Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-08 / 212. szám
Kazahsztán szene Százmillió tonnás „küszöb” A kazahsztáni széntermelés 1980-ig átlépi a százmillió tonnás »küszöböt-«. Az ötéves tervidőszak végére a tervszámítások szerint évente 124— 127 millió tonna szenet bányásznak majd itt — kétszer többet, mint 1970-ben. Már ma is innen származik a szovjet szén csaknem minden nyolcadik tonnája. Kazahsztánban az utóbbi években évente 30 millió tonnára tervezett összkapacitású új bányavállalatokat létesítettek. A bányákat mindenütt szovjet' gyártmányú, vagy valamelyik KGST-országban készült gépekkel szerelték fel. Az elmúlt ötéves tervidőszakban az iparág modernizálásának eredményeképpen 6 millió tonna szenet termeltek terven felül. Ennyit ad például évente a Kuznyecki-me- dencében működő legnagyobb szovjet bánya — a Raszpad- szkaja is. Kazahsztán dinamikusan fejlődő szénkitermelése nemcsak e köztársaság, hanem Közép-Ázsia, s egy sor nyugat-szibériai körzet és a Dél- Ural szükségleteit is kielégíti. Ezekkel a fontos gazdasági körzetekkel Kazahsztánt korszerű vasúti fővonalak kötik összeg. Munkájukkal a nagy közösséget segítik Szakszervezet/ bizottságok a somogyi termelőszövetkezetekben Az országban legkorábban Somogybán hozták létre a termelőszövetkezetekben dolgozó alkalmazottak saját érdek- képviseleti közösségeiket: a szakszervezeti alapszerveket, illetve csoportokat. A szervező munka ez év július első felében zárult. Negyven alapszervezet és két csoport alakult, s a szakszervezeti tagok száma meghaladja az ezerki- lencszázat. A mezőgazdasági szövetkezetekben és társulásaikban az MSZMF Központi Bizottsága Titkárságának határozata alapján, a MEDOSZ és a TOT Elnökségének együttműködési állásfoglalása figyelembevételével alakultak ezek az szakszervezeti alapszervek. A tapasztalatokról és a további feladatokról kértünk tájékoztatást Galabár Emiltől, a MEDOSZ Somogy megyei Bizottságának titkárától. — Somogybán a szervezés májusban kezdődött, a megyei pártbizottság és a helyi pártszervek hatékony segítségével — mondta a megyebizottság titkára. — A nyolcvankét somogyi közös gazdaság közül hatvannégyben mértük föl az igényeket és a tennivalókat. Ezek a tsz-ek együttvéve több mint ötezer alkalmazottat foglalkoztatnak. Miután megalakultak a szakszervezeti bizottságok, illetőleg csoportok, a közelmúltban tanácskozást tartottunk a titkárokkal és a gazdasági felelősökkel. A bizalmiak túlnyomó többsége fizikai dolgozói. Udvariasan, határidőre SZÉLESRE TÁRT kapu, előzékeny portás fogadja azt a sok-sok autóét és gyalogost, aki fölkeresi a Kaposvári Vasipari és Műszaki Szövetkezet gumijavító és lakatosrészlegét. A kijárathoz közel már jó néhány kocsi várakozik, beljebb kétoldalt a fal mellett külső és belső gumik sokasága. — Nem okoz fennakadást ez a zsúfoltság? Rózsahegyi László, a szövetkezet elnöke válaszol kérdéseimre. — Valamennyi (dolgozónk régi, tapasztalt munkás. A nehézségek ellenére jól végzik feladatukat. Gondjaikon azonban enyhítünk azzal, hogy a lakatosrészleget elköltöztetjük. Pillanatnyilag ennél többet nem tehetünk. A város szívében vagyunk, terjeszkedésre nincs lehetőség. Kari József telepvezetőről érdeklődöm. Sajnos, betegszabadságon van. De megtudom róla, hogy kiváló szervező- képessége, a dolgozókhoz való emberi, szaktársi viszonya jelentősen hozzájárul a részleg jó eredményéhez. A megrendelőkkel a jó szolgáltató legjobb erényeivel foglalkozik. Ez meglátszik beosztottjain is. Megmutatják az előkészítő. a csiszoló és a vulkanizáló műhelyt. A gumicsizmától a John Deere kombájn gumiabroncsáig mindenféle javítással foglalkoznak. AZ ELNÖK elmondja, hogy a nyári hónapokban a helyszínre is kimentek mezőgazdasági gépet javítani. A részleg dolgozóiról így nyilatkozik: — Ez a 15 tagú közösség összehangoltan, pontosan végzi munkáját. Nagyon szeretnénk, ha brigádot alakítanának és versenyeznének a szocialista címért. Régi dolgozók, csaknem valamennyi törzs- gárdatag. Értik a munkájukat. Szívügyük a határidő betartása. pontosak, előzékenyek. Nem tudják elképzelni, hogy jön a megrendelő és nincs kész a munka. Éppen egy Zsiguli gumiiának külső futózását végzik. Elmen diák, hogy e típuson kívül Wartburg-, Skoda-, Tra- bant-gumikat futóznak. — Ha ilyen sokat hoznak, biztosan megéri. — Az új gumi árának 40 százalékáért hozzuk rendbe a régit. Kimegyünk az udvarra. A másik oldalon raktárak húzódnak és még egy kis műhely. A kis helyiségben egy dolgozó szorgoskodik. — Ez a centírozó — magyarázza. — A megyében nekünk van a legkorszerűbb ilyen gépünk, Herr Tibor, « Latinra Tsz tagja, elégedett a szolgáltatással: — Alig tíz perce, hogy »lékaptam-« a kereket, és már mehetek — mondja. A KAPU FELÉ sétálunk. Az elnök a távlatokról beszél: — A szövetkezet ugyan területi gondokkal küszködik, a fejlesztés mégis elkerülhetetlen. Hiszen ilyen körülmények között nem tudjuk kielégíteni a növekvő igényeket. Ennek ellenére a félévi tervünket túlteljesítettük. 1980-ra — az idei 2 millióval szemben — 3,2 milliós termelési értéket terveztünk. Ezt nem létszámnöveléssel, hanem modern gépek beállításával, jó szervezéssel és a hatékonyság fokozásával akarjuk elérni. P. Sz. Az alakulást számos, már meglevő jó példa is elősegítette és gyorsította. Nagybajomban, Kerekiben és Csoko- nyavisontán például, ahol régebben gépállomás működött, az ottani dolgozók annak utána is megtartották szak- szervezeti tagságukat, hogy átkerültek a termelőszövetkezetbe, s megmaradt az alap- szervezetük is. Másutt a szomszédos állami gazdasághoz kapcsolódva működött alkalmazotti alapszervezet a tsz-ekben, s vállalatoktól, ipari vagy mezőgazdasági üzemektől tsz-be került dolgozók is »magukkal hozták« szak- szervezeti tagságukat. — Az új szakszervezeti bizottságok már létrejöttükkor jogos igényre épültek, de munkájuk színvonalát döntően a körülmények határoz' zák meg. A szakszervezeti funkciók gyakorlásához megértés és támogatás kell. Követésre érdemes módszer tapasztalható a nagybajomi Lenin Tsz-nél: a szövetkezet gazdasági és pártvezetősége kedvező helyzetet teremt ehhez a munkához, következésképp megnőtt a szakszervezet politikai szerepe, s az így összefogott dolgozókkal szép sikerhez vezettek a munkaversenyek, a politikai továbbképzések, a munkavédelmi törekvések. A »fiatal« szakszervezeti bizottságok, csoportok tagjai korántsem az üdülési lehetőségben, az utazási kedvezményben látják a tagsági viszony lényegét, hanem a de' mokrácia kiszélesítésének hatékony formáját találták meg ebben a szervezett keretben. Az alkalmazottak ott varrnak a vezetésben, az adminisztrációban, a műszaki ágazatban és más, ugyancsak fontos munkaterületeken. Ha meghívták őket közgyűlésekre, vezetőségi ülésekre vagy figyelembe vették a véleményüket. vagy nem. Most — túl a meghallgatáson — fontos döntéseket bíznak rájuk, beleszólhatnak például anyagi javak odaítélésébe, kirándulások részvevőinek a kiválogatásába. A barcsi TÖVÁL-nál a lakásépítési támogatásokról kérték ki az szb véleményét, az inkei tsz-ben pedig ugyancsak a szakszervezeti bizottság mozgósított a nyári munkákra. Az őszi tennivalók idején szintén szükség lesz jó kezdeményezésekre á munkaidő teljesebb kihasználásában, a szükség szerinti túlórázásokban és főképp a munkaversenyekben. — A legtöbb helyen jó irányba viszi a szakszervezeti tevékenységet az szb vezetése, a munkavédelemmel, kapcsolatos igényeik például nemcsak a szakszervezetbe tömörült alkalmazottak, hanem a termelőszövetkezeti tagok érdekeit is szolgálják, A szak- szervezetek megalakulásával a somogyi termelőszövetkezetekben is létrejöttek azok a szervezeti keretek, melyek az alkalmazottak érdekvédelmét szogláltják, s a jövőben ezeket a kereteket kell gazdag tartalommal megtölteni. Tovább folytatjuk a szervező munkát annak érdekében, hogy ahol igény van rá, segítsük a szakszervezeti bizottságok létrehozását — fejezte be tájékoztatását Galabár Emil. H. F. Szántóverseny Kaposfőn Több mezőgazdasági szakmai verseny Somogybán Folynak a járásokban a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok szakmai versenyei. Jóval több fiatal vesz részt a vetélkedőkön, mint tavaly. Ez annak is köszönhető, hogy most majdnem mindenütt mindhárom — traktoros, szarvas- marha- és sertéstenyésztő szakmában megrendezték a járási versenyeket. A XX. KISZ-kongresszus határozata szerint a városi és a járási KISZ-bizottságoknak jobban együtt kell működniük. Ennek hatására a városi tsz-ek fiataljai csatlakoztak a járásiakhoz, mert — például — a kaposvári járási és városi bizottság közös versenyt hirdetett. A megyei döntőket október elején kezdik. Először Kaposfőn a szántóversenyt rendezik meg. A szarvasmarha-tenyésztők vetélkedőjét a siófoki, a sertéstenyésztőkét a nagyatádi járásban tartják. E három KISZ-bizottság már tavaly is élen járt a mezőgazdasági szakmai versenyek rendezésében. A fiatalok szakmai elméletből és gyakorlatból vizsgáznak, valamint politikai ismereteikről is be kell számolniuk. Ez utóbbi »versenyszámban« az előző években kevésbé jeleskedtek az ifjú mezőgazdászok. Az idén már jpbb eredmények várhatók, mert több helyen megalakult az önálló szövetkezeti KISZ- alapszervezet, így a fiatalok jobb politikai képzést kaptak. A szakmai versenyek eddigi jó színvonalának további emelkedését is várják, mivel a »rendszergazdák« — így az Agrokomplex, a Ka-hyb — országos versenyein már sok fiatal »megedződött«. erdő A paksi atomerőmű e!sű főépületébe 150 ezer mázsa betonacélt építenek be, ennek 95 százaléka mint úgynevezett pakett-térrács szilárdítja majd a hatalmas vasbeton alapot. A térrácsokat 60 méter hosszú csarnokban készítik. Képünkön: A sok pakett összeszerelve betonozásra vár. Életszükséglet Ú jszerű és meggyőző érvelésként legutóbb egy testületi ülésen hangzott el ez a fogalom. Senki sem kapta föl meghökkenve a fejét, senki sem döbbent meg azon, hogy a levegő, a víz, a táplálkozás-,, a ruházat- és lakáskultúra után a könyv, az olvasás is bekerült életszükségleteink sorába. Ez az örömteli változás — és nyomában nagy felelősségérzet — határozta meg a vita légkörét és mondanivalóját. S hogy a büszkeség jogos? Végre egy olyan terület, ahol hosszú évek óta mindenben az első három hely egyikét foglalja el Somogy az országos Összehasonlításban. Nem megvetendő. Es természetes, hogy ez önelégültség és belenyugvás helyett — hiszen másutt is változik az élet — töprengésre, útkeresésre serkent. Jó érzés volt olvasni a jelentést, jó hallgatni a megyei tanács vb vitáját, állásfoglalását. Mert kutató, tartalmi gazdagodást sejtető szenvedélyével mindkettő útmutató volt még az országos főhatóságok számára is. De hát nem az a feladatom, hogy a1 testületi ülés hangnemét, színvonalát értékeljem. A könyvről szeretnék szólni, az olvasásról; az egész megyét behálózó könyvtári szervezetről és a jövőről, amely — jóllehet látom a fejlődés várható gátjait is — rendkívül biztató. Hadd idézzek egyetlen moll1 datot az összefoglalóból. így hangzott: „Üdvözöljük azt a korszerű szemléletet és gondolkodást, melyet a migyei könyvtár vezetői képviselnek; a vb magáévá teszi és támogatja elképzelésüket." így hát a tetteken a sor. Mielőtt azonban a távlatokról szólnék, érdemes fölidézni néhány sokatmondó részletet az öszegezésből. Az sem zavar, hogy meglepőt nemigen mondhatok, hiszen lapunk — s így az olvasó is — ott van minden új születésénél. Mindenki tudja, s meggyőződéssel igazolhatja is, hogy Somogybán a közművelődési intézmények közül a könyvtárhálózat fejlődése a legegyenletesebb. Csak 1970 óta hét felszabadulási és négy Petőfi-emlékkönyvtár tárta ki kapuit, s 32 falusi könyvtár öltött új köntöst vagy nőtt ki a földből sokak örömére. De sem ez, sem az a szám, miszerint csaknem 300 000-rel gyarapodott a könyvállomány, nem mond annyit, mint az olvasni akaró ember közeledése, a polcok világába vágyók sokasodása. 1970-ben még a lakosság 21,9, 1975-ben már 22,2 százaléka volt könyvtári olvasó, ezzel szemben az országos átlag 14,7. Évek óta „kibéreltük” az országos első helyet, s e mögött az érdeklődés természetes növekedésén kívül sok szakképzett, hozzáértő könyvtáros munkája húzódik meg. S hogy nő Somogybán a munkások száma? Nő az olvasóké is. 1970-ben 12 514 munkásolvasót tartottak számon, 1975-ben már 16 534-et. Egy olvasó átlagosan 24 kötetet kölcsönzött a múlt évben, s ezzel is előkelő, országos második helyet foglalunk el. De nem akarom számok rengetegével terhelni az olvasót. Többet mond, hogy új világok tárulnak föl az ember előtt, hogy érdeklődési köre bővül, hogy kitekint a nagyvilág történelmének, irodalmának és művészetének tájaira, jobban ismeri a társadalmi mozgás törvényszerűségeit, s nem kétséges, hogy ezáltal többet tud adni önmaga, családja és a nagy közösség számára is. Ebből a sokszor látszólag falak közé rejtőző, de „kívül" kamatozó változásból vállal óriási részt a könyvtárosok nyughatatlan, mindig többet és jobbat teremteni akaró közössége. A megbecsülés, a bizalom természetesen nem marad eL Korábban és most is biztatás, bizalom és nagyrabecsülés áradt a vezető testület állásfoglalásából, amit közvetlenebbre fordítva így lehetne összegezni: „Csináljátok, jó úton jártok! Legyetek bátrak a kezdeményezésben és magabiztosak a munkában — az anyagi és erkölcsi támogatás nem marad , ek” Hangzatos szavak? Nem. A hivatástudat teljes kibontakozásának alapfeltétele ez».. N ehéz volna fölsorolni, hogy az építésen, a korszerűsítésen, a tervezésen és a könyvbeszerzésen; a szigorúan Vett szakmai munkán kívül mi mindennel járulnak hozzá könyvtáraink a szellem gazdagításához. Nem kétséges: értik és követik a párt közművelődési határozatát. A hasonló intézmények közül ők azok, akik legtöbbet fáradoznak, akik a legjobban kiléptek a szigorúan vett „szakmai követelmények” közül, s változatosabb módon és formában tárnak értékeket a befogadók elé. Nem sorolom az író- és olvasótalálkozók, a hagyományos — és mindig zsúfolt „házakat” teremtő — irodalmi estek; útmutatást és eligazítást nyújtó kiadványok és kiállítások számadatait. Nem mondanék újat vele, legföljebb azzal, hogy ezek a törekvések ma már nem „városközpontúak”. Igyekeznek értéket — élményt juttatni a kis falvak, a társközségek lakóinak is, s ez külön elismerést érdemlő. Hiszen a könyv, a szellem világa mindenütt életszükséglet. Megvallom, kissé furcsálltám, hogy egy új gondolat meglehetősen szerényen, háttérbe húzódva fogalmazódott meg a vb-ülésen. A jelentésben csak akkor fedezheti föl az ember, ha nagyon figyelmesen kutat egy mondat után. A könyvtár- igazgató kiegészítésében már nagyobb teret kapott, s a vita. az összegezés sem hagyta szó nélkül. Biztatta, erjesztette az új gondolatot, a jövő elképzeléseit. Az egészségügyben — miniszteri utasítás nyomán — úgy beszéltünk erről a szándékról, mint a szakterület integrációjáról. A kulturális miniszternek azonban még nem született utasítása erre, jóllehet a jövő útja kétségkívül a könyvtárhálózat egységesítése. De hol van előírva, hogy valami új csak „felülről” születhe- tik? Ebből a meggondolásból, az ésszerűség jegyében támogatta a vb a megye könyvtárainak integrációját, az egységes irányítás jövőbelátó gondolatát. Miről van szó? Arról, hogy a szétaprózottság ma már a fejlődés gátja. Egyetlen példa a kutasi, ahol az olvasottság — a napilapokat és folyóiratokat is beleértve — talán a legjobb a megyében. Tanácsi, iskolai és szakszervezeti könyvtár — egy kupacban. Miért e hármas megosztottság? Az összevonás nem a tanácsi könyvtárhálózat, hanem az olvasni vágyó ember érdeke. A szakmai és módszertani irányítás egységesítése, az olvasóvá nevelés folyamata, a könyvbeszerzés tervszerűsége és az átfedések megszüntetése csak néhány érv az összevonás mellett. A felszólalók jóval többet említettek, s a szakemberek is jócskán kiegészíthetnék a felsorolást. Érdekütközés várható? Mint minden újnál. Az okos, ésszerű gondolatot azonban senki sem kötheti gúzsba! (Ezért döntött úgy a vb, hogy az egyébként is körültekintő és megfontolt fejlesztési tervet (1976—1990) a jövő év márciusáig ki kell/ egészíteni az egységes könyvtárellátási rendszer kialakításának tervével, s ehhez kérni kell a minisztérium erkölcsi és anyagi támogatását is. Előremutató döntés, amely egyéb _ é s közösségi — haszna mellett szárnyakat ad a hivatás megszállottjainak. V együk komolyan a jövőbe mutató elképzelést — hallottam az összefoglalóban. S ha a központi szervek tétováznának, Somogybán akkor is meg lehet valósítani az integrációt. És miért ne tennénk, ha egyszer az élet igazolta; a könyv, az olvasás ma már életszükséglet, Jávori Bél*
