Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-04 / 157. szám

Javítani a javítást S zaporodnak otthonunk­ban a tárgyak, háztar­tásunkban a gépek — az általános fejlődés, gazda­godás része ez. Ám e tárgyak — órák, autók, hűtőgépek, magnók, rádiók, bútorok, fényképezőgépek, kerékpá­rok, porszívók és társaik — idővel elhasználódnak, el­romlanák. Megjavíttatásuk utánjárásba és pénzbe kerül. Ez magától értetődő — ha a tárgyat valóban megjavítják. Ám mit szóljunk akkor, ha a kifizetett javítás után, akár másnap, akár egy fél év múl­tán ugyanaz a hiba jelentke­zik? Ha minden jel arra utal, hogy a javítás felületes, rossz minőségű volt? Mit is szólhatunk? Mérge­lődünk, reklamálunk, küzdünk az igazunkért. Kinek mennyi­re telik energiáiból. Így van ez ma még, de már nem sokáig. A Minisztertanács ugyanis rendeletet fogadott el a javító-karbantartó szolgálta­tások minőségvédelméről. Eszerint a javító vállalatok, szövetkezetek, magán-kisipa­rosok szolgáltatásaikért októ­ber elsejétől kötelesek jótál­lást vállalni, méghozzá szá­munkra igen kedvezp feltéte­lekkel. A jótállás legrövidebb időtartama három hónap, de ha a javítás díja meghaladta az 500 forintot, már fél év, 5000 forintnál drágáibb javí­tás esetéin pedig kerek egy esztendő. Mit jelent ez a garancia? Elsősorban azt, hogy a meg­határozott időn belül követel­hetjük a hiányosan vagy hi­básan végzett munka kijavítá­sát, kiegészítését, ismételt el­végzését, a díj arányos csök­kentését, illetve az elvégzett munkával összefüggésben ke­letkezett hiba díjmentes kija­vítását. Kedvező az az intézkedés is, amely előírja: a szolgáltatók október elsejétől kötelesek az elvégzett munkáról a megren­delőnek számlát adni, ezen a felhasznált anyagokat, alkat­részeket közérthetően feltün­tetni. A számla felmutatásá­val érvényesíthetjük garan­ciális jogainkat, de egyúttal nagyjából ellenőrizhetjük is: megkaptuk-e, amit megren­deltünk, amiért fizettünk. Tény, hogy a szolgáltató vál­lalatok java ez idáig is, ren­delet nélkül is, garanciát vál­lalt tevékenységéért — de nem valamennyi! S éppen a felüle­tesebben dolgozók hárították el a javíttató esetleges rekla­mációit, s hozták ezzel olyan helyzetbe, amelyben kiszol­gáltatottnak érezte magát. Nem alaptalanul. Hiszen a műszaki kérdésekben járatlan ember már azáltal is kiszol­gáltatott, hogy nem tudja el­bírálni, mi a hibája az autó­nak, az órának, a filmfelvevő­nek vagy az olajkályhának, nem tudja, milyen alkatrészek szükségeseik a megjavításához, s azt sem, mennyi munkaórát vesz az ilyesmi igénybe. A számlával a kezünkben, a ga­ranciarendelet ismeretében csökken kiszolgáltatottságunk, hiszen így minden ellenőriz­hetővé, felülbírálhatóvá válik. D e túl a javíttató jobb közérzetén a rendelet minden bizonnyal pon­tosabb, jobb minőségű mun­kára ösztönzi, nagyobb fele­lősségérzettel terheli meg a javítást végző vállalatot, szö­vetkezetei vagy kisiparost. S ez sem elhanyagolható körül­mény, hiszen a biztonságérze­tünket, érdekvédelmünket ép­pen ez a tény teljesítheti ki. G. Zs. — Mekkora faliu Kisíbesziter- ce? — Kicsi... Mintegy száz­ötven a lakosa. — Sokan végeztek főiskolát a faluból? — Nem, ón vagyok az első. Olyan, mint a mai fiatalok. Olyan, mint a mai fiatalok? Ha az ember az utcán találko­zik Kónya Nándorral, akkor a nagy fekete haja alapján olyan. S ha az eddig megtett utat — középiskola, főiskola — nézi, talán akkor is. Aki viszont már hallott róla, meg­ismerkedett vele, azonnal ész­reveszi, hogy az átlagosnál na­gyobb benne a közéleti érdek­lődés. Most búcsúzik Kapos­vártól. Sok emléket visz ma­gával, hiszen három évig itt élt, s a diplomán kívül még mást is kapott a mezőgazdasági fő­iskolától: fiatal párttagként itt szerezte meg a további tevé­kenységéhez szükséges gya­korlatot. — Nekem a KISZ nagyon sokat jelentett, 1969 óta va­gyok a tagja. A szentlőrinci Újhelyi Lőrinc Gimnáziumba jártam, s ott lettem KISZ-tdt- í kár, részt vettem országos ta­nácskozásokon, megkaptam az aranykoszorús jelvényt is. — Ez a kapcsolat ugyanilyen erős volt a főiskolán is? — Természetesen ... Tagja' voltam a főiskolai KISZ-vb­nek, s a titkárhelyettesi tisz- I tét töltöttem be. Áprilisban j megválasztottak odahaza a fa- | luban KISZ-titkárnak. — Milyen a fiatalok tevé­kenysége? — Nagyon fellendült a KISZ-élet, megkaptuk a KISZ kb dicsérő oklevelét, a kong­resszusi klutamozgalomban a mienk volt a legjóbb klub. Tizennyolcán vagyunk, a hét­végeken hazajárunk, s dolgo­zunk. Ügy vettük észre, hogy a kisbeszterceiek értékelik a munkánkat. A főiskola pártszervezete mindig nagy figyelemmel kí­séri a közéletben kiemelkedő­en tevékenykedő hallgatókat, s az arra érdemeseket fölveszi a pártba. így lett párttag Kő- \ nya Nándor is. — Az ember belép a párt­ba Ez nem hirtelen elha­tározás, hanem hosszú folya­mat. — Családi hatások is van­nak benne? — Igen. A nagyapám vö­röskatona volt, szívesen hall­gattam. amikor Szamuelyről és Leninről beszélt. Az édes­apám vasutas, ötvenhárom óta párttag, az ellenforradalmárok j a falhoz állították ötvenhat­ban. Az ember a családban erős érzelmi, társadalmi kötő­dést kap. Azután már komo­lyabban foglalkozik az eszmé­vel, tudatosodik benne. Ezt erősítette a középiskolai KISZ-élet, a politikai gazda­ságtan, a filozófia, a tudomá­nyos szocializmus tanulmá­nyozása. Ez szerintem fölké­szít az életre. — A KISZ volt az egyik ajánlója? — Igen. — Mit köszönhet az egyévi «■gyakorlatnak« a pártszerve­zetben? — Olyan pártszervezetet is­mertem meg, amelyik jól te­vékenykedik, így tehát van összehasonlítási alapom. Az európai hírű Bikali Állami Gazdaságban leszek gyakor­nok, annak a tanulmányi ösz­töndíjasa vagyok. Szoros a kapcsolatunk, azt is tudják rólam, hogy párttag vagyok. Most, hogy kikerülök, az ot­tani alapszervezetben tevé- kenykedek, az itt tanultak alapján gyorsabban felisme­rem az eredményt, meglátom a hibát is. — Mi a terve? — Elsősorban a KISZ-ben szeretnék pártmunkát végezni Bifcalon. Azt mondták, hogy számítanak rám a közéletben is. Somogyra, Kaposvárra ez­után is szeretettel gondol. Ahogy mondta, rendszeresen visszajár szakmai tanácsokért az üzemszervezési szakra, s számít a pártszervezet ígért útmutatásaira is. L. G. Az évszakhoz képest korán köszöntött ránk és tartós vendégként időzik hazánkban is a kánikula. A száraz me­leg meggyorsította az érés­űén kissé elmaradt gabonák sárgulását, így az elmúlt hé­ten megyeszerte megkezdőd­hetett az aratás. Több gazda­ságban néhány nap alatt vé­geztek is az őszi árpa beta­karításával és elégedettek a term'ésátlagokkal. A kaposvári főiskola tangazdasága 43 má­zsás hektáronkénti átlagot mért, de ezt is túlszárnyalta a böhönyei Szabadság Tsz: itt 48 mázsát takarítottak be egy-egy hektárról. Ez az ered­mény egyedülálló a szövetke­zet történetében. Kellő idő­ben és szervezetten, gyorsan dolgoztak — ennek is kö­szönhetik e kiemelkedő átla­got. A tervezettnél hamarabb végeztek, így arra is mód nyí­lott, hogy a búza aratásáig kölcsönadják munkagépeiket a szomszédos, vései tsz-nek. Meleg idő kell az aratás­hoz, de azért ilyen tartósan és csapadékszegényes mégsem kívánatos — vélekednek a mezőgazdaságban dolgozók. Nem úgy a nyaralók, akiknek újabb és újabb hullámai lep­ték el a Balaton-partot az elmúlt héten. Ellátásukra egyelőre nein volt különösebb panasz — az igazi idénycsúcs azonban csak a következő he­tesben várható. Igaz, draga a zöldség, a gyümölcs, nem mindig lehet kapni hazai sört — no meg takarékoskod­ni kell az ivóvízzel is. A víz­telepek gépei ugyanis teljesí­tőképességük határán dolgoz­nak. A nagyobb korlátozást csak abban az esetben lehet elkerülni, ha a lakosság meg­értése és takarékossága is segíti a vízszolgáltatókat. Nagy a hőség, de jó néhány fiatalnak nemcsak emiatt volt melege az elmúlt héten. Azokra gondolok, akik a me­gye. illetve az ország más felsőoktatási intézményeiben igyekeztek bizonyítani ráter­mettségüket. A vizsgák máso-1} dik fordulója után most a feszült várakozás hetei kez­dődtek. Senki sem léphetett ki azzal a magabiztos tudat­tal a bizottság szobájából, hogy1 ez az épület lesz szep­tembertől a második otthona. Hiszen a legtöbb intézmény­ben többszörös a túljelentke­zés. Másfajta izgalom hatotta át azokat a fiatalokat, . akik az elmúlt héten vették ’ át a szakmunkás-bizonyítványu­kat, illetve a diplomájukat, ök »az eddig már eljutottunk« jelszó elégedettségével fo­gadhatták a jókívánságokat, és a következő egy hónap alatt erőt gyűjthetnek ahhoz, hogy szakmájukat, hivatásu­kat valamelyik vállalatnál, üzemben, intézményben gya­korolhassák. Szükség is van rájuk, hiszen a megnöveke­dett feladatok, a feszített ter­vek teljesítése jelentős mér­tékben attól is függ, hány és milyen felkészültségű szak­ember áll a munkahelyek rendelkezésére. Ezekben a napokban egyéb­ként a termelő vállalatoknál az effajta gondok gyakrabban kerülnek szóba. Hiszen a hé­ten lezárult az első félév, és bár végleges összesítés még csak kévés helyen áll ren­delkezésre, a főbb mutatók alapján már mindenütt tud­ják. hányadán állnak. A me­gyei tanácsi vállalatok — egy kivételével — teljesítették az első hathónapi előirányzatu­kat. A Somogy megyei Nyom­daipari Vállalat több mint négy százalékkal többet ter­melt a tervezettnél. Ugyan­csak jól zárta a félévet a ta­hi Campingcikk Vállalat, a Somogy megyei Finomechani- kai Vállalat és a Patyolat is. A többi ipari üzem közül a budapesti Finomechanikai Vállalat kaposvári gyárának gazdasági eredményeit azért is érdemes megemlíteni, mert ennek alapján a híradástech­nikai eszközök teljes, azaz végszerelésére — exportcso­magolásra — kapott jogot, amely felnőtté avatta az ed­dig részmunkát végző, de ro­hamosan fejlődő gyárat. Paál László Lépcsőzetes rendezés Vállalkozás kockázat nélkül Vétek lett volna elszalaszta­ni a lehetőséget. Itt voltak ezek a hasznot nem hozó, vad­rucáknak búvóhelyet 1 adó, zsombékos területek a domb- hajlatok mélyedéseiben, me­lyeknek még egyéni gazda ko­rukban is hátat fordítottak az embereik, mert hasig süllyedt ló, ha ráhajtottak. Pedig nem lehetett annyira rossz az a föld: a gazdák jól meghordták istállótrágyával annak idején a domboldalak parcelláit, s ha jött az eső, lemosta ezt az ér­tékes tápíálóanyagot meg a termőtalaj egy részét a völgy­be. Oda, ahol sóik volt a víz, mely- csak a haszontalan nö­vényt éltette, de azt aztán is­tenigazából ... Hat évvel ezelőtt született az elhatározás: le kell vezetni a fölösleges vizet a talajból. Bárt fai Imre, az akkor még önálló, most már az egyesült somogybabodi tsz elnöke így emlékezik arra az időre: — Úgy gondoltuk, ezen a munkán semmiképpen sem veszíthetünk, s nekiláttunk alagcsövezni egy tíz- és egy háromhektáros részt. A munka végeztével olyan silóíkukori- cánk termett ezen a területen, hogy méltán büszkélkedhet­tünk vele: elérte a hárommé­teres magasságot is. A silóku­korica letakarítása után ugyanoda őszi takarmánykeve­réket vetettünk, s az is gazda­gon fizetett. Persze voltak, akik nem sokat reméltek a vállalkozástól. Filmen mutat­tuk be a gazdáknak a talaj át­alakításának módszerét és eredményét. A terméseink is »■agitáltak«; nőtt a bizalom. Hetvenegyben már harminc hektáron rakattuk le a csőhá­lózatot, a következő évben öt- venen, azután egyre nagyobb területen került sor erre a munkára. Az első vetés min­denhol silókukorica volt, az él meg leginkább a gyepfeltörés után. Tavaly hektáronként 50 mázsa szemes kukoricát adott az a tábla, ahol a rendezés előtt alig termett tíz mázsa, gyenge minőségű széna. — Amikor a hálózat kiépült, hetekig zuhogott a víz a csö­vekből a gyűjtőcsatornába ... Az egyesüléseket követően a babodi rész után a somogytúri területet is rendbehoztuk, s tavaly már a gamási határban készítettünk elő mintegy 150 hektárt az alagcsövezéshez: itt most folynak a munkák, au­gusztus elejére várható a be­fejezés. A babodi és a túri ré­szen 150, illetve 200 hektárral teljesen elkészültünk a múlt év végéig, tehát az idei, ga­mási munkákkal együtt 500 hektáron »szívják« el az agyagcsövek a talajból a vizet. De ezzel a tennivalók még nem érnek véget: a mostani ötéves tervidőszakban 15 mil­lió forint értékű vízrendezést végzünk táblásítás, talajvéde­lem és egyéb, kapcsolódó fel­adatok formájában. A 67-es útról jól látszik egy takarmánytermő tábla. Ezt 1974-ben alagcsövezték, tavaly feltörték, többször szántották, tárcsázták, szerves trágyával terítették be, majd a múlt év őszén füves keverékkel vetet­ték el. Ezt a területet június második felében kaszálták élő­munkában a csőfektető gép. szőr, s az elmúlt napokban a 30 hektáron mintegy 900 (!) széna-boglya sorakozott. Az idén még egyszer lekaszálják, azután bekerítik, s legelőként hasznosítják a gyepet. — Mennyiben van a szövet­kezetnek az eddig végzett nagyszabású alagcsövezés? — 1973-ig 70 százalékos ál­lami támogatással végeztük ezt a munkát, azóta — s ez vonat­kozik arra is, ami most folyik — 90 százalékos támogatást kapunk. Szövetkezetünk a sa­ját pénzéből egymillió forintot költött erre, és további egy­milliót fordítottunk az alag- csövezéssel kapcsolatos egyéb munkákra, mint amilyen pél­dául a rét feltörésére, a faki­termelés és elszállítás... Kifizetődő ez a hosszú távra szóló, egyszeri befektetés a gazdaságnak. Nem bánták meg, hogy nekivágtak. Hern esz Ferenc 40000 CSÉB-tag Kaposváron Egy év alatt 6,5 milliós szolgáltatás Tanulságos tájékoztatót jut­tatott el az Állami Biztosító kaposvári városi fiókja több üzem és intézmény dolgozói­nak. Ez azt összegezi, hogyan alakult a megyeszékhelyen a CSÉB-tagok száma, s a tavaly kifizetett különböző segélyek, szolgáltatások összege. Kaposváron a Csoportos Élet- és Balesetbiztosítással rendelkezők száma elérte a 40 000-et. Tavaly 7531 tagnak 6 529 538 forint segélyt fizettek ki: a tagság 18,8 százaléka vette igénybe az e biztosítási formával járó különböző szol­gáltatásokat. A legtöbbet — 2,3 millió fo­rintot — halálesetek után fi­zettek ki a hozzátartozóknak. Magas a balesetből eredő rok­kantság miatt kifizetett összeg is: kétszáznegyvenöten kaptak 1377 538 forintot. A legtöbb csoporttag természetesen mú- lékony sérülést szenvedett: 3357 ilyen eset történt egyet­len év alatt, s részükre 1 328 400 forintot utalt ki az Állami Biztosító. Kórházi ápo­lás után 524-en kaptak 225 000 forintot. A vállalatoknál mű­ködő harmincöt intéző bizott­ság 3264 tagot részesített 1,3 millió forintos rendkívüli se­gélyben. Ez év első negyedének szá­mai is azt bizonyítják, hogy ez a biztosítási forma nemcsak előnyös, hanem nagyon szük­séges is. Az első három hónap­ban a múlt év hasonló idősza­kához viszonyítva 12,7 száza­lékkal emelkedett a baleseti, 23 százalékkal pedig az egyéb szolgáltatásokat igénylők szá­ma. Elmondták az Állami Bizto- j sító városi fiókjának vezetői, I hogy újjászervezték a — leg­több dolgozót magába foglaló — pedagógusok .CSÉB intéző bizottságát. Több, mint 7000 oktatásügyi dolgozó van a vá­rosban, a tagok száma azon­ban alig haladja meg 3000-et. Az új intéző bizottság tervei között szerepel elsősorban a tagok számának növelése, s a korszerűbb biztosítási formák bevezetése, amelynek alapján magasabb összegű szolgálta­tást tudnak nyújtani. Tavaly ez az intéző bizottság 120 000 forint fölött rendelkezett. Ha tervük sikerül, akkor több mint 200 000 forintról dönthet­nek majd, és — eltérően a többitől —segítséget nyújthat­nak fiatal pedagögusóknak a családalapításhoz is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom