Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-04 / 157. szám

Bemutató a romok között Vasarely Múzeum Pécsen Nehéz szavakat találni arra a jó érzésre, melynek forrása az, hogy a kapos- szentjakabi gyönyörű romo­kat néhány, félig-meddig hamvába holt próbálkozás után — most 'úgy tetszik: -végleg — fölfedeztük mint kamarazenei, színjátszói, kó­rustalálkozói színhelyet. Er­re biztosítéknak látszik a péntek este, amikor a Fo­nómunkás Kisszínpad új be­mutatójára buszokkal, gépko­csikkal és gyalogosan több száz néző érkezett. Ezért a nagyon szép estéért tisztelet illeti azokat, akik az ötletet felszikráztatták. A színhelyhez stílszerű be­mutatót produkáltak. Ördögit Szilveszter József Attila-díjas fiatal. írónk regényének, a Koponyák hegyének drama­tizált . részleteit választották. A Krisztus-mítosz egy új feldolgozását. Olyan téma ez, mely minden korban foglal­koztat aLkotókat, természete­sen szinte mindig keretként szolgál »ürügyül« mondani­valójukhoz. Vagyis: egy is­mert legenda más tartalmak­kal, más éltető nedvekkel való féltöltése. Csak néhány, közismert — s könyvkiadá­sunk utóbbi éveiből származ­tatott — példáira hivatko­zom. Bulgakov Mester és Margari tájára, amelynek égjük fonala az említett mí­tosz. Rónay György most megjelent Júdás könyve cí­mű színjátékéra, melyben az író így közelített a harminc ezüstpénzért árulóvá lett fi­gurához: »Lehet, hogy vala­ki »júdási« hajlamokkal szü­letett. De, hogy valóban le­gyen is ».Tudás* belőle, ab­ba töb bé-kevésbé a társa­dalom is »besegít* .. .* S hivatkozhatom Kodolányi János két művére. Az Üj- szövetség igen szűkszavú Jú­dás személyét, s tettének in­dítóokait illetően. Kodolányi hősének árulása a nemzeti érdek tragikus félreértéséből következik. Leginkább talán e müvekkel rokon Ördögh Szilveszter regénye. Krisztus itt elsősorban az ügyet »váltja meg*. »Az én * halálom az ügy igazsága*. —• mondja. Olyan — nem feltét­lenül üdvözítő útú — forra­dalmár ő, akinek ideológiá­ja szerint a forradalom győ­zelme a vezetői halál követ­kezményeképpen realizálód­hat. Szükségszerű következ­mény — módszer!. — tehát az önfeláldozás. Nem hiszek ebben, de tudom, hogy a történelemben akad példa, mely ha nem is hitelesíteni, de siker nélkül felmutatni tud hasonló eseteket. Ördögh Szilveszter műve tehát vég­ső soron parabola. S külö­nösképpen világos ez, ha Jú­dás figuráját elemezzük. Ör­dögh Júdá6a nem szokványos áruló. Meghasonlás után fo­gadja el a rá kimért szere­pet, vállalva a mindörökre érvényes gyalázatbélyeget, így válik a tragédia igazi áldozatává. Nem véletlenül jut eszükbe a nézőknek er­ről az irodalmi hősről egy valóságos személy, aki félig- meddig önszántából vált a személyi kultusz áldozatává. Számomra egyébként a produkció izgalmasabb / volt, mint az eredeti mű. Ördögh Szilveszter regénye. Vértes Elemér avatott kezű drama­turg. Ügy kurtított, úgy vont össze részeket — s szerkesztette azokat —, hogy valódi dráma kerekedett a kicsit nyúlós, archaizáló nyelvezetű regényből, mely helyenként ilyen közhelyes igazságokat sem nélkülöz, sajnos: »A kor még nem ér­dem __* B eszéltünk Vértesről, a dramaturgról. A rendező sem marad alul; Püritántisz­ta előadást teremtett Esz- köztelenségig ökonomikus produkció ez, fölösleg, nincs rajta. A »szűkszavú* díszlet szemünk láttára alakul utol­só vacsorái asztalból oszlo­pokká, majd embertelen mé­retű keresztté. A beállítás a híresszép festményt idé2i. A fejezetek jcontrasztosan fel­bontva feleselnek egymással. Annás és Kaifás tömörített jelenetének ellenpólusa a »bevágott« Krisztus-monológ, illetve a szikrázó, Júdás— »Megváltó* dráma, majd a Mária-siralom. A7 egységesen jó tel­jesítményt nyújtó együttes­ből is kiemelem — nagy jó­érzéssel — Kiss László — pa­zar alakítását Júdás szere­pében. Hivatal Nándor a Messiást formálta meg, va­lamivel kevesebb eszközzel. A figura nyilván még érik a kazincbarcikai nemzetközi színjátszónapokig. Szép bib- liás bevezetőt mondott Tóth Anna, s nagyon mély be­nyomást tett rám Mária megformálója, Tolnai Mária. Simon szerepében állt helyt Kovács László, s kellemes meglepetést okozott Annás és Kaifás: Nagy Miklós, Horváth Péter. A romterület új bemuta­tóra vár. Leskó László Pécs, Káptalan utca 3. Eme­letes, sárgára vakolt, klasszi­cista épület. Most múzeum­ként világhírű szülöttje, Vic­tor Vasarely — eredeti nevén Vásárhelyi Győző — nevét vi­seli. .Az 1930 óta Franciaor­szágban élő képzőművész szü­lővárosának ajándékozta tel­jes pályaképét, életművét is felmutató másfél száz alkotá­sát. Saját alkotásain kívül át­adta a múzeumnak felesége, Claire Vasarely műveinek vá­logatott gyűjteményét. A látogató kúszó akácokkal befuttatott, félköríves kapun át jut az ízléses, barátságos hangulatot 4rasztó leander­bokrokkal díszített udvarra. A helyreállított épület termeiben szépség és harmónia. Grafi­kák, plasztikai kompozíciók, képek, faliszőnyegek, a vilá­gon mindenütt ismert mun­kák, mint például a Zebrák, az Orion, a Helios, a Caracas és a Vega-sakk; mind, mind egy utánozhatatlan eredet.isé- gű. világhírű alkotó életművé­nek, pályájának csodálatos szépségű kompozíciókban meg­testesült tanúja. Victor Vasarely 1908-ban született. Művészeti tanulmá­nyait, Budapesten, a Podolini— Volkmann festőiskolában l kezdte 1927-ben, majd a kö­vetkező esztendőtől Bortnyik Sándor műhelyében tevé­kenykedett. 1930-ban Párizs­ban telepedett le, azóta ott él és alkot. Sajátos, összetéveszt­hetetlen művészi stílust te­remtett. Ebben a stílusban a formák és a színek varázsla­tos összjátéka mindig egy-egy nagyobb látványegységet hoz létre, mely az élmény kiindu­lópontjául szolgál, és struktú­rája, elrendezettsége révén a részletek felé vezeti a sze­met. A körök, a négyszögek, a kristálysaam alakzatok és a háromszögek — s ezek össze­álló, egymásba zuhanó, egy­másból növő, egymást vonzó és tasztító formarendszere — egy-egy domináns szín ural­mával, az egyes munkák szin­te áttekinthetetlen, s mégis jól érezhető gazdagságát hozták létre. A 68 éves művész, Pécs leg­újabb díszpolgára, arcán derű­vel, szemében csöppnyi meg- hatódottsággal lépett a nevét viselő múzeumba. Amikor arra kértem, mondja el, mi­ként határozta el, hogy nagy­vonalú gesztussal szülővárosá­nak ajándékozza alkotásait, ki­fogástalan magyarsággal így válaszolt: — Szerintem nem nagyvo­nalú, hanem természetes, meg­fontolt és érzelmeim által dik­tált tett: tisztelet a szülőföld­nek. A múzeum megnyitója * al­kalmából rendezett sajtótájé­koztatón Victor Vasarely hosszan beszélgetett az újság­írókkal. A többi között szólt arról a szép és sokat hangoz­tatott elméletről, hogy a mű­alkotás akkor válik majd tel­jessé, ha behatol a társadal- . mi rétegekbe és közkinccsé lesz, hogy hasson, nevelje a szemet és az érzékenységet. Megemlítette, hogy a múlt század végéig természetes, szép egj-másrautaltságban. kö­zösen dolgozott építész, festő, keramikus, s harmonikus épü­letegyütteseket teremtett. Az­után a XX: század elején fel­bomlott ez az egytittlét, a burzsoázia cirádás keretekbe rakta, szalonjába, ebédlőjébe vagy páncélszekrényébe zárta a képeket, a szobrokat. Az építész pedig többnyire csak néhány négyzetméternyi sza­bad felületet hagyott, s ud­variasan levelet írt, mondjuk Pícassónak: készítsen valami­lyen dekorációt. Az én elkép­zelésem más! — folytatta Va­sarely mester. — Emberará­nyú, a mai esztétikai igények­nek megfelelő, színes tömeg­épületek létrehozása, ame­lyekben jól érezheti magát az ember. Victor Vasarely legújabb terveiről elmondta: ha a pé­csi Zsolnay-gyár elkészíti az elképzelésével egyező pirográ- nit lapokat, kompozíciót készít az épülő győri színház két fa­lára. Ezenkívül néhány mon­datban beszélt egy Pécsen fel­állítandó Vasarely-alapítvány lehetőségéről is. Amikor Victor Vasarely a Vasarely Múzeumba lépett, ez volt az első gondolata: alig várja, hogy csendben s egye­dül végignézhesse a gyűjte­ményt, hátha lesz még kiegé­szíteni való. Harangozó Márta Ecsetszarvas csigaház A maiőrtábor Ponjód^BélaíelepcKi Ecsetszarvas csigaház a szimbóluma annak a Balaton menti somogyi alkotóháznak, mely évek óta vonzza azokat a képzőművészeket és más alko­tókat, akik a tájlíra-éhnények- ből szívesen merítenek ihletet. A nyáron először találkoztak itt a somogyi amatőr képző­művészek, hogy tovább képez­zék magukat. A tábort Leittier Sándor festőművész vezette. A pihenésre csábitó tó part­ján, az alkotóházban szorgal­mas munka folyt. A tábor la­kói a megszabott programot önszorgalommal tetézték. S egy hét után elégedetten így búcsúztak: Viszontlátásra jö­vőre ! / A táborról, az amatőr kép­zőművészek szerepéről Leit- ner Sándorral beszélgettünk. — A múlt év végén alakult meg Somogybán az amatőr képzőművészeti szakbizottság mely eddig is fontos munkát végzett. Fölmérte, hogy me­gyénkben hol működnek kép­zőművészeti szakkörök, há­nyán dolgoznak rendszeresen. Ez utóbbit vettük alapul, ami­kor úgy határoztunk, hogy a megyei KlSZ-toizottság és a megyei művelődésügyi osztály, a megyei művelődési központ felajánlott támogatásával meg­szervezzük' az egyhetes amatőr képzőművészeti tábort az al­kotóházban. Megyénkben je­lenleg mintegy hatvan amatőr képzőművészt tartunk nyilván. Ez olyan erős bázis, amelyre támaszkodnia kell a megye művészeti életének. A mozga­lom minősége országszerte azt mutatja, hogy a továbbképzés­re szükség van, a tömeges részvétéi a társadalmi szerepet húzza alá. — Mit értsünk továbbkép­zésen? — A vizuális nevelésen van a hangsúly. A művészeti köz- gondolkodás fejlesztése nejn- csak iskolai feladat, hanem megfelelő »terepe* e munká­nak az amatőrmozgalom is. Az alkotóházi táborban ennek megfelelően alakítottuk ki a programot. A tanulmányrajzok készítése mellett az egyéni el­képzeléseknek is teret adtunk, s számos előadás hangzott el az amatőrmozgalomról, a kör­tére művészetről. — Visszatérve a szakkörök­re, milyen m,egyei elképzelés alapján kívánják javítani ezeknek a munkáját? — Sajnos, még mindig azt tartják elsődlegesnek, hogy néhány tehetséges fiatalt fel­készítsenek a főiskolai felvé­telire. A szakköröknek nem ez a feladatuk, hanem, hogy mi­nél több emberrel ismertessék meg az alkotás örömét. A .szakkörök, sajnos, nem tá­maszkodnak a megyében élő képzőművészekre, akik pedig szívesen felajánlották segítsé­güket, támogatásukat. — Az amatőrök között sok a pedagógus. Azt hiszem, en­nek örülni kell. Hiszen az, aki .maga is ismeri az alkotás örö- tnét, a tanítás nehéz feladatá­val is könnyebben birkózik meg. — Télen, a vakáció idején újból lehetőség nyílik arra. hogy szervezett keretek között továbbképzésbe vonjuk be azokat a pedagógusokat, akik a gyakorlatban ismerkednek a képzőművészettel. De ezen a tanfolyamon a rajztanítás ke­rül előtérbe, tehát iskolaköz­pontú tábor programját dol­gozzuk ki. — Az amatőrmozgalom va­júdó kérdése: a kiállítások rendezése. Az előírások egye­lőre nem sokat segítenek ab­ban, hogy milyen rendszer szerint csinálják ezt. Gyakran előfordul az is, hogy a-matőr- képzőmüvészeti kiállítás címen valami egészen mást látunk — amit talán hobbynak nevez­hetnénk. — A megyei művelődésügyi osztállyal közösen kialakított programunkat ismertettük a népművelőkkel. Elmondtuk, hogy a megyei szakbizottság j javaslata: a Népművelési In- i tézel zsűrije alapján lehet csak kiállításokat rendezni. A hiva­tali út tehát nem olyan ka­nyargós, hogy ne lehetne vé­gigjárni, de sokan elmulaszt­ják. A rendezőktől, azaz a népművelőktől függ már csak, hogy rend lesz-e a kiállítások terén vagy sem. — A TIT amatőr fóruma ősztől újból kiállításokat szer­vez. Nem lehetne ezeket a ki­állításokat ajanlani az üze­meknek, ahol jo szándékú, de tálán tájékozatlan népművelő igyekszik bevonni a munkúso- kát a vizuális nevelésbe? — Igen, a TIT-ben folytató­dik az a sorozat, mely eddig számos amatőr képzőművész­nek teremtett bemutatkozási lehetőséget. S valóban, ezeket a zsűrizett kiállításokat érde­mes lenne másutt is bemutat­ni, talán ezzel csökkenthetjük azoknak a kiállításoknak a számát, amelyeket nem tar­tunk kívánatosaknak. — A tanítóképző főiskola főigazgatója egy tanácskozáson bejelentette, hogy felajánlja az intézetet az amatőr képző­művészek továbbképzési cent­rumának. Mi történt azóta? — Az év minden szakában, tehát folyamatosan szükség van a továbbképzésre. A fő­igazgatói" felajánlással sajnos még nem élt a megyei műve­lődésügyi osztály. Szeptemberben, a képzőmű­vészeti világhét idején megyei amatőrkiállítást rendeznek Ka­posváron, az ifjúsági művelő­dési központban. Célja: ismé­telten a tájékozódás a mozga­lom újabb eredményeiről, il­letve tájékoztatás. H. B. Naum Sztanyilovszkij sNévleíen levél Magához hivatott a főnö­köm és atyai hangon szólt hozzám: — Prága barátom.! Névte­len levél érkezett a vállala­tunkhoz, amelyben azt írják rólad, hogy a titkárnőddel összeszűröd a levet. Ha nem igy van, cáfold meg. Ha így van, — rendezd az ügyedet! Másnap munkába menet először gondoltam rá, hogy milyen is lehet a titkamiőm, aki legalább egy esztendeje dolgozik mellettem, de eddig jóformán észre sem vet­tem ... Aztán ezen a. napon elő­ször figyeltem föl rá, és lát­tam, hogy minden Teridben és minden a helyén van ná­la ... — Ő... — jutott eszembe —, rendeznem kell a dolgot! Még aznap estére meghív­tam moziba. Másnap pedig egyenesen az anyakönyvve­zetőhöz. Megnősültem,, és élünk bol­dogan. Csakhogy nemsokára ismét hivatott a főnököm, és atyai hangon igy szólt hozzám: — Drága barátom! Névte­len levél érkezett ellened ... Azt írják benne, hogy te a vendéglőt igen gyakran láto­gatod, ott jelentős összegeket költesz és egyáltalán, nagy lábon élsz. Ha nem így van, cáfold, meg. Ha így van, ren­dezd le... Másnap — munkába me­net — észrevettem, hogy va­lóban van az utcánkban egy pompás vendéglő. Sohn még nem láttam belülről... — Ö ... — jutott eszmebe —, rendeznem kell a dolgo­mat ... És aznap este a feleségem­mel elmentünk a vendéglőbe. Nagyon kellemesen éleztük magunkat. Pompás enhi-inni- valók, színvonalas zene. Jó hangulat... Csakhogy a főnököm ismét hivatott, mondván: .— Drága barátom! Névte­len bejelentés érkezett hoz­zám ellened. Azt írják rólad, hogy nem élsz valami nor­málisan. Autót vettél és nya­ralót, túlzott divatosan öltöz­ködsz és a feleségednek ért­hetetlenül drága bundát vá­sároltál ... Rendezd, kérlek, a dolgaidat. .. Elhatároztuk a feleségem­mel, hogy autót veszünk, nya­ralót, és divatosan fogunk öl­tözködni. Kényelmesen fo­gunk élni. összkomfortosán... Csakhogy ezután ismét hi­vatott a főnököm. Atyai han­gon izólt. — Drága barátom! Ismét névtelen levél érkezett elle­ned. Azt írják benne, hogy a hivatalomra pályázol. Azt mondod rólam, hogy konzer­vatív ember vagyok s min­denkinek meséled, hogy al­kalmatlan vagyok a vezetés­re ... Azt hiszem., hamarosan it főnököm helyébe kerülök ... Antalfy István fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom