Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-01 / 206. szám
I Sipos Gyula halálára Védettségre váró területeink Gólyafészek a magaslesen Jelképnek is el lehet fogadni: a martin-ősi ősláp egyik sarkában hat éweíl ezelőtt épített magasles árválkodik. Elkészülte óta meg sem tudták közelíteni: elöntötte a víz a területet. Egy gólyapár — kihasználva a háborítatlanságot — fészket épített a les tetejére. Vadászat és háborítatlanság... Martinos és Nekota: a tervezett fehérvízi természetvédelmi terület két része. Mindkettő a Balaton nyúlván nyából kialakult ősláp a Ba- latonnfligybereki Állami Gazdaság határterületén. Az előbbi a vízimadarairól, az utóbbi bőgő szarvasbikáiról híres. — Amikor ' a vadászati szakemberek csak «-megtűrt elemek« voltak — mondta Büki László, az állami gazdaság erdészeti üzemegységének vezetője —, ez az idegennek olyan barátságtalannak és rnegközelítheteílenniak látszó Nekota tartotta bennem a lelket... A Somogy megyei Tanács természetvédelmi albizottsága a napokban itt tartotta kihelyezett ülését. A tagokat egy kisvonat szállította a «terepre« — Fehérvízpuszitá- ra —, termetének megfelelően vékony hangon sivítva az útkereszteződések előtt. A Hunyadi-akol nevű megálló után már az ősláp világa következik. Több mint 1000 hektáros, országos értékű természetvédelmi terület lesz ezen a részen. Az ősi Balaton zárványa ma már egy méterrel mélyebben fekszik, mint a tó jelenlegi vízszintje. — Sokat törtük a fejünket — mondta Reuter Camilló dél-dunántúli természetvédelmi főfelügyelő —, hogy a három tájegység — Fehérvíz, Martinas, Nekota — közül melyik legyen a »keresztanya«? A Martinos egy régi birtokosáról kapta a nevét. A Fehérvizet meg lehet magyarázni. Annál meglepőbb a Nekota: a szó tótul művelt szántóföldet jelent. A lápot azonban sohasem szántották. A mocsár még a legbátrabb pionírokat is elijesztette. Inkább a menekülést jelentette a veszélyes időkben: a süp- pedős világ kis szigetein húzódtak meg a környék lakói. A Törökihaigyás elnevezés emlékeztet erre. A Marídnos és Nekota: szép. Próbáltak ezen a területen többfajta kultúrnövényt is termeszteni. A hatalmasra nőtt cukorrépákban azonban nem volt cukor, s nem sikerülték a kísérletek a görögdinnyével és a dohánnyal sem. Az ásványi sókban szegény talajban nehezen maradnak meg a növények. A hajdani próbálkozások nyomát Nekotában a szabályos négyszögeket alkotó erdősávok jelzik. Néhol még láthatók kukoricatáblák, de ezeket a vadaknak szánták. Az intenzív vadgazdálkodás itt már »bejáratott« ágazattá fejlődött. Ebben az évben 32 ezer fácáncsi'bét engedtek szabadon és 90 ezer vadréce tojást keltettek. Híres terítékek vannak az itteni hajtásokon. A téli vadlúd- vonuiások idején ezerszám felhoznék a lilikfélék — az északi vendégek — a nádasok, zsombékosok felett. A kihelyezett ülésen döntöttek úgy, hogy javasolják: nyilvánítsák védetté, országos értékké a területet. Számos ok indokolta ezt: a martinosi részen fészkelő 12 pár nemeskócsag, körülbelül 40 pár kiskócsag, 90—100 pár nyári lúd mind ornitológiái ritkaság. Sajátos a növényvilág is, és a nagyüzemi próbálkozások után ismét a régi flóra jellemző a tájra. Az állami gazdaság fokozatosan ad vissza nagyüzemi mező- gazdasági művelésre alkalmatlan területeket a termé~ szetnek. Eddig csaknem 1000 hektárt.- i A fehérvízi ősláp mellett azonban szó volt a megyei értékekről is. Ebben az évben — december 31-ig — 11 területet nyilvánítanak védetté. Ennek pénzügyi oldala is van, nemegyszer a megvalósítás akadálya éppen a szükséges összeg hiánya. A megyei tanács erejéhez miérten támogatja a természetvédelmi albizottság törekvéseit, de ez nem elég. — Találkozni más megoldással -is — mondta Horváth Ferenc természetvédelmi felügyelő —: legutóbb a Nagyatádi Városi Tanács kérte három, a belterületen található objektum védetté nyilvánítását. Vállalták ezek kezelését, és az ehhez szükséges pénz biztosítását is. A megoldást a többi község, város és járás is követhetné, hiszen itt tudják a legközvetlenebbül felmérni a védettségre érdemes területeket, fákat, érdekes növényi társulásokat, geológiai képződményeket, parkokat, erdőrészleteket. A további munkához természetesen szükség van egy pontos és kimerítő fölmérésre: hol és milyen értékeket lenne érdemes védetté nyilvánítani. Ennek a »kívánságlistának« az alapján a jövőben rangsort lehetne felállítani. A természetvédelmi albizottság ülésén szó volt több ilyen objektumról is. Ezek között o balatonboglári várhegy és templomdomb kapja meg az elsőséget. Egy érdekes geológiai képződmény, a Gálosfa melletti Csepegőkő (40 hektárral) is védett lesz, csakúgy, mint a Bőszénfa melletti Farkaslak (160 hektár) és a babócsai várdomb öthektáros környezete. Mészáros Attila Aquincum ismét nyitva A Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumát augusztus 26-tól ismét megtekinthetik a látogatók. Az újjárend ozctt kiállításon a kétezer éves Aquincum polgárvárosának képe elevenedik fél a már korábban és a napjainkban feltárt gazdag emlékanyagban. I Szeberényi Lehel j ]Yrím~1 — Most hogy mégy haza? — Majd valahogy —mondta Anyicska, és kissé vállat rántott. Kissé bizonytalanul. És a szája sarkában mosoly reszketett. — Miattam ne izgulj! Odalesett ő is a híd felé, és nem tudta még, hogyan jut haza. S akkor látta Sandi bácsit kijönni a kocsmából. Egyenesen Zsabkához ment, és látszott, hogy a melléig ér neki, pedig Zsabka se volt nagyon magas. Néhány szót váltottak, és együtt mentek vissza a kocsmába. Anyioska gyorsan megcsókolta Loncit. — No szia! — összerántotta vállán a kardigánt, s már szaladt is. mint aki fázik. Lonci kihajolt a lépcsőről, hogy integessen neki, de a tér túlsó oldala, amerre Anyicska elsietett, sötétbe burkolózott. Ekkor félsóhajtott, és elfoglalt egy helyet a buszban. Még mindig nem indultak. 12. A kocsma elég üres volt. Inkább kint vigadtak a felgallyazott, lampionokkal teleaggatott téren. Csak a megrögzött kocsmalakók ténfereg- tek vagy üldögéltek idebenn, a malakart-asztalok mellett, a magas és kékre festett, nedvességtől pergő vakolatú, rideg falak között, egy szál meztelen villanykörte alatt, amelynek fukar világánál a falihirdetések apróbb betűi egybefolytak. Azok tartózkodtak idebe, akiknek kocsmabűz az ózo- nuk, s odaki fuldokolva kapkodnának levegő után. Ha Anyicska benéz ide, hazavihette volna az apját. Az ajtó közelében ült Jánnal, merthogy máris indul hazafele, épp csak ezt a sört megisz- szák. Mármint ezt az egy korsót, amire bejöttek. Az asztalon azonban nem volt már hely az üres korsóktól. Ján áthajolt rajtuk, és bizalmasan sugdosott Matej fülébe: — Csak neked mondom, cimborám, hulladék fából pontosan olyan jó lesz, és potom pénzért megúszod. Egy liter borért vagy kettőért akárki hoz neked a fűrészüzemből. No, csak mondom... Értjük egymást... Matej már pislogott, álmosan és mereven. S e nehezen forgó, merev tekintet makacsul csüggött a sarokasztalon. Noha messze volt a sarokasztal, a hodály ellenkező végében, hol a homály is mélyült, a közbeeső asztalok malakart- lapjain könnyen átsöpört, mert azok üresek, simák és csúszósak voltak, akár a frissen sepert jég. — Ez sántikál megint valami dolog — mondta Matej, mintha két nyelv volna a szájában, két egymásba akadó. — Keresi a kincset — felelt Ján, alacsonyan szálló, hessen tő mozdulatot tett a Ax elkötelezettség’ énekese volt Számontartott ember volt. Tizennyolc évig éltem néhány száz méternyire attól a helytől, ahol született, így nyugodtan mondhatom ezt: azok közé tartozott, akiket szülőföldjén szeretettel emlegettek. Nagy utat járt be Tüskepusztától — Dombóvárba olvadva ma Somogy és Tolna határához közeli ez a település — Budapestig. Országjáró ember volt, s nemcsak a vándorlás, az örökös »úton lenni« értelmében. Ország gondját vállalta egészen fiatalon. Egy éve éppen, hogy válogatott verseinek gyűjteménye megjelent. Mily jellemző a cím: Szomjúság. »Az embert életének hatodik évtizede egyre sürgetőbben készteti számvetésre« — írta. Nem tudtuk, hogy ez az első összegezés az utolsó is lesz. Alig múlt ötvenöt éves. Termékeny évek kötik megyénkéhez, Somogyihoz és Kaposvárhoz. Az irodalomtörténet számon tartja, hogy a megyeszékhelyen jelent meg első verseskötete, a Lámpák a ködben című. Azután fel, egyre feljebb! Fegyverrel harcolt a felszabadulásért, földet osztott, politizált, véreit, a parasztságot képviselte az ország dolgában. 1941-től 1953- ig kevés verset írt, mégis a cselekvés évei voltak ezek. Érlelő idő. »-Forradalmárok! / Nép—erdő szélső fái, / nép— folyam első cseppjei ...» — írta a hasonló sorsúakról. Fák, bokrok és füvek gyakran voltak »hátterei« verseinek, s — mint az iménti példa is bizonyítja — szép metaforái. Elégia egy somogyi vadkörtefához című költeménye a hűség-kötelékről vall finom áttételességgel, melegséggel: »Nőnek még fák, meg erdők, tölgyek, platánok, harsak, / nékem már ez marad meg örökre óriásnak, f ez a vadkörtefa, a félig lombjavesz- tett, / jaj, nékem ez a legszebb, mégiscsak ez a legszebb.« Folyóiratok munkatársa volt, majd a Szabad Föld című hetilapé, s ez újra az »erdő« szolgálatát jelentette. Hasonlatot bántva: azokét, akik között végig honos volt, akik közül az irodalomba érkezett. Csak nemrégiben ol- I vastuk, hogy Karinthy Ferenccel Kubában Járt. Vasárnap a rég holt színész hangján, Ladányi Ferencón csendült fel az idézett Elégia egy somogyi vadkörtefához. Hétfőn halott volt a költő. A visszavonhatatlan híradás után, a kollégát, az írótársat Bajor Nagy Ernőt kérdeztük Sípos Gyuláról a Szabad Föld telefonszámán: »Az a ritka ember volt, aki a munka apraját is fontosnak tartotta. Azt, amiről mások azt hiszik; nem lényeges. O tudta, hogy az egyszerű dolgok mennyire jelentősek, mennyire meghatározó erejűek. És vállalta a szolgálatot...« — mondta Bajor Nagy Ernő. Örök—helytállásban, visszavisszatérve Tolnába, Somogyba az övéi közé, erőt gyűjte- I ni, máskor meg író—olvasó találkozókon megbizonyosodni arról, hogy érdemes, s hogy van kiknek. Kötetei immár nem szaporodnak a polcon. A három lépés, a Szóljatok bátran, a Tíz éve, a Vadludak, a Férfikor, A nagy éjszaka, a Gyümölcs és virág meg a többiek. A lexikonok száraz közléseire már befejeztetett a Mű. Az örökösökre — irodalomtörténészekre és olvasókra — azonban még nagy feladat vár. Fölmérni a rövidségében is nagy utat, amelyet Sipos Gyula megtett. Reménykedett: »...talán mégis voltunk ■ valami: / lámpák a ködben.-» Lámpa volt, mely a jövőbe is világít. Leskő László Húsz farmernadrág egy táskában Nyár végi helyzetkép a vám- és pénzügyőrségen A Vám- és Pénzügyőrség1 Somogy megyei Parancsnokságánál rövidesen véget érnek a fárasztó napok, kezdődik az utószezon. Egyelőre azonban a megye két határ- állomásán még nagy az utas- forgalom, hiszen most indulnak haza a külföldön nyaraló diákok, és most érkeznek hazánkba a Szovjetunióba utazó arab és afrikai egyetemisták. A végső értékelés még nem készíthető el, a legforgalmasabb időszak, a nyár tapasztalatai azonban összegezhetők. Az idén, a múlt évihez képest nőtt a. külföldre utazók száma, s megnövekedett a tranzitforgalom is. Ez derül ki azokból az adatokból, melyeket Varga Imre főhadnagy, a Somogy megyei parancsnokság parancsnokhelyettese mutat. Az idén áprilistól augusztusig több mint 207 ezren utaztak át megyénk két határállomásán, tavaly ugyanebben az időszakban 170 ezer söröskorsók fölött, s aranyfoga is kivillant hozzá, amelyet a sok asztalosmunkával szerzett és amely meglehetősen a sor végén volt; nevetnie kellett ahhoz, hogy kivillanhasson. A sarokasztalon két krigli dupla féldecivel paprikázott sör állt. Fölöttük a trafikos farkasszemet nézett Zsabká- val, s csak néha engedett magának egy-egy oldalpillantást, amely mindössze Ján kerek fejének befogadására volt elegendő. — Hm... — mondta Zsabka, és sötét tekintetét beleeresztette a sörbe. — Mulatságos. Már azt hittem, megint a Vaskaoüt firtatja. A trafikos legyintett: — Azt már el is felejtettem. — Jobb is mondta Zsabka, s elhallgatott. Emezt a dolgot emésztgette. A kis ember türelmesen várakozott rá. Megvárta, míg befejezi a hallgatást, és lehúzza sörét. (Folytatjuk^ utas fordult meg itt. Főleg csehszlovákok, jugoszlávok, lengyelek és magyarok keltek át Gyékényesen és Barcson. Ez a növekedés örvendetes, van azonban egy másik adat is, aminek sokkal kevésbé örülhetünk: — 1975 első két negyedévében 33 vám- és devizajogszabály-sértő cselekmény fordult elő, az idén ugyanebben az időszakban 83 volt — tájékoztatott Varga Imre parancsnokhelyettes. — Az 1976 áprilisában életbe lépett új vámjogszabályok sokkal rugalmasabbak és kevésbé bürokratikusak, mint a korábbiak. Tágabb lehetőségeket biztosítanak arra, hogy az utazók ajándéktárgyakat, emléktárgyakat hozzanak magukkal, egyszerűsödött a vámkezelés is. Ennek ellenére nőtt a jogszabálysértő cselekmények száma. Igaz, ennek a növekedésnek egy része abból adódik, hogy az egyszerűbb vámkezelés következtében pénzügyőreink több olyan szabálysértést lepleznek le, melynek egy részére korábban nem sikerült fényt deríteni. Gyorsabb, pontosabb lett a vámkezelési munka. Hogy melyek a leggyakoribb szabálysértések? Köztudomású, hogy minden magyar állampolgár 400 forintot vihet magával külföldre, legföljebb 100 forintos címletekben. Jó páran azonban nem tartják be ezt a szabályt. Előfordult, hogy valaki golyóstollba csavarva akart 500 forintost kivinni az országból. Akadt, aki 9, sőt 19 ezer forint értékű betétkönyvet próbált kicsempészni. — Tudjuk, előfordulhat, hogy a csomagolás lázában valaki magánál felejt egy nagyobb összeget. Ha ezt a pénzt a határállomáson átadja, nyugtát kap róla, és visz- szafelé hiánytalanul átveheti. Számos ilyen eset előfordult, ez érthető, és semmi baj nem származik belőle. Ha a többletpénzt nem adják le, akkor már igen. A Jugoszláviából, Olaszországból érkezők csomagjában szinte kivétel nélkül megtalálható a farmernadrág, kettőt, hármat nyugodtan be lehet hozni, ajándéknak vagy saját célra. Előfordult azonban olyan eset, amikor a vámszervek az egyik utazótáskában 20 farmernadrágot találtak, mindegyik egy-egy használt fehérneműbe volt csomagolva. Ebben az esetben az utas szándékához nem férhet kétség. Nagyon kapósak a zsebszámológépek is. Természetesen egyet, saját használatra bárki behozhat, ám hármat, négyet már nem, mint ahogy néhányan megpróbálják. Az utóbbi időben néhány. kvarcórát is lefoglaltak a vámszervek, melyeket ugyancsak illegális úton akartak behozni. A jugoszláv tiszta szesz és a magyar élelmiszerek is »slágercikkek«. Egy jugoszláv állampolgárnál például 21 kiló vajat, 6 kiló sajtot, több kiló szalámit és sonkát találtak, amelyet ki akart vinni. Az illegálisan behozott tárgyak között szép számmal szerepelnek az aranytárgyak. Számtalan gyűrűt, karkötőt, nyakéket kellett már lefoglalni. A vámszerveknek természetesen nemcsak a határállomásokra, hanem a Balaton-part- ra is oda kell figyelniük. Ott elsősorban a külföldiekkel kötött kapcsolatokból adódnak a bajok. Vámszerveink mindennapi munkájuk során elsősorban azt tartják szem előtt, hogy az utasok zöme tisztességes szándékkal kel útra. Feladatuk azoknak a »kiszűrése«, akik üzérkedni, kereskedni akarnak. Ezzel a céllal készültek az új vámjogszabályok is. A vám- és pénzügyőrség technikai fölszereltsége olyan, hogy ezt a munkát megfelelően el tudja látni. Az ellenőrzéseket jól képzett pénzügyőrök végzik. Az utasok számára minden szükséges felvilágosítást megadnak. Az eredményes munkához azonban kölcsönös bizalomra van szükség. Dán Tibor Somogyi Néplap
