Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-29 / 230. szám

* ÍI9Ü‘ Küzdelem a rokkantság és a Ehalál ellen Harmincéves a somogyi bal­eseti sebészeti osztály. A há­rom évtized önmagában nem . jelent túl nagy időt, még _az orvostudomány egyébként gyors fejlődésében sem. Azon­ban a baleseti sebészetet, a traumatológiai osztályt meg­szervezni — úgyszólván a semmiből —, és azt olyan fokira fejleszteni, amelyen ma áll, nagy munka volt. Igazán csak azok tudják, akik ma­guk' is részesei voltak. Dr. Bodosi Mihály, a megyei kór­ház traumatológiai osztályá­nak vezető főorvosa azok kö­zé tartozik, akik a korszerű baleseti sebészetet az elsők között teremtették meg az or­szágban. Vele beszélgettünk az osztály megszervezéséről, munkájáról. — Miért éppen a baleseti sebészet került az érdeklődés középpontjába az utóbbi har­minc évben? — A történelmi körülmé­nyek állították új feladatok elé az orvosokat. A második világháború előtt a baleseti ellátás is az általános Sebé­szet feladata volt. Aránya nem igényelt külön osztályt, különleges ellátást. A háború­ból visszamaradt aknák azon­ban a polgári lakosságból is szedtek áldozatokat, majd az iparcsodással együtt járó fej­lődés egyre több munkahelyi sérü léssel járt. És egyre sza­porodtak a közlekedési bal­esetek. A hagyományos sebé­szet ezzel nem tudott meg­birkózni. Üj forma kellett. Fersze. a baleseti sebészet ki­alakulása idején még hagyo­mányos eljárásokat alkalma­zott. Hamarosan kiderült, hogy a gyorsabb, radikálisabb módszerele kellenek. — Melyek ezek? — A hatvanas évek elején alakult ki az új terápiás mód­szer, mely az egész szervezet­re kiterjedő, komplex ellátást jelent. Ez magában foglalja a legegyszerűbb eljárást, a kór­házi kezelést és az utókeze­lést. Funkcionális terápián, mely a beteg szervezet egé­szét érinti, a balesetet szen­vedett ember aktív együttmű­ködését is értjük. A gyógyu­lásnak ugyanis egyik alapfel­tétele, hogy a sérült minden­ben elfogadja a tanácsainkat, hogy komolyan vegye az utókezelést, a tornát. — Hogyan sikerült megva­lósítani a komplex módszert Somogybán? — Ki kellett alakítani a baleseti sebészeti osztályt, megteremteni annak föltéte­leit, hogy a különböző osztá­lyokon más-más sérüléssel fekvők egy helyen kaphassa­nak ellátást! Meg kellett szer­vezni az ambulanciát és a járóbeteg-ellátási. A fejlesztés — háramszakaszos tervvel — 1959-ben indult meg. 1961- ben új szárnnyal bővült az osztály, ennek eredményekép­pen kilencvenhat ágyas lett. A következő állomás az. in­tenzív kórterem volt. Ez nagy jelentőségű fejlesztés, e nélkül nincs korszerű sebé­szet. Ide kerülnek a legsúlyo­sabb sérültek, akiknek gyó­gyulását ma már a legkor­szerűbb berendezésekkel tud­juk segíteni. — A ' korszerű szervezési módszerekhez, a technikai felszereléshez sokoldalúan fel­készült sebészekre van szük­ség. Ügy tudom, az osztályon dolgozó orvosok többsége az ön tanítványa. Mit kell tud­nia egy baleseti sebésznek, és ön hogyan szerezte — elis­mert — tapasztalatait? — Talán az utóbbira vála­szolnék először. Orvosi pálya­futásom alatt a sebészet több ágát ismertem meg, és volt alkalmam gyakorolni a há­ború alatt — amikor sajnos több ezer sérültet operáltam. A komplex baleseti sebészet azt kívánja az orvostól, hogy sokoldalú legyen.- Azon már ráges-rágen túl vagyunk, hogy csupán törött bokákat és kezeket illesszünk ősszé. En­nél, sokkal többet kell adni — és Adunk is. Akik ezt a sza­kot választják, már elsajátí­tották a sebészet valamely ágát, megszerzik hozzá a bal­eseti képzettséget is, . azután általában javasolunk még ki­egészítő szakot: intenzív osz­tály ellátására jogosítót. vagy altató-érzéstelenítőt. — ön nagy jelentőséget tu­lajdonít az együttműködésnek a többi osztállyal. — Kollégáinkkal szoros együttműködésre van szüksé­günk. Ennek eredményekép­pen alkalmazhattuk a kor­szerű érzéstelenítést, végezzük az intenzíx terápiás kezelést, de említhetném a röntgenosz­tály, a mentőszolgálat, a fizi- kóterápia segítségét. Velük együtt dolgozva tudunk életet menteni, küzdeni a halál és a rokkantság ellen. — Az orvosnapok megnyi­tóján huszonöt éves könyv­társzervező tevékenységéért kulturális miniszteri dicsére­tet kapott. — Az orvos nem dolgozhat szakkönyv nélkül. A külföldi szakfolyóiratok beszerzése meg létkérdés, hiszen a leg­frissebb kutatási eredménye­ket azokban publikálják. Ezért helyeztem én erre nagy súlyt, és igyekeztem megte­remteni annak lehetőségét, hogy orvosaink hozzájussa­nak. Kialakítottuk a doku­mentációs szolgálatunkat. Csak egy jellemző adatot mondanék: 1972-ben 30 folyó­iratunk volt, ma 130 félét ol­vashatnak orvosaink. S. M. VÁSÁRFIA Kávé és paraffiMiiapvIalt Szövőszéket a harminc évesnél fiata­labb korosz­tály legföl­jebb fényké­pen látott: a falusi téli es­ték munka­eszköze elő­ször a padlás­ra került, az­után pedig a tűzre. A házi­ipari szövetke­zetek műhe­lyeiben kevesen dúlnak olyanok, nem ott goznak. nek is van. hogy őszi BNV 18- as pavilonjá­ban — ahol a háziipari és a népművészeti cikkeket mu­tatják be — sok a fiatal látogató. A pavilon földszint­jén berendeztek egy kosárfo­nót, egy korongozót, felállí­tottak egy szövőszéket, _ és dolgozik itt egy népviseletbe öltözött tojásfestő is. és a paradicsomból készült fagylaltot. Sokan állnak sor­ba. A türelmetlenebbek azok­tól kérdezik, akik előbb kap­tak: »Na, milyen?« A felelet leginkább így hangzik: »Ér­dekes íze van.« A következő nyalás után azonban már mindenki elhúzza a száját, s húsz méterre a fagylaltozétól egy kuka sárgarépából és pa­radicsomból készített fagylalt­tal van tele. Sárgarépából és paradi­csomból sok mindent lehet főzni. Ügy látszik azonban, hogy ez a két zöldség soha nem lesz fagylaltanyag. Pedig szeretünk kóstolni. Főleg a külföldi pavilonok előtt — ahol kávéval kínál­ják az érdeklődőket — nagy a tolongás. A prospektusokért kevesebben állnak már sorba, legföljebb ott, ahol előre nyomtatott órarendet aján­dékoznak. 3. 1. Új sorozat a rádióban Istenek» me^iállók, próféták Aki figyelemmel kíséri a rádió műsorait, örömmel veszi észre, milyen tervszerű és tu­datos a szerkesztők törekvése az ateista propaganda erösí~ tésére. Ezeket a műsorokat elsősorban az teszi vonzóvá, hogy nagy gonddal készülnek, kiváló tudósok és szakembe­rek szólalnak meg bennük. Elég, ha A biblia világa, va­lamint a Mítoszok a bibliában sorozatra hivatkozunk. Most kilencrészes új sorozat kezdődött a rádióban Zoltán Péter szerkesztésében, Istenek, megváltók, próféták összefog­laló címen. Ez a művelődés­történeti sorozat nagyon sok hallgató figyelmére számít, éppen ezért választotta a kö­vetkező módszert: minden al­kalommal elhangzik egy rá­diójáték, utána a szerkesztő a téma neves szakértőjével beszélget. Az első adás három és fél ezer évvel vitt vissza bennün­ket a történelembe, s megis­mertetett az egyiptomi újbi­rodalom fáraójával, ÍV. Amenhoteppel, aki később az Echnaton nevet vette föl, s az első tudatos vallási újító volt. Hegedűs Géza, sok nagy sikerű rádiójáték szerzője ele­venítette föl Bozó László ren­dezésében az időszámítás előtt 1375—58-ban uralkodó fáraó reformját, mikor a sokistenhit ősi hagyományos formáját az egyetlen napisten kultuszával cserélte föl. Hegedűs Géza hitelesen, emellett érdekesen rajzolta meg a kort, s ebben a színészek — Avar István, Ungvári László, Bitskei Tibor, Csákányi László, Ruttkai Éva, Tahi Tóth László — nagy se­gítségére voltak. A darab a sikerei csúcsán mutatja be a fáraót. A párbeszédek jól ér­zékeltették mindazt, amit ké­sőbb dr. Hahn István egyete­mi tanár is megerősített: a vallási újítás alapja nagyon is földi volt, az Aton napisten kultuszát hirdető Echnaton (a fölvett névben benne van az 1 istennév) ö fáraói hatalmat kívánta megerősíteni és nö~ vélni ebben a köntösben. Erre azért volt szükség, mert a há­borúban meggazdagodott arisztokrácia és a thébai pap­ság a központi hatalommal szemben jelentős politikai jo­gokra tett szert. A sorozat mottója is lehet­ne a XVIII. század neves ter­mészetfilozófusának’ megálla­pítása: »Az isteneket az em­ber teremtette, a saját kép­mására.« Az Echnatonról szó­ló rész kitűnőén illusztrálta ezt. Minden szereplő történel­mi személy volt, a cselek­ményt a feliratok, dombor­művek, a levelezés, a képző­művészet, a fáraó által ala­pított új főváros, Aton~hori- zontja régészeti feltárása ala­pozza meg. A fáraó halála után azon­nal nekifogtak, hogy az újí­tásoknak még a nyomát is el­tüntessék — ez azonban nem sikerült. A régészek megtalál­ták az összetört kőtáblákat, s újra összeállították. Az Aton- hoz szóló himnusz — amely­nek bizonyítottan Echnaton a szerzője — fennmaradt, mint az egyiptomi irodalom egyik legszebb alkotása, s többek között a most magyarul meg­jelent óegyiptomi verseskötet­ben is olvasható. A rádiójá­tékban Thotmesz, a szobrász is szerepel, aki elkészítette a napkorong képét, megmintáz­ta Nofretetét (a tudósok sze­rint nem bizonyos, hogy a fáraó felesége, lehet, hogy a lánya!,) A vallási újítás ugyanis visszatükröződött az úgynevezett amarna művészet évszázadokkal később is ható, rövid stíluskorszakában. A filozófia, a történettudo­mány, a régészet, az iroda­lom- és a művészettörténet legújabb eredményeit is fel­használó sorozat jövő év má­jusáig tart, s havonta egyszer jelentkező folytatásokban Mó­zessel, Zarathustrával, *z Olümposz lakóival, Buddhá­val, Kung Fu-céval, Jézussal, Mohameddel és Lutherrel is­merkedhetünk meg. Érdekfe­szítő sorozat, mindenkinek ajánljuk. Lajos Géza A kiállításon — ízlésesen elrendezett üvegszekrények­ben, népi bútorokkal berende­zett szobákban — azt igyekez­nek bemutatni, hogy mit ké­szít és mit kínál az ország népművészeti bolthálózata. A látogatók — főleg a fiatalab­bak — azonban arra is kíván­csiak, hogy miként készülnek ezek a szép munkák. Ennek a fokozott érdeklődésnek tudha­tó be, hogy sokszor kell sor- haállni, amíg az új látogató közel férkőzhet például a szö­vőszékhez. Akik itt a régi munkaeszközökön dolgoznak, nemcsak mutatják, hanem a soha nfem szűnő kérdésekre válaszolva magyarázzák is, ho­gyan szőttek nagyapáink, mi­ként dolgozott a hajdan, s hogyan végzi munkáját ma a kosárfonó. A vásárt azért rendezik, hogy a termékeknek nyilvá­nosságot biztosítson. A vásár­látogatókat viszont nagyon ér­dekli az is, hogy miként ké­szülnek a közkedvelt divatcik­kek. A Pécsi Kesztyűgyár vá­sári pavilonjában fehér kö­penyes lányok a vevők szeme A csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet aranyérmes sportöltönye. előtt szabják, varrják a for­más kézrevalókat. A Simon- tornyai Bőrgyár pavilonjában értékes prémet varrnak. Az NDK kozmetikai cikkeit be­mutató kiállításon pedig szak­képzett kozmetikus ad taná­csot, hogy miként használják a fiatalabb és idősebb kor­osztály tagjai például az arc­rúzst, kinek milyen szempilla­festék előnyös. 2. A vásáron rengeteg az új­donság. Például csak a vásá­ron árusítják a sárgarépából Ahol csinos, fiatal lányok »fölmérik« a látogatókat, alig akad sorban álló, legföljebb kibic. Mert a lányok olyano­kat kérdeznek, hogy hordott-e már Savaria-cipőt? Jelenleg hány pár van otthon? Melyi­ket szereti a legjobban? És azt is kérdezik: vevő lesz-e ezután is? A lányok kérdésé­re — akik készséggel ki is töltik a látogató helyett a kérdőívet — nehéz lenne azt felelni, hogy kérem, nekem egy kicsit nyomta a tyúksze­memet a cipő. Bár az is igaz, hogy csak azt tudtam, cipő van a lábamon, de azóta sem ellenőrizhettem, melyik gyár készítette. A talpbélésről ugyanis lekopott már a már­kajelzés, Dr. K. L Bemutató előtt Oszlrovszlij komédiája Csokonai Dorottyáját idé­zően van tele titkolt vággyal Gurmizsszkaja földbirtokosnő a férjhez menést illetően. Vé- necske, tehát bájaival nem hódíthat. Érdéin ad túl, hogy pénzével — mint lépvesszővel — fogjon magának vevőle­gényt. S ehhez, jó médium kí­nálkozik egy Bulanov nevű buta »kiskakas« személyében, akit az alig kimondható nevű .úrhölgy a házába fogad. Hogy a pletykának elejét vegye — mintha bizony lehetne! — azt Szeberényi Lehel RÉM — Te jössz! — mondták Zsabkának. — Én? — ébredt fel Zsák­ká. Eldobott egy forintost, kedvetlenül; fel sem állt, el is nyerték tőle. Máskor nem nyugodott, ha nyertek ^őle. Most legyintett. Mikor dobott, fölemelte kis­sé az arcát. Kosznovszki Fe­ró megnézte. —- Mit kell látnom? —kér­dezte aztán Dombaj Gyurká­tól. — Nézd meg jobban. Dombaj Gyurka nem mon­dott többet. És aztán nem is beszéltek erről. Eszükbe jutott valami. Szin­te egyszerre. Anélkül, hogy szóltak volna egyfnásinak róla. És ekkor már tudták a le­geslegfeltűnőbb változást. És csodálkoztak, hogy eddig csak keresték, és nem jöttek rá. Most egyszer csak megvilágo­sodott. Hirtelen kigyúlt a fe­jekben, mint a jó gondolat. Attól, hogy pénzeket dobál­tak a falhoz. Másféle dobálások jutottak erről az eszükbe. És az jutott az eszükbe, hogy lám, milyen érdekes: mióta Zsabka a házból kijött, a betegségéből, egyszer se vette elő a rugós kését, hogy k érted ipn vele. Máskor egy este tízszer, tizenötször elő­vette. Elővette ha kellett, ha nem, s az ujja közt játszott vele. Fúrni kezdte az oldalukat, mi lehet a rúgós késsek Ta­lán már nincs is meg? ... De kérdezni nem merték. Csak ravaszkodtak, kerülgették a dolgot. Egy este megint unatkoz­tak. Pénzük se volt, már nem is ittak. Zsabka szótlanul ült a kövön. A fiúk fütyörésztek, egymást lökdösték unalmuk­ban, és a szavakat a szemük­kel váltották, midőn Homyák Marcinak zseniális ötlete tá­madt. — Dobjunk — mondta. ->■ Fába. A szeműk szűk résén kivil­lant a ravaszság. A fiúk azonnal felfogták. Azonnal ráesillant a szemük. — Dobjunk! — fogadták ovációval. Zsabka csak ült, és nem rezzent. Lopva rápillantottak: meg­állj, most kiugratunk! öreg szil állott az árok oldalában. Ferdén nőtt, vas­kos dereka terebélyes sátrat tartott. Apró szilvalevelei szüntelenül zizegtek, s a kocs­ma cserepeit cirógatták. A fiúk elővették késüket, majd sorban elhajították. Volt, amelyik lepattant a fá­ról, volt, amelyik pengve megállott benne. Tizet dobott mindegyik, s ha talált, általános szisszenés jutalmazta. Zsabka csak nézte a játé­kot. Éppen csak fordított a törzsén, hogy lásson. Nem szállt be. Nincs meg a kése — gon­dolták a fiúk. — Tízből öt — mondta Hor- nyák Marci. — A Zsabka rú­gásával tízből kilenc biztos. De ezrei a bugyiival? A provokálás nyilvánvaló volt. Zsabka rezzenetlen állta. Meg se hallotta, úgy látszott. S ez piszkálta a csőrüket. — Ha nekem olyan késem volna — mondta Kis Pista—, tízből tízet dobnék. S noha nem néztek Zsab- kára, tudták, hogy himlőhe­lyes képe, akár a szil kérge, annyit nem mozdul, sőt sze­me is nyugodtan pihen raj­tuk, kifejezéstelen. Ezt is tudták, mert ismerték. Soha­sem látták Zsabka arcán az érzelem szellőjét meglibben­ni, csak a tompa közöny szür- kéllett azon mindig, s néha átszelte az üvegszemű vad gúnyor, mint a zseblámpa pásztája. Meddig bírja? — gondolták a fiúk. Ök voltak, akik nem bír­ták. Kosznovszki Feró egyene­sen nekiszegezte a kérdést: — Te mért nem szállsz be? A rugóssal? Zsabka ránézett, merőn, üvegszemmel. — Eladtam —- mondta —, jó pénzért. A fiúk kicsit megálltak, rábámultak Zsabkára. Zsabka visszabámult rájuk. Akkor a fiúk becsukták a szájukat. És ugyanakkor el» tűnt a szájuk pereméről az a parányi foszforeszkálás, a bujkáló elégedettségé. Fel­szedték késüket, és leültek a kőpadra. Zsabka pedig felállt. (Folytatjuk) híreli el, hogy a vele egy fe­dél alatt lakó Akszjusa. árva­lánynak szánja a hencegő gimnazistát. De Akszjusának Pjotr, az épületfa-kereskedő fia tetszik ... összekuszált szálait az ér­zelmeknek — s az anyagi ér­dekeknek — ugyan ki bogoz­ná szét, ha nem az inkogni­tóban érkező két vándorszí­nész? Szomorovnak hívják az egyiket, Vigovnak a másikat. Már a nevük is árulkodik. Főként arról, hogy a Csiky Gergely Színház idei első, nagyszínházi bemutatója kel­lemes évadkezdést ígér. És te­gyük hozzá: szellemi izgal­mat. A darabot ugyanis Szőke István rendezi, aki a társulat tagja lett, és eddigi vendég­rendezéseivel mindig »szelet vetett«, állásfoglalásra kész­tetve a nézőt. Gyanítom, hogy nemegyszer a háttérből figyelte kaján mosollyal a hajba kapókat... Álekszandr Nyikolajevlcs Osztrovszkij egyébként 1871- ben írta a szóban forgó Erdő című művét. Pályájának indu­lásakor a kereskedelmi tör­vényszéken dolgozott; később irodalmi nyersanyagként fog­ta fel a sikkasztási, a csalási, a megvesztegetési és a vagyo­ni porokét. Egy Volga vidéki éxpedíciós úttal Pedig sike­rült további kfezvetlen él­ményanyagot gyűjtenie. Fon­tosabb színpadi művei közé tartozik a Jövedelmező állás, a Vihar, a Farkasok és bárá­nyok. A kaposvári előadás fősze­repét Olsavszky Éva Kossuth- díjas színművésznő alakítja, aki más színházban már ját­szott Osztrovszkij-darabban. (A művésznő és hódolói.) Lát­juk majd a főiskoláról hoz­zánk került két színészt, Fe~ kete Gizit és Mihályi Győzőt. A vándorkomédiások Vajda László és Koltay Róbert Já- szai-díjas művészek megfor­málásában kerülnek elénk. Molnár Piroska, Lukács An­dor, Dánffy Sándor, Jeney István, Kiss István, ifj. Mucsi Sándor is a fontosabb szerep­lők között lesz. Bemutató pénteken.' L. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom