Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-19 / 247. szám

Markoló végezte az első „kapavágást” (Folytatás az 1. oldalról) ják ■— körbeémek a fonyódi építésvezetőség falán. Ezek­ről a rajzokról olvassa Holl Lajos igazgató a legfontosabb adatokat. Azt, hogy a vezeték a fonyód-bélatelepi kemping­től délre egy tisztítóműtől in­dul, megkerüli a fonyódi he­gyet. Az első hat kilométer tulajdonképpen a Nagyberek szélén húzódik majd. (Ez ké­szül egyébként acélból.) Aztán keresztezi a Fonyód—Kapos­vár közötti vasútvonalat és a sínekkel csaknem párhuza­mosan a vasút keleti oldalán fut egészen Várdáig. Ott is­mét átbújik a sínek alatt, s a nyugati oldalon követi a vas­utat A Jutái úton, a Fekete­tanyánál éri majd el a vá­rost. Ott épül egy fogadóál­lomás két — egyenként öt­ezer köbméteres — tározóme­dencével, laboratóriummal. Innen aztán még három kilo­métert kell megtennie a víz­nek, hogy a cseri vízműte­lepre — onnan pedig a váro­si hálózatba — jusson. A ve­zeték legmagasabb pontja Edd énéi lesz: ott építik a másik tározót, kétezer köb­méteres befogadóképességű­re. E regionális rendszer — ha elkészül — az ország második legnagyobb vízvezetéke lesz. Megépítése fennállása óta a legnagyobb feladata a Dél-du­nántúli Vízügyi és Közmű­építő Vállalatnak. A program szerint a vezeték — a táro­zókkal együtt — 541 millió forintba kerül; ennyi pénz kell ahhoz, hogy naponta 15 ezer köbméter jó minőségű ivóvizet szállítsanak Kapos­várra. Nyáron a vizet a Ba­latonból veszik. Ezért négy darab — egyenként három­száz milliméter átmérőjű — csövet fektetnek majd a tó fe­nekére, ezek segítségével a parttól hatszáz méternyi tá­volságról szívják a Balaton vizét. A tisztítómű ezt teszi fogyasztásra alkalmassá. E rendszer megépítése — a tanulmányterv szerint — újabb 270 millió forintba ke­rül. Télen, amikor jelentősen csökkent az ivóvíz iránti igény a Balaton-parti telepü­léseken, a kaposvári vezeté­ket a nyugat-balatoni regio­nális rendszerre kapcsolják át, s a nyírádi bauxitbányák kiváló minőségű karsztvizét szállítják a megyeszékhelyre. Ahhoz, hogy ez a program megvalósuljon, ötévi munkára van szükség. Pontosan elké­szített ütemterv alapján dol­gozik a fő kivitelező és 1981 őszén “-kulccsal-« adja át a regionális rendszert. A DÉL- VIÉP ugyanis e munkával kapcsolatban mindent vál­lalt, azt azonban, amire nincs felkészültsége, alvállalkozók­nak adja ki. Ilyen szerződés alapján fektetik majd az acélcsöveket a siófoki Kőolaj­vezeték-építő Vállalat, s vesz részt a munkában több más vállalat. Az első “kapavágás« a kot­rógép köbméteres markával tegnap kezdődött. Az utolsóig öt év van hátra. Dr. K. I. Budatrans back ‘76—Hungarocorr — Mipel Három kiállítás a vásárközpontban Egy folyó - nyolc ország Nemzetközi Duna-konferencia Az újságírók nemzetközi Duna-konferenciája vasárnap számos hozzászólással folyta­tódott. Friedrich Hartmann, a Donau Kraftwerke A. G. igaz­gatója a Dunáról mint ener­giaforrásról szólt, kiemelte a tervbe vett dunai vízierőmű­vek építésének fontosságát. Nagy László, az Országos Víz­ügyi Hivatal osztályvezetője a Gabcsikovo—Nagymaros vízl­épcsőről tartott beszámolót. Armin Fiedler, a Nürnbergi I Zeitung szerkesztője a Rajna —Majna—Duna csatornáról szóló régebbi tervekről és épí­tésének mai lehetőségeiről szólt. Jtri Taborsky prágai új­ságíró, a Beda i Technika Mo- lodozni főszerkesztője a szlo­vákiai Kisalföld ivóvíz-ellátá­sát taglalta. Paul Evan Ress, az ENSZ környezetvédelmi . programjának (UNEP) tájé- 1 koztatási igazgatója ismertette a Földközi-tenger mentén el­helyezkedő 18 ország környe­zetvédelmi akcióprogramját. Egy érdekes, magyar vonat­kozású előadásban Ságvári Márta, a Magyar Nemzet munkatársa imformálta a kon­ferenciát a Visegrád körzeté­ben, természetvédelmi terüle­ten létesítendő új — kemping­gel, motellel és szállodával rendelkező — üdülőkörzet ki­alakításáról. A nemzetközi Duna-koníe­rencián 6zámos hazai és kül­földi részvevő szólalt még fel. ól^lt Alig néhány hete zárta be kapuit a BNV, a fogyasztási javak szakvására, máris újabb három — ma nyíló — kiállí­tásnak ad helyet a budapesti vásárközpont. Az anyagmoz­gatás, csomagolás helyzetét, a legújabb fejlesztéseket, ered­ményeket mutatja be a Buda­trans back ’76 az A pavilon­ban. Ugyanitt láthatók azok a legmodernebb korrozóvé- delmi anyagok, gépek, mód­szerek, amelyeket széles kör­ben alkalmaznak a világon fémtárgyak, berendezések, munkaeszközök védelmére. Nem maradt üresen a D pa­vilon sem: itt nyílik ma a nemzetközi elektronikai és ipari műszerkiállítás. E rendezvények — a nem­rég zárult őszi vásárral ellen­tétben — elsősorban a szakkö­zönségnek szólnak. A magyar építő- és építő­anyag-iparban az összes fizi­kai dolgozó 30—32, a mezőgaz­daságban 25—30, a könnyű­iparban 18—20, a gépiparban 11—12 százaléka foglalkozik anyagmozgatással. Az állami ipar fizikai dolgozóinak négy százaléka árut csomagol. A munkaerőhiány elkerülé­sére az V. ötéves tervidőszak egyik népgazdasági célkitűzé­se . a folyamatok nagyobb há­nyadának komplex gépesítése. A Budatrans back ’76 nemzet­közi anyagmozgatási és cso­magolási kiállítás e célkitűzé­sek jegyében nyílt. Foglalko­zik az anyagmozgatás, a cso­magolás, a raktározás, az áru- elosztás műszaki folyamatai­nak, gépeinek, eszközeinek és berendezéseinek gyártásával, felhasználásával és az eddig elért eredmények bemutatásá­val. A gyártmányok összeha­sonlítására, szakmai tapaszta­latcserére, kereskedelmi kap­csolatok létesítésére is lehe­tőséget nyújt. A részvétel minden korábbi kiállítást felülmúl. Hazánknak és 12 más országnak csaknem 200 kiállítója jött el. Számos olyan gyártmányt mutatnak be, mely a műszaki fejlesztés élvonalbeli eredményeit kép­viseli. Közülük is kiemelked­nek az ÉLGÉP holland együtt­működés alapján gyártott póp- pack töltő-záró aranyérmes gépe, a bolgár Balcankar anyagmozgató masinái és az osztrák kiállító bemutatója. Kétszázötven évvel ezelőtt így írt Thuróczy László a Vidám természetfilozófia cí­mű könyvében: “A rozsda nem mástól, mint a nedves le­vegőtől keletkezik... Ezért, hogy a vasat és más nem tö­kéletes fémet a rozsdásodástól megőrizzed, mázold be zsira­dékkal.“ Abban a koi-ban a rozsdáso­dást egészen másképp magya­rázták, mint ma. Napjainkban az ipar számtalan védekező­anyagot gyárt. Ebből látha­tunk igen sokat a Hungaro- corr kiállításán. 16 országból jöttek el a kiállítók, és a ha­zai korrózióvédelem széles ipari bázisát jellemzi, hogy 85 belföldi kiállító is van. Miért nő mégis évről évre a korróziós kár? Mert gyor­san gyarapodik a nagy értékű állóeszközök száma, a nemzeti vagyon. Szerencsére ezzel — a hatékony védelem miatt — nem nő arányosan a korróziós kár. A kiállításon nemcsak a védelemhez szükséges igen változatos szerek (átmeneti védőanyagok, oldószermentes festékek stb.) láthatók, ha­nem a védekezést megkönnyí­tő gépek is. A rendezők nagy gondot fordítottak a föld alat­ti csővezetékek védelme teljes “arzenáljának“ bemutatására. A kiállítással egy időben a korábbiakhoz hasonlóan is­mét sor kerül a fogyasztói for­galomban levő korrózióvédel­mi termékek (például sze­mélygépkocsi-ápolási cikkek, valamint a felületelőkészítő és festékfelhordó kis berendezé­sek árusítására. Az elektronika gyors előre­törését, magas szintű alkalma zását mutatják be a Mipel ipari elektromos erősáramú műszerei és berendezésed. A három kiállítás a Hung- expo utolsó idei jelentős ren­dezvénye. A pavilonok októ­ber 23-ig látogathatók. Csupor Tibor MAI KOMMENTÁRUNK Még van lehetőség Nemrég amolyan leltárfé­lét készítettem a kaposvár— kaposmérői Latinca Termelő- szövetkezet szakvezetőivel arról, hányadán is áll a gaz­daság a betakarítással, hány szarvasmarhát kell ellátniuk eleséggel, s hogyan alakul a tejtermelés. Egymással ösz- szefüggő tényezők ezek. Az üzemi terv szerint 61 vagon pillangós és réti szé­na a szükséglet, s a termés: 49 vagon lucerna, 17 vagon vöröshere és 47 vagon réti széna. Az utóbbiból 32 iva­gonnal tartottak meg, a töb­bit eladták. Csaknem 200 vagonnyi silót készítettek ku­koricából, borsóból, napra­forgóból és szudáni fűből. Tömegtakarmányokból nincs hiányuk, nyugodtan néznek a tél elé. 215 tehenünk van, ennyit kell átteleltetnünk. Ilyesfajta összegezést, há­romnegyedévi fölmérést minden termelőszövetkeze­tünkben készítenek, valószínű azonban, hogy a végkövet­keztetés nem mindenütt olyan megnyugtató a rendel­kezésre álló eleség dolgában, mint azt a Latinca Tsz-ben láttuk. Az a tény, hogy or­szágosan negyedével-ötödé- vel kevesebb fővetésű takar­mány betakarítására van ki­látás, mint amennyire szük­ség lenne, egyben a felada­tot is megjelöli: minél több olyan mellékterméket meg kell menteni és föl kell hasz­nálni, amely eleségként — önmagában vagy keverék^ ként — hasznosítható. Eve­ken keresztül az volt a kri­tikán aluli tejtermelés leg­főbb oka Somogybán is, hogy a tehénállomány nem kapott megfelelő mennyiségű — de különösképpen kellő tápértékű — takarmányt. Több tízezer hektár kuko­rica, néhány ezer hektár cukorrépa terem az idén megyénkben. Annak idején magam is láttam: a gabona aratáskor több termelőszö­vetkezetben külön kazlakba rakták az árpa, a zab szal­mabáláit, hogy ha kell, ele­ségként hasznosítsák a télen. Jóllehet a figyelembe vehe­tő melléktermékek közül a szalma tartalmazza a legke­vesebb emészthető fehérjét és keménfjítőértéke a leg ala­csonyabb, azonban éppen a magas szárazanyag-tartalma folytán eredményesen kever­hető — és ezáltal silóként jól tartósítható — lédús ta­karmányokkal, illetve mel­léktermékkel. Még lehetőség van rá, hogy mezőgazdasági üze­meink a határból hazahord­ják a betakarítás során adó­dó melléktermékeket. Hosz- szú időszak következik, ami­kor majd csak arra támasz­kodhatnak etetéskor, ami megvan. Az elegendő és jő készlet biztonságot — és te­jet ad. H. F. MIÉRT CSAK NAGYATÁDON? Ifjúsági szövetkezet Ifjúsági szövetkezet alakul Nagyatádon, az 524-es Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben. A tagok százforintos részjegyet váltanak, azután majd a kis iskolai bolt for­galmának megfelelően része­sednek a haszonból. Ez a zár­számadáskor jó zsebpénzt je­lenthet a tanulóknak — az egészben mégis ez a kevésbé lényeges. Így utólag az egész elgon­dolás kézenfekvőnek látszik: a tanulóknak nem kell a szü­netekben megrohanniuk az iskola környékén levő bolto­kat, a kereskedőtanulók jó le­hetőséget kapnak itt a gya­korlásra. .. Milyen egyszerű, eddig mégis csak a nagyatá­diaknak jutott eszükbe. A helyi áfész és a szak­munkásképző vezetői mégsem az ötletre, hanem a megva­lósításra büszkék. Az intézet igazgatóhelyettese, Horváth Ferenc, ifjúsági szövetkezeti vezető tanár minőségében mondta. — A megyében elsőként, még 1973-ban Nagyatádon, a József Attila kollégiumban alakult ilyen ifjúsági szövet­kezet. Ez ma is jól működik, így tehát a példa adott volt. Az ok, amiért megszerveztük ezt a második »mini“ boltot: t árusítás. Közben persze ml Is más módon nem tudtuk meg­oldani 520 tanulónk ellátását iskolatejjel, élelmiszerekkel és tanszerekkel. Ez utóbbi kü­lönösen lényeges, hiszen Atá- don mindössze egy üzlet áru­sít tanszereket. Ráadásul ott sem kapható több, nálunk szükséges speciális eszköz. Az iskola adta a helyisé­get, a szakmunkástanulók vé­gezték az üzletben a víz- és villanyszerelési munkákat, az áfész pedig berendezte a bol­tot. Eladót sem volt nehéz találni, hiszen az intézetben 135-en készülnek a kereske­dői pályára. Torma Istvánná oktatónak többletmunkát ad a bolt. — Nem sajnálom a fáradsá­got, hiszen itt a tanulók olyan tapasztalatokat szerezhetnek, amelyekre eddig nem volt lehetőségük, önállóan rendel­nek, és maguk készítik el a jelentéseket is. Először kell a munkájukért felelősséget vál­lalniuk. A megnyitás óta el­telt hónap forgalma 21 ezer forint. Ottjártunkkor Benke Erzsé­bet harmadéves volt az egyik »ügyeletes“ eladó. — Reggel hétkor nyitunk, utána csak szünetekben van A Patyolat egyik brigádja Asszonyok a gépeknél zető rövid folyosón megérke zik a Zója brigád vezetője, Jurisits Lajosné. Egy híján húsz az itt eltöltött éveinek száma. — Külön csoportokból 1962- ben lettünk egy brigád, még a mozgalom kezdetén. Ma már majd mindegyikünk öt- tíz-tizenöt éves dolgozó itt. Jól összeszoktunk, megvan az egyetértés. Nincs olyan év, hogy a vállalattól ne kapnánk valamilyen kitüntetést — mondja útban a »triműhely« felé. Itt három vegytisztító gép dolgozik. Kezelőjük, Ékes Vendelné, gyakorlott mozdu­latokkal igazodik el a tucatnyi gomb és kar között. — Egy hónap a betanulási idő, azután már magam ke­zeltem a gépeket. Ez a nagy gép a legújabb, hároméves. Van egy kisebb, amelyikkel már csak szőnyegeket mo­sunk. Odamegy a kisebb géphez, A MŰHELYEK FELÖL ve- és szárításra kapcsolja. A ' hármasszekrénynek is nagy “kis gép« zúgni kezd. A foltkezelés Nemes József- né “monopóliuma«. A kis sa­roknak, ahol dolgozik, külön elnevezése van. Ez a deta- zsáló. Előtte ruhabála emel­kedik. Tíz-tizenötféle vegy­szert használ. — Tizenegy éve vagyok a vállalatnál. Tizennyolc éve vagyok kelmefestő, vegytisz­tító. Azelőtt Budapesten dol­goztam, de a brigádmozgal­mat itt ismertem meg. Jó ér­zés, ha számítanak az ember­re, és olyan nincs, hogy a bri­gád ne tudjon eredményt fel­mutatni. Pestről jöttem férj­hez ide, Somogyba; kisfiam, kislányom van. A lányom volt is itt, tetszett neki, amit csi­nálok, de ő nem ezt a szak­mát választja. Nagyon szereti a kicsiket, anyáskodó termé­szet, óvónő szeretne lenni. A kitisztított ruhákat pá­rokban vasalják a brigád dol­zik egy kiigazító is, aki a bé­lést és a gép által hozzáfér­hetetlen részeket vasalja. A párok 210 darabot vasalnak ki egy műszak alatt, s egy , ilyen pár »egyik fele« a bri- vagyok itt. Három Ilonka néni négyszeres kiváló dolgozó, egyszer pedig a könnyűipari minisztertől ka­pott kitüntetést. — Jó vállalat ez, megbecsü­lik a dolgozókat. A műveze­tőnk például beállt a mű­szakba, amikor egy fiatalasz- szony nászútra ment. Itt tényleg mindenkinek mindent kell tudnia. Magam nem rég­hét gád legrégibb tagja, Kiss La­josné. — Tizenkilenc év és négy hónap után mentém nyugdíj­ba. Néhány hétig otthon vol­tam, de máris visszajöttem. Nem lehet egyszerre abba­hagyni. Mint nyugdíjas csak 260 órát dolgozhatok, de ne­kem ez is jó. Könnyebb lesz megválni a munkától, így ki­csinyenként. Amikor elmen­tem, tudtam, hogy sok a mun­ka, szükség van rám. A sze­zon is most kezdődik, jönnek a téli ruhák. Még nyugdíj előtt voltam, amikor a műve­zetőnk megkérdezte: “Ugye, Ilonka néni, visszajön?« Mondtam is neki, hogy visz- sza, vissza. És most itt va­gyok. Azt már munkatársa, Mar gozói. Mindég gépnél dolgo- kel Andrásáé meséli el, hogy. után már önállóan tudtam dolgozni, mert egy régebbi brigádtag betanított. Várom, hogy majd januártól én is brigádtag lehessek. Amíg beszélgetünk, Juri­sits Laiosné odahozza a bri­gádnaplót. Belelapozunk. Munkaverseny-eredmények, vállalások, napközi otthon patronálása. beteg munkatár­sak látogatása, segítése. A BORÍTÓLAP után kö­szönőlevelek. Köztük egy ba- latonvilágosi nyugdíjasé. Egy­szerű borítékban a levél, szál­kás betűvonásokkal írva: “Köszönöm, hogy az én öreg, kopott ruhámat ilyen szépen megfestették. Az lesz majd a jó, ha minden szo­cialista brigád ilyen szépen dolgozik.« : r. g. órákon vagyunk. Délután egy­két órára ismét kinyitunk. A hattagú eladóbrigádok havon­ta váltják egymást. — Hogyan fogadták az üz­letet a diákok? — Mindenki örült, hogy sa­ját boltunk van. A forgalmat mutatja, hogy kilencszáz zsemle és ötszáz iskolatej fogy délelőttönként. Ezenkívül legkedveltebb a kóla és a rá­gógumi. — Vannak-e hiánycikkek? — Mint minden »rendes« boltban. Hiába rendeltünk 2H-s ceruzát és vonalas spi­rálfüzetet. Ennél persze sok­kal érzékenyebben érinti “vá­sárlóinkat«, hogy elfogyott a rágógumi is. — A diákok tehát örültek, de vajon hogyan fogadták a leendő kereskedők? — Hogy valakiből milyen kereskedő lesz, az csak a pult mellett dől el. Nem elég könyvekből megtanulni, ho­gyan kell eladni. Itt egyszer­re vagyunk vevők, eladók és ellenőrök. Aki közülünk ko­molyan vette a pályaválasz­tást, örül ennek a lehetőség­nek. A kezdeményezés jelentősé­géről Mátyás János, a helyi áfész szövetkezetpolitikai elő­adója így vélekedett. — Ügy tudom, pedagógiai viták sorának témája az »élet­re nevelő iskola«. Az 524-es intézet ebben a »tárgykörben« jó példát ad. A gyerekek vá­lasztanak, ellenőrző bizottsá­got alakítanak, felelősségtel­jes feladatot végeznek, s vé­gül részesednek a munka eredményéből. Minden úgy zajlik le, mint a »felnőtt« fo­gyasztási szövetkezetekben. Az itteni »könyvelés« számai ugyan kisebbek, a munka ko­molysága azonban a felnőt­teknek is becsületére válna. Megtudtuk még, hogy a »hivatalos« megalakulás azért késett, mert a tanulók csak a héten érkeztek vissza Bárdi- bükkből, ahol almát szüretel­tek, és azt is, hogy a zár­számadáskor kapott pénzért az ifjúsági szövetkezet tagsá­ga országjárásra indul a tan­év végén. Végül is tehát a jó ötletet mintaszerű megvalósítás kö­vette. Alig hihető, hogy ha­sonló kezdeményezésre csak Nagyatádon van lehetőség. B. F. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom