Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-28 / 229. szám

Belelendültek a Táncsics kosarasai Goethe és Brecht nyomdokain Peter Hacks: A plundersweilerni búcsú múlt évtizedekben, a nekik Wem volt zavartalan a Táncsics kosárlabda-csapa­tának őszi felkészülése, kü­lönböző okok folytán többször is meg kellett szakítani az alapozást. Bizony, Gyürke István edző jó párszor átdol­gozta felkészülési tervét, hogy az eredeti elképzeléseket a csapat a nehézségek ellenére is válóra válthassa. A jelek szerint, jó, hogy az edző meg a csapat nem torpant meg a nehézségek előtt. Ügy tűnik ugyanis, hogy a Táncsics egy nehéz szakaszt sikeresen mia­ga mögött hagyott, A SOTEX elleni jó játék, meg a pom­pás győzelem nagyon is re­ményt keltő. Az a terv, hogy a Táncsics SE az élmezőny­ben zárja a bajnokságot, el­érhető közeibe került. Pedig a Sopron elleni mér­kőzés nem a legjobb előjelek mellett; következett. Kiderült, hogy Szabó lábát be kell gip­szelni, s egy ideig nem szá­míthat rá a szakvezetés. Gá­los! derékfájdalmakról pa­naszkodott, ő azonban a vé­gén mégis vállalta a játékot. Hét közben Donkó is megsé­rült, de, hogy sérülését kihe­verte. azt 28 elért pont jelzi. TÁNCSICS SE—SOTEX 112:95 (55:53) Táncsics: Donkó (28), Mo­noszlai, Varasdi (16), Hoff­mann (8), Gálosi (6). Csere: Rab (14), Kovács (6), Csep- reghy (16), Bokor (2), Verte~ tics (16). Edző: Gyürke István. Az első pontokat a vendég soproniak szerezték, s a 2. percben már 7:2-re vezettek is. A kaposváriak azonban gyorsan fordítottak. Üjabb 2 perc múltán már 12:7 volt a Táncsics javára. Innen végig vezetve nyert a kaposvári csapat, noha most is történt egy sérülés. Kovács például még öt percet sem tudott a pályán tölteni, megsérült, s végképp kiállt. * * * A Táncsics a héten részt vesz a Pannónia Kupában, majd pénteken az Universitas PEAC ellen játssza 4. őszi bajnoki mérkőzését. Asztalitenisz NB I fiira nyert a Vasas«együttese Újabb forduló volt az asz­talitenisz NB I-ben. A K. Vasas női gárdája sikeresen folytatta: most Eger csapa­tát verték meg Boldizsárék. A Pécsen sorra kerülő PMSC —K. Vasas találkozó a kiesé­si rangadó volt. Kikapott a Vasas, és ez azt jelenti, hogy az. együttes már kiesett az NB 1-ből. Minthogy vasár­nap a pécsiek Cegléden ki­kaptak, így ők is kiestek. PMSC— K. VASAS 17:8 A Karl-Marx-Stadti Váro­si Színháznak vasárnap este Kaposváron, a Csi- ky Gergely Színházban látott vendégjátéka különleges él­ményt nyújtott, elsősorban azoknak, akik német nyelvis­meret birtokában nézték és hallgatták végig az előadást. A szünetben a nézők be­szélgetéseire fülelve, arra kel­lett rájönnöm, hogy az elő­adás előtt elmondott nyúlfark­nyi tartalom ismertetésénél több segítség is elkelt volna.) Az egymásra épülő stílusré- tegek lehántása és ismételt «■felrakása«, a gyakori »sík- váltáisok« funkciójának meg­értése nem kevés szellemi erőfeszítést jelentett, azonban mindezért kárpótolt bennün­ket a művészek eleven, önfe­ledt mókázása, a mű és az előadás bővérű humora. A darab Goethe egyik elfe­lejtett vígjátékának átdolgo­zása: az utolsó felvonást ma­ga Peter Hacks írta. E tény ismeretében felmerülhet az akadékoskodó kérdés: miért .volt szükség a klasszikus köl­tőfejedelem e kevésbé siker rült alkotásának leporolására és újraértelmezésére? Nem egy kedélyesltedő, patriarchiá- lis hangulatú népszínmű utánérzésével van-e dolgunk? Nos. a kétely itt alaptalan: korántsem egy témaszegény tollforgató verítékszagú át- költését láttuk. Goethe ver­ses drámájának előadását a téma napjainkban is időszerű volta indokolja. A faji előíté­letek, a hatalomvágy, a kis­szerű hivatalnoki szemlélet nemcsak mindennapjaink te­hertételei, hanem gyakran a »nagypolitikában« lezajló ese­mények rugói is. A félmű- velt áltudósok és az ihlettelen fűzfapoéták tudatot, lelket nyomorító tevékenységét szintén tapasztalhattuk az el­kiosztótt fricskák és ütesek tehát éppen olyan időszerűek, mint 150—200 évvel ezelőtt, az öncélú udvari művészet burjánzásának idején. 1 zeket a minden osz­ij. tálytársadalomban fel­lelhető jelenségeket Hacks három »síkban« mond­ja el. Az első: a plunderswei­lerni búcsúra érkező, az igé­nyes, tartalmas művészetet terjesztő színtársulat meghur­coltatása a »kommersz« vá­sári művészetpótlékot kedve­lő — és támogató — községi elöljáró által. Ez a cselek­ményszál utal vissza a szín­játszás mindenkori ősforrásá­ra, az ünnepek, vásárok al­kalmával szervezett rituális vagy világi játékokra. A má­sodik »sík«: a bibliai Eszter, Ahasveros és Haman történe­te — a felvilágosodás szere­tet — és igazságeszményét is tükröző tanmese, amelyrö’ Lessing Bölcs Náthán.ia jut eszünkbe. Először itt döbben­hettünk meg a szerző mellbe vágó őszinteségétől: az anti­szemitizmus maró gúnnyal történő pellengérre állítása az NDK-ban élő Hacks részéről utólagos felelősségvállalást is jelent a német történelem leggyalázatosabb tizenkét évéért — a saját múltjának kölönceit mindörökre felrázni akaró németség nevében. A harmadik, csak részben önálló »sík« — a XX. század áltudományainak kigúnyolá­sa. Legemlékezetesebb, kese­rű felindulást és gúnykacajt egyszerre előidéző jelenete: a »papírból különböző fejför- mákat kiszakító modern »antropológus« és absztrakt művész eszmefuttatása az ár­ja és a zsidó koponyák kü­lönbségedről. Az, ami Brech' Kerekfejűek és hegyesfejűek c. i tandrámájának keleCkez#»' eekor még csupán fenyegető, sötét rémkép volt, azóta be­teljesült, sőt, sokak számára a tudat legmélyére szorult történelmi ténnyé vált, de — mint azt Axel Dietrich, a mű rokonszenves, fiatal ren­dezője a szünetben elmondta — a hazai előadásokon ma is az »ámyékkópszakító« fejte­getése tépi fel a legfájdalma­sabb sebeket. A mű különböző rétegei te­hát nem ugyanabból az anyag­ból készülték, azonban a ké­ső középkori vásári komédia és a Sturm und Drang-hevü- letű klasszikus tanmese stí- luskövetelimónyeinék össze­gyúrása — mégis sikerült — Brecht esztétikájának segítsé­gével. A közönség bevonása® játékba magyarázatok által, a műbe épített középkori fran­cia dalocskák, a darab vé­gén levont következtetés, a néhol enyhén csípős, máskor burkolatlan célzatossággal elevenünkbe vágó, félreért- hetet.len »bemondások« egy­aránt a drámai műnem e vi­tatható felfogású, de kétség­telen jelentőségű megújítójá- nak hatását bizonyítják. Hacks legkomolyabb érdeme, hogy éles szemmel észrevet­te a goethei mű »brechtesíté- sének«, azaz új életre keltésé­nek lehetőségét, és szerényen meghúzódva a két óriás ár­nyékában, nem kívánta őket — Goethét és Brachtet — még »haoksszositani« is. r\ rdekes, bizarr, borztm­Pj gató és mulattató szín­házi eseményben lehe­tett hát részünk: köszönjük meg mindenekelőtt az össze­sen 18 szerepet bravúrosan alakító három művésznek: Gerd Preuschének, Matthias Günthernek és Dagmar Jae- gernek. Lengyel András Nagyatád folytatta sikeres szereplését (Folytatás a 4. oldalról) Nagyatád—Latinra SE 2:1 (1:0)' Marcali, 200 néző. Vezette: Fodor J. Nagyatád: Márkus — Roznik, Hadi, Oláh, Varga, Grczsák (Sza­bó), Czár, Pólyák, Kovács, Ilics (Pauza), Brezovszki. Edző: Fuisz János. Latinca SE: Csatári — Vélsz, Török, Kádár, Bnlicza, Ber­ki (Batki), Kun, Pákái, Tóth (Ható), Vránper, Bán. Edző: Kis- borsó Imre. zaiak kezdeményeztek többet. Az atádiak kapusa gólnak látszó lövéseket védett ki. Gólliövők: Czár, Kovács, il­letve Kádár (11-esből). Jók: Márkus (a mezőny legjobbja), Hadi, Oláh, illetve Kádár, Kun, Pákái. Rákóczi ifi II.—Nagyatádi ifi 2:1. Kozma Nándor Egyenlő ellenfelek küzdel­mében az első félidőben a vendégeli, szünet után a ha­Kerékpáros Balaton Kupa A tapasztalt Hirth (PUSC) okos versenyzéssel nyerte az egyéni versenyt. (Folytatás a 4. oldalról) Serdülők: 1. Halász Z. (Szekszárd), 2. Jenei (DVSC), 3. Brozovácz (Szekszárd). Úttörők: 1. Csákovics (Szek­szárd), 2. Dorogi (Szekszárd), Pais (KSI). A Balaton Kupa összesített végeredménye: Felnőttek: 1. Hirth, 2. Asz­talos, 3. Gábris. Juniorok: 1. Halász, 2. Öt­vös. 3. Csathó. Ifjúságiak: 1. Pálinkás, 2. Liska, 3. Hosszúmezei. Serdülők: 1. Halász Z.. 2. Jenei. 3. Brozovácz. Úttörők: 1. Csákovics, 2. Dorogi, 3. Molnár (KSI). A csapatverseny végered­ménye: 1. Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus 96 pont 2. Debreceni VSC 29 pont Központi Sportisk. 29 pont 4. Miskolci VSC 21 pont 5. Ü. Dózsa 14 pont Videoton 14 pont K. S. A bajnokság állása: 1. Nagyatád 2. Marcali 3. Táncsics 4. Kadarkút 5. Vasas 6. B.-lelle 7. K. Vasutas 8. Latinca SE 9. Tab 10. Csurgó 11. Fonyód 12. B.-boglár 13. Somogyszob 14. Lengyeltóti 15. Gyékényes 18. Szőnyi SE 7*1 — 18— S 13 7 6 — 1 28— 8 12 7 6 — 1 25— 5 12 7 5 1 1 22— 9 11 7 4 — 3 24—20 8 7 4—3 15—11 8 7 2 4 1 9—10 8 7 3— 4 17—19 6 7 2 2 3 12—14 6 7 2 14 17—15 5 7 2 1 4 15—22 5 7 2 14 11—19 5 7 2—5 12—15 4 7 2 — 5 14—27 4 7 1 1 5 9—32 3 7 1—6 2—21 2 Gy.: dr. Horváth (5). Arató (4) , Berta (4), Szederkényi (2), Rajnai (2), illetve Katona (3), Szálinger (2), Ivusza (2), Sá­ra. Női mérkőzés: K. VASAS—EGRI VM 18:7 GyBoldizsár (5), Diószegi (5) , Váradi (4), Horváthné (3), Flóris, illetve Kiss (2), Pásztor (2), dr. Ruttkayné (2), Patrik. Szeberényl Lehel | ■ RÍM Nem bántották az öreget, elégedettek voltak az ered­ménnyel. A boszorkányokról kezdtek beszélgetni. Hogy még ma is vannak a faluban boszorká­nyok. Akikről azt mondják. Hanka néni például, akinek száz macska nyávog a kiszá­radt diófáján. Az ablaka pe­dig be van spalettázva. De több boszorkányt aztán nem mondtak, mert nem jó azokat se névről említeni, no­ha ez már csak illemként élt a fiúkban. Illetve egyet emlegetett az öreg igazgató, akit azonban a fiatalabbak nem ismerhettek, mert a háború után áttelepült Csehszlovákiába. — Ennek még több macs­kája volt, mint Hankának — mesélte. Körülvették az arra járót, és gyerekhangson nyá­vogtak. Egy sovány tehene volt mindössze, reggelente mégis kannaszám vitte a te­jet a városba. Éjszaka röhög­ve megfejte mások tehenét. Tudta, hogy nem merik meg­fogni. Emlékszel? — S Buda tanítóhoz fordult. Buda tanító is emlékezett. — Reggel mindig mondták, ha keveset adott a tehén: itt járt a boszorkány. A fiúk unták, s hancúnoz- ni kezdtek a gyepen. Homyák Marci a tűzcsapóval megbö­köd te Kosznovszki Ferót, s birokra keltek. Mire a többi is betársult. Nagyokat löktek egymáson, s nagyokat nevet­tek, Az öregek nézték őket, mo­solyogtak. Aztán valaki azt mondta: elég már. S akkor egyet- egyet löktek még egymáson, s abbahagyták. Felhevülten, lihegve heveredtek a helyük­re, mint egy jó fürdő után. Feró azt mondta: — Éjfél... — S vetett a rúzséból a tűzre. 21. Zsabka kijött a házból: Kijött, és azt mondták: — Mi lett ezzel a Zsabká- val? Nem tudták megnevezni, de mándeniká látta, hogy más lett, mint volt. Aztán, ha szóba került, azt mondták: — Megváltozott. Vagy ezt: — Megkomolyodott. Sőt jóindulattal: — Megemberesedett. — Mintha katonaságot járt vol­na, s nem betegágyat. Pedig továbbra is ott ült a kocsma előtt, az aranyifjúság körében, a kőpadkán, torz, zsíros bibircsekkel teli sárga­réz fejével, a börtönt még alig feledő, rossz növésű haj­zatával. Ott ült, s ha kihoztak sört, megitta, de rumot nem kért bele. Megrázkódott. — Nem kell. A fiúk összenéztek: beteg. S a kérdés az alig rebbenő szemöldökökben: vagy csak a lelke? Az is lehet, hogy csak a lelke. Nem bánta a hajukat, egy szót se szólt. Általában na­gyon keveset beszélt. És nem akart semmit. És ez volt a legfeltűnőbb változás. Megszokták, hogy ő a vezér, és most nem akar semmit. Mintha csak elkalandozna Magyaeegresi képek Asszonyok, lányok csoportja ballag kifelé a faluból, a tsz táblájára igyekszik munkába. A reggeli munkakezdés ideje ez. Az iskolaudvarról a tanító szava most tereli be a gyere­keket. Nyájas, szép őszidő. De a postán zárt ajtó »fogad«. Kinyílik a rácsos kisablak, a magában; és nem is törődne a dolgokkal. A virtus sem érdekelte. Ellibbent egy szemrevaló ■hajadon a kocsma előtt? Más­kor f elállt, megrázta magán a gályót, s csak úgy foghegy- ről hetyke harci riadót fújt: »Spuri!« Azt. hoigy »utána«, nem is mondta, csak ment, ökle a zsebét kinyomta. Vi­tézei pedig követték, némi távolságban, mint vezért a se­rege. — Most nem lesz »spuri«? — kérdezte Dombaj Gyurka, mikor a faros-begyes Bocsa elvárva, hogy kövessék, mert Verőn tovalibbent, mintegy ehhez volt szokva. Zsabka utánanézett a lány­nak, lusta fejmozdítással. Annyi volt, hogy fölnézett, meg visszaengedte á fejét. — Felőlem — mondta. Ez sem érdekelte, pedig Bocsa Verőn is szerette, ha űzik. Veront szerette űzni. S Bocsa És Zsabka tenyerében ott zsi­bongott Bocsa Verőn rózsás bőrének bánsonyneműsége, s illatának emléke csiklandta orrát, 'mint a jó, friss szénáé.. Mégse mozdult — Figyelted az arcát? — súgta Dombaj Gyurka Kosz­novszki Ferónak. Titokban intett a fejével a búverte ve­zér felé. — Mit figyeljek rajta? — Figyeld csak meg! — Szerelmes, biztos. — Figyeld meg a képét... Kíváncsi vagyok, látsz-e va­lamit? Zsabka unalmas volt, hát a többiek is unatkoztak. — Snúrozzunk — javasolta Hornyaik Miarci. Elkezdtek pénzt dobálni a kocsmafalhoz. Húszfillére­sek. forintosok csillogtak a salakon. (Folytatjuk) nevemet kérdi, az igazolvá­nyomat kéri a postásnő. Csak ezután nyílik az ajtó. — A Fekete Kéz levele óta félek. Ne haragudjon, nem te­hetek róla —■ magyarázza a barátságos hangra váltó asz- szony. — Az újság is megírta, amikor levélben megfenyege­tett valaki, pénzt követelve. Elfogták persze. De valahogy bennem Áiaradt az óvatosság. Fontos és jellemző adatokat kérek tőle. Magyaregresen, e Kaposvár közeli kis faluban százhuszonhat házban »szállt« tévéantenna a háztetőre, s száznegyven rádió üzemel. A megyei lapot is csaknem száz­negyvenen fizetik elő, s az országosak szép példányszám­ban kelnek el. Szakfolyóiratok, tudományos lapok vásárlóra akadnak itt, s nagy a kereslet a képes heti újságokra. A legtöbb ház megérdemel­né a »Tiszta udvar — rendes ház«-táblát. Közülük egy Ku­tas Józsefeké. De ebnek a por­tának van még egy, a szemet megragadó látványa. Négy ol­dalon beépített, úgynevezett kerített udvara van, amelybe »belekapaszkodik« a szem. Az őrségben és Göcsejben lehet­nek ilyenek a —■ persze jóval öregebb — porták. Azok, me­lyeket-a védelem igénye alakí­tott ilyenre. Jobb oldalon a hajlított házzal egybeépült is­tálló, a disznóól, fönt a telek- végen a nyári istálló és rak­tár, bal oldalon az. utca felé, sorrendben: a gépszín, a tyúk­ház és a góré zárja közre az udvart. De most már csak az emlékeket őrzik. A gazda a nyolcvanadikat tapossa, nem nevel jószágot az istállóban. Csak a disznóól meg a barom­fiszállások zajosak. Szép gaz­daság volt ez: eredményessé­gét mezőgazdasági kiállítások első, második díjas oklevelei tanúsítják. — Sok tisztséget betöltöttem — így a gazda. — Sok elöljá­róit. Egyes gyerekként éltem a gyerekéveimet, itt az egyke volt a szokás. De jó tanító volt abban az időben Balogh Lajos! Hat iskolát jártam meg három ismétlőt. Száz gyerek volt a tanító keze alatt, az al­só isa meg a fölső is. Felnőtt­ként persze, hogy gazdálkodó lettem! Volt földünk itt is,ott is. Ez jobb, az rosszabb. Ha még ma is csinálnám, ez az idő lenne a trágyahordásé az őszi vetések alá. De itt az ide­je a krumpliszedésnek is. — Milyen ételek adták a® erőt akkoriban? — Akkor is a hús. A kuko- rioakenyér azóta kiment a di­vatból, meg a dödölle is. Akárcsak a kisgazdaságok szerszámai. A kocsi most fönt van a padláson. Akkor nem nyolc órát dolgoztunk! Sokszor húszat. Az asszonyoknak sem volt megállásuk. A pihenés a szövés volt; még mindig meg­van az ágyi ruha, ami házilag készült. Puskás Eszter, ez a hajdani szép lány hetvenhat éves már; ötvennyolc éve hívják Kutas Józsefeiének. Egy-egy nagymosás után érzi a dere­kában az időt. Az urának vi­szont nincs sok panasza, s ha lenne: gyógyítják a könyvek. Tolsztoj, Dosztojevszkij mű­vei. Azokat szereti nagyon. Szabó János tanácselnökkel tovább tájoljuk magunkat a falura. — Hátszáz ember él itt, kö­rülbelül százhatvan házban. Nincs az kétszáz épület, ahogy a statisztikai könyvekben áll. Elöregedés tapasztalható an­nak ellenére, hogy itt már nem az egyke az úr. A kapós- füredi tsz-hez tartozunk, száz­tíz aktív tag él Egresen. A megyeszékhelyre százharmin­cán utaznak naponta munká­ba. — Mi épül itt az utóbbi idő­ben? — Tíz évet számítsunk, az­óta van kövesűtunk. Lett ezer- kilencszáz kötetes könyvtár, KISZ-klub is. Nagyon szépen rendeztük be. Járdát építet­tünk. Ebben az évben a Dó­zsa utca kövezése volt nagy feladat, ez a befejezés előtt áll. A friss színekben tobzódó gyermekjátszótér látványával búcsúztat Magyaregres. Leskó László Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom