Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-31 / 180. szám

Áz első forint készítői A z Állami Pénzverdében, *» Halmai Győző műszaki igazgató szobájában, a jó pénz megteremtőivel beszélgetünk. Gonda Lajos 1974-ig volt a pénzverő főmérnöke, nagy szerepet játszott abban, hogy a jó pénz időben megjelen­hessen. — A pénz értéke napról napra romlott — idézi most föl a három évtized előtti időszakot —, szinte óráról órára változott a munkások, az alkalmazottak bére, s úgy­szólván óránként közölték: ennyi meg ennyi százezer pengő, később pedig adópen­gő az órabér. Jól emlékszem: az első magyar—szovjet ke­reskedelmi tárgyalások végén, 1945 augusztusában jött létre az a megállapodás, amely ré,- vén lehetővé vált, hogy a sta­bilizáció alapját képező új pénz alapanyagát és egyéb kellékeit a Szovjetunió baráti gesztussal renuelkezésre bo­csássa. Az infláció 1945—46-ban mind félelmetesebb méreteket öltött, és csak a munkásság hitt a kommunisták ígéreté­ben: megállítják a dolgozókat mind kegyetlenebből sújtó pénzromlást! Ezt természete­sen a pénzverő dolgozói is a maguk bőrén érezték, s ezért kettőzött erővel dolgoztak, hogy a kommunisták által 1946. augusztus 1-re meghir­detett új pénz forgalomba ho­zásához elegendő érme legyen. Mint érdekességet említem, hogy a forint értékállóságá­nak támogatására a nyugatról visszahozott ezüstből — ha kis mennyiségben is — ezüst öt­forintos veretesét is elrendel­ték. Ez volt az a bizonyos Kossuth-pénz, melynek szélét a «-Munka a nemzeti jólét alapja« felirat díszítette. For­galomba azonban csak töre­déke került, mert közben a világpiacon az ezüst ára lé­nyegesen emelkedett, s az öt­forintos értéke hamarosan 8 forint körül alakult... Mint emlékezetes, az augusztus el­sején forgatómba hozott fo­rint pénzrendszer érméit a Kcssuth-címer díszítette, a Magyar Népköztársaság akko­ri címere. A pénzverő 1946 júliusá- nak végén- jelentős ese­mény színhelye volt. A köz- társasági elnök, a miniszter- elnök, a kormány tagjai, a koalícióba tömörült pártok vezetői látogattak el hozzá­juk, hogy megtekintsék a fo­rint verését. Ez volt az új pénz megjelenésével kapcso­latos egyetlen ünnepélyes ak­tus. Pesti Sándor 56 éves pénz­verdéi munkás 1946-ban is a vésnökségen dolgozott, a két­forintost csinálta. — Nekünk is érdekünk volt, hogy mielőbb kijöjjön a forint — mondja most visz- szaeml-ékezve. — Csúnya adó­pengős világ volt, s bizony az a kevéske füstölt hús, bab és kukoricakása. melyet a stabi­lizáció előtti hónapokban több-kevesebb rendszeresség­gel kaptunk, rendkívül egy­hangúvá tette az étrendünket. Emlékszem, a kukoricakását már annyira untuk, hogy egy- szer-egyszer elkeseredésünk­ben a konyháról jövet a gyár udvarán «el is ültettük«, egy­szerűen kiborítottuk. A vésnökség vezetője Re­ményi József szobrászművész volt, az egyforintost pedig Iván István tervezte. Az Határjárás esőszünetben Újabb toronnyal bővítették... A Bábolna típusú szárító. A tegnapi esőt dicsérik, a holnapitól tartanak. A tábla szélén tétlenségre kényszerült kombájnok állnak, a learatott tarlón esőcseppek gömbö­lyűdnek a szárcsonkok, ár­válkodik a bálázó. Megállt a munkák jól olajozott gépe­zete, de mindenki «rajtra kész« az újrakezdéshez. Az öreglaki Állami Gazda­ságban rögzítettük ezt a hely­zetképet a hét közegén., Négy E—512-es kombájn kelt vol­na útra ezen a napon a Bár­dibükki Állami Gazdaságba, segíteni az ottani aratást, de lemondta a gépek fogadását az üzem, mivel a sok eső miatt nem állíthatnák rá őket a gabonatáblára. így a száz hektár repcére küldték a kombájnokat, a pamuki és az öreglaki határba. Hintalan Ede igazgató volt a kalau­zunk: — 1530 hektár búzánk van, ez csaknem teljes egészében kenyérnek való. Ennek az aratásával végeztünk, ezért mentek volna a kombájn­jaink a bárdibükkiekhez. Ter­mésátlagunk 37,20 mázsa hek­táronként. Ügy terveztük, 530 vagonnal takarítunk be, de ^ várhatóan meglesz az 560 va­gon is. Méghozzá tisztítva és szárítva. Három SZK—4-es kombájn vágja a száz hektár borsónkat, most 75 hektárnál tartunk, Itt az eddigi átlag 32,30 mázsa, a tervezett 24 mázsa helyett. Ügy látszik, a kukorica ki­heveri a szárazságot — ezt sejtette a kép, amelyet lát­tunk. Ä hónap második felé ben mintegy 70 milliméter csapadékot kaptak. Százva- gonnyi bálázott búzaszalmá­jukból saját dolgozóiknak és másoknak is sokat eladtak. A borsószalma bálázásához az eső előtt fogtak hozzá, s mi helyt lehet, ezt a munkát is folytatják — valamennyit takarmánynak szánják. Utunk a gazdaság három éve üzemelő, 27 millió forin­tos költséggel megvalósított szárítójához vezetett. — A huszonnégy óra alatt 40 vagon termés nedvességel­vonására képes létesítmény­hez 700 vagonos tárolótér is tartozik, ahol jóformán az összes búzát eltarthatjuk ad­dig, amíg a kukorica érkezik — hallottuk az igazgató fel­világosítását. — Tavaly egy újabb toronnyal bővítettük. Állandóan két műszakban szárítunk, s nemcsak a ma­gunk, hanem mások gaboná­ját is fogadjuk, ha igénylik. Ilyen megállapodásunk van például a buzsáki Munka Harcosa Tsz-szel. Nekik és a szőlősgyörökieknek tavaly ősszel sok kukoricát is szá­rítottunk. «Kihúzta« a szárazságot a szántóföldi kertészetük, s most «jól érzi magát« az eső után a tízhektárnyi paradi- sompaprika. Az idén először foglalkoznak evvel a konyha­kerti növénnyel — a palántá­kat a buzsáki termelőszövet­kezettől vásárolták —, s 400 ezer forint bevételre számí­tanak belőle. H. F. érem- és plakettművészetben egyébként mindketten mara­dandót alkottak a továbbiak­ban. — Miből csinálták a forin­tot? — Jó, hogy kérdezi, ez kü­lön érdekesség, s jól jelzi a rendkívüli állapotokat. Az el­ső kiadású forintok a Mátra- vidéki Centrálé háborúban megrongálódott, leszakadt távvezetékének az alumíni­um huza’ábói készültek; ezt olvasztották be, s ebből lett a forint. Különösen az utolsó két hét telt emberfölötti haj­rával. a legutolsó héten pe­dig szinte haza sem tudtunk menni a gyárból. Összesen ti­zennégy gép járt állandóan, kettő csak azért nem, hogy ha valamelyik lerobban, rög­tön be lehessen állítani a tar­talék gépet. — Az infláció méreteire emlékszik? — Ügy hiszem, akik azt az időszakot átéltük, ezt egysze­rűen nem tudjuk elfelejteni. Az őrület.es tempóban felgyor­sult inflációnak talán csak a dicstelen végét idézem föl: az 1946. augusztus elsején beve­zetésre került új forint 400 ezer kvadrillió pengővel (a 4-es szám után 29 nulla kö­vetkezik) volt egyenlő. A rra is emlékszem, hogy mi, a pénzverő dolgo­zói kaptuk meg elsőként fo­rintban a fizetésünket, úgy érzem, nem érdemtelen jutal­maként annak a hősies erő­feszítésnek, amellyel az új pé.nz megjelenését segítettük. Augusztus elsején délután mindenki ott maradt az üzem­ben — megvártuk az első fo­rintfizetést! A magam részé­ről 40—40 forintot a bal-, illetve a jobb zsebembe sül­lyesztettem, ragyogó fényes egy- és kétforintosokban. Úgy vonultunk át a környékbeli vendéglőbe, mint a diadalmas hadvezérek. Ott különösen azért fogadtak bennünket nagy ovációval, mert a pin­cérek a nap folyamán tízfo­rintossal már találkoztak, de váltópénzzel nem. s megjele­nésünkig nem tudtak vissza­adni a vendégeknek. • • • A műszaki igazgató jóvol­tából hozzájutottam annak a huszonhárom pénzverdéi dol­gozónak a nevéhez is, aki je­lenleg is az üzemben dolgo­zik, a vállalati kollektíva megbecsült, kitüntetett tagja­ként. Állítsunk emléket a há­rom évtized előtti nagyszerű helytállásnak azzal is, hogy névsoruknak helyt adunk: Babos Imre, Bugyi József, Bulat János, Csanádi Sándor, Dudás Ferenc, Földvári An- talné. Hargitai József, Hrova- tin Ernő, Jánosi Dénes, Les­tate Sándor, Lontai István, Mülbacher Márton, örtel Andrásné, Pálok Kálmán, Pesti Sándor, Szalay Gyula, Szavcsák Ferencné, Szikszai István, Szirmai Józsefné, Tomcsányi László. Ungvári László, Werner Vilmos, Wol- czán Ferencné. Ü. L. Két vasútvonal és egy út felett Átadták a felüljárót Balatonszentgyörg'lön Megszűnt az időt rabló vá­rakozás Balatonszentgyörgyön a vasúti sorompónál. Tegnap délután Kiss Dezső közleke­dés- és postaügyi miniszter- helyettes átadta a forgalom­nak azt a felüljárót, amely két vasútvonal és a holládi bekötő út felett vezeti át a 76-os útvonalat. A tegnap délutáni avató ünnepségen részt vett Honfi István, a megyei pártbizottság titkára és Sugár Imre, a me­gyei tanács általános elnökhe­lyettese is. Balatonszentgyörgy lakói nemcsak az építkezést kísérték kritikus figyelemmel, hanem elsők között indultak el az avatást követően á fe­lüljárón. A munka a múlt év feb­ruárjában kezdődött. Az Üt-, Vasúttervező Vállalat mérnö­keinek elképzelését a Zala­egerszegi Közúti« Építő Válla­lat munkásai váltották való­ra. A 31.6 millió forint értékű munka során 11Ó ezer köbmé­ter földet mr>7gattak meg, be­építettek 6500 tonna aszfal­tot. A négy nyílású felüljáró építésének ideie alatt több ér­dekes megoldás is született. Újvári Tibor, az Ütépítő Tröszt vezérigazgatója az avatóünnepségen mondta el, hogy a szigete1 és re 12 ezer négyzetméter műanyagszöve­tet használtak fel. Ez lehető­vé tette, hogy 15 ezer köb­méter tala.imunkát megtaka­rítsanak. Az építkezés ideie alatt egyébként nem szünetelt a vasúti és a közúti forga­lom. A MÁV Pályafenntartási Főnökség segített az építők­nek abban, hogy a vasúti sí­nek fölött a levert cölöpökre emeljék az úttestet tartó fö­démet. Három nap alatt vé­gezték el a különleges vasúti emelődaruk azt a munkát, amely hetekig tartott volna más módszerekkel. A híd építését a gyorsan növekvő forgalom tette indo­kolttá. A múlt évben végzett felmérés szerint a vasúti sí­neken — ha nyitva volt a so­rompó — 3500 jármű haladt át. Az utóbbi években azon­ban nemcsak a 76-os főköz­lekedési úton nőtt gyorsan a forgalom, hanem mind több Nagykanizsa. illetve Keszt­hely felé tartó vonat miatt kellett lezárni a sorompót. Egy felmérés ' szerint volt olyan nap, amikor a. vonatok, miatt 8—9 órát zárva tartot­ták a sorompót. A felüljáró építése kapcsán korszerűsítették a HolLád és Balatonszentgyörgy , közötti utat is: ebből a somogyi kis­községből most a vasút ke­resztezése nélkül érkezik a forgalom a Ba’aton-partra, A tegnapi avatóünnepségen. Széles Péter, a KPm Kapos­vári Közúti Igazgatóságának vezetője bejelentette: az út­építők munkáját a szigorú vizsgálat első osztályúnak mi­nősítette. Ezt a jó munkát is elismerték, amikor a kivite­lezésben végzett tevékeny­ségért átadták a kitüntetése­ket. A Kiváló dolgozó minisz­teri kitüntetést Nyári László, az útépítő vállalat szakmun­kása kapta. Miniszteri dicsé­retben részesült Cseke József főművezető és Jaczó Győző, a Kaposvári Közúti Igazgatóság osztályvezetője. Turizmus számokkal — számok tanulságokkal Utasó fiataloh ELKÉSZÜLTEK azok a ki­mutatások, amelyek képet ad­nak a somogyi fiatalok turisz­tikai lehetőségeiről, illetve ezek kihasználásáról. Weisz Zoltán­nal, a Somogy megyei Tanács ifjúsági titkárával azokról a kedvezményekről beszélget­tünk, melyeket a tanács, illet­ve az Állami Ifjúsági Bizottság nyújtott az idén fiataljaink­nak. Az igénybe vehető kedvez­ményeket két csoportra oszt­hatjuk. Az egyikbe az Állami Ifjúsági Bizottság által kiadott utalványok tartoznak. Nyolc­száz tömb, azaz nyolcezer da­rab tíz forint értékű, zöld kar­tonlap került a somogyi fiata­lok birtokába az idén. Ezek a kartonlapok szállás és étkezés kedvezményes igénybevételére egyaránt jogosítottak. Több he­lyen »vizsgálódtunk« e karto­nok sorsáról. Vegyes tapaszta­latokat szereztünk. Sok helyen — ez a nyár elején volt — nem fogadták el a lapokat, il­letve arra hivatkoztak; hogy nem Ismerik őket. Később már nem volt ilyen panasz. Sajnos akadt olyan vendéglátóhely is, ahol nemcsak étkezés, hanem ital ellenértékeként is elfogad­ták a lapokat. Népszerű volt az idén az ÁIB ötszáz forintos utalványa, melyet az Express által szer­vezett, a szocialista országok­ba induló csoportos utazások­nál lehetett felhasználni. Pén­tek István, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda kaposvá­ri kirendeltségének vezetője el­mondta: elsősorban a testvér- városi utaknál és a barátság vonatoknál használták fel a fiatalok ezeket az utalványo­kat. A megyébe érkezett ki­lencven utalványt a kiváló KISZ-munkát végzett ifjúmun­kások és diákok között osztot­ták szét. Egyetemista lesz az eladókislány — Beálltam Földvárra bol­ti eladónak — mondja, és kék szeme még vidámabb, mint eddig. — Az anyám az élel- miszer-kiskernél csoportve­zető, és szerinte nem elég simulékony a modorom. Márpedig, aki egyszer embe­rekkel akar foglalkozni, an­nak meg kell ismernie őket, s ehhez nem elég a rövid ideig tanult lélektan ... Céltudatos, magabiztos kis­lány Gedelics Éva, aki ősszel már a Szegedi József Attila Tudományegyetem orosz— magyar szakos hallgatója lesz. De most még az 516. számú bolt eladója. »Pattog« a pult mögött. — Egy mosoly már juta­lom. Igaz, vannak »háklis« vevők, de őket is meg kell nyernünk, ez a véleménye a főnökünknek, Egervári Fü- löpnének. Nyolc emberre lenne szükség, de csak né­gyen vagyunk. Az egy-más- fél órás ebédidőben »ki­úszom« magamból a fáradt­ságot. Este pedig' az Express tábor melletti discoklubban üdülök fel, de van disco­műsor máshol is. A vállalat bérelt szállást nekik, s a nyári szünetben megkeresi magának az egye­temi első hónapokra valót. 4,9-es átlagú tanulója volt a Munkácsy gimnáziumnak, Kaposváron. — Három barátnőm van. Együtt utaztuk be velük az országot, hol az apostolok lován, hol Merced esen. Mi­kor milyen szerencsénk volt. Nehéz lesz nélkülük. A barátnők-téma után már csak egy lépés a gimnázium­tárgykör. — Nekem még Fülöp László tanította az oroszt. Ö kedveltette meg velem. Gu­lyás tanár úr .viszont az an­golt meg a színházat. — Mely darabokra emlék­szik szívesen? — Dosztojevszkij—Wajda Ördögök-jére és Vallejo Az alapítványára. — Akkor nem is találga­tom, mit csinál itt a Bala- ton-parton a szabad idejé­ben. Mit olvas? — Kertész Ákos Makráját harmadszor. De legszíveseb­ben magammal hoztam vol­na Steinbeck minden regé­nyét is. — Idegen nyelveket tanult. Itt gyakran külföldieket szolgál ki. Hasznosítja a nyelvtudását? — Már három névjegyem van, és sok lengyel címem. A lengyel gyerekek nagyon kedvesek voltak. Én persze »öreg« levelező vagyok. Nyolc országba mentek a le­veleim. Még Japánba is. an­golul. Három lengyel levele­ző partnerem éppen mosta­nában érkezik majd. De »belföldi forgalmat« is le­bonyolítok. Az előbb beszél­gettem Németh Oszkárral, a Fonográf együttes tagjával, akivel már váltottam levél­ben «eszmét«. Igazi' mai fiatal. Lubickol az életben; a félnapi ácsor- gás, kiszolgálás nem látszik meg rajta. Ezekben a napok­ban száz meg száz fiatal »nyaral« — mint ő — fizikai munkát végezve. S erre is megérdemelnék a jelest. L. L. Az úttörők is részesültek kedvezményekben. Hatszáz tá­borozási utalványt adtak át jubileumi úttörő sporttábor és a somogyi vándortábor részt­vevőinek. A cél az volt, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek részesüljenek ebben a kedvez­ményben. A gyakorlat sajnos mást bizonyít, nem mindenhol jutott el a küldemény a cím­zettekhez! A megyei tanács végrehajtó bizottsága korábban állást fog­lalt a megyei turizmus fejlesz­tésének elősegítéséről. A hatá­rozat nyomán több intézkedés született. A megyei ifjúsági alapból különböző kedvezmé­nyes utalványokat adtak ki, hogy ezáltal is segítsék a so­mogyi turizmus fejlesztését. A Siotour, a megyei idegenfor­galmi hivatal szép példát mu­tatott. Olyan egynapos túrákat hirdetett, amelyeknek célja megyénk idegenforgalmi érté­keinek bemutatása volt. Eze­ket az utakat kedvezményes áron kínálták a diákoknak, a szocialista brigádoknak, az if­júmunkásoknak. A MEGYEI ifjúsági titkár elmondta: az ÁIB-utalványok mintájára a megyei ifjúsági alap felhasználásával olyan utalványokat készítettek, me­lyeket a somogyi fiatalok mind belföldön, mind a szocialista országokban felhasználhattak. Gondoltak a nagycsaládosok üdültetésére 1 is. Tizenkilenc család pihenhetett kedvezmé­nyesen az idén Fonyód-Bélate- lepen. a Siotour Napsugár kem­pingjében. Volt olyan család, amelyik nyolc gyerekkel érke­zett. A kezdeményezés hasz­nosságát bizonyítják azok a kö­szönő levelek, melyek a csalá­doktól érkeztek a megyei ta­nács címére. A kedvezmények közül csak néhányat említettünk. Egymil­lió forint utalványokban, tá­mogatásként — ennyi kedvez­ményt biztosított a megyei ta­nács és az ÁIB az idén a fiata­loknak. Az eredmény? Ha csak kicsit is, de elmozdult holt­pontjáról a somogyi turizmus. N. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom