Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-29 / 256. szám

Néznek, de nem látnak \ . w Küszöbön a november Deere aratja a kukoricát. Teg­nap még mag­ágyat készített, ma éjszaka már az év leg­utolsó munká­ját, az őszi mélyszántást végzi a Rába- Steiger a cso- konyavisontai szövetkezetbe n. — Csütörtök estére földben lesz az összes gabona. — Ezen az őszön ki tud­ja hányadszor ült így együtt a szövetkezet elnöke, főagro- nó.musa, párttit­kára, mint szer­dán. Ez a mos­tani beszélgetés A szárító enyhít a társüzemek gondján. F igyelmetlen emberre mondják, hogy néz, de nem lát, ám használ­hatjuk-e a többes számot, állithatjuk-e, hogy emberek bizonyos csoportja — figyel­metlen? Szűkítve a kört: em­berek bizonyos csoportja alatt gyári, vállalati vezető­ket, irányítókat értve, ki­mondhatjuk-e, hogy néznek, de nem látnak? Gyakorlati és elméleti tapasztalatok egy­aránt figyelmeztetnek e fur­csa »vakság« meglétére, a gyorsabb haladás egyik, nem csekély akadályára. Aligha hihető, akadna olyan ember, aki elismerné a »nézni, de látni nem« vét­kes fogyatékosságát. Mégis, sűrűn lehetünk tanúi olyan eseményeknek, melyekről az érintettek váltig állítják, vá­ratlanok, holott valójában nagyon is előre láthatók vol­tak. Nincs vállalat vagy ipar­terület, ahol egyik napról a másikra következnék be •. a nehéz helyzet, a súlyos gond. Tünetei, jelei már mutatkoz­tak a bajnak, ám az intéz­kedésre hivatottak csak néz­tek, de nem láttak. Nem akartak, vagy nem tudtak látni, a végeredményt tekint­ve mindegy, előbbinél a fele­lősség, utóbbinál a képesség hiánya ad magyarázatot. Véletlennek, váratlannak, előre föl nem fedhetőnek tarthatjuk-e, hogy befejező­dik a sok millió forintot kö­vetelő rekonstrukció, s akkor derül ki: nincs elegendő kép­zett ember az új berendezé­sek kezeléséhez? Pusztán annyi történt: az irányítók kizárólag a rekonstrukció gé­pi, technikai előnyeit számí­tották ki papíron, s nézték, mekkora eredményekkel ke­csegtetnek, de nem látták, mi­lyen további hatások szár­maznak a változásokból, mi Megkezdődött a párt­oktatás Barcson is. Az ünne­pélyes megnyitó után a kom­munista és munkáspártok berlini tanácskozásának anya­gát beszélték meg a hallga­tók. A nagyközség pártbizott­ságának titkára azt javasolta, hogy az ÉPGÉP nagyberen­dezések gyárában nézzük meg együtt, milyen célokat tűztek maguk elé, s mint szervezték meg a tanfolyamo­kat. A gyár irodaépületében nagy volt a nyüzsgés. Külön­féle továbbképzések kezdőd­tek, s éppen vendégeket vár­tak, több helyen tanácskoz­tak, csengett a telefon, gyak­ran benyitottak az ajtón, s kerestek valakit. Schneider András személyzeti és okta­tási vezető végtelen nyuga­lommal állta a rohamot, csak néha tárta szét a karját: hát ez van. A markáns arcú, deresedé hajú propagandista az ÉP­GÉP pécsi gyárából került át Barcsra, s ma is »bejáró«. •Nagy az élettapasztalata, s lévén 1946-os párttag, a poli­tikai élet minden területén tevékenykedett már. Rövi- debb-hosszabb megszakítá­sokkal ötvenhárom óta pro­pagandista. A gyárban há­rom évvel ezelőtt kapcsoló­dott be a munkába, megkér­ték, hogy tartson tájékoztatót munkaügyi témákról, az ön­költség emelzéséről, s másról. — Tavaly már én voltam a pártpropagandista. Akkor a gazdaságpolitikai kérdése­ket tanulmányoztuk. A párt­tagokon kívül osztály- és cso­portvezetők is részt vettek a tanfolyamon. — S most? — A pártirányítás és párt­élet kérdései tanfolyamot vá­lasztottuk. Huszonhatan va­gyunk, most csak párttagok járnak erre. Kinyitja a szekrényt, és le­vesz a polcról egy könyvet. A XI. kongresszus jegyző­könyve. — Igyekszem mindent be­szerezni, amire szükség van. í az. amiben még cselekedniük kell, idejében. A példa nem egyedi, mert ez a helyzet a textilipar, az élelmiszeripar több üzemében. Folytathatjuk azokkal az esetekkel, amikor »váratlanul« kiderül: a devi­záért vásárolt drága eszközök nem működtethetők az addig feldolgozott nyersanyaggal, jobb, más minőségű kell, ám azt idehaza nem állítják elő. Az meg már szinte tipikus ügynek számit, hogy csupán a gyárkapuig terjed a látótá­volság, s a kooperáló partne­reket nem értesítik a techno­lógiai változásról, a gyárt­mány módosított műszaki jel­lemzőiről, ezt csak akkor tud­ják meg, amikor befut az első szállítmány. K isebb és nagyobb hord­erejű tények tanús­kodnak a néznek, de nem látnak módon dolgozók tábo­rának kiterjedtségéről. Hiszen beletartoznak e' körbe azok is, akik nem látták meg egy-egy növényfajta fokozatos romlá­sát — utalhatunk olyan ipari növényre, mint a len, s. olyan tömegfogyasztási cikkre, mint a burgonya —, akik akkor vásároltattak nagy nyers­anyagkészleteket vállalatok számára, mikor a világpiacon ezeknek a cikkeknek az ára a legmagasabban állt. Sok szó esett és esik a tervezés tudományos alapjai­nak elmélyítéséről, de válla­lati, olykor tágabb körben is a szükségesnél még kevesebb a gyakorlati bizonyíték. A párt XI. kongresszusának ha­tározata félreérthetetlenül kimondta: »A népgazdaság fejlesztésében változatlanul a szocialista tervszerűség érvé­nyesítését kell alapvető fel­adatnak tekinteni. Ezért szük­séges a központi irányítás ha­tékonyságának növelése, a Amikor fölkészülök egy-egy előadásra, nem elég csak az ajánlott részeket megismerni. Az ember minél többet olvas, annál többet tud adni a hall­gatóságnak. — Milyen segítséget jelen­tett a járási előkészítő? — Ez nagyon kellett a munkánkhoz. Az előadásokon kívül szekcióban tanácskoz­tunk, s felosztottuk a vita­indító kiselőadásokat is; én például december 15-én tar­tok a pártalapszervezetek he­lye, szerepe témáról. Most egy kis gondot okozott, hogy az idő rövidsége miatt nem sikerült minden ajánlott anyagot beszereznem. Meg­egyeztem a párttitkárunkkal, hogy a Pártélet, a Társadal­mi Szemle, a Nemzetközi Szemle egy-egy példányát — hely van a szekrényemben — lerakom, s akkor könnyebben felkészülhetek majd a továb­bi előadásokra, a vita veze­tésére. — Alkalmazza-e a szemlél­tetést a foglalkozásokon? — Tavaly volt rá lehetősé­gem a gazdasági témák ma­gyarázásakor. Most nehezebb helyzetben vagyok. Bár gon­doltam rá, hogy itt is föl le­het használni ábrákat, rajzo­kat a párt fölépítéséről és egyebekről. Az összetétel ugyanis nagyon vegyes a po­litikai és az állami végzett­séget tekintve. A hat általá­nostól az egyetemig, a sem­milyen politikai végzettségtől az esti egyétemig. Ezt is fi­gyelembe kell venni a foglal­kozásokon. A pártszervezet az idén nagy gondot fordít a politi­kai oktatásra. Móré József párttitkár így összegezte az okokat: — Nem voltunk elégedet­tek az 1975—76-os oktatási évben kialakult helyzettel. Sokan hiányoztak a szeminá­riumokról, a megjelenés öt­venszázalékos volt. A párt-, a szakszervezeti oktatásra is vonatkozik mindez. A tag­gyűlés a pártvezetőség ja­vaslatára egyetértett azzal, ] népgazdasági és a vállalati tervezés színvonalának eme­lése, az érték- és mennyiségi mutatók, valamint a tervcé­lok és -eszközök teljesebb összhangja.« Ez az alapvető feladat azonban nem korláto­zódhat a dolgok, teendők egy­szerű összeillesztésére, ha­nem mérlegelni kell a várha­tó hatásokat, következménye­ket is. Azok viszont, akik csak néznek, de nem látnak, pon­tosan az összefüggéseket ha­nyagolják el — vagy nem is­merik fel! — az egész helyett a részt teszik a legfontosab­bá. Ez a szemlélet- és cselek­vésmód vezet sokfajta egye­netlenségre, feszültségre. A gazdasági tevékenységben vannak és lesznek is kocká­zati tényezők, azaz előre nem látható akadályok. nehézsé­gek. Ha most ezeket súlyos­bítják fölfedhető, de takarva, hagyott kátyúk és buktatók, akkor valóban nyomasztóvá válhatnak a terhek. A szemészorvos sokféle pápaszemet kínálhat a betegeknek, hogy visz- szanyerjék képességüket a megfelelő látásra. A társada­lomnak is módjában áll a furcsa, nem orvosi értelmű vakság gyógyítása, s jó oku­lárék tucatjai használhatók erre. Olyanok, mint a veze­tői alkalmasság szigorú fi­gyelembevétele, a felelősség számon kérése, a kihaszná­latlanul hagyott lehetőségek okozta veszteségek áthárítása a vétkesekre és így tovább. Egy valami viszont nem en­gedhető meg. Az, hogy bele­törődve a helyzetbe, tudomá­sul vegyük: vannak, akik néznek, de nem látnak. Mert ha ezt tesszük, akkor velük együtt botladozhatunk. hogy növeljük a követelmé­nyeket, s olyan tanfolyamot szervezzünk, amely hozzájárul a pártmunka színvonalának az emeléséhez, az elméleti és gyakorlati ismeretek bővíté­séhez. 1 — Gondolt-e a vezetőség a rendszeres ellenőrzésre? — Éppen a tavalyi helyzet miatt határoztunk úgy, hogy a foglalkozásokon mindig részt vesz egy pártvezetőségi tag, valamint egy marxista- leninista egyetemet végzett tagunk. E tanfolyamon kívül megszerveztük a politikai vi­takört is. Azokat a szocialis­ta brigádtagokat hívjuk meg, akiket legjobban érdekel a téma. Az első foglalkozás, melyen a katonai enyhülés témáit beszéltük meg, kitű­nően sikerült, igen élénk vita bontakozott ki. Kercza Lajos igazgatási, ellenőrzési cso­portvezető a vitakör vezetője. A politikai ismeretek bővítését szolgálja a gyárban a már megkezdődött KISZ-, a hamarosan meginduló szak- szervezeti oktatás is. Az üze­mi akadémia hallgatóinak ugyancsak szerveznek politi­kai előadásokat. A párttitkár, a propagandista is azt emlí­tette első helyen: jól együtt­működve küszöbölik ki a ta­valyi hibákat a nevelés szín­vonalának emelése érdekében. A Csurgó és Vidéke Áfész, valamint a Somogy—Zala me­gyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat kö­zös rendezésében kiállítás nyílt tegnap a csurgói műve­lődési házban. Megnyitó beszédében Dévé­nyi Zoltán, a Fűszért igazga­tója a többi között elmondot­ta, hogy a vállalat ebben az évben mintegy két és fél mil­liárd forint értékű árut for­galmaz, s csaknem tízezerféle árucikket árusít. A kiállítás — Az ajtó előtt áll, éjszakán­ként faggyal kopog. Szürke, hideg ködleheletét mind rit­kábban képes áttörni a távo­li, egyre fáradtabb napsugár. Küszöbön a november. — Bizony hideg van, már nem olyan kellemes a munka! — A görgetegi falu szélén priz­mautcák között asszonycsapat, burgonyát válogat. Sürget az idő és sürget a hideg. Gyorsan jár a kezük. A kannában for­ró tea. Védőital. Míg kortyol­nak belőle, addig pihennek. Azután folytatódik tovább minden. Sietni kell. A földet művelő embernek sohasem volt mind­egy, hogy mit talál a novem­ber a határban. Ezért a múló hetekkel együtt fokozódik az erőfeszítés. Itt már zöldell a vetés, ott még talajelőkészítő és vetőgép rója a táblát, má­sutt kombájnok falják az el­sárgult levelű kukoricaerdőt. Mikében a hét elején vé­geztek a vetéssel. Kinn a föl­deken már csak a kukorica­betakarító kombájnoknak és a szántótraktoroknak van dol­guk. Még jó kétheti a feladat. — Az elején kell megfogni a munkát, hogy később ne fáj­jon az ember feje. Az elnök, Frank Gyula erről így beszél: — Tulajdonképpen két ifjú­sági szocialista brigádunknak köszönhető, hogy viszonylag nyugodt lelkiismerettel lé­pünk az új hónapba. Nemcsak jól, hanem idejében előkészí­tettek minden gépet, jókor tud­tunk kezdeni. Egy hónapig hu­szonegy katona segített ne­künk a burgonyaszedésben, válogatásban. így nem volt fennakadás, zökkenő. Most zöldtrágyát szántanak a földbe a gépek, a szomszédos táblán pedig John i Kicsikről tanácskoztak a »nagyok« tegnap a megyei KISZ-bizottság ülésén. A me­gyei úttörőelnökség jelentését hallgatta meg a testűiét, és hogy a kisebbekkel milyen nagy gonddal kell foglalkozni, arra bizonyságot adott a csak­nem kétórás vita. Alkotó esz­mecsere folyt a tanácskozá­son, és bár megszokott szókap­csolattal jellemeztem a beszél­getést, sok »meglepetést« tar­talmazott. Tanai Imre, a megyei párt- bizottság titkára is ezt emel­te ki hozzászólásában, és sza­vaiból vehetnénk kölcsön a tennivalók jelmondatát: Jus­sunk el a srácokhoz! Hogy ez a komoly tanácskozáson ke­véssé megszokott hangnem mennyire lényeges az úttörők­amely sorrendben az idén már a tizenötödik — méltóképpen mutatja be a kiskereskedelem és a nagykereskedelem, köze­lebbről az áfész és a vállalat jó kapcsolatát. A* kiállításon a korszerű, egészséges táplálkozást előse­gítő élelmiszereket, a házi munkát megkönnyítő vegyi cikkeket, tisztítószereket, koz­metikai termékeket, bébiéte­leket, alkoholmentes italokat láthattunk, amelyeket a válla­lat forgalmai már magán viselte a hosszú hetekig tartó feszültség oldódásának jeleit. Már az utolsó táblán dolgoz­nak a vetőgépek, már oda le­het tenni a jelzést a kampány­tervben megfogalmazott fel­adathoz: október 28-án befe­jeződött a vetés. — Ha az MTZ korábban megjön, négy nappal előbb ír­hattuk volna le ugyanezt. De így sincs késés. — Szeptember 30-ra kifo­gyott a földből a burgonya. Az az igazság, hogy ilyen ko­rán, ilyen zökkenőmentesen még sohasem végeztünk az őszi munkákkal. Szervezés — ez a szó más­kel kapcsolatos munkában, ar­ra több hozzászóló is kitért. A kisebb és nagyobb gyere­keket először érzelmeiken ke­resztül kell megközelítenünk. De nem szabad eltúlozni ezt, mert a kobakokban más is van. A gyerek nemcsak szeret­ni, hanem érteni akarja, amit csinál, sőt, ha nem érti cél­jainkat, szeretni sem tudja. Egy dolgot nem szabad elfe­lejteni, hogy ez az értelem nem azonos a mi felnőtt eszünkkel, mert ha így behe­lyettesítjük, akkor a gyerek valóban nem érti, amit mon­dunk, hogyan is érthetné? A határozatokból, a felada­tokból sok minden eljut az út­törőszervezetekhez, de egy-egy csapatvezetőségnél néha meg­rekednek a kezdeményezések, a »srácok« már kevesebbet tudnak róluk, épp a nem meg­felelő, felnőttes, nehézkes ma­gyarázat, továbbadás miatt. Keveseknek jut eszébe, hogy a kisdobosok hat, vagy az úttö­rők tizenkét pontja pontosan tartalmazza a szocialista er­kölcsi elveket. Ez pedig így van. Azonban alapvető hiba lenne ezt ugyanígy, »egy az egyben« mondani a gyerekek­nek. A jó magyarázattól függ csak, hogy megértsék a fogal­más gondolatba épülve, újra és újra felbukkan. — Az is igaz, hogy köny- nyebb szervezni, ha a tagság együtt van a vezetőséggel. Ezen az őszön szinte kézzel­fogható volt, mennyit változ­tak a emberek. Még soha így nem jutott kifejezésre, az hogy nemcsak a vezetők fele­lőssége: miként köszönt ránk a november. — Zsebbe vágó, ki hogyan dolgozik — mondják az őszi munka főszereplői, a »gépe­sek«. — Áll a háziverseny. A legjobb kombájnos 1000 forint, a vetőgép traktorosa 5—600, a faros 400 forint ju­talmat kap. Éjjel-nappal zúg a Bábolna szárító, a jövő hét végére — ha nem szól közbe az idő —, elfogy az összes kukorica. Te­herautók, vontatók érkeznek, és nemcsak a szövetkezet ha­tárából. Hozzák a termést Víz­várról, Görgetegről, Böhönyé- ről, Homokszentgyörgyről. Számítások szerint legalább háromszáz vagon »idegenből« származó kukorica szabadul meg itt a fölösleges víztarta­lomtól. — Ha igény van rá, készség­gel nyújtunk további segítsé­get. Sőt, ahogy fogy a munka, gépeket is adunk, akinek kell. Küszöbön a november. Van, ahol nyugodtan néznek érke­zése elé, van, ahol még sok feladat van vissza. Sietni kell. És élni a felkínált segítséggel. Vörös Márta hajtogassuk nekik: ha ezt nem teszed, rósz úttörő vagy. In­kább azt igyekezzünk »tudato­sítani«: mitől lesz jó úttörő. Hosszú ideje okoz gondokat az úttörő—KISZ átmenet, me­lyet a sokszor meghatározott elvek, tennivalók ellenére sem sikerült kellően megoldani. Ez a feladat továbbra is a KISZ-é, mert az ifjúsági szövetség a párttól kapta a megbízatást az úttörőmozgalom irányítására. De nemcsak a felsőbb szervek­nek kell tenniük; a feladatok tisztázódjanak azok előtt is, akik közvetlenül foglalkoznak az úttörőkkel. Mozaikkockák ezek egy ren­geteg tényt, kérdést tartalmazó tanácskozásból. Mégis minden egyéb alapjai, mert ha a szá­lak nem futnak vezetők, tes­tületek, pedagógusok és gyere­kek között, akkor az »áram­kör« megszakad. És — ezt szintén észre kell venni — a gondok ilyen sokrétű elemzése csak azért lehetséges, mert az MSZMP KB titkárságának 1974. áprilisi határozata és a megyei párt-vb állásfoglalása óta sokat javult az úttörőszö­vetség munkája Somogybán. És ahol sokat lépnek, egy ki­csit többet is lehet botlani. L.P. mat gyermekfejjel, mert ez — a számunkra természetes — elnevezés nekik nem sokat mond. És fontos, hogy ne azt Veress Tamás Szigorúbbak a követelmények Áz oktatás a mindennapokat szolgálja Lajos Géza Árubemutató Csurgón Prizmautcák között asszonycsapat... Kicsikről nagy felelősséggel Az úttörőkről tanácskozott a megyei KISZ-bizottság

Next

/
Oldalképek
Tartalom