Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

Üß üdítő ital várható lalat a Tejgazdasági Kísérleti Intézettel együtt. Olyan, üzem létesítését tervezik, ahol ezt a tejsavót üdítő itallá feldol­gozva, a közfogyasztásnak, ad­hatnák át. Dr. Szakály Sándor igazga­tó a leendő üzemről elmondta, hogy a szükséges beruházás a tejipar tiszta hasznából egy év alatt megtérülhet, ötféle üdítő italt készítenének a tej­savóból: alma- és ánizsízűt (az előbbihez jonatán alma levét adagolva), valamint cit­rom- és narancsízűt, ugyan­csak eredeti gyümölcslével. Terveznek még savanykás jel­legű, meggyízű italt is. Mivel az új üdítő magas biológiai tápértéke mellett kedvező só- és ásványianyag-tartalommal is rendelkezik, jobban oltja a szamjat a víznél. Az előzetes vizsgálatok azt mutatják, hogy az eltarthatósága is kedvező: szobahőmérsékleten mintegy két hétig tárolható. Nincs azonban jó ötlet sem gondok nélkül. Az egyik bök­kenő a csomagolás módja. Az eldobható csomagolás, vagyis a műanyag flakon lenne a leg­kedvezőbb; így azonban a tar­tósítás — pasztőrözés, sterili­zálás — drága és bonyolult gyártási technológiát, gépsoro­kat igényelne. Marad tehát a hagyományos üvegpalack, csak hát mindannyian ismer­jük az üvegvisszaváltás nehéz­ségeit. A boltok raktárai így is zsúfoltak, sem a vásárlón ati, sem az eladónak nem öröm, ha megjelenik egy új iparág új üveggel... A piackutatók véleménye szerint a dzsúzjel- legű italok általában kereset­tek, s ez a fajta üdítő ital tar- talmát^ ízét, állagát és eltart­hatóságát tekintve az élme­zőnyben is állná a versenyt. Várható azonban, hogy az ol­csósága nem hangolja mellé a közízlést — bármilyen fur­csán hangzik is ez. Tapaszta­lat ugyanis, hogy a vendéglá­tóipar szívesebben forgalmaz drágább italokat — a sokat emlegetett vállalati érdek szem előtt tartásával, a ked­vezőbb haszonkulcs miatt. Ugyanakkor a vásárló is gya­nakvó az olcsó üdítőkkel szemben, és az eddigi tapasz­talatai alapján nem is mindig ok nélkül. Így aratás idején, a forró, nyári kánikula közepette azonban még gondolni is jó egy pohár, széndioxiddal dú­sított, friss, gyümölcsízű üdí­tőre. Bízzunk benne, hogy mi­előbb találkozunk vele az üz­letek, áruházak polcain. Bedő Ildikó szakosítás, a kooperáció K 7 fcwrszerű táplálkozás egyilé jellemzője a könnyen emészthető, állati eredetű fe­hérjék fogyasztása. Így a tej és tejtermékek egyre nagyobb szerepet kapnak étrendünk­ben. A. tejipari vállalatoknál, a tej feldolgozása során azon­ban jelentős mennyiségű savó válik fölöslegessé, melyet ja­varészt az állatok takarmá­nyozásában hasznosítanak. Másik részét — mint haszno- síthatatlan ipari melléktermé­ket — a csatornába öntik. Saj­nos a jelenlegi technológiák alkalmazása mellett valóban ez az egyetlen, lehetséges meg­oldás, holott a tej savó nagy mennyiségű, könnyen felszí­vódó, jól hasznosuló tápláló- anyagokat, . elsősorban fehér­jét tartalmaz. Ennek a magas értékű, nélkülözhetetlen táp­anyagnak másik tulajdonsága az, hogy nagyon könnyen bomlik. így azután az egyik legveszélyesebb környezet­szennyező is. Egyrészt tehát van egy nagy mennyiségű — és összegű — veszteség értékes tápláló- anyagból másrészt az ipari üzemele számára ismétlődő a bírság, vagy annak állandó veszélye a környezetszennye­zés miatt. Ezt az ellentmon­dást kísérli meg feloldani a Baranya megyei Tejipari Vál­Előtérte a A KGST rövidesen meg­tartja 