Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-07 / 159. szám

Az országos Ifjú Gárda szemle előtt * varja a fiatalokat ’Augusztus 14-én díszbe öl­tözik a kaposvári Kossuth tér, s fiatalok népesítik be. Mint arról már korábban be­számoltunk, a KISZ kb inté­ző bizottságának döntése alap­ján az idén Kaposvár ad ott­hont a hetedik országos Ifjú Gárda szemlének. Az előkészületek már javá­ban folynak. Tegnap délután a KISZ Somogy megyei Bi­zottságán, ahol a szemle szer­vező bizottsága tartotta ülé­sét, az albizottságok vezetői számoltak be eddig végzett munkájukról, s a részvevők megvitatták a legfontosabb feladatokat is. A szervező bi­zottság ülésén részt vett Nagy István, az Ifjú Gárda orszá­gos parancsnok-helyettese is, akitől a szemle programjáról érdeklődtünk. Elmondta, hogy több mint nyolcszáz fiatalt várnak Kaposvárra, a hetedik órszágos szemlére. A fővárost három,, a megyéket egy-egy szakasz képviseli majd. Augusztus 14-én az esti órákban a Kossuth téren tart­ják az ünnepélyes megnyitót, majd másnap délelőtt három helyszínen, a Zalka Máté ut­cai lőtéren, a Dózsa pályán és az uszodában megkezdődnek a rajversenyek. Az ifjúgár­disták lövészetben, úszásban és fegyveres váltófutásban mérik össze tudásukat. A har­madik nap ígérkezik a leg­nehezebbnek. A szakaszok húszkilométcres harci túrán vesznek részt. A Cseri park­ból a Tokaji parkerdőbe, a Zselicen keresztül vezető út­vonalon gyakorlati és elméle­ti feladatokat kell megolda­niuk a fiataloknak. A túra végén a részvevők tábort ver­nek a Tokaji parkerdőben, tábortüzet gyújtanak és itt töltik az éjszakát is. Ezzel véget is érnek a ver­senyek, hiszen augusztus 17- én már csak gyárlátogatás és szabad program szerepel a tervben. Kraliczki Zoltánná, a megyei KISZ-bizottság titkára elmondta: a kaposváriak szí­ves vendéglátóként várják a fiatalokat. Huszonkét vállalat: üzem és intézmény vállalta az érkező csapatok patronálását. Minden munkahelyről egy-egy fiatal vállalkozott arra, hogy a szemle idején »idegenveze­tőként« segíti a csapatokat el­igazodni a városban. A szemle részvevői 18-ár, reggel Balatonfenyvesre utaz­nak. ahol színes sport és kul­turális rendezvények várják őket. Innen látogatnak majd hajóval Zánkára. az úttörők országos honvéde’mi szemléjé­re. Augusztus húszadikán Bu­dapesten a tisztavatás és a hagyományos vízi és légi pa­rádé kínál látnivalót számuk­ra. A versenyek közötti szüne­tekben Kaposváron is lesz majd szórakozási lehetőség. Tizenhetedikén a Cseri park­ban amatőr együttesek mutat­koznak be. A Fonómunkás Ki.'■színpad, a Táncsics gim­názium színpada, a BM és a Somogy táncegyüttes, a ka- posfői vegyes kar és a jutái citerazenekar lép majd föl. Lesz itt disc-jockey és diapo- ráma vetítés is. A szemle ide­je alatt fellép a színházban a Magyar Néphadsereg Művész- együttese, igaz csak ifjúgár­distáknak, így kár is jegyet keresniük a kaposváriaknak. Jövőre Veszprém megye ad otthont a nyolcadik országos Ifjú Gárda szemlének. így a Balaton túlsó oldaláról olyan fiatalokat küldenek, akik ta­pasztalatokat gyűjtenek, me­lyeket egy esztendő múlva mint rendezők hasznosíthat­nak. Kaposvár és Somogy megye tehát kész a vendéglátásra, csak az időjárás is kedvezzen, s akkor minden bizonnyal fe­lejthetetlen élményekkel tá­vozhatnak a szemle részvevői, vendégei, N. J. Sokat tanult az emberektől 423 lakásépítő szövetkezet A tagok kétharmada munkás Gyors ütemben terjed, s előreláthatólag fontos ténye­zője lesz a szövetkezeti lakás­építő forma az V. ötéves terv lakásépítési programjának. A tapasztalatok tanúsága sze­rint azonban a lakásépítő szö­vetkezetek szervezése, meg­alakulásuk előkészítése, a i közművesítés, az építési terü­let, a beépítési, valamint a kiviteli tervek és az építőka­pacitás biztosítása a koráb­biaknál nagyobb tervszerűsé­get, szervezettséget, általában színvonalasabb munkát kíván. A IV. ötéves tervben ebben a formában csaknem 10 ezer lakás épült meg, és további 3500 lakást most építenek. Az országban 423 lakásépítő szö­vetkezet működik, tagjaik két­harmada munkás, s még en­nél is nagyobb a fiatalok ará­nya. Kétségtelen, hogy a szö­vetkezőknek az eddigieknél nagyobb segítségre van szük­ségük, s jobban kell támasz­kodniuk a SZÖVTERV megyei irodáira is. Az egyik fő törekvés most az, hogy az V. ötéves terv so­rán kialakuljon az egy-egy nagy, illetve több kis- és kö­zépvállalat dolgozói részére folyamatosan építkező szövet­kezetek hálózata. Egyébként a munkásoknak is előnyösebb, ha a vállalat eszközeivel, szak­ipari kapacitásával támogat­ják lakásépítkezésüket, s ké­zenfekvő vállalati érdek is a társulásban történő, telepsze­rű építkezés. Célszerűnek lát­szik az is, hogy a folyamato­san, több ütemben építkező szövetkezeteknél — ahol a tervidőszakban 200—300. vagy ennél több lakás megépítésé­vel számolnak — a több tíz­millió forintos beruházás szer­vezését, ügyeinek intézését a társadalmi vezetőket teher­mentesítő, főfoglalkozású ügy­intézővel oldják meg. A lakásépítő szövetkezetek ebben az évben négy-ötezer lakás átadását tervezik, s — mint a megyei tervekből is ki­tűnik — ugyancsak még az idén további öt-hatezer otthon * építéséhez látnak hozzá. SZŐ VOSZ illetékesei szerint az érintett szervek megfelelő összmunkája esetén megvan a remény arra, hogy két óv alatt 10 ezer, 1977-től kezdve pedig évi öt-hatezer lakást adhassanak át tagjaiknak a lakásépítő szövetkezetek. Az ablakon át az új emeletes házak sora látható. Amíg beszélgettünk, mind­kettőnknek többször rátévedt a tekintete a megújhodó íő- utcára. A nagyközség pártbizottsá­gának titkára született barcsi. Az édesapja is, aki a Dráva- parti település legrégebbi üzemében, a fűrészüzemben volt segédmunkás a nyugdíja­zásáig. Kovács Józsefet még járási könyvtárigazgató korá­ból ismerem, figyelemmel kí­sértem munkásmozgalmi ku­tatómunkáját, majd az itteni tevékenységét is. — Van pártmunkás a csa­ládban? — Nincs, viszont édesapám negyvenötös párttag, a bá­tyám, aki csoportvezető a nagyközségi tanácson, szintén párttag és munkásőr. Ezek a példák mindig ha­tottak rá, hiszen már diákko­rában is tevékenyen részt vett az ifjúsági mozgalomban. A vasútgépészeti technikumba járt Pesten, s a KISZ meg­alakulásakor lett ifjúkommu­nista. Harcos időszak volt az, jelszavakat festettek, izzó hangulatú gyűléseken vettek részt. Ügy gondol vissza ezek­re az évekre, hogy érdemes lenne a jó módszereket fel­használni ma is a KlSZ-szer- vezetekben. Érettségi után a bölcsészkaron felvételizett, magyar—történelem szakon. Egy évig dolgozott, s utána kezdte meg a tanulmányait. A pártba az egyetemen vet­ték fel, s az első gyakorlatot, mint az Eötvös kollégium pártcsoportvezetője szerezte meg. Kapcsolata -ezekben az években is szoros volt Barcs- csal, szakdolgozata témájául is e település történetét vá­lasztotta 1945-ig, különös te­kintettel a munkásmozgalom­ra. — Ezt a politika, az embe­rek, a szülőhely múltja iránti érdeklődésem táplálta. Én va­lóban visszakészültem Barcs­ra, hogy a végzettségem, a ké­pességem szerint segítsek. Amikor a járási könyvtár igazgatójaként munkához mt- tam, azért foglalkoztam any- nyit a munkásmozgalommal, mert úgy éreztem, a múlt fel­tárása segíti a jelen megérté­sét, s így napi politikai erő­vé válik. A hagyományok ápolása erősíti az emberek kötődését a szülőhelyükhöz. Ma is jó érzéssel gondol rá, hogy általánosan ismert lett Fábián Béla, Levőin Samu, Krénusz János neve és tevé­kenysége, a’ gabonamunkások sztrájkja. Utcát, klubot ne­veztek el róluk, emléktáblákat avattak. Kilenc évvel ezelőtt érkezett haza a diplomájával, a tanu­lást azonban nem fejezte be. Levelező hallgatóként elvé­gezte a tudományos szocializ­mus kiegészítő szakot. Nem volt könnyű az a há­rom év, hiszen a könyv­tárigazgató társadalmi te­vékenységére számtalan he­lyen számítottak. S ő mindig szívesen vállalt feladatot a KISZ-ben, a Hazafias Nép­frontban is. ötévi könyvtár- igazgatói munka után válasz­tották meg a nagyközségi pártbizottság titkárának. Ami­kor ebbe a tisztségbe került, úgy gondolta, hogy itt is ne­velni kell az embereket, kap­csolatot tartani velük. Peda­gógusszemmel nézte a jöven­dő munkáját. Azóta fölismer­te, hogy inkább ő tanult, még­pedig rengeteget. A négy év eddigi tapaszta­latáról, eredményéről kérde­zem. Eltűnődik egy kicsit. — Szerencsés időszakban lettem titkár, hiszen a IV. öt­éves terv nagyon fontos idő­szak Barcs történetében. A múltkor, amikor itt üléseztek a képviselők, nekik is el­mondtam, hogy kilencszer annyi emeletes ház épült ek­kor, mint 1945 óta a tervidő­szak megkezdéséig. Ez igen lelkesítő, könnyebb a munka, az emberek mozgósítása, ösz- szefogása. hiszen érzik: érde­mes itt élni, dolgozni a Dráva partján. Természetesen nehe­zebb is, mert ez a fejlődés feszültséget teremt: egyszer a víz kevés, máskor az óvodai hely, keresni kell a megoldást együtt a tanáccsal, a pártszer vezetékkel, a lakossággal. Ez a legjobb mód a tanulásra is, hiszen ha egy feladatot megold az ember, máris ott a másik: iskolai fejlesztés, la­kásépítés, az ipartelepítés föl­tételeinek a megteremtése. — Mit tart fontosnak a pártmunkás tevékenységében? — Kiemelném az emberek­kel való közvetlenséget, egy­szerűséget, szerénységet, a problémáik iránti érzékenysé get. Ezt mindenhol nagyon 'igénylik. S természetesen fon tos az áttekintőképesség, az ítélőképesség, a lényegkieme lés: mikor mi a legfontosabb. Szerintem o pártmunkásnak minden emberi problémával felelősségteljesen kell foglal koznia, nem sajnálva rá az időt. Odakint mintha keveseb­ben sétálnának, mint máskor. Hiába, ez a pihenés időszaka. A párttitkár szintén most ké szül üdülni Sopronba, pedagó­gus feleségével és két gyere­ke1" Lajos Géza Siófohi együtiműködés NDK-beli gyárral A kaposvári MEZŐGÉP Vállalat siófoki gyáregysége már korábbról ismertté vált az országhatárokon belül, pél­dául az itt készült víztor­nyokkal, erdőgazdasági gépek­kel. Az idén áprilisban nagy­szabású — és további »felfu­tással« biztató — munkába kezdtek: az államközi megál­lapodások értelmében az NDK-beli Weimari Mezőgaz­dasági Gépgyárral működnek együtt, önjáró daruhoz hátsó futóműveket készítenek a siófoki gyáregységben a német partner részére. A gyártó eszközöket — köz­tük tizenhét szerszámgépet —, valamint a teljes dokumentá­ciót és a gyártáshoz szüksé­ges nyers részeket a weima- riak adják, s ők állítják össze gyárukban a komplett darut is. E munka az idén 16.5 mil­lió forintos termelési értéket jelent a siófokiaknak, a gyár­egység összes termelési érté­kének a 40 százalékát. A gyártás megkezdését az NDK- ból érkezett szakemberek se­gítették, s az itteni műszakiak Weimarban tanulmányozták a módszereket. Eddig összesen 120 garnitúra jutott el Siófok­ról az NDK-ba. A gyáregység vezetőinek véleménye szerint — az eddi­gi tapasztalatok alapján — ki­látás van a kooperáció bővü­lésére, arra, hogy később eset­leg az első futómű is itt ké­szül majd az önjáró daruhoz. Ez a feladat" új követelmé­nyek elé állította a gyáregy­ség vezetőit és dolgozóit, je­lentős minőségi változást igé­nyelt. Különösen sok függ a forgácsoló szakmunkástól. Fő­képp a meglevő munkaerő át­csoportosításával, illetve át­képzésével segítenek magu­kon, s új dolgozókat is föl­vesznek. Biztonságot ad a ter­vekkel kapcsolatos fejlesztés­hez, hogy öt évre szóló meg­állapodás keretében folyik a gyártás az NDK-beli partner részére. Értékek parlagon N em is kezdtem volna hozzá a vizsgálódásihoz, ha nem tudnék friss és megragadó, pozitív példát mondani; s ha nem tapasztalnék valamiféle mozgolódást az el­hanyagolt, nagyrészt parlagon heverő épületek ügyében. Így viszont érdemes feldolgozni a cselekvések »fejlődéstörténe­tét«, hiszen a kép nemcsak azt mutatja meg. hogy merre megyünk, hanem azt is, hogy milyen messzire érhettünk volna már... A visszahúzó erők között a megalapozatlan tervezés és vásárlás, a fennkölt ígérgetés, a fedezet nélküli jó szándék csakúgy megtalálható, mint a kapkodás, a fele­lőtlenség és a vezetői stabilitás hiányából fakadó nemtörő­döm huzavona. Kemény szavak, nem vitatom; hitelüket ki­ki maga ellenőrizheti. A pénzérték valódiságát — megval­lom — nem mindig. Tíz-tizenöt év távlatából nehéz előka­parni a dokumentumokat; különböző forrásokból magam is sokszor ellentmondó tájékoztatást kaptam. De azért hiszek benne; végül is megközelítően kialakul a valódi kép. Súlyos milliókról van szó, s ha pár százezret tévedünk — hiszen nyílt és »rejtett« keretekből állt össze a pénz —, az nem mond ellent az általános megállapításnak. De azért tegyük hozzá: elsősorban nem pénzről, hanem kulturális értékekről lesz szó. S a művelődésre fordított pénz mindig megtérül... Kezdjük hát a friss és megragadó példával. Nikla, Ber­zsenyi-emlékmúzeum. Elhanyagolt, többször — részlegesen — felújított kúria volt. Értékét 417 000 forintban jelölték meg a szakemberek. Most tessék megnézni! Igaz. 1 900 000 forin­tot költöttünk rá. de ma már méltó egykori lakójához. Ide­geneket is büszkén vihetünk oda, mégis nekünk a legbecse­sebb érték. S hogy a sikerhez hozzájárult a niklaiak nagy- nagy Berzsenyi-kultusza? Erről csak azt mondhatom: miért nem él ilyen kultusz Rippl-Rónai. Zichy vagy Kunfy egy­kori lakóhelyén? Berzsenyi születésének 200, évfordulóját ünnepeltük. A nagyszabású felújításhoz nyilvánvaló sürge­tést adott az évforduló. Talán százéves fordulót köszönthet­tünk volna Somogytúron 1969-ben. Elmulasztottuk. Ámbár nem hiszem, hogy csak évfordulókhoz kötődhet a művészet- pártoló utókor tisztelete. Zichy-kúria. Nem tudom megmondani, hogy az elmúlt húsz évben hányszor írtunk a zalai épület elhanyagolt álla­potáról. hányszor sürgettük — kerek évforduló híján __ a rendteremtést, az utókor szellemi épülésére hivatkozva. Valami történt azóta, ne tagadjuk. A vendégkönyv bejegy­zései között azonban — különböző megfogalmazásban — rendszerint ez olvasható: csodálatos lenne a környék, a ház, megragadóak a relikviák — de milyen állapotban? 1974-ben 250 000 forint támogatást szavazott meg erre a megyei ta­nács. Ma már 1 400 000 forint van rá: a kiviteli tervek — ha igaz — augusztusra elkészülnek. És várhatóan 4 millió forint »készpénzt« feltételeznek, ami természetesen nincs. Az ötéves tervben nem szerepel. Akkor mi lesz a kúria sor­sa? És meddig kell várni arra, hogy egy lakót — bírósági úton másodfokon is megítélve — kitelepítsenek a házból? A község 150 000 forintot kért, hogy kirendeltségi irodát, klubszobát építhessen a kúriában levő helyett. Először visz- szautasították; úgy hallottam, most mégis megkapják a pénzt. A zalai Zichy-múzeum ügye tehát elmozdul a holt­pontról? Bízzunk benne. A bizalom azonban — bármilyen nélkülözhetetlen — nem elég. R óma-hegy, Rippl-Rónai-villa. 1970-ben vásárolta meg a megyei tanács 1 110 000 forintért. 1075-ben — köz­ben ugyebár kimaradt néhány év — 1,5 milliót fo­gadtak el a felújítására. S ez a felújítás nem gyerekjáték. Egyesek tudni vélik, hogy nemcsak a tetőszerkezet, hanem az egész emelet, és sok más szerkezeti rész újjáépítést kö­vetel. Emlékház lesz itt, nemcsak képtár; a század eleji sze­cessziós bútorok, berendezések is helyet kapnak. Három terv is készült, egyiket elfogadták már. 1 900 000-et. 2 milliót hal­lok emlegetni. A pénz rendelkezésre áll. 1974 óta »húzódik át« egyik évről a másikra. A »változatossúg kedvéért« nem találnak kivitelezőt. Talán 1977-re... Már ez is biztató. A legszomorúbb történet azonban kétségkívül a Kunfy- ' kúriáé. A visszapillantás meghökkenti az- embert, mert a »labdadobálás« utal, a bevezetőben említett valamennyi visz- szahúzó erőre. Íme. dióhéjban a »fejlődéstörténet«. A me­gyei tanács 1963 októberében vette meg a házat az örökös­től. 315 000 forintot fizetett a hatszobás lakóházért és a mű­teremért, 285 000-et a képekért és az ingóságo1"4rt. Az ak­koriak nyilvánvalóan értéket láttak benne. & . alt ott egy háromholdas, gyönyörű park is. azóta csaknem a felét el­adták. lakóházak állnak rajta. Még abban az évben 388 1963. iktatószám alatt a Rippl-Rónai Múzeum kezelésébe került a Kunfy-kúria. Az intézmény 2 milliót tervezett a felújításra, de pénz nem volt. A Somogy megyei Moziüzemi Vállalat »olcsóbbért« vállalta: ezért a megyei tanács vb határozatot hozott, és 499 1966. XII. 27. szám alatt azzal adta át a mozi­üzemnek, hogy három éven belül felújítja, és mozimúzeumot rendez be — természetesen idegenforgalmi célokat is szol­gálva — a Balaton-közelben. A műemlékvédelem ekkor már »levette a listáról« a házat, de rögtön visszaírta, amikor a vállalat csaknem háromszázezer forintért felújította a te­tőt, s a repedések is eltűntek a ház oldaláról. Már gyűjtötték a gépeket és emlékeket a mozimúzeum számára. A megyei művelődésügyi osztály akkori vezetői azonban úgy látták, ez csak a múzeumi szervezet keretében valósítható meg. (Ugye. érzékelik a kacskaringót?) A mú­zeum azonban két státust kért hozzá, s az nem volt. Maradt tehát a moziüzemi vállalaté — kihasználatlanul, újra csak kitéve az időjárás viszontagságainak. És most. 1976. július 1-én szomorú szemtanúként ott voltam a kúriában, amikor a Rippl-Rónai Múzeum szakemberei átvették a »birtokot« a moziüzemtől, potom százezer forintért... Mindössze tizen­három év telt el, s megvallom, a. helyzet ma is kissé kilá­tástalan. Az. ottani állapot tűrhetetlen, senki sem vitatja. A moziüzemnek már nem kellett a ház, most Siófok ígér mo­zimúzeumot ... S a megyei múzeum kap kétmilliót a fel­újításra? És lesz státus is? Vagy raktár lesz a valamikor nagy értékű kóriából? Tudom, a terv nem egészen ez. De hány tervünk volt már? A megyei tanács egy évtized alatt sok milliót költött kü­lönböző intézmények, kulturális létesítmények, a felsorol­takhoz hasonló kúriák és emlékhelyek támogatására. Nem akarom sorolni Csurgót és „Marcalit, Somogyvárt és Szen­nát ... A kérdés azonban okkal merül föl az emberben: mindig az egyszerűség, a célszerűség, a műemlékvédelem, ft várható társadalmi haszon, az ésszerűség és a gazdaságos­ság szelleme vezérli fantáziánkat? A bírálat ezúttal nem a testületeké. Az osztályok és más pozíciók élén gyakran vál­togatták egymást az emberek. Az átmeneti megoldásokra, az ugródeszkára készülő emberek ritkán lépnek föl felelősség­gel az amúgy is ingatag pallóra. Az ügynek — azt hiszem — ez a legfőbb tanulsága. N em dúskálunk az értékekben. A milliókat emberek te­remtik elő, fáradságos munkával, szenvedéllyel. A kultúrára szánt pénz szellemi és anyagi gazdagság­hoz vezet. De csak akkor, ha okosan használjuk föl; s ha meglévő értékeink sem hevernek parlagon... Jávori Bélft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom