Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-05 / 184. szám

Gyárak és iskolák Fél megye egy rendelőben feszített munkával járó inge­rültséget azonban hazaviszi. Mindhárom szemorvos csa­ládanya. Egyelőre csak részmegoldás van. A legkézenfekvőbb az lenne, ha több szemész dol­gozna az osztályon. Csakhogy nincs több. A kórháziakkal együtt hatan vannak Kapos­váron — időnként a kórházat is ki kell segítenie a rendelő- intézetnek. — Nem mennek szemész­nek a fiatalok — ez volt a véleménye dr. Varga Leven­tének, a megyei tanács osz­tályvezető főorvosának és dr. Csitári László rendelőintézeti igazgatónak. Hogy miért nép­szerűtlen ez a szak? Erre nem tudtak választ adni. — Annyi bizonyos: nem várhatunk arra, hogy majd csak jelentkezik valaki. Még olyan lehetőségünk sincs, hogy más megyéből hozzunk. A szemészhiány országos gond. ösztöndíjjal esetleg le­het a megyéhez kötni egyete­mistákat, erre vannak már próbálkozások, de csupán né­hány év múlva érik be a gyümölcse. Nagyatádon, az új kórházban lesz szemészor­vos, a megye egy részét el tudja látni. Jók a tapasztala­taink az üzemorvosi ellátás­sal. Kaposváron három gyár­ban van szemészeti rendelés. Orvosaink mennek ki. nem a betegek jönnek a zsúfolt ren­delőintézetbe — mondta dr. Csitári László. — Meg kell oldani a gyermekszemészeti rendelést. Különböző szűrő- vizsgálatokat is végzünk. A megelőzés nagyon fontos, azonban erre más módot kell találni, mert itt növeli a zsú­foltságot. A zsúfoltság lassan enyhül. Ha türelmesebbek a betegek, ha nincs morgás, ide­gesség az ajtó előtt, akkor az orvosok nyugodtalbb légkör­ben végzik a munkájukat. És ez a betegeknek se mindegy. Simon Márta Műkincsek Mexikóból A Szépművészeti Múzeumban »Műkincsek Mexikóból-« című kiállítás nyílt. Az olmék, az azték, a tolmék, a maja kul­túra emlékeit és az új spanyol művészet alkotásait mutatják be. A legrégebbi tárgyak i. e. 11 ezer évvel készültek, a leg­újabbak pedig Siqueiros, Diego, Rivera és iOrozco alkotásai is megtekinthetők. Képünkön: Ehecatl, a szél istene. Keresik a krimit Könyvpavilon A felszabadulást követő évektől kölcsönös ba­rátság fűzi egymáshoz őket. A gyárakban dolgozók fiai minden idegszálukkal ar­ra törekszenek, hogy meghó­dítsák a tudás birodalmát, a kétkezd munkások pedig a munka mellé a tudást is meg akarják szerzni, hogy ők se maradjanak el fiaiktól. így hát a gyár és az iskola szo­rosan összetartozik. Ez az együvé tartozás egyben jelké­pezi társadalmi rendünket is — csak az boldogulhat benne, aki dolgozik, aki tanul. Az iskolák társadalmi kap­csolatairól szólva elég csak az »Egy üzem — egy iskola« mozgalomra utalni, vagy arra a néhány éve oly divatos kapcsolatteremtésre, amikor a »Televíziót minden tanyai iskolának!« jelszót tették ma­gukévá a szocialista brigádok. A kapcsolatteremtésnek már eddig is számos változa­ta vált ismertté, de hogy mindig újabb és újabb meg­oldásokat kerestek és keres­nek ma is, annak a mindig változó és alakuló élet az oka. Meg a szülői szeretet, a gondoskodás, a törődés saját fiainkkal, lányainkkal. Mert ugyebár azt senki sem kíván­ja letagadni, hogy akik az is­kolák segítségére sietnek, azok mások gyerekeiben is a sajátjukéra gondolnak. Joggal beszélhetünk az is­kolák és a gyárak más kap­csolatáról is, hiszen a dolgo­zók általános iskoláiban sze­rezték meg a meglett mun­kásemberek azokat az alap- műveltségről szóló végbizo­nyítványokat, amelyekre an­nak idején nem jutott idő. A munkához való jogot éppen úgy a mi társadalmi redsze- rünk teremtette meg, mint a tanuláshoz való jogot. És az Az úttörőmozgalom meg­alakulásának 30. évfordulóját köszöntve a csillebérci nagy­táborban az úttörő népművé­szek jubileumi szaktáborát rendezik meg augusztus 16 és 27 között. A táborba az or­szág valamennyi táján mű­ködő, a népművészet eleven hagyományait folytató gyer­mekközösség, szakkör, őrs, raj, öntevékeny művészeti csoport csaknem ezer tagja érkezik: táncosok, muzsiku­sok, kézimunkázók, fafaragók, honismereti kutatók és még sok más érdekes népművé­szeti ág művelői. A táborban a szakvezető-pedagógusok, a társadalmi aktívák mellett ott lesznek a fiatal népművészek stúdiójának tagjai, az élő népművészet kiállításról is­mert játékkészítők, különle­ges mesterségek tudói, továb­bá a Sebő együttes, az or- ízágszerte híres cigándi, sze­gedi gyerekegyüttes vezetői és sokan mások. elmúlt harminc év azt bizo­nyította: a gyárak munkásai éppen úgy éltek ezzel a jog­gal, mint az iskolák tanulói, nevelői, akik szoros kapcsola­tot alakítottak ki skimos gyá­ri kollektívával. Milyen szoros ez a kapcso­lat? Példákat minden város­ból, csaknem minden község­ből sorolhatnánk, s a kapcso­latok erejének egyetlen fok­mérője van. Ez pedig az em­berség, a szeretet, a segíteni akarás. Vannak iskolák, ahol szer­ződésben rögzítették az együttműködés formáit. A jo­gokat éppúgy, mint a köteles­ségeket. Vannak iskolák, ahol a szóbeli megállapodás a rendszeres vagy éppen alka­lomszerű találkozások alapja. Több városunkban ma már társadalmi ügy a gyárak és az iskolák kapcsolata. És egyre többen úgy ítélik meg, hogy az »Egy üzem — egy iskola« mozgalom felett már kissé el­járt az idő, áttérnek egy sok­kal szorosabb és eredménye­sebb kapcsolat kialakítására: az egy osztály, egy úttörőraj és egy szocialista brigád ba­ráti összefogására. Ez sokkal közvetlenebb, emberibb, és sokkal jobban kifejezi azt a törekvést, amelyről napjaink­ban szó van. Nem az üzem­vezető .és az iskolaigazgató kapcsolatán alapszik ez a ba­rátság — bár ebben az eset­ben ez is nélkülözhetetlen! —, hanem a munkások és a diákok egymást megbecsülő összefogásán, s így telítődik valódi közösségi, politikai tar­talommal is. És mit tanulhatnak a diá­kok a brigádok tagjaitól? Mindenekelőtt megismerked­hetnek a termelőmunkával, felhasználhatják a látottakat, esetleges tapasztalataikat a 1 Délelőttönként a tábor la­kói szakfoglalkozásokon vesz­nek részt. A délutáni portyák, események is kapcsolódnak a tábor szakjellegéhez; a sport- versenyeken, népi sportjáté­kokon mérik össze erejüket a fiatalok, az akadályversenyen a mese-mitológia akadályait küzdik le. Augusztus 18-án a városnézés egyik programja­ként megtekintik a Néprajzi Múzeumot is. Szélesre tárják a tábor ka­puit augusztus 21 és 25 kö­zött. Az alkotmánynap ki­emelkedő eseménye a kenyér­ünnepi karnevál lesz a főté­ren. Augusztus 25-én a tábori munka összefoglalásaként vá­sárt rendeznek: minden cso­port egy maga felállította sá­torban állítja ki portékáját, a játszók, dalosok, táncosok a vásár vidám forgatagában mutatják be produkcióikat. A tábor programjaira meghívják az ország kiváló művészeit, néprajztudósait, népművé­szeit. pályaválasztáskor, és megfe­lelő tudást szerezhetnek a pályára nevelés kérdéseiből. Ez a »gyakorlati oktatás« nemcsak a tanulók, hanem a nevelőtestület érdeke is. A fiatalok észre sem veszik, és megismerkednek későbbi munkahelyükkel. Még akkor is, ha történetesen tovább ta­nulnak, és mint végzett szak­emberek mennek »vissza« majd valamelyik üzembe. A szocialista brigádok javá­ra azonban nemcsak az isko­lák és az ott tanuló diákok patronálása írandó, hanem az a segítő szándékú építő- munka is, amelynek kereté­ben például sokfelé bitume­nes sportpályák épülnek. Az ő segítségük nélkül szegé­nyebbek volnánk jó néhány óvodával is. Mi történik ott. ahol törté­netesen nincs gyár? — kér­dezhetné az olvasó. Ott a tsz-ek szocialista brigádjai sietnek a tanulók segítésére. A mint a közművelődés terén is egyre jobban hódít a kiscsoportos foglalkozás, a klubszerű ta­nácskozások, előadások rend­szere, úgy a gyárak és az is­kolák kapcsolatában is ez a forma terjed a legjobban. A brigádtagok, osztályok vagy éppen úttörőrajok tagjaival keresnek és alakítanak ki megfelelő barátságot. Ez a baráti összefogás a jövőben még inkább elősegítheti a munkára nevelést, a brigád­tagoknak pedig megfelelő alapot nyújthat, hogy akik még nem rendelkeznek a 8 általános iskolai végzettség­gel, bátran nekivágjanak az iskolának, amely értük van, és amelyet ők szívvel-lélekkel, munkával támogatnak. Tehát gazdagabb lett az idei nyár azoknak is, akik nem utazhattak —' Vágy csak na­gyon rövid időre — vidékre, üdülni. A színek, melyek újak a nyári napközi palettáján, azonban nem zárják ki an­nak szükségességét, hogy Ka­posváron is, mint több város­ban, méltó elhelyezést kapjon a nyári napközi. Az iskolák is ezt tartják egyedül célraveze­tőnek: minden más intézkedés csupán félmegoldásnak lát­szik. A nyári napköri gondba nemcsak a város gazdáinak a gondja, és nem is csak az is­koláké, illetve a pedagóguso­ké, hanem a szülőké is. Az ő gondjuk, hogy gyerekeik a tízhónapi tanulás után kipi­henhessék magukat. Tudom, a szabadságukból nem sokra te­lik, legalábbis hatvan napra nem. De arról is meggyőződ­tem, hogy több gyerek — ki merem mondani — fölöslege­sen tölti a vakációt a nyári napközikben. Több helyen van otthon hozzátartozó, akire rá lehetne bízni a gyereket, de talán kényelmesebb a gondot megosztani az iskolával. Csak azt tévesztik szem elől az ilyen szülők, ami a legfonto­sabb: a gyerek érdeke. A gyerekek érdeke: társa­dalmi ügy is. Az üzemek, szo­cialista brigádok útján talán úgy is kifejeződhetne ez, ahogy a nagyszabású óvoda- építő program során, összefo­gással talán megépíthető len­ne a kívánt központi nyári napközis tábor is. Az utóbbi négy évben a Szovjetunió különböző váro­saiban 600 nemzetközi szako­sított kiállításon mutatták be a világ legújabb tudományos és műszaki vívmányait. E ki­állításokon mintegy 12 ezer külföldi cég és szervezet vett részt, s a kiállított tárgyakkal mintegy 22 millió látogató is­merkedett meg. A tervek szerint az 1976— 80 évek időszakában, a Szov­Tavaly hat perc Jutott egy betegre a megyei rende­lőintézet szemészeti osztályán. A hat perc az idei első fél­évben 5,6-ra csökkent. Ez az átlag. Akinek súlyosabb, ne­hezebben megállapítható a betegsége, azzal többet fog­lalkozik az orvos. Mások csu­pán ellenőrző vizsgálatra jön­nek, ez még öt percet sem vesz igénybe. Ám akik csak egyszer is várakoztak szem­üvegreceptre vagy vizsgálat­ra, azok a megmondhatói, hogy mennyi időbe telik be­jutni az ajtó mögé. »Csak egy aláírás kellene« — mondja a szűk folyosón tolongó, ami­kor egy pillanatra kinyílik az ajtó. Valóban. Csakhogy raj­ta kívül még harminc em­bernek kellene. Az orvos pe­dig nem ír alá vizsgálat nél­kül. így azután úgy látszik: a fehér ajtó válaszfalként áll a türelmetlen betegek és a naponta száz-százötven em­bert ellátó szemészek közé. Három orvos dolgozik a szemészeten, délelőtt kettő, délután egy. Hozzájuk tarto­zik Kaposvár, a járás, Nagy­atád és a nagyatádi járás, Barcs és a barcsi járás. Sió­fokon és Marcaliban viszony­lag kis óraszámban rendel szemorvos. A kaposváriak hárman látják el a fél me- | gyét. Azonban még ez sem I egészen pontos kép, mert ahogy dr. Rehák Ágnes főor­vos mondta, betegeik egy ré­sze nein is hozzájuk tartozik. De ha már beutazott valaki például Tabrói, akkor nem küldik vissza. Napi hat órában rendelnek, gyakran tovább. Ennek e’le- nére előfordul, hogy délután azt kell mondani, lejárt a rendelési idő, tessék holnap jönni... Ez általában felzú­dulást vált ki. Ki az, aki még egyszer szívesen áll be a sor­ba? Pedig az ajtó mögöttiek nem tehetnek errőL — Aki vár, az ideges. Sok mindent nem tudnak és saj­nos nem akarnak megérteni az emberek. Például azt, hogy nem kell az ajtóban tapos­niuk egymást, mert nem jut­nák be hamarabb, mint ha fegyelmezetten várnak. Azért osztunk számokat, hogy érke­zési sorrendben hívjuk be a betegeket — mondja dr. Ka- szásné Matheisz Mária. — So­kan soron kívül jönnek be. Kiírtuk az ajtó mellé, hogy a kisgyerekeket, a balesetet szenvedett dolgozókat, a táp­pénzeseket soron kívül látjuk el. Mégis sokan azt feltétele­zik rólunk, hogy az ismerő­seinket szólítgatjuk be a vá­rakozók előtt. — Sajnos egyre több gye­reket hoznak hozzánk — veszi át a szót a főorvosasszony. — Volt már példa rá, hogy hat­hét is állt itt egyszerre. Sok anyuka nem hajlandó elhin­ni, hogy hiába élvez a gye­rek soronkívüliséget, előtte már várakozik néhány kicsi. A Zsúfoltság kellemet­len helyzeteket szül. Meg­esett, hogy a feldühödött be­teg elszaladt panaszt tenni, mert úgy vélte, igazságtalan­ság érte. Vizsgálat követke­zett, s ez nem javította az orvos hangulatát. Márpedig egy szemész nem lehet ide­ges. Még akkor sem, ha való­ban az. A beteg nem érezheti meg, hogy a doktornő, aki esetleg már a hatvanadik vizsgálatnál tart. fáradt. Dél­után kettőkor jártam a sze­mészeten, a naplóba akkor jegyezték be a százharmadik beteget. Ha a megfeszített munkát különböző összetűzé­sek tarkítják, az orvosnők táskájából is előkerül az ideg­csillapító ... A doktornő a munkahelyén nem ideges. A jetunióban 17 nemzetközi ágazati kiállítás megrendezé­sére kerül sor. Többek között a vasúti szállítás, a háztartási és mezőgazdasági gépek, vegy­ipari és autószerviz-berende­zések bemutatóira kerül sor. Az 1976. évi kiállításokon töb­bek között a radiofizikai ku­tatások eszközeivel, a robo­tokkal, manipulátorokkal és automatákkal ismerkedhetnek meg a látogatók. Igazán forgalmas helyen áll. Aki a mólóra igyekszik, aki hajóról száll, aki a sza­badtári moziba indul —egy­aránt »belebotlik«. Mellette céllövölde az .egyik oldalon, portrékarikaturista a mási­kon, mögötte gyümölcsösbódé. — Elsőre megmondom: ki akar vásárolni, s ki az, aki csak barátkozik a könyvekkel, illetve nézelődik — mondja Papp Lajosné, aki egy sze­mélyben eladó és boltvezető ebben a siófoki könyvpavi­lonban. — Az olvasnivalókkal barátkozóknak én magam is kínálok, s felhívom a figyel­met egyes könyvekre. Persze, előbb az ízlésüket kell kipu­hatolnom. Állandóan jönnek. Kérdez­nek magyarul, németül” ola­szul. Pappné érti a németet, s máris nyújtja a kért autó­térképet, s ajánl még három másik fajtát is. — Nagy a forgalom — mo­solyog csak a szemével. — Jellemzőnek tartom, hogy májusban huszonötezer forint értékű könyv talált gazdára, júniusban huszonhétezer, jú­liusban már nyolcvanötezer. Űjra és újra »feltölti« a pavilont áruval az ipartelep­hez épült ellátóközpont. S nemcsak magyar nyelvű kiad­ványokkal, hanem német és orosz szövegű könyvekkel is. Böngészem a kötetek címét, míg beszélgetőtársam képesla­pot, bélyeget ad el._ Van itt minden műfajú, témájú kiad­vány! Nyelvkönyvek. Nagy Orosz—magyar szótár és an­gol lecketár kezdőknek. Úti­könyvek, a legszebb Fábián Ferenc Párizstól Korzikáig című, sok fotóval illusztrált útirajza. Ennél is szebbek azonban a Louvre kincseit be­mutató kötetek, vagy a Kö­zépkori orosz festészet című könyv. Aki a biológiát ked­veli, az az Uránia Növény­világát tanulmányozhatja. Legbővebb a választék szép­irodalomból. Kapósak az Európa Zsebkönyvek. — Mit keresnek a nyaraló­vendégek leginkább? — Krimit — feleli Papp Lajosné. — Ez érthető. A für­dés szüneteiben ezek a »köny- nyű olvasmányok« a legszp- rakoztatóbbak. Sajnos már jú­niusban elfogyott a nagyobb részük, így hiába is kérnek a kedves vásárlók. »Igaza bizonyításául« egy­más után hárman kémek bűnügyi regényt. Az eladó ka­landos történelmi regényeket és fantasztikus könyveket ajánl helyettük. Első éve csinálja ezt a munkát, igazán helytáll, hi­szen reggel fél kilenctől este fél kilencig ott található a pa­vilonban. — Nincs szívem becsukni, amíg egyetlen ember is áll­dogál a bolt előtt. A szabad­téri moziban nyolckor kezdő­dik az előadás, hát jönnek, nézelődnek, válogatnak a könyvek között addig is. Közben fölfedezek egy Kör­kép 75 antológiát. Érdemes te­hát nézelődni ezeken a sze­zonális könyvárusítóhelyeken, hisz,en olyan könyveket is le­het találni, amelyek a »nagy könvesboltokban« már hiány­cikkeknek számítanak. L. L. P. Z. Színek és hónapok A nyári napközik ismétlő­dő refrénje: hogyan lehetne gazdaságosabbá tenni azok­nak a tanulóknak a vakáció­ját, akik több-kevesebb időt a napköziben töltenek Ka­posváron. A múlt év tanul­ságán okulva ezen a nyáron a gyerekeket iskolánként he­lyezték el, szemben a tavalyi központi nyári napközivel. Tavaly is és most is mintegy kétszáz gyereket érintő gond a megyeszékhelyen, hogy mi­vel töltik a hatvan nap na­gyobb hányadát. A központi nyári napközi a múlt évben a város legzsúfoltabban la­kott részén, a Krónusz álta­lános iskolában működött. Ott, ahol talán a legmos bo- hábbak a pihenést, szórako­zást nyújtó lehetőségek. Kőfa­lak közé zártan ennyi gyerek­kel a legleleményesebb peda­gógus sem művelhetett cso­dát. A napközi vezetésében még az is nehézséget okozott, hogy a beosztott nevelők a gyere­kek csekély hányadát ismer­ték, azokat, akikkel a közös J munkahely, az iskola alakítot­ta ki a kapcsolatot. Azután kétnaponta váltották egymást a pedagógusok, akikre olyan feladatot bíztak, aminek megfelelni — nem túlzás — szinte képtelenség. A tárgyi feltételeket nem a vakációhoz szabták, hanem elsősorban az oktatáshoz; a város művelő­dési intézményeinek a be­kapcsolása sem képes min­dent megoldani. Hiszen ami leginkább kellene ezeknek a gyerekeknek, az főleg a ter­mészetben. található, illetve ott alkotható meg a vakáció­zó tanulók igényei alapján. Az idei nyári tapasztalatok jobbak a tavalyinál, mert az iskolák külön-külön a maguk húsz-harminc gyerekével még csak bírnak, és hasznosítható programmal színesíti a vaká­ciót az ifjúsági és úttörő mű­velődési központ is. Az isko­lákban a művelődési központ Vidám nyár című ajánlófü­zetét tekintik iránymutatónak a gyerekek foglalkoztatásához. Úttörő népművészek jubileumi szaktábora H. B. Nemzetközi kiállítások I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom