Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-27 / 202. szám

Az MSZMP tudományos műhelyei A Párttörténeti Intézet KÖNYVESPOLC A változó falu Az MSZMP KB Párttörté­neti Intézete akkor alakult (1948-ban), amikor a politikai fejlődés napirendre tűzte a népi demokratikus forrada­lom szocialista forradalomba való átmenetét. Az intézmény létrehozását mindenekelőtt két körülmény indokolta. Egyrészt a Horthy-rendszer hamisításaival és rosszindula­tú előítéleteivel szemben valósághű történeti kép ki­alakítását, reális marxista történeti ismeretek felhalmo­zását tűzte ki célul, másrészt magát a munkásosztályt kí­vánta megismertetni saját történeti útjával, hogy tuda­tosan, a maga összetettségé­ben vállalva a múlt nehézsé­geit és haladó örökségét, a jövő bonyolultságára és har­caira is felkészítse. Ugyan­akkor az új intézmény meg­alakítása a marxista ideológia térhódításával és a politikai vezetés igényeivel is talál­kozott. A mai napig megtett útról, az elért eredményekről, az intézetnek a magyar tudomá­nyos életben betöltött szere­péről kérdeztük Vass Hen­riket, az MSZMP KB tagját, a Párttörténeti Intézet igaz­gatóját. — Az induláskor nagy ne­hézségekkel kellett küzdeni: hiányoztak a tárgyi és a sze­mélyi feltételek. Mindenek­előtt a kiképzett szakember- gárda hiánya okozott gondot, ezért elsősorban tapasztala­tokkal és történetírói hajlam­mal rendelkező régi munkás- mozgalmi emberekből és ku­tatói ambíciókat eláruló fia­talokból verbuválódott a gár­da. Az archívum, a szak- könyvtár hiánya, a forrás­anyagok csekély és szétszórt volta szintén nehezítette a munka megindulását. Ha eh­hez hozzáteszem, hogy az intézet kezdeti lépései egybe­estek a dogmatizmus hazai kibontakozásának időszakával és azzal a történelmi perió­dussal, amikor elsősorban a hatalom kérdése volt napiren­den, elképzelhetők a nehéz­ségek. Ezek a tehertételek ugyan sok esetben meghatározták az akkor folyó munkát, mégis jelentős érteket hozott létre az intézet. Az ekkor született művek mindenekelőtt sokkal igazabb képet festettek a mozgalom útjáról. Közzétette az intézet a munkásmozga­lom legfontosabb dokumentu­mait, és komoly szerepet játszott a marxista oktatás beindításában. Közben kine­velődött a mai történetírói gárdánk is. Méghozzá olyan káderek, akik önkritikusan képesek voltak váltani 1957- ben, amikor alapvető fordulat következett be a munkásmoz­galom történetének művelésé­ben is. Tudományos és poli­tikai érdekünk volt a koráb­bi korszak tévedéseinek kor­rekciója, olyan valóságköz- pontú kutatások megindítá­sa. amelyek megőrizve-meg- tartva haladták túl az addigi eredményeket, elméleti-mód­szertani téren és tematikában egyaránt. Meg kell mondanom, hogy ezt az áthangolást a felsőbb vezetés nemcsak ösztönözte, hanem egyenesen megkövetel­te. A változásoknak meg is lett az eredményük. A mun­kásmozgalom története szer­ves részévé vált a magyar köztörténetnek, szakmai, tu­dományos és produkt ivitási szempontból egyaránt beépült az egységes történettudomá­nyos szemléletbe. Végképp bebizonyosodott, hogy a ma­gyar történet és a munkás- osztály története egymásra utalt, egy történettudomány tárgyát képezi. — Milyen szervezetben, milyen fő feladatokon dolgo­zott és dolgozik az intézet? — Struktúránk keveset változott. Több mint 100 munkatársunk három nagy egységben (a tudományos osz­tály négy szekciójában, a levéltárban és a szakkönyv­tárban) dolgozik. Sajátos pro­filunkat jelzi: úgy vagyunk a pártközpont egyik osztálya, hogy egyben a történettudo­mányban is szervesen betago­lódunk. Feldolgozó és felvilá­gosító, kutató- és gyűjtőmun­kát egyaránt végzürfk. Ami eddigi eredményeinket illeti, egy-két résztéma ki­vételével lényegében befejez­tük a magyar kommunista mozgalom történetének felsza­badulásig terjedő időszakát feldolgozó munkánkat, és a hazai szociáldemokrácia, va­lamint a felszabadulás utáni időszak munkásmozgalmi tör­ténetében is jelentős mono­gráfiákat publikáltunk. Azon­Emlékpark Sátorhelyen Történelmi emlékhelyet építenek Sátorhelyen, az 1526-os mohácsi csata tömegsírjainak színhelyén. A két és fél hek­tárnyi területen, az Országos Természetvédelmi Hivatal megbízásából, emlékparkot építettek, amelynek ünnepélyes felavatása a csata 450. évfordulóján, augusztus 29-én lesz. Kutatási együttműködési megállapodások Ä Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Kémiai Kutató Intézete egyre széle­sedő nemzetközi kapcsolatok­kal teszi még hatékonyabbá tudományos munkáját. öt évre szóló együttműkö­dési megállapodást kötött a Csehszlovák Tudományos Akadémia »Műszaki kémia elméleti alapjai« nevű kutató intézettel. Ennek alapján a jöVőben együtt elemzik azon kémiai folyamatokat, ame­lyekben a különböző halmaz- állapotú vegyületek lépnek reakcióba egymással. Ugyan­csak ötéves kutatási prog­ramban egyezett meg az in­tézet a lengyel wroclawi mű­szaki egyetem »Vegyipari mű­veletek és gépek« elnevezésű kutató intézetével. A tervek szerint együtt keresik majd azokat a szilárd katalizátoro­kat, amelyek a különböző halmazállapotú vegyületek reakcióját gyorsítják. ban fontos feladatok állnak meg előttünk. Föl kell dol­goznunk a magyarországi szo­ciáldemokrata mozgalom át- togó történetét. Meg kell ír­nunk a magyar szakszerveze­ti mozgalom történetét, a munkásmozgalom eszmetör­ténetének és kapcsolattörté­netének kérdéseiről szóló ter­vezett köteteinket. Munkánk nem légüres térben mozog, ezt bizonyítja, hogy a 10 kö­tetes Magyarország Történe­tének 9. kötete intézetünkben készül. Az előttünk álló években tő célunk egy több kötetes Magyar Munkásmozgalom Története megjelentetésének tudományos megalapozása. Ennek érdekében tovább foly­tatjuk forráskiadványok pub­likálását, kutatjuk az MDP és az MSZMP történetét, s az elkészült résztanulmányokat folyóiratunkban, a Párttörté­neti Közleményekben és ki­sebb monográfiákban bocsát­juk közre. Tudományos szak- folyóiratunk különben az új eredmények gyors publikálá­sa mellett segíti az oktatási munkát, információs felada­tokat lát el és megemlékezik a jelentős évfordulókról, sze­mélyiségekről. Munkánkkal egyként teljesítünk fontos tudományos pártmegbízatáso­kat és veszünk részt az Aka­démia távlati társada’omtu- dományi feladatainak teljesí­tésében. — Végezetül az intézet nem­zetközi kapcsolatairól szeret­nénk hallani néhány szót. — A szocialista országok társintézményeivel immár két évtizede gyümölcsöző és alkotó kapcsolatokat tartunk fenn. Ezek a kapcsolatok so­kat változtak és egyre gaz­dagodnak. Eleinte szervezeti érintkezést jelentettek és az információk kölcsönös ere­jét Manapság már közös vi­ták rendezése, gyűjteményes kötetek közös megjelentetése is napirendre került. A Párt­történeti Intézet jó néhány nemzetközi bizottság munká­jában is részt vesz. így pél­dául a Magyar—Szovjet Tár­sadalomtudományi Bizottsá­géban, és más akadémiai szintű nemzetközi együttmű­ködésbe is bekapcsolódtunk. Megemlítem, hogy az utóbbi időben egyes nyugati testvér- intézetekkel, így az M. Tho- rez és Gramsci intézettel is fejlődött kapcsolatunk. Ezek a kapcsolatok hozzá tartoznak tevékenységünk lényegéhez; a hazai munkás- és szocialis­ta mozgalom történetének tu­dományos feltárását és elter­jesztését szolgálják. Kimondatlanul fes, mintha Erdei Ferenc szociográfusi munkásságának adóznának tisztelettel A változó falu cí­mű tekintélyes terjedelmű és — ez már értékítélet — jelen' tős tanulmánykönyv szerzői. E feltételezés nemcsak a bő ismeretanyagtól válik szilárd­dá az olvasóban, hanem attól is, hogy a Gondolat Könyv­kiadó most megjelent köny­vének címéül Erdei Magyar falu című szociográfiájának egyik íejezetkezdését válasz­tották. A változó falu szerzői — dr. Dányi Pál, dK'Klinger András, dr. Körmendi Klára, dr. Kulcsár László, d. Kulcsár Viktor, Nagy Károly és dr. Vágvölgyi András — Erdei módszerét választották. Ezt a Nyugat egyik 1940-es szá­mában így jellemezte Jócsik Lajos: »Illyés Gyula a Pusz­ták népében az irodalmiság javára fegyelmezte a szociog­ráfia szabadosságát... Erdei Ferenc a tudományosság ja­vára fékezi a szociográfia fe­lemásságát. Erdeit az olvasó az agyával kénytelen követni és nem vérmérsékletével.« Tegyük hozzá, hogy mind­máig a Jócsik megfogalmaz­ta kettősség a jellemző erre a műfajra.' Központok és aprófalvak "■Településeink arculata gyorsan változik« — állapítja meg az előszó szerzője, dr. Romány Pál. — ... Az agrár­proletárok és a földesurak, a nagygazdák és a kisparasztok hajdani faluja rátért az urba­nizáció útjára.« S nem titok az sem, hogy a városi lakos­ság létszámának emelkedése meghaladja az országos átla­got, tehát a falusi lakosság abszolút értelemben csökken­ni kezdett. Az ezredfordulóra a népesség hetven százaléka városlakó lesz. A Gondolat Kiadó újdonsá­ga — mely a maga műfajá­ban mérföldkő — a falvak kialakulásától a hetvenes év­tized elejéig követi nyomon a településhálózat kifejlődését, változásait. Alaprajzi tekin­tetben településeinket három csoportra osztjuk: a halmaz' települések — főként az Al- földra jellemzők — szabály­talan utcákat, szabálytalan elrendeződést jelentenek. A Dunántúlon inkább a soros települések vagy útifalvak ta­lálhatók: egy tengely mentén szabályos házsorok. A több utcás települések alkotják a harmadik csoportot. Más osztályozás szerint a falvakat apró- vagy kisfal­vakra, középfalvakra és nagy falvakra szokás »bontani«. Kétezer lakos alatt a telepü­lés aprófalu. Kétezer és öt­ezer ember között a telepü­lést középfalunak nevezhet­jük, az ötezer lakosnál né­pesebb — de városi szintet el nem érő községeket — nagy­falvaknak. Mivel Somogy az ország egyik legjellemzőbb olyan megyéje, melyben sok az úgynevezett aprófalu, a továbbiakban ezekről is es­sék szó! Napjainkra a megyékben kialakultak a falukörzetek. A kormány által 1971-ben jóvá- nagyott országos település­hálózat-fejlesztési koncepció céljai között szerepelt az or­szág központhiányos terüle­tein a megfelelő fejlettségű^ központok kialakítása. Ki­emelt alsófokú, alsófokú és részleges alsófokú központok alakultak ki a hozzájuk kap­csolódó, ellátandó, úgyneve­zett egyéb településekkel. A változások természetesen nem mentesek a konfliktusok-, tói, kár, hogy a könyv nem foglalkozik ezekkel részlete­sen. Hiszen az előnyök nyil­vánvalóak: fokozott színvona­lú ellátottság, az ügyek si­mább intézése stb. Ugyanak­kor azonban érzékelhetően csökkent az aprófalvak kul- turálódásának üteme, nem alakult ki oda-visszaható áramlás a centrumközség és a településhierarchiában lej­jebb elhelyezkedő aprófalvak között. Nem alakult ki a szel­lemi élet »közlekedőedény«- rendszere. Falvaink — s ezt a kiadvány is kimondja — öregszenek. Fokozottan áll ez Somogyra, ahol az ezer lakosra jutó halálozások szá­ma a legmagasabb