Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-19 / 196. szám

Uj nyomdát avattak Kaposváron MAI KOMMENTÁRUNK Figyelmeztető számok! ÜJ nyomdát avattak tegnap Kaposváron: méltó otthont a betűknek és egészséges mun­kahelyet a nyomdászoknak. A Virág utca és a Május 1. utca sarkán a Somogy megyei Ta­nácsi Tervező Vállalat mér­nökeinek elképzelése alapján 1970-ben kezdődött meg az építkezés. Az első ütemben — 1973-ra — a legmostohább kö­rülmények között dolgozó részleg, a könyvkötészet és a Somogyi Néplapot előállító üzem költözött ide. A második ütemben készítette el a Tolna megyei Állami Építőipari Vál­lalat a géptermet, a raktára­kat és az igazgatási épületet. Az 51,3 millió forintos költ­séggel készült beruházás kor­szerű körülményeket teremt az újságok, a könyvek és a nyomtatványok előállításához. Tegnap délelőtt 11-kor rö­vid időre megálltak a nyomó­gépek a világos gépteremben. A vendégeket Balogh János, a Somogy megyei Nyomdaipa­ri Vállalat párttitkára köszön­tötte. Részt vett az avatóün­nepségen Kovács Béla, a me­gyei pártbizottság titkára, Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói- Szakszervezetének főtitkára, Tóth Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Szerényt János, a Szakszervezetek So­mogy megyei Tanácsának tit­kára, Rostás Károly, a Haza­fias Népfront megyei bizott­ságának elnöke, Vass Henrik- né, a Hírlapkiadó Vállalat igazgatóhelyettese, Lengyel Lajos Kossuth-díjas, a Nyom­daipari Egyesülés elnöke, - va­lamint a kaposvári városi pártbizottság, a tanács és a megyeszékhely üzemeinek képviselői. Tóth Lajos, a megyei ta­nács elnökhelyettese avatóbe­szédében hangsúlyozta: az ál­lamosítás után a megye nyomdászainak rohamosan nö­vekvő feladatot kellett megol­daniuk. Gyorsan nőtt az elő­állított termékek mennyisége és emelkedett a minőséggel szemben támasztott követel­mény is. A létszámnövekedés miatt egyre sosszabb körülmé­nyek között dolgoztak a nyom­dászok. Az új nyomda építé­sének szükségességét 6enki sem vitatta, a megye rendel­kezésére álló pénzt azonban elsősorban olyan üzemek te­lepítésére kellett fordítani, amelyek enyhítették a foglal­koztatási gopdokat. A nyomdászok a rossz kö­rülmények ellenére is szép sikereket értek el: tizenhárom­szor nyerték el az élüzem cí­met, kétszer pedig a vörös vándorzászlót is megkapták. — A vállalat dolgozóinak többsége jó szakmai képzett­séggel rendelkezik — hangsú­lyozta Tóth Lajos. — A fiatal dolgozók példás iskolát kap­tak tanítómestereiktől: nem­csak a szakma szeretetét ta­nulták meg, hanem a politikai heytállásban is példát muta­tott az idősebb generáció. A nyomdászok először 1966- ban egy párttaggyűlésen érte­sültek arról, hogy új nyomda épül Kaposváron. Ebben az időben született határozat a magyar nyomdaipar fejleszté­sére, technológiájának korsze­rűsítésére. A Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat beruhá­zási elképzeléseinek megva­lósításához húszmillió forint vissza nem térítendő állami támogatást kapott. Az új üzem — sok nehéz­ség, határidőcsúszás után — az idén teljesen elkészült. Munkába állítása azt jelenti, hogy jobb körülmények kö­zött kezdhetnek a gyorsan nö­vekvő feladatok teljesítéséhez. Az üzem teljesítőképességének kihasználásával — a vállalat ötödik ötéves tervének célki­tűzései alapján — f hatvan szá­zalékkal kívánják növelni a termelést. E gyors ütemű emelkedés megvalósítása az egyik feltétele annak, hogy a beruházáshoz kért bankhitelt visszafizethesse a vállalat. Az ünnepségen a beruházás sikeres megvalósítása érdeké-* ben kifejtett munkája elisme­réseként a Könnyűipar kiváló dolgozója miniszteri kitünte­tést kapta Farkas Béla igaz­gató, Kisdeák József igazga­tóhelyettes, Vágó János ro­tációs gépmester, Gajdacsi Ti­bor, a tmk-csoport vezetője és Balogh János párttitkár. A Kiváló dolgozó vállalati ki­tüntetést Fcmai László szb- titkár, a korrektorcsoport ve­zetője, Marosi József lakatos, Gerse Ferenc, a tmk-műhely munkása és Androsits János gondnok kapta meg. Az új nyomda szép kivitelű, új épülete hosszú időre meg­határozza ennek az iparágnak a fejlődését. Dr. Kercza Imre Az év első hat hónapjában a múlt évinél csupán eggyel több, összesen 34 közlekedési baleset történt a nagyatádi járásban. Ez — a járművek számának alakulását tekintve — nem is látszik talán ma­gasnak. Am a halálos kime­netelű és súlyos sérülésekkel végződő karambolok száma figyelmeztet: ebben a járás­ban nemcsak a közlekedési hatóságoknak kell többet ten­niük a közúti morál megszi­lárdításáért! Június végéig hárman vesztették életüket, s az el­telt másfél hónap alatt ugyancsak hárman haltak meg. Hat halál, hat családi tragédia. Tavaly a fél év alatt 19 volt a súlyos, illetve az életveszélyes sérülésekkel végződő karambolok száma, az idén 21, s azóta ez a szám tovább emelkedett. A gépjárművek számának növekedése arra kell késztes­sen mindenkit, hogy még fe­gyelmezettebben, óvatosab­ban, a szabályokat meg­tartva vezesse a gondjaira bízott vagy a tulajdonában levő járművet. Igen nagy szükség van a rendszeresebb közúti ellenőrzésre. S ezt nemcsak a baleseti statiszti­ka alakulása indokolja. A népi ellenőrök nemrég tar­tott vizsgálata is azt bizo­nyítja, hogy a közületi jár­művek használatánál na­gyon sok a szabálytalanság. Apróságnak tűnhet, hogyt a menetokmányokat felülete­sen, hiányosan töltik ki. Am az a járművezető, aki tudja, hogy megszegte a előíráso­kat — félve az ellenőrzéstől — zaklatott idegállapotban dolgozik, s emiatt sokkal nagyobb a baleseti veszély. Több olyan gyár, gazda- . ság van a járás területén, amelyik sok gépjárművel rendelkezik. Ezeknél a ko­rábbinál sokkal nagyobb gondot kell fordítani a sza­bályok betartására, a kocsik műszaki állapotának ellenőr­zésére. Érdemes lenne arról is beszélgetni a hivatásos jáművezetőkkel, hogy fegyel­mezettségükkel miként se­gíthetnék elő a közúti morál javítását. Ilyen beszélgetési tarthatna az autóklub is. Hi­szen ebben a járásban is sok a magángépkocsi, s az ittas vezetés, a gyorshajtás azt bi­zonyítja: nem minden jogo­sítvánnyal rendelkező érzi a felelősséget, amikor • kor­mánykerék mögé ül. Nem állítjuk, hogy « nagyatádi járásban levő hi­vatásos és magángépjármű­vezetők többségének szem­léletével van baj. Mégis, az öt halálos és a húsznál több súlyos, életveszélyes sérülés­sel végződő baleset figyel meztet: tenni kell azért, hogy megelőzzük az újabb tragé­diákat! Sz. L Munkaidőben, vagy azon túl Bizonyára sokak számára meglepő adatokkal lehetne alátámasztani: egy-egy nap Kaposvár üzemeiből, intézmé­nyeiből, az íróasztalok mellől több száz ember lép ki az ut­cákra, hogy ügyes-bajos dol­gait elintézze. Mégpedig mun­kaidőben, és korántsem azért a délelőtti vagy a kora dél­utáni órákban, mert így rövid időre »megléphet«. Nincs más választása, mert mind­azok a hivatalok, szervek, melyek a megyeszékhely la­kóinak valamilyen szolgálta­tást nyújtanak, melyekhez a hivatalos ügyek intézése vé­gett fordulniuk kell — ugyancsak munkaidőben dol­goznak. Reggel nyolctól dél­után fél ötig. Ez az »átfedés« okozza a több száz órás mun­kakiesést. Hogyan lehetne megoldani a munkaidőn túli ügyfélfo­gadást? A megyei végrehajtó bizottság — a városi tanácson dolgozó ügyfélszolgálati iroda működésével kapcsolatban — már hónapokkal ezelőtt indo­koltnak tartotta a munkaidőn túli félfogadást. A megoldás formáit még keresik, előbb- utóbb meg is találják. Az idő — a termelés szempontjából »eltűnő« módon — azonban múlik... Van már jó példa is a vá­rosban. Hogy az ilyesfajta • kezdeményezések milyen szé- 1 les körben találnak vissz­hangra, elég a boltok lépcső­zetes nyitva tartási idejének bevezetésére gondolni. Sokan fogadták örömmel, bár mind­járt hozzá kell tenni: más a bevásárlás, és megint más, mondjuk, egy lakásügy »vé- gighajtása«. A tanácshoz for­dulókba ugyanis már hosszú idő óta beidegződött az ügy- félfogadás rendje: a délelőtti vagy a délutáni órákban, de semmiképpen sem munkaidő előtt vagy után. Tapasztalat a városi tanácson, hogy az ügy­félszolgálati irodát főleg a délelőtti órákban keresik föl. Az egyik szomszédos megyé­ben meglepődve észlelték: hiába hosszabbították meg délután a félfogadás idejét, mindössze tizenheten mentek el az irodába négy óra után. Ugyanakkor több mint 550 ember intézte valamilyen ügyét — munkaidőben... A gondon enyhíteni nem egyszerű. Hiszen akik a szol­gáltatásokat nyújtó irodákban dolgoznak, akik különböző hi­vatalokban ügyfeleket fogad­nak, azoknak is meghatározott életritmusa — és ugyancsak sok, más helyen intézhető ügye — van. Reggel ők is óvo­dába vagy bölcsődébe viszik a gyerekeket, este főzni kell, vagy más otthoni munkát el­végezni. Ezt figyelembe véve nyilván csak lépcsőzetesen lehet bevezetni a munkaidőn túli ügyfélfogadást. És ha er­re sor kerül, akkor összehan­goltan kell megoldani: nem­csak kaposvári, hanem megyei szinten is. Mindenütt, ahol ügy­feleket fogadnak. Hiszen szó lehet például lakásügyekről, a hibás televízió bejelentésé­ről, a biztosítási ügyek inté­zéséről, a táppénzes papírok utáni szaladgálásról, a gépko­csiadó befizetéséről, útlevél­kérelemről — és rengeteg ügyes-bajos dologról, amelyet most még csak — igaz, arány­lag könnyen megkapható — kilépöcédula árán lehet elin­tézni. Sürgető a megoldás keresé­se. Ezt indokolja az is, ha forintban számoljuk a kieső időt, de az is, hogy alaposabb lenne az ügyek intézése. Töb­bek között ez a felismerés késztette korábban a városi tanácsot az ügyfélfogadás új rendjének bevezetésére: le­gyen elegendő idő a bejelen­tések, panaszok, hivatalos el­járások intézésére. A tapasz­talat azóta igazolta a döntés helyességét. Ä munkaidőn kí­vüli ügyintézés valószínűleg még tovább javítaná a munka minőségét. M. A. Zárás előtt az úitörőíáliorok 140 ezer táborozó Fél nap Szarkaváron A tenyésztés szolgálatában Hazánk legszebb hegyvidé­kein és a tavak mentén már az utolsó úttörő tábori turnu­sok élvezik a vakáció örömeit. Ezen a nyáron a tavalyinál 10 százalékkal több kisdiák, mintegy 140 000 kisdobos és úttörő vett részt a táborozás­ban. Az ország különböző vi­dékein a csapatok több mint a fele, körülijeiül 2500 úttörő­közösség vert sátrat. Amint a Magyar Úttörők Országos Szövetségének ille­tékesei elmondták: a piros és kék nyakkendős gyermekse­reg szünidejének megszépíté­séhez jelentős anyagi támoga­tást adtak a tanácsok, s 20 000, egyenként 200 forintos utal­vánnyal járult a táborozáshoz az Állami Ifjúsági Bizottság is. Több váltótábor részére 4300 darab 100 forintos utal­ványt biztosítottak. A nyári hónapokban a tavalyinál 20- szal több, összesen 140 járási, városi és megyei tábor volt a vakációzó gyermekek élmé­nyeinek színhelye. Ezenkívül 700—800 csapat önállóan, sa­ját fölszereléssel táborozott. Legtovább — augusztus 27-ig — Csillebércen és Zán- kán tart az úttörőnyár. A csillebérci nagytáborban az utolsó turnusban szervezték meg az úttörő népművész és népi játék szaktábort. Az or­szág minden tájáról érkezett ide 1000 »ifjú művész« és szakköri tag. Sok újdonságot, eredeti népi motívumot »fe­dezhetnek fel« a pajtások, hi­szen a felnőtt amatőr együt­tesek bemutatóin kívül Csille­bércre látogatnak a népmű­vészet kiváló mesterei Is. Augusztus 20-án színpompás népijáték- és folklórbemutatót rendeznek a táborlakók. A szünidőben összesen 12 000 kis vendéget fogadtak a zán- kai úttörővárosban! ezekben a napokban a jubileumi hon­védelmi »összfegyvernemi« tábor tölt itt vidám napokat. Az országútról csak az egy­kori kastély sárga épülete lát­szik Kaposvár határában, öreg fák, bokrok takarják szem elől az Országos Állat- tenyésztési Felügyelőség Tel­jesítményvizsgáló Állomását. Szarkavárról az átlag kapos­várinak hajdani majálisok jutnak az eszébe, meg talán az, hogy sokszor gazdát cse­rélt ez a terület. Kevesen tud­ják, hogy itt — immár több mint tíz éve — igen fontos állattenyésztési munkát vé­geznek. — Feladatunk az állatte­nyésztés szolgálata — mondta tegnap a teljesítményvizsgáló állomás igazgatója, Moór Mihály. — Nagyon tömör megfogalmazása ez az állo­más rendeltetésének, hiszen az állattenyésztési munka számos összetevője közül a mi fő témánk a tenyésztéspoliti­kai célok valóra váltsásának elősegítése. Az állomás neve magába foglalja az itt folyó munkát: teljesítményvizsgáló. Köz- nyelvre lefordítva azt jelenti az; kutatják, elemzik, értéke­lik, milyen tulajdonságai van­nak, mire képes egy tenyész­állat (tenyészbika vagy sertés­kan), illetve miként öröklőd­nek az utódokban a tulajdon­ságok, és a tenyészpolitikai céloknak megfelelő tulajdon­ságok öröklődnek-e. — Tulajdonképpen három fő területen dolgozunk — ma­gyarázta az igazgató —, a szarvasmarha-ágazatban a te­nyészbikák nevelése és telje­sítményük vizsgálata a fel­adatunk. A sertéságazatban egyrészt a tenyészkansertések nevelése és teljesítményük ér­tékelése, másrészt pedig az utódok hízékonyság-, illetve ivadékvizsgálata a feladatunk. Feszes szervezés, különösen gondos, fegyelmezett techno­lógiai, és az állategészségügyi szabályok lehető legszigorúbb betartása; az állomás tevé­kenységének ezek a legfőbb jellemzői. A szarvasmarha­ágazatban ezt a munkát az országban összesen négy állo­más végzi — a negyedik nem­rég alakult meg. Ez a szám utal arra, hogy az Itt folyó tevékenység jelentősége mesz­sze túlnő a megyehatáron. So­mogy, Tolna, Baranya (ko­rábban Fejér megye) nagy­üzemi törzstenyészeteiből ke­rülnek ide vizsgálatra . tíz­harminc napos korban a Bika- borjak. Oldalakat igényelne annak leírása, hogy milyen szakmai, technológiai előírá­soknak megfelelően nevelőd­nek itt 365 n^pos korukig, amikor elvégzik minősítésü­ket. A tenyésztésre alkalmas egyedek innen a termékenyí­tő állomásra kerülnek, ahol további vizsgálatok következ­nek. Távolról sem öncélú munka ez, csak így biztosít­ható, hogy a tenyésztéspoliti­kai céloknak megfelelő, leg­jobb egyedek maradjanak te­nyésztésben. — Az sem mellékes — tet­te hozzá az igazgató —, hogy a törzstenyésztő gazdaságok is megtalálják számításukat. Ezt a munkát mi három éve vé­gezzük — éppen két éve an­nak. hogy megvoltak az első minősítések —, azt megelő­zően a gazdaság nevelte és választotta ki az apaállatot. Természetesen az itteni vizs­gálatok pontosabbak, a kö­vetkeztetések közelebb van­nak az igazsághoz. A sertéstenyészkan nevelé­sénél és a saját teljesítmé­nyek vizsgálatánál hasonló feladatot lát el az állomás. Az egész Dunántúl ide tartozik, az országban rajta kívül csak Kecskeméten és Atkáron vé­geznek hasonló munkát. Eb­ben az évben az állomáson 261 tenyészkant minősítettek. Ezek az állatok a százkilós súlyt 166 nap alatt érték el. Egy kiló súlygyarapodáshoz 2 92 kiló abrakot használtak fel. Valamennyi mutató jobb a tavalyi átlagnál. — Mindenütt és mindenkor van finomítani, javítani való. Például ezeket az eredménye­ket két apróságnak látszó mődosíiásnak köszönhetjük: javítottunk az istállók klímá­ján, módosítottuk a szellőzés rendszerét, és az önetetés technológiáján változtattunk. Sajátos munka az itteni, de módszerben, elvekben és nem utolsósorban szervezett fegye­lemben van mit tanuniuk a nagyüzemeknek is. Egy lánc­szem a tenyésztés egészében az állomás tevékenysége, de egy különösen fontos, jelentős láncszem, összesen öfevenhét ember látja el ezt a felelős­ségteljes munkát. Vo Bt

Next

/
Oldalképek
Tartalom