Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-08 / 160. szám

A versenylovak ménese Talenseoot, a négy és fél milliós mén. adni, néha vásárolni is kell a mígnem egyszer megnyert egy A versenylótenyésztés nem hasonlítható egyetlen más ál­lat tenyésztéséhez sem. Itt nem számít az »élősúlygyara­podás« vagy a takarmánykölt­ség, sőt még az eredmény megszületéséig elmúló évek száma sem. A somogysárdi ménesben negyedszázad ki­tartó munkájával »mindössze« 2D kiváló anyaállatot tenyész­tettek ki, ennek a húsz ál­latnak azonban valamennyi ivadéka százezreket ér. A derbik csillagai még ennél is többet. Tavaly tíznél több ha­zai és külföldi versenyen győztek a sárdi lovak. Ma is 140 lovuk készül Budapesten a soron következő versenyek­re. Tizedikén a négyévesek nagydíja a legnagyobb próba­tétel lesz. Ennek a verseny­nek csaknem biztos győztese az Api nevű lovuk. A lovak »magánélete« nem a születéssel kezdődik, ha­nem már jóval előbb, hiszen a szülő párokat tucatnyi te­nyésztői megfontolás után »házasítják össze«, előre meg­tervezve az újszülött csikó tu­lajdonságait: alkatát, gyorsa­ságát, színét, de még ennék árnyalatát is. A kiscsikó fél évig él anyjával, csak ezután kap nyilvántartási számot és nevet. A névadás nem egy­szerű feladat, hiszen az or­szágban nem lehet két azonos nevű ló. Ilyenkor előkerülnek a lexikonok és a szótárak. Te­livéreknél a kancacsikónak az anyja, a méncsikónak az ap­ja nevének kezdőbetűjével ke­resnek nevet. Az ügető lova­kat születési évüknek meg­felelően nevezik el. Az idei születésűek neve például csak D-vel kezdődhet. Persze, az emberek nem avatkozhatnak be korlátlanul az állatok életébe. Példa er­re a szarvasmarháknál jó eredményeket hozó mestersé­ges megtermékenyítés. Le­het ezt a lovaknál is alkal­mazni, a fajták tulajdonságai így is egyesülnek, a kiscsikó szép lesz és erős, csak éppen hiányzik belőle a legkiválób­legkivalobb külföldi tenyész­állatokból. Nemrég négy an­gol telivért vettek kétmillió­ért, a legdrágább állat az Egyesült Államokból érkezett. Ara 4 és fél millió forint. Egy ló évi eltartási költség­átlaga 18 ezer forint, ezen fe­lül a tiszta haszna 14 ezer. Egy-egy megnyert verseny után 100 ezer forint illeti a gazdaságot. ötvenkilencen dolgoznak a sárdi ménesben. Legtöbbjük lótenyésztő szakmunkás. Az elnevezés távolról sem fejezi ki, hogy ez a munka mennyi­vel több, mint a lovak te­nyésztése vagy gondozása. Legtöbben gyerekkoruk óta lovagolnak. így az 52 éves ménesvezető, Rádoki József tó, aki jó néhány nagy nemzet­közi versenyen győzött fiata­labb korában, ö nevelte az Imperialt, amely egyébként a szakembereket is »becsapta«. Csúnya kiscsikó volt, alig tu­dott felállni. Kétéves korá­ban már a legerősebbek kö­zé tartozott, egyben a leglus­tábbak közé is. Mindenki kö­zépszerű állatnak tartotta, versenyt, és attól fogva nem volt méltó ellenfele. A Széptevő egyik versenyén berontott a közönség közé, majd a többi lóval szemben vágtatni kezdett... Az állatot életveszélyesnek nyilvánítot­ták és kitiltották a budapesti pályáról. Itthon Urbán And­rás hónapokig dolgozott a ló­val, végül főnöke elé állt, hogy szeretne újra elindulni. Egymás után kilenc versenyt nyertek meg. Majd a Szép­tevő tómét pesti lovashoz ke­rült, és megismétlődött a »baleset«. Urbán András ez­után sem hagyta cserben négylábú barátját... Hasonló történetet mond­hatnék Légrádi Ferencről, a területi ifjúsági bajnok Fetter Györgyről, vagy a csikók ta­nítójáról, Horváth Józsefről is. Valamennyiükről leírhatnám: szeretik a lovakat és jó szak­emberek. Mégis, azt hiszem, jobban jellemzem őket, ha nagy tisztelettel azt írom: a lovak megszállottái. ! Bíró Ferenc bak adottsága... Egy jő ver­senyló például nem tudja el­viselni, ha megelőzik. Hajtás nélkül küzd utolsó erejével is. A versenyló élete nagyon nehéz, mégis alighanem az összes állaté közt a legszebb. Naponkénti erőfeszítéseivel maradandó megbecsülést sze­rez. Többnyire már csak ironi­kusan mondjuk lovasnemzet­nek & magyart. Pedig alig­ha véletlen, hogy a magyar lótenyésztésnek tekintélye van világszerte. Naponta állnak meg a légkondicionált lószál­lító kamionok a sárdi istál­lók udvarán. Nem egyszer a vevők egymás kezébe adják a kilincset. Volt már köztük osztrák istállótulajdonos, sváj­ci műlovarnő és egy olyan olasz üzletember is, aki 72 éves apjának vásárolt pari­pát, hogy az öreg nagyobb eséllyel indulhasson a nyug­díjasok derbijén. Sok vevő azzal kezdi, hogy ő ennek és ennek a lónak va­lamelyik leszármazottját ke­resi, az ár nem számít. Van­nak, akik kevésbé értenek az állatokhoz, és már az leveszi őket a lábukról, ha a ló híze­leg egy kis cukor reményé­ben. Ismét mások ravasz- kodni próbálnak. A ménes dolgozóit kérdezik, ki, melyik a főnök kedvenc lova, melyi- < két üli meg leggyakrabban. . Egy olcsóbb ló 80—100 ez* forint, a jobbakért félmilliót is elkérnek. Ahhoz, hogy légyen mit el­fjODOR ABRAMOV Harmadszor is találkoztak. Megint csak a folyóparton, és megint csak az öblítésnél. Az asszony ekkor már látta: Ole- sa figyeli őt. — Na, mondd meg,mibe ke­rül a jegyed? — gyújtott rá a nótájára. — Sokba! Nincs neked annyi pénzed. — Dehogyis nincs! — Nincs. — De ha mondom, hogy van! — Hát akkor szerezzél be a túlpartra, a sütödébe — ingyen is megmutatom. Hogy jutott ez akkor eszé­be, fogalma sincs róla. S azt még kevésbé hitte, hogy Olesa komolyan veszi a beszélge­tést. Pedig komolyan vette. — Jól van, fölvétetlek. Mu­tasd. — Nem, először elő a bu- gyellárissal, aztán megtapo­gathatod az árut. — Ekkor Pelageja, hogy, hogy nem, elnevette magát, maga is ret­tentően csodálkozott rajta, és csintalanul hátrahúzta a ken­dőjét — az a disznó, biztosan megcsiklandozta. És Olesa majd megveszett örömében: — Hej, ha megengeded, hogy kialudjam magam a hajadon, isten bizony — egy héten be­lül a sütődében dolgozol. Nem tréfálok. — Én se tréfálok — vála­szolt Pelageja. Egy hét múlva már a pék­ségben dolgozott, Olesa betar­totta a szavát. Kiemelte a jó- szágudvarból, ledöntött min­den akadályt — hogy meg tud szédülni egy férfi. De az asszony is betartotta a szavát — rögtön az első na­pon a sütödében aludt. Reg­gel pedig, amikor kikísérte Olesát, azt mondta: — Na, most aztán felejtsd el a hajam. Kvittek vagyunk. És eszedbe ne jusson leváltani. Harapós vagyok ... Mennyi idő telt el azóta, mennyi víz folyt le a folyón! És vajon hol van most Olesa? Vajon él-e? Emlékszik-e még a túlparti aranyhajú péknére? Az asszony elfelejtette. Méghozzá azon nyomban elfe­lejtette, amikor becsukta utá­na az ajtót. Minek is emlé­kezne rá. Nem kedvtelésből, szórakozásból feküdt le ide­gen férfival. És ha most ez, a csaknem két évtizede emléke­zete mélyén lappangó történet hirtelen feltört, csak azért, mert amint éjszakára kibon­totta kis varkocsát a tarkóján — lám mi lett a régi arany­ból —, eszébe jutott az imén­ti beszélgetés a Fa tuskó Vasz- kával. Pavel már aludt, horkolt. Pelageja, mint rendesen, a forralt vízzel teli kancsót a zsámolyra tette, a tab'iettákat az üvegfiolába rakta, és végre ő is lefeküdt. A földre terí­tett dunyhára, hogy mindig kéznél legyen, ha kell valami a beteg férjének. Vízrendezés, vízkárelhárítás Kis vizek, nagy gondok A rómaiaknak ugyan már nyomuk sincsen Kapos­váron, de azt biztosan tudjuk, hogy az ókorban sokat foglal­koztak ezen a területen a víz­károk megelőzésével. A város jelenlegi helyén és környékén húzódó nagy mocsarakat le­csapolták, a kisebb patakok és a Kapós medrét — ha rész­legesen is — rendezték. Ma már, ha a békésen csor­dogáló folyócska töltésén ál­lunk, nehéz' elképzelni, hogy esetleg árvizet is okozhat. Pe­dig még az ötvenes években is kilépett a Kapos a medré­ből, és a környező házak fa­lán sokáig látni lehetett az árvíz nyomát. A városhoz tar­tozó patakok pedig végképp eloszlatják a félelmünket: ezek aztán nem okozhatnak galibát! Kaposváron kilenc ki­sebb árok van, ismertebb a Desedai-, a Töröcskei-, a Ná- dasdi-patak, a Malom-árok. A leghosszabb a Zselic-patak: csaknem 11 kilométeres, a Malom-árok mindössze 4 ezer méter hosszú. Még ezek a kis vizek is gondot okoztak a város lakói­nak. Szervezett munkáról, az árvízvédelem tartós fejlődésé­ről csak a XVIII. századtól be­szélhetünk. Ennek eredménye­ként a következő században már vízgazdálkodási társulat tó működött Somogy megye székhelyén. A vízrendezés és a víz­kárelhárítás mai formája az 1960-as évek elején alakult ki. Akkor határozták meg, és osz­tották el a feladatokat. 1964- ben megalakult a Kaposvöl- gyi Vízgazdálkodási és Talaj­vízvédelmi Társulat. Egy ép­pen tízéves tanácsi rendelet alapján a vízkárok elleni vé­dekezés a városi tanács vb építési, közlekedési és víz­ügyi osztályának a feladata. A szakemberek elsőrendű és másodrendű befogadókat kü­lönböztetnek meg. Az előbbi a mi területünkön a Kapós, az utóbbiak pedig az említett kisebb patakok, árkok. Ezek gyűjtik össze a környék csa­padékvizét. Az e’tmúlt ötéves tervidőszakban 3 millió 379 ezer forintot fordított a váro­si tanács a vízkárelhárítási feladatok végrehajtására. En­nek eredményeként a sokat szidott Malom-árok háromne­gyed részén kitisztították a medret, s elkészült a strand és a Gorkij utca között a Kapós­hoz vezető átkötése is. Ebben az időszakban tisztították ki a Töröcskei-patak medrét. Ez a két munka a rendelkezésre álló összeg 60 százalékát vitte el. A városi tanács vb legutób­bi ülése elé terjesztett jelen­tésben ezt olvashatjuk: »A befogadókhoz vezető ár­kok, csatornák fenntartása már több hiányosságot mutat, s ezen belül a több mint 120 kilométer hosszúságú nyílt ár­kok tisztítása elmaradt az igényektől.« Az említett árkok egy részét ugyanis egyáltalán nem tisztították az utóbbi öt évben, más helyeken többször volt szükség mederkotrásra, mert a lezúduló csapadékvíz rengeteg hordalékot halmozott föl. Elsősorban Kaposszentja- kab környékén jellemző ez. A legfőbb veszély az árvíz. A szakemberek a nagy esőzé­sek idején állandóan figyelik: mikor kell elrendelni az árvíz elleni védekezést. Talán meg­lepő, de az elmúlt öt évben kétszer volt árvízveszély: 1972-ben és 1975-ben. Négy éve a Kapos »rendetlenke­dett«, tavaly pedig a Zselic- patak, a Malom-árok Gilice utcai szakasza és a Nádasdi- patak ijesztett rá a környéken lakókra. Az 1975. évi árvíz rávilá­gított a vízrendezési munkák hiányosságaira. Elsősorban az anyagi lehetőségek korláto­A meleg időjárás kedvez a szőlőlisztharmat járványszerű elterjedésének. Az erős föl­melegedés és az alacsony pá­ratartalom eddig mérsékelte a gomba gyors szaporodását, a tünetek csak szórványosan láthatók. A hét elejének erő­sen párás időjárása a fertőzés rohamos elterjedésével fenye­get. A gomba a szőlő valameny- nyi zöld részét fertőzheti. A leveleken finom, lisztszerű be­vonat jelzi a fertőzést, a levé­lek később leszáradnak. Rend­kívül fogékonyak a fertőzésre a kis bogyók, rajtuk a fertő­zés hatására lisztszerű bevo­nat képződik, növekedésüket befejezik — héjuk megvasta­godik, a mag kilóg a bogyó­ból —, majd elpusztulnak. Az érzékeny fajtákon (olaszriz- ling, hárslevelű, leányka stb.) a betegség tünetei a fürtökön tó megfigyelhetők. A kárté­telt, a betegség járványszerű zottsága miatt nem sikerűit a Malom-árok részleges meg­szüntetése. (Pedig erre már két ízben is készítettek terve­ket!) A kisebb patakok (az úgynevezett másodrendű be­fogadók) Kapósba folyásánál nem készültek el a torkolati művek. Nem tudták megaka­dályozni — a nagy hordalék­lerakódás miatt — a Vár-hegy és' a Som-hegy környékén az árvízveszélyt. Ugyancsak a megszüntetésre váró hiányos­ságok között kell említeni, hogy a szükségesnél kevesebb- szer tisztítják a nyílt árkokat. Mindezek egyben a je­lenlegi feliadatokat tó jelentik. Ebben a tervidőszakban to­vább kell folytatni a Malom­árok medrének tisztítását, leg­alább évente egyszer karban kell tartani a nyílt árkokat, s — nem utolsósorban — a városi tanács vb ÉKV-osztá- lya szakembereinek szorosabb szakmai kapcsolatot kell kiépí­teniük a Vízügyi Igazgatóság Somogy megyei kirendeltségé­vel. . Azaz: a vízrendezés és víz­kárelhárítás feladatainak eredményes végrehajtása na­gyobb anyagi és szellemi érá­két igényel az eddigieknél. M. A. elterjedését csak gondos vé­delemmel lehet megelőzni. Védekezésre javasoljuk a Kumulus 80, Kumulus S, Thiovit S, Pol-Suilkol Extra 80 WP valamelyikét 0,3 százalé­kos töménységben. A javasolt kéntartalmú ; permetezőezerek használatakor ügyelni kell ar­ra, hogy 25 C fok fölött per­zselő hatásúak, ezért a perme­tezéseket alkonyaikor végez­zük. A permetlé tapadásának fokozására nedvesítŐ6zer hasz­nálata (Nőit 0,05 ,%, káltózap- pan 1 %) szükséges. Jól szol­gálja a fürt védelmét a bada­csonyi rézkónpor 10—17 deka 100 négyzetmeteren, vagy a ventillált kénpor 7—10 deka 100 négyzetméteren, illetve a Dithane *D—8, K—50 porozó­szer 17—28 deka 100 négyzet- méteren. Ezekkel a porozó­szerekkel a botritiszíertözést is megakadályozhatjuk. (A di­rekt termő fajták közül az otelló levélzete érzékeny a kéntartalmú szerekre, perzse­lést, lombhullást okoznak, ezért ennél a fajtánál a tőkék alatti talajfelületet kell po­Növényvédelmi tájékoztató Előzzük meg a lisztharmat kártételét Már hozzászokott Pavel hor­kolásához (míg beteg nem lett, addig is horkolt), de ez a mostani 1:'ás valahogy nem tetszett neki, mintha foj­togatnák, és az álomtól már elnehezült fejét küszködve fel­emelte, hogy még megnézze a férjét. Felemelte, és — mi­nek? Miért? — ma már má­sodszor vagy harmadszor, megint a múltra gondolt. Azon tűnődött: vajon akko­riban Pavel sejtette-e, mi történt Olesával? Mindeneset­re másnap reggel, mikor az asszony hazament, semmivel sem árulta el magát. Egyet­len szemrehányás, egyetlen kérdés. Talán csak, amikor a fürdőről beszélt, mintha kissé görbén nézett volna rá. — Ma fürdőnap van — mondta akkor Pavel. — Mi­kor mész? Tán elsőnek a for­róba? — Abba — felelte Pelageja. Azon a reggelen két nyírfa­vessző nyalábot csapkodott szét a testén. Sült, főtt, hogy ne csak a testéből, az emlékeze­téből is kitörölje annak az éj­szakának a mocskát. Mégis nyoma maradt. Az a legkevesebb, hogy most egé­szen váratlanul azon tűnődött, vajon Pavel tudott vagy nem tudott a bűnéről. Ez mind semmi — kit érdekel • most már, hogy mi történt annyi évvel ezelőtt. De mitévő le­gyen, ha időnként a lányára pillantva, Olesára gondol, és mint anya, számolgatni kezdi a hónapokat? Nehezen lélegző férjéről le nem véve a szemét, Pelageja most ezzel a számolgatással volt elfoglalva. A »ütődébe augusztusban lépett be. 11-én. Alika április 15-én született... Ez nyolc hónap ... Nem, só­hajtott fel megkönnyebbülten, nyolc hónapra nem születnek, hét hónapra igen, de azokban alig pislákol az élet. Alkáról pedig igazán nem mondhat ilyesmit. Könnyen hozta a vi­lágra, szinte kipottyantotta. És Alka egyetlen gyerekbetegsé­get se kapott meg. 12. De ha egyszer a gyanú be­fészkelte magát a leikébe, az nem olyan, mint a gaz a kertben, amit gyökerestül ki­tép az ember, és kész. A gya­nú, akár a zavaros víz, min­dent bepiszkol és összekuszál. Bármennyire bizonygatta is magában Pelageja, hogy Aliká- nak semmi köze Olesához, nem volt teljesen meggyőződ­ve róla. / No persze, nyolc hónapra nem születnek csecsemők, meg aztán nincs olyan anya, aki ne tudná, ki a gyereke apja, de honnan van ennek a bestiának ilyen csintalan vére? Miért mászkál ilyen fiatalon fiúkkal? Régebben, egészen mostanáig semmi kétsége sem volt: Alka Anyiszja nénitől örökölte a forró vérét, azért is nem kedvelte az asszonyt, de most már ebben sem volt bizonyos. Pelageja feküdt még egy ideig, megfordította a feje alatt megforrósodott párnát, végül fölkelt. Ügysem tudna most elaludni. Addig nem tud elaludni, amíg nem látja Al- kát. (Folytatjuk.) rozni.) A permetezés során feltét­lenül tegyünk a permetlébe Dithane M—45-öt 0,2, vagy Ortho-Phaltant 0,3 százalékos töménységben, mert a fiirtzá- ródást közvetlenül megelőző stádiumban levő szőlőknél ez az utolsó időpont, hogy a nö­vényvédő szert be tudjuk jut­tatni a fürt belsejébe, a ko- csány és a bogyók belső felü­letébe. A szürkerothadás (botritisz), valamint a pero- noszpóra fürtkártételét tudjuk megakadályozni így. . Fűzfőn üzembe helyezték a biológiai tisztító rendszert A Balaton-vidék legnagyobb üzeme, a Fűzfői Nitrokémia évente nagy összeget fordít a környezet védelmére. A na­pokban üzembe helyezték a biológiai tisztító rendszert, amelyben baktériumok bont­ják, illetve teszik ártalmatlan­ná a mérgező, szennyező anyagokat. Az első rendszert még ebben az esztendőben újabb követi, s a kettő együtt már veszélytelenné teszi a nitrokémiánál keletkező napi 6000 köbméter vizet. Az új rendszert egyébként teljes egészében a Nitrokémia szakemberei dolgozták ki. Megvalósításához 30 millió fo­rintos támogatást adott az Or­szágos Vízügyi Hivatal. Meg­kezdték a korszerű és hazánk­ban még egyedülálló levegő- szennyezödés-védelmi hálózat kiépítését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom