Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-10 / 188. szám

Tudomány — áltudomány IA kiállított termékek a boltban H •a valaki rekedtség ese­tén. kamillázást java­sol, mert az a tapasz­talatok szerint ilyen esetben hatásos, altkor javaslata he­lyesnek bizonyulhat, de ez ügyben nincs szó tudomány­ról. Ha valaki azt hirdeti, hogy kamilla főzetével eredmé­nyesen képes a tudathasadást kúrálni, akkor valószínűleg csalóval, sarlatánnal állunk szemben. Az az ember viszont, aki kikutatta, hogy milyen a ka­millavirág vegyi összetétele, majd ésszerű magyarázattal szolgált arra vonatkozóan, hogy bizonyos kellemetlen tünetek mikor, mennyiben és hogyan képes enyhíteni ez a szer — nos, erre az emberre azt mondjuk, hogy tudo­mányt művel. Ezzel szemben lehet, hogy valaki sikeresen alkalmazza bizonyos esetekben a kamil­lát, de ezen túlmenően olyan magyarázatokat fűz hatásá­hoz — lehetőleg orvosi és vegyészi műszavak kíséreté­ben, —. amelyek kísérletileg cáfolhatók, logikailag hibásak és a kor szakismeretének szintjén ésszerűtlenek. Ebben az esetben szoktunk áltudo­mányosságról beszélni. Így — legalábbis a kamil­la tárgyában — érzékelhető, hogy mi az, ami még nem tudomány, és ami már tudo­mány, ill, mi a csalás és mi az áltudományos okoskodás. Csakhogy a kamilla viszony­lag egyszerű dolog a világűr jelenségeinek, vagy a magyar nép eredetének egyes kérdé­sedhez képest. Ami sokszor perdöntő valamely kérdés megoldásának értékét ille­tően, az a kísérlettel való bi­zonyítás vagy cáfolás. De szá­mos esetben kísérletre egyál­talán nincs lehetőség, a tár­sadalomtudományok például tipikusan nem kísérleti tudo­mányok. A z említettek közül « csalás elméletileg a legegyszerűbb eset, hi­szen valaki szándékoltan ko­hol hamis magyarázatot, s ez­zel az ügy az erkölcs vagy a büntetőjog területére utalható. Az áltudományos magyarázat esetén nehezebb a helyzet, mert többnyire jóhiszemű Megkezdték a dohány feldolgozását Á szolnoki dohányfermen­táló üzemben hétfőn megkez­dődött a feldolgozási idény. Az üzem felvásárló telepein már néhány hete tart a ko­rábban érő dohányfajták át­vétele és szárítása. Augusz­tusban napi huszonöt mázsa dohány feldolgozását tervezik, viszont az év végéig elérik majd a havonkénti negyven mázsás termelést. Az üzem körzetébe tartozó dohányül­tetvényeken az utóbbi he­tekben lehullott esó kedve­zően éreztette hatását, a szak­emberek véjeménye szerint az idén jobb lesz a dohányter­més a tavalyinál. erőfeszítésről van szó egy még megoldatlan kérdés, ösz- szefüggés esetében. Mivel ek­kor az adott probléma tudo­mányosan megoldatlan, az ál­tudományos magyarázat ko­rántsem nyilvánvaló a ter­mészetes ész számára. Ezzel pedig a kérdés szakértői kö­rök illetékességébe utalódik, amitől korántsem válik egy­szerűbbé. Nem válik egysze­rűbbé, mert vagy a szakem­berek közötti eltérő törekvé­sű csoportok szembenállása­ként jelentkezik, vagy ha cé­hen kívüli amatőrtől szárma­zik a magyarázat, úgy rögtön a dilettantizmus személyes­kedő vádja merül fel, ami persze szintén nem cáfolat. Hogy kit tartanak a szak­tudósok dilettánsnak, azaz ki­nek nincs meg az előképzett­sége, felkészültsége, követke­zésül illetékessége, ez min­denkor szakmai elfogultság kérdése is. Így tartanak di­lettánsnak egy középkorral foglalkozó történészt a ma­gyar őstörténet ügyeiben és viszont. Sok fölfedezés, talál­mány — még a műszaki és természettudományok terü­letén is — azért sikkad el, mert egyes szakemberek szakmai gőgje és csoportér­deke ezt így kívánja és teszi lehetővé. Gondoljunk csak a »•nehéz emberek« kálváriájára. Vagyis, ha valamely ötlet egy amatőrtől származik, még nem bizonyos, hogy áltudomá­nyos ötlet, bár a szakembe­rek hajlamosak sokszor, eleve annak tartani. A szakemberek szaktudo­mányossága a robbanékonyán fejlődő tudomány kényszerű munkamegosztásaként igen nagy eredményeket tesz lehe­tővé, de korántsem jelenti azt, hogy minden szakférfiú »tudós« a szó régi rangja ér­telmében, azaz szemléletének általánosságában. A »szaktu­dományos barbarizmus«, amit röviden szakbarbárságnak ne­vezünk, az érdeklődés erős és sokszor kényszerű beszű­külését jelenti, ami a tudomá­nyos gondolkodás egyetemes ségének feladásával is páro­sulni szokott. A tudományos gondolkodás mindenkor kri tikus, mégpedig elsődlegesen kritikus önmagával szemben. Ez a kétely — és hangsú­lyozzuk, hogy ez önnön ered­ményeivel szembeni kétely is — biztosítja a tudomány szá­mára a nyitottságot és ru­galmasságot, ami lehetővé te­szi, hogy tényleg megtudhas­son valamit a világról. A szakbarbárság és a szak- tudományos elfogultság a le­hető legkevésbé alkalmas az áltudományosság leleplezésé­re. Némely szaktudósok ak­kor, amikor »feszítsd meg«-et kiáltanak, ha csak meg is nyikkan egy amatőr illetékes­ségi köreiket érintve, nem tudósként járnak el, mert nem észérvekkel, hanem tudomá­nyon kívüli eszközökkel kí­sérlik meg — sokszor ered­ményesen — a céhen kívüliek véleményének elfojtását. J óhiszemű butaságok, sőt a tudomány köntösé­ben tetszelgő, a tudo­mányra vagy a társadalomra káros óltudományos nézetek és elméletek persze minden­kor jócskán akadnak. Ezeket a tudománynak kell megcá­folnia, és Csak a tudomány cáfolhatja meg ezeket. Az ál­tudományosság hamisságának leleplezésére azonban a tu­domány munkása csak tudós mivoltában alkalmas. Csak az okszerű cáfolat, csak az új tu­dományos eredmény a maga ésszerűségének ' hatásával ké­pes semlegesíteni az önkriti- kátlan áltudományosságot. Ez néha látszólag hosszú időt igényel, de mindig gyorsabb és biztosabb a tudomány győzelme, ha azt maga éri el a maga eszközeivel. G. Cs. A korszerűség a vevőtől is fiigg Új gázcseretelepek ?IW’ A fogyasztási cikkek szak­vásárára, az őszi BNV-re csaknem negyvanféle ruházati cikkel készül a csurgói Nap­sugár Ipari Szövetkezet. E cikkeket azonban nemcsak látni, hanem venni is lehet majd. A múlt évben a kiállí­tott termékeket a vásár ideje alatt a Verseny Áruházban le­hetett megvásárolni. A szö­vetkezet a tavalyi forgalom alapján úgy ítélte meg, hogy a bemutatóra érdemes nagyobb készlettel készülni, s a jó ta­pasztalatok alapján az idén — a vásár ideje alatt — a ka­posvári Somogy Áruház is kí­nálja a csurgói termékeket Fegyelemre tanít A megállapodás hírét azért érdemes külön is kiemelni, mert a jó minőségű csurgói termékek sokáig hiányoztak a somogyi — elsősorban a ka­posvári — boltok polcairól. Az idén már rendszeres szállítója a csurgói szövetkezet a So­mogy Áruháznak. Termékei azonban még mindig rövid idő alatt elfogynak a polcokról. A szövetkezet exportkötele­zettségei mellett igyekszik a hazai kereskedelem igényeit is kielégíteni. Az idén körülbe­lül háromszázezer dollár érté­kű árut küld tőkés piacra a szövetkezet. A nyugati keres­kedők megrendelésére eddig elsősorban bérmunkát végez­tek: a külföldről hozott anyagiból itt varrták meg a ruhákat, azután szállították is­mét vissza. Az idén — egy belgiumi céggel — olyan meg­állapodást is kötöttek, amely­itbhon vásárolt anyagból ké- hogy korszerűbbekre eserél­szíti el megrendelőjének az árut. Külföldi megrendelésre dol­gozni egy kicsit rangot is je­lent, a szövetkezetnek éppen úgy, mint a munkásoknak. A külföldi vevő jobban válogat, jük jelenlegi vasalógépein­ket. A gépcserével két dolgot kívánnak elérni: egyrészt nö­velik a termelékenységet, másrészt tovább javítják a termékek minőségét. A több mint a magyar kereskedő. • exportképes termék egyébként 1,—,- - u.,írfiw előfeltétele is a gépcseréknek. Gyakran a használati értéket ugyan nem növelő, de rend­kívül kényes munkát kívánó kikötései vannak. Minősegnövelő megrendelések — Egy vevőnek a pénzéért olyan árut kell adni, amilyet kíván — mondta Radnóti László, a szövetkezet elnöke. — A kényes vevővel azonban előbb-utóbb jól jár a szövet­kezet is. Néhány éve rendkí­vül szigorú minőségi előírá­sok alapján rendelt tőlünk árut egy külföldi partner. Sokáig bizonygatták nálunk, hogy ezt nem lehet megcsi­nálni, kár a fáradságért. Az­után hozzászoktunk. Az a sza­lag, amelyik ezt a megrende­lést teljesítette, utána is- sok­kal jobb minőségű munkát végzett. A rendkívül sok — technológiailag teljesíthető — kívánság fegyelemhez szoktat­ja az embereket. A fegyelem megmarad a szalagon a ter­mékváltás után is. Ezért dön­töttünk e tapasztalatok alap­ján úgy, hogy minden évben vállalunk munkát rendkívül kényes, válogatós vevőtől. Si­került ez az idén is: olyan partnerünk akadt, aki rendkí­vül kényes a vasalásra. Tar­tós partnernek ígérkezik, én­nek alapján a szövetkezet az > pen ezért arról is döntöttünk, előfeltétele is a gépcseréknek. A szövetkezetnek azért, hogy külföldről megvásárolhassa a technológiai berendezéseket, az eddiginél több árut kell el­adniuk tőkés valutáért. A terv elkészült: jövőre 150 ezer, az azt követő évben pedig továb­bi 100 ezer dollárral növelik: az exportot. A korszer űsítés —* folyamat — A korszerűbb gépek azt is jelentik — mondta a szö­vetkezet elnöke —, hogy több és még jobb minőségű árut tudnak a hazai piacra szállí­tani. A textiliparban rendkí­vül gyors-an avulnak el a tech­nológiai berendezések: ^folya­matos cseréjük tehát elenged­hetetlen. Egy üzemben tulaj­donképpen állandóan folyik- a rekonstrukció, ha lépést akar tartani a műszaki fejlődéssel. — Melyek a legrégebbi gé­pek a varrodában? — Körülbelül a tízéves varró­gépek. Nem sok van már be­lőlük. A meglevők egy része is az oktatást és nem a ter­melést szolgálja. — S a legfiatalabb? — Néhány, sok műveletre alkalmas japán berendezés. Nem sokáig már. Csak addig, amíg a korszerű vasalógépe­ket is munkába állítjuk. Dr. K. I. beszámolók a KISZ-kongresszusróI Á hatás máris érezhető A régi, elavult, kevés gázpalack befogadására alkalmas ket­receket korszerű, mintegy kilencven palack biztonságos tá­rolására alkalmas telephelyekre cseréli ki Darányban és a hozzá tartozó négy társközségben a darányi tanács. Az öt tárolóhelyiség mintegy kilencvenezer forintba kerül. Három hónapja fejezte be munkáját a KISZ IX. kong­resszusa. Az eltelt időben a küldöttek élménybeszámoló­kat tartottak . szűkebb hazá­jukban, és sok alkalmuk volt arra, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek; miként vé’eked- niek a fiatalok a kongresszusi határozatokról. Czanka Valé­ria Somogy egyik képviselője volt a kongresszuson. A bu­dapesti Finommechanikai Vál­lalat kaoosvári gyárában dol­gozik, és Bányán — ahol la­kik — a KISZ-alapszervezet titkára. így »többoldalúan« tu­dott tájékozódni. Eddig hat beszámolón vett részt, ren­geteg kérdésre válaszolt. — A KISZ-eseket és a szövetségen kívüli fiatalokat elsősorban a kongresszus han­gulata érdekelte. Valódi él­ménybeszámolót »követel­tek«. Beszélnem kellett a kül­földi vendégekről, a hozzászó­lásaikról. Sokat faggattak a rendezvényekről, a kongresz- szusi ifjúsági pariiról is. A határozatokkal szeptember­ben kezdenek foglalkozni a KISZ-esek a vitakörökben; most elsősorban a leírtak »hátterére«, a kongresszus Ásványvíz- és Szikvízi pari Vállalat — olvasom a cégjel­zést a Május 1. utcai kapu- bejárat fölött. A »vállalat« inkább csak telep, a maga hatvan dolgozójával, szűk épületeivel és tenyérnyi ud­varával, ahonnan tízpercen­ként fordulnak ki a szódával, üdítő itallal megrakott ko­csik. Az év elejétől az üzem neve megváltozott, hosszabb s mégis szerényebb lett: Nagy- kanizsai Sörgyár Somogy me­gyei Ásványvíz és Üdítőital Gyáregysége, Kaposvár. A szállítómunkások a tíz­tonnás ZSUK-lfnl a város kis­kereskedelmi boltjaiba hord­ják a palackos szódát, üze­mekbe a védőitalt. Reggel hatkor már ‘ indulnak, ésegy- egy forgalmas napon tízszer- tizenötször is fordulnak. A gépkocsi vezetője, Hirt József, ötödik esztendeje van az üzemben. — Először a tmk-ban dol­goztam lakatosként. Hetven­kettőben kerültem a kocsira, azóta soíőr vagyok a válla­latnál. — ßs a szállító szocialista brigád vezetője — teszem Két forduló között hozzá az üzemvezetőtől előbb hallottak alapján. — No igen — mosolyodik el —, de hát ez most csak olyan jelképes dolog. Ilyen­kor nyáron azt mondhatjuk: brigádélet az nincs, olyan értelemben, hogy összejö­vünk ezt-azt megbeszélni. Egyszerre nem is lehetünk bent. a tizenöt brigádtag leg­inkább úton van a fuvarral. Olyan, hogy felajánlás meg közös kirándulás, mint más brigádoknál, nálunk nincs, de nem is lehetne. Eredmény az is, ha a megsokasodott mun­kát ‘el tudjuk végezni, ígv szezonban. Igaz, most bejött a borús idő, és ez mindjárt meglátszik a szállításokon is. Nekünk kialakult útvona­lunk van, leadjuk a tele üve­geket. és átvesszük az ürese­ket. Van úgy is, hogy egy-egy helyre aznap még visszame­gyünk. Azok, akik vidékre mennek — Pécsre, Nagyatád­ra, Dombóvárra — sokszor hajnali kettőkor indulnak in­nen az üzemből. Én a tár­sammal már több éve vagyok együtt a kis ZSUK-on. Csak tíztonnás, ezért a városba szállítunk, meg néha Homok- szén tgyörgyre. Szereticki László, a társ, eközben lerakta a ládákat, és odajött a sofőr mellé, ö az­előtt bányában dolgozott. — Pécsen voltam vájár, szénbányában. Tizenegyed"', évemet töltöm itt. Az első hó­napokban gondoltam rá, hogy visszamegyek a bányáiba, de aztán valahogy mégis megra­gadtam Kaposváron. Mert ne­héz munka a rakodás. Nehe­zebb, mint a bánya. Amikor ide kerültem, még azok a fa­ládák voltak, amelyekbe öt­ven üveg fért. Akkoriban nagy volt a vándorlás is. Sok jövő-menő me!Ó6 fordult meg itt. A munka, a mostaninál is nehezebb vo|t, a pénz se va­lami sok. hát hamar elmen­tek. Talán négy-öt éve, hogy műanyag ládákat használunk. Telerakva ez is megvárt vagy harminc kiló, de már a fogá­sa is könnyebb. — Két hete még így öt percre se tudtunk volna meg­állni — fjizi hozzá a brigád- vezető. — Nagy volt a hajtás, nem lehetett lazítani. Nyáron mindig többet kell szállítani, szabad szombat sincs ilyen­kor. Az ősszel, tavasszal már minden második, télen pedig minden szombatunk szabad, így kiegyenlítődnek a szabad szombatok. — Mi az, ami itt tart, ide köt a pénzen kívül? Hát ta­lán a megszokás. Meg a tár­sak. Segítjük egymást a ma­gánéletben is. Ki építkezik, ki költözködik, olyankor meg el­kel a segítség. De az üzemet is javítgatjuk társadalmi munkában. Azt a részt — mu­tat az »irodaházra« az árukí­sérő — nemrégen építettük, vasárnaponként. — Ha állni kell, akár gön­gyöleghiány miatt, vagy a ko­csival van baj, akkor nekünk, szállítóknak állásidőt fizet­nek. Nekem is beírtak a múltkor fél órát, én meg ki­húztam. Inkább segítettem rakodni a másiknak, hogy a munka az »frankó« legyen. Fekete Gábor szellemére, munkamódszeré­re kíváncsiak. — A legfontosabb dolgok­ról bizonyára így is szó esett. — Természetesen. Nem el­sősorban a részletekről, ha­nem arról, hogy mit követel a KISZ a fiataloktól. A leg­több ifjúkommunista vélemé­nye szerint »szigorúak« ezek a határozatok, és ezt jónak tartják. Akik nem akarnak tenni, azok le fognak morzso­lódni, de a tevékeny, kezde­ményező KISZ-tagok — ők vannak többen — valóban bi­zonyíthatnak. — Itt az üzemben mi a fő beszédtéma? — A munkaidő kihasználá­sáról, a jó munkáról esik a legtöbb szó. örülünk, hogy ez a KISZ-es feladat is. Észre­vehető, hogy máris »jobban állunk«, több idő jut mun­káira a nyolc órából. Bár ez természetes lenne, mégis eredmény. Bányán, a községi aLapszerveaetben a sporttal foglalkoztunk a legtöbbet. Én erről szóltam a kongresszu­son. Társaim is remélik, hogy nemcsak a határozatban sze­repel majd a sport támoga­tása. hanem a szakszervezet, a tanácsok — talán mondhat­nám, hogy mindenki — meg­felelő részt vállalnak a tö­megsport fellendítéséből. — Hogyan lehet majd a legjobban ismertetni, tudato­sítani a határozatokat? — Ha a régebbi dolgokra gondolok, vagy az élmpnybe­vlssza,. javasol­számolókat idézem mindenképpen azt nám az a’apszervezeteknek és a vitaköröknek, hogy a ha­tározatok feldolgozásakor ne csak az írott anyagra támasz­kodjanak. Keressenek gyakor­lati példákat — akár a saját gondjaik közül, és alkalmaz­zák rájuk a határozatot. Sok jó ötlet származik ebből, és az ismerkedéssel egyidőben, meg lehet kezdeni a végre­hajtást. — A kongresszus segített-e abban, hogy a fiatalok mun­káját, tetteit jobban elismer­jék? — Ná’unk több beszélgetés során tapasztalhattuk, hogy a vállalat vezetősége ismeri a határozatokat, tud a mun­kánkról, számít a KISZ-re. »Lent« az üzemben a munka­társaim — igaz, legtöbbjük szintén fiatal — érdeklődnek elsősorban. Bányán, ahogy hazaértem a kongresszusról — este 9-koc — rögtönzött él­ménybeszámolót kellett tarta­nom. — Végül egy személyes kér­dés: irígylik-e azért, mert kongresszusi küldött volt? — Az alapszervezetben min­denki űgv vélekedik, hogy az én küldetésem az alapszerve- zet jó munkájának elismeré­se is. De — azt hiszem — azért egv kicsit irigyelek. Ez nem hiba, mert ha nem én jutottam volna el a kongresz- szusra, én is irigyelném a tár­samat. Persze nem »rossz irigységgel«. L. P. Automatizált növényház A Kaposvári Városgazdál­kodási Vállalat 3123 négyzet­méter alapterületű növényhá­zat épített a Füredi úton NDK-típusterv alapján. A Gorkij utcai Tégi telepet -a MÁV részére kisajátították, ezért volt szükség az új nö­vényház építésére. Ez öt ka- tasztrális hold tartalékterület felhasználásával készült. A teljes beruházás 14 millió fo­rint. A növényház és a hat- ,-vánszemélyes ebédlő és für­dő alapozási költségeit a vasúttól kapott kisajátítási költségből fedezték. Az éoít- kezés tavasszal kezdődött meg. A kivitelezésben a DÉ- DÁSZ kivételével egyetlen idegen vállalat sem vett részt, minden szakmunkát a válla­lat végzett. A növényház a i legmodernebbek közé tarto­zik automatizál fűtésberen- dézicsável. Itt oldal- és tető­fűtést, illetve az egyes ma­gasabb hőigényű fajtáknál ta­lajfűtést is alkalmaznak majd. Szélerő és espesepp hatására nyílnak és záródnak a hatal­mas üvegtáblák. Szeptember tizenötödikén próbafűtést tart a vállalat. Három napig üzemeltetik a nagy teljesítményű kazánt, mely a növényházat és a szo­ciális épületeket fogja fűte­ni. Beszabályozzák az auto- mati'kákat és kijavítják az esetleges tömítési hibákat. Az első növény szegfű lesz. a vállalat már 10 000 palántát meg is vásárolt. Ezenkívül még sokfélé vágott és nyári virágnak való palántát nevel­nek. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom