Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-25 / 200. szám
Mielőtt a csengő megszólal járási, városi művelődésügyi osztályvezetők, a pártbizottságok képviselői, szakszervezeti titkárok, úttörővezetők vettek részt tegnap délelőtt a megyei tanácson az iskolaév kezdetét megelőző tanácskozáson. A tanácskozás új formájának jelentőségét hangsúlyozta dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, aki arról szólt, hogy a jó iskolai élet, a kedvező légkör kialakításában a pedagógusok mellett az úttörőcsapatnak, a szakszervezetnek is fontos szerepe van. — Nem várnak ránk nagy, látványos feladatok — mondta beszámolójában Svenda István, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője. — Csupán annyi, hogy becsületesen ellássuk a munkánkat. Ez azonban rengeteg apró tevékenységből áll. Az 1976— 77-es tanévben új rendtartás lép életbe. Ezeket meg kell ismerni, szellemükben dolgozni. Kibocsátják a tantervi reformmal kapcsolatos könyvek, dokumentumok első darabjait is. A művelődésügyi osztály vezetője ismertette a tavalyi oktatási év tapasztalatait, és kiemelte, melyek azok a megoldatlan vagy részben megoldott feladatok, melyeket az idei tanéviben jobban kell elvégezni. Bár javult a tankötelezettségi törvény betartása, mégis súlyos gondjai vannak az oktatásügynek. A somogyi gyerekeknek 90,2 százaléka végzi el az általános iskola nyolc osztályát. A helyzetet súlyosbítja a cigány tanulók magas átlaga, és az a tény, hogy 65—67 százalékuk túlkoros. Ezen az arányon feltétlenül változtatni kell. Bár tavaly már megvetették a- jobb munka alapjait azzal, hogy a leendő iskolások 94 százalékát óvodába járatták, tanfolyamon készítették elő, marad épp elég dolguk a tanítóknak, akiknek — sajnos — hét szá~ zaléka az idén is képesítés nélküli lesz. Bár a főiskolák évről évre több pedagógust bocsátanak ki, állandó a hiány. A művelődésügyi osztály vezetője arra hívta föl a járási-városi osztályvezetők figyelmét, hogy igyekezzenek elhivatott, valóban pedagógusnak készülő fiatalokat válogatni. Lehetőleg a főiskolák végzőseit kérjék ki, vagy olyan fiatalt alkalmazzanak a következő tanévre, akit már fölvettek valamelyik pedagógusképző intézménybe. Teremtsék meg annak a lehetőségét, hogy a már nyugdíjas korú, de szívesen dolgozó tanárak, tanítók maradjanak. Nagy gondja az oktatásügynek, hogy még mindig sok a kis létszámú osztálycsoport. Somogy egyike azoknak a megyéknek, amelyekben legtöbb az alacsony létszámú osztály. Országosan 27 gyerek jár egy osztályba, Somogybán ennél kevesebb. Ennek ellenére sok iskolaigazgató kéri, hogy nagy létszámú csoportokat bontsanak ketté — mondta Svenda István. — Pedig még mindig jobb, ha egy osztályba né- hánnyal több gyerek jár, mintha egy kis csoportot képesítés nélküli nevelő tanít. Mert a csoportbontásnak általában az a következménye, hogy nem tudnak képesített, gyakorlott tanárt, tanítót biztosítani. A pedagógiai mimika színvonala tavaly javult; nőtt azoknak az óráknak a száma, amelyeket szaktanár tart. De változatlanul hiány van énekzene, rajz és testnevelés szakosokból. A testnevelést például alig több mint hatvan százalékban oktatja szaktanár, pedig az új tanév fontos feladata — o párthatározat alapján — az egészséges testi nevelés. A megoldás még csak a következő években érezteti hatását: a megye elsősorban hiányszakosokkal köt ösztöndíjszerződést. A nevelési elvek között első helyen szerepel a szocialista erkölcs kialakítása. A fogalomba beletartozik a tulajdon védelme, ami nemcsak a tanulókra vonatkozik. A művelődésügyi osztályvezető elmondta, hogy a megye súlyos milliókat fordít az oktatás korszerűsítését szolgáló eszközök vásárlására. Sajnos, sok helyen nem használják őket, sőt még megfelelő tárolásukról sem gondoskodnak. Pedig ez a helyzet így nem tartható. Felhívta a figyelmet az iskolák környékének és az iskolaépületek rendben tartására is. A pedagógus-szakszervezet feladatait Gavora Zoltánná megyei titkár, az úttörőszövetség terveit pedig Németh János megyei úttörőelnök ismertette. S. M. Fekete gyémántok Jókai Mór Fekete gyémántok című regényéből filmet készít a Budapesti FitmstútHó, • főszerepben Huszti Péterrel. Képünkön; Várkonyi Zoltán rendező beállít egy Jelenetet. A munkaidőn túl —- közömbösség Állattenyésztő zöldségesboltban Korán feladta... ■— Értékes ember az Ibolya — mondta egy volt szen- tai lakos. — De a sorsa befulladt. Senki sem lehet próféta a pátriájában. S ő ci- gány is ... Néhány éve épült, sima út ágazik le Csurgóról, és fut Szenta felé. A termékenység üzenete a vidék: kiteljesedésben vannak a kukoricatáblák, a gyümölcsösök. Falu a természetbe illeszkedve, lágyan harmonizálva avval. Rendben tartott porták, sok ház új vakolatruhában. Zrínyi utca 4. Takaros épület. Nagy udvara, kapirgáló tyúkokkal, hajdan font góréval. Istállóépület Hallgat.; nem múgat benne jószág. Csak az ólak felől érkezik elégedett röfö- gés. Őszt ígérő, langymeleg idő. Idill? — Én vagyok az, akit keres. A Csonka Ibolya. Jobban mondva Szünder Ferenc- né — filigrán, de nem erőtlen hangú fiatal nő jön elő, pici gyerekkel. — Mi járatban vannak? — Rövid sora van: Ibolya, magát a csurgói Zrínyi Termelőszövetkezet havi, meghatározott összeggel segítette, hogy elvégezhesse a lengyeli szakmunkásképző iskolát. Miért hagyta el a pályát? Miért nem állattenyésztőként dolgozik? Mintha várta volna ezt a kérdést. Mintha mindenkitől ezt várná s ez foglalkoztatná azóta is, hogy döntött. — Amikor megkaptam a végbizonyítványt, jelentkeztem a tsz-ben. Kedvesen fogadtak a központi irodán. Úgy gondoltam: hazataláltam. Másfél-két hónap múlva azonban bementem, hogy engedjenek utamra. Mi történt a rövid idő alatt? Hiszen Csonka Ibolya úgy érezhette az első pillanatban, hogy élete sínen van. Kiskorától ismerte és szerette az állatokat, olyan szakmát kapott a kezébe, mely »biztosíték« volt arra, hogy akár nyugdíjas koráig jószágközeiben dolgozhasson. S micsoda indulás! Rögtön telepvezető lett a szentai majorban. Háromszáz sertés, negyvennyolc szarvasmarha »gazdája«. Néhány ember munkáját kellett megszerveznie, mint vezetőnek, s az állattartás jó körülményeit biztosítania. Rendszeres agrorió- musi segítséget kapott. — A telepen dolgozott az anyám is, aki hét esztendeig gondozta az állatok egy részét. Rövidesen visszahallottam, hogy összejátszom vele és lopjuk a tápot. Szentai gyűlésen hangzott el: «• Cigánylány ne dirigáljon nekünk!« Nem tudtam kibeszélni magam. Hogy én lopom a tápot? De hiszen magamtól loptam volna! S, hogy kivételezek, kit hívok segíteni? Hívtam én a beajánlottat is, de a szemembe nevetett: »Hogy én kilencszázért elmenjek hozzád az állatok mellé?! Azt már nem!« Zaklatott, barna fiatalasszony. Keskeny szemében bizonytalanság. A közérzete romlott meg a telepvezetői beosztásban. — Kellett volna fogat a tejszállításhoz. A speditőr meghibásodott. Bár a fogatok fölött én rendelkeztem volna a szabályok szerint, mégsem kaptam. Most ezt kell betakarítani, most azt kell szállítani, mondták a szentai növénytermesztésiek. Pedig volt, hogy meggyőződtem: nem olyan égető a dolguk. Tizenöt éve élnek a faluban. Megvettek egy régi házat. Lebontották, újat emeltek a helyén. Bevezették a villanyt, esténként televíziót néznek. A rossz emlékű cigánytelepet már el is feledték. Ibolya anyja mondja: — Nagyon neíhéz minekünk. Mind az öt gyerekemet kitaníttattam, szakmát kaptak a kezükbe. De nekünk sokszorosan kell bizonyítanunk, ha azt akarjuk: elfogadjanak bennünket. Szünder Ferencné tizenkilenc éves. Kétezer forint fizetést kapott a tsz-ben. Mostani munkahelyén — zöldségboltosként — ezerháromszázat. A szövetkezetben jövő várt volna rá. Így pedig — mivel gyermekgondozási segélyen van — meg kell gondolnia minden forintnál, mire adja ki. A férje katona, tőle nemigen érkezhet pénz. — Ez is baj, az igaz. De az is való, hogy hiányoznak az állatok, a szakma. Úgy éreztem, az idegeim hamar tönkremennek, ha a hátam mögött suttognak, lecigányoz- nak. Ezért hagytam el a tsz-t. — Egy kicsit korán tette, nem gondolja? Gyakorlatlan volt még a szakmában, s főként a vezetésben. Meg kellett volna próbálni bizonyítania a suttogók »eilen«. Így odaveszett három éve. S az is bizonyos, hogy a szövetkezetnek szüksége lett volna eggyel- főbb szakképzett munkaerőre ... Elgondolkodva néz maga elé Anyja, Csonka Józeefné egyetértőén bólogat Leskó László Az óbudai Gépipari Szövet-1 kezet 1-es számú marcali telepén kétszázharmincnyolcan dolgoznak. Az ötven fiatal közül mindössze tizenheten tevékenykednek a KlSZ-alap- szarvezetben. A KISZ-titkár, Lengyel János lakatos biaony nem dicsekedhet ezzel az aránnyal. Néhány éve még ötven—hatvan tagot tarthattak nyilván. Mi történt a telepen? Ezt kérdeztük a szövetkezet vezetőitől és az érdekeltektől, a harmincon aluliaktól. Mészáros István, az Óbudai Gépipari Szövetkezet elnöke szívesen beszél a fiatalokról, mert számítanak munkájukra, szakmai felkészültségükre. — A fiatalok rendkívül tevékenyen részt vesznek a gazdasági munkában. Az időszakos tervek elkészülte után — mint a szövetkezet .valamennyi tagjával — velük is ismertetjük azokat. Számtalan ötletük nagy előrelépést hozott a termelésben. Csak a legutóbbi két marcali újítást említeném. A fiatalok javaslata alapján készült egy célgép az ollós emelőkhöz, s ugyancsak célgépet csináltak az elakadásjelző háromszögek szö- gecseléséhez. Mindkét újítás meggyorsította a munkát, növelte a termelékenységet. — Mit tesznek a fiatalokért? — Szövetkezetünk jóléti alapjából biztosítunk pénzt a fiatalok igényeinek kielégítésére. Bár nehéz körülmények között dolgozunk, hozzásegítettük a KISZ-eseket egy klub létrehozásához. Mi egy régi helyiséget adtunk, a fiatalok pedig társadalmi munkával járultak hozzá az átalakításhoz. A szövetkezet — mint az elnök szavaiból kiderül — minden tőle telhetőt megtesz. Mégis miért kevés a fiatal? A választ Báli István telepvezető-helyettestől kaptam: — Sok szakmunkástanuló — akit mi neveltünk — elmegy a vizsga után. Másrészt kevés fiatal felel meg a követelményeknek. Mészáros István a következőkkel egészíti ki az elmondottakat: — Hogy kevés fiatal dolgozik nálunk, az Marcali jellegéből is fakad: számtalan más munkalehetőség van. A fiatalok rendkívül aktívak a termelőmunkában, munkaidő után azonban idegenkednek mindenféle kezdeményezéstől. Példa? Az egy évvel ezelőtt felavatott klub állandóan üres. Az avatás után nagy volt az érdeklődés. Ma már csak az idősebbek járnak be pingpongozni, asztalifocizni. Erhárt János párttitkár így szólt erről: — Bármennyire szeretnénk munkán kívül is eredményeket elérni, látványos dolgokat nem tudunk felmutatni. Próbáltunk programokat szervezni — nem hozott eredményt. Magnót, sakkot és ki tudja még mi mindent vásároltunk — a siker elmaradt. Nem marcali sajátosság ez, általános gond. Igaz ugyan, hogy vannak szép példák is, de az csupán néhány KISZ-tagnak köszönhető. Vállalták, hogy egy idős kommunistát segítenek, rendszeresen ebédet hordanak neki. A többséget nem tudjuk mozgósítani. A munkát elvégezzük, e* nekünk elég — valami ilyesféle nézet alakult ki a fiatalok körében. Hogy mindezen lehet-e változtatni? Lengyel János KISZ-titkámak a szavai mindenesetre biztatóak. Nemrégiben jött vissza a telepre az iskolából. Tele tervekkel, elképzelésekkel. — Először is a klub dolgát szeretnénk tető alá hozni. Klubbizottságot hoztunk létre. Szeretnénk a Marcaliban dolgozó fiatalokat bevonni a programjainkba, meghívni őket a rendezvényeinkre. Új módszereket kell keresnünk, amelyekkel nemcsak a munkában, hanem a szabad idő hasznos eltöltésében is érdekeltté tudjuk tenni a fiatalokat. A KISZ-alapszervezetre nagyon sok munka vár most... Ha valóra válnak az elképzeléseik, egy lépéssel előbbre jutnak. De tovább kell dolgozni. I N. J. Az emberek a sírokkal törődtek, nemigen figyeltek rájuk. A temető és a templom után. a domb kopár, köves hátán egyenesen beszaladt az út a házak közé. De itt már szerencsére nem győztek kö- szöngetni ennek is, annak is, mert faluhelyen mindenki ismén a másikat. s az úton most különösen sokan jártak, mert jöttek haza a fut- ballpályáról. A házak előtt kispadon ültek az öregek, beszélgettek, pipázgattak, és megnézték Loncit. A farmerét, a dzsekijét. Nem látszott, hogy túlságosan újság lenne nekik, csak az ünnep miatt. Zsabkáék még itt is szorosan a nyomukban voltak; mintha hozzájuk tartoznának. A nyúlfarknyi utcácskába azonban már nem jöttek be utánuk. Megálltak a sarkon, az egyetlen villanyoszlop alatt Lonci csak az udvaron engedett ki magából egy hosszú sóhajt. Mintha idáig visszatartotta volna a lélegzetét. Éppen felléptek a korlát nélküli betonlépcsőre, amely — mint valami Noé bárkája — az egyetlen szilárd talajnak tűnt a leskelőd ő veszedelmek óceánjában, már csak azért is, mert a portának kerítése sem volt. — Nahát, ilyen helyen nem élnék — mondta. — Micsoda szörnyűséges alakok! — Majd hozzátette: — Itt percig sincs biztonságban az ember. Anyicska nevetett. Igaz, csak. halványan. — Pedig azt mondtad reggel: »Édes kis fészek«. Lonci úgy nézett rá, mint a marslakóra. A tükörtiszta konyhában üldögéltek az asszonyok — bor mellett, sütemény mellett, tele megbeszélnivalóval. Marisa jött el meg Hermina néni, a komaasszony, ki mindennap itt ült, és tudósasz- szony hírében állott. Hiszen tudhatott is eleget, mert még a bácsikánál is öregebb volt. Matej elment Jánhoz, az asztaloshoz, hogy megbeszélje vele a parkettát. Mindenki parkettáztatja a lakását, halad a világgal. Matej sem akar lemaradni. De elég rég elment Jánhoz; bizonyára együtt továbbmentek, s kikötöttek a kocsmában. — No, itt vannak a kislányok — örvendezett a babics- ka, s mindjárt büszkélkedett Loncival a venég asszonyoknak. — Kis barátnő városi. A kis barátnő kezet rázott városi módra, de máris nyugtalanság fogta el. — Jaj, hát nekem m^gy már biztosan a buszom — mondta, és kilesett az ablakom, Zsabkáék a villanyoszlop alatt ültek, őrizték az utcácska kijáratát. Anyicska látta Lonci arcát, és ő is kilesett. — Elmégy a későbbivel — mondta. — Istenem, mikor kerülök haza! Sóhajtva ült le Lonci a székre, amit Teréza a szobából kihozott. Anyicska, is, ő is újra kinéztek az ablakon. A magas konyhai ablak odatekintett épp az utca torkolatára. s a szürkületben a villanykörte éppen kigyuladt Zsabkáék a fény alatt ültek, s úgy látszott, sohasem tikárnak onnan fölkelni. Az asszonyok folytatták, ahol abbahagyták, míg Lonci ujjai a farmer zsebét tépdes- ték idegesen. Anyicska is így játszogatott a kezével; s in- niok is kellett, meg enniök is, pedig tulajdonképpen tűkön ültek. A beszédekből nem sokat értettek. Figyelni se tudtak, de még az előzményeket sem ismerték. Hermina néni szerint azt a fekete macskát meg kellett volna fogni, a lábán vágást csinálni, és másnap megláthatták volna, a vágásról a lábán, hogy ki volt. Sokára rakták össze, hogy egy Ondrej nevű embert elédesgettek a feleségétől, s az illető nőszemély fekete macskává változva járkált a házukba. Lonci csak az ablakot lese- gette, és föl se fogta, hogy vérbeli hall. boszorkányhistóriát Hát aztán hol jártatok, mit láttatok? — kérdezte Teréza a lányokat. Néhány szóval elmondták a mulatságot a futballpályán, a tisztesség végett inkább, mert a mesél getéshez nem sok kedvük volt. Mikor az erdei keresztet említették, és úgy, hogy a patakmederben jöttek haza, az asszonyokban meghűlt a vér. A szürkületi homályban is látni lehetett a sápadásukat. Pedig a lányok csak mellékesen említették a dolgot, és még hiányosabban szóltak róla, mint a többiről. Egyáltalán nem említették Zsabkáékat. A szűkszavúság Anyácskától eredt. mert ő tisztában volt a hatással. Lonci különösen a babics- kán csodálkozott. Hogy a mosolya eltűnt. Azt gondolta pedig, kikaparni se lehet a ráncai közül. — Nem jó fiatal lánynak arrafelé járkálni — mondta Hermina néni fakó hangon. Szavát csend követte, míg újra csak ő fogott bele. Fejcsóválva. — Anyicska, Anyicska... Ti nyevics Göndör Lidi?! Kto bála? (Folytatjuk)
