Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-03 / 156. szám

Siófoki tsfnházi este Gépmester fegyverekkel lyén, a Pamutfonó-iuari Vál­lalat Kaposvári Gyárában is így ismerik, ahol gépmesteri- segédimesteri feladatokat lát el. — Az elsők között, még 1951-ben jelentkeztem laka­tosnak, s azóta is itt dolgozom. Amikor a munkát kezdtem, még csak néhány ideiglenesein felállított gép működött Az­óta hatalmasat fejlődött a gyár. Korszerű automaták könnyítik a fonónők nehéz munkáját, s ma — nem úgy, mint régebben — egyre keve­sebb a géphibából keletkező üzemzavar, illetve munkaki­esés. Negyedszázad egy helyen. Pedig a három műszak nem könnyű hosszú éveken át Közben űj gyárak, üzemeik épültek Kaposváron, ahol szá­mára is lett volna kedvezőbb munkabeosztás, ám mégis ma­radt Maradt abban a gyárban, ahol közreműködött az alapok lerakásában, majd pedig tanú­ja, elősegítője volt fejlődésé­nek, gazdagodásának. Maradt abban a gyárban, ahol 1959- ben kommunist lett. Felesége, aki most gyermekgondozási segélyen van, szintén a gyár dolgozója, fonónő. Fodor Sándor tagja a La- tinca szocialista brigádnak, mely a XI. pártkongresszus tiszteletére indított munkaver­senyben a vállalat kiváló bri­gádja kitüntetést érdemelte ki. S ha a gyárban valamilyen rendkívüli feladatról vagy sür­gős társadalmi munkáról van szó, ő is megy, dolgozik tár­saival. A negyed százados év­forduló alkalmából a Köny- nyűipar kiváló dolgoaója ki­tüntetéssel jutalmaztak mun­kájáért, a gyárhoz való ra­gaszkodásáért. Nem ez az el­ső elismerés, mert korábban már háromszor kapott kiváló­jelvényt. Amikor a munkásőrségről és a textilművekről beszélgettem vele, azokról a társairól, akik­kel együtt teljesít fegyveres szolgálatot, s azokról, akikkel negyed százada együtt kezdett dolgozni, értettem meg iga­zán Fodor Sándort Ö így fo­galmazott: — Jő érzés olyan közösség­hez tartozni, amelyben isme­rik, tisztelik az embert, szá­mítanak a munkájára. Ez a kötődés a gyárhoz és a mun­kásőrséghez szüntelenül arra sarkall, hogy munkámat min­denkor becsülettel lássam eL Szalai László Fodor Sán­dor, a mun­kásőrség me­gyei törzsé­nek fegyver­mestere sze­reti munká­ját; tudja, hogy csak a gondo­san ápolt, kar­bantartott fegyverrel le­het jó vagy ki­váló lőered- ményt elérni. — Lakatos a szakmám. 1953—56 kö­zött tényleges katonai szol­gálatot teljesí­tettem, akkor ismerkedtem meg a fegyve­rekkel, ott is hasonló fel­adatot láttam el. A munkás­őrségben 1964­től teljesítek szolgálatot, s nagyon szeretem a fegyvermesteri beosztást. Rendszeresen járja a megye munkásőregységeit. Ellenőrzi a fegyvereik állapotát, s ha valahol hibát talál, vagy a helyszínen kijavítja, vagy a központi műhelybe küldi be. Ott van a lövészeteken, s el­lenőrzi. hogy csak hibátlan fegyverekkel hajtság végre az előírt lőfeladatokat. Az idén kapta mag a ki vá­lóm unkásőr-jelvényt, koráb­ban pedig a Haza Szolgálatá­ért Érdemérem kitüntetés ezüst fokozatát vette át. Fo­dor Sándor nemcsak a mun­kásőrségben tartja becsület­beli kötelességének a rábízott feladat legjobb tudása szerin­ti végrehajtását Munkahe­Megrendelőiroda kellene Zökkenőmentes lesz a tüzelőellátás A HAS Színházi stílusokat tálal ala­kuló közönségének az új sió­foki Városi—Járási Művelődé­si Központ és Könyvtár az úgynevezett Nyári Színház programjában. A realista szín­házat a kaposvári társulat elő­adása, Sütő András Csillag a máglyán című drámája kép­viselte. Szerdán este viszont merőben más kategóriájú pro­dukciót láthattunk a budapes­ti Huszonötödik Színház elő­adásában, amikor Bartsch— Krtschyl A has című darab­ja került színre. Az avantgar­dista törekvéseknek természe­tesen vannak hagyományai nálunk, de jelenleg igazán csak az amatőr színpadok pro­dukcióiban találkozhatunk ezekkel, illetve a Huszonötö­dik Színház tevékenysége ala­pul ezen, s Major Tamás ren­dezéseinek egy része. Milyen színház ez? Hason­lattal élve azt mondhatjuk: olyan, mint a plakát. Harsány színekkel kiabál. Nem bonyo­lult és összetett igazságokat, hanem egy-egy gondolatnyit akar felkiáltójelesen közölni. Jobban mondva: harsogni. S itt a szót nem pejorative használom. A műfajnak segít­ségére van a vers, a zene, a tánc. Mondhatná bárki, hogy eb­ben a színházban semmi új sincs, hiszen már századokkal ezelőtt »fölfedezték-« a corn- media dell’ arte műkedvelői. Valóbán. A műfaj gyökerei ilyen mélyek. Pantalone, Ar- • lecchino, Truffaldino él to­vább egy-egy figurában ma is. Minőségi változás van azonban Bertolt Brecht mun­kássága óta a színház e stílu­sában. Érvényre emelkedett a politikum, mint kritérium. Többnyire aktuális mondan­dót hordozó művek szület­tek, vállalva azt a veszélyt, hogy később ezek az Igazsá­gok közhellyé fakulhatnak. Siessünk itt megjegyezni, hogy a Huszonötödik Színház Siófokon is bemutatott pro­dukciójának igazságai még nem avasak, nagyon is élők. Szükségesnek látom, hogy néhány mondatban utaljak a cselekményre, márcsak azért is, mert eléggé ismeretlen műről van szó. Anna, a nagy építkezés konyhájának moso­gatólánya csak avval nem fekszik össze, aki ezt nem akarja. Majd nődögélő pocak­jával zsarol magának egzisz­tenciát, lakást, azoktól, akik­kel pásztorórákat töltött. A célratörő zsarolás eredmény­nyel jár. Ám végül kiderül: egyetlen díszpárna a kötény alatt — ez nyitotta ki az er­szényeket, s ez tárt kaput az »önzetlen« jó szándéknak. Egyszerű, csaknem primitív történet, melyet még avval is támadhatnánk, hogy ugyan miféle erkölcsi piedesztálról ítélkezik Anna, aki a világot szinte csak fekvő helyzeitből látja? Csakhogy többről, más­ról is szó van itt. Arról, hogy gyorsíthatnánk a tempót, mert messze még a cél, amely felé szándékunk van haladni. Ar­ról, hogy egyénenként elké­rt yelmesked tünk kissé. Hogy polgári szokások kezdenek el­uralkodni rajtunk. Hogy a kiskaput látjuk az üdvösség­hez vezető egyetlen ajtónak. Hogy egészen kis »építőket« övezünk néha »Nagy Építő­nek« kijáró áhítattal. Hogy a hivatalt viselők egy része dzsentroid szokások szerint kezd élni. És folytathatnánk. De azt hiszem, az eddigiek­ből is világos, hogy a Huszon­ötödik Színház mozgalmas és szellemes produkciója m Me et nunc jegyében született Itt és most kiált ránk, itt és most fellelhető visszásságokra utal. Pajorállapotú kispolgári szokásokat bírál. Iglódi István fergeteges elő­adást teremtett. Nem ismerem annyira a színház tevékenysé­gét, hogy megállapíthassam: mennyi a produkcióban a mechanikus rendezői modo­rosság, így priméir élmény­ként élveztem a percről perc­re pukkadó és pukkasztó öt­leteket. Vele azonos értékű munkát Végzett az előadás mozgásrendszerének kidolgo­zója, Szigeti Károly. Ebben a darabban ugyanis a koreográ­fiával csaknem többet mon­danak el a figurák magukról, mint szavaikkal. S rögtön ezért kell kezdenem az érté­kelést a színészi alakítások rö­vid sorában Tolnay Miklós brigádveze tőjével. Ez a nép­táncos, bokázó kivagyisággal mozgó figurát alakító színész számomra az előadás legkel­lemesebb perceit szerezte. Sze­gedi, kecskeméti színész ko­rában is tudtuk, hogy jó ak­itor. Most újabb, derűs bizo- •nyítékát adta ennek. Akárcsak Jobba Gabi, aki Mazfjka-han- gú, romlott, s mégis naiv An­nát formált egyszerre. Gá­lán Géza egy korrupt építés- vezetőt formált meg nagy igyekezettel. A háttérgárda különösebb színészi munkát nem végzett, mégis kitűnt kö­zülük Zala Márk, akiben nagy derűtartalékok rejlenek. Jor­dán Tamás jól tolmácsolta Brecht verseit, melyek meg- megszakították a cselekményt. Dobai Péter és Fodor Ákos fordítása ragyogó szellemről tanúskodott. Leskő László Csak a rendeletben meghatározott világítóberendezések használhatók Az új személygépkocsikon kötelező a két visszapillantó tükör, a biztonsági öv és a tartalék izzó 1960-ban vetődött fel elő­ször a gondolat, hogy a Dél­dunántúli TÜZÉP Vállalat te­lepét máshova kellene helyez­ni Siófokon. Több szempont­ból is úgy találták: nem ideá­lis ez a mostani telephely. Egyrészt a Sió-híd mellett, a városközpontban van, így a sok érkező és távozó jármű növeli a híd forgalmát, más­részt a mostani telep kicsi, korszerűtlen, s ebből munka- szervezési, tárolási gondok egész sora adódik. A telep át­helyezése állandóan napiren­den volt, tizenöt évig azonban csak beszéltek róla. Amikor a város területet akart adni, a vállalatnak nem volt pénze űj telep építésére, ha pedig volt pénz, nem volt terület. Végül tavaly minden elren­deződött, és megkezdődhetett az építkezés. Az ipartelepen egy két és fél hektáros terü­leten kezdték építeni az új TÜZÉP-telepet, amely körül­belül 40 millió forintba kerül. A régi ez év szeptemberében már bezár, hiszen harminca­dikén át kell adnia a terüle­tet az építkezőknek, mivel itt kap helyet az új vásárcsar­nok. — Igen, elköltözünk innen szeptember 30-ig. ám addig­ra még nem készül el az- új helyünk. Szükségmegoldást kellett választanunk — mond­ta Dorogi Ferenc, a telep ve­zetője. — Az elköltöző gáz- cseretelep helyére megyünk néhány hónapra. Ez természe­tesen növeli a költségeket, hiszen kétszer költözünk fél év alatt, de más megoldás nincs. Áprilisban azután újra »szedjük a sátorfánkat«, és akkor már beköltözhetünk az új telepre. Az ősszel kezdődnek a tüze­lővásárlások, vajon lesz-e fennakadás? — Semmi esetre sem — vá­laszol Dorogi Ferenc. — Első­sorban a lakosság érdekeit tartjuk szem előtt, és mindent elkövetünk azért, hogy a tü­zelővásárlásnál ne legyenek zökkenők. Szerencsére a ked­vezményes tüzelővásárlási akció idején — becslésem szerint — a lakosság 70 szá­zaléka megvásárolta a fűtő­anyagot, így az őszi forgal­Somogy! Néplap műnk kisebb lesz a tavaszi­nál. A mostani telep évi forgal­ma 60 millió forint, az új el­éri majd a 100 millió forintot. Könnyebb lesz a munkaszer­vezés is. Most, ha megérkezett a szén, oda rakták le, ahol éppen akadt hely. Az új tele­pen mindennek előre kijelölt helye lesz, áttekinthetőbb lesz a tárolás. Egy dolgot azonban nem szabad elhallgatni az új teleppel kapcsolatban. Messze esik a várostól, a vásárlók nehezebben tudják majd meg­közelíteni, mint a mostanit. Ha valakinek egy zsák ce­mentre lesz szüksége, három kilométert kell érte mennie, de ugyanez a helyzet a tüze­lőrendeléseknél is. Ez a kezdeti időszakban FJODOR ABRAMOV IFELflGEJfl Pjotr Ivanovics senkiházi vendégeket nem hív meg, nem olyan ember az, hogy boldog­boldogtalant borral itasson. Legelőször is ott lesznek a fejesek: a községi tanács el­nöke meg a kolhozelnök, az­után ott lesz a szövetkezeti bolt vezetője a főkönyvelővel együtt, azután az erdőgazda­ság főnöke — már csak azért is, mert Pjotr Ivanovics fia nála dolgozik. Azután jönnek a kisebb be­osztású emberek: a fűrészte­lepiek, a teherautósok, Anto- ha, a fuvaros, de hát ezek nélkül az ingyemélők nélkül sem tehet, egy lépést se az ember. Űj tetőt kell csinálni, például — az ember elmegy, ás szépen megkéri Arkasát, a keretfűrészgép-kezelőt... Fu­varost is kell fogadni. Az ember azt hinné, hogy ebben a gépi világban nincs nála mihasznább ember. De a so­főr az sofőr, a fuvaros meg fuvaros. Beköszönt a tél, olyankor az ember nem An- tohának, hanem Anton Pav- lovicsttak tiszteli, ha fát meg szénát kell hozni. Antonyidát meg Szergejt, Pjotr Ivanovics gyerekeit, már gondot okoz majd, amíg az emberek »megszokják« az új telepet. Éppen ezért szóba ke­rült, hogy megrendelőirodát nyitnak a városban. Ez na­gyon jó megoldás lenne, hi­szen ott adhatná le rendelé­seit a lakosság. A várostól való viszonylag nagy távolság miatt a szál­lítás jobb megszervezésére is szükség lesz. Ez természete­sen már nem annyira a TÜ­ZÉP, mint inkább a társvál­lalatok dolga. Nem szabad ezt sem az utolsó pillanatra hagyni, idejében kell gondos­kodni a szállítóeszközökről. Egyet biztosra ígért a telep vezetője: a költözködés elle­nére sem lesz zavar a lakos­ság ellátásában. D. T. Az év eleje óta érvényes új KRESZ-szel egy időben vál­toztak a közúti járművek for­galomba helyezésének és for­galomban tartásának műszaki feltételei is. Lényeges változások lépteik életbe július 1-én. A rendelet szerint ezentúl minden gép­járművön csak a nemzetközi szabályzattal összhangban magállapított színű és számú világító és jelzőberendezés le­het, tehát a fölöslegeseket le kell szerelni, a hiányzókat pó­tolni, a nem megfelelőket ki­cserélni. Csütörtöktől vala­mennyi újonnan forgalomba állított személygépkocsinál megkövetelik a két visszapdl­kár, még a tavasszal leváltot­ták, méghozzá nem is egy­szerűen, még a kerületi újság­ban is kiszerkesztették, egyhamar lesz belőle megint valaki. Különben Pelageja nem so­kat törte a fejét Afonyka miatt. Mit törődik ő Afony- kával, amikor köröskörül any- nyi a fontos ember! Itt van például a potrohos Szarka, a fuvaros Antoha felesége (lám, ki mellett kell most ülnie!), semmi gondja; neki, Pelage- jának meg a beteg férje — mindenről magának kell gon­doskodnia. Amikor aztán a községi ta­nács elnöke felállt az asztal mellől, hogy jár egyet — utá- nament.j A veteményeskert végiben állt meg — az ördög vinné el, mi a manó van ve­le, az ámyékszékben piszmog, aztán mégis kijön —, senki se tudja elkapni. Pedig vala­ki akarta. Mintha a fuvaros Antöha lett volna — felvil­lant a fehér inge —, kiszaladt a tornácra. De aztán biztosan észrevette, hogy megelőzték — elkotródott. No, ezt kiböjtölte — a szé­nát is szóba hozta, meg At­káról is ejtett egy-két szót. A széna dolgában — nem is gondolta volna — gyorsan dűlőre jutottak. »Leszázalé­koljuk Pavelt, azzal az indok­kal, hogy a kol hozmunkétól betegedett meg. Adunk háztá­jit.« lantó tükröt és a három pon­ton rögzített biztonsági övét — egy év múlva kötelező lesz a használata is. A mezőgazda- sági vontatókat is el kell lát­ni a vezető biztonságát szol­gáló rögzítő övvel és védőke­rettel. Egyelőre csak az újon­nan forgalomba helyezett mo­toros járműveken legalább agy-egy tartalékot kell tarta­ni az első és hátsó helyzetjel- aőlámpában, a tompított fény­szóróban, a féklámpában és az irányjelző lámpában használt izzókból. Ugyancsak ott kell lenniük a kocsiban az izzó­lámpa cseréjéhez szükséges szerszámoknak és a járművön alkalmazott biztosítékok min­den fajtájából egy-egy tarta­léknak. Nem mindenkit érint, de ugyancsak követelmény ezentúl az, hogy a 3500 kilo­grammot meghaladó összsúlyú motoros járműveken vagy az ugyanilyen súlyú pótkocsit vontató járműveken legalább két, a kocsi rögzítésére alkal­mas, kerékkitámasztó éket kell készenlétben tartani. A következő félévben lehet készülődni a rendelkezés újabb feltételeinek megteremtésére, előírásainak végrehajtására. Az érvényes rendelet ugyanis január 1-től már minden újonnan forgalomba helyezett gépkocsinál előírja a kiegészí­tő sárvédő és az ablakmosó berendezések használatát, va­lamennyi gépkocsin két, min­den motorkerékpáron egy visszapillantó tükröt és a visz- szajelző lámpákat. Ettől az időponttól már valamennyi járművön csak az úgynevezett európai asszimetrikus fény­szórók, s csak bo-rostyánsárga színű irányjelzők használha­tók. A jövő év elejétől a gyer- mekszállításra alkalmassá tett kerékpárokat el kell látni láb­tartóval és kapaszkodóval is nem találták otthon: fiatalok — minek unatkoznának itt a fülledt eszem-iszomban? Marja Jepimahovna, a gaz­daasszony, csalogatta Pelage- ját az udvarba — meg akar­ta mutatni a nyári konyhát —, de ő nemet intett: majd, majd, Marja Jepimahovna. Először szeretném jóllakatni a sze­mem ezekkel a derék embe­rekkel, meg aztán megnézném ezt a terülj-terülj asztalkámat is. Az asztal roskadozott a bor­tól meg az elemózsiától. Pjotr Pavlovics mindenre számított, mindenre ügyelt. Az iskola- igazgató felesége fehér bort nem iszik — parancsoljon pezsgőt, Róza Mitrevna. Az ezüstpapiros-nyakú üveg biz­tosan ott porosodott tíz éve a boltban, a polcon — senki se vette meg, de most kapóra jött: Róza Mitrevna szaporán beleivott kipirosított szájával. Pjotr Ivanovics örök életé­ben rejtély maradt Pelagejá- naik. Nem valami tanult em­ber, három évet járt iskolá­ba, sose volt igazi állása — egész életében ellenőrzött va­lamit: hol a kolhozban boga­rászott, hol a szövetkezeti bolt­ban tartott szemlét, hol a munkaügyi osztályon, mégis, ha jól meggondoljuk, a falu első embere. Nélküle semmire se jut az ember! A keze puha, soha fejszét nem fogott vele, mégis, ha megszorongat — nem egykönnyen szabadulsz. Negyvenhétben, amikor Pe­lageja az első évben dolgozott a sütödében, Pjotr Ivanovics jó leckét adott neki. Ötezret könnyedén elszámolt neki. öt­ezret! Nem ötszázat. Pavel is olvasta, olvasta a pénzt, majd szétrongyolódott a kezében — pedig okos ember —, a könyvelőnő is megolvasta, új­raolvasta, Pjotr Ivanovics meg beütötte a számológépbe — hiányzik ötezer és kész. Végül is, Pelageja nem esett a feje lágyára, a lába elé vetette magát: »Segíts, Pjotr Ivano­vics! Nem tehetek róla Egész életemben imádkozni fogok érted, még a gyerekeimnek is meghagyom.«. »Jól van — mondta — segítek, Pelageja. Te nem tehetsz róla — így Igaz. Meg aztán — aszongya —. nem érted csináltam. Csak azt a könyvelőnőt leckéztet­tem meg. Nehogy fiatalon a fejébe szálljon a dicsőség.« Megmondta — meg is tette. Megkerült az ötezer. Hát ilyen ember ez a Pjotr Ivanovics! Ma Pjotr Ivanovicsnak a legfontosabb, a legszenzáció­sabb vendége Grigorij Vaszil- jevics, az iskolaigazgató volt. Mindenkinél jobban sürgött- forgott körülötte a házigazda. És nem is nagyon kellett raj­ta tömi az embernek a fejét — Antonyida miatt. Antonyi- da az iskolában fog dolgozni — nehogy, az istenért, gán- csoskodás érje. De hogy az állatorvos Afonykát miért tünteti ki eny- nyire a kegyeivel, azt nem ér­tette Pelageja. Afonyka most nem nagyágyú, nem párt ti t­(Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom