Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-23 / 198. szám

Alkotmánynapi ünnepségek Befejeződtek a Dráva menti napók ifjúsági házat, óvodát és bölcsődét Húszadikán már a harma­dik napja tar­tott a Dráva menti napok kulturális ese­ménysorozata Barcson. A ki­állítások után 1 az ének és a hangszeres ze­ne kapott fó­rumot, hogy a fiatalok és szü­leik, nagyszü- leik számot ad­janak: mit őriztek meg a folklórból, ma­gyarul vagy horvátul, ki-ki az anyanyel­vén. Az alkot­mánynap je­gyében gazdag kulturális program volt pénteken Bar­cson: az ünne­pi nagygyűlés után a szabad­téri színpadon egymást vál­tották á „hazai”, a barcsi já­rási és a budapesti szereplők. A hangulat megteremtését a nemrégiben Zágrábban járt lakácsai ének*, zene-, tánc- együttesre bízták. Barcsi mű­soruk a zágrábi folklór talál­kozón bemutatott megismétlé­se volt. Alkotmány napján különös aktualitással szólt Ve­res Péter Én nem mehetek el innen című verse. Sellei Zol­tán előadóművész versválasz­tása Veres Péter-i ars poeti­cával húzta alá a hazaszere­tet, a dolgos élet, a néphez való hűség gondolatát. — Bá­bommal bokáig járok a ríjta- gyarságban — fejezi ki egyik sorában a költő. Bige József dudaművész és Mihály Sebes­tyén citeraművész népzenével fejezte ki azt, amit a költő szóban. S ki gondolta volna, hogy a nézők néhány ezres csapata is énekelni fog. A Rá- kóczi-évforduló adta az ötle­tet Sellei Zoltánnak és Bige Józsefnek, hogy közösen éne­keljék el a Csínom Palkót. A barcsi szövetkezeti együttes néptánccsoportja Csíkvár Jó­zsef kompozíciójával zárta a nagygyűlés utáni műsort. Este gálaműsorban mutat­koztak be a csütörtöki előzsü- rizés során kiválogatott éne­kesek és hangszeres szólisták, a suhopoljei népi együttes, és a budapesti vendégek, akiket Olsvai Imre mutatott be. A Dráva menti napok záró­eseményére szombaton délelőtt került sor. Ennek a tudomá­nyos tanácskozásnak az volt a célja, hogy egyrészt össze­gezze az első rendezvény ta­nulságait, másrészt kijelölje azokat a kutatási területeket, melyek a nemzetiség lakta vi­dék folkrolisztikai megismeré­sét alaposabbá tehetik. Itt nagy adósságuk van még a népzenegyűjtőknek, de nem­csak a szellemi értékek föltá­rása, hanem a tárgyi néprajzi emlékek megmentése is a sür­gős teendők sorába tartozik. Az első Dráva menti napok legfontosabb tanulsága ez. De nemcsak a rendezvények sorát lehetne gyarapítani a Dráva menti napokkal, hiszen ez az eseménysorozat tovább gazda­gítja ismeretinket, s egész év­re szólóan programot adhat azoknak, akik hagyományaink őrzését vállukra vették s te­hetséggel ápolják. H. B. avattak Marcaliban A Berzsenyi lakótelep óvodája és bölcsődéje. • • Ünnepi megemlékezések a megyében Siófokon, a művelődési köz­pont és könyvtár színházter­mében mintegy ötszázan hall­gatták meg pénteken este Varga Károlynak, a Hazafias Népfront megyei titkárának ünnepi beszédét. A hallgató­ság soraiban ott voltak a szak- szervezeti üdülőikben pihenő szovjet, csehszlovák és NDK- beli dolgozók képviselői is. Varga Károly az Országos Béketanács, által adományo­zott arany plakettet átnyújtot­ta a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat KISZ-bizottsága tit­kárának. Az ünnepi gyűlés nagy sikerű folklórműsorral zárult: a balatonlellei műve­lődési ház és a siófoki fo­gyasztási szövetkezet Lelle és Balaton táncegyüttese szóra­koztatta a közönséget. A siófoki járásban már csütörtökön kezdődtek a meg­emlékezések. Tabon, a Cam- pingcikk Vállalatnál ekkor rendezték a munkás—paraszt találkozót. Ezen a pusztasze- mesi termelőszövetkezet né­pes küldöttségét látták vendé­gül. Rádpusztán a mezőgaz­dasági munkások a leilei ipari üzemek dolgozóival találkoz­tok. Balatonlellén pénteken ren­dezték meg a Veszprém, Fe­jér és Somogy megyei ipari szövetkezetek nyári barátsági kupájának versenysorozatát. Az évforduló alkalmából Nagyatádon az alkotmánynapi megemlékezést a városi párt- bizottság nagytermében tar­tották meg. Pintér Ernő, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának elnöke mondott ünnepi beszédet. Csurgón a Napsugár Ipari Szövetkezet nagytermében munkás-paraszt találkozót rendeztek. Ezen Tóth Lajos, a Zrínyi Tsz el­nöke, a járási párt-végrehajtó­bizottság tagja mondott ünne­pi beszédet. A találkozó mű­sorral fejeződött be. Csurgó- nagymartonban a tsz KISZ- alapszervezete fölelevenített egy régi helyi hagyományt: kakasütő versenyt, sportvetél­kedőt rendeztek. A járás va­lamennyi községében megem­lékeztek az alkotmány napjá­ról. A kaposvári járás ünnepsé­gei közül kiemelkedett a so- mogysárdi. Horváth László országgyűlési képviselő, a nagybajomi Lenin Tsz elnöke mondott ünnepi beszédet a nagygyűlésen. Somogy minden részéből érkeztek érdeklődők a nlost már hagyományos so- mogysárdi lovasversenyre. Nagybajomban szombaton ren­dezték meg az Alkotmány Kupa ifjúsági sportnapot. So- vák Lajos járási KISZ-titkár nyitotta meg a fiatalok, a KISZ-szervezetek nemes ve­télkedését. Öröm tükröződött az ün­neplő emberek arcán. Aki ott volt az ifjúsági háznál, az óvodánál, a fölfedező örömé­vel vette birtokba a szép új intézményeket Marcaliban. A Múzeum kerti ünnepi nagygyűlés szónoka dr. Mol­nár Béla, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára volt, s ő vette át az új kenyeret is Las kai János tsz- elnöktől a jelenlévők tapsa közepette. Az iparosodó, gyorsan fejlő­dő Marcali fiataljainak régi vágya volt egy saját otthon. Két évvel ezelőtt kezdődött meg az építése, egy nyáron if­júsági építőtábort is szervez­tek. Az öt és fél millió forint költséggel fölépült ifjúsági házat Bántó Károly, a nagy­község tanácselnöke adta át. Jól megválasztották a helyét, ugyanis a helytörténeti és munkásmozgalmi múzeum mellett építették föl, így a múzeum is gyarapodott egy képtárral. A fiatalok, a szo­cialista brigádok egymillió­kétszázezer forint értékű tár­sadalmi munkával járultak hozzá az építéshez. Füleki Jó­zsef, a költségvetési üzem technikusa a nagyon szép gra- fittókat készítette el társadal­mi munkában. A képtárat, az Ifjúsági há­zat átvevő KISZ-titkár, a mú­zeumigazgató megígérték, hogy a nagyközség szellemi köz­pontjává teszik e házat. Az ünnepség közönsége már az első napon gazdag anyagot te­kinthetett meg: a képtárban somogyi művészek — Rippl- Rónai, Vaszary, Rudnay, Kun- ffy, a helybeli Szikra János stb. — festményeit, az ifjúsá­gi házban pedig a kaposvári Fazekas Háziipari Szövetke­zet népi kerámiái, buzsáki, k aradi hímzéseket, somogyi fafaragásokat, valamint a So­mogyi Fotó- és Filmklub nép­rajzi fotókiállítását. Az érdeklődők nagy tábora bizonyítja, hogy a szeptembe­ri országos kertbarátkilállítás «előzeteseként« milyen jól volt megrendezve a megyei kiállítás. (A kiskertek meste­rei, a barkácsoló, újító kert­barátok, valamint az őket el­látó vállalatok, intézmények mutatkoztak be a járási mű­velődési központban. Szemet gyönyörködtető és kedvet éb­resztő volt ez a bemutató. Korács Nándor, a járási párt- bizottság gazdaságpolitikai csoportvezetője kiemelte a megnyitóban, hogy örömmel helyet adtak az egész megyét reprezentáló, a kisáruterme- lést segítő és népszerűsítő ki­állításnak, mivel ezzel is hoz­zá akarnak járulni a Politikai Bizottság határozatának meg­valósításához. A tegnap zá­rult kiállítás — most már megállapíthatjuk — valóban nagy érdeklődést váltott ki. A marcali ünnepségek utol­só színhelyén sok volt a kis­gyerek. A Berzsenyi-telepen élő családok régen várták ezt Utca társadalmi munkában Ki a kerítésére támaszkodott, ki az ünnepségre kijelölt he­lyen gyülekezett. Pedig ennek az utcának az átadására min­denki hivatalos volt. Hetven­hat ház sorakozik a két olda­lon, hetvenhat család dolgo­zott az elmúlt hetekben a jár­dáért, hónapokon keresztül az aszfaltburkolatért. Az első épület hétszázhúsz méterre volt az utolsótól. És az átadás­kor egyáltalán nem látszott az arcokon, hogy »-csak« egy úgynevezett csökkentett para­méterű útról van szó.., Már jó pár hónapja annak, hogy a Kaposvári Városi Ta­nács felhívással fordult a me­gyeszékhely lakóihoz: társa­dalmi munkával, önkéntes hozzájárulással segítsenek ab­ban, hogy a földutak minél előbb szilárd burkolatot kap­janak. Száz kilométer hosszú­ságú földút van még Kapos­váron. Ehhez képest a toponá- ri városrész 720 méteres Ve­res Péter utcája elenyésző — ám az első »fecske«. Augusz­tus 20-án, az átadási ünnep­ségen ezért volt ott — többek között — Szigeti István or­szággyűlési képviselő és Ko­vács Ferenc, a városi tanács elnöke. És Nyári János bácsi, aki könnyekig meghatódva fo­gadta az utcabeliek köszöne­tét fáradtságot nem ismerő szervező munkájáért. Az itt lakók a sajátjuknak érzik az utcát. Nemcsak azért, mert több százezer fo­rint értékű társadalmi mun­kával készült eh S nem is csak azért, mert az 1358 mé­ter hosszú járdát mindössze két hét alatt csinálták meg. Az utca, így újonnan, szépen il­leszkedik a környezetbe. A rendben tartott házak, a gon­dozott kertek, a hozzáértéssel és ízléssel kialakított virág­ágyások, az elgereblyézett árokszélek közé. Sokan fogtak össze annak érdekében, hogy végre kopog­hassanak a cipősarkok a Veres Péter utcában. Elsősorban az itt lakók, kik nemcsak mun­kával, hanem pénzzel is segí­tették a befejezést. Azután 117 órán keresztül itt dolgoztak a mezőgazdasági főiskolai tan­gazdaság gépei. A toponár— zimányi Egyesült Erő Terme­lőszövetkezet is kivette a ré­szét a támogatásból. Kukuly Sándor gépkocsivezető egy­maga annyit dolgozott, mint öt másik. Svéninger János ra­kodó, Horváth Géza, a város­gazdálkodási vállalat részleg- vezetője, Szalóczi László, a városi tanács mérnöke is ön­zetlenül és szívesen segített ebben a 800 ezer forint érté­kű utca- és járdaépítésben. M. A. a pillanatot, hogy átadják a több mint tizenegymillió fo­rintos költséggel épült, hat­vanszemélyes bölcsődét, száz­személyes óvodát. Árvái Zol­tán vb-titkár elmondta, hogy a mostani ötéves tervben újabb óvodát kívánnak fölépí­teni — nagyobbrészt társadal­mi összefogással — Marcali központjában. Ennek a gyer­mekintézménynek a megvaló­sulását is egymillió forint ér­tékű társadalmi munkával tá­mogatták az üzemek, szocia­lista brigádok. A gyönyörűen berendezett óvodát, bölcsődét örömmel vették birtokukba a családok: a gyerekek el sem akartak szakadni a fölfedezett játékoktól. Az egyik kislány mindenkinek elújságolta: »Azt mondta a Marika néni, most már mienk az óvoda«. A marcali járásban máshol is megemlékeztek az alkot­mány ünnepéről. Fonyódon nagygyűlés volt, s ezen a na­pon avatták fel dr. Szaplon- czai Szaplonczay Manónak, Bélatelep megalapítójának az emlékszobrát a Bartók Béla sétányon. Böhönyén, Kéthe- lyen ünnepi megemlékezést tartottak, a lengyeltóti körzet­ben pedig átadtok a negyven- személyes hácsi óvodát. L. G. Az Ifjúsági ház és a képtár. Kollégium nyolcmillióért Sok társadalmi munkát vé­geztek a kadarkútiak az utóbbi években. A község la­kóinak keze munkája segített az öregek napközi otthonának létrehozásában, a bölcsőde korszerűsítésében, dolgoztak az orvosi rendelők építésén és a közeljövőben elkészülő ABC-áruházon. A falu par­kosításán meglátszik, hogy szűkebb hazájukat szerető emberek élnek itt, Csaknem teljes egészében társadalmi munkával építették az általá­nos iskola öltözőjét. A leg­nagyobb munka — amely egy­ben a kaposvári járás egyik legjelentősebb beruházása volt az idén — a kollégium. Augusztus 20-án délelőtti volt az átadása, melyre a kadar- kútiakon kívül eljöttek a környékből is. A visnyei ter­melőszövetkezet kül önbusza szállította a gyerekeket, a szülőket, de ott voltak a gyöngyösiek, a vótapusztaiak, az alsó tapazd tok is. Nem tit- i költ' kíváncsisággal járták körbe a nyolcmillió forintos költséggel épült új kollégiu­mot, hiszen számukra készült. Azok a gyerekek lesznek szeptembertől a lakói, akik eddig a környező »hegyek­ből«, eldugott településekről jártak a kadarkúti iskolába. A szülők nem tiltakoztak az ellen, hogy a felső tagozato­sokat ezentúl csak hét végén meg a vakációban lássák, örömmel adták gyerekeiket a szépen berendezett, jól fölsze­relt kollégiumba. A visnyei. hedreheíyi, gyöngyöspusztai, vótapusztai édesanyák jelent­keztek, hogy eljönnek taka­rítani az átadás előtt. Nekik és a kollégiumot építő csur­gói és nagyatádi építőipari szövetkezetnek külön is köszö­netét mondott Gál Sándor, a Kaposvári Járási Hivatal el­nöke. Nagy változást jelent a ta­nulók életében a kollégium. Kétszázzal többen járnak az iskolába, mert az apró telepü­léseken, ahol eddig egyszemé­lyes felső tagozat volt, most megszűnik. A kollégisták mel­lett Kadarkáira járnak a mi­kei felső tagozatosok is isko­labusszal. A megnövekedett igények­nek is eleget tud tenni a megye egyik legjobban fölsze­relt általános iskolája, amely­ben kabinet rendszerrel ok­tatják a gyerekeket. Az új épületet nagyon ötle­tesen alakították ki, és be­épített bútorokkal rendezték be. Az egyik szárnyban a fiúk, a másikban a lányok laknak majd. Az új kollégiumnak egyet­len hibája van, hogy máris kitehetik a telt ház táblát. Meri a híre már elterjedt, és más körzetekből is jelentkez­nek szülők, akik odaadnák a gvereküket. Még az avatás napján is hoztak felvételi ké­relmeket. 6, M

Next

/
Oldalképek
Tartalom