30. ülésszakát. A meg­beszélések legfontosabb célja, hogy tovább fejlesszék a tag­államok együttműködését, és hosszú távra rögzítsék az ez­zel kapcsolatos feladatokat. A tárgyalások központi témája a gépiparban megvalósuló két- és sokoldalú szakosítás. Hazánk a negyedik ötéves terv időszakában számos gép­ipari szakosítási egyezményt írt alá a KGST-tagországok- kal. A 179 kétoldalú megálla­podás közül 143, a 87 sokol­dalú közül pedig 70 segíti elő a gazdasági élet e területének bekapcsolását a szocialista or­szágok integrációjába. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy 1976— 1980 között a hosszú lejáratú előirányzatoknak megfelelően Magyarország várhatóan 15,1 milliárd rubeles összexportjá­nak 22, és 15,6 milliárdos tel­jes importjának mintegy 11 százalékát teszik ki a koope­rációs és szakosított termékek (ezek jelentős része gép és berendezés), máris érzékelhe­tő: mennyire fontos napjaink­ban a mind szélesebb körű be­kapcsolódásunk a szocialista országok együttműködésébe. A specializációból származó 3,3 milliárd rubeles kivitelünkből 18, a csaknem 1,8 milliárdos behozatalunkból 11,5 százalék a gépipari termékek aránya. Külkereskedelmi forgal­munk csaknem kétharmada bonyolódik le tervszerű kere­tek között a KGST-országok­kal, s ezen belül egyre na­gyobb szerepet játszik a gyár­tásszakosítás és a tervezési kooperáció. A szocialista országok közül a Szovjetunióval kötöttük meg a legtöbb ilyen egyezményt; ezek száma a következő terv­időszakban 20 fölé emelkedik. A magyar népgazdaság szá­mára kiemelkedő fontosságú a járműipari megállapodás. To­vább folyik a Lada-program és az autóbuszgyártás össze­hangolása. Ugyancsak jelen­tős a vegyiparban végzett kö­zös munka. A többi szocialista onszággal is bővülnek termelési kapcso­lataink. A magyar—NDK megállapodásokat például a korszerű technikai színvona­lon kialakított közös gyártás képezi, amelynek számottevő része a kölcsönös gépszállítá­sokat alapozza meg. A dinamikusan gyarapodó magyar—csehszlovák árufor­galom 54 százalékát ma már a magas műszaki színvonalú gépek jelentik. Hosszan sorolhatnánk még a példákat. Szólhatnánk a lengyel partnerekkel létreho­zott közös vállalkozásokról. Ide kívánkozik az is, hogy a korszerű szintetikus szál gyár­tásán kívül szép sikereket ér­tünk el a polymerkémiábari, a gyógyszer- és a szerszámgép- gyártásban. Az autóipari együttműködés ismert terméke a Polski-Fiat 126/P kiskocsi, amelyből mind több érkezik a következő években hazánk­ba. Ugyancsak e sorba kívánko­zik, hogy az elmúlt öt évben Romániával 14, Bulgáriával pe­dig 11 kétoldalú gépipari meg­állapodást kötöttünk! A szocialista országok szak­emberei egyetértenek abban, hogy a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció fejlődése a komplex program céljainak megvalósításával összhang­ban az egyetlen járható út a gazdasági integráció kibonta­koztatásához. A hagyományos árucsere ma már csupán alapja lehet az országok kö­zötti kapcsolatok bővítésének. Ám a következő években mindinkább kibontakozó kor­szerű formáknak kell érvény­re jutniuk a nemzetközi mun­kamegosztásban. Egyebek kö­zött ezt a programot körvo­nalazza a KGST-országok rö­videsen összeülő 30. csúcs­ülésszaka. t ,?i ( E. Zs. Perzselő nap alatt Péter-Pál ■ napjának haj­nalán az eddi­ginél is na­gyabb kániku­lát ígért a rá­dió meteoro­lógiai jelenté­se. A reggeli újság az aszálykárok elleni véde­kezésről írt... Délelőtt tízkor azonban ma­guk az aratók a lehető leg­kedvezőbb­nek mondták a tűző napot, az árnyékban is 35 fokos mele­get. Igaz, itt a megye déli sar­kában két nap­ja kiadós zá­por öntözte meg a földe- Az 6sz. árpát Ke . , SZK—5-ös. Az időjárás tehát kedve­zett a babócsai Határőr Tsz- nek. Mégis a kérdésre, a búza éve lesz a 76-os, az elnök Läu­fer Imre nemmel felel. — Igaz, a szaklapokban is többször olvashattuk: a múlt nyár a kukoricának, az idei tavasz és nyár viszont a búzá­nak kedvezett. Mi mindkettő­ből átlagon felüli — de nem kiemelkedő — termésre számí­tunk. vágja az egyik »versenyző« lyen eredménnyel lehet helye­zést elérni? — 80—100 vagormyi szem learatásával már biztosan... Éjszaka is járnak a gérek Míg a gabonafélék aratásá­nak csak a főpróbájánál tar­tanak, addig a zöldborsó be­takarítása ew hete éiiel-nao­pal folyik. A 190 hektárnyi terület egy harmadával vé­geztek mostanáig. Húszva- gortnyi borsó már útnak in­dult a Nagyatádi Konzerv­gyárba. Laklia Mihály kezében sza­porán járt a vasvilla. Ha jól akar keresni, 150 mázsánál is többet kell megemelnie egy 12 órás műszakban. — A vasárnap reggel kez­dődő műszak 24 órás. Éjfélig még csak megy, de azután le­ereszkedik a köd, és nagyon próbára teszi az amúgy sem éppen kipihent embereket. Reggel a nappali fény sem gátolt abban, hogy elalud­jak ... Naponta 50 konténer Ugyanilyen a munkabeosz­tásuk a borsó cséplésénél dol­gozó asszonyoknak is. Krizsa- nics Nándorné a rostánál egyengette a szemeket. — A család nem sok meleg ételt enne ebben a három hét­ben, ha nem lenne nagymama. Így azonban ő vette át az ott­honi műszakomat. Nemes Nándorné férje rosz- szabbul jár, mert neki azt kell ennie, amit éppen a kamrában talál. — Szerencsére a gyerekek már felnőttek, különben de­hogy tudtam volna én ide jön­ni. A férjem meg kénytelen kibírni ezt a három hetet. Valódi férfimuníkát végzett Nagy Istvánná, aki a pótkocsi tetejéről vasvillával »etette« a i eéoeket Próbaaratás Az 59 hektárnyi őszi árpát két nap alatt levágják. Ez még csak afféle kóstoló. A két nap azonban elég ahhoz, hogy a gépek rejtett hibáit fölfedez­zék és még idejében kijavít­sák. Bakó József az egyik új SZK—5-ös alatt feküdt, nya­kig olajosán. — öt napon át járattam bent a műhelyben, mégsem vettem észre a hibát. De hát inkább most szereljek, mint a nagy aratáskor, amikor már minden perc számít. A másik új SZK vezetőjétől, Lóján Istvántól azt is megtud­tuk, miért fontos az idén két­szeresen is a gépek jó élőké- szításé. — Á szovjet TRAKTORO- EXPORT és a magyar AGRO- TRÖSZT által meghirdetett versenyben, is részt veszünk. Mindenképpen igyekeznénk a legrövidebb idő alatt a leg­több szemet betakarítani, így azonban kétszeresen is érde­mes. Úgy tudom, még a tize­dik helyezett is táskarádiót — Véleménye szerint mi- Negyedóránként teszik mérlegre a tele konténereket. fiz életmódbutatás kritériumai T úlzás nélkül elmondhat­juk, hogy kevés olyan téma van a társada­lomtudományok körében, amely olyan »karriert« futott volna be az elmúlt évtize­dekben, mint az életmód. A növekvő társadalmi érdeklő­dés. hatására világszerte sza­porodnak az életmódkutatá­sok és publikációk. A külön­böző országok legjobb társa­dalomtudósai, mindenekelőtt szociológusok, pszichológusok, antropológusok és közgazdá­szok foglalkoznak a témával. Az elmúlt években az élet­módkutatás hazánkban is erő­teljes ösztönzést kapott a tár­sadalompolitikától, a társa­dalomtervezéstől, amelyek ha­tékonysága megköveteli a kü­lönböző rétegek mindennapi életének, szükségleteinek, tö- rekvéseinek-igényeinek pon­tosabb Ismeretét. Mindeneset­re megállapíthatjuk, hogy a a témával kapcsolatos foko­zódó érdeklődést nem tekint­hetjük valamiféle múló divat­nak. ugyanis a valódi okot a konkrét történelmi-társa­dalmi körülményekben kell keresni. Az okok részletezése helyett csupán utalni kívánok arra a mindenki által tapasz­talt tényre, hogy napjainkban az emberek értékrendszere, szükségletei, életmintái, vagy­is egész életmódja eddig soha nem látott változáson megy át. A változást kikényszerítő tényezők közül mindenekelőtt kettőt emelek ki: az egyik. ún. külső hatás, az érintkezések, kapcsolatok a világ más tá­jain élő népekkel egyre szoro­sabbak lesznek. A másik pe­dig a határainkon belül vég­bement változás; a társadalmi rétegek nagyarányú és törté­nelmileg rövid idő alatt vég­bement mobilitása. A parasz­tok tömegei váltak munkássá a munkásokból és parasztok­ból pedig sokan értelmiségivé lettek. Ez együttvéve azt eredményezte, hogy a külön­böző rétegkultúrák, értékek és életminták találkoznak, ütköznek, megkérdőjelezik egymást — mindenképpen hatnak egymásra. A kép persze teljesebb lesz, ha az említettekhez hozzátesz- szük a technika gyorsuló fej­lődéséből származó 'fogyasztá­si eszkötök tömeges elterje­désének várható hatását. Ta­lán elég kettőt említeni ezek közül: a gépkocsit és a tele­víziót, mely az elmúlt évti­zedben nálunk is jelentős életmódalakító tényező volt. A téma aktualitásának van persze egy elég lényeges poli­tikai, ideológiai vonatkozása is. A két rendszer versenyé­ben ugyanis az életszínvonal mennyiségi mutatói mellett egyre inkább fontos helyet kap az a kérdés, hogy melyik rendszer képes az emberek számára magasabb »életminő­séget«, humánusabb életmódot biztosítani. Ez is ösztönzi az életmód mérését és összeha­sonlító elemzését, mégpedig az eddigieknél tudományosabb alapokon. Azzal persze tisztában kell lenniük a kutatóknak és a kutatásról szóló jelentést ol­vasóknak egyaránt, hogy az életmód roppant komplex, ne­hezen körülhatárolható foga­lom. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert az élet­mód fogalmát a mindennapi életben, de gyakran a zsurna­lisztikában is általában ag­gály nélkül, nagy magabiztos­sággal és egyértelműséggel használják. Amikor tehát ilyen formulákkal élünk, hogy a »munkások életmódja«, a »parasztság életmódja«, az »értelmiség életmódja«, vagy az »ember életmódja«, rend­szerint arra az egyszerű tár­sadalmi tényre gondolunk, hogy — legáltalánosabban szólva — hogyan él, milyen életvitelt alakít ki a szóban forgó társadalmi csonort vagy egyén. A nehézség csak akkor kezdődik, amikor a »hogyan él?« kérdést akarjuk megválaszolni: gondolhatunk ugyanis az életvitel külső ke­reteire, objektív feltételeire: települési és lakásviszonyokra, az anyagi feltételekre, a mun­kakörülményekre, az öltözkö­désre stb. Viszont gondolha­tunk a cselekvésmódokra, az ismétlődő tevékenységekre, amelyek a vizsgált réteget, vagy egyént leginkább jel­lemzik. Mindenesetre megállapít­hatjuk, hogy az életmód rend­kívül összetett és sokrétű képződmény, amely magában foglalja az életkereteket és az adott keretek kötött végzett tevékenységet; azt, hogy a csoport vagy valamely egyén mikor mit csinál, milyen cé- lokra.- használja a rendelke­zésre álló életkereteket. A je­lenség sokszínűségéből, bonyo­lultságából következik, hogy a meghatározások és a kuta­tások rendszerint az életmód egy-egy elemére, főként a szabad időre, a lakáskörülmé- nyekrek (mint életmódkeret­re) és a fogyasztási szokások­ra korlátozódnak. A többé- kevésbé használható informá­ciók az életmódra vonatko­zóan ezekről a területekről származnak. Az eddig’ elmondottakat abban lehetne összegezni, hogy ha egy társadalmi cso­port vagy egyén életmódját vizsgáljuk, fnindig szem előtt kell tartanunk azt a fontos marxi elvet, hogy az objek­tív társadalmi körülmények­nek, viszonyoknak meghatá­rozó szerepük van az ember cselekvésében, magatartásá­ban. Vagyis: amennyiben meg akarjuk érteni az emberek magatartásának indítékait, ahhoz mindenekelőtt meg kell ismerni az őket körülvevő ob­jektív viszonyokat. Az életmód elemzéséhez azonban az objektív körülmé­nyek felderítésénél nem sza­bad megállni; szükség van a szubjektív tényezők ismereté­re is. Ugyanis az egyén vi­szonylagos autonómiával ren­delkezik tulajdon létfeltételei­vel szemben, amelyek pedig előírják tevékenységeinek le­hetséges körét. Hiszen a min­dennapi tapasztalatokból tud­juk, hogy ugyanazon objektív bázison eltérő életmódok ala­kulnak ki. Ezt a tényt min­denekelőtt azzal magyarázhat­juk, hogy minden egyes egyén sajátos igényszinttel, értéktu­dattal, érdeklődési körrel ren­delkezik. Az egyének megha­tározott feltételek alapján mindig választanak a külön­böző lehetőségek kötött. a z életmóddal foglalkozó kutatások tapasztala­tai azt mutatják, hogy a legnagyobb nehézséget ép­pen az objektív és szubjek­tív tényezők összefüggéseinek és kölcsönhatásának megis- I mérésé okozza. Ez persze egy I pillanatra sem szegheti ked­vét a kutatóknak, és mind­azoknak, akik ebben a hal­latlan izgalmas és fontos munkában részt vesznek. Az életmódban bekövetkezett változások konkrét ismerete nélkülözhetetlen a szocialista építés eredményeinek feltárá­sához és feladataink kijelö­léséhez. Módra László szociológus — Láthatja, megdolgozunk a tízforintos órabérért. Egész nap mindössze félóra ebédidőt kapunk, de hát így van ez a mezőgazdaságban: akkor keli a munkát elvégezni, amikor van. Tizenöt percenként telik meg egy négymázsás konté­ner. A futószalag szinte ontja a harmatostöld szemeket. — Pedig a jobb fajták még hátra vannak — jegyzi meg elégedetten. Hegedűs József termelési elnökhelyettes. — Két szerelő állandóan készen­létben áll, hogy ne legyen fennakadás. Így naponta öt­ven konténert szállítunk Nagyatádra, ahol 24 órán be­lül üvegekbe kerül a termés. Az összesen mintegy 70 va- gonnyi borsótermésünk csak­nem hárommilliót hoz. Ezekben a napokban a Ha­tárőr Tsz majd minden nö­vénytermesztő dolgozója — 150 ember — a határban szor­goskodik. A bolhói asszonyok 15 hektáron ültetik a szép hasznot ígérő téli fejes ká­posztát. (A gazdaságnak a M ÉK-kel van több éves szer­ződése 60—70 vagon káposzta szállítására.) Az aracsiak és az újnépiek a szénát gyűjtik, melyre az idén semmi panasz nem lehet, bőven elég lesz állataiknak. Péter-Pál napján tehát min­denkit talpon találtunk a ba­bócsai tsz földjein. Dolgoztak, hogy tartsák a mezőgazdaság íratlan menetrendjét, hogy két hét múlva időben megkez­dődhessen a legnagyobb mun­ka, a kenyérgabona aratása. Bíró Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom