Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-24 / 252. szám
arasztnagyanyám, Nagy Zsuzsanna, dinnyét termelt. Ha rosszul álltunk, anyáin nyaranként hazavitt Böszörményt)« a mamához segítségnek. Tízéves voltam; éjfélkor keltünk, nagy érett dinnyéket vittünk Debrecenbe, a piacra. A lovas gazda segített rakni a szekeret. Amikor elkészültünk, avas szalonnát ettünk, a hagymát a föld széléből húztuk ki, csak a kenyérre kellett vigyázni, ne sokat faljunk, maradjon délre is. Hosszú út volt Debrecenig, aludni sem tudtunk, zörgött a szekér, döcögős volt az út, hűvös a hajnal. Délre eladtuk a dinnyét, az utóját a kereskedő vette meg bagóért. Nagyanyám kendője sarkába • kötötte a pénzt, nekem nyalóka cukrot vett, és azt mondta: ügyes, dolgos fiú vagyok, csak ne lenne cé elöl, ne lenne az apám cigány. * • • Itt, ahol dolgozom, az irodám falán van egy művészi fotó a cigánylányról. A képen az fogott meg engem is, ami gondolom, mindenkit, aki látta: a lány tisztasága, őzikeszeme, kifejező, klasszikusan szép keze. Egyszer megkérdeztem a fotós kollégát, aki a képpel megajándékozott: ki ez a gyerek, hon- nét a kép? Pontosabban nem emlékezett. Egyetlen halvány támpontot kaptam tőle: talán Dány községben él vagy hal ez a lány. Akkor ott volt valamilyen cigányiskola. Dány, öregiskola. Csinos, jó tartású, szőke nő a tanáriban. Azt mondja, ő Esküdt Eleonóra. Mutatom neki a képet. Egy darabig nézi, azután megszólal. — Ez Margit..; — És... ? — Nem tudok róla többet. A vezetéknevére sem emlékszem. Két osztályt végzett nálam, aztán kimaradt. Igen, akkor kezdte ő is, velem együtt. Mellette csinos, hasonkorú tanárnő besegít: — Biztos férjhez ment. Cigánymódra, ahogy szokták. Gyermekfejj eL * * » Cigánynagyanyám, Botos Mária, 13 éves volt, amikor lefeküdt nagyapámmal, és úgy maradt fekve, szegény, egy életen át. Édesapám hetedik fiúként érkezett a családba. Ö utána még hat lány született. Nagyapám nyáron, teknöt vájt, télen lagzikban bogozott. • * * Tanácsháza. — 19 .. október 9-én nyílt a faluban cigányiskola. Nóra volt az első tanítójuk. Tizenhét gyerekkel kezdte és kínlódott végig egy-két évet — világosít föl bennünket a tanácselnök. Azután egy meglehetősen rózsaszín . statisztikát olvas fel: sokan dolgoznak. Ellensúlyozandóan hozzáteszi: 17 cigányasszony koldulni jár. Ezeken már az isten sem segít. Mellénk adja Oláh Lajos tanácsi dolgozót, ő gardíroz bennünket a cigánysorra. A kocsi tép; . szomorú, szürke homokfelhő kíséri utunk. C igánytelep. A kocsi megáll. Teszünk egy lépést, fogunk alatt recseg a homok. Millió ma- szatos gyermek, vedlett szőrű, sunyi kutyák, ócska, rozoga szekerek, szemét, szabad tűzhely piszkos edények szanaszét. De a füves téren 'úszta ágyneműk, ruhák szellőznek a napon. És csirkék szaladgálnak a házak körül. Már az egész telep testközelben tolakszik mellettünk: aprók és nagyok, fiatahsk és ^ének lökdösik egymást. Mutatom kezemben a képet, amely tizenegy • évvel ezelőtt készült Dány község első cigányosztályában. Nézik, anyanyelvükön tanakodnak. Elveszik a kezemből a képet. Egy vékonycson- tp öregasszony azt mondja: ez az én lányom. Ez Mária. Beteg. Gödöllőn. A beszélőt Farkas József nénak hívják; azt hittem, százéves, de csak a fele. Azt mondja, hét gyermeke van. Kíváncsiságom elfárad, a kocsi felé pislogok, menni kéne tán. Akkor a bolyból kilép egy fiatal nó. Szótlanul kezébe veszi a képet, nézi, és tisztán, eg. zerűen kijelenti: — Én vagyok. Bemutatkozunk. Margitot, a kép eredetijét. Kanala« latvánnénak hívják. — Te vagy, te vagy! Ez ta az én lányom, csak összekevertem a Máriával — mondja az iménti öregasszony. Margit halkan, cigányul szól édesanyjának, aki abbahagyja. — 25 éves vagyok. Amikor tizenegy évvel ezelőtt iskolába iratkoztam, éppen tizennégy voltam. Három osztályt végeztem; egyet estin. y Suha Andor: Fénytíiiés Amíg beszél, szemét le nem veszi a képről, szeretettel bámulja tizenegy év előtti szép önmagát. — Ez a bögre háromdecis volt, tejet Ittunk — mondja a körülállóknak. Arcán boldogság. A férje Kókán dolgozik, sírásó, 27 éves, egy osztályt sem végzett. A családban Margit az értelmiségi. Nemrég még Margit is dolgozott; konzervgyárba járt Pestre. A férje jól keres. ő most a háztartást vezeti. A szemében bizalmat- lenság, ravaszság, gyűlölet, mert megkérdezem, most miért nem dolgozik. — Mit csinál egész nap? — Várom a férjemet. / G yermekkoráról, az iskoláról faggatom. Mit ér az a tíz év előtti három osztály. Megkérdenem, emlékszik-e a tanárnőre. Válasza kísérteties, akár a tanárnőé volt. — Igen, emlékszem, Nórának hívják. A többi nevire nem emlékszem. Megkérem, írja le a nevét. Kezébe veszi a toliamat, és szépen, lámpaláztól és hibától mentesen leírja. Megdicsérem. Mosolyog. Kérem, menjünk be a lakásba. • * • Apám nagyanyámra, én apámra, mi hárman égymás- ra ütöttünk. Tanítás után előbb mindig a cigánysorra rnentem. A küszöbön már várt .nagyanyám. Amikor meglátott, fogai közül kivette hosszú szárú pipáját, szép, finom kezét kiforítva megtörülte a száját, azután megcsókolt. * * » Margit lakása egy szobából áll, benne a törekvés a szépre, a tisztaságra. Benne egy ember született intelligenciája. Tulajdonképpen kis putri a helyiség, a padló döngölt agyag. A falak tisztára, fehérre meszelve, a mennyezetet csillagos égboltra pingálta a szerelmes férj. Jobbra egy hatalmas tűzhely, tiszta terítővei letakarva. Nyáron kint főznek a cigányok. Az ajtóval szemben egy jókarban levő szekrény, a tetején két retikül. Az asszony kinyitja a szekrényt, benne sok, színes ruha, cígányos rendetlenségben ősszehányva. A ruhák alatt hatalmas vezetékes rádió, a telepen még nincs villany. Balra két festett faágy. Mindkettő hímzett terítővei letakarva. Ágynemű nem sok lehet bennük, elég horpadtak, de kétoldalt a falon szövet falvédő védi a meszet. A mennyezetről színes petróleumlámpa lóg, és az egész szoba tele akácvirággal. Hajnalban szedte Margit. Estére várja a férfit. A mennyezet is, az akácvirág is gyermeki nosztalgia, ősi nosztalgia a szabad természet után. A nő ágya fölé férje képét tette. Jóképű, értelmes férfiarc: kis bajusz, lazán hulló, hollóieke- £e haj, erős pofacsont,^ keskeny áll, szép metszésű, kemény száj. Mellette a Szűz képe, az asztalon táskarádió. Lopva bámulom Margitot: rr.it változott a szeme, a keze? Nem rí ki a környezetéből, de mindene tiszta. ' • • • Cigányt kevertünk magyarral, közben nagyanyám tarkabablevest, füstölt lókolbászt mert az agyagtányérba. Amikor jóllaktam, a falra s egezett Mária-kép mellett apám katonaképét / bámultam áhítattal, irigykedve. Hatos huszár volt, káplár a háborúban. Anyám Is ebben az egyenruhában ismerte meg őt Debrecenben. • • • Búcsúzunk. A házak napsütötte oldalánál öregasszonyok kuporognak, főzéshez készülődnek, torokhangon dünnyögnek. A cigarettámat érkezéskor szétosztottam, most Margittól cigányul kérek. Visszamegy a házba, originál csomagot bont, abból kínál, szeme rokonként mosolyog. Anyja is rágyújt. : Cigányul búcsúznak tőlem. * * * Paraszt nagyanyám először kiterítve látta cigány nagyanyámat. Mindkettőjük fején fekete delénkendő volt lábukon ormótlan, fényesre subickolt, magas szárú cipő, mindkettőjük keze összekulcsolva. A dinnyetermelő Nagy Zsuzsanna imádkozott, Botos Mária lehunyt szemmel pihent. Apám a fejemet simogatta, könnyezett. • * • Útközben a falu felé valaki a kocsiban azt kérdi: ugye, borzalmas volt? Miért lett volna? — kérdezem vissza. Ha jól meggondolom, ezen a telepen senki sem kért tőlem semmit, illetve ezen a telepen csak én kértem, egyedül én, Margittól egy cigarettát. * * • Nóra zavart. Kérem, meséljen valamit, hogyan is kezdődött ez a cigányiskola, meg az ő élete Dányban, tizenegy évvel ezelőtt. Mondom, megtaláltuk Margitot, azt mondta, ő is emlékszik Nórára. A tanárnő mosolyog. .Megmutatom Margit írását, és lefestem azt a kis akácillatú szobát, amelyet Margit ma reggel díszített föl, de amelybe lelket tizenegy évvel ezelőtt Nóra tanítónőm lehelt. Tizennyolc éves volt akkor Nóra tanító néni és tizennégy Margit, az elsős. A tanító néni most címeket mond. Olyan nála végzett cigányfiúkról és lányokról beszél, akik többre vitték Margitnál. Mondom neki, hogy nem megyünk. Nekem Margit Is tetszett. Mi Margit életével is mérni tudtuk őt. Az is szép dolog, ha a putri tiszta és édes-akácillatú. • * • Ű fiam tavaly ballagott. Grafikusnak készül. Formaérzékében tán a teknővájás kísért, vonalainak játékosságában, köny- nyedségében talán a muzsika. Szorgalmában egészen biztosan a dinnyetermelő ősök robotos lelke. Veszprémiek vendégjátéka A testőr Már az olvasók kezében volt a Pál utcai fiúk című regénye, már írt jónóhány novellát, melyekben az elesetteket ábrázolta, de színműírói sikerei csak 1909-ben, a Liliommal kezdődtek. Molnár Ferencről van szó, akit az irodalomtörténet elfogultságtól mentesen a színpadtechnika ragyogó ismerőjének, a trükkök és hatások tudatos alkalmazójának határoz meg. De azt is tudnunk keli színpadi műveiről, hogy a virtuozitás csaknem mindig konvencionális mondandót szolgál, s a megoldásokban mindig ott a polgári kompromisszum. Hősei jól érzik magukat a világban. »Az író kegyes hazugságokkal segíthet az embereken« — ez volt Molnár megkérdőjelezhető hitvallása. Egy azonban biztos: aki valamely darabjához jegyet vált, kétórás biztos kikapcsolódást garantálhat magának. A veszprémi Petőfi Színház A testőr című vígjátékot «-hozta el« Kaposvárra. Ez a darab abba a sorba tartozik, amelyet a Marsall, az Ibolya, az Előjáték a Lear királyhoz, a Játék a kastélyban című színpadi művek alkotnak. Vagyis valamiképpen közük van a színház világához. Ezért érdekesek kétszeresen e vígjátékok: a színészek gyakran mintegy önmagukat formálhatják meg a molnári művek segítségével, így teremtve lehetőséget maguknak az önkarikírozésra. Bravúrd arabok a szó szoros értelmében, noha — mint jeleztük — nem hordoznak nagy gondolatokat. A testőr is remek »-bűvészmutatvány«: az alakoskodás pszichologizáló bemutatása. A sikeres színész fülig szerelmes csaknem »-újdonatúj« asszonykájába, aki »-természetesen« színésznő, s — isten bocsássa meg! — nem túl hűséges típus. Hamlet, III. Richard megformálója kétség- beesettség sugallta lépésre szánja el magát: nyalka testőrként kurtzál a saját feleségének, hogy rajtakapja — saját magával! A fonák helyzet egyik eredménye az — és ennek ábrázolásában nyújt kiemelkedőt Molnár Ferenc —, hogy a színész már-már maga sem tudja, hogy ki. önmaga-e, vagy az általa teremtett figura? Minden azon áll, vagy bukik: a főszerepet játszó művész el tudja-e hitetni a nézővel, hogy más egyéniséggé lényegül. A veszprémiek előadásában Dobák Lajos formálta meg a színészt. Aki többször is látta már őt — az egykori dunántúli színházi találkozók előadásain szerepelt Kaposváron —, az tudja, hogy »szá- monkérő« alkat. Vizsgálóbírókat, vallatókat stb. jól hitelesít, mert ahogy mondani szokás, »tartása van«, és hideg fényű a hangja. Sajnos, A testőrbeli színész megteremtéséhez más színek kellenek. Más kérdés, hogy a figura alkatilag is távol áll tőle; nem Hamlet és Richard az ő szerepe, ahogy ezt a darabban állítják róla. Nem sikerült jól »a testőr« karakterizálása sem. A harmadik felvonásban áll helyt igazán, amikor tulajdonképpen a figura szánnivaló pi- pogyasága bizonyul be. Van egy jól megrendezett jelenet ebben a részben: közömbös párbeszéd folyik, miközben a színész testőrmaszkba öltözve leleplezi magát asszonya előtt. A színésznőt Demjén Gyöngyvér játszotta, többet nem adva ki magából, mint amennyit a szerep megkívánt. Egy momentum azonban emlékezetes játékából. Amikor »a testőr« egy mozdulatában mintha a férjét ismerné föl, ettől hirtelen kétélűvé válik a játék. Kenderesi Tibor a kritikus barátot játssza — finom esz- köztelenséggel. Igazán azonban az epizódfigurák alakításait tartjuk számon majd ebből az előadásból. Göndör Klára tenyeres-talpas, flegma házvezetőnőjét, Tatár Mária szobalányfiguráját — az első pillanatban tudjuk, hogy szerelmes a gazdájába —, és egy hitelező szerepében B akody Józsefet, aki az előadás legkellemesebb perceit szerezte: olyan volt, mint egy rút, fekete bogár, áld beszélni tud. Az előadást Pcthes György rendezte, mértéktartóan. Hagyományos színházat játszó társulatot ismertünk meg a veszprémiben; elszoktunk már ettől, mert egy kicsit elkényeztetett bennünket a saját színházunk. Le&kó László Költő Pannóniában Lacskó András könyve Takáts Gyuláról Új sorozatot indított Kovács Sándor Iván munkájával az Akadémiai Kiadó: a Kortársaink első köteteként a Váci Mihályt bemutató tanulmány jelent meg. E sorozat célja az, hogy a mai magyar irodalom arcképcsarnokát megteremtse. Reflektorfénybe állítja azokat az írókat, akik a felszabadulás óta különösen jelentősét alkottak, de munkásságuk tudományos alaposságú elemzésével még adós az irodalomtörténet. A sorozat tizennegyedik köteteként jelent meg Laczkó András könyve Takáts Gyuláról. A művet kettős örömmel üdvözöljük. A kritika ugyan nem mellőzte Takáts költészetét, de reflektorfénybe sem került. Ezt az adósságot most a költő szülőmegyéjében élő fiatal Laczkó András törleszti. Elég Laczkó könyvének tartalomjegyzékét átlapozni, hogy megállapítsuk — Takáts költészetének az ismeretében — a lényeget feltáró fejezetek nem szabdalják föl a pályát. Laczkó egységes képet rajzol »modelljéről«. Tanulmányának már a bevezető fejezetében, a pályakezdő« kapcsán — mehőzve a fölösleges életrajzi dokumentumokat — Takáts Gyula szellem; fejlődését ragadja meg. A Képzelet és valóság a pályakezdés szakaszában című fejezet az első mondatban közölt életrajzi elemet — Ta- káts Gyula a Somogy megyei Tabon született 1911. február 11-én, az apai nagyapa öreg házában — a következő bekezdésben már így építi tovább : »Az épület és környéke nyitva állt a kíváncsiskodó gyermek előtt. A ház padlásáról Kossuth-emlékek és korteszászlók kerültek elő, majd a Kérők és Csalódások lemásolt példányai. A ház körül a gyümölcs- és veteményeskert, azon túl pedig a természet szabad tere várta. A vadkacsákkal teli nádas, mezei apróvadaktól hemzsegő rét, s a rét közepén tiszta vizű siető patak.« Ügyesen vetíti elénk a szerző azt a tájat és élményvilágot, amely később Takáts költészetében oly fontos szerepet kap. S máris első két kötetét elemzi: az egyetemi évek alatt, 1935-ben megjelent Kút és a Berzsenyi Társaság kiadásában megjelent Kakukk a dombon címűt. Laczkó verselemzéseire olykor még rányomja bélyegét a tanári gyakorlat; párhuzamai, megállapításai nem minden esetben találók. Viszont erénye tanulmányának, hogy kü- Iqnlxjző kritikákat, véleményeket is figyelembe vesz, sőt ütközetet — az élesebb pályakép megrajzolásának érdekében. Különösen fontos figyelembe venni ezt Takáts költészetének az ötvenes évekbeli megítélésénél. Méltatlan jelzőket töröl le az életműről. Laczkó kötetének második fejezete A természet és az ember címet viseli, s szint mottóként jegyzi le a fejezet elején a szerző: »A nemzedéktársak — mint Radnóti kritikájánál láttuk — ráéreztek Takáts terseinek lényegére: a harmóniavágy, humanizmus, derű, boldogság, életöröm meghatározó szerepére«. S kijelöli legpontosabb helyét az irodalomtörténetben: Takáts Gyula — verseinek minden egyéni sajátosságával — a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozik. Itt foglalkozik Laczkó — az életművet követve — a prózával Is próbálkozó Takáts Gyula Vágják a berket című kisregényének elemzésével, majd az előbbinél érettebb alkotását, a Polgárjelölteket méltatja. Szavak mögött bujkáló való Téged kutatlak, ki vagy mindenható — ezt fogalmazta meg Takáts Ars poetica című versében. A való és az idea közelítése a költői világban című fejezet e témával foglalkozik részletesen. A felszabadulás utáni évek takátsi költészetének lényegét fejezi ki A szókincs gazdagodása, a szemlélet mélyülése című fejezet. § itt talán utalhatunk a bevezető gondolatra is: részben miért volt adósság eddig Takáts irodalomtörténeti méltatása. A pálya csúcsaira érve költészetének kiteljesedésével sem vált olyan társadalmat formálóalakító erővé, ahogy Váci Mihály. Simon István — hogy csak őket említsük az eltávozottak közül. De nem lehet kirekeszteni sem Takáts Gyula költészetét, hiszen közvetve nagyon sokat tett és tesz azért, hogy a »hasznos szép« mindenkié legyen. S ugyancsak felelhetünk a csupán részben említett somogyiságnak »eredményére«, Rónay Györgyöt idézve: »Kicsiny« kőitől világból is lehet a mindenség- hez kötődni. A pályatárs . más tekintetben is fontos megállapítást tett Takáts költészetének mediterrán jellegéről: Takáts vi- láglátásáoan és eszközeiben tudatosan kapcsolódik ugyan a klasszikus hagyományokhoz, de verseinek képzettársításai, színfoltjai mégis modernek. Takáts költészetének sajátossága, hogy a kézzelfogható, konkrét dolgokat és elvont, »tündéri« látoinásokat köt össze. Így szélesíti horizontját, amelyről A tájtól a kozmoszig című fejezet szól. Költészetében humanizálja az egyre bővülő ismereteket, az embert és a költészetet állítja a világmindenség középpontjába. (A Villámok mártana című kötet kapcsán beszél erről Laczkó András) Takáts Gyula mába ért pályáját A »kert« művelése fejezet tárgyalja. A költő felfogasa szerint: a költészet feladata, hogy megszólítsa a világot, s kérdéseivel kibontsa á harmóniát. Horányi Barna
