Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-10 / 188. szám
Hegyek derékszíjai — utak Az Igazi utazó és a gyermek azonos abban, hogy nyitott lélekkel ad zöld utat az élményeknek. Csak ebben a gyanútlanságban — s ez nem zárja ki a felkészülést — szabad útra indulni. Ez felvér- tezettséget jelent az esetleges csalódások ellen, s megóv attól, hogy az apró kényelmetlenségeket mammutnydra torzítsuk tudatunkban. Hogy a kerék fölött ülünk a buszon. Hogy meleg van. Hogy cirku- lál a levegő a jármű ülései között. Hogy kanyargós az út. És így tovább. Aki engedi magán elhatalmasodni ezeket az érzéseket, rosszul teszi. Akár el se induljon! Szép Jugoszlávia vad hegyei között Egyed Imre olyan magabiztosan vezeti a behe- mót járművet, hogy az emberben egy pillanatra sem kerekedik felül a félsz a sok fára akasztott koszorút látva, mely régi és kevésbé régi balesetek halottainak emlékét hirdeti. Amott a déli szomszédunkra jellemző Zastava kisautóból épgpn mo6t száll ki egy férfi. A furcsa csak az, hogy az autócska — negyvenezer dinár az ára, a rovinji pincértől tudom — az oldalán fekszik. A férfiú sértetlenül távozik az ablakán át. Egyed Imrére nincs hatással a látvány, sokadik alkalommal teszi meg az utat Zágrábon át az Isztriai-félszigetre, a tengerpartra. Útlevelében olyan sűrű a percet, mint a tésztán a mák. * Megcsodáljuk a toronymagas szálfenyőket, a western- filmek hátteréül szolgáló sziklád hegyeket, meredek falú völgyeket. S az egyéni művelésű kultúrtájat is természetesen. A dolinák mélyén rejtőző kis kertészeteket, a learatott táblák furcsa, négy oldalról kepékké döntött kéA nagy nyári vakáció csupán azoknak tanítási szünet, akik szeptembertől júniusig az iskolapadban, illetve a katedrán dolgoztak, de nem jelent pihenést ez a két hónap a tanügyben. A megyei tanács művelődésügyi osztályán a tanulmányi csoport ezekben a napokban azoknak az iskoláknak, járási osztályoknak a jelentéseit értékeli és összegezi, ahol jelentős számiban tanulnak cigányok. A magyar tankötelezettségi törvény a 6—16 éves korú gyerekek általános iskolai tanulmányainak a befejezését, il- i letve ezután még két évig a tanulmányok folytatását hivatott szabályozni. Somogyiban az elmúlt tanévben a tankötelezettek száma 34 842 volt, ebből 6—16 éves cigánygyerek 4585. Közülük 3922-en jártak általános iskolába, a cigány- tanulók több mint hetven százaléka túlkoros. Sokan fölmentést kaptak az iskolába járás alól. Rovinji panoráma. véit, búbban végződő, rúd köré épített boglyáit. A kosarasán font górék már az őszi kukoricatermésre várnak. Azután el-elkalandozik a figyelem és felidéződik bennünk — immár útiélményként — a félórás zágrábi tartózkodás. Az öregváros, a régi-régi székesegyházzal, kék-fehér villamosokkal, szelíd galambokkal. A pazar — és hűtött! — nagyáruház, szép könyvesboltok, lemezáruház. Érdekességként bekerül a jegyzetfüzetbe néhány jellemző ár: farmeröltöny — 800 dinár, farmernadrág — 300-ért. Azt hiszem, majdnem ugyanolyanok, mint amilyeneket otthon is lehet kapni. Cipők kétszáztól ötszáz dinárig. A bőráru ké„t-háromszáz csengő jugoszláv »-forint«. Magnókazetta. Ez viszonylag olcsó: 40 dinár. A nagylemezek között örömmel fedeztük fel az Omega együttes angliai felvételét. A többi? Joan Baez, Rolling Stones, Demis Roussos. Régi és újabb kedvencek. Nyolceredményes munkáját ismerik él külön jutalmazással, már az óvodákban is többet várnak a cigánygyerekekkel foglalkozóktól. A kisegítő iskolákban, a napközi otthonokban, az általános iskolai diákotthonokban, a dolgozók általános iskoláiban cigányokkal foglalkozó pedagógusok széles körére terjed ki a megyei tanács végrehajtó bizottságának rendelkezése a jutalmazásról. Az általános iskola az óvoda és a középiskola, a szakmunkásképző között az a fon-r tos láncszem, mely az általános műveltség alapjának a megszerzését teszi lehetővé, de a továbbtanulás útját is egyengeti. Ebben is, abban is — úgy látják a megyei művelődésügyi osztályon — előbbre léptek az általános iskolák az 1975/76-os tanévben. vanhét dinárért tarisznyába vándorol egy Roussos nagylemez, a »Souvenirs«. Olcsó. A bosszantó viszont csak az, hogy két nappal hazaérkezésünk után már itthon is árusítják. Igaz: száznyolcvanért. Gilbert Bécaud életmű-keresztmetszet, nosza, »zsákba«! Halad a busz. A tenger! Rljekánál tárul elénk egy gyors zápor után. Mintha egy játékos kedvű, emberfölötti méretű festő mosná össze ak- varelljén a tengert az éggel. Óriás hajók szelíd fehérje ad kapaszkodót a szemnek. Párálló nyugalom. Rücskös törzsű pálmák zöld levelei rez- dülnek isten hozott !-ra. Nincs megállás: végig a borsóztató meredélyű völgy peremén, a sárgavörös házak mellett. S egy »macskaugrásnyira« már Opatija. Csoda, hogy úgy vonzódtak ehhez a gyönyörű helyhez a monarchiabeli urak? Egykori cselédeik ma teljes jogú állampolgárként itt élnek leszármazottaik emlékezetében, s néhányan valóságosan is. A cérnavékony út követi az opálszín tenger partjának minden cikcakkját. Kőszálon álló, időrongyolta monostorok, apró falvak között. Idegenvezetőnk, Németh Győző úgy mondja, hogy ez a kietlen táj volt az ihletűje a dantei mű pokolrészének és Verne Sándor Mátyás című regénye néhány fejezetének. Ha legenda, ha igazság: nagy a realitása. És íme, úti célunk, Rovinj! Egyed Imre »pilóta« mutatja a kilométerórát: az IBUSZ- csoport tűzön-vízen — akarom mondani: napmelegen és esőben utazva — célba ért. Kaposvárt ötszáznyolcvan kilométernyire hagytuk magunk mögött. »Hahó, a tenger!« Villámsebes fecskék ezrei röpdösnek a szürkülő égen. Adnának otthonos érzetet, ha a hangjuk szelíd csevely helyett nem lenne vijjogás. Honnan ez a ragadozóhang ebben a békés madárban? Leskő László H. B. (Folytatjuk.) Szeberényi Lehel | Matej leült szelíden a pohárhoz. Kiemeli1 jutalmak Az elsős cigánygyerekek számára nehézséget jelent a magyar nyelv elsajátítása. Körülményeik visszahúzó ereje is sokszor nehezíti a tanuló és a pedagógus munkáját, erőfeszítését. Épp ezért örülünk annak, hogy az elmúlt tanévben már 210 cigánytanuló végezte el megyénkben a nyolc általánost, s körülbelül ugyan- ennyien jutottak túl a hetediken. 1978-ra a számuk tovább emelkedik. Azok a pedagógusok, akik velük foglalkoznak, többet dolgoznak, fáradoznak. Ezt a munkát állítja példaképül és ismeri el a megyei tanács az I év végi jutalmazással, melynek összege 4—8 ezer forint között mozog. Mit hozott az első felhívás? Vida Imréné és Gárdái Andrásáé barcsi tanítók munkáját röviden így értékelték: »Csoportjaik minden tanulója cigány. Az iskolába járást rendszeres családlátogatással folyamatossá tudták tenni. Az első osztályban a továbbhaladáshoz szükséges magyar nyelvi ismereteket elsajátították a tanulók.« Nemcsak az általános iskolában dolgozó pedagógusok a RÉM I A lány is hallgatott, varrta a gombot. Ügy tetszett, nem is figyel, a maga dolgával törődik. — És ne is próbálja asz- szonyokat bolondítani — folytatta Matej. Kirakta két fekete öklét a pohár két oldalára. — Maga kell tudni azt: asszony kíváncsi. Kígyó is kísértette Évát... Maga csinálja nem szép dolog... Asszony bizony gyenge, jádz a bűnnel, aztán van baj, sír-rí, jaj, istenem, bozsemój. A trafikos elvörösödött. — Először is ki bolondítja a másikat?! Én a napszámot kifizettem. Teréza el is tette, Marisa is, a semmiért... Hát akkor most adjátok vissza! — Mennyi volt? — Hatvan. A Teréza része. Matej felállt. A szögön lógó kabátja belsejébe nyúlt. Kiszámolta az asztalra a hatvan forintot. — Másodszor — és Indulattól remegett a kis ember hangja —, miféle bűnre csábítottam én a te fe’eséged? Gyerünk, Matej, ki vele! De csak köntörfalazoL — Maga azt nem tudja? — szólott, lefogta egészen a hangját. A kék szeme a tra- fikoKhoz közeledett, zavaros vizében furcsa bizalmassággal. — Nem mondhatok, de most már megmondok. Esküdjön, senkinek egy szót, mert nagy baj lesz fejünknek. — Esküszöm! Matej egészen a kis ember füléhez hajolt. — Nohát. Ott őrzi aranyborjút Gonosz. Maga kienged, ott kell ülni magának helyibe. Gonosz nyitott ajtó kijön ránk, akkor lesz vége falunak; csecsemő, barom, minden ... Földdel egyforma... Isten őrizz!... Borostái között rémület szürkéllett. A kis ember csaknem leesett a székről. Röhögtében. A nagy döbbenten ült. Zavart csalódottsággal. Háta mögött a leány tojáslepényt tett két karéj kenyér közé. Ahogy csomagolta, zörgött a papír. Némileg árnyékban állt, a mosoly rezdülése nem látszott meg az arcán. — Nevessen csak! Meglát, megjárja maga — szólott csendesen, túlságosan is csendesen Matej. — Amér kigú- nyodja. Nyaruk legszebb három hete — Jucit tegyétek be hátra! — hangzik az oktató utasítása, és nem értem a fiatalember izgatott örömét. — Hogyne izgulnék, s örülnék egyszerre, amikor ez azt jelenti, hogy először repülhetek oktató nélkül, egyedül! Jucinak a homokzsákot hívjuk. Azért van rá szükség, hogy a könnyű vitorlázógépen az oktató testsúlyát pótolja. A Noszlopv Gáspár Repülőklub tagjai hívtak meg, hogy legyek tanúja örömüknek. * — Büszkék vagyunk, mert mindössze harmadik éve kezdtük ismét a repülést, és máris szépek az eredményeink — .tájékoztatott dr. Szemző Ernő vezető oktató. — Már a tavalyi munkánkra fölfigyeltek a szakemberek, s az idén harminchat vizsgát jegyeztünk. Tavaly kéthetes, az idén háromhetes repülőtábort szervezett a klub. Huszonöt fiatal vert sátrat a repülőtér Start. mellett; a többségük siófoki. Három lány is van közöttük. Antal Gabriella másodikos gimnazista az egyik legügyesebb tanítvány. — Az iskolában Papp László, a földrajztanárunk mesélt a repülés szépségéről; kedvet kaptam, s hamarosan »bevágtam« a repüléssel kapcsolatos elmélet kétszáz oldalas tankönyvét. Azután jelentkeztem ide. A szüleim nem nagyon örültek, de édesapám gépész, és mellém állt. Nagyon komoly munka után éppen ma reggel repültem először egyedül. Gyönyörű volt! Szabó István ugyancsak gimnazista. Negyedikbe megy, azután repülőmémök szeretne lenni. Ö már »öregnek« számít a repülőtéren: a tavalyi táborban is itt volt, az idén pedig megszerezte a C-vizs- gát. Vidám, egészséges, kitartóan tanulókkal találkoztam a táborban. Kora hajnalban keltek, mert akkor kedvezett az idő a repülésnek. E három hét valamennyiüknek legkedvesebb nyári emléke lesz. A hét végén véget ért a táborozás. Azzal búcsúztak, hogy jövőre ismét találkoznak. A C-vizsgás Szabó István. G. J. A besurranó szerkesztő Legutóbb megjelent könyve — az Egy hipochon- der emlékiratai — megjárta a Thalia Színház deszkáit. Jobbára visszaemlékezéseket, önkarikírozó részleteket tartalmazó szatírája ellenére pontos, hiteles képet fest a kortársakról. Galsai Pongrác most megjelent kötetében ezt a sort folytatja. A besurranó szerkesztő kortársaknak vagy már eltávozott íróknak a portréját rajzolja meg. Azonban akár egyik, akár a másik csoporthoz tartozókat állít írói nagyítóüvege alá, az alaphang személyes. Az olvasó még akkor is úgy érzi, hogy Galsait és portréjának alanyát személyes kapcsolat kötötte össze, amikor ennek lehetősége eleve kizárt. Pap Károly, Kuncz Aladár, Chol- noki László nem tartoznak a — Felmyársal az ördög? — kérdezte a trafikos még mindig heherészve. Matej szürke volt, mint a fal. A kék szeme is szürke volt. Szeppenten bárnuta a trafikost, a menthetetlent. — Találkozhattak volna a katonával is arrafelé — mondta utolsónak. — Ne járkáljon maga arra, jobb teszi! A kis ember abbahagyta a nevetést. Kiitta borát. — Legalább használtam volna az ásómat — mondta. Szava fátyolozottabb volt, de azért benne inogott méig a gúny. 5. A trafikos otthagyta Matejt, de a sarkon nem a trafik felé fordult, hanem1 ellenkező irányba vette útjait. Elérkezett a térre. Ahol az utca kiszélesedett. Ezért nevezték »tér«-nek. Sőt Fő térnek. Itt volt a kocsma, és innen indult az autóbusz. A két szárnyú, nyitott alton át széles fénynyaláb ömlött az autóbuszra. Az ablakok fénye is oda ömlött. Mert már olyan öreg este lett, hogy a világ fordított’ a dolgon, s a kinti bentről kapott világosságot. A kocsma előtt árok volt, azon egy áteresz, meszelt kőpadkával. magyar irodalom legismertebb alakjai közé. Galsai írásai hozzák őket életközeibe. A kötet érdekes darabjai azok, amelyekben a nagy írókkal történt személyes találkozásait mondja el. Ter- sánszkyról, az örökvidám íróról elmeséli egy közös falujárásuk történetét, amikor is irodalmat terjesztettek Baranyában, és Tersánszky nem átallott a fiatal, kezdő költőhöz, szerkesztőkhöz csatlakozni. Miközben leírja utazásuk történetét, egy jellemző képpel teszi közelivé Tersánszky portréját. Fotókon, filmfelvételeken mindig félrecsapott svájcisapkában láthattuk. Így ír róla: »A sapka pedig együtt élt, játszott, mulatott vele. Egyszer éppen csak rápoty- tyantotta a fejére, majd lehuzigálta a füle karimájáig, hogy aztán homlokvakarás A tér — mint minden este — most is tele volt. Különösen a kocsmaajtó körül tömörültek. De a kőpadkán is ültek. Akár a verebek a csatomén. Fiatalok. Rosszul nőtt hajukat még nem lehetett elég hosszúnak mondani, de már zsíros arcukba bodorodott. Többek mellére vastag láncon kereszt lógott, tenyérnyi papírkereszt. Ki kartonból, ki régi, megsárgult csont-gallérból, kézelőből vágta ki a magáét. Egy televíziós filmre emlékeztettek. Sört ittak, helyi szokás szerint pálinkával. A trafikos is megkívánt egy pofa sört a rossz borra. Ha ugyan nem volt más oka is, ami ide vezérelte. Az asztalost hívta meg, hogy igyon vele. Az asztalosban már benne volt öt korsó. Még színjózan volt. — Mit iszol. Ján? — kérdezte a kis ember. —Sört — mondta az asztalos. , Leültek egy malaikart asztalhoz, a zsúfolt kocsmában. Mert mások nemigen ültek, csak lődörögtek tolongva a sörükkel. Tán fáztak attól, hogy leüljenek a kopasz asztalokhoz, a magas, sívár falak alá. (Folytatjuk.) mián újra hátragyűrje, máskor meg huszárosán a koponyája közepére állította, vagy kackiásan hátracsapta, amolyan maqus-egyensapkát formált belőle, sőt beszélgetés közben le is rántotta és kézben csavargátta, esetleg a térdét csapkodta vele.« Nem irodalomtörténeti tanulmány egyik portré sem. Sokkal élőbb, elevenebb, mégis kulcs az írók, költők műveinek megértéséhez. Ter- sánszkynál maradva, egy mondattal így jellemzi külső megjelenését: »Holmiját mintha megszorult regényalakjaitól vásárolta volna össze egy világvégi piac sarkán.« Az embernek önkéntelenül is a Kakukk Marci, öreg Gazsi,' Buzikán Mátyás jut az eszébe. De nemcsak ő lesz személyes ismerősünk a könyv elolvasása után. Megtudjuk Füst Milán »tanár úr« filozófiájának lényegét, megismerkedünk Berda József természetjáró, gasztronómiai ihletésű lírájának történeteivel. Ironikusan szövi történetekbe saját kezdeti csetlés- botlásait az irodalomban. Nagy Lajossal történt találkozása például apropóját adja annak, hogy elmondja szerkesztői ténykedésének egy epizódját. Öltözőtükör című — 1971-ben megjelent — kötetében nem kapott helyet Mensáros László portréja. Itt ír róla. T ^ 1/ IFOR költők, szerkesztők, művészek, évek, emlékek kavarognak a kötetben. Művészi és emberi portrék elegyednek a lapokon. Megtudjuk, ki hogyan dolgozik, egy-egy félmondatban ismertet alkotói módszereket. Galsai Pongrác Pécsről indult. A kötet alaphangjához tartozik az itt is, ott is visz- szatérő dunántúli hangulat, a pécsi irodalmi élet. Egy-egy íráson keresztül személyes ismerősünk lesz Csorba Győző, Várkonyi Nándor, találkozunk Takáts Gyula nevével is. A könyvet szellemes, aktuális tanulmányrész egészíti ki. S. M. I
