Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-28 / 203. szám
HÉTKÖZNAPJAINK A kutyás fiú HÉT VÉGI Plattensee helyett Balaton Ä hosszú lábú, vörös tyúkok finnyásan forgatják, vagdalják a vajas zsemléket, kifliket, a szalámi- és tortaszeleteket. Láthatóan csömörig unják már a jómódot, de a gyerekek szeretető nem lanyhul a drótkerítés körül. Távoli utcák apróságait is ide csalja a tenyérnyi baromfiudvar. Van, aki kézből kí- nálgatja a csemegét, és a si- mogatással is megpróbálkozik, a tollas népség meg rá- tartian kitér a bizalmaskodás előL A városi gyerekekben is ott él az állatok iránti vonzalom. Ritkán elégíthetik ki az ilyesféle vágyaikat, hát élnek is az alkalommal. Becézgetik a csavargó kismacskát, még a csellengő kutyával is megpróbálkozik a bátrabbja. Ritkaságszámba megy épérzékű gyerekek közt a tudatosan kegyetlenkedő; ahol ez ® hajlam megnyilvánul, magára vessen a gyerek környezete, ha nem figyel az árulkodó jelekre idejében, vagy meggondolatlanul maga is tápot ad a szadizmus kibontakozásának. Mi is megtettük annak idején, hogy kitépdes- tük a pókok lábát meg a legyek és a cserebogarak szárnyát puszta kíváncsiskodás- ból, azután önfeledten, ártatlan közönnyel bámultuk a kaszáló lábakat, meg a szárny nélkül idétlenkedő, tönkrenyomorított lényeket. Nemegyszer szeretgettünk halálra fészekből kiszedett kismadarakat. Ezek az öntudatlan kegyetlenkedések rendre elmaradtak tőlünk, vagy némi korholás is elég volt, hogy szégyenkezve felhagyjunk a játékos állatkínzással. Jó néhány járókelőben keltett viszolygást a napokban egy kisfiú »játszadozása- kutyájával. Sétálni küldték le vele a szép állatot, vagy csak kilopta a saját szakállára, ki tudja? Az is meglehet, högy igazat mondott: a kutya a tulajdona, személyes »használatra- vették neki a szülei, hát azt csinál vele, amit akar. Az okos állat rendre teljesítette a sok esztelen parancsot: szolgált, táncolt, bukfencezett és imádkozott, miközben kisgazdája, kipirulva a kiszolgáltatottság keltette kielégülés mámorában, ordítozva ütötte, rúgta, tépte, eltűréssel szófogadó. Az állat még csak nem is morgott, a beidegzett dresszura béklyójában tűrt, csak két parancs közt próbálkozott meg alázatosan nyüszögve a békítge- tő kéznyalogatással. Eleget hallottuk és olvastuk, hogy az erőszakos cselekményekben bővelkedő tévéműsorok és rémfilmek hatására világszerte szaporodnak az erőszakos cselekmények; gyermekeknél még neurotikus tüneteket is kiválthat a korhatáros filmek megtekintése, és a vértezetlen pszichét ért megrendítő élmény különféle lelki rendellenességeket okozhat. Nem ritka látvány az anyja lábát rugdaló, dü- hodten a szüleire csapdosó apróság sem. Gyakran a szülők biztatják játékos formában csemetéjüket, hogy »dá- dá rossz anyuka, dádá csúnya apuka, hiszen kicsi még, és olyan jól áll neki a mér- gelődés. Gyerekeinket éppen elég káro6 hatás éri, ne adjunk még magunk is lovat a’áj a. A kegyetlenkedő, durva, a társait is kínzó emberpalántára minden gyerekét szerető szülőnek föl kell figyelnie. Ne fogja be szemünket az elfogultság, mert a dádát az aranyos picike boldog kielégüléssel meg is cse- lekszi, azután teszi azt későíbb biztatás nélkül is. Varga Jani, elválhatatlan játszótársam, minden napunkat azzal kezdte, hogy elvert. Hogy mért tűrtem? Máig sem tudom. A gyermeki léleknek számos fura rejtélye van; talán úgy gondoltam, ez együtt jár a barátsággal. Behúztam a nyakam, míg csé- pelte a hátam, és tűrtem egy nyikkanás nélkül. Eszembe se jutott, hogy szóljak erről valakinek, hiszen utána a legszebb egyetértésben játszottunk estig. Nagyon eltángálhatott, mikor végre kitört belőlem a panasz, hogy miért? Mír, Azír! Te leszel a fe- lesigem! Számára ez volt a világ rendje. Az apja mindig azzal kezdte náluk a jó reggelt, hogy bottal kergette körbe az anyját az udvaron. Mihályi Margit A tó térképe 1544-ből Téves haltelepítés Hazánkban jól sikerült betelepítési kísérlet nyomán ma már közismert piaci hal lett a növényevő amur, amely magasabb rendű vízi növényeket fogyasztva tisztítja vizeinket. Ugyanakkor gyors növekedésével, nem zsíros, jó minőségű húsával kedvező a haltenyésztő gazdaságoknak is. A betelepítés munkája azonban alapos szakértelmei és nagy körültekintést igényel. Nem véletlen, hogy hazánkban az eredmények ellenére is fokozott óvatosság tapasztalható, pl. a Balatonnak e halfajjal való betelepítésénél az Egyesült Államokban ugyanis az 1962-ben kezdődött amúrbetelepítósi kísérletek kudarccal végződtek. Az eredeti cél szerint ott a sok oxigént fogyasztó, s így káros hatású, elburjánzó vízi növényeket akarták amurokkal kiirtatni. Kezdetben a Missouri körzetének hatóságai is fölkarolták a kezdeményezést, s így jelentős országrészek édesvizeiben terjedt el ez a biológiai védékezési módszer. Miután azonban előzetes megfontolás nélkül minden vízbe — és bizonyára a kelleténél nagyobb számban — telepítettek amúrt, s hagyták elszaporodni, a halak nemcsak a fölösleges vízi növényeket élték föl, hanem a vizek és vízpartok egész vegetációját elpusztították. Ennek következtében sok helyütt teljesen felborult a vízi »élettér« ökológiai egyensúlya. A jó szándékú beavatkozás tehát kudarcot vallott. Evekkel ezelőtt egy kislengyel városban, Sieradzuban, ismeretlen térképet találtak, amely Magyarországot és Lengyelországot ábrázolja. A Balaton is szerepel a térképen. Lázba hozott ez a hír, s levelet küldtem az ottani múzeum vezetőjének. Meg is kaptam a térkép fényképét. Valóban szerepelt rajta a Balaton — amint a mellékelt fényképen is látható —, de nem ez volt az első ábrázolása a tónak. Alapos vizsgálat kiderítette, hogy a térkép Münster Sebestyén (1489— 1552) kiváló német térképész munkája és 1544-ben jelent meg a Kosmográfia (Világföldrajz) című híres munkájában. Ez a munka, amely nemcsak térképeket, hanem azok részletes leírását is tartalmazza, az akkori földábrázolások legjobbja volt. Balatonunk először nem ezen a térképen jelent meg. 1139-ben egy Dalorto Angelo nevű olasz térképkészítő rajzán jelzi a Dunát, a Rábát és egy kis fekete ponttal, felírás nélkül a Balatont. E korból arab kereskedők rajzain már jobb képek is feltűnnek. Nekem is van hároni olyan fényképem 14. századi térképekről, amelyeket itt járt arab kereskedők készítettek. Ezek később az angol tengerészeti múzeumba kerültek, onnan kaptam meg a képeket. 1406-ban egy Angelo Jacobus nevű, ugyancsak olasz térképrajzoló ábrázolja a tavat, és a nevét is feltünteti, de még így: Balato Lac. Ezután jelent meg a magyar Lázár deák 1525-ből származó, első igazán jó térképe a tóról, a körülötte fekvő községek, várak nevének feltüntetésével. öt tartjuk a magyar térképezés atyjának. Ezután következik Időrendben a Münster-féle térkép, amelyen ott látható Esztergom, Buda, Székesfehérvár latin neve és az egész Dunántúl közepét kitöltve a Balaton lacus — Balaton tó nevű víz rajza. A térképész nem járhatott e tájon, hiszen a kifolyó vizet helytelenül rajzolta, és Sárvíz nevű folyónak tünteti föl. De az is nagy szó, hogy akkor már tudták; Sárvíz nevű folyó is létezik a világon. A tó névleírása immár tökéletes. Ezt azért tartom fontosnak rögzíteni, mert sajnos még ma is előfordul, hogy magyar idegenforgalmi kiadványokban, hírverő lapokon a német nyelven beszélők számára Plattensee-nek írják a Balatont. Köztudomású, hogy ez a név az osztrákok ajkán keletkezett, akik mindent né- metesíteni akartak nálunk, így a Balatont is. Alig kétszáz éve használják csak ezt a nevet, sajnos, mi átvesszük és használjuk is ahelyett, hoigy mindenkinek — még a németeknek is — a Balaton nevet mondanánk! A Balaton neve a világ minden nyelvén Balaton! Más nevet nem szabad használni! Sok-sok harc és újságcikk árán már eljutottunk oda, hogy lassan eltűnik a Plattensee név, de azért még vannak hivatalok, amelyek ezzel büszkélkednek. Pedig lám, egy német térképrajzoló 1544-ben is pontosan tudta, hogyan kell helyesen írni a tó nevét. Miért volt hírverője tavunknak? Munkája a XVL századiban 27* német, 8 latin, 4 angol, 3 francia, 3 olasz és 1 cseh kiadásban jelent meg, és nyugodtan elmondható, hogy hazánkkal, elsősorban a bennünket érdeklő Balatonnal Európa népei ebből a kitűnő kiadványból és térképről ismerkedtek meg. Zákonyi Feren« Kazalban a gyapot Takao fia Nemrég született zsiráfbébi áll anyja mellett a • tokiói állatkertben. Az újszülött ezen a képen mutatkozott be először a fotósoknak. Ez a zsiráfbébi ötödik fia a 28 éves Takaónak, amelyet a Japán Állatvédő Társaság a világ legöregebb zsiráfjaként tart nyilván. Takaót Kenyából vitték Japánba, 25 évvel ezelőtt. A nőstény zsiráf 15 hónap vemhesség után szüli meg kicsinyét, mégpedig álló helyzetben, teljesen önmagára utáltán. A zsiráfbébi ilyenkor mintegy 2 méter magasból zuhan a földre. Két órával megszületése után a csemete kissé még ingatagon, de már áll vékony lábain. balta, bizonyítva a világnak, hogy tulajdona milyen békeNetnzeikazi eiüényezelék-hálózat A KGST szervei — az érdekeit tagországok megbízásából — megkezdték a baráti országok egységes európai energetikai rendszerének kidolgozását., Ide tartozik a fűtőanyag-energiahordozó bázis fejlesztése, energetikai berendezésekkel való ellátása, beleértve az atomerőműveket is. A Szovjetunió részvételével Bulgáriában, az NDK-ban és Csehszlovákiában épülnek atomerőművek. Megállapodás született atomerőművek létesítésére Lengyelországiban, Magyarországon és Romániában is. Az olefinprogramot közös erőfeszítéssel valósítjuk meg. Kalus és Leninváros között már üzemel az etilénvezeték, s befejezték az NDK—Csehszlovákia közötti etilénvezeték építését is. A tervek szerint 1990-re kiépül egy nemzetközi termelőkomplexum, amelybe több ország bekapcsolódik. Ennek keretében egységes etilénhálózatot építenek ki. Ez 19 olefin—etilén-termelő és 66 bolgár, magyar, NDK-beli, lengyel, román, szovjet, csehszlovák és jugoszláv fogyasztó yállalatot kapcsol majd össze. a Siller bor s a vendéglősnétől egy táblácskát kért, amelyre néhány sort írt. Azután megitta maradék borát, fizetett és továbbment. A diákok odarohantak az asztalhoz, s csak akkor ámultak el, amikor elolvasták: A bor magában megbutit, Mint mutatják az asztali urak. A viz meg megnémít, Ezt mutatják vízben a halak. Én nem akarok sem buta, sem néma lenni, Ezért szeretem a vizet borral t együtt inni. Schiller, a költő. Ettől kezdve nevezik a világos vörös bort sillernek Bajorországi szájhagyomány után leírta: Németh Ernő Az érzékelés és a fémek Ma, a műanyagok és műszálak korában sem nélkülözhető a gyapot mint textilipari anyag. Ennek a mályvafélékhez tartozó növénynek több mint ezer fajtáját ismerjük. Eredeti, vad állapotában több éves cserje, amely csak a termesztés során alakult át dud- vaszerű, egyéves növénnyé. Nagy virágai magánosak, sárga vagy vörös színűek, s ebből fejlődik ki az ötrekeszes toktermés. Magvain a növény terjedését szolgáló, tiszta cellulózból álló röpítőszőrök találhatók — ezek adják a textilipar alapanyagát. Termesztése főleg az északi szélesség 45. és a déli szélesség 34. foka között lehetséges. Legalább hat fagymentes hónap szükséges a beér éséhez, s ezalatt legalább 2000 napsütéses óra. Repítőszálainak finomsága alapján hosszú, közép- és rövid szálú fajtáit különböztetik meg, feldolgozásra természetesen a hosszúszálú a legértékesebb. Az érett gyapotot régebben kizárólag kézzel szedték. Gépi szedésének megoldása a mezőgazdasági munkák közül szinte a legnehezebb feladat volt, mégis ma már inkább géppel végzik a szedést. A földeken összegyűjtött magvas gyapotot raktárakba szállítják, vagy a képein látható módon kazlakba rakják. A megszáradt magvakról választják le a repítőszálakat, majd bálákba préselik, s így hozzák forgalomba. A textilgyárban az elemi szálakat pamutnak nevezik. A magvakon visszamaradó rövid szálakból vattát, műszálat, robbanóanyagot készítenek. A gyapot magjából olajat sajtolnak, a fennmaradó olajpogácsát takarmányozásra használják föl. Miért Siller Schiller, a nagy német költő egyszer Magyarországon járt, s eközben megfordult Pécsen is. Megszom jazván betért egy kis kocsmába, ahol titokban a diákok is szoktak borozgatni. Az egyik asztalnál már fölöttébb jó hangulatban iszogattak a diákok, amikor az ismeretlen betért a vendéglőbe. Az idegen egy magános asztalnál foglalt helyet. A vendéglősné sötét vörös bort szolgált fel neki. Megízlelte, s valószínű erősnek találta, mert egy kancsó friss vizet is kért, ezzel vegyítette a bort. A diákok — látva az esetet — nagy hangoskodással kifigurázták a »különös alakot«, aki tönkretette a finom vörös bort. A költő észrevette ezt, se mellett — igen kis meny- nyiségben fémsókat is juttattak a betegek szervezetébe, megszűntek a panaszok. A jelenség főleg a penicillamint szedő betegeknél fordult elő. Gyógyszerek szedése nélkül is megromolhat valakinek az ízérzékelése. Ilyen esetekben cinkszulfát óvatos adagolásával rövid időn belül javulást értek el a kutatók. Végső soron tehát egyértelműen bebizonyították: a cink-, a nikkel- és a rézionoknak szerepük van az ízek felismerésében. Hatásuk mechanizmusát azonban csak további kísérletekkel lehet megállapítani. Amerikai orvosok kórházi tapasztalatok alapján fölfigyeltek arra a különös jelenségre, hogy bizonyos gyógyszerek szedése ízérzékelési zavarokat idéz elő a betegeknél. Kiderült, hogy ez a kellemetlenség azokkal a gyógyszerekkel kapcsolatban fordul elő, amelyek a szervezetben erősen megkötnek egyes fémionokat. Erre úgy jöttek rá, hogy az ízérzékelés tompulá- sára panaszkodó betegek vérének analízise során tekintélyes fémionhiányt tapasztaltak — főleg a rézionok meny- nyiségénél. Amikor azután — a gyógyszerek további szedé-
