Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-29 / 204. szám

Készülnek a kiállításra Eredményes szakasz volt A közösségek többlete Fejlődő háztáji T agadhatatlan, hogy a szocialista munkaver- seny-mozgalom ered­ményeit leginkább szembetű­nően úgy érzékeltethetnénk, ha »forintban kifejezve« ír­nánk le. Nyilván nagyon ma­gas szám jönne ki. Csakhogy ez a dolgozók tízezreit érintő munkaszervezés nemcsak a forintokat célozza. Elég a hármas jelszóra gondolni. Így az sem meglepő, hogy a szakszervezetek megyei elnök­sége legutóbbi ülése elé ter­jesztett jelentés — A szocia­lista versenymozgalom hely­zete Somogy megyében. A kongresszusi és felszabadulá­si munkaverseny második szakaszának tapasztalatai címmel — nem beszélt össze­sített eredményről. Jó és rossz példákat sorolt, a lehetősége­ket említette meg, s a követ­kező időszakról szólva hang­súlyozta: az V. ötéves tervhez kapcsolódó felajánlásokat el­sősorban a kiemelt gazdaság- politikai célokkal összhangban kell megjelölni. A versenymozgalom fejlő­désének különösen eredmé­nyes szakasza volt a kong­resszusi és felszabadulási ver­seny 1974—75-iben. Sok új vo­nással gazdagodott ebben az időszakban a mozgalom. Pél­dául jelentős számban kap­csolódtak be a versenybe a műszakiak, az alkalmazottak, akiknek — nem egyszer ön­hibájukon kívüli — passzivi­tásukról korábban mi is több­ször írtunk. Hogy a szocialis­ta munkaverseny most már a teljes termelési folyamatot gazdagítja, többek között azt is eredményezte, hogy szoro­sabb lett a kapcsolat a bri- bádok és a műszakiak, a ve­zetők között. Növekedett a szocialista címet elnyert bri­gádok száma: két évvel ez­előtt 1831 brigád több mint 22 ezer taggal, 1975-ben 2073 brigád csaknem 25 ezer tag­gal nyerte el a szocialista cím különböző fokozatait. A jobb szervezés, a körül­tekintőbb irányítás és veze­tés, a felügyeleti szervek eredményesebb munkája hoz­ta meg a sikereket. Az elmúlt időszakban a verseny irányí­tásában, szervezésében egy­értelműbben érvényesül a gazdasági vezetők szerepe, felelőssége, s ez az irányító tevékenység egyre több válla­latnál, üzemnél o vezetői munka fontos része lett. A munkaverseny megyei szintű irányításával foglalko­zók azonban azt is tapasztal­ták, hogy gyakran még min­dig elsősorban a szakszerve­zeti szervektől várják a kez­deményezéseket. A Kaposvá­ri Bútoripari Vállalatnál pe­dig — a gazdasági vezetés »leterheltségére« hivatkozva — elhanyagolják a verseny szervezését, így itt szocialista munkaversenyröl gyakorlati­lag nem is lehet beszélni. Az eg3’mással szoros mun­kakapcsolatban levő vállala­tok közötti versenyt, az együttműködést fejleszthetik a szocialista szerződések. Bár erre már találhatunk jó pél­dákat, még csak kezdeti ered­mények vannak. Ezek között a kaposvári lakásépítkezések­ben résztvevők nemrég meg­kötött szerződést kell megem­líteni. A vensenymozgalom sikerei­nek fő forrásai a közösségek. A brigádok, műhelyek, üzem­egységek, sőt egész vállalatok közösségei. Növekedett a ki­váló dolgozó címet elnyertek száma is, annak ellenére, hogy — a tapasztalatok sze­rint — az egyéni versenyfor­mák még nem érik el a kí­vánt szintet: kevesen tesznek egyéni felajánlásokat. Sok he­lyen nincsen kidolgozva e kitüntetés feltételrendszere, s lényegében »sorössági alapon* adják. Nem nehéz elképzelni, hogy az ilyen megoldásnak nemhogy ösztönző hatása nin­csen, hanem egyenesen el­ijeszti a dolgozókat az egyéni versenybe való benevezéstől, a felajánlások megtételétől... A kongresszusi munka­verseny célkitűzéseinek megfelelően: hangsú­lyozottan nagy szerepük van a lcomplex brigádoknak. Egy- egy meghatározott feladat megoldására több ilyen létre­jött a Kőolajvezeték-építő Vállalatnál, a Kaposvári Vil­lamossági Gyárban, a Volán­nál, az Egyesült Izzóban. Az V. ötéves tervidőszakra megfogalmazott vállalati cé­lok elérése feszítettebb mun­kát, jobban szervezett és mi­nőségileg igényesebb tevé­kenységet kíván minden kö­zösségtől, minden dolgozótól. E feladatok teljesítése érde­kében tovább kell fejleszteni a szocialista munkaversenyt is. Csak példaként említj üli: a vállalatok vezetése tűzzön ki középtávú versenycélokat; indítsanak mozgalmat az V. ötéves terv teljesítéséért. Sok terület kínálkozik a versenyre. Az iparban a jó minőségű termékek arányá­nak növelése, a takarékosság; az építőiparban a munka szervezettségének növelése, a korszerű építési eljárások el­terjesztése, a mezőgazdaság­ban a lakosság jobb ellátása, az export fokozása érdekében a zöldség- és gyümölcster­mesztés, valamint a hús- és tejtermelés növelése; a közle­kedésben a szállítóeszközök jobb kihasználása, a bizton­ságos és balesetmentes közle­kedés; a kereskedelemben a vásárlók udvarias, kulturált kiszolgálása, a gyorsabb mun­ka N yilván csak reális fel­adatokat lehet megol­dani. Ezen a körön be­lül azonban minden közösség rendelkezik azzal a többlettel, ami sikert eredményezhet. Mészáros Attila Nagy várakozás előzi meg a kistermelőik négy megyére szóló kaposvári élőállat- és gépkiállítását. Hogy ez nem­csak feltételezés, kiderült azokból a véleményekből, mélyeket három község ház­táji állattartóitól hallottunk. A göllei Vas Lajos leginkább az árverést várja. — Holstein fajtát szeret­nék venni, olyat, amelyik­ben tapintható borjú van. Az egyik szovjet állami gazdaság­ban láttam először ezt a faj­tát. (Vas Lajost a tsz küldte a Szovjetunióba, jó munkája jutalmául.) Nem kellett sok hogy kedvet kapjak hozzá; nem mindegy, hogy milyen állatot etet az ember. Most is olyat szeretnék, amelyik nem marad el a már meglevő ket­tőtől. A 18—20 literes napi teljesítmény engem már ki­elégít. A meglevő két állat — a borjúelválasztás után — 5— 600 liter tejet ad majd ha­vonta. A beszélgetésnél jelen levő Zsiga Lajos főállattenyésztő itt megjegyezte, hogy a ház­táji állattartás eredményessé­gének egyik fő oka: a kis­gazda bátran szelektál. Szá­mára nem az a lényeges, há­rom vagy négy állata van-e, hanem hogy mennyi a havi vagy évi tejtermelés. — A háztáji állattartókat nem egyszer éri olyan vád, hogy nem számolják, milyen drágáin vagy olcsón termel­nek. .. — Én annyit adok nékik, amit vissza is kapók — így a házigazda. — Most például próbaképpen vettem egy má­zsa tejelőtápot. Három napja adom, de már meglátszik az eredmény a fejősnél. A fejes még ma is a legnehezebb munka. Kapható ugyan a HTF 01-es. Ezt azonban túl drágának tartom, és már nem is elég korszerű. Jó volna, ha most a kiállításon láthat­nánk valami újabb típust. Ha ugyanis meglesz a har­madik vagy talán negyedik tehén, vennem kell egyet, mert kézzel nem győzöm. — Épp a háztáji állattar­Ifjúsági parlamentek előtt A Minisztertanács, az Álla­mi Ifjúsági Bizottság, a mi­nisztériumok és az országos hatáskörű szervek határozatai alapján az idén újból ifjúsági parlamenteket tartanak, s eze­ken az előző parlamentek óta eltelt időszak munkáját érté­kelik. Ezekben a napokban Somogybán is készülnek az ifjúsági parlamentek megren­dezésére. Fórum — évente A nagybajomi Lenin Terme­lőszövetkezet fiataljai előnyös helyzetben vannak: sorsukat, munkájukat nagy figyelemmel kísérik a szövetkezet vezetői. Érthető, hiszen itt nagy a ter­melőmunkában, az irányítás­ban részt vevő fiatalok száma. Ezért is határozták úgy, hogy évente tartanak ifjúsági parla­menteket. Az 1974-es ifjúsági parlament után egy évvel, 1975 júniusában rendeztek másodszor fórumot, s az idén májusban újból összeültek a vezetők, a fiatalok, hogy meg­beszéljék a gondokat és a fel­adatokat Milyen problémák szóvá té­telét várják a nagybajomiak? Bár évente értékelik az ifjú­sági törvény végrehajtásáról szóló intézkedési terv végre­hajtását, mégis számítanak »nagy« témákra. Ilyen a lakás, még ha a termelőszövetkezet elöl jár is a pályakezdők ott­honhoz segítésében. Nagyba­jomban is érvényesül a mon­dás: a sok sem elég — leg­alább is a lakásból. Ezenkívül — természetesen — a terme­lőmunkával, a munkaszerve­zéssel kapcsolatos véleménye­ket is várják. * A KISZ-titkártól hallottuk: napirendre kerül az ifjúsági szervezet munkája is. Az első parlamenten javasolták a Tervszerű, felkészülés Az Országos Takarékpénztár kaposvári dolgozóinak ötven százaléka fiatal. (A megyei arány: a dolgozók 43 százalé­ka harminc éven aluli.) Itt is, épp úgy, mint Nagybajomban, nagy figyelemmel kísérik a vezetők a fiatalok munkáját. Ütemtervet készítettek a me­gyei szintű parlament előké­szítésére, s augusztus 24-e és szeptember 17-e között vala­mennyi fióknál, illetve osztá­lyon »mini« ifjúsági parla­menteket tartanak, a munka- értekezletekkel együtt. A szű- kebb környezetben előkerülő problémák mellett itt azok a javaslatok is elhangzanak, amelyeket majd az október 16-i igazgatósági fórumon mond el képviselőjük. Több fiatal akar továbbta­nulni, s a felvételire való felkészüléshez szeretnének se­gítséget kérni. Ez az egyetlen KISZ-csoport, illetve a KISZ- szervezet megalakítását. És ott van a KISZ-klub ügye. Fontos téma az ingázó fiatalok hely­zete is. Több környező telepü­lésről járnak ide dolgozni har- * nagyobb gondjuk itt a fiata­loknak. Mégpedig azért, mert a vezetők rendszeresen értéke­lik az ifjúsági törvény végre­hajtását, a pártvezetőség fi­gyelemmel kíséri munkájukat. tók szokták említeni a gépi fejés hátrányait. — Azok vitathatatlanul meg is van naiv, csakhogy megfelelő utócsepegtetéssel a gépesítés mellett is megőriz­hetők a kézi fejés előnyei. Egy éve vágtam bele komo­lyabban. Azóta a tenyésztői kedvem csak nőtt, a tsz min­taszerű támogatása és az egy­re ösztönzőbb felvásárlási árak nyomán! Bonnyán a tsz fűrészüze­mében találkoztunk a 27 éves Borbély Józseffel, aki — mint kiderült — »egyedülálló jelenség«. — Mindig volt otthon jó­szág. Csakhogy egy idő után apám már nem bírta, így én vettem át. Sajnos, Bonnya- pusztán, ahol lakom, nincs még egy fiatal, aki vállalná a háztáji többletmunkáját. — És maga miiért csinálja? — Mert két gyerekem van, mert képtelen vagyok félórai tétlenségre, és mert szeretem az állatokat Értek is hoz­zájuk. Megtudtam, hogy Borbély József állattenyésztő szak­munkás, öt évig szakképzett­ségének megfelelően dolgozott egy tsz szarvasmarha-telepén. —1 Eddig bikahizlalással foglalkoztam — mondta. — Tavaly például négyet adtam le, most azonban szeretnék áttérni a tejtermelésre. A számításom így fest: kevesebb takarmány, több munka, ha­vonkénti jövedelem. Most, a kaposvári kiállításon szeret­nék venni két hasasüszőt, olyanokat, amelyeknek évi tejtermelése 4000 liter fölött van. Már kimeszelten várja őket az istálló, amelyet há­rom éve építettem, 24 ezer forintos »beruházással«. — Mi a véleménye arról, hogy nincs a környéken ha­sonlóan cselekvő fiatal? — Ha valaki mindent ké­szen kap, és ez manapság a falusi fiatalok egy részére jellemző, ugyan miért is fog­ná meg a vasvillát. Én el­fogadom a »valamit valami­ért« alapelvet. A törökkoppányi Szabó Istvánt nem találtam otthon. Mégis megtudtam róla sokat — abból, hogy szétnéztem az istálló tájékán. Rend és tisz­taság volt mindenütt. Az Ál­lattenyésztési Felügyelőség szakemberétől tudom: Szabó István egy hasasüszőt visz a kiállításra, melynek kikiáltá­si ára 24 ezer forint lesz. A családtagok elmondták: napok óta tart a készülődés. És nem kis büszkeség, ami­kor a gazda fölvezeti majd Hosszú hetet hagytunk ma­gunk mögött. Nem is szűköl­ködött eseményekben ez a hét — bár sokaknak csak hat — munkanap. Közülük az egyik legnagyobb a kaposváriakat és a környékén lakókat érin­tette: elkészült a Deseda~ völgy háromszáz méteres gát­ja, és így jelenleg már ötki­lométernyi hosszúságban tölti ki a víz a tározó tó medrét. Az új létesítményt dr. Ger~ gely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal el­nöke pénteken avatta föl. Befejeződött az üdülési fő­szezon, s így a különböző tár­sadalmi szervek és mozgal­mak is a kellő részvétel re­ményében hívhatták össze tes- tületeiket. Többek között ülést tartott a KISZ megyei végrehajtó bizottsága, a Ha­zafias Népfront, illetve a Szakszervezetek Megyei Ta- nácásnak elnöksége. Valóságos értekezletsorozat mozgatta meg a pedagóguso­kat, akiknek tulajdonképpen ezzel a héttel hivatalosan és gyakorlatilag is megkezdődött az új tanév. Felügyelői és igazgatói értekezletek, szak­mai tanácskozások, nevelőtes­tületi megbeszélések zajlottak le a héten. — Nincsenek új feladatok, inkább a régieket kell minél magasabb szinten végezni — sokszor elhangzott az ilyen és ehhez hasonló tartalmú felhívás az előadásokban, hozzászólásokban. Sajnos azonban e jogos követelmény érvényesítésének változatla­nul sok helyen gátat szab a makaó» xutvekxtUuy. Igaz, a képesítés nélküli nevelők át­lag hétszázalékos aránya nem katasztrofálisan magas — per­sze, figyelembe véve a kö­rülményeket —, de ez néhány helyre összpontosulva és sú­lyosbítva a kismamák távol- tétével, jó néhány intézmény­ben Okoz alig megoldható nehézségeket. Néhány peda­gógus például most jelentette be, hogy elhagyja a pályát, többen pedig kedvezőbb mun­kakörülményeket találva szüntették meg munkaviszo­nyukat a szünet utolsó heté­ben. Persze, nemcsak értekezle­tek voltak e héten, a terme­lésben is történtek olyan ese­mények, amelyek a krónikás tollára kívánkoznak. Elsősor­ban arról kell szólni, hogy a hosszú hét időjárása mind­végig kedvezett a mezőgazda­sági munlcáknak. A tsz-ek, állami gazdaságok megkezd­hették a silókukorica betaka­rítását — minden bizonnyal gondosan ügyelve a munka jó minőségű elvégzésére. Minde­nütt tudják ugyanis, hogy az aszály miatt több száz vagon takarmány hiányával kell számolni a megyében, és ez fokozott gondosságot követel a silózásban csakúgy, mint például a sarjúszáina betaka­rításában, amelynek ugyan­csak most van az ideje. Balatonboglárról arról kap­tunk hírt, hogy a gazdaságban befejezték a Csabagyöngye szüretelését és megkezdték a I Cardinal szedését. Az ipart és a mezőgazda­ságot egyaránt érintette az a téma, amelyről a megyei ta­nács-vb legutóbbi — keddi — ülésén tárgyalt. Előzmé­nyéről csak annyit, hogy 1972-ben a megyei tanács el­nöke utasítást adott ki, ta­valy pedig a magyei tanács- yb hozott határozatot a vál­lalatok üzem- és munkaszer­vezésének korszerűsítéséről. Ezek végrehajtását a vb most áttekintve megállapította, hogy a legtöbb helyen körül­tekintő intézkedési tervek születtek, és ezek végrehaj­tása során általában jobban kihasználják a gépeket, tech­nikai eszközöket, javult a gyártáselőkészítés; ötletesebb, eredményesebb lett a piacku­tató és kereskedelmi tevé­kenység. Igaz, nem minden vállalatról, gazdaságról mond­ható el ez, de általában sem lehet az elégedettség hangján szólni az előrelépés üteméről és mértékéről. Éppen ezért a vb a felelősség hatékonyabb és következetesebb érvényesítésé­re ágazati beszámoltatást ren­delt el. Ennek megfelelően még az idén — szóbeli előterjesz­tés alapján — részletesen elemzik az ipar és az építő- ipát1 feladatainak teljesítését. A munkaverseny-mozga- lom eredményeit áttekintve a testület megállapította: a fel~ ajánlások a konkrét, mérhető feladatok felé tolódtak el. A mezőgazdasági üzemekben azonban csupán a nagyatádi járás tsz-eiben tapasztalható fejlődés, a megye más terüle­tein csak részlegesen teljesí­tették felajánlásaikat a közös gazdaságok. 1 rail László mine éven aluliak. Az ő rész­vételük azért érdekes, mert a lakóhelyükről hozott tapaszta­latokat is átadják majd. Az eddigi tapasztalatok — mint elmondták — tartalmas vitákat ígérnek. N. 3. az állatot, melynek gondozá­sával olyan sok árát eltöl­tött Bíró Ferenc Gazdagon fizet a silókukorica A szárazság idején aligha gondoltuk volna, hogy ilyen nagyra megnő a silókukorica: a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság tátom- pusztai kerületében 220—230 centiméter magas, jókora csö­vekkel terhes a haragos-zöld takarmánynövény 162 hektá­ron. S a szakemberek most már biztosak abban, hogy a hektáronként tervezett 320 mázsás hozamot jóval felül­múlja a ténylegesen betakarít­ható mennyiség. A pótkocsis vontatók — kilenc traktort ál­lított be szállításra a kerület — alig győzik hordani a fölap­rított eleséget a tábláról. Há­rom, silózóadapterrel fölszerelt SZK—4-es kombájn és egy E—280-as, NDK-gyártmányú silózógép végzi a betakarítást. Ez utóbbinál a maga vontatta pótkocsira kerül az értékes ta­karmány, amit aztán a szarvas­marha-telepnél létesített fel­színi 6ilóra visznek. Az idén először alkalmazzák a fölszecskázott kukorica szál­lításához a D—4K-B traktor­ral vontatott T—088-as pótko­csit. A korábban trágyaszórás­nál használt járművet átala­kították, magasítóval és lehor- dóval egészítették ki. A mun­kába egyelőre kísérletképpen bevont pótkocsi 90 mázsa te­herbírású, s lényegében ebben van nagy előnye: a többi pót­kocsit ugyanis 50 mázsás rako­mánnyal terhelhetik meg. A hét közepén látott beta­karítás azt mutatta, hogy a tátomi kerületben gazdagon fizet a silókukorica. Az okot is megtudtuk: sűrű tőszámmal, a követelménynek megfelelően előkészített talajba és jól meg­választott időpontban vetették. S ehhez jött. — a legjobbkor — az eső. A silózást ugyancsak kitűnően időzítették, az állo­mány értéke most a legna­gyobb. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom