Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-29 / 230. szám
Kis bolt, nagy forgalom (Tudósítónktól.) Galambos Béláné, a Marcali és Vidéke Áfész hódos- háti boltjának vezetője három éve dolgozik ebben az üzletben, és szolgálja a kis települést A hódoshátiakon kívül Takácsihegyről is ide járnak vásárolni, 136 család találja meg a szükséges árukat. Vásárlói csak az elismerés hangján szólnak munkájáról. | Raktára az épület udvarában van, és sok munkájába kerül, míg az árukat behordja az üzletbe. Az áruellátás jó. A lakosok 90 000 forintos készletből vásárolhatnak. A hódosháti, takácshegyi emberek jól élnek. Sok az új és a korszerűsített családi ház. Csak szá.mócából ’ évente 1,3 millió forint értéket adnak el. Az itt lakók Marcaliban, a Balaton- boglári Állami Gazdaságnál és a termelőszövetkezetben talál nak munkát. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy ez a kis bolt havonta átlag 100 000 forint értéket ad el. A legnagyobb baj, hogy a bolt kicsi, korszerűtlen, egy lakásból alakították át. A marcali áfész a hozzá tartozó kisközségekben és pusztákon rendbe tette már az üzleteit, Hódoshát maradt utoljára. A lakosak, a Szövetkezeti tagok panasza jogos. Az áfész-nél a boltépítés ügye napirenden van. Telket vettek már, és némi építőanyag is van a helyszínen. A boltépítéshez összefogásra van szükség, segítséget várnak a helyi tanácstól és a megyei szervektől. A lakosok pedig sok társadalmi munkát ígérnek. A szövetkezet vezetői bíznak benne, hogy a segítség nem késik, és 1977 meghozza Hódoslhátnak is az új boltot Eoy napi& katonák voltak A behívóparancs határozott és világos: ■»Azonnal vonuljon be katonai szolgálatra a marcali Petőfi Sándor laktanyáiba. Köteles magával hozni igazolványait, a behívóparancsot, s egy napra elegendő hideg élelmet. 1976. 09. 27.« Ott sorakoznak a laktanya hatalmas udvarán, s hallgatják az egységparancsnok politikai helyettesének, Balázs Gyula őrnagynak a szavait: — Köszöntőm önöket katonai szolgálatuk megkezdése alkalmából. Kérem, s el is várom, hogy feladatukat fegyelmezetten, pontosan teljesítsék! Előbb reggelizni vonulnak, majd orvosi vizi-^', fölszerelés következik. Mindent úgy kannak, mint az igazi katonák, mert valójában még nem azok: a járás általános iskoláiban működő honvédelmi szakkörökben legeredményesebben tevékenykedő pajtások részesültek abban a jutalomban, hogy egy napra katonának vonulhattak be. Hagyomány ez a marcali járásban. Az MHSZ, a járási tanácsi hivatal művelődés- ügyi osztálya, a KISZ és az úttörőszövetség — együttműködve a honvédséggel — ezt a módszert is felhasználja a hazafias-honvédelmi nevelés eredményesebbé tétele és a hadsereg életének megismertetése érdiekében. — Politikai tájékoztatóra sorakozó! Fegyelmezetten, érdeklődve hallgatják Balázs őrnagy szavait. Azután az udvarra vonulnak: ott újabb parancsszavakkal, feladatokkal, az alaki szabályzatokkal meg a fegyverfogásokkal ismerkednek, ' mert a fölszerelésből a géppisztoly sem maradt ki. — Vigyázz, pihenj, szerelvényt igazíts! Látszik, hogy a pajtások az úttörő-foglalkozásokon, a honvédelmi vetélkedőkön már hozzászoktak a fegyelmezett mozgáshoz, nagyon »katonásan« végeznek mindent. Ebéd után szaporán dör25 eves a barcsi Dráva Vegyesipari Szövetkezet Haszonhat kisiparos öröksége Ünneplő ruhába öltözött lányok, asszonyok töltötték meg tegnap a barcsi járási művelődési központ színháztermét: alapításának negyedszázados évfordulójára emlékezett ünnepi közgyűlésén a Dráva Vegyesipari Szövetkezet. Huszonöt éve huszonhat kisiparos döntött úgy Barcson, hogy megpróbál közös erővel eredményesebben dolgozni. A megalakult új szövetkezet a maihoz viszonyítva nagyon is szerény fölszerelésével döntően szolgáltató tevékenységet végzett: fodrászatot tartott fenn, cipőjavító részleget, valamint férfiszabóműhelyt nyitott. Azt, hogy miként változott a szövetkezet fölszereltsége, hogyan korszerűsödött a szolgáltatórészleg és vált mind nagyobb jelentőségűvé a készárutermelés, az ünnepséggel egy időben megnyitott kiállításon mutatják be. Ez egyébként nemcsak arra alkalmas, hogy bemutassa: hova jutott a negyedszázada alakult szövetkezet, hanem jól szemlélteti azt is, hogy milyen lehetőséget biztosít a fiataloknak. Fennállásának első tizenöt éve alatt lassú ütemben emelkedett a termelés, s a létszámnövekedést sem lehet dinamikusnak nevezni: a szövetkezet 29 egysége összesen 1 1 féle tevékenységet végzett.--rmelése még 1966-ban is alig haladta meg a hatmillió forintot. A Dráva Vegyesipari Szövetkezet 1968 után rohamosan kezdett fiatalodni, termelése -edig szinte évről évre nőtt, 'érmékéi korszerűsödtek. Ma a tagság kilencven százaléka nő, fiatal lány vagy édesanya. A szövetkezet tevékenységét -ódig alapvetően két nagy csoportba lehet sorolni: a lakosság részére végeznek különböző szolgáltatásokat, az ipari tevékenység keretében pedig cipőfelsőrészeket készítenek és különböző termékeket varrnak bérmunkában, külföldi megrendelésre. A negyedik ötéves terv időszaka alatt a létszám 24 százalékkal emelkedett, a termelékenység pedig megduplázódott. Az elmúlt öt év alatt két új üzemcsarnokot épített a szövetkezet, megfelelő szociális létesítményekkel. Az itt készülő textil- és bőrkonfekció hetven százalékát a hazai boltokban vásárolhatja meg a vevő, harminc százaléka pedig külföldre megy. Korszerűsítették a gépparkot is, és Babócsán, valamint Csoko- nyavisontán létrehozták a bedolgozó hálózatot. A tegnap délelőtti ünnepségen nemcsak a múltra emlékeztek. Dr. Papp Ferenc, a szövetkezet elnöke, ünnepi beszédében a ma és a holnap feladatait is sorolta: a műszaki fejlesztés gyorsítását, az eszközök jobb kihasználását, a minőség javítását. Tevékenységük révén nemcsak több jó minőségű és olcsó cikket kívánnak piacra vinni, hinem növelni akarják az exportra kerülő termékek arányát, és gyártanak olyan cikket is, amelyeket a nagyipar nem tudna gazdaságosan előállítani. Mindemellett természetesen a lakosság részére végzett szolgáltató tevékenység foglal el jelentős helyet a fejlesztési elképzelések között. Az elmúlt években a környék foglalkoztatási gondjainak megoldásában a szövetkezetre is jelentős szerep várt. a következő években viszont már létszámnöveléssel alig- alig számolhatnak. Ezért kap döntő jelentőséget a meglevő berendezések jobb kihasználása, az üzem- és munkaszervezés, a több műszak bevezetése. A tegnapi ünnepségen 25 éves törzsgárdatagságukért négyen — Varjas Imre, Katz Rudolf, Sörös Lászlóné és dr. Papp Ferenc — kapták meg a szövetkezet aranygyűrűjét. ”*r. K. I. rennek a lőtéren a fegyverek, igaz, csak kispuskával célozhatják meg egyelőre a táblákat. — Kiváló lőeredménvéÉrt dicséretben és csokoládéban részesítem. — A dolgozó népet szolgálom és köszönöm! Nem éppen katonás a, dicséret és a válasz sem, de azért Vető Gyuszi n-emesvidi pajtás elégedetten teszi zsebre jutalmát, amelyet 77 körös találatával érdemelt ki. A második helyen a buzsáki Tomity Gyuszi végzett, aki 70 kör egységet ért ék A kis csapat — a 23 pajtás — a Jefremov-kluibba vonul. Meglepődve nézik a rengeteg virágot, a halakkal teli akváriumot a hangulatos kovácsoltvas lámpákat, a kis presszópultot, a szép berendezést; ez mind a katonák munkája. • Nem hiányzik a televízió, a sztereo lemezjátszó meg a rádió sem. Megtudják, hogy a névadó V. Sz. Jefremov — ma nyugdíjas tábornok — kétszer kapta meg mint va- dászreoülő a Szovjetunió Hőse kitüntetést, s az egységnél tett látogatását fényképek örökítik meg. Láthatják a kiváló cím elnyeréséről szóló három oklevelet és a csapat- zászló előtt lefényképezett katonákat. — Szabó Tamás honvéd, kérek engedélyt beszélni! Amikor megkapja, mondja: — Nagyon tetszett minden, a laktanya, a katonák fegyelme, az a közösségi munka, amelynek eredményeit ebben a klubban is láthatjuk. Én is katona leszek ... Bohár had elfogó vadász, Barta Andris parancsnok, László Pista és Bondár And~ ris pedig páncélos szeretne majd lenni. — Én legalább olyan izgalommal készültem erre a napra, mint a pajtások. Nagyon tetszett a fegyelmezettségük, az akarásuk — mondja a politikai helyettes. Leadják a felszerelést, s felsorakoznak a díszparancs meghallgatására. — Katonai szolgálatuk befejezése után tartalékállományba helyezem önöket Szolgálatuk eredményes ellátásáért emléklappal jutalmazom meg valamennyiüket. Kérem, hogy a tartalékállományban is segítsék a hazafias-honvédelmi nevelést! Eddig a parancs, azután Balázs Gyula őrnagy enged ve a hivatalos hangból, így szól: — Köszönöm, fiúk... Ha majd igaziból bevonultok, akkor is legyetek ilyen jó katonák! Ezernyi élményt mesél el majd otthon a huszonhárom pajtás a szüleinek, a testvéreinek, a barátainak, az úttörőtársaknak; mit láttakegy nap a laktanyában, hogyan élnek katonáink! Szalai László Elektronika és automatika a mezőgazdaságban Mezőgazdaságunk V. ötéves terve előírja az évi 3,2—3,4 százalékos termésnövelést, melyet intenzív fejlesztéssel, az eddiginél kevesebb élőmunka-ráfordítással kell elérni. Előrejelzések szerint 1980- ra 140 ezer fővel csökken a mezőgazdasági alaptevékenységben foglalkoztatott keresők száma. Ez az 1975-ös évhez viszonyítva 17 százalékos csökkenést jelent. Az ezredfordulóra várhatóan csaknem 20 százalékos többlettermelést kell biztosítani a mezőgazdasági dolgozók jelenlegi létszámának felével. Ezt a feladatot csak a jelenleg még kézzel végzett munkafolyamatok nagy részének gépesítésével és a gépesített munka- folyamatok fokozatos automatizálásával lehet megoldani. Az automatikus méréssel, vezérléssel és jelzéssel már napjaink mezőgazdaságában is találkozhatunk. Használatukkal fokozható a teljesítmény, nő a termelékenység. A vetésellenőrző berendezésnek például rendkívül fontos szerepe van a kukoricavetés jó minőségű elvégzésében. Használatával biztosítható a kívánt tőtávolság, a sorkihagyás nélküli munka. A mintegy 400 külföldi vetésellenőrző mellett az idén tavasszal már több mint 600 hazai gyártmányú berendezést használtak az üzemek. A múlt év terméseredményei felhívják a figyelmet a növényvédelem pontos, előírás szerinti elvégzésére. A tapasztalatok és a vizsgálati eredmények szerint a változó üzemi viszonyok — elsősorban a haladási sebesség ingadozása — miatt a terület- egységre kipermetezett szer menny iiságben harmincszázalékos eltérések is felléphetnek. Az automatikus jelző' vagy szabályozóberendezés alkalmazásával lényegesen csökkenthető, illetve kiküszöbölhető ez. A nagy áteresztőképességű kombájnok (gabonánál és kukoricánál egyaránt előfordulhat) beállításával a gyakorlatban nem lehet olyan kedvező eredményeket elérni, mint amilyeneket elvártunk. Ennek egyik oka az, hogy a kombajnvezető nem tájékozódott a pillanatnyi gépterhelésről. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben (MGI) kifejlesztett veszteségjelző nemcsak az áteresztőképesség jó kihasználását .biztosítja, hanem lehetővé teszi a sötétedés Utáni betakarítást is. A kombájnkormányzás automatizálása iránt is jelentkezett már igény az üzemeltetők részéről, ez e’sősorban az éjszakai munkáiknál nyújthatna segítséget. Előrelépést jelent a közelmúltban kifejlesztett nedves' ségszabályozó gyártásának a megindítása. Ezzel a berendezéssel biztosítható a szárított szemes termény optimális nedvességtartalma és a szárítóberendezések energiafelhasználásának számottevő csökkentése. A felsorolt példák jelzik az elektronika és az automatizálás kezdeti lépéseit a szántóföldi növénytermelés munkáinál. Elterjesztésük, használatuk az üzem érdeke, a módszer pedig a jövő útja. Dr. L. 1* Külön utakon K ötetet írhatnék a vélemények ütközéséről; másfél évtizedig magam sem tudtam, hogy mi oz oka a mozdulatlanságnak. Sok embert gyötört és fojtogatott, „lázadásra”, megalkuvásra, lettekre vagy befelé fordulásra késztette ■ a külön utak, az eltérő vélemények csatája. Most azt hallom: mindenki egyet akar. Ez jó. De mindenki másképp. Ez viszont tarthatatlan. A külön utaknak ugyanis drága áruk van. Az utókor, de a jelen embere sem tudja dicsérni a szándékot kifejező, az egyet akaró kinyilatkoztatást, ha nincs mögötte tett, ha a vélemények ütközése nem teremt megoldást. Számomra mindenképpen érdekes volt •— izgalmasnak is mondhatnám —, hogy hosszú idő után egy ünnepi alkalom nyitotta föl a szememet. Augusztus 20-a volt, s egy remekbe sikerült kiállítást néztünk Barcson — az egyet akaró, de mai témámat illetően külön utakon járó vezetőkkel. A tanácselnök lelkesen magyarázta, hogy ebből a teremből — a járási hivatal melletti nagyteremről volt szó — hozzáépítéssel, némi átalakítással fél év alatt és kevés pénzből megoldhatnák az évtizedes gondot. Azaz új — és megfelelő — helyre költözhetne a járási feladatokat ellátó könyvtár. A körülöttünk állók rácsaptak: azt nem! Szó sem lehet róla! Majd később, ha ez meg az megvalósul... Talán mondanom sem kell: híve vagyok a vélemények ■ nyílt ütközésének akkor, ha előreviszi közös ügyünket. De tiltakozom a külön utak ellen, ha állóvízbe .kényszeríti a legkorszerűbb elképzeléseket is. Nyomban elhatároztam — közöltem is vendéglátóimmal: visszatérünk a témára. Jövök majd, s valamennyi helyi vezetővel együtt szeretném kutatni véleményüket, szándékukat, a megoldás lehetőségét. Nem titkolhatom: 1953 óta először Barcson is politikai üggyé vált a járási könyvtár helyzete ... Visszapillantás. A „történelmi” tények oldalakat igényelnének, így hát elégedjünk meg a szűkre szabott összefoglalóval. 1953-at írtak, amikor egy magánházban, 7000 kötettel működött Barcson a járási könyvtár. Onnan mai helyére, két magánház bérelt szobáiba került az intézmény. Nem túlzás: nyomorúságos hely ez. Toldi Cjsaba könyvtárvezető szerint 30 000 kötet van a 94 négyzetméter alapterületű helyiségeic- ben, s így nem tudnak dolgozni; csökken az olvasók száma is. Ez már nem könyvtár, hanem raktár. (Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a csokonyavisontai — községi! — könyvtár 197 négyzetméter alapterületen működik.) Barcson az olvasómozgalom szép eredményeivel dicsekedhetnek. Irtózatos erőfeszítéseket tesznek a könyvtár dolgozói, de hova várják olvasóikat, ha a polcok között már félméternyi hely sincs? S mindez egy olyan megyében, ahol országos elsőséggel, kiemelkedő eredményekkel dicsekedhet a könyvtármozgalom. Barcs ma már nem Somogy megye, hanem oz ország szégyene — a könyvtári helyzetet illetően. S a legszomorúbb az, hogy ezzel semmi újat nem mondtam. Több mint egy évtized óta tud erről a község, a járás, a megye és a minisztérium. Hiába.- A helyzet változatlan. A külön utaknak drága áruk van ... Soós Dezső művelődésügyi osztályvezető szerint a legjobb lehetőséget tizenkét évvel ezelőtt hagyták ki. Szigetvári és kalocsai példa nyomán szívesen megvették vplna könyvtár céljára a barcsi zsinagógát. Kilencvenezer forintot (!) kértek érte — részletekben. Az állagmegóvás, az átalakítás 2—3 millióból megoldható lett volna -— akkor. M egkötötték a szerződést is. A megye (!) azonban nem járult hozzá. Az áfész-nak megérte: a telken kitermelt fából kifizette az épület árát, s ma bútoráruház van ott... 1968-ban új lehetőség kínálkozott. Az úgynevezett „kis kastélyban” megszűnt a kiegészítő parancsnokság. Szép nagy területe is van, a minisztérium átadta volna. Akkor ipar kellett Barcsra és nem könyvtár. A lehetőség elúszott, s erre azért hívom föl a figyelmet, mert a „kis kastélyról” később még szó lesz. 1966-tól minisztériumi, megyei „kilincselés” jellemzi az erőfeszítéseket. Vb-határozat született, pártértekezleti jelentésben szerepelt, hogy a helyzet tarthatatlan. A szónak, a döntésnek azonban senki t sem szerzett érvényt. S közben gyarapodott a könyvállomány. Állítólag minisztériumi javaslat is született — támogatással együtt — az új járási könyvtár megépítésére, de más létesítmények „falták föl” a pénzt. Németh Jenő nagyközségi tanácselnök szerint a negyedik ötéves tervben meg is tervezték a szép és modern, kör alakú könyvtárt, kinézték a területet is hozzá. Huszonhárommilliójuk volt öt év alatt a nagyközség fejlesztésére, egyesek úgy tudják: ebből négymillió könyvtárépítésre (jóllehet nyolcmillióba került volna). De a pénz felhasználására „nem kapott szabályozást” a tanács. Így azután — némi iróniával — úgy emlegetik Barcson mai témánkat, hogy „könyvtár a csatornában”. Övodóra, iskolára, közműre, iparra kellett a pénz, s én igazán nem vagyok hivatott megállapítani a sorrendet. Az ötödik ötéves tervben alig van pénz közművelődési beruházásra, de a sorrend ez: általános iskola, bölcsőde, könyvtár — Elvi egyetértés van az utóbbihoz, pénz nincs. Most azt hallom: átmeneti megoldást kell keresni. De hogyan, és miből? Mielőtt — augusztus 20-a után — visszamentem volna Barcsra, tanácskozást hívtak össze. Hogy „ne nyilatkozzon mindenki össze-vissza; hogy kialakuljon az egységes álláspont”. Nem alakult ki. Mindenki tartja a magáét, ragaszkodik hozzá; legtöbben az új könyvtár építéséhez — pénz nélkül. A „kis kastély” ügye újra fölmerült, most a járási szervek ajánlják könyvtárnak, akik néhány éve megtagadták ehhez a támogatást. Munkaerő-felesleg van Barcson? A tények nem ezt mutatják. A ruhaüzem egyelőre nem mozdul, s ha mozdulna, súlyos pénzekbe kerülne a községnek.’'Üjabb „fotózás”.' hátha a járási művelődési ház udvarán építenének valamit? És ha a tisztasági fürdő, a gyógyszertár helyén... ötletekben gazdag elképzelések — fogódzó, azaz pénz nélkül. Van, aki társadalmi munkát ajánl, csakhogy az üzemek már amúgy is túlterheltek; van, aki — s ez a többség — az új mellett kardoskodik tizenötmilliót kérve a megyétől és legföljebb egymilliót a helyi forrásokból. Nem megy. A vélemények ütközéséből nem kristályosodott ki a megoldás, csak az a fölismerés, hogy ilyen fölfogással és módszerekkel nem lehet megoldani a könyvtár ügyét. Mert mindenki ugyanazt akarja, de mindenki másképp... A külön utaknak drága áruk van. Hogy miért nem kap „zöld szőnyeget” a járási hivatal melletti nagyterem átalakítási terve? Mert néhány szerv ott tartja értekezleteit. Fontos. A művelődési ház nagyterme azonban — napközben — üres. Alkalmas, nem alkalmas a testületi ülések megtartására? Az érdekeltek egy része szerint nem. Az ügy támogatói szerint igen. Külön utakon járnak Barcson. S bár magam sem állítom, hogy a nagyközség dinamikus fejlődésének középpontjába kell állítani a könyvtárt, de azt sem fogadom el, hogy az utolsó helyre való. Valamit a helyieknek is vállalniuk kell. Mindenekelőtt az egység megteremtését ebben a kérdésben is. N emrégiben a megyei tanács-vb is foglalkozott az ottani áldatlan állapottal. Ügy foglalt állást, hogy a terv-, a pénzügyi és a művelődésügyi osztály vizsgálja meg, mit lehet tenni. Ez biztató lenne, ha ott helyben nem külön utakra, hanem egységes álláspontra lelhetnének. Sajnálom, de erre nem találtam biztató jelet. Ha testületi tag lennék, bizonyára a járási hivatal melletti terem-átalakításra szavaznék, mert ez bármennyire „egyéni” elképzelésnek látszik, jövőbe látást tükröz, s megoldásához a pénz is előteremthetői. _____ J avon Béla
