Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-17 / 246. szám
Beszélgetés a közművelődési törvényről Vallomás egy gazdag éleiről Három vendéggel váltottunk szót a közművelődési törvény parlamenti vitájáról, s a törvényalkotás nyomán azokról az iskolai, könyvtári és üzemi feladatokról, elképzelésekről, melyek a törvény gyakorlati megvalósulását segítik. Beszélgető társunk volt Müller László, a Kaposvári Ruhagyár igazgatója. Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója és Varga Sándor, a kaposvári Táncsics gimnázium igazgatója. Az oktatás szerepének a fokozódását a közművelődési törvény is hangsúlyozza. A kaposvári Táncsics gimnázium fontos lépéseket tett már eddig is, hogy közművelődési eszközökkel is segítse az oktatást, illetve olyan szemléletet alakítson ki a tanulókban, mely a folyamatos művelődésre készíti fel őket. — Iskolánkban a közművelődési szakkör négyéves program alapján dolgozik. Az innen kikerülő érettségizett tanulók alkalmasak lesznek tiszteletdíjas népművelői feladatok ellátására is. Különösen nagy szerepet szánunk a könyvtári ismeretek és gyakorlat megszerzésének, ebben nagy segítséget kapunk a megyei könyvtártól. Az alma mater új, közművelődési központtal gazdagodott, illetve gyarapodik. Könyvtárunknak jutott a vezető szerep, de fontosnak tartjuk a kiállító- helyiség működését, a klubokét, a játékteremét is. Szita Ferenc ismerve a gimnázium közművelődési programját, hozzátette: — Az a helyes koncepció vezette az iskolát a közművelődési program kialakításában, hogy nemcsak a humán műveltség gyarapítását hangsúlyozzák, hanem a társadalom- és a természettudományos műveltség fontosságát is. Varga Sándor: — Célunkat röviden így fogalmazhatjuk meg: az iskolában folyó oktató-nevelő munka segítése. — A saját rendezvények mellett kellő szerepet szánnak-e az iskolán kívüli köz- művelődésnek ? Propagandamunkánk ezen a téren sokat fejlődött. Tanáraink feladata, hogy felhívják a tanulók figyelmét minden olyan iskolán kívüli rendezvényre,« melyet fontosnak tartanak. Az iskolán kívüli közművelődés elősegítésére szerződést kötöttünk a megyei könyvtár mellett a Somogy megyei Moziüzemi Vállalattal, ennek értelmében a Szabad Ifjúság Filmszínház egy kicsit iskolamozivá válik. A TIT-tel az iskolai ismeretterjesztést szeretnénk beindítani. Ennek hiánya komoly fogyatékosságot jelentett eddig. — A tanulók körében milyen visszhangra találtak ezek a kezdeményezések? — Iskolánk hétszáz tanulója közül négyszázötven iratkozott >be különböző klubokba. — A KISZ segít-e aibban, hogy az iskolai közművelődés az életkornak megfelelő színezetű legyen? — Társadalmunk felnőtt viselkedést vár el a fiataloktól. Egyetértek azzal, hogy a fiataloknak a maguk sajátos módján kell elsajátítaniuk mindazt, amit a felnőtt társadalom és ők szükségesnek tártának. Szita Ferenctől az előbbi beszélgetés folytatásaként azt kérdeztük meg először, hogy keresik-e a kapcsolatot , a könyvtárral mások is ? — Néhány kulturális intézménnyel és iskolával tartalmas kapcsolatunk van, példaként említhetem a KISZÖV- vel kötött szerződésünket is, de ilyen még kevés van. Az üzemekkel, a szocialista brigádokkal, a termelőszövetkezetekkel az előbbiekhez hasonlóan szeretnénk együttműködni, ebben a mienk a kezdeményező szerep. — A törvény kimondja, hogy a közművelődés legfontosabb eszköze a könyvtár. — Somogybán a könyvtárak nyolcvan százaléka alkalmas is arra, hogy. betöltse ezt a feladatot, segítse a közművelődést. Kevés a falun élő fizikai dolgozók körében az olvasók száma, elsősorban őket kell megnyerni az olvasó népért mozgalomnak. — Magas a fiatalok aránya a beiratkozott olvasók között. — Az arányeltolódás azt is mutatja, hogy felnőttkorukra könyvet szerető embereikké válnak. — Szervezeti kérdésekről eddig nem beszéltünk. — Igaza volt az országgyűlésnek, amikor a decentraliz- must hangsúlyozta. Somogybán a közművelődés területén az utóbbi időiben az egységes irányítás fogyatékosságai mutatkoztak meg. A társadalompolitikai fo- >> ama lók a közművelődést nem engedik leszűkíteni, erről is beszélt a kulturális mi- niszte’1 Müller László az üzemi közművelődés sok ágát említette. Megvalósításuk az üzem feladata, de több segítséget várnak a népművelőktől, a közművelődós irányítóitól. Szívesen adnának tágabb teret az üzemi ismeretterjesztésnek, de a TIT nem keresd fel őket. A könyvről, az olvasásról így beszélt: — Minden könyv a kultúra része. A mi gyárunkban különösen nagy hangsúlyt fektetünk a szakkönyvekre. De elmondhatom azt is, hogy dolgozóink évente mintegy kétszázezer forint értékű könyvet vásárolnak az üzemi könyvbizományostól. Gyárunk rekonstrukciója során a mainál méltóbb helyet kívánunk biztosítani az üzemi könyvtárnak. — A gyár példamutató volt a képzőművészek ösztöndíjjal való tarr.rgalasában, kiállítást is rendeztek már két alkalommal munkáikból. Enn)i-ak milyen hatása van? — Közelebb hozta a képzőművészetet a dolgozókhoz. Nő a múzeumbarátoik száma is. A szocialista brigádok egyre kevésbé tekintik formális feladatuknak a múzeumba járást. Ide tartozónak érzem: kétszázötvenezer forinttal járultunk hozzá, hogy több szobrunk legyen a városiban. H. B. Bognár Imréné. Mária néni kerekded, mosolygós arca kezdetben szelíd nagymamát sejtet, férfiasán kemény kéz- szoritása azonban jelzi: nehéz fizikai munkát végző asszonynyal állok szemben. Csaknem egy évtizede a Mechanikai Művek marcali gyáregységének dolgozója, egy szerelősia- lagnál munkálkodó csoport vezetője. »Sajnálom, hogy az év végén nyugdíjba megy — mondta róla korábban Gulyás János igazgató —, hiszen Mariska néni az egyik legszorgalmasabb. legmegbízhatóbb dolgozónk.« Valószínűleg az egyik leg- barátságosabb is. Már a bemutatkozáskor megkönnyíti a dolgomat. »Régi olvasója vagyok a Somogyi Néplapnak — mondja —, és mindig örömmel olvasom azokat a cikkeket, amelyekben egy- egy nagyszerű embert mutatnak be. De, hogy rólam miért akarnak írni... Hiszen én- bennem nincs semmi rendkívüli.« Szerénysége mégsem akadályozza abban, hogy életút- járól beszéljen. A történet tartalma és az elbeszélés formája azonban, úgy érzem, nincs teljesen összhangban: az eltelt 56 év sok kudarcára, bánatára a hajlott kor töméntelen tapasztalata, higgadt derűje borít leplet. — Marcaliban születtem, itt is nevelkedtem. Édesanyám háztartásbeli volt, három gyereket nevelt otthon: apám gazdasági cseléd. Én hat osztályt végeztem, kitűnő eredménnyel. Szüleim a polgári iskolába is be akartak íratni, én azonban nem vállaltam: tudtam, hogy nekik kínnal- keservvel, verítékes munkával kellene előteremteniük a pénzt a tanulásomhoz. Ezért inkább dolgozni kezdtem: hosszú évekig mezőgazdasági munkát végeztem. Időközben férjhez mentem. Azután tíz évig óvodában dolgoztam dajkaként: ez volt életem legboldogabb időszaka, annak ellenére, hogy közbejött a háború. A gyerekekkel ugyanis mindig örömmel foglalkoztam. — Sajnos, én nem tanulhattam, bár akkor nagyon szerettem volna képzett óvónő, tanárnő vagy gyermek- orvosnő lenni. Remélem, kétéves kisunokám, ha felnő, valóra váltja az én egykori vágyaimat. Unokájára gondolva jóleső [ elégedettséggel sóhajt, majd rövid időre visszatér a múlthoz. — Kislányom mindössze kilencéves volt, amikor meghalt a férjem. Nem volt könnyű egyedül fölnevelnem, de azért sikerült, s úgy látszik, nem is rosszul: pár évvel ■ ezelőtt férjhez ment, s elvitték Érd- ligetre. Ha nyugdíjba megyek, magam is odaköltözöm, legalább többet láthatom az unokámat. A vöm megígérte, hogy ha majd ott lakom, gyakran elvisz Budapestre, megmutatja nekem a Margitszigetet, a Várat, a Halászbástyát, amelyekről ugyan sokat olvastam és hallottam, de még sohasem láttam őket. Mariska néni nem világot járt ember: a Budapest—Pécs —Nagykanizsa háromszögnél tovább sohasem jutott. Amikor azonban kedvteléseire terelem a szót, kiderül, hogy a nagyvilágról szerzett ismeretei nem csekélyek. — Egyedül élek, így legkedvesebb »lakótársaim« a könyvek. Már régebben megrendeltem a világirodalom remekei sorozatot, s a könyveket rendre el is olvasom. Ha a tévében valamilyen érdekes regényfeldolgozást látok, rögtön megveszem a könyvet is. tgy ismertem meg az Anna Kareninát, a Háború és békét, A fekete várost, s Fejes Endre: Jó estét, nyár, jó estét szerelem c. regényét. Figyelemmel kisérem a televízió politikai műsorait is. Csodálom Sugár András műveltségét, Chrudinák Alajos bátorságát. Ma is emlékszem ez utóbbinak Libanonban készített műsoraira. A csupaszív, idős asszony közéleti érdeklődésének elválaszthatatlan része — a labdarúgás iránti szenvedély is. Lelkes Fradi-szurkoló, s türelmetlenül várja, hogy válogatottunk végre bekerüljön a VB tizenhatos döntőjébe. Az athéni mérkőzésről mégis leplezetlen elégedetlenséggel nyilatkozik. »Úgy látszik, csapatunk nem bírja sem testi, sem lelkierővel. De majd tavasz- szal...« Gondolatai hirtelen visszakanyarodnak az üzemhez, melytől nemsokára meg■ válik. Hiányozni fog neki a futószalag, amely mellett jól érezte magát, a pártszervezet, amelynek hat éve tagja, s a szakszervezet, amelyben a bizalmi nem mindig hálás teendőit látta el. »Majd a fia■ talok folytatják, amit mi el kezdtünk. Hiszen ők sem rosszabbak nálunk. Fiatalon én is minden bolondságot elkövettem, s talán mégsem lettem egészen megvetendő em Her.. .« Értékitétele ebben is helyes. Legföljebb némelyest szerény. Lengyel András Az országgyűlés őszi ülésszakán az egész országot érintő közművelődési törvényjavaslatot tárgyalták. Az erők sokoldalú és széles körű ösz- szefogását sürgette dr. Guba Sándor somogyi képviselő, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola főigazgatója. Mivel Somogy aprófalvas megye, s településhálózatában még mindig súlya van a kis- és közepes nagyságú községeknek, a képviselő elsősorban a falusi közművelődés érdekében emelt szót. Kérte a tömegközlekedés javítását a gazdasági és kulturális központok gyorsabb megközelítése érdekében. Az elfogadott közművelődési törvényjavaslat — immár törvény — kifejezi szocialista társadalmunk közéletének, közösségi és kulturális életének fejlődését, gyarapodását is. E közgondolkodás egyik jellemzője ma, hogy megnövekedett a társadalomtudományok valóságfeltáró szerepe. Az emberről, a szűkebb emberi közösségekről és a társadalmak életének valóságos folyamatairól még sohasem tudtak annyit tudósok és publicisták — s az egyén maga sem —, mint manapság. Ezért is tűzte napirendjére ezen a héten a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat I. kaposvári tájegységi konferenciája a társadalomtudományok szerepét, fejlődését. A megye határain túlmutató jelentőségű konferencián megállapították, hogy a komplex társadalomtudományi ismeretek nélkül ma nem lehetséges a fejlett önismeret, a világ és az emberi környezet mélyebb megismerése. E műveltség fokozása — egyebek között — az ismeretterjesztés feladata is. Az októberi napok kellemes időt hoztak, a határban. Váratlan és örvendetes ajándék ez a mezőgazdaságnak — zavartalanul folyt a betakarítás, az őszi munka. A somogyi gazdaságok azonban úgy vannak a szép idővel, mint egyes gyerekek a névnapi ajándékkal: örömmel nézik, de nem mernek hozzányúlni. Az őszi munkákban ma megyeszerte indokolatlanul és szokatlanul nagy a lemaradás. Jelenleg negyvenezer hektár föld vetetten Somogybán, s a tervezettnél lassabban megy a napraforgó és a kukorica betakarítása. Igaz, az idén mintegy két hetet késett az eres, nehezen szárad a kukorica. De a modern agrotechnikával ezen lehet segíteni. Például fóliás tartósítással. Néhány gazdaságnál a hét elején géphiány hátráltatta a munkát — nem érkeztek meg időre a traktorok, kombájnok. A hét közepére azonban változott a helyzet, mert sok erőgép megjött az Agrokerhez. Egyes Zetorokra — a géphiány ellenére — a hét közepén mégsem akadt vevő. Az őszi munkákban való lemaradás azzal a veszéllyel fenyeget, hogy késni fog a talajelőkészítés és a vetés. Minden gazdaság elemi érdeke, hogy a kedvező időt a legjobban kihasználja. A hét különösen a vállalatoknál, szövetkezeteknél dolgozó fiataloknak és az úttörőknek volt mozgalmas. Megyeszerte sorra rendezték a parlamenteket. Az ifjúmunkások, fiatal dolgozók keresik azokat a módszereket, ösztönzőket, szervezeti formákat, amelyek segítségével szakértelmük, munkaszeretetük szervesen kapcsolódhat mindannyiunk törekvéséhez, a lelkiismeretes, hatékony munkához. Az úttörőparlamenteken a jövő munkásai »második otthonuk«, az iskolai környezet szépítésének ügyét, s az úttörőmunka tartalmi megújításának kérdéseit érintették. Régi tétel — iskola- és üzemi pszichológusok kísérletei is megerősítik —,. hogy a jó közérzet és az aktivitás kibontakoztatásának első számú színtere a legszűkebb környezet. Itt hasznosítható a legtöbb ötlet és elképzelés. Ebben segíthetnek sokat az iskolai és a munkahelyi vezetőknek a fiatalok parlamentjei. Kedves vendégei voltak a héten a megyének, szovjetunióbeli testvérmegyénkből, Kalinyinból. A kalinyini bábszínház egy csoportja szerepelt a pécsi nemzetközi báb- fesztiválon, majd Kaposvárra is eljött. Nagy sikerű föllépése után a húskombinát MSZBT-tagcsoportja látta vendégül az együttest. Csupor Tibor Panelszerelők Különleges brigád dolgozik a Somogy megyei Állami ÉpttS- ipari Vállalatnál. Panelekből állítják össze az épületeket. Egy tízszintes épületbe harmincöt nap alatt 93i panelt szerelnek be. Fotó: Gyertyás László Számítógép programozza a termelést A számítógépes irányítási rendszer bevezetésének lehetőségeit vizsgálták szovjet szakemberek két napon át a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalatnál. V. A. Jemeljanovnak, a VNIIGIN Kutató Intézet tudományos igazgatóhelyettesének vezetésével. A látogatás előzménye az, hogy az Országos Vízügyi Hivatal és a Szovjetunió vízgazdálkodási és talajvédelmi minisztériuma 1975-ben tudományos együttműködési egyezményt írt alá. Ez — sok egyéb mellett — előirányozza azt, hogy közösen dolgozzák ki a vízügyi építkezést végző vállalatok számítógéppel történő irányításának módszereit. E kísérletsorozatban — amelynek befejezését 1930-ra tervezik — modellként szerepel a Dél-dunántúli Vízügyi- és Közműépítő' Vállalat. Azért ezt a vállalatot választották, mert a termelés számítógéppel történő propramo- zása évek óta mind nagyobb mértékű. Erre a célra a KSH egyik IBM típusú számítógépét bérlik. A kiválasztásnál szerepet játszott az is, hogy az alapítá^ óta egyenletesen fejlődött a vállalat, s megvannak a személyi feltételek is ahhoz, hogy az előírásoknak megfelelően végezzék el az ezzel kapcsolatos munkát, i A termelés programozásában 1975 óta használják a hálódiagramot. A leggazdaságosabb megoldásokat a nagyobb megbízatások teljesítése előtt számítógéppel határozzák meg. Ennek alapján végzik az anyagrendelést, irányítják a nagy teljesítményű gépeket és járműveket. A vállalat irányítás-szervezésével foglalkozó szovjet kutató intézet — a magyar szakemberekkel közösen — arra készül, hogy olyan rendszert dolgozzon ki, amelyet a KGST-tagországok vízügyi építőiparában mindenütt használni lehet. Ennek érdekében — egyebek között — készítenek majd egy öt nyelvű szótárt is, amely a számítógépes irányításban használt szakmai kifejezéseket egységesen értelmezi. A szovjet kutatók arra is vállalkoztak, hogy az IBM számítógépre kidolgozott programokat, az ESZER- rendszerben készülő R—40-es gépekre átprogramozzák. Kaposvári látogatásuk ideje alatt a szovjet szakemberek nemcsak a vállalat termelés programozásával kapcsolatos munkájára voltak kíváncsiak, hanem tegnap azt is megnézték, hogy mindezt a gyakorlatban hogyan valósítják meg.
