Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-11 / 163. szám

i fiz enyveskezű vendég és az intézeti lányok víkendje Naponta 65 000 liter tej Keresik a joghurtot és a kefirt 18 millióval több égetett tégla Rendőrségi razzia a Balaton-parton Csütörtökön hajnali két óra­kor kigördültek az autók a fonyódi rendőrőrs udvaráról. A rövid megbeszélés után négy csoport nyomozó és közrend- védelmi rendőr indult el a Fonyód—Siófok közötti vona­lon, hogy átfésülje a Bala- ton-part szakaszán a zöldöve­zetét, a kempingeket, a vas­útállomásokat. Az akció, melyben a megyei főkapitányság és a siófoki vá­rosi-járási rendőrkapitányság munkatársai vettek részt, ket­tős célt. szolgált. Egyrészt megelőző tevékenység volt, azaz azokat állították elő, akik a Balaton körül csava­rognak, pénzük nincs, szállá­suk sem, így előbb-utóbb megpróbálnak pénzt szerezni. Másrészt azokat kereste a rendőrség, akik ellen följe­lentés érkezett, körözés alatt állnak, vagy feltehetően már követtek el bűncselekménye­ket. A csoportok között felosz­tották a területet, és meg­kezdődött a kemény munka, mely pénteken hajnali egy óra körül ért véget. Csendesek a vasútállomások Az úgynevezett esövezők, akik a Balaton-parton töltik a nyár egy részét, ám elegen­dő pénzük és szállásuk nincs, gyakran alszanak a vasútállo­másokon. Természetes tehat, hogy az ellenőrzés során min­denkit igazoltattak a nyomo­zók. Lellén, vonatra váró ál­mos utasok nyújtották szemé­lyi igazolványukat. Érkeztek és továbbhaladtak. ’ Balaton- szabadiban azonban egész la­kályosan berendezkedett négy fiatal a vasútállomáson. Még heverő is került1. Az irataik rendben voltak — közülük kettő Lengyelországból érke­zett —, a kora hajnali vonat­tal jöttek, és itt várták meg, míg nyit a kemping. A tapasztaltak szerint a vasútállomásokon és a zöld­övezeteknél minden rendben volt. Gsövezőkkel alig talál­kozott a rendőrség, és az au­tóstoppal utazók is elsősorban olyan kevés pénzű diákok, akiknek tiszfessegehez nem férhet kétség. múlt hónap 30-án érkezett Siófokra 300 forinttal. A pénz gyorsan elfogyott, így azután a strandon szerzett utánpót­lást, 100 forintot és egy bú­várórát. Az egyik szálloda földszinti szobájába is bemá­szott. Rádiót, női kardigánt és 125 schillinget emelt el on­nan. De nemcsak a Balaton- parton tevékenykedett: lopott Dunaújvárosban és Kecske­méten is. Jelenleg Budapes­ten büntetőeljárás folyik elle­ne lopás vétsége miatt. Éjszakai vendégek Az egyik fonyódi villában, melyet pincérek bérelnek, olyan éjszakai. .vendégek tar­tózkodtak, akiket régóta ke­res a rendőrség. Már elmúlt reggel kilenc óra, mire Kati és Mária — mindkettő fiatal­korú — beült a nyomozók ko­csijába. A két lány a kapos­vári átmeneti intézetből szö­kött meg es a Balaton-parton csavargóit. Néha Zala megyé­be is leruccantak, ismerősök­höz. Jó darabig pedig egy idős férfinál laktak Szőlősgyö- rökön. Tagadták, hogy a pénz- és ruhaszerzésnek meg nem engedett módját válasz­tották volna. Minden a nagy­mamától szármázik, ö adott pénzt, rendszereben tőle hoz­tak ruhát is. Volt egy »sátor­ügy« is. A sátor a kölcsön­zőből származott, egyik isme­rősük bérelte nekik, ök azon­ban nem vitték vissza, csak ott hagyták — mondták — a leilei kertmozi udvarában. A könnyű élet számukra most véget ért'. A rendőrségi akció csütör­tökön este a vendéglátóhelye­ken végzett ellenőrzéssel ért véget. Itt mindenütt rendes, I kulturáltan 'szórakozó fiatalo­kat találtak a rendőrök. Az ellenőrzés során kevés személyt kellett előállítani. Ez egyrészt azt bizonyítja, hogy eredményesek voltaik a korábbi megelőző intézkedé­sek, másrészt azt, hogy az ál­lampolgárok zöme tisztessé­ges szándékkal, valóban szó­rakozni, pihenni megy a Ba­laton partjára. Dán Tibor Otthon felejtett igazolványok A két fiatalember és a két lány bizony nem örült az el­lenőrzésnek. Egészen más ter­veik voltak éjszakára. A fiúk­nál minden rendben volt, a lányok azonban sem személyi igazolványt, sem kempingbe­lépőt nem tudtak felmutatni. Idegesen tördelték a kezüket, és különösen akkor szégyen­keztek, amikor a rendőrségi autó megállt velük a kemping előtt, mivel azt mondták: ott maradtak az iratok. Az iga­zolványok azután előkerül­tek, így a lányok megúszták az előállítást. Az ellenőrzések során több esetben kiderült, hogy sokan nem tartják maguknál a sze­mélyi igazolványukat. Köny- nyelműség ez, hiszen aki nem tudja igazolni magát, azt be­kísérik a rendőrségre, és mindaddig ott tartják, amíg minden kétséget kizáróan ki­derül a személyazonossága. Ez a rendőri szerveknek sok többletmunkát okoz. az ille­tőnek pedig kellemetlenséget. Egy siófoki lakásba haj­nalban érkeztek a nyomozók. A házigazdán kívül még va­lakit találtak: a 20 éves Sár­közi Kálmánt, aki vendégként aludt ott, mivel a házigazdá­nak valaha cellatársa volt. Sárköziről azután — aki jú­nius 25-e óta nem dolgozik — gyorsan kiderült egy és más. A rendőrség már várta ezt a találkozást, és jó néhány adat birtokában kezdődhetett meg a kihallgatás. A fiatalember kezdetben tagadta, hogy bár­mit is elkövetett volna, de amikor előkerült az egyik tár­gyi bizonyíték, egy búváróra, csak annyit mondott: »»meg­buktam«, és máris leírta val­lomását. Kiderült, hogy a Somogyi NéM I FJODOR ABRAMOV | ÍPÉÜGEJH Vlagyiszlav Szergejevics, nemhiába fiatalember, mind­járt az udvart kezdte dicsérni. — Csinosan lakunk, csino­san! — mondta, mikor a lár­más csoport a házhoz ért Bizony, van is mit csodálni. A homlokzatot sargara festett deszkával borították be, uj palatető (több mint kétszáz rubelbe került), a tornác váro­siasán beüvegezve — egy ilyen ház a városban sem utolsó. És milyen kellemes! Körülötte tágas udvar! Amikor Pelageja a községi tanácsnál kérte, hogy adják neki a ház mögötti parlagot, kinevették: nem vagy észnél, asszony. Még Pjotr Ivanov ics — azzal a híres eszével is —■ csak a bajszát pödörgette, kép­telen volt öt évre előre gon­dolkodni. De ő gondolkodott. Elképzelte, milyen illatos lesz a parlag helyén a kis rét. Most aztán nincs, aki ne irigyelné a faluban! A nap már fölkelt a túl­parton. mikor az asszony a vendégekkel az udvarra ért. Istenem, micsoda látomás! Minden csillogó, játékos volt, aztán mint a tüdérmesében, vörösbe váltott: az arcok is, a tető is, a fehér függönyök ás az ablakon. Vlagyiszlav Szergejevics vagy meggondolatlanságból — mégiscsak városi ember —, vagy tréfás kedvében fogta meg a tornác mellé támasztott villát es elkezdte a szénát gyűjteni. Na, erre aztán lett nagy folfordulaa. A naszasz­Érdemes vasutas A 26. v%sutasnap alkalmából Somogy vasúti csomópontjain tegnap délután tartották az ünnepi megemlékezest. Ekj^or köszöntöttek a kitüntetetteket is. Egy dolgozó kiváló, egy Ez már megszűnt, szabály van rá, hogy havonta csak 196 órát dolgozhatunk. Az után egyre Inkább dieselesi- tik a vasutat, kevesebb szén­Jol dolgoztak az első félév­ben a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserepipari Vállalat gyárai. A két megyében 24 téglagyár működik, s az év első Irat hónapjában összesen 108 millió nyers téglát gyár­tottak. Ez 14 millióval több, mint amennyi a múlt év ha­sonló időszakában készült Ütemesen dolgoztak az égető­kemencék is: fél év alatt 90 millió jó minőségű égetett tégla került ki a gyárakból. Tizennyolcmillióval több, mint egy évvel korábban. Az időarányos terv túltelje­sítésében jelentős szerepet vállalt a négy új gyár: a ba­latonszentgyörgyi, a teskándi, a nagykanizsai és a kőroshe- gyi. Rilii, Bambino sajt Csehszlovákiából ~~ Szendvicsvaj Győrből Riki és a Bambino elnevezé­sűt, valamint a brinza juhtú- rót. Kínáinak finn sajtot is. Megnőtt az érdeklődés a joghurt iránt. Vaníliával, mál­nával, eperrel és őszibarack­kal ízesített különleges jog­hurtot. is szállítanak a kiske­reskedelemnek — Budapestről kapjak — és csokoládé-, vaní­liaízű pudingot. Igen sokat rendelnek a. cse­ri telepen készülő kefirből, synelyből naponta 10 000 po­hárral töltenek meg. Ebből 6000 Kaposvárra, 4000 pedig a balatoni ellátás javítására ke­rül. 15 000 poharas tejfölt ad­nak egy-egy nap a kereskede­lemnek. ennek csaknem felét szállítják a (Balatonra. Automata tölti, zár ja a kefiri Ezekben a meleg napokban különösen nagy a forgalom a Kaposvári Tejipari Vállalat cseri telepén. Hatalmas tar­tálykocsikban hozzák a tejet, kamionokban és más jármű­vekben — hűtővagonban is — szállítják el a feldolgozott, s az általuk forgalmazott tejter­méket. — Naponta 60—65 000 liter tejet dolgozunk fel, ez csak­nem kétszerese annak a mennyiségnek, amennyit a múlt év hasonló időszakában átvettünk és feldolgoztunk. Négy szocialista brigádunk vallatta, hogy a termelés nö­velésével a korábbi évekénél nagyobb részt vállalunk a Ba­laton tej- és tejtermékellátá­sából. Ez teszi elsősorban le­hetővé, hogy naponta — lite­szony meg csak olajat öntött a tűzre. Merített egy korsó vi­zet a tornác melletti dézsából, odafutott Vlagyiszlav Szerge- jevicshez: vizet nekik, vizet! Pillanatok alatt egyetlen em­ber se maradt szárazon. Min­denki csuromviz lett. Még a széna is. Összevissza dobál­ták, és úgy összetaposták, hogy a lovaknak is becsületére vált volna. De az asszony most semmit sem sajnált. Könnyű volt a szive — mindenkinél jobban nevetett.,. Nevetett... 1 Ezalatt pedig közvetlen közelben, a ház fa­la mögött, eszméletlenül fe­küdt Pavel, sí a halál ólálko- kodott körülötte... Nem, nem! Ö nem tagadja a bűnét. Bűnös. Nem lett volna szabad fel­ügyelet. nélkül hagynia a be­teg férjét. Nem szabad mulat­ságba menni, meg tiszteket meghívni, amikor a férje be­teg. Másrészt azonban, tűnő­dött, később, jóval később Pe­lageja, mi lett volna Pavellal, ha akkor, abban a percben nincs ott Vlagyiszlav Szerge­jevics? Alka halálra rémült, ő maga szinte az eszét vesztette, a felcser részeg, otthon a fé­szerben fekszik, azt se tudja, fiú-e vagy lány... Vlagyisz­lav Szergejevics meg, mintha egész életében azzal foglalko­zott volna, hogy segít az olyan idétleneken, mint ők. — Petrenko! Cipeld a fel­csert a kúthoz, és addig lo­csold, amíg az a kurafi magá­hoz nem tér. Fjodorov! Sze­rezz kocsit, és teljess gőzzel hozd a kerületből az orvost. Gyerünk! Azonkívül ő maga sem ült karba tett kézzel, amíg ki nem jött Pavelhoz az orvos. Kigombolta az inggallérját, kí- szellőztette a szobát, meghagy­ta, hogy minden ablakot nyis­sanak ki, meg egy csepp vizet i* töltött Pavel szájába — vajon iníndez eszebe jutott wotaa Pei&geiának ? s poharakat. rés és félliteres zacskókban — 25 000 liter tejet adjunk a Ba­latonra. Siófokra hűtővagon­ban, Balatonszárszóra pedig kamionokban szállítunk — tá­jékoztatott Nagy Imre főmű­vezető. Nagy László, a telep veze­tője azt is elmondta, hogy több új hazai és külföldi tej­termékkel bővítették a vá­lasztékot. Így például a Győri Tejipari Vállalattól1 20 dekás csomagolású szendvicsvajat vesznek át. Ennek előnye, hogy könnyen kenhető, olcsó, s nemcsak szendvicsek készí­tésére alkalmas, hanem főzés­re is. Egy másik újdonságuk a répcelakiak által készített, kellemes ízű Medvesajt. Cseh­szlovákiából többféle sajtot szereztek be. Így például a Nem, nem akármennyire rá­galmazták is és kipletykalták az asszonyok a tiszt miatt, az igazat megvallva: akkor, azon a reggelen, ha valaki meg­mentette a haláltól Pavelt. akkor az ö volt, Vlagyiszlav Szergejevics. Pavel újabb, betegsége, gon­dolta eleinte Pelageja, maga a halál, az ő életének most már befellegzett. Elképzelhetetlen, lehetetlen, hogy egyedül elboldoguljon otthon is. meg a túlparton is. Ott kell hagynia a sütödét. De hát hogyan fog élni a pékség nélkül? Bemásszon a hátsó udvaron a házába, mint a csi­ga és elevenen eltemetkezzek? De hála istennek, a sütödét megtarthatta. Anyiszja kisegí­tette. Alkával együtt a ke­mence mellé állt. Pavel is gyorsabban gyó­gyult, mint ahogyan eleinte hittek. A kerületi orvos elő­ször akárha letaglózta volna Pelageját,: »»Paralízis. Soha többé nem tud lábra állni az urad ...« Pavel mégis fölkelt — a tizenötödik napon fölült az ágyban, három nappal ez­után a feleségére támaszkodva kiment a tornácra. Egyszóval, ezúttal állták a sarat Amoszo- vék. 15. Pelageja két álló héten át éjjel-nappal virrasztóit a be­teg férje mellett. Ezenkívül még egy csomó mindent elin­tézett: föl töltötte a krumplit, lekaszálta a Kis Manyá, széná­ját . . . No és, a tehén meg a malac? Meg az ebéd? Meg a mosás? Azt 6e csi­nálták meg helyette a jólel­kű szomszédasszonyok. Hogy az a sütöde milyen rémes — kipihente magát! Mintha sza­badságon lejt volna. Legaláb­bis így érezte, amikor három hét szünet után elindult a túl­partra. (Folytatjuk.) pedig érdemes vasutas címet kapott. Két somogyi vasutas vezér jatdi dicséretben, tizenkilencen pedig vasútigaz- , gatói dicséretben részesültek. Pénteken a pécsi vasútigaz- gatóságon rendezett ünnepsé­gen Bosnyák Vendelnek, a ka­posvári vasútállomás szénra­kó munkásának az érdemes vasutas kitüntetést adomá­nyoztak. A kitüntetettet nem tudtuk munkája közben. megtalálni. Közvetlen munkahelyén, a szertárfőnökségen azt mond­ták, hogy mindig ott van, ahol »»szorul a kapca«. A szer­tárfőnökség olyan, mint egy nagykereskedelmi vállalat, az egész vasutallomast innen látják el anyaggal, eszközzel, szerszámmal. Bosnyak Vendel pedig szívesen segít a gyéké­nyes), a dombóvári vagy ép­pen a siófoki állomáson is. Végül az otthonában sikerült vele találkoznunk. Az ötvennégy éves, izmos, napbarnított emberből sugár­zik a úel‘ű. a kiegyensúlyo­zottság. Feleségével és két fiá­val 1963-ban mondott búcsút Kőkútnak, s azzal együtt a termelőszövetkezetnek, erdé­szetnek. A cseri városrészben vettek egy öreg. kertes házat, amelyből kedves családi ott­hont teremtettek. Minden reg­gel fél hatkor indul munkába a családfő. — Igen, tizenhárom év óta néhány perccel hat előtt már a munkahelyemre érek. Hét- kot kezdődik ugyan a mun­kaidő, de ha tele vagon fo­gad, nekiállok. A szertárfő­nökségtől kerül ki a mész, az olaj, a homok, a fa, hát ne­kem mindennel van dolgom. Régebben még tizenöt-húsz vagon szén is érkezet na­ponta, az volt csak a derekas munka... Hazajöttem, lefe­küdtem, már verték is az ab­lakot, hogy menjek vissza. re van szükség. Régebben sok társam volt, de nehez a mun­ka, hát elmentek könnyebbet keresni. Szerintem minden munka nehéz; a kaszálás, a kapálás,. a favágás sem volt könnj'ebb ... Egy tarsam ma­radt: Bombái István. Csak­hogy neki baj lett a gyomrá­val, Könnyebb munkára tet­ték; A többiek közül Mike József számadó lett, Bank Pista az irodába került. Még a mostani szertárfőnökünkkel, Zarka Józseffel is együtt la­pátoltunk, amikor még isko­lás volt... Közöttünk ül Bosnyák Ven­del felesége is. — Három nap alatt olyan a ruhája, hogy nem ismerek rá. Csupa olaj, csupa szén a nadrág, az ing meg különösen nyáron ... — Van olyan munkatársam — veszi vissza a szót Bos- hyák Vendel —, aki mar a ti­zenkét fokos melegben ruhá­ból hurkafélét teker a homlo­kára. hogy a verejték ne foly­jon- az arcába. Az se jön már egy hete, csak üzenget. Én, ha megállók egy vagonban, akkor mintha égnék. Ha moz­gok, nincs semmi baj. A múlt­kor is betolnak egy hatszáz mázsás, szénnel rakott vagont. Mellettem többen szörnyűl- ködni kezdtek: mikor fogy ez ki? Amikor üres lesz, vágtam ra.,. Bosnyak Vendel szívesen emlékszik vissza sikereire. Ilyen volt az a bizonyos sió­foki eset. — Már három napja kín­lódtak egy vagonkirakással, mikor megérkeztem. Az otta­ni főnök rám nézett gúnyoros megjegyzést tett: »No, meg vagyok nyugodva . ..« öreg­nek nezett. Aztán a markom­ba nyomtak egy idétlen, hosz- sz ’ nyelű lapátot. Akkor én csioHtam magamnak egy ügyes, »-kézre álló nyelet, és másfél órán belül üres volt a vagon... Az örömökre terelődik a szó, a két műszaki értelmi­ségi fiára, az unokákra, a kis­kertre, amely pótolja az egy­kori mezőgazdasági munkát. De csak-csak kibukik belőle az, ami bosszantja. — Akkor szoktam mérges lenni, amikor hozzánk jön valaki, és esküdözik, foead- kozik, hogy ő bizony innen megy nyugdíjba. Azután, mi­kor »rá kell hajtani«, tovább­áll. Mi meg, régiek — elég sokan vagyunk a szertárfő­nökségen — egyre keveseb­ben végezhetünk nehéz fizi­kai munkát. Engem is csak kérdezgetnek. hogy bírod, meddig bírod? Odaszegődtünk, Itat becsülettel bírni kell... Gombos Jolán

Next

/
Oldalképek
Tartalom