Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-24 / 199. szám

A Balaton szerelmese A badacsonyi hegy to­nen úgy látszik, mintha a fel­hőkbe kapaszkodna, a Balaton pedig lejtene a fonyódi hegy lábáig. A szemlélődő szinte várja, hogy a hatalmas víz­tömeg egyszer csak a déli partra zúdul. Pazar kép — a panorámát Keszthelytől Ti- hanyig fogja be a szem. Ott áll a félköríves emlékoszlop, melyet először 1934-ben avat­tak fel. A rajta elhelyezett, bronzból domborított arcmás nap nap után gyönyörködhe­tett e tájban. A háború viha­rában azután eltűnt, senki sem tudja, hova. Harminc év mulasztását pó­tolta most a Fonyódi Nagy­községi Tanács V. B. és a Hazafias Népfront helyi bi­zottsága. Augusztus húszadikán dél­után sokan gyülekeztek Fo­nyód—Bélatelepen, a Szaplon- czay-emlékműnél, hogy tanúi legyenek az új, bronz arckép leleplezésének, melyet Kiss László René budapesti szob­rászművész ajándékozott a nagyközségnek. Dr. Franki József főorvos, az orvostudo­mányok kandidátusa emléke­zett meg dr. Szaplonczay Ma­nóról, Somogy vármegye egy­kori tiszti főorvosáról, aki munkásságával kivívta az utókor tiszteletét. Dr. Szaplonczai Szaplonczay Mamát orvosdoktorrá avatása után Marcaliba helyezték, aihol előbb körorvos, majd az újonnan épült helyi kórház el­ső igazgatója lett. Itt rövid ideig tevékenykedhetett, mert Somogy megye tiszti főorvosá­vá nevezték ki. Ebben a be­osztásában sokat tett a megye egészségügyéért. Az ő kezde­ményezésére indult be So­mogybán hazánk első úgyne­vezett másodrendű bábaképző tanfolyama, ahol néhány év alatt több mint száz bábát képeztek a megye községei­nek. A viszonylag magas cse­csemőhalandóság korszakában ennek nagy jelentősége volt — országszerte visszhangra és követésre talált. Négyéves harc és kilincse- lés után — újabb javaslatát elfogadva — 1897-ben felépült Kaposváron egy százhúsz ágyas — elmebetegek befoga­dására és ápolására alkalmas — épület. Kezdeményezője és egyik megalapítója volt az 1906-ban életre kelt Somogy- vármegyei Tüdővész Ellen Védekező Egyesületnek, me­lyet rövidesen az országban az elsők közé tartozó tüdő­beteggondozó megnyitása is követett. Négy évvel később ennek az egyesületnek aktív támogatásával megkezdhette gyógyító tevékenységét a ka­posvári kórház tüdőbetegeket fogadó í pavilonja a kornak megfelelő modern felszerelés­sel, negyven ággyal. Szaplonczay doktor szerel­mese volt a Balatonnak. Kü­lönösen Fonyódon időzött so­kat. Itt fogalmazódott meg benne a gondolat egy üdülőte­lep létesítéséről. A kezdemé­nyezésiben társakra lelt Ber­zsenyi Sándor lengyeltóti kör- orvosiban (Berzsenyi Dániel unokaöccsében) és Zichy Béla grófban, aki a tulajdonát ké­pező mintegy másfél száz holdra kiterjedő, erdős fonyó­di domboldalt kedvezményes áron bocsátotta a köz rendel­kezésére. »A fonyódhegyi telep nem egyszerű balatoni fürdőhely, hanem klimatikus gyógyhely is, melynek tiszta levegője, enyhe éghajlata, nagy erdeje és sétaútjai nemcsak az el­gyengült szervezetűeknek, ha­nem a tüdőbajos betegeknek is kiválóan alkalmas... Fo­nyód lesz a somogyi parton a legszebb és legtökéletesebb nyaraló és fürdőhely ...« — írta akkoriban Szaplonczay. A jeles férfinak ez a vá­gya még életében megvalósult, 1916-ban halt meg. Kívánsá­gának megfelelően a fonyód— bélatelepi hegyoldalban te­mették el, síremléke ma is ott áll. Az utóikor sem feledkezett meg róla — ez csendült ki az jva tóbeszéd bői, és ezt példáz­za az emlékmű pótlása is. Jutási Róbert Dijak után, szerepek előtt „Munka nélkül művészet nem születik” Vetélkedő a fiataloknak Ismét megrendezik a Ki mit tud?-ot A hatodik Ki mit tud?-ve­télkedő meghirdetésével is­mét megkezdődött a fiatalok felkészülése a különböző mű­vészeti ágakban. Az előző öt versenysorozaton mintegy 120 —130 ezer fiatal állt a zsűri és a közönség elé. Az érdek­lődés bizonyára nem lankadt, a művészeti csoportokba az elmúlt Ki mit tud? óta sok új fiatal jelentkezett, s fej­lesztette tehetségét. Kik ve­hetnek részt a vetélkedőn? A korhatár: 14—26 év, a cso­portok tagjai nem lehetnek 30 évinél idősebbek. A báb­játék műfajában leszállították a korhatárt: a tizennégy éven aluliak is részt vehet­nek a csoportok vetélkedőjén. Nem nevezhetnek azok, akik az eddigi döntőkön kép­ernyőre kerültek, valamint azok a szólisták, együttesek, akik, illetve amelyek a szak­ági fesztiválokon, az országos döntőkön a tv-ben szerepel­tek. Kivételt képeznek a Játsszunk bábszínházát! dön­tőjében szerepelt csoportok. Az ének kategóriában mindazok jelentkezésére szá- ~'í+anak, akik a népdal, mű­dal, opera, kórus, pol-beat, folkbeat, sanzon és táncdal tehetséges megszólaltatói; részt vehetnek szólisták, vo- kálegyüttesek, kamarakóru­sok, éneklő csoportok. A hang­szeres zenében a klasszikus és modem zene, a népzene, a tánczene, a dzsessz- és a beatzene művelői vetélkednek majd. A vers- és prózamondásra jelentkezők elsősorban arra törekedjenek, hogy képessé­güknek, egyéniségüknek meg­felelő müveket válasszanak. A színjáték kategóriában vál­tozás történt. Az amatőr szín­játszók legföljebb hatszemé­lyes együttessel ötperces já­tékot mutathatnak be. A báb­játszásban újdonság, hogy a felnőtt kategóriában csak kettősök és szólisták indul­hatnak, ám 10—14 éves gye­rekekből álló együttesek is részt vehetnek a Ki mit tud?- on. Mindig kedvelt műfaja volt a fiatalok vetélkedőjének a néptánc. Szólisták, tizenkét tagú csoportok jelentkezhet­nek. A legtágabb kategória az egyéb műfajokat foglalja ma­gába, így a balettben, művé­szi tornában, akrobatikus táncban, pantomimben, pa­ródiában, bűvészkedésben, akrobatikában jeleskedők sem maradnak ki a vetélkedésből. A megyei bemutatókat októ­bertől december közepéig tart­ják. Az országos válogatás de­cember 27-től 1977. január 8-ig lesz. Az 1977. január 27- től március 24-ig tartó elő- és középdöntőket a televízió egyenes adásban közvetíti. Az öt elődöntő és a három kö­zépdöntő után a Ki mit tud? országos döntőjét 1977 áprili­sában, felszabadulásunk év­fordulójának a tiszteletére rendezik meg. A nevezési lapokat szeptem­ber 25-ig kell beküldeni a helyi, a területileg illetékes művelődési otthonokba, műve­lődési központokba, illetve a KISZ-alapszervezetekhez. Az idei őszi amatőr művé­szeti rendezvényeket úgy ér­demes megtartani, hogy azok részét képezzék a jelentkezőik felkészülésének, illetve a Ki mit tud ?-versenyeknek. A felhívásból idézzük: Fia­talok! Készüljetek a Ki mit tud? versenyeire! Rendezze­tek a K LS Z - al a pszervezetek - ben, a művelődési intézmé­nyekben, az üzemekben, klu­bokban Ki mit tud?-esteiket! Vittem a szí­nészklubbeli találkozóra emlékeim ne­héz zsákját, hogy eléjük pergessem mindazt, amit ők érleltek bennem. Ol- savszky Évát Mária főhad­nagyként lát­tam először. Tapsoltam neki, amikor Szent Johan­naként jelent meg. S Cleo- pátraként, Stuart Mária- ként, Éváiként, majd Filurné- naként. Kurá­zsi mamaként, százéves In­gán ga király­nőként, Arka- gyina színész­nőként, tűzi- játékos Ráma­ként. És sorol­hatnám még hosszan. Miként Kun Vilmos remek­léseit is. A fehér ló Zsigáját, akinek leleplező mozdulat­sora máig megmaradt ben­nem: a gyermekből felnőtté cseperedést úgy jellemezte, hogy végül fasiszta köszön­tésbe merevedett a karja. Mitugnász Dauphin volt Shaw művében. És vérlázító Ekipa- zsev a Műveltség netovábbja című Katajev-darabban. Esen­dő, de bőhumorú Vizeslepe- dős a Pompás Gedeonban. Hadd idézzem egy másik, emlékezetes mozdulatát is a Filumena házasságából. Nem tudja, hogy a három gyerek közül melyik az övé: a ru­hakefét próbálja az orra alá, amikor a bajuszos »fiajelölt­tel-« keres hasonlóságot. Olsavszky Éva már csende­sen megküzdött a nem várt eredmény »bénító« hatásával: két Jászai- és a Kossuth-dij mellé a társulat neki szavaz­ta meg a Komor István-em- lékmedaliont. — A jó érzés maradt a meghökkenés után bennem — mondja. — Férfi kollégá­imra tippeltem volna. — Osztrovszkij Erdő című művében a főszerepet, Gurzs- mizsszkaja földfoirtokosnőt játssza majd. Milyen »előta­nulmányokkal« ? — Már játszottam Oszt- rovszkijt, A művésznő és hó­dolóit; ez kicsit emlékeztet Csehov Sirályára. Ügy tudom JÉk egyébként, hogy »benne leszek« Bohu- mil Hrabal művében, a Bambini di Praga című­műben is, me­lyet Gazdag Gyula alkal­maz színpad­ra, A tervek szerint egy színész több szerepet ala­kit e darab­ban, — Pihent vagy dolgo­zott a nyáron? — Is, is. Nemsokára be­mutatja a televízió azt a doku­mentum játékot, melyben Al- lende özvegyét játszom. Egri István pedig még a tavasz- szal rendezte Racine Britan- nicusáit, ennek egyik főszere­pét alakítom. Kun Vilmos áprilisban Munka Érdemrenden kapott. Akkor nem sikerült vele be­szélgetnünk. Miért? — Szabó István új filmjé­ben. a Budapesti mesékben dolgoztam. Mit mondjak? A film valahogy elkerült eddig engem. Mondhatom, »otthon« éreztem magam a forgatás idején. Csapatmunka folyt, s ehhez mi, kaposvári színészek hozzászoktunk. A színház a legmesszebbmenöen támoga­tott: Az Alapítvány fogháa- igazgató szerepét elfoglaltsá­gom idején Pólyák Zoltán ba­rátom játszotta. Az a furcsa dolog történt velem, hogy öt­venéves koromra színészi ideáljaim »termettek«. A het­venöt éves Kovács Károly szinte biológiai csoda: jéghi­degben reggel hattól este ha­tig fiatalokat megszégyenítő helytállással dolgozott, s min­dig a legtökéletesebb szöveg­tudással, türelemmel. Most -— immár ötödik éva­da — másodszor »állomáshe­lyük« Kaposvár. — Igazából 1971 óta érez­zük itthon magunkat a vá­rosban, a színházban. Egy Sirály-előadás óta. Akkor ját­szót először együtt a csapat. A darabot Zsámbéki Gábor rendezte, de valahogy benne munkált Komor István szelle­me is. Sok keserves óra, kín, és gyötrődés van ebben * szóban, hogy Kaposvár. Min­den munka vajúdás: sokan és sokat beszélnek mostaná­ban a művészetről, s keve­set, vagy semmit a munkáról Reakcióidő és házi feladat Valóban túlterheltek a diá­kok? — erre az utóbbi évek­ben szinte divattá vált kér­désre keréste a választ az Országos Közegészségügyi In­tézet. Négy fővárosi középiskolá­ban és a jászberényi borá­szati szakközépiskolában négy éven át folytatták vizsgálatai­kat, tanévenként három íz­ben, ősszel, télen és a tanév vége felé. A munkacsoport megállapí­totta, az általános gimnázium I. osztályában a diákok a tanév folyamán nem fáradtak ki, az általános iskolából a középiskolába az átmenet szinte törésmentes volt. A tanév megterhelő volt a ta­nulók számára a vizsgált hír­adástechnikai és közgazdasági szakközépiskolában; kevésbé voltak igénybevevő a gimná­zium matematika szakos osz­tályában és a borászati szak- középiskolában. Az általános gimnáziumi terhelést a ta­nulók a négy év folyamán vé­gig jól bírták. A továbbiakban azt is meg­nézték, hogy egy-egy napra hány tanítási óra jutott. A gimnázium szakosított III. osztályában egy ízben, hétfőn volt 7 óra, holott köztudomá­sú, hogy ezen a napon a hét közepéhez viszonyítva, a tel­jesítőképesség alacsonyabb. A szakközépiskolai osztályok­ban rendszeresen előfordult — hetente kétszer is — a 7 órás tanítási nap. A szakemberek véleménye: ha már minden­képpen elkerülhetetlen, e ma­gas óraszám, akkor azt szer­dára, csütörtökre ajánlják, amikor a legjobb a tantilók teljesítőképessége. A háztartásban, a ház kö­rüli munkában — a kérdőívek tanúsága szerint — főleg a vidéki, a jászberényi tanulók serénykednek. A budapesti diákok naponta 8—9, a jász­berényi tanulók naponta 9— 11 órát töltenek munkával, ez 48—66 órás munkaheteket je­lent. Szórakozásra a gimnazis­táknak jut a legtöbb, a jász­berényieknek pedig a legke­vesebb idejük. A középiskolások aktív pi­henésre naponta átlag 1—3 órát fordítanak. A budapesti iskolákban évfolyamról évfo­lyamra csökken ez az idő. Különösen figyelemre méltó, hogy a fővárosi diákok rend­kívül kevés időt töltenek a sportolással. Az egészséges fejlődéshez, a jó munkaké­pességhez szükséges éjszakai pihenés sem éri el a középis­kolásoknál — az általános gimnázium tanulóit kivéve — a megkívántat. A szakemberek hangsúlyoz­zák: a problémák egy részét az iskola önmagában nem képes megoldani, nélkülözhe­tetlen a szülőik eddiginél na­gyobb fokú közreműkodiése is. Szeptemberre elkészül? Iskolanézőben AZ IDÉN a szokásosnál né­hány nappal később nyitják meg kapuikat az iskolák, ám szeptember hatodika is közel van már. Iskolaigazgatók ta­lálgatják: elkészül-e időre a festés, a tatarozás? A nagy­atádi járás iskoláiban néztük meg, hol tartanak az építők. Csurgón nagy munkában van a Nagyatádi TÖVÁL épí­tőbrigádja. Az általános isko­la mögött hatalmas gödröt ké­szítenek a vízvezetékrendszer számára. Az épület körül mindenütt tégla- és kőhal­mok, a hátsó udvarban a hőközipont épülete, amelynek még csak a falai állnak. Hat tanteremmel bővül az iskola. Az új szárny egy — szaknyelven — nyaktaggal kapaszkodik a régibe. A tan­termek elkészültek, azonban a két épületet összekötő fo­lyosó még »átmeneti állapot­ban« van. Valószínű, hogy nem készül el, és a kazán­ház is csak nagy munka árán üzemel majd októberben. — Az átalakítás 1972 óta húzódik — mondta az építés­vezető. — Volt olyan időszak, amikor megállt a munka, majd újra kezdődött. Mi szeptemberre elkészülünk. Azután igyekszünk a kazán­házat — máshonnan áthívott szakemberekkel — időre be- I fejezni. I Az eredeti tervek szerint az általános iskolához torna­terem is épült volna — ez egyelőre elmarad. Nem tudni, hogy az iskolai folyosóra miért írta elő a tervező a legdrágább üvegfalat — hat­vanhét-ezer forintért? Ipari és mezőgazdasági szakmunkásképző lesz ősztől a csurgói mezőgazdasági szak­munkásképző. Bővíteni, át­alakítani kellett. Az épület­ben kap helyet a kollégium, amelynek zuhanyozójában dolgoztak a vívzezeték-szere- lők. Elkészülnek szeptember­re? — kérdeztük. — Mi igen — hangzott a válasz —, de utánunk még kőművesek, festők jönnek, azt nem tudjuk, hogy ők is el­végeznek-e? A legnagyobb felfordulás a csurgói gimnáziumban fogad­ja a látogatót. Serényen dol­goztak a kőművesek az isko­la átalakításán, A tavaly megkezdett munka egész nyáron folyik. Az emeleti diákotthont márciusban kezd­ték átalakítani, talán jövőre elkészül. — A korszerűsítéshez tarto­zik, hogy néhány falat bon­tani kellett, másokat beépíte­ni. A pincétől a padlásig csö­veket vezettek, mert központi fűtéses lesz az iskola — -mondta Földházi János igaz­gatóhelyettes, amikor végig­kalauzolt az átmenetileg csa­tatérre változott épületben. Az igazgatóhelyettes biza­kodott. A tantermek készek — most kezdték a meszelést. Ahol végeztek, oda máris mehetnek a takarítók. Ha elmentek a munkások, vala­milyen módon megoldják a fűtést is. Mert a nagy szere­lésben — amely februárra készül el — megfeledkeztek arról, hogy addig is fűteni kell. A régi kémények egy részét az átalakítás miatt be­falazták. Hogyan fűtenek februárig? Az igazgatóhelyet­tes azt mondja: ahol maradt kémény, oda olajkályhákat tesznek, és ott lesz majd ta­nítás, ahol éppen meleg van. Mi lesz szeptemberben? 1 Ha a Nagyatádi TÖVÁL bri­gádja gyorsan dolgozik, a ta­nítást meg lehet kezdeni a tantermekben. Hány helyen fűtenek? Az akkor derül ki, ha pontosan fölmérték, hány kémény maradt az átalakítás után... SZEPTEMBER elejére ígérte az építőipar a nagy­atádi óvoda átadását. Azóta határidő-módosítást kaptak, decemberig. A falak már áll­nak, két ember a padlót szi­getelte, amikor ott jártunk. A kép, amelyet láttunk, nem túl rózsás. g, m. Munka nélkül művészet nem születik! Kun Vilmost a munka szó kapcsán az áprilisban kapott érdemrendről faggatom. Ezt válaszolja: — Miért kaphattam? Töp­rengtem rajta. De miután az a neve, hogy Munka Érdem­rend, a munkáért kaptam. Én már korábban arra a megál­lapításra jutottam, hogy munkás vagyok. A színpad- munkása. És ezt itt sokan vall­juk magunkról, színészek. Ta­lán ez adja azt a jó alap­hangulatot, amely ma jellem­ző itt. Hogy örülni tudunk a másik sikerének. Vagy a csa­ládi eseményeinek. Hogy szinte naponta kérdezzük a másikat. Vajda Lacit, Molnár Piroskát, vagy Koltaiékat a gyerekükről. — A kisebb szerepek nem árnyékolják be az alaphangú- latot? — Ügy gondoljuk, hogy nem lehet minden évad egy­forma. Néha »összejön« négy­öt olyan szerep is, amelyik talán sohasem ismétlődik meg a pályánkon. Máskor terjedelemre kisebb szerepe­ket játszunk. De ami a lé­nyeg: ott kell lenni akkor is, ha más »rúgja a gólt«. Ez a sportszabály érvényes a mi munkánkra is. Éneikül nincs siker. Ezt sokan átérzik, s talán ez az oka, hogy olyan könnyen épülnek be az új kollégák. Elég talán Pólyák Zoltánra vagy N Rajhona Ádámra utalni itt. Lakáskörülményeikről kér­dezem őket, mivel tudom, hogy kaposvári helyzetük nem a legmegfelelőbb. Kun Vilmos ezt mondja: — Lehetett volna kaposvári lakásunk. Nekünk azonban az a véleményünk, hogy ilyen tekintetben is együtt kell emelkednie a társulatnak. Mi szeretnénk megfelelőbb körül­mények között élni, dolgozni, de a többiekkel egy sorban. Kommunisták vagyunk s ezt így diktálja igazságérzetünk. Az embernek — no, persze ez sarkítás! — el kell dönte­nie: játszani akar vagy lakni. Shakespeare Troilus és Cressida című színművében látjuk majd. Leendő emlékeinknek -új zsákot« nyitunk tehát... Leskó Láe4é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom