Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-10 / 162. szám

HÉTKÖZNAPJAINK Fortuna ^ — Tan szerencsém’ — kö­szönt gyerekkoromban a sarki fűszeres, ha vevő tévedt a szatócsboltj ába. Mi meg ma­rokra fogtuk a kabátunk gombját, ha kéményseprőt lát­tunk, és gyorsan elmondtuk az igézőt: Kéményseprőt lá­tok, szenesét találok! Biztos szerencse volt, csak a gombot kellett addig szorítani, míg szürke ló nem akadt az utunk­ba. Napjaink szerencsevadásza ettől a biztos tipptől is el­esett. A kéményseprő is fe­hér holló a háztömbök kö­zén, de már ló dolgában tér­dig lejárhatja lábát a szeren­csére éhes flaszterkaptató és görcs áll a markába, míg egy szürkét talál a gombjaihoz: Nem különib a helyzet a ma­lac farkával sem. Szilveszter­kor hozzájuthatott a rángatá- sához a városi is, de manap­ság már faluhelyt is sültes tá­lon kerül a szilveszteri malac az éjféli tombolára, és citrom van a szájában, hogy ne vi­sítson. Fortuna szekerén oko­san ülj, úgy forgasd tengelyét, hogy ki ne dűlj! — mondja a jámbor in­tés. Könnyű annak tanácsot adni, aki már fent ül a ba­kon, de mit csináljon az, aki csak gyalogszerrel akaszkodik a szerencse nyomába( Micso­da szerencsés ember! — só­hajtanak föl embertársaim, mikor a jutalom, az előlépte­tés, a totó- és lottónyeremény sohase oda hull Fortuna bő­ségszarujából, ahol ők nyúj­togatják a nyakukat, hanem másnak. A szerencse vak, vi­gasztalják egymást, de azért hisznek abban is, hogy a sze­rencse forgandó: hun kerék, hun talp! A közmondás sze­rint a pénz is odagurul, ahol sok van belőle. Próba, sze­rencse! — mondják Fortuna mostohagyermekei, és évek óta elébe mennek a csalfa is­tenasszonynak megmunkált lottószelvényeikkel, az meg fütyül rájuk. A szomszédjuk meg egyszer vesz lottót egész életében, és megüti a főnye­reményt. Mérgükben a kuká­ba szórják avítt szelvényüket, és egy guberáló gyerek vá­sárlási utalványt nyer rajta. Csak úgy hemzseg köröttük a sok szerencsefia, még olyan is akad köztük a fáma sze­rint, aki belehal a telitalálat­ba. Lehet benne valami, mert aki meg villát nyert a juta­lomsorsoláson, az úgy belebe­tegedett a szerencséjébe, hogy az ánti világban azonnal meg- köpülyözték volna. Most légy okos, Domokos! — mondta ke­servében. Hogyne, mikor va­lamennyi családtagnak ház áll a nevén; hát hogy az istenbe kártyázza meg ezt, váljon el az asszonytól? Csoda, ha ilyenkor kiszalad megkesere­dett embertársaim száján, hogy bolondnak áll a szeren­cse? Szegények, szívből sajná­lom őket! Hogy is tudnak sze­rencse nélkül élni, föl nem foghatom, mert én bátran ki­jelenthetem, hogy szerencsés ember vagyok! Engem már ré­gebben is kerülgetett a sze­rencse, mégpedig diákkorom­ban, mikor is egy szilveszteri tombolán kihúzták a sorsje­gyemet. A kikiáltó szerint olyan híres szakácskönyvet nyertem, hogy főzni se kell, csak olvasni, és már is jól lakik tőle az ember. Igaz, ott­hon kiderült róla, hogy csak egy tavalyi naptár, de nem az volt a fő, hanem a sze­rencse ! Azután mégiscsak rám mo­solygott a szerencse! Száz fo­rintot nyertein az első béke­kölcsönön. Egy évig élveztem a szerencsémet. Akkor hivata­losan rám írtak, hogy azon­nal fizessem vissza, mivel té­ves kifizetés történt. Megpró­báltam apellálni, hogy sajná­lom, de én azt már elköltöt­tem jóhiszeműen, hogyne tet­tem volna: se nem loptam, se nem csaltam, nagyon úgy fes­tett, hogy törvényesen birto­kolom. Csak nem várták, hogy berámázom? Még a szeren­cséjének se hihet az ember gyereke? Szégyelljem ma­gam, mondták, hogy ennyit jajgatok egy rongyos százas­ért; elbírná a lelkiismeretem, hogy más nyúljon a zsebébe helyettem? Nem értették meg, hogy a szerencsémbe vetett hitemért harcolok! Mit tehettem volna? Vissza­fizettem! És akkor jöttem rá, hogy én szerencsés ember va­gyok, de még mennyire! Kép­zeljék eh mi lenne most ve­lem, ha történetesen százezer forintot nyerek? Mihályi Margit A Kis-Balatonról Az eltűnt víz Egyetemi felvételi vizs gák terve 1870-ből Az egyetemi felvételi vizs­gák terve nálunk először 1870- ben merült fel. A pesti tudo­mányegyetem orvos- és böl­csészettudományi karának professzorai egy emlékiratot adtak ki, s ebben megállapí­tották, hogy a gimnáziumok­ban tartott érettségi vizsgák egyetemi vonatkozásban in­kább károsak, mint haszno­sak. A gimnáziumban ugyanis nem az általános műveltségi fokot, az általános képzettsé­get, a valódi érettséget vizs­gálják, hanem azt, hogy a diákok a tananyag egyes ré­szeire elég pontosan tudnak-e visszaemlékezni, azaz a gon­dolkodási képesség helyett azt, hogy ki mennyi anyagot tudott bemagolni. Ráadásul az érettségi vizsgák szigorú­sági foka a különböző iskolák­ban teljesén más, »mondhat­ni, hogy valahány gimnázium van a hazában, annyiféle elő­képzettségi fokú hallgatók szoktak jutni az egyetemre«, nagyon sokan olyanok, akik a magasabb fokú tudományos előadások megértésére kép­telenek, ezért nem tanulnak és hanyagokká válnak. A legjobb volna — véle­kedtek a professzorok —, ha érettségi helyett az egyete­men vizsgáztatnák a jelent­kezőket. Ez azonban lehetet­len, mert a bölcsészettudo­mányi kar, amelyből a vizsga- bizottság kikerülne, egyéb fel­adatai mellett nem tud éven­ként 500—600 jelöltet elbírál­ni. Ezért azt javasolják, hogy a középiskolákban egyszerűen »záróvizsgákat« tartsanak, és az egyetemi felvételre való érettséget belga mintára tan­kerületenként szervezett bi­zottságok állapítsák meg. Megtalálták a vírust! Elég gyakori idegrendszeri betegség — hazánkban is — az ún. szklerózis multipex, vagy ritkábban hallott nevén sokgócú keményedé«. A be­tegség tüneteit a központi idegrendszer fehérállományá­nak a pusztulása okozza, amely leggyakrabban a moz­gáspályák környékére terjed ki. Ezért gyakran járászava­rok is fellépnek a betegség leforgása során. Néha látás­zavarral, szemtünetekkel, szexuális zavarokkal, pszichés tünetekkel kezdődik a beteg­ség, amely több szakaszban zajúk le, és időnként a tü­netek javulnak, vagy esetleg teljesen meg is szűnnek. A betegség különlegessége, hogy gyakran a fiatalokat támadja meg. Sokáig nem tudták ki­deríteni a különös betegség okát. Allergiára is gondolták, vagy érelváltozásokat tételez­tek fel, de már elég régóta valamilyen ismeretlen fertő­zésre is gyanakodtak. Most érkezett a hír — a Laueret c. angol orvosi folyó­irat alapján —, hogy egy New York-i kutatóintézetben egy fiatal orvos házaspár, dr. George S. Merz és felesé­ge Patricia, asszisztensük, Pa­mela Licursi asszony segítsé­gével megtalálták a szklerózis multiplex kórokozóját,' egy ví­rust. Ä Balaton körülbelül 20 000 évvel ezelőtt, me­dencék soro­zatából ala­kult ki. Hat, egymástól ho- mokgátakkal elválasztott mélyedés hú­zódott itt, ame­lyekből az el­ső Zalavártól Keszthelyig terült el. A homokgáta­kat később, amikor a me­dencék meg­teltek vízzel, a széltől hajtott hullámok el­mosták és ki­alakult az egy­séges vízfelü­let. Az első egy hatalmas teknő volt, amely délen messze benyomult megye területébe, és magába foglalta még Nagy­facta . /Komor- l| =3* város % Galambok. Somogy keleten Hévíz vizét is. Csak a zalaapáti meg zalavári hátság emelkedett ki belőle és Keszthelynél is ösz- szefüggött a mai Keszthelyi öböllel. A történelmi időkben ez az első medence lassan feltöltő­dött. A rajta keresztül folyó Zala, amely másodpercenként 3—10 köbméter vizet zúdított a második medencébe, a ma­gával hozott hordalékkal el­kezdte töltögetni ezt az első medencét és abban a szabad víz lassan, évezredek alatt összezsugorodott. Szigetek emelkedtek ki belőle, emberi településekkel. Vörs és Keszt­hely között elszűkült. Már a magyar időkben is csak ha­jókkal lehetett egyik partról a másikra menni. Lassan úgy összeszűkült, hogy csak Híd- végnél kezdődött és ettől az időtől lett a neve Kisbalaton. A sekély víz mocsarasodni kezdett, és egyre nagyobb mé­reteket öltött. De egészen 1839-ig még hatalmas szabad vízterületek állottak a KAsiba- laton területén. Vizein, nád­sűrűjében a betévedő ember órákig bolyonghatott, amíg száraz földet ért. Igazi para­dicsoma volt ez a hal- és ma­dárvilágnak, csatornáival, fü­zeseivel, rekettyéseivel. Az egé­szet félkörben szelíd, kedves hegyek övezték, kiemelkedve közülük a Dióskál fölötti Po- gányhegy szép szőlőivel és gyönyörű kilátást nyújtó ge­rincével. Délnek a marcali dombvidék határolta hatalmas erdőivel, keleten pedig a vég­telen Balaton. A környező falvak népe megélt a halászatból és a víz, nádas nyújtotta sokféle életle­hetőségből. Battyánpuszta né­pe a révészeiből élt évszáza­dokon keresztül, 3e a v8re!ek is vitték dereglyéiken az uta­sokat. 1839-ben azután olyan óriási szárazság uralkodott, hogy valósággal eltűnt Vörs és Keszthely között a víz; akkor építették meg a nagy töltést és a falúdat, amelyről akkőr *7ÚguÖrvu &z egész országban beszéltek. »Híd a Balatonon, ilyen csuda sem volt még eddig« -*■ írta Kövér János vörsi plébános naplójában. Ezzel megszűnt a Kisbala­ton összeköttetése a tó nagyob­bik részével. De még élt a ná­das, lakói még halásztak, tisz­tásain legeltették a pásztorok, az ősvilági szörnyekhez ha­sonló fekete bivalyok még sokhelyütt láthatók voltak t— mára csak Sávolyon él pár darab — és a vízi madarak eldorádója volt a Híd vég— Keszthely közötti terület. A vörsi halászok még ekkor má­zsaszám fogták a halat maguk­nak, no meg az apáturak, föl­desurak, elsősorban az általuk »Föstetics«-nek hívott keszt­helyi grófok részére. Éppen ezek tették aztán tönkre en­nek az ősi lápvidéknek sajátos életét és a halszaporítási lehe­tőségeket. A tó halai a nyug­talan Balatoniból szívesen mentek a nyugalmasabb lápi vizekre ikráik lerakására és ott az ivadékók milliói keltek ki a sekély, meleg vízben. Eh­hez a hatalmas mocsárhoz már csak Franciaországban volt még egy hasonló a szá­zadunk elején, de annak ma­dárgazdagsága nem érte el a miénket. Csodálatos egy világ volt áz, érthető, hogy Herman Ottó úgy lelkesedett érte, és Fekete István is oly szépen örökítette meg regényeiben. Ezt az érdekes, különös vi­lágot tették tönkre a Festeti­csek a Kisbalaton ésszerűtlen lecsapolásával. De nemcsak ezt, hanem megásták vele a nagyobbik Balaton sírját is. (Folytatjuk) Zákonyi Ferenc Az életmentő Föld alatti szolgáltató hálózat oxigén Több mint 20 hektárnyi te­rület válik szabaddá a szov­jet főváros most épülő új la­kónegyedében, Szévernoje Csertanovoban: az átmenő forgalmat, az energetikai és a kommunális berendezéseket, a garázsokat mind a föld alatt helyezték eL Az így nyert 20 hektáron játszótereket és sportpályákat létesítenek. Gazdaságosan oldják meg a föld alatti garázsok építését is: falaik egyben a lakóépületek hordozó szerkezeti elemeiül szolgálnak. A Szévernoje Csertanovő- ban kibontakozó munkálatok a Moszkva föld alatti térségei kihasználása nagyszabású programjának részét képezik. A repülő autó Századunk motorizált »gla­diátorai« sokféle veszélyes produkciót hajtanak végre. Az autós rodeók párharcai és lélegzetelállító ügyességi be­mutatói veszélyes vállalkozá­sok, mint ahogy a képen lát­ható »távolugró verseny« sem tartozik a kockázat nélküliek közé. Egy angol versenyző nem hivatalos világrekordot döntött meg akkor, amikor gépkocsijával tizenhárom egy­más mellé állított személy­autó fölött repült el és ért sértetlerül földet. A felvétel jól érzékelteti, milyen nehéz feladatot kellett megoldania a korábbi tizenkét kocsis • re­kordnak »hadat üzenő« autó­vezetőnek. Kocsijával fokoza­tosan emelkedő pályán futott neki, hogy kb. 3 méter ma­gasságban »dobbantva« — to­vábbra is enyhén felfelé ívelő röppályán — mintegy 23—24 méternyi utat tegyen meg a levegőben repülve a közel 1 tonna súlyú járművével. Mi­nimálisan 100 km/óra sebes­séggel kell az autónak szá- guldania, hogy a szükséges röptávolság megtételére re­ménye legyen a vezetőnek. A gépkocsit e mutatványhoz különleges gumiabroncsokkal látják el — különösen a meghajtott hátsó kerekek gu­mijaira vonatkozik ez — és gondosan ügyelnek rá, hogy a nekifutőpálya utolsó néhány métere jó tapadást biztosító anyaggal legyen borítva. A re­pülő autó futóművét is át­alakítják egy kevéssé a pro­dukcióhoz, hogy a földet érés nagy »megrázkódtatását« ki­bírja a szerkezet. A gépkocsi üzemanyagtankjába csak ép­pen annyi benzint tesznek, amennyi a nekifutáshoz szük­séges, hogy sikertelen kísérlet esetén ne robbanjon fel s ég­jen el az autó. Ami az egymás mellé állított autókat illeti, nem kell sajnálni őket, mind kiszolgált, roncstelepre szánt példányok. Egyébként az ug­rás végrehajtásának techni­kájáról még annyit, hogy a versenyzőnek nagyon kell vi­gyáznia rá, hogy a kocsi a repülés során ne billenjen ol­dalra, ezért a vezető már az »elrugaszkodás« előtt befelé, a kocsi középvonala irányába húzódik. öt perc életet vagy halált jelenthet. Ennél rövidebb idő alatt életre lehet kelteni a klinikai halál állapotába ke­rült személyt, de ha nem si­kerül újra megindítani légzé­sét és vérkeringését, a klini­kai halál már biológiai halál­ba torkollik. A köztudatban úgy él az újraélesztés fogal­ma, mint az orvostudomány legfrissebb eredményeinek egyike, ami a technika leg­újabb és legbonyolultabb esz­közei nélkül el sem képzel­hető. Holott bizonyos esetek­ben minden eszköz nélkül, szájból szájba vagy orrba va­A modem technikai eszkö­zöknek azért persze jó hasz­nát veszik az elsősegélyt nyújtók. Így az oxigénellátó készülékeknek is, amelyeknek néhány hordozható kivitelű,, elsősegély nyújtására különös­képpen alkalmas, az NSZK- ban készülő változatát a kép mutatja. A légzőmaszkkal ellátott oxigénpalacknak készenlét­ben tartása nemcsak mentés esetére indokolt, hanem az oxigénhiány fellépésének megelőzése céljából is. Közis­mert, hogy a vadászgépek pi­ló befúvással és puszta kéz- 1 dgy emelkedhetnek zel végzett, külső ezívmasz- százzsal is meg lehet indíta­ni a légzést és a szívműkö­dést. Mutatóujjból hüvelykujj Dél-afrikai sebészek érdekes műtétet hajtottak végre egy vasutason, aki baleset követ­keztében elvesztette bal hü­velykujját. Mivel a vasutas­nak mindkét kezét használnia kellett, a mutatóujját transz- plantáíták a hüvelykujj he­lyére. A transzplantátum meg­tapadt és néhány hét múltán a bal kéz is teljesen használ­hatóvá vált. néhány ezer méteres magas­ságba, ha palackból pótolják a felsőbb légrétegekben egy­re ritkuló levegő oxigénjét (a nagy utasszállító gépek her­metikusan zárt, túlnyomásos kabinjában erre nincs szük­ség). Világszerte egyre terjed­nek a magánrepülőgépek, amelyeknek ugyancsak köte­lező és elengedhetetlen tar­tozéka az archoz simuló maszkkal ellátott oxigénpa­lack. Ma már sok olyan munkahely is van (a vegy­iparban, bányászatban stb.), ahol állandóan vagy időnként ajánlatos oxigénnel dúsítani a belégzendő levegőt. 1 Somogyi Néplap a

Next

/
Oldalképek
Tartalom