Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-12 / 190. szám

ÖSSZEHANGOLT FEJLESZTÉS Kapusiatok a határén tál Juhászat Botéban Egy újjáéledő ágazat Sok fórumon elhangzott a megállapítás, hogy az V. öt­éves terv céljait a korábbihoz képest lényegesen bonyolul­tabb gazdasági feltételek mel­lett kell elérni. Ennek egyik oka az, hogy a gazdaságfej­lesztés hazai forrásai — az energia, a nyersanyagok, a beruházások, a munkaerő — a korábbinál kisebb mérték­ben növekedhetnek. A másik ok pedig az, hogy a világgaz­daság folyamatainak kedve­zőtlen hatásával a magyar gazdaságban továbbra is szá­molni kell. Ez azonban csak nehezebb körülményeket jelent, de semmiképpen sem visszafo­gott gazdaságfejlesztést. Az V. ötéves tervben törekszünk a nemzetközi munkamegosz­tásban való részvétel bővíté­sére. Alapvető érdekünk az, hogy a KGST-országokkal — elsősorban a Szovjetunióval — gazdasági együttműködé­sünket még jobban elmélyít­sük. Az V. ötéves tervben a KGST-országokkal több mint 40 százalékkal növekszik a külkereskedelmi áruforgalom. Az energia és az energiahor­dozók behozatala — nagy­részt a Szovjetunióból — 60 százalékkal emelkedik. Célprogramok A tagországok termelőerői­nek fejlettsége megköveteli a szocialista gazdasági integrá­ció tervszerű továbbfejleszté­sét, nemcsak rövid — ötéves távra, hanem hosszabb idő­szakra is. A KGST 30. ber­lini ülésén a részvevők meg­állapították: »Megértek a fel­tételek arra, hogy még telje­sebben kihasználják a szocia­lista gazdasági integráció fej­lesztésére irányuló komplex programban rögzített lehető­ségeket az együttműködés to­vábbi elmélyítésére és tökéle­tesítésére, a KGST-tagállamok több életbevágóan fontos gaz­dasági problémájának közös megoldására. E céloknak felel­nek meg a termelés főbb ága­zataiban 10—15 évre kidolgo­zott közös együttműködési célprogramok.« A berlini ülésszak öt cél­program kidolgozását határoz­ta el. Ezek a távlati energia- és nyersanyagszükségletek ki­elégítésére, a gépipar és a mezőgazdaság fejlesztésére, az ipari közszükségleti cik­kekkel való ellátás bővítésére, valamint a közlekedés és szál­lítás fejlesztésére vonatkoz­nak. Arra hivatottak, hogy a részvevő országok közös erő­feszítésével biztosítsák a gyorsan növekvő és változó igények minél teljesebb ki­elégítését. A KGST-országok üzem­anyag- és energiaellátásában fontos szerepet töltenek be az egyre nagyobb szovjet föld­gáz-, kőolaj- és villamosener- gia-szállítmányok. A kőolaj- és földgázvezetékek országok közötti rendszerének megépí­tése nemcsak az egyes álla­mok energiamérlegét javítot­ta, hanem — éppen a kő­olaj- és a földgázfeldolgozás révén — lehetőséget nyújtott korszerű, új iparágak meg­szervezésére, ami elősegítette a gazdasági szerkezet javítá­sát is. Például Orenburg A tagországok egyik legna­gyobb közös vállalkozása az orenburgi földgázvezeték építése. Példája jól bizonyítja a KGST-államok összefogásá­ban rejlő nagy lehetőségeket. Az üzemanyag- és energia­felhasználás hihetetlenül gyors ütemben emelkedik. Mindez megköveteli az ener­giaforrások gyorsabb feltárá­sát, hasznosítását is. Az új kőolaj- és földgáztermelő he­lyek feltárása azonban mind költségesebb, a kutatás és a termelés a Szovjetunióban is a távol-keleti körzetekbe te­vődött át, ezért jelentősen megnőtt a kitermelés és a szállítás költsége. Az oren­burgi földgáztelep mérete és az ottani földgáz minősége a világon egyedülálló. E föld­gáztelep hasznosítására írt alá 1974-ben a KGST 28. ülés­szakán egyezményt a bolgár, a magyar, a lengyel, az NDK, a csehszlovák és a szovjet kormányfő. Az 1422 millimé­ter átmérőjű acélcsöveken 24 milliárd köbméter földgázt szállítanak majd. A világon még arra nem volt példa, hogy ilyen nagy mennyiségű földgázt csaknem 2800 kilo­méter távolságra vigyenek el. A távvezeték mentén 22 nagy teljesítményű szivattyúállo­más biztosítja, hogy a veze­tékben mindig meglegyen a 75 atmoszférás nyomás. A tervek szerint két év múlva — 1978-ban — elkészül e ha­talmas beruházás. Az építke­zés részvevőinek hozzájárulá­sát a Szovjetunió földgázzal A vállalatok eszköztára A szakmunkásaknak, mes­terembereknek nem szükséges bizonygatni, mit számit a jó, hibátlan és a feladathoz illesz­kedő szerszám. Megfelelő esz­közökkel gyorsabban, kényel­mesebben és pontosabban vé­gezhetik a munkájukat. Nem véletlen, hogy a lakatosok, ácsok, kőművesek, villanysze­relők, közülük a legjobbak mindenképp, igyekszenek megteremteni saját szerszám- készletüket, óvják, kímélik azt. Mennél kevésbé illeszkedik egy-egy gyár eszköztára — a gépek, készülékek, speciális és univerzális berendezések parkja — a feladatokhoz, an­nál bizonyosabb, hogy a vál­lalat csak nagy erőfeszítések­kel, pénzt, energiát pazarolva lesz képes eleget tenni Iföte- lezettségeinek. Rengeteg a gép, mert az emberek nem szívesen vállal­nak második, harmadik mű­szakot, tehát a rendelkezésre álló munkaerő nagyobb részét az első műszakban kell fog­lalkoztatni, és ehhez sok be­rendezés kell. így a képlet, végletesen fogalmazva: vagy három gép, három embernek — egy műszakban, vagy egy gép, három embernek — há­rom műszakban. A hazai iparban jelenleg az első vál­tozat a jellemzőbb. No, de annyi drága, nagy teljesítményű gépet, mint amennyire ebben a helyzet­ben szükség lenne, mégsem vehetnek a vállalatok. Nincs rá elég pénz, tehát az olcsóbb gépek iránt nagyobb a válla­latok igénye (üzemben tartva a régi, elavult gépeket is), ezért a géppark teljesítőké­pessége, állapota, műszaki színvonala nem kielégítő. Számos jelenség, amelyet' csak a szervezetlenségnek, fe­gyelmezetlenségnek, érdekte­lenségnek tulajdonítunk (ki­használatlan kapacitás, selejt, korszerűtlen termék), valójá­ban nagy részben a felada­tokhoz már nem illő vállalati »szerszámkészletből-« adód­nak. Egyik napról a másikra nem lehet mindenütt teljesén felújítani a technikát. Ha azonban tudjuk, hogy a fel­adtok és a rendelkezésre álló eszközpark között az összhang nem teljes, tehát, ha erre szüntelenül, s az eddigieknél jobban odafigyelnek és esze­rint cselekszenek, akkor né­hány év alatt számottevően javulhat a helyzet. Néhány jelenség arra utal, hogy az ágazatok, vállalatok figyelme kezd erre a teendő­re összpontosulni. Bizonyítja ezt például a kohó- és gép­ipar tefchnológiai rekonstruk­ciós terve. A korszerűsítés gyorsuló tempóját jelzi az is, hogy a Magyar Nemzeti Bankhoz az exportot bővítő kedvezményes hitelkeret igénybevételéért benyújtott vállalati fej’esztési pályázatok között túlsúlyba kerültek a tervezett gépi beruházások. Eddig az _ ipari beruházások 40—50 százaléka építési beru­házás volt. Márpedig csupán új gyárépületekkel csak las­san igazodhat a vállalatok eszköztára a mai követelmé­nyekhez. A régi épületek többsége viszont — esetleg némi átalakítással — alkalmas arra, hogy az új technikát is befogadja, feltéve, ha az öreg gépeket »nyugdíjba« küldik. g. r. fizeti vissza: évente 15,5 mil­liárd köbméter gázt ad át ilyen címen. Az Orenburg és a Szovjetunió nyugati határa között húzódó földgázvezeték nemcsak méreteit tekintve egyedi vállalkozás. Ez az első eset, hogy közösen készített ütemterv szerint hat szocia­lista ország sok ezer munká­sa dolgozik a terv valóra váltásán. Az orenburgi vezeték épí­tése azonban nemcsak egy nagyszabású műszaki vállal­kozás sikerét biztosítja, ha­nem példázza azt is, hogy miként tudják a KGST-orszá­gok közösen és tervszerűen hosezú távra megoldani üzem­anyag- és energiagazdálkodá­suk egyik nagyon fontos kér­dését. 750 kilovolt az energia-,,hídon” A szocialista országok gaz­dasági fejlődésének jelenlegi szakasza napirendre tűzte egy másik nagy jelentőségű vállalkozás, az egységes vil- lamosenergia-rendszeír kiala­kítását. A tervek szerint ez a hatalmas teljesítményű rendszer egyesíti majd a Szovjetunió egységes energia- rendszerét a Béke-energia­rendszerrel. E közös rendszer új szakasza a Vinnyica és Ai- bertirsa között húzódó 750 ki­lovoltos távvezeték, amely 1978-ra készül el. A 860 kilo­méter hosszú vezetékrendszer építésében hat szocialista or­szág vesz részt. E nagy teljesítményű ener- gia-»híd« arra nyújt lehető­séget a KGST-orszá goknak, hogy mindenki előnyösen használja ki kapacitásának tartalékait. A számítások sze­rint a 750 kilovoltos távve­zeték és az egyéb nemzetközi villamos távvezetékek építé­se révén 1980-ban — az ész­szerű koncentráció és centra­lizáció folytán —1 mintegy 2 millió kilowatt villamosener- gia-megtakarítás jelentkezik. E rendszer Összehangolt ter­vek alapján fejlődik majd tovább, ami biztosítja a nem­zetközi energiarendszerek hatékonyabb üzemelését, a termelés önköltségének csök­kentését. A villamos energia, vala­mint a földgáztermelés és -felhasználás növekedése az összehangolt fejlesztés ered­ménye. A KGST-onszágok sokrétű gazdasági együttműködésének szép példája e két hatalmas vállalkozás. A célprogramok keretében, amelyek nemcsak a közeljövő, hanem a távo­labbi évek gondjainak meg­oldását is szolgálják, sok ilyen nagyszerű vállalkozás­nak lehetünk tanúi. E prog­ramok révén koncentrálják a nagyberuházásokat, egyesí­tik az érdekelt KGST-orszá­gok anyagi és pénzügyi esz­közeit. Ésszerűbben helyezik el az energia- és anyagigé­nyes termelést, megkezdik valamennyi fűtőanyagfajta további lelőhelyeinek kiakná­zását. Dr. K. I. Négy ok is indokolja a ju­hászat nagyarányú fejleszté­sét a batéi termelőszövetke­zetben.. A gazdaság területé­nek több mint egyharmadán a zselici dombok húzódnak. Ezek a területek a juhtenyész­tés céljainak kiválóan megfe­lelő legelőt adnak. Ennél is fontosabb, hogy a juhhús és a gyapjú világpiaci ára egyre magasabb. Az idén fejeződik be a batéi gazdaság három­éves gyepfejlesztési program­ja. Jövő tavaszra már több mint 700 hektrányi jó minő­ségű legelőt mondhatnak ma­gukénak. Végül pedig vala­mennyi állattenyésztési ága­zat között a juhászat a legke­vésbé eszköz- és ráfordítás- igényes. Ez jól összhangban van a batéi gazdaság szeré­nyebb adottságaival. A jelenlegi ez­res állományt két éven be­lül három­szorosá­ra kívánják fejleszteni. Az 1978-ig tartó program össze­sen hétmilliós beruházást kí­ván, ebből mintegy kétmillió lesz az állami támogatás. Egyebek közt két 650 férőhe­lyes hodály, egy 320 férőhe­lyes ellető, egy 500 férőhelyes bárányhizlaló és mintegy más­fél kilométernyi út is épül. A gazdaság vezetői részletes gaz­daságossági számításokat vé­geztettek, mielőtt az építke­zésbe kezdtek volna. Ezekből kiderül, hogy az új telep be­ruházási költsége négy év alatt térül meg. Évi termelési értéke 4,5 millió, tiszta jöve­delme másfél millió forint lesz. Az elnök azt is elmondta: elő­zetes tárgyalásokat folytatnak a Kaposvári Húskombináttal. Jó lehetőségek vannak az együttműködésre. — Két éven belül a szarvas­marha-tenyésztés színvonalára és rangjára akarjuk emelni a juhásza tot — így az elnök. A fejlődés számai Horváth László, a friss diplomás. A juhászat régi virágzása után egészen a legutóbbi évekig meg­lehetősen elhanyagolt ága­zat volt. Azaz nem is volt ágazat. Csak a nyáj volt, a juhász meg a vadon burjánzó rét. Nem csoda, hogy a juhá­szat hasznát jobb esetben is csak százezrekben mérték. A Kerék-domb oldalában, a Tékes-patak völgyében talál­tuk meg Cseke László juhászt, aki korábban traktoros volt, de egy baleset óta nem ülhet gépre. Tizenharmadik éve ju­hász, így jól le tudja mérni, hogyan változott az utóbbi években munkájának rangja. — A juhász mindig népszerű volt, mindig érdekes. Csak éppen komolyan nem figyelt rá senki. Most azonban meg­változott a helyzet. Az újság­ban mostanában többször ol­vastam arról, hogy külföldön mennyire keresik a birkahúst. És azt is, hogy az ország ve­zetői mindenhol fejleszteni akarják a juhászatot. Mosta­nában itt a legelőn is gyak­rabban áll meg autó. Kérdez­nek takarmányozásról, fajúik­ról ... Cseke László kaposvári la­kos. A hajnali vonattal jön, beterelés után az estivel megy haza. Emellett azonban még a házikertben is dolgozik, sőt nyulászkodik is. Ősi mesterség modern világ — Két gyermekem van és beteg feleségem. Ez a magya­rázata, hogy vállalom ezt a »napirendet«, és az is, hogy a fiatalabbak nem vállalják. A juhászat fejlesztésére min­den lehetőség megvan, csak juhászutánpótlás nincs. Ezután egy kicsit rácáfol saját borúlátására: — A kisfiam, Lacika gyax- ran kijön velem, és olyankor nem győzök válaszolni a kér­déseire. Ha sikerül, rábeszé­lem erre a mesterségre. A Kaposvári ’Mezőgazda- sági Főisko­lán szerzett diplomáján még meg sem száradt a rínia. Hogy milyen volt a »bizonyít­vány«, nem tudom, de azt igen, hogy Horváth Lászlót leginkább a juhászat érdekel­te. Csak természetes, hogy szakdolgozatához is juhászati témát választott. »Szapora juh- fajták szaporodóképességének vizsgálata.« — Nagy lehetőség egy fia­tal szakember számára, ha ön­állóan kezdhet egy új ágazat megalapozásához. Igaz, nehéz feladat ez. Hiszen ha azt aka­rom, hogy az eredmények en­gem igazoljanak, mindent hi­bátlanul kell csinálnom. Jól látja 21 évének hátrá­nyát is. Tudja, meg kell dol­goznia az idősebbek bizal­máért, s hogy más a tan­könyv és más az élet. Ezek azonban eltörpülnek Horváth László tudással párosuló lel­kesedése mellett. Ottlétünkkor is vitába szállt az új telep el­helyezésének kérdésében az elnökkel, aki méltányolta is véleményét. — Nagyon bosszant, mikor azt hallom, a juh igénytelen állat. Ezt a félreértést az okoz­za, hogy a juli kevés hozzáér­téssel és ráfordítással is hoz hasznot. Ma már azonban nem lehet mindegy, hogy mennyit. Búcsúzóul megkérdeztem, látott-e már az országban olyan juhtenyészetet, melyhez hasonlóvá szeretné tenni a ha­téit. Az ugyancsak meglepő válasz: — Nem. Azt szeretném, ha a mienk jobb lenne! Bíró Ferenc . A 21 éves ágazaivezetö Az egyik juhász a négy közül — Cseke László. Fiák a húskombinátból ,,Edzőtáborban99 Minden bizonnyal a so­mogyi fiataloknak, pontosab­ban a Kaposvári Húskombi­nát ifjúgárdistáinak szereplé­sét kísérjük majd a legna­gyobb figyelemmel a VII. or­szágos Ifjú Gárda-szemlén. A hét végétől Kaposvár lesz a vendéglátó. A húskombinát»« fiúk még most, az utolsó na­pokban. is nagy szorgalommal készülnek: bizonyítani szeret­nének. A múlt héten »edzőtá­borba« vonultak Balatonfeny- vesre, a megyei KlSZ-bizott- ság vezetőképző táborába. Itt találkoztunk és beszélgettünk velük a felkészülésről. Zolnay Sándort, a Kapos­vári Húskombinát KISZ-bi- zottságának titkárát ezekben a napokban nehéz megtalálni. Bár hivatalosan az ifjúgárdis­tákkal együtt Balatonfenyve- sen van, idejének legnagyobb részét utazással tölti. Mint a szervező bizottság többi tag­ja, ő is az »utolsó simításo­kon« fáradozik. Beszélgeté­sünkre is csak késő este ke­rülhetett sor, amikor Kapos­várról, egy értekezletről visz- szaérkezett. \ — A húskombinátban hat évvel ezelőtt alakult meg az Ifjú Gárda szakasz, ma negy­venen vesznek részt a mun­kájában. Az alapítók közül már csak négyen vannak. A kezdet kezdetén szakmunkás- tanul ókból szerveztük a gár­dát. Így érthető, hogy keve­sen maradtak. A mostani fel­készülésre harminc ifjúgárdis­tát hívtunk meg, s közülük választjuk ki a legjobb hu­szonötöt; azokat a fiatalokat, akik kiharcolták, hogy a me­gyei szemléről továbbjussunk, s most is helytállnak. — A Kaposvári Húskombi­nát ifjúgárdistái többször is szép elismerést kaptak. — Háromszor nyertük meg a városi, kétszer a megyei szemlét. Most másodszor ve­szünk részt az országos talál­kozón. Tavaly Solnokon vol- i tunk. A városi KlSZ-blzottság vándorzászlaját is megkaptuk. — A kombinát hogyan se­gíti munkájukat? — A kimenő-, gyakorlóru­hák, felszerelések biztosítása mellett lehetőséget kaptunk az állandó felkészítésre, s most az »edzőtáborozásra«. Kovács Gyula a statisztika szerint már nem tartozik a »fiatalok« közé, harmincegy éves. Foglalkozása: hegesztő­lakatos. Ifjúgárdista, a lö­vészklub titkárá és a mun­kásőrségben rajparancsnok. Januárban öltötte magára a munkásőr-egyen ruhát. A párt és a KISZ együttes ajánlásá­ra vették föl. — Nem sok társadalmi el­foglaltság ez? — Nem. A három szorosan egymásba kapcsolódik. Idő­beosztás kérdése az egész. Lampert Béla hentes. Ti­zenkilenc éves, de már rajpa­rancsnok. A kezdettől fogva I tagja a szakasznak. — Hogyan kezdődött? — Még szakmunkástanuló voltam, amikor beléptem az Ifjú Gárdába. Másfél éve vizsgáztam, most már szak­munkásként dolgozom a kom­binátban. — Mivel foglalkoztak a tá- . borozáson? — Vegyvédelemmel, katona- politikával, lövészettel, kézi­gránátdobással. Mindennel, amire szükségünk lesz a szemlén a jó szerepléshez. Halász Zoltán szakaszpa­rancsnok is húsipari szak­munkás. — Ön mit vár a szemlétől? — Szerintem már az is szép eredmény, hogy idáig elju­tottunk. Lampert Béla siet a segít­ségemre : — A titkolt vágyat még senki se merte kimondani... A szakaszparancsnok rászól: — Akkor te se mondd ki, majd meglátjuk. N. J. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom