Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-03 / 208. szám

KÖNYVESPOLC

A közös bűn

Gdlgóczt Erzsébetnek még a' legrövidebb novellája is esemény a mai — valóságból keveset markoló — irodalmunkban. A magyar valóságnak különösen a konfliktusoktól nem mentes, átalakuló paraszti világában van otthon. Nagyon jellemző rá ez a néhány sor: »... ma már

nem szeretni, szépíteni, szentesíteni kell a falut, ezt a középkori rezervátumot, és a parasztságot, ezt a korszerűtlen életformát, hanem a már úgyis országos méretekben megindult bomlást elősegítve, a fejlődést siettetni.-« Erre vállalkozott maga is minden írásával.

Tizenegy kötet, két József Abtila-díj bizonyítja, hogy nem eredménytelenül. Legjelentősebb íróink egyike. 1930- ban született Ménf őcsanakom, középparaszt szülőktől, hetedik .gyerekként. Húszéves kora óta publikál; eddigi életműve egynemű, példa lehet. A kezdett lírai hangvételt szikárabb stílus váltotta feL, mert a fölismert törvényszerűségek, az összetett látásmód ezt követelték. Móricz Zsigmondot szokták emlegetni elődként; én a modern amerikai próba termékenyítő hatását is kiolvasni vélem eddigi életművéből. Talán elég itt csak az Aknamező, a Co- gito, a Mínusz, az Orbán Teca háza című novelláira hivatkozni. Realista árbázoló, s a realista 6zó mellé keményen, egyértelműen csatlakozik a jelző: szocialista.

Üj regénye A közös bűn. Mai, meglehetősen jellegtelen képet mutató regényirodalmunkban markáns, karakteres mű. Az általa megjelölt út egy fontos mérföldköve. A paraszti élet fólfeudaliz- mustoeli viszonyait ábrázolja az 56-os események tükrében, ily módon felelve meg a maga által fölemelt mércének: »a fejlődést siettetni«. Mert a megpróbáló események

ürügyként szolgálnak arra, hogy Galgóczi bemutassa a kisbirtokosi szemlélet csődjét, egy életforma tarthatatlanságát. Lorrabikmű? Mondjuk inkább így: kicsiben a

világ. Egy isten háta mögötti tanyán két disszidens jelölt halállal végződő verekedése tulajdonképpen mikromére- tű dráma az országoshoz képest. Arra azonban alkalmas, hogy értékrendszerek tarthatatlanságára figyelmeztessen.

A regény a disszSdenseknek szállást, jobban mondva éji fedelet adó család tagjait körvonalazza, metszéspontos ábrázolással. Az izgalmas nyomozás keretében nemcsak pszichikai portrét fest hőseiről, hanem azt is feltárja: miért »-természetes* ez a kezdetben kontroll nélkülinek tűnő tett, a hulla »eltüntetése«. A bizalmatlanság légkörét, a törvénytelenségek szülte gyanakvást az írónő szinte riporteri eszközökkel ábrázolja egy-egy jellemző portré segítségével. Hagyja beszélni alakjait, mintegy »háttéranyagot« adva a tragédiához. Nem medertelen monologdzálások ezek tehát. Nem írói cél nélküliek az »interjúk« a he'yes határozatokat erőszakosan, szándékos durvasággal végrehajtó

vezetővel, a paraszti bizalmatlanságot megtestesítő gazdával, az elismerés fényében sütkérező tsz-elmök valóban cselekvő helyettesével, a minden körülményeik között a törvényességet érvényesítő rendőrtiszttel, vagy a falusi lumpenelemmel.

Galgóczi 1956 tükrében a jövőt írja: a kisparaszti életforma felszámolását sürgeti, a határozott, de az emberiesség törvényei ellen nem vétő kollektivizálást helyesli. Okokozati összefüggésekre villant rá, [ s ezek fényében menti fel a holtat a víz sodrára bízó családot. »Nem mondaná meg a tisztelt elvtárs, hogy kinek jelentettük volna a rettenetes bűnt november kilencedikén? Miért hagyták szétzülleni a rendet?«

— kérdi a tanyás paraszt az őrnagyot, amikor az kérdéseivel sarokba szorítja őt. — »Az emberekből azt a vallomást lehet kiverni, amire a vallató kíváncsi.-« Évszázados

— évezredes? — sejtekbe épült tapasztalat mondatja vele ezeket.

Az életformától szabadulni igyekvő fiút a regény végén nem. találják. Átszökött a határon? öngyilkos lett» A város felé vette útját? Már nem tudjuk meg. Eléri-e a feloldo- zást? Galgóczi nem feleli meg a kérdést. Műve nem hibátlan alkotás — néha a regény addigi következetes egyenes vonalától eltérve felbontja az időt —, mégis: ott a helye a felszabadulás utáni magyar próza élvonalában, a tisztázó szándékúak között.

Leskó László

Magtár, emlékmúzeum, skanzen

Hej, halászok, halászok

A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem hazánk felsőoktatási intézményei közül az egyik legrégebbi, - európai viszonylatban pedig az elsőként alapított mezőgazdasági tan- ügyi létesítmény. Az 1792-ben megalakult Georgikon — a későbbi Mezőgazdasági Akadémia — egyik szellemi atyja Nagyváthy János volt, akinek a neve ma is sokat mond, s talán nemcsak a mezőgazda- sági szakirodalmat ismerők számára.

A hajdani Georgikon utóda, a mai agrártudományi egyetem 1967-ben ünnepelte fennállásának 175. évfordulóját, s ez alkalomból fogant a gondolat, hogy a felhalmozódott tárgyi és szellemi emlékek bemutatására emlékmúzeumot létesítsenek. Az Országos Mezőgazdasági Múzeum szakmai irányításával a régi uradalmi magtárépület három emeletén állandó kiállításon mutatják be az intézmény fejlődését. Helyet kaptak itt a Balaton-parti szőlő- és borkultúrának a tárgyi emlékei. Láthatók a vetőmagtisztítás és a terménytárolás különféle eszközei. A modem konzerválás! módok ismeretében rendkívül érdekes visszapillantani a múltba, az ilyen jellegű próbálkozások kezdeti szakaszába.

A Georgikon emlékmúzeum különleges, egyedi daraboknak is birtokosa. Itt látható hazánk egyetlen ép gőzekéje, melyet a századfordulón készítettek, s mely nem válhatott általánosan elterjedtté. A másik ilyet) érdekes »egyetlen« a jégeső elhárítására használt viharágyú, mely di- namittal működött. Mai ismereteink szerint nem tehetett sok kárt az esőfelhőkben, de kétségkívül őse volt a napjainkban, a Mecsek jégverés veszélyeztette területein használatos, korszerű, és biztos hatású rakétának.

Az emlékmúzeum távlati terveiben szerepel az állattenyésztés különböző tartási módozatainak, a takarmányozási és továbbfejlesztési formák fejlődésének bemutatása is. A közeljövőben veszi át a múzeum azt a régi istállóépületet, melyben az állattenyésztés tárgyait, eszközeit, egész témakörét — elsősorban a szarvasmarhatartásra vonatkozóan — mutatja be. A közelben áll a régi Georgikon- tanintézet épülete, mely jelenleg lakóház. A tervek szerint rövidesen ezzel az épülettel is a múzeum rendelkezik, így a régi magtár, az istálló és a volt tanügyi épület átrendezésével úgynevezett agrártörténeti skanzent hoznak létre. Ez nemcsak a szakemberek számára lesz történeti érdekesség, hanem a tájegységet, a Balaton-part keszthelyi öblét kedvelők, a nyaralók, látogatók számára is választ ad arra, hogy miképp fejlődött a mezőgazda- sági gyakorlat tudománnyá, a legegyszerűbb kezdeti szinttől a legkorszerűbb mai színvonalig.

B. L

Repül a nehezen kezelhető »klsszerszám«.

fi várható faneszhözellátásról

Az iskolákban néhány nap múlva kezdődő oktatási év a pedagógusok és a diákok közös munkája mellé fontos tényezőként társítja a tanítás dologi-tárgyi y fel tételeit. Az Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat tájékoztatója szerint az 1976—77-es tanévben már minden általános iskola rendelkezik azokkal az eszközökkel, melyek a kisdiákok oktatásához elengedhetetlenül szükségesek. Az alapfelszereltségen túl lehetőség van az úgynevezett kiemelt oktatási segédeszközök beszerzésére is, ha ezzel az iskola még nem rendelkezik vagy a készlet kiegészítésre szorul. Ilyenek például a logikai játékok, a képes betűkártya vagy a kétféle terepasztal: az egyik a földrajz, a másik a környezetismeret oktatásához. Gondoltak a legáfjajbbakr« is: az óvodák

rendelkezésére áH sok egyéb között a képnyomda, a képes kártya és tabló, valamint a Maci bútorgarnitúra. Az év második felében kerülnek forgalomba a kicsiknek készült óvodai tornaszerek, az ugrószekrény és a tornapad.

Középiskoláink alapfelszereltségéhez tartoznak ma már a különféle diavetítők, az írásvetítő és az elektromosságtani kísérleti eszközkészletek. Az idei iskolaév várható új taneszközei között beszerezhetők lesznek a programozott nyelvi gyakorlatok hangszalagon, és egy diapozitív sorozat, mely a műszaki rajz alapjait mutatja be. örvendetes, hogy sportszerek-1 bői, testnevelési felszereié-' sekből bőséges « raktári készlet; bármilyen megrendelésnek azonnal eleget tud tenni a TANÉRT.

Szeberényi Lehel

a RÉM

— Hát a szellemeket?

— Nem! — kiáltott a tra- fikos. Kicsit nagyot kiáltott mérgében. Meg is ijedt tőle.

Zsabka röhögött:

— Akkor mit inog a lába?

— Törődj a dolgoddal... amiért fizetnek.

— De nagyra van vele! És ha azt mondom, hogy meggondoltam, nem csinálom ennyiért?

A trafikos nein szólt. Zsabka pedig mégis csak nekilátott, megpökdösve előbb tenyerét.

De nem sokra haladt a melóval, amely elég könnyű volt, a porhanyós föld inkább lapátot kívánt. Éppen nyúlt utána. A hold sekély gödörbe sütött, amely térdig ért. És Sandi éppen azon mulatott, hogy ez a Zsabka gyerek nem akarta amúgy, hát így kaparja ki neki a gesztenyét, némileg kerülőúton, de mégis csak kikaparja Ha tudná! — Ezen mulatott éppen, és jól emlékszik, hogy előtte nézte meg az órát, s még fél tizenkettő se múlt.

Azzal kezdődött, hogy odalent ringani kezdett a holdfény. Zsabka beim állt a gödörben, érezte, hogy talpa alatt megmozdul a föld, és furcsamód elcsodálkozott. A laza töltelékföld úgy hullámzott a sírban — az örökalvó fölött —, mintha az csak e világi ágyában szunnyadna a

Jő meleg dunyha alatt, édesdeden.

Szép egyenletesen hullámzott — az egészséges szuszo- gás ritmusa szerint, egy pók- has emelkedő-süllyedő mozgására.

»Képzelődöm« — szólt magában Sandi, s megdörgölte a szemét. Ekkor látta, hogy Zsabka is képzelődik, mert mereven nézi a ringó holdfényt.

Éppen mondta volna magában, hogy ennek fele sem tréfa, mikor a ringás abbamaradt. Fél percig, ha tartott. Egy idegen szót keresett, valami természettudományos kifejezést a jelenségre.

— Megvan — mondta. — Vízió.

Nem volt vitás: Ján apósa kikelni készül sírjából.

Ám a túlvilágnak más volt a véleménye. A sír most erősen megrázkódott. Sőt Sandi talpa alatt is nagyon rándult a föld.

A kis ember elordította magát, és futásnak eredt...

Impozáns épületek tudnak összeomlani pillanatok alatt, így dőlt halomba most az emberöltőn át téglánként ösz- szehordott (vagy felhányt?) épület, amely Sandi fennen viselt öntudatában, »anyanyelvűség« néven, míg a temetőtől hazáig jutott. Egy szuszra, hátra se tekintve, lelkét csaknem kiadva. Pók- beszőtte igéket vett újra használatba, amelyek húsz éve hevertek a sutban. A Mia- tyánkot és az Üdvözlégyet mondta hazáig, de még a paplan alatt is, ahová kocogó fogakkal azon nyomban bebújt.

Itt már meg merte állapítani, hogy elég rozsdásan és

idegesen forog nyelvén az imádság. Sőt Zsabka is eszébe jutott: vajon hová lett?

Nem emlékezett, hogy vele futott volna.

És még mindig a paplan alatt, a régi könyvről kezdett ábrándozni, amelyet Ján apósa nem akart ideadni. Ez az ábrándozás — kétségtelen — a magához térés jele volt.

Aztán már a fejét is ki merte dugni.

Ó, bár ne dúgta volna ki!

Iszonyatos dolgot látott: fölért egy tudathasadással, noha az a verzió eszébe se jutott. A szoba szemközti falán, ahol tudomása szerint — már a mindennapos tapasztalásaiban is kételkedett — soha ablak nem volt, tehát az egybefüggő, töretlen, vályogtéglával vegyesen rakott negyven centis kőfalon, amelynek ezüstmintás festését a tulajdon kezével házilag végezte a tavaszi meszelések idején, és amelyre mint ezermester büszke volt, bevilágitott a hold egy szeletkéje. Sőt: a

csillagokból is beragyogott egy füzérre való — mint a tegnapi búcsúsok fölfűzött mézeskalács érmei.

E hasonlat kézre jött, és ismét csak a paplan alatt jutott a kis ember eszébe, midón azt már a feje búbjáig újólag fölrántotta.

Hajnalig vacogott Sandi a paplan alatt, hajnalig ki se tekintett. És sértve érezte 1 magát, amiért a túlvilág! hatalmak nemcsak a helyszínen tiltakoztak, hanem üldözőbe is vették.

(Folytatjuk)

zek mellett, ö még ért a dobóhálóhoz is. Másfél méter átmérőjű, sűrű szövésű, kör alakú »kisszerszám« ez, amelynek szélén körbe-körbe ólmok vannak. Az ügyes mozdulatot követően, mint egy könnyű fátyol, a vízre huü a háló. Az első dobásra kilenc ponty akad benne.

Ilyen hálóval dolgoznak az Egyenlítő mentén a négerek, Óceániában a bennszülött halászok is. Ezt ő csinálta, s ha az ivadékok gyarapodására vagy a kétnyarasak növekedésére kíváncsi, ladikba száll, és kiröppen kezéből a háló...

— Meg kell érezni —mondja Tóth István, a Balatoni Halgazdaság sömyepusztai telepének halászmestere —,

hogy hol vannak a halak. Arra kell irányítani a ladikot, ahol túr a hal.

Az ivadékokkal kezdi. Ügy mutatja a nevelő tót, mint az óvónő a tiszta, egészséges óvodát. Kiemel a »kisszerszám- mal« nyolc-tíz kiló, háromnégy centis kis pontyot. Mozdulatai becézőek.

— Húsz anya és negyven tejes ívott ebben a tóban. Szerintem 500 ezer ivadék van most benne, őszre 100 mázsa is lesz a súlyuk.

Hatvanhat holdon nevelik a halakat, elsősorban ivadékokat.

Mi lesz az őszi lehalászás eredménye? Nem akar pontatlan számot mondani. Még sokszor ki kel dobni a becslés érdekében a kerek kis hálót! De az bizonyos, hogy a végeredmény több száz mázsa lesz.

— Nézze szépek ezek a kis ivadékok. Ez talán a legkisebb ... Mekkora a pocakja! És milyen egészségesek ...

M. A,

A boltba ment és a postára. Nehezen ér vissza lassú lépteivel a nagy diófák árnyékába húzódott, kétszázharminc éves házhoz. A kutya vadul csahol, széles körben rohangál a lánc engedte felségterületén.

Poros az út, sötétzöldek már a levelek. A rakoncátlan időjárás előre jelzi az őszt. Lehalászásra várnak a halastavak.

Halász volt már az édesapja is. A század elején fogott hozzá egy részvénytársaság a sömyepusztai tavak megépítéséhez Az első három évtizedről megkoptak az emlékek, de a következő évek már Szűcs János bácsié voltak. 1939-ben költöztek ide, a tavak mellé, távol Űjvár- falvától, a sáros utak elzárta világba.

— Beleszülettem én a halászatba. Kellett hozzá érteni, de régebben sokat bíztunk a természetre is. Csinálja, ha már elkezdte... Szabályok azonban voltak. Szaporulat, nyereség a lehalászáskor kövér háló csak akkor volt, ha tisztán tartottuk a vizet;évente legalább kétszer lekaszáltuk a növényzetét, s rendszeresen etettük a pontyokat. Szerettem csinálni...

Már több mint hatvanéves volt, amikor — körzeti halászmesterként — még mindig huszonnyolc tó tartozott hozHáló nélkül a vízparton.

zá. Somogysárd, Sömyepuszta, Somogyfajsz és Lencsenkak határát járta, vizeit vigyázta. A legjobb szakembernek tartották a környéken.

Két éve nyugdíjban van. Kisétál velünk az egyik tó partjára, hátrateszi a kezét.

Nehezen szakad el a halcsobbanásos víz látványától.

Tóth István is a szakma »nagy öregjei« közé tartozik, bár az arca nem mutatja öt- venhét éves korát. Bandukol a gáton, vállára vetett kabátjával. Harminckét éve él avii