a közsé­gekben (14,2). Ez egyharma- dával haladta meg a legala­csonyabbat mutató Komárom megye (10,6) arányszámát. Az említett gond főként a mezőgazdaság munkaerő-lét­számának alakulásában je­lentkezik majd, s különösen oda kell figyelnünk erre me­gyénkben, ahol a termelőszö­vetkezetek egy része kedve­zőtlen adottságok között gaz­dálkodik. Valamit könnyít ta­lán a helyzeten, hogy So­mogybán minden település­nek útja van, s a szállítás megfelelő gépesítése jó szer­vezés esetén mozgó erővé te­heti a tsz-brigádokat. A változó falu című vaskos kötet részletesen megismertet a termelőszövetkezeti gazdál­kodás lényegével is, és ref­lektorfénybe állítja az üzem­méret és a termelési összete­vők összefüggéseit. Életszínvonal és gondolkodásmód A korabeli kutatások jól bizonyították, hogy »a magyar paraszt nem fogyaszt, az ő sorsán tehát édeskeveset len­dít a fogyasztási szövetkezet«. A falusi ember azt fogyasztja, amit termelt. A családi mun­kamegosztás pontosan kije­lölte a »szerepeket«, ki mit állít elő. A táplálkozás egy­hangú volt, s — mint egy né­hány évvel ezelőtti békési föl­mérés bizonyította — a rossz táplálkozási szokások részben ma is érvényben, vannak, no­ha a földszerzés, mint élet­cél, a kollektív termelés meg­valósulásával jelentőségét vesztette, s ezzel nagy tudati átalakulás indult meg. Az 1960-as évektől gyorsan elter­jedt a falusi háztartásokban a mosógép, majd később a tévé- készülék. Ám a kulturális diszharmónia még érezhető az idősebb korosztályok és a vá­rosi modellt követni szándé­kozó fiatalabbak között. A Gondolat Kiadó újdonsá­ga tehát alapmű. Néhány gyengéjét azonban — éppen mert jelentős vállalkozásról van szó — kár lenne elhall­gatni. Mint írtuk, most jelent meg. Adatai azonban 1970— 71-ig terjednek. Ez azt jelenti, hogy adatcsoportjai közül nem egy elavult már, s egyes előrejelzésekből valóság lett. Mivel a könyv fejezeteit más-más szociológus írta, gyakoriak az ismétlődések, átfedések. Az Is előfordul, hogy — például a település- hálózat centralizálását ille­tően — az egyik szerző még csak javasolja, a másik már megvalósult tényként tárgyal­ja azt (97. oldal). Olykor a tanulmányok szerzői elfelejte­nek indokolni, s a számok bűvöletébe esnek. Az olvasó nemcsak arra kíváncsi, hogy mely betegségekben hal meg a falusi ember sokkal na­gyobb arányban, mint a vá­rosi, hanem arra is: miért magasabbak például a légző­szervi megbetegedések fal- vainkban. mint városon? S természetesen az sem állja meg a-helyét, hogy Tab nagy­községünk funkció nélküli te­lepülésközpont. Ezek. és az ezekhez hason­ló hibák a második kiadás­ban nyilván nem szerepelnek majd. Hadd említsük öröm­mel, hogy a könyv gazdag so­mogyi szöveganyagban és fényképdokumentációban is. L/eskó László SzeberényiLehel f l R Ú l — No csak: az lett, kedves, dolognak vége, Lidi amit ígérte apjának, elfelejtett. Eltöltötte időt a szófogadat- lan, lánypajtásaival, bál­ba. ..« Akkor is ott volt bál a Fő téren, mint máma.« »Lampionok is voltak? Meg gallysátor?« »Minden úgy volt, mint most. Még ponyvát is húztak a cigányoknak; meg ha eső találni jönni...« »Máma nem lesz nekik eső.« »Mit lehessen tudni?« — Lidi nem látta setétet — emelte hangját Herminka, és szava újból egymagában csergedezett, mint a vízmo­rajlás, mert elült a többi. — Vígan ő volt, melegedett táncba. Katona nem tágítot­ta tőle. vele láttak egész es­te... De mondanak: félt is I Lidi, katona volt kicsit spic­ces, erőszakoskodta, muszáj volt vele táncolja. Más le­gény nem is engedett ő kö­zeibe, meg nem is mentek; volt neki fegyver, bajonett... Egyszer csak Lidi meglátta csillagos ég, fejéhez kapta, otthogyott bál; szaladta ha­za. mikor katona nem né­zett ... Tudta Lidi utat. éjjel meg nappal, de nem tudta, jön mögötte katona. Odaértek mederbe, hol van már erdő. És akkor katona gyorsan előt­te lépett, birkózta Lidit, de nem bírt, és akkor őt megfoj­totta hosszú hajával. Akkor tudott csak megmocskolni, mert volt ő még szűz... »Erős volt pedig, az erdő­ben nőtt. Nem félt ott so­ha...« »Szép sudár lány volt; nem töltötte még a tizennyolc évet...« »Kár volt érte... Nem kel­lett volna elmaradnia a bál­ba. Apja megőrült, mikor megtudta ...« »Egy nagy kőnél feküdt Meg is jelölték aztán azt a követ, és az most is ott van. Azt mondjuk mi, hogy erdei kereszt...« A konyhát lassan elöntötte a sötét, de még mindig nem gyújtottak villanyt. Takaré­kosságból. Anyicska két tenyerében tartotta aracát, mintha még most is hallgatná azt a mor- molást, ahol egymagában csergedező, hol karban mo- rajló szavakat; pedig már nem beszélt senki. Az utcai lámpa gyéren szórt be az ab­lakon fényt. Anyicska feje éppen útjába esett, ha ugyan nem maga kereste Anyicskát, hogy észrevétlen figyelmez­tesse, mert egy idő óta elfe­lejtett az ablakra nézni. Lonci se nézett az ablakra. Zsibbadtan ült a történet ha­tása alatt. Szeme száraz volt, égett, tágra nyitottan. — És a katonát, azt nem fogták meg? — kérdezte no­ha tudta még Anyácskától, hogy nem. De annyira sze­rette volna, ha mégis. — Nem, nem fogták meg — mondták az asszonyok. Kisvártatva mondták, nem mindjárt. A konyhai homály megtelt alattomos és szorongató tit­kokkal. — Keresték hiába — sutto­gott a babicska. — Rendőr­ség, katonaság. Egész falu keresett. — Átfésülték érte az er­dőt, ... — szólt Teréza is. Lonci Anyicska szavára is­mert, s oly közelről hallotta a kavicsropogást, hogy verí­ték lepte el. Végül is zsibbadt lábát odébbmozdította a konyha sima kövén, s furcsa volt, hogy nem volt nesze. — Ügy beszéled, mintha ottan voltál — mondta a ba­bicska, mosolya visszatért, a lányát mosolyogta. — Má­sik évben jöttél világra. A történet hirtelen, egy pil­lanatra távol került tőlük, különben egész közel volt. Annyira közel, hogy szinte itt volt a konyhában. Lonci agyán átfutott: nem Anyics­ka, de az anyja sem élt még akkor. Csak átfutott, pillanat­ra billentvén ki őt csupán, mert Göndör Lidi esete már­is újra közel volt és eleven, s Lonci minden idegével élte. — Az a katona... — kér­dezte reménykedve — biztos, hogy az katona volt? — Az biztos — mondták —, mert árulkodó jelet is ha­gyott. A bajanettet ottan hagyta a nagy. sietségbe. Lonci feje az utcáról be­szüremlő gyérecske fény pe­reme alá süllyedt, hogy nem­sokára újra felmerüljön. — És később se lett meg soha? — Az nem — hallatszott a sötétben Herminka hangja. — De tudnak, hol van. A csend olyan volt, mint a hirtelen mélyülő víz. Érez­ni lehetett a félelem fojtoga- tását. S benne a susogó nesz, amit az Anyicska ujjai közt morzsolódó hajfonat adott, fölerősödött. — És tényleg most is ott bujkál... az erdőben?... Annyi idő után? — Mert Anyicska így mondta ott az árokban. A konyhában bizonytalan árnyékok mozdultak. A bi­zonytalan bólintásoké. S e hangtalan feleletek »igei­nek hatottak. A babicska szükségét látta a szónak is: — Sok embereket megtá­madta erdőn mostan is ... összeszúrkált őket, és ott­hagyta ... — A bajonet nélkül? — No, hát elvett kést tő­lük, aztat elvett — magyaráz­ta a babicska. Lonci töprengett: — És egyvalaki van ilyen, akit tudnak mondani?... (Folytatjuk) Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom