az otthon vezetőt is. Ezért iktatnak napirend­jükbe mennél gyakrabban rö- videbb sétákat, hoszabb túrá­kat, távolabbi kirándulásokat. Moziba járnak, ki-kimennek falubeli barátaikhoz, a vaká­ciót nevelőszülőknél, más csa­ládoknál, a nyár jó részét pedig üdülőkben töltik. — És milyen itt a kará­csony? — Ilyénkor ketten mara­dunk a feleségemmel. Tavaly harminc gyerekkeL díszítettük a fenyőfát. Estefelé pedig ki­osztottuk az ajándékokat. Ér­tékes tárgyak voltak, többnyire a patronáló közösségek küld­ték. Mindenki választhatott. De sorrendben, annak megfe­lelően, hogyan viselkedett egész évben. így az elsőnek egy gitár, az utolsónak egy labda jutott. Ez a sajátjuk, magukkal vihetik, ha elmen­nek tőlünk. Puskás Mátyás — falusi ta­nítóskodás, iskolavezetés után — tizennegyedik éve dolgozik nevelőotthonban. Egy fedél alatt él a gyerekekkel. A bel­ső béke derűjét és a jobbítás vibráló nyugtalanságát egy­ként árasztó szavait hallgatva mind erősebb bennem a meg­győződés: elégedett ember. Munkájában élete kiteljesedé­sét érzi. Néhány év múlva nyu­galomba vonul. Egy gazdag élet tudatával és egy rangos elismerés, a Kiváló tanár ki­tüntetés birtokában, melyet a legutóbbi pedagógusnapon vett át. A jelképben nemcsak a maga, hanem a gyermekvé­delemben dolgozó sok társa megbecsülését is érzi. Paál László Korszerű yeolizihai műszereket vásárolok Az Országos Földtani Ku-1 tató és Fúró Vállalat — amely elsődlegesen a szénkutatásra hivatott, de részt vesz a kü­lönböző ércek és kőzetek ku­tatásában is — ebben az esz­tendőben több mint 11 millió forintos költséggel korszerű geofizikai műszereket vásárolt. A gyors geofizikai, geológiai vizsgálatokhoz, az értékes I minták megóvására — lOszál- I Utható állomást állítottak fel, amelyek később követhetik a fúróberendezések útját. A vállalat vezetői sokat várnak az elektronmikrosz­kóp munkába állításától, hi­szen segítségével már mélyre­ható őslénytani vizsgálatokat Is végezhetnek. Meghatároz­hatják az állati és növényi maradványokat és ezáltal a kőzetek keletkezésének pon­tos idejét is. e futó pillantásnál nem vesz­tegetett többet az ügyre. A pepita brlcsessz korcából zseblámpa került elő, a bugy- gyos zubbony alól hegymászó kötél. Maigret csak nézett: ez aztán az előrelátás! Engedte Sandit előre, eresz­kedni. Azaz Sandi nem en­gedte őt. Maigret mosolygott a dol­gon. Mosolygott a kis ember különös mohóságán, ahogy kézzel-lábbal félretaszígatva mindenkit, elsőnek birtokba veszi a likat. Izgalmában mindjárt, becsinál — mosoly­gott Maigret. S így mosolyog­va nyomult utána, pipástul, míg a többieknek intett: ma­radjanak kívül egyelőre. Franyóék ünneplő pantalló« lába földbe gyökerezett, e mostoha, zuzmóé köves föld­be, tisztes távolban a nyílás­tól, hol a két ember eltűnt. Rémületük önfeledt csápja odaszegeződött a helyhez, honnati a világ pusztulása, mint felbuggyanó gonosz for­rásból, mindjárt elindul. Dermedten álltak, s titok­ban keresztet vetettek. Tud­ták, teljes bizonyossággal, hogy azok ketten, akik oda bemerészkedtek, ‘soha többé nem látják meg a napvilágot. A pokol kénköves lángja közt, mely a felnyitott Vaskapun at mindjárt kicsap, mint gyil­kos virágkehelyből, kiröppen az ördög, ki eddig §iz arany­borjút őrizni odaláncoltatott, s kit örök időkre felváltanak az őrségben azok ketten, kik oda bementek. És jaj követ­kezik a világra, a vége sincs jajok sora! Villámok és sö­tét fellegek, és soha többé nem süt ki a nap ... Hanem a percek múltak, s a kénköves láng késett, még füstje se látszott. Azaz egy vékony füstöcske előgöndörödött csakhamar. Még a szív sem érkezett rá egy ijedelmeset dobbanni, kö­vette a pipa. Maigret vidám pipája, elégedett feje. No lám — mondta ez az elégedett fő — lám, a szimat! Sandi némileg késve má­szott ki a lyukból. Nem volt most olyan igyekezetes. Csa­lódott volt. Noha zubbonyát batyuként, csomóra kötve hozta magá­val, tele lelettel. Csakhogy e kincs nem a török korból származott, s anyaga koránt­sem drágakő és nemesfém. Származására nézve nagyon Is újkori volt, s közönséges vasból való, némi csont és fa hozzáadásával. Sandi tovább akart kutatni, de omlás zár­ta el az utat, s minthogy Maigret beérte azzal, amit ta­láltak, vissza kellett fordul­niuk. Sandi nyögött a súly alatt, s magában dohogott, amiért az öreget csak kriminaliszti­kai szempontok érdeklik. Nem baj, fő, hogy a lyuk megvan, vissza lehet még ide térni. Azzal kilépett, a napra, ki­oldozta a csomót, s a batyu tartalmát a gyepre fordította. Ügy ömlesztve. Maigret oldalt állt, mint a pók a hálója sarkában, onnan leste a hatást. Kényelmesen. Dirigálnia se kellett a kis embert. A hatás korántsem volt egyforma. A városiak kíváncsian néz­ték a kupacot, és nem értet­tek az egészből semmit. A helyi lakosok arcán mély­séges döbbenet ült. A bár­sonykalapok karimája nem tudta árnyékba bújtatni a dermedt arcokat. Maigret agya őrölt: »Hát ez eddig valóság, korrigálnom kell a képzelgés dolgában.«. Föl-le járt a pipa a fóga közt. A szimat után most a logi­kát igyekezett elővenni, an­nak a lépeseién fokról fokra előrejutni. Összehúzott sze­méből a rendőrök megértet­ték, hogy Zsabkával előbbre kell lépniük. Ide, onnan a fa alól. Zsataka sápadt volt és gyö- (gyös halántékű. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom