Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-03 / 182. szám

A HARMADIK kikötő az egesz lengyel társa- dalom szorgalmával épül, tel­varos helyen állt, a modern Marek Fábián Bálint hiábavaló élete „Én... a dolgozó nép fia, esküszöm...” T avasszal beszélgetést közöltünk Balázs Jó­zsef fiatal íróval, aki — szinte példátlan a magyar irodalom utolsó évtizedeiben — egy éven belül három re­gényt jelentetett meg. Beszél­getésünk idején a harmadik még nyomdában volt, így nem tudtunk beszámolni ró­la. A Magyarok és a Koportos frója új művében, az 1975-ben írt Fábián Bálint találkozása Istennel című regényében sem maradt hűtlen témavilá­gához, a század első fele leg­nyomorúságosabb sorsú, nincstelenjeinek ábrázolásá­hoz. A Magyarok című mű szereplői a második világhá­ború idején németországi bir­tokon dolgozó agrárproletá­rok. A Koportos hőse időben közelebbi, sorsának kiszolgál­tatott cigány. Fábián Bálint juhász az első világháború utáni években. Az író az idén SZOT-díjat kapott regényeiért. Joggal, hiszen az utóbbi években két­kezi munkából élőket ilyen realisztikus eszközökkel nem­igen ábrázoltak a magyar iro­dalomban. Kivétel talán Ker­tész Ákos, aki Makrájával maradandó figurát teremtett. Balázs Józsefet méltatandó, tehetsége után rögtön hűségét kell emlegetnünk: gyerekkora világa olyan televény, mely­ből még sokáig táplálkozhat; az akkor — s ma — megis­mert emberek típusokká vál­nak teremtőerejétől. Fábián Bálint, miután meg­járja a háború poklát, haza­tér. Valami idegenség, titok fogadja, melyet megfejteni csak hosszú idő után képes. Felesége a paphoz lett hajla­mos a juhász katonáskodása idején. Fábián Bálint két fia vízbe öli a papot. Az asszony eszelős lesz, s a kisebbik fiú is beleroppan a tett terhébe. Á nagyobbik fiú újra öl: a kocsmáros lesz az áldozat, aki meggondolatlanul fecseg a ti­tokról a juhász előtt. Fábián Bálint a harangkötélre akasztja föl magát, így remél­ve találkozást Istennel, aki­hez jó néhány kérdése lenne. S közben ott zúg el Fábián juhász mellett a történelem, melyből nem sokat ért, akár­csak a Magyarok beszűkült tudatú hősei. 1919 eseményei­nek is csak értetlen tanúja, mintsem cselekvő részese. De tisztessége így is világol. Ha e regényét rangsorba kellene helyezni, jómagam a helyét a Magyarok és a Ko­portos között jelölném ki. Nem olyan tömör, mint az előző, de jelentékenyebbnek érzem a Koportosnál. Mi a közös szál a témavilá­gon kívül Balázs művei kö­zött? A fiatal és — nem győ­zöm hangsúlyozni — jelentős író hősei az élet értelmét ke­resik. Valamiképpen szeret­nék, ha megmaradnánk az utódok emlékezetében. Na­gyon is általános — mindnyá­junkra jellemző — vágy mun­kál Fábián Bálintban is: „Mi lenne akkor, ha lajstromot vezetnének az emberek a ha­lottakról?” S újra a szinte alaktalan rémmé nyújtózó ké­tely: ......mi végre vagyunk... M ert felépítjük a házakat, felneveljük a gyermekeket, le­aratjuk a búzát, ofsztán mivég­re?” Balázs József hősei szinte az egzisztencialista filozófusok szintjén töprengenek. S mi- ufan erről az alapról választ nem kaphatnak, erre a konk­lúziólépcsőre jutnak: „Talál­kozni akarok Istennel.” Esztelen száguldók, bömbölő kismotorok RECSEGNEK, harsognak, bömbölnek. Zeng az utca, a tér amerre száguldanak. Rigák, Komárok, Simsonok,... ki tudná felsorolni, hány féle kis­motor. Százszámra nyüzsögnek az utakon, tolakodnak az ut­cákon, és irtózatos hangjukkal borzolják az idegeket. Amerre száguldanak, mindenki fölkap­ja a fejét, és összeráncolt szemöldökkel tekint utánuk. Hát még amikor nem szóló­ban, hanem csoportosan ro­hannak az utcán, keringenek a játszóterek, ligetek körül, vagy a lakótelepi házak előtt har­soknak. Ökörszarvkormányok, nyúj­tott, támlás ülések és borzal­mas hang. Ezek a jellemzőik. No és a gyorsaság, az eszeve­szett száguldás. A nyergükben tinédzserek, kamaszok, akik élvezik, hogy fújja hajukat a szél. És élvezik a borzalmas hangot, azt, hogy egy-egy "jobb belemenéssel« másokat ijesztgetnek. Autók között ci­káznak, úgy, hogy az autós alig győzi taposni a féket, ami­kor hirtelen eléje vágnak. Az országút és a városok ré­mei ezek a kismotorok. Egy­re nő a számuk. Egyre töb­ben vásárolnak ilyent, aztán "felpiszkálják« a motort, és mindent bele! Jöhet az eszeve­szett száguldás. Sokan kérdezik, meddig mehet ez így. Vajon nincs semmi vagy senki, aki ezeket a fiatalokat visszatartsa? Aki ilyen segédmotoros ke­rékpárt vásárol, vizsgáznia kell a KRESZ-ből. A KRESZ pedig világosan kimondja, hogy e járművek megengedett legna­gyobb sebessége 40 kilométer óránként. És átalakítani sem szabad őket, csak úgy üzemel­tethetők, ahogy a kereskede­lemben kaphatók. Nagyon so­kan mégis semmibe veszik ezt a szabályt. Csakúgy mint azt, hogy: aki mm töltötte be a 14. évét, nem vezethet még se­gédmotoros kerékpárt sem. A tapasztalatok szerint a szágul­dozók nagy része 14 éven alu­li. Olyan fiatalok, akikre egyébként vigyáznak szüleik, ám ezt az esztelen motorozást, ügy látszik, elnézik nekik. Pe­dig elég, ha a baleseti króni­kákat nézzük, máris kiderül: a balesetek jelentős részét ezek a száguldozok okozzák vagy szenvedik el. S ez majdcsak- nem természetes. A kismoto­rokat 40 kilométeres sebesség­re tervezik, és 60-at vagy70-et már nem bír a konstrukció. Ha pedig valaki ilyen sebességgel bukik — bukósisak nélkül —, az végzetes lehet. Mit lehet tenni? -Főleg a szülők felelősségét hangsúlyo­zom: figyeljenek jobban gyer­mekeikre! És ne feledjék: ha valami történik, elsősorban ők a felelősek. A rendőrség szi­gorúbb lesz a jövőben az át­alakított motorokon száguldók­kal szemben. Nemcsak hely­színi bírságot szabnak ki, ha­nem szabálysértési eljárást is indítanak. Az új KRESZ is segít majd, hiszen néhány segédmotor ja­nuár elsejétől már "átminő­sült«, és műszaki vizsgán kell bemutatni. Ez azt jelenti, hogy k legkisebb átalakítás esetén is megvonják a forgalmi enge­délyt. Azok a kismotorok — ebben a kategóriában —, me­lyeket a múlt év december 31-ig vásároltak, még 1978. de­cember 31-ig részt vehetnek a közúti forgalomban műszaki vizsga nélkül — de csak akkor, ha tulajdonosuk betartja a kis­motorokra vonatkozó KRESZ-t. Ha nem, a rendőr­ség nem lesz elnéző. ÉS MÉG VALAMIT: a kis­motorok nem versenygépek. Tulapdonosukra ugyanúgy vo­natkoznak a szabályok, mint az autósokra és a többi moto­rosra. Aki ezeket megszegi, sa­ját és — gyakran — mások testi épségét kockáztatja, em­bertársai nyugalmát zavarja. Aki nem képes arra, hogy ezt megértse, az nem vehet részt a közúti forgalomban. Dán Tibor Az író úgy fonja primitív miszticizmussal vert hőseinek sorsát, a saját — s mindnyá­junk — agytekervényeiben munkáló gondolatokkal, hogy abból egységes egész kereke­dik. S közben Fábián Bálintok ilyen következtetésekig jut­nak: „Ha az egyes embernek van is lelkiismerete, mondjuk, neked, vagy nekem, a sok em­bernek, a nagyon sok ember­nek nincs.” Vagy: „ölni nem szabad, azzal semmire se me­gyünk!” Az író szólal meg itt, szócsőül „kérve” hőseit. Igaz, néha stílust bont ez a kevere­dés. Amikor például a juhász a 201. oldalon váratlanul önözni kezdi a papot, hamis­nak éreztük ez. És még né­hány ha Csó példát találha­tunk, mein a következő ki- adáskor v, ^.-.nűleg már „el­tűnik” a regényből. „A mi faj­tánkat akarják” — az ilyen súlyú Fábián Bálint-i monda­tok azonban feledtetik az ol­vasóval ritka ellenérzéseit. C efre — tisztátlan, zava­ros világot festett meg Balázs József e regé­nyében. Ahogy maga megfo­galmazta: „... írásaimban azt próbálom bebizonyítani, hogy minden embernek megvan a maga "lenni vagy nem lenni« kérdése az emberi élet termé­szetes kísérője ez, s nem függvénye semmiféle rang­nak státusnak vagy éppen foglalkozásnak.” Leskó László Ragyogó napsütéses idő, zászlódíszbe öltöztetett lakta­nya, eskütételre váró katonák fogadták a magasabb egység parancsnoksága, pártbizott­sága képviseletében megje­lent Szeszenka Károly ezre­dest, a részt vevő szülőket, hozzátartozókat, vendégeket. Elsőnek Polacsek Bajos őr­nagy lépett a mikrofonhoz. Beszédében az eskütétel je­lentőségét emelte ki. Elmon­dotta, hogy a csapatzászló, a parancsnokok, a szülők és hozzátartozók előtt tett kato­nai eskü egy egész életre szól. Elkötelezetséget jelent a haza sorsával, a szocialista Ma­gyarország építésével és vé­delmével. — Eskütételhez! — hang­zott Miilei Sándor őrnagy, ve­zénylő tiszt parancsa. Hartman János honvéd lé­pett ki a sorból, állt társai elé. Ö mondta előre az eskü szövegét, és több százan utána: — Én... a dolgozó magyar nép fia, esküszöm... A már esküt tett katonák­hoz: Szeszenka Károly ezredes szólt: — A haza védelmének szent ügy számunkra sohasem ké­pezheti alku tárgyát. Nagy fe­lelősség hordozói lettek. Meg­fogadták, hogy e hazát védik. Katonai szolgálatuk alatt — és utána is — dolgozzanak az es­kü szellemében. Legyenek fe­gyelmezett, öntudatos, jól kép­zet katonái a Magyar Néphad­seregnek. Tiszteljék parancs­nokaikat, szolgálják becsület­tel dolgozó népünket — mon­dotta. Katonatársai nevében Hor­váth Ottó válaszolt. Ígéretet Lengyelországi levél Neptun k Egyáltalán nem csodálko­zom, hogy a soproniak vagy a debreceniek, a kaposváriak vagy a kecskemétiek nyári úticélul a Balti-tenger he­lyett az Adriai-, a Fekete­tengert, vagy éppen a Bala­tont választják. Bár a Balti­tengerpartot bársonyos föve- nyű strandok, kilométereken át húzódó pompás fenyőerdők szépítik, viszont a hideg ten­gervíz igen sok turistát arra késztet, hogy más helyet vá­lasszon nyári üdülésre. Ismétlem: nem csodálko­zom, hogy a magyarok alig jönnek ide hozzánk, északra, én viszont minden alkalmat kihasználok,1 hogy elsősorban a Gdanski-öböl környékére eljuthassak. Tudom, elsősor­ban azért, mert lengyel va­gyok. De nem csupán ez az oka; inkább az, hogy ezen a tájékon igen nagy változások mennek végbe, amelyeket leginkább csak közelről érté­kelhet az ember. Gdynia Lengyelország vi­lágra nyíló első kapuja, me­lyet a százéves német rabság után éppen fél évszázaddal ezelőtt építettek ki a 72 kilo­méter hosszú tengerparton. Köztünk vannak még, akik emlékeznek arra az időre, mi­kor a több mint 200 ezer lel­I............................... ' ' ' I kikötő helyén pedig mocsár tocsogott. A balti-tengerparti Gdynia kikötője — az átra­kodást forgalmat tekintve — már 1933-ban egyike volt a legnagyobbaknak. Egykoron ezt a várost 60— 89 ezer lakosúra tervezték. Napjainkban a 250 ezerhez közelít. És ennek az oka nem a tervezők szegényes fantá­ziájában keresendő, hanem abban, hogy Gdynia alapítá­sakor nem számoltak, mert nem számolhattak a tenger­gazdaság hatalmas népgazda­sági szerepével a szocialista viszonyok között. Gdynia tör­ténetének 30 esztendeje vi­szont már a szocializmusban íródott. És a városnak, kikö­tőjének a háborús pusztítá­sokból való újjáépítése szin­tén a szocializmus műve. Gdynia kikötőjének föld­tani viszonyai lehetővé te­szik, hogy az öbölben hatal­mas konténerkikötőt is épít­senek. Nincs messze az idő, mikor a rakodópartok már messze benyúlnak a tenger­be. Mindez nem elég! Dön­tés született arra, hogy új, nagy kikötőt építsenek; ez az északi kikötő a legnagyobb balti-tengeri hajókat fogad­hatja majd, elsősorban azo­kat, amelyeknek szállítmánya szén, érc, kőolaj. Az északi jes kapacitása évi 70—80 millió tonna áru! Visszatérve Gdyniához; ezt a tenger melléki, fehér kövű, elegáns szépségű várost aligha fenyegeti "trónfosztás«. Gyá­raiból nagy befogadóképessé­gű, korszerű hajók egész so­rát bocsátják vízre, igen gaz­dag tapasztalataik vannak az áru ki-, be- és átrakásában, amellyel nem egy nemzetközi hírű szállíttató tetszését nyer­ték meg. Az a tény, hogy Gdynia ra­gaszkodik sok évtizedes jel­zőjéhez: Lengyelország tenge­ri fővárosa, csak erősíti i városnak és kikötőjének pozí cióját, ugyanis éppen itt, és nem a másik két nagy kikötő­ben, Gdanskban és Szczecin­ben van az INSA, a szocia­lista országok Hajófelszere­lési Vállalkozók Nemzetközi Társaságának a vezetősége. Az INSA-nak Magyarorszá­gon és Lengyelországon kívül tagja a Szovjetunió, Csehszlo­vákia, Bulgária, az NDK, Ku­ba és Jugoszlávia. Lengyelország 500 kilomé­ter hosszú tengerpartján tehát a tenger istenének, Neptun- nak kedvence továbbra is Gdynia. Ez az oka annak, hogy bármikor alkalmam nyí­lik rá — ha csak rövid időre is — ellátogatok Gdvniába. { tett, hogy az esküben foglalta­kat a legjobb tudásuk szerint teljesítik. Az ünnepség végén az alegy­ségek díszmenetben vonultak el az elnökség, a szülők és a hozzátartozók előtt. Az alegy­ségparancsnok irodájába egyenként lépnek be a kato­nák, hogy aláírják az eskü dí­szes jegyzőkönyvét. — Hartman János honvéd! Gratulálok önnek a katonai eskü letétele alkalmából. Be­vonulása óta munkája, maga­tartása példás volt, ezért di­cséretben és eltávozásban ré­szesítem — mondja Mikolai Sándor százados az aláírást kö­vetően a feszes vigyázzban ál­ló katonának, aki mellett ott vannak szülei és menyasszo­nya. Nehezen lehetett szóra bír­ni a szülőket. Édesanyja sírás­sal küszködik. Nagyon büszke a fiára. — Kaposváriak vagyunk, minden vasárnap meglátogat­tuk a gyereket. Feleségem a ruhagyárban, én a postánál dolgozom. Mindig becsületes munkára neveltük fiunkat. Éreztük, hogy bízhatunk ben­ne — mondja az édesapa. A katonai ünnepnapnak vé­ge. Üj ismeretek, bonyolult fel­adatok jönnek, amelyekben helyt kell állni becsiiletettel, legjobb tudásuk szerint. Erre tettek esküt. E. Gy. Pályázatok a továbbképzési formákra A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem az idén ismét kiírta a pályázatokat a különböző továbbképzési for­mákra. A szakközgazdász-képzés ke­retében 1977 februárjában pe­dagógus, tervgazdasági, pénz- és hitelügyi, statisztikus, nem­zetközi gazdasági kapcsolatok szak, továbbá vállalati komp­lex tervező-elemző, pénzügyi, munkaügyi, piacszervező, komplex szervezési és vezeté­si szak, valamint számítástech­nikai szak indul. A képzés négy, illetve a számítástechni­ka szakon öt féléves. A hallga­tók az utolsó félévben szak- dolgozatot készítenek, s ennek megvédése után szakközgaz­dász oklevelet kapnak. Ameny- nyiben. a szakdolgozat megfe­lel az egyetem doktori sza­bályzatában előírt követelmé­nyeknek, az intézet javasolja az illetékes kari tanácsnak, hogy azt doktori disszertáció­ként is fogadja el. A kötelező óraszámon felül a hallgatók angol, francia, né­met, orosz és spanyol nyelvű továbbképzésen is részt vehet­nek. A négy félév után letett nyelvi szigorlatuk állami nyelvvizsgával egyenértékű. A szakközgazdász-képzésre azok az egyetemi oklevelet, mérnök-közgazdász oklevelet, vagy külföldön szerzett és ho­nosított közgazdaságtudomá­nyi oklevelet szerzett szakem­berek jelentkezhetnek, akik kétévi szakmai. gyakorlattal rendelkeznek és munkaadójuk továbbtanulásukat javasolja. A jelentkezési határidő 1976. október 30.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom