Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-26 / 228. szám
/ Devecserí Zoltán Niklai csönd {Berzsenyi születésének £00. évfordulójára.) Nem marcosodhat támadóbban síró fű, ráncosodó faág, fészekbe kövült madárszó. Pallérozatlan asszony ringat gyenm-'k-idöt — Dörgő férfirajzzal május villáma tornyosul csak. Csillagnak sincs gyújtható étek, még a némaság emészthető — És most a korhadó csöndből nyirkos erő ráz öklöt a fényre, önhúsába karmol a szél, s a házban kőből faragott énektől dől össze az asztal. Mezei András KÖZÖTT Mint akit körbeénekeltek, a láthatatlan hang-falak kijelölték világomat a föld, fölött, az ég alatt. Kering a lusta nagy madár. A lába zöld, a szárnya kék. Kivetnek mind a nációk: rikoltozó emberiség. Hazák között, fajták között énekek hang-határai: térképeim kirajzolódnak a trillák körvonalai. Nyelvatlasz Somogyról Állati íaugutánzó, hívogató és terelő szavaink Kétszeresen is örülnünk kell ennek a könyvnelí, ka csali szűk optikából szemrevételezzük is. Egyrészt jó érzés, mert somogyi falvaink állatokkal kapcsolatos nyelvanyagát térképezte föl, másrészt: a szerzők egyike Kaposváron él. De növeljük optikánk átmérőjét! Mindenkinek, akinek valamilyen formában »kenyere« a nyelv, sokat ad e munka: Balogh Lajos és Király Lajos »Az állathangutánzó igék, hívogatok és terelők somogyi nyelvatlasza«. (Akadémia Kiadó, 1976.) S vall múlófélben levő életmódról, és közvetetten az embernek a környezetében élő állatokhoz fűződő viszonyáról. Sok évi következetes és tiszteletre méltó munkának eredményét jelenti ez a könyv, amely az általános atlaszokkal szemben úgynevezett célatlasz, hiszen gyűjtőterülete tájegységeket foglal magába. Az utóbbi huszonöt évben a magyar nyelv földrajzi kutatásokban nagyot lépett előre, s az útnak egyik — igen jelentős — állomása ez az új kiadvány. Nem előzmények nélküli Somogybán sem, de mindenképpen összegző, szintetizáló mű. A szerzők módszerére vonatkozólag annyit, hogy — más nyelvatlaszok gyűjtőivel, szerkesztőivel ellentétben — nem a köznyelvi alakot használták címszóként, mert a paraszti szókincs számos részletmegfigyelést tartalmaz, s a köz- nyelvben használatos igék tulajdonképpen 'e »tárházhoz« viszonyítva szegényesek. Mivel a téma jelentékeny részénél a köznyelvi címszavakra nem támaszkodhattak, fogalmakból és szituációkból állították ösz- sze kérdéseiket. Az így gyűj- több anyag természetesen azt bizonyította, hogy a közismert és tenyésztett állatokhoz sokkal nagyobb szókincs-anyag járul, mint a kevésbé ismertekhez. Az adatközlők ötven- hetven év közötti falusiak; a fiatalabbak — s ez az átréteg- ződés bizonyítéka — már nem voltak birtokában az állatterelő szavaknak. Ügy is mondhatnánk, ha Ortutay Gyula egy, a néprajzi gyűjtésre vonatkozó megállapítását akarnánk idézni: a huszonnegyedik órában végezték ezt a gyűjtőmunkát r Úttörők együtt, egymásért Zamárdi pajtások parlamentje Zsibongó gyerekek gyűltek össze a zamárdi művelődési otthon színháztermében. Énekeltek, tapsoltak, egy kicsit kiabáltak — ahogy ez természetes, Majd az emelvényen helyet foglaltak az iskola és a község vezetői. Friesz Kázmér Iskolaigazgató köszöntötte a vendégeket és az úttörőparlament részvevőit. Kalmár Imréné csapat- vezető bevezető szavai után a gyerekek elénekelték az úttörőindulót, majd megszavazták a napirendi pontokat. Mindez rövid néhány perc alatt történt. A csapatvezető egyszerű szavakkal szólt a kisdobosokhoz és az úttörőkhöz. Kedvesen, és nem a »felnőtt-tanácskozások-« nyelvén. Kese Inez pajtás, az úttörőtanács titkára beszámolt az elmúlt két év munkájáról. Megemlítette az akciókat, amelyekben eredményesen vettek részt. Elmondta azt is, hogy nem sikerültek az ötvenes évek úttörőivel tervezett találkozóik. A jövő úttörői — remélhetőleg — találkoznak majd a mostaniakkal. A beszámolóból megtudtuk, hogy az úttörőtanács rendszeresen és eredményesen ülésezik, és azt is, hogy az elmúlt években csak egyetlen kirívó fegyelmezetlenség volt. A beszámoló — nem a ston- perszemlélet szól belőlem, de meg fcell jegyeznem újra — nem tartott tovább 6—7 percnél. A gyerekek figyeltek. A körülöttem ülők időnként »bölcsen« bólogattak, helyeseltek, vagy csendben megjegyezték, ami nem tetszik. Például az egyik gyerek hiányolta az elmaradt találkozók indoklását. Érdekes percek voltak, valódi parlamenti hangulattal. Megválasztották a járási úttörőparlament öt küldöttét. A szavazás után ének következett, majd beszámoltak a parlamentet előkészítő munkacsoportok vezetői. Szóltak a tervekről, mindenütt kiemelve az idei úttörőév jelszavát: Együtt, egymásért! A szavazás — a legfontosabb szabályokat betartva — vidám közfelkiáltással történt. És a csapatvezető javaslatára harsányan éneklő kisdiákok látható örömmel vették tudomásul a pihenőt. Rövidebb idő után »jött« ez a szünet, mint a megszokott tanácskozásokon. Épp jókor. Eddigi megfigyeléseim szerint ilyenkor kezdődnek a gyerekek »rosszalkodni«. A beszámolók kicsit színtelenek voltak, felnöttkéz érződött rajtuk. A parlament sava-borsa következett. A hozzászólásokban sok okos, megvalósítható javaslat hangzott el. Vízi rajt kellene alakítani. Az iskola mögötti térség jó lenne sport pályának, mert így az alsó6 osztályok ablakai alatt játszanak és ez nem jó. A gyerekek által fölvetett gondokra néhány szóban azonnal választ adtak a felnőttek. — Sajnos, az üres térségen osztályok és tornaterem épül a közeljövőben ... — kezdte az igazgató. A javaslat gazdája fölugrott: — Elnézést, hogy közbeszólok; akkör csak két kapu kellene oda, amíg megkezdődik az építkezés, addig se álljon parlagon a térség. — Freisz Kázmér azonnal válaszolt: — Két hét múlva meglesz. Senki sem rökönyödött meg a közbeszóláson. A gyereket nem nyilvánították szemtelennek, sőt a felnőttek mosolyából látszott, hogy teszik nekik ez a vehemencia. A többi váTájvédelmi tervek a Kis-Balatonról laszadó néhány mondatban szólt, mellőzve a szokásos hosszú beszédet. Gyenesei István, a megyei KlSZ-bizott- ság titkára is zsebre tette leírt felszólalását és szabadon beszélt a KISZ-kongresszus úttörőköszöntőjéről. Elfogadták a határozatokat, majd újabb dallal — most már a felnőttek is énekeltek, tapsoltak — befejeződött a parlament. Az úttörők életében nagyon fontos ez a tanácskozás, és így valóban az is volt. A gyerekek valóban parlamenten vettek részt — fontoskodás, fel- nőtteskedés nélkül. A rövidség, az egyszerű szavak, jól hatottak; nem volt unott fész- kelődés a széksorokban. A határozatokat nem részletezem: kívülállónak — elszakítva kis gazdáiktól — keveset mondanának. Többet mondott a hangulat, az oldottság, mint bármi más. S jó volt látni: a felnőttek azonosultak a rájuk bízott aprónéppel. Luthár Péter a könyv szerzői. Abból az alapigazságból kiindulva, hogy az egykori kisparaszti gazdálkodásban az állattartáson belül is megvoltak a családon belüli szerepek: a férfi inkább a nagyobb állatokat gondozta, az asszony az aprójószágot. Leggördülékenyebben ott ment a gyűjtés, ahol a család és a kíváncsi szomszédok együtt voltak. Magnetofonszalagok sok száz métere is őrzi e gyűjtőmunka eredményét. önálló részt szenteltek jeles művükben az állatok köznévként használt megnevezéseinek, feldolgozva az egyes állatok faj nevét, életkorát, nemét jelölő szavakat, a különböző fajtaneveket, a jobb, illetve a bal oldalra befogott állatok nevét, a legelőre hajtott lovak, marhák, disznók, juhok csoportjának a nevét, illetve egyedi tulajdonságokra utaló- és gyermeknyelvi becézőneveket. Különösen a hangutánzó igék, hívogatok és terelők témakörében sikerült gazdag anyagot összeállítaniuk. Bontották, osztályozták az állatbangutánzó igéket is. Az érzelemkifejező hangjelek az állat fiziológiai-pszichológiai állapotának kifejezésére jellemzőek. A másik csoport: a közlő hangoké. Ezek az ugyanazon fajok közötti érintkezés akusztikai megnyilvánulásai. Már Darwin felhívta ennek jelentőségére a figyelmet: »A társasán élő állatok gyakran hívják egymást, ha elszakadnak egymástól, és nyilvánvalóan nagy örömet éreznek, ha újból találkoznak ...« A könyv szerzői ennek szellemében végezték tudományos tevékenységüket. S külön vizsgálták az állat- és ember közléscseréjét, valamint az alkalmi jellegű hangadásokat. Hogyan törekszik az ember az állatok jelrendszerének átvételére? Több módja van ennek. Egyrészt hangutánzás- | sál, másrészt az elemek ismétlésével, harmadrészt a dallam- és a hanglejtés utánzásával. A könyvben több hívogató dallamát is »lekottázták« a szerzők. Adattár alkotja a nagy igényű könyv második felét, térképek a vizsgálati anyag lelőhelyeiről — minden részletre kiterjedően. Hatvan közép-somogyi községhez kerül közelebb az is, aki a nyelvvel nem tudományos szihten foglalkozik. Könyv, amely a maga területén az úttörést vállalta vizsgálati módszerével. Somogyi nyelvatlasz — az országnak. Leskó László Nagy Ferenc tabi népművész faragása. (A siófoki kiállítás anyagából.) Öf fiatal festő a képtárban A fonyódi alkotóház budapesti kiállításáról szóló beszámolónkhoz kapcsolhattuk volna az öt fiatal festő kaposvári tárlatát is: hiszjen ők is részesei a csoportos bemutatkozásnak; Bráda Tibor, Kovács Péter, Leitner Sándor, Szentgyörgyi József és Topor András Kaposváron azonban premier plánban szerepelnek. Az együvé tartozás nem a kiállításokon való közös szereplésben nyilvánul meg, inkább abban, hogy osztoznak élményeiken, és feladatvállalásukat is — a pálya elején különösen fontos ez — mintha egymással megbeszélve határozták volna meg. Fiatalok. Közülük is a legfiatalabb a kaposvári LeitGyermekssemmel Tudományos körökben és illetékes hivatalos fórumokon az utóbbi időben állandó téma lett a Kis-Balaton jövője. Vissza kell állítani a Kis-Balaton eredeti szerepkörét — ebben a kérdésben egyetértettek a szakemberek. A várható biológiai, vízháztartásbeli és egyéb változások megítélé: se v még vita tárgyát képezi. Az Országos Természetvédelmi Hivatal a közelmúltban elkészítette tervét, amely az 1400 hektárra vonatkozó védettséget 8000 hektárra terjeszti ki. Így a berek nagy része tájvédelmi körzetté válna. A védelem földrajzi kiterjesztése egyben biztosíték a vidék kulturális és néprajzi értékeinek megőrzésére is. A Kis-Balatont környezetvédelmi mintaterületté kívánják fejleszteni, amely alapvető szerepet kap a Balaton vízminőségének védelmében. A kutatók valamennyi körülmény figyelembe vételével dolgozzák tó a javaslatokat. A Balatoni Intéző Bizottság javaslatot tett, hogy az Országos Természetvédelmi Hivatal — az Országos Vízügyi Hivatallal együtt — vizsgá’ja meg a Kis-Balaton jövőjét megszabó tervek megvalósításának lehetőségeit. — Apu! A felnőttek is kapnak fekete pontokat, ha rosszak? — Nem. Azokat csak a gyerekeknek osztogatják. — Akkor őket mivel büntetik, ha rendetlenkednek? — A felnőttek mindig jól viselkednek. — Nem is kell rájuk szólni? — Persze, hogy nem. ök már komoly emberek, tudják, mit szabad és mit nem. — Azt mi is tudjuk, mert mindig mondja a tanító néni. — Na látod. — És ti mindig nyugodtan ültök a helyeteken? — Hát... Hogy is mondjam ... — Nem játszotok valamivel? Radírral, ceruzával, hegyezővei? — Hogy képzeled? Mi tollal dolgozunk meg vonalzóval. — De van ott olyan csei- tegő fűzőgép. meg iratkapcsokat is láttam. Azokkal olyan jól lehetne vacakolni. — Mit csinálni? — Szóval, hogy ne unatkozzunk a becsengetéstől a szünetig. — Ezek olyan gyerekes dolgok. Majd kinövitek. A felnőttek fegyelmezettek. — És olyan érdekes képeket sem mutogattok egymásnak? — Miféle képeket? — Amivel el lehet szórakozni. A Kovácsot elkapta a tanító néni, mert olyan kártyalapokat hozott a suliba, amelyeken nem voltak egészen felöltözve a nénik. — Nahát, hogy milyen gyerekek vannak manapság! De remélem, te nem nézted meg őket? — Sajnos, csak messziről láttam, mert közben észrevették. — Az ember azt hinné, hogy az iskolában csupa jót tanultok. — Azért ne ijedj meg: ez csak olyan hülyéskedés. A felnőtteknek biztos gyorsabban elmegy egy óra. Jó nektek. És kéretőzés nélkül kimehettek? — Persze. — Amikor akartok? — Igen. — A másik irodába is átmehettek? — Ha dolgunk van ott. — És ha nincs? — Hát... akkor is. — Aztán arról beszélgettek, amiről akartok? — Persze. — És miről akartok? — Felnöttes dolgokról. Hogy is mondjam? ... Te még ezt nem érted meg. — De mégis! — Ideológiai, társadalmi kérdésekről, politikai eseményekről, tudományos felfedezésekről, egy-egy színházi előadásról, filmről, szóval csupa ilyen komoly dolgokról. - • — Apu. amikor tegnapelőtt bent jártam nálad az irodában, meg sem hallottátok, hogy kopogtam, any- nyira nevetett mindenki. — Ja? Biztosan egy vígjátékról volt szó éppen. — És amikor beszélgettek, ki végzi a munkát? — Ki végezné? Mi! — Beszélgetés közben? — Nem. Előtte meg utána. — Ha nem fejezitek be, amit föladtak? — Akkor másnap folytatjuk. — És nem kaptok érte valami büntetést? — Persze, hogy nem. — De jó lenne már felnőttnek lenni! Ménnyit is kell még tanulnom addig? — Ha szorgalmas, jó tanuló leszel, tizenhat vagy tizenhét évig is járhatsz iskolába. — És ha nem? — Akkor előbb munkába állhatsz. — Nagyszerű! Akkor ér. holnapra csak két sort írok a házi feladatból! l’aai László ner, s nála két évvel idősebb csupán a 1944-ben született Topor; a legidősebb pedig a harminchat éves Szentgyörgyi. Persze a művészetben az életkor nem meghatározó. A fiatalosság gondolkodásmódjuk saját'a. A kaposvári Somogyi Kéntárban kiállító öt fiatal festő így most nagyobb, egyetemes mérce elé állott; a közös ezerén’és célja. hogy megítéltessen művészetük. Külön-külön elemezve a képtárban látott műveket, alighanem ugyanoda jutnánk, mint egy csokorba fogva véleményünket: tehetséggel, világra nyíló szemekkel keresik útjukat. Közös vonásuk, hogy szoros kapcsolatot fejeznek ki az ember és a természet között — érzelmeknek, kitöréseknek, feszültségeknek, nyugalmi állapotoknak a rögzítésével. Bráda színei erőteljesek, pszichológiai állapotokat tükröznek; vele rokon Topor, aki expressziv erővel is rendelkezik. Kovács Péter kötődik leginkább a hagyományokhoz: arányérzéke, kompozíciód ilyen hatásokra utalnak. LeitneT barokkosán fest; szereti a díszeket, amelyeket mai jelekké alakít, de új utat próbál szigorúbb balatoni képeivel; az Esti Balaton ló- rántos hatásokat mutat. Azt hiszem, a Plein-air festő és az előbb említett kisebb vászon között lesz Leitner igazi énje. Szentgyörgyi József az »ötök« közül a leginkább mértéktartó; nagy folthatá- sokban gondolkodik, képei dekoratívak. Az összegzést előre vetítve azt mondtuk, hogy tulajdonképpen eddigi sikeres pályájuk csak a pályakezdés egyik szakaszának nevezhető. Ezzel találkozik most a Somogyi Képtárban a tárlatlátogató. H. B. Somogy! Néplap
