Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-30 / 179. szám

A kevésből nehéz adni A közműépítők célkitűzése Takarékosabban, pontosabban Az elméleti tisztánlátás, a politikai szilárdság olyan követelmény, melynek min­den kommunista magatartá­sában érvényesülnie kell. Kü­lönösen vonatkozik ez azokra a párttagokra, akik arra kap­tak megbízatást: segítsék tár­saikat a marxizmus—leniniz- mus elméletének, a párt poli­tikájának megismerésében és alkalmazásában; fejlesszék egyéniségüket, formálják gon­dolkodásukat a felnőttnevelés módszereivel és eszközeivel. A propagandistákra gondolok; azokra, akik a pártoktatás valamely formájában csoport­vezetői feladatot látnak el, vagy akár csak néhány elő­adás megtartására kérik fel őket. Tudom, hogy nagy felelős­ség a gyorsan változó való­ságban az eligazító szerepét vállalni. Meggyőző válaszokat adni olyan kérdésekre, me­lyek nincsenek a tananyag­ban, hiszen talán alig né­hány napja vetette fel őket a politikai gyakorlat. Cáfolni téves vagy éppen társadalom- ellenes nézeteket, érvelni a szocialista társadalom igazsá­ga mellett akkor is, ha za­varó jelenségek takarják el a lényeget. Erre csak olyanok tudnak kellő eredmény remé­nyében vállalkozni, akiknek a tanfolyam vezetéséhez meg­felelő elméleti felkészültségük és általános műveltségük van. Vajon minden propagandis­ta megfelel-e a magas köve­telményeknek? A téma ezre­ket érint a'megyében közvet­lenül, de egy-egy politikai tanfolyam hatása nem marad meg az oktatás, a csoport ke­retein belül: kisugárzik a kör­nyezetre, segít alakítani a munkahely, a különböző kö­zösségek gondolkodását, ma­gatartását. A marcali járásban 138 propagandista dolgozott az elmúlt oktatási évben a párt tömegpolitikai oktatásá­ban. Közülük 66 semmiféle politikai végzettséggel nem rendelkezik. (A meghökkentő arányt mérséklik, hogy az utóbbiak között harmincán az elmúlt tíz évben szereztek diplomát valamely felsőfokú állami intézményben, és az itt tanult ideológiai ismeret föl­ér legalább a marxista közép­iskola elvégzésével — mond­ják a járási pártbizottságon. — Ez azonban mégsem egyen­lő a gyakorlati életre jobban fölkészítő pártoktatással. De ha ezt mégis figyelembe vesz- szük, akkor is marad 36 olyan tanfolyamvezető, aki legföl­jebb önképzéssel szerzett a társainál magasabb szintű is­mereteket.) Ez az arány annál Inkább meglepő, mert ebben a járás­ban az elmúlt tíz évben mintegy négyszázan végezték el a marxista—leninista esti egyetem általános tagozatát, s megfelelő elméleti alapot, bi­zonyos mértékben módszerta­ni gyakorlatot is szereztek ahhoz, hogy a pártoktatás va­lamely formájában oktató­ként szerepeljenek. Hol van­nak az itt tanultak? A párt­munka milyen területén hasz­nosítják ismereteiket, tapasz­talataikat? Más oldalról pe­dig: miért kényszerülnek az alapszervezetek arra, hogy olyanokra bízzák e fontos fel­adatot, akik szívesen, jó né- hányan nagy rutinnal végzik ugyan, de erősen kétséges, milyen hatásfokkal? A^ két, természetesen összefüggő kér­désre választ keresve beszél­gettünk a járási pártbizottsá­Zajtalan fonógépek Gori városa a grúziai textil­ipar központja. Itt, a Kaukázu­son túli vidék legnagyobb gyapotkombinátjában 6000 munkásnő dolgozik. Egészsé­gük védelme, munka, és pihe­nési körülményeik javítása a gyárban kidolgozott szociális fejlesztési terv egyik alapvető feladata. A kombinátban korszerűsí­tették a gépeket és berendezé­seket. Az új, zajtalan fonó- és szövőgépeket gumipárnákra szerelték, a műhelyekben auto­matikus porelszívó készüléke­ket állítottak üzembe. Biztosí­tották, hogy egy-egy műszak alatt 15 alkalommal cserélőd­jék a műhelyek levegője. gon és néhány községi párt­bizottságon. Azt mindenütt elismerték, hogy gyakran kényszerhely­zetbe kerültek egy-egy propa­gandista személyének megvá­lasztásakor. Különösen a ki­sebb helyeken, üzemegységek­ben, ktsz-eknél, intézmények­nél nem található megfelelően képzett párttag e feladatra. Hiszen — mint ahogy Király Ferenc, a járási pártbizottság első titkára mondta — két­ségkívül jelentős poszt a pro­pagandistáé, de ennél is akad fontosabb. Például a párttit­károk személye. A legképzet­tebb kommunistákat ezekre a beosztásokra javasolják a fel­sőbb pártszervek is. Valóban, a járásban sok olyan párttitkár dolgozik, aki az elmúlt időszakban végezte el az egyéves pártiskolát vagy szerzett bizonyítványt az esti egyetemen. Olyart is akad — bár ez is csak szükségmeg­oldásként fogadható el —, aki párttitkári teendői mellett vállalta a propagandista sze­repét is. Szóval, jó néhányan dolgoznak közülük fontos be­osztásban, de így is csupán töredékét képezik a politikai végzettséggel Rendelkezők­nek. Továbbá több olyan mozgalmi, gazdasági vezető is fellelhető közöttük, aki be­osztásánál fogva nem képes vállalni ilyen feladatot. Ezt mindenképpen el kell fogadni! Akárcsak azt, hogy a marxis­ta középiskola oktatói is az esti egyetemet végzettek közül kerülnek ki. Az is igaz, hogy egy-egy körzetben egyszerűen nincs elég alkalmas tanfolyamveze­tő, és még más alapszervezet­ből sem tudják megnyugta­tóan megoldani a vezetést. így azután arra kényszerülnek, hogy két tanfolyamnál elte­kintsenek az alapfokú vég­zettségtől is. Szó esett arról: az arra al­kalmas pedagógusokat kellene jobban mozgósítani propagan­damunkára. Hiszen e tevé­kenység az emberekkel való foglalkozás, az ismeretnyújtás sajátos módszerét igényli. De ez a téma azért is érdemes a részletesebb elemzésre, mert éppen az e területen dolgozók között találtuk a legtöbb olyan kommunistát, aki az elmúlt évtizedben el­végezte a marxizmus,—leni- nizmus esti egyetemet, de sem akkor, sem azóta semmiféle propagandamunkára nem ka­Az idén először termelt bú­zát rendszeren belül a nádud­vari Kukorica és Iparinövény Termesztési Együttműködés 13 somogyi taggazdasága. A 8000 hektárnak több mint há­romnegyedén befejeződött az aratás. Az eddigi átlagtermés 40 mázsa hektáronként. Ez 10 mázsával több, mint az el­múlt három év átlagtermése. így tehát, a szövetkezetek elégedettek. Nem úgy a KITE kaposvári alközpontjának ve­zetője, Perge István. Mint el­mondta, az esők következté­ben naponta egy-két hektoli- tersú’.yfokot csökken a búza minősége. Ezért nagyon fon­pott megbízatást. (Más, Jelen­tősebb pártmunkára sem.) Egy részük kétségkívül az alkalmasság hiánya miatt, — de ez fölveti az iskolára kül­dés felelősségét is. Előkerült a pálya elnőiesedése, a túlter­helés, a tanév közben tartott előkészítő foglalkozáson való részvétel nehézsége, — de mindezeket figyelembe véve is mindenütt közös nevezőre ju­tottunk: elsősorban a nagyobb községekben — mindenekelőtt Fonyódon de Marcaliban, ahol középiskola és szakmunkás- képző működik, nagy létszá­mú tantestülettel — kell több figyelmet fordítani a pedagó­gusok bevonására. Természe­tesen nemcsak a saját alap­szervezetükben foglalkoztat­va őket, hanem > másutt is. Igaz, a pártvezetőségek húzó­doznak a külső propagandis­táktól, a tapasztalatok azon­ban azt mutatják, hogy mind a nevelőknek, mind az intéz­ményüknek — tapasztalat- szerzés az élet más területé­ről! — használt a kirándu­lás, és a csoportok is elisme­réssel nyilatkoztak vezetőjük­ről. Mindenképpen jobb meg­oldás ez, mint az éppen rá- érők közül megbízni valakit, aki »vak vezet világtalant« alapon igencsak kétes hatású munkát végezhetnek. Az esti egyetemen végzettek százai végül is nem tűntek el — sokan dolgoznak a pártoktatásban, a mozga­lom különböző területein, mint ahogy a névsorokat vé­gigtekintve megállapíthatjuk. Mégis, jó néhányan kimarad­tak a figyelem köréből, és fel­tehetően nemcsak ebben a já­rásban. Az ő foglalkoztatá­sukról nem mondhat le a po­litikai oktatás. Másrészt érde­mes ismételten megfontolniuk az alapszervi vezetőségeknek, hogy elsősorban erre irányít­sák a pedagógiai végzettségű, illetve érzékű kommunistákat, a rátermett műszaki és me­zőgazdasági értelmiségieket. Végül el kell érni, hogy vál­lalják a továbbképzést a nagy gyakorlattal rendelkező pro­pagandisták. (Igaz, ehhez — és általában munkájukhoz — több segítséget, nagyobb tá­mogatást kell kapniuk az alapszervezetektől.) Annyi bi­zonyos: mindenképpen jobban kell gazdálkodni a képzett káderekkel, hogy a pártokta­tás megfeleljen az egyre na­gyobb követelményeknek. I tos, hogy a betakarítást 3—4 napon belül befejezzék. Erre minden esély megvan, hiszen ezekben a napokban 24 nagy teljesítményű és 60 ki­sebb kombájn dolgozik a táb­lákon. Sőt a háromfai Május 1. Tsz-ben még Fejér megyei kombájnok is segítenek, jól bizonyítva a nagy társulás elő­nyét. A négy dunántúli megye — Baranya, Tolna, Fejér és So­mogy — (itt vannak a KITE- nék taggazdaságai) — közül sajnos még mindig megyénk­ben legalacsonyabb a tsz-ek műszaki felkészültsége. Csak szaporított« a gondokat, hogy Négy megyében dolgozik a Dél-dunántúli Vízügyi- és Közműépítő Vállalat. Kis — mindössze néhány százezer forintos — megbízást éppen úgy kap, mint több évre szó­ló feladatot. A hat éve alakult vállalat tervei szerint az idén már 320 millió forint értékű köz­művet építenek. Fél év után látni lehet már, hogy miként birkózik a vállalat a tavalyi­nál nagyobb feladatokkal. Ezek növekedése természetes jelenség: alapítása óta min­den esztendőben dinamikusan emelkedett a termelési érték. Az év első felében például 16 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év első hat hó­napjában. Ez 22 millió forint értékű munkával jelent töb­bet. Tény, hogy az enyhe tél vége, a száraz nyár hozzáse­gítette a szabadban dolgozó vállalatot az időarányos terv teljesítéséhez. Az is igaz vi­szont, hogy a kánikula nem­csak az üzem falai között dol­gozókat gyötörte, hanem azo­kat is, akik két-három mé­ter mély árokban — a tűző napon — szerelték a csöve­ket. Évi termelési feladatai­kat mégis 48 százalékra tel­jesítették az első hat hónap­ban. E számnál érdemes egy pil­lanatra megállni: a szabad­ban dolgozó vízépítő iparban jó eredménynek számít már az is, ha éves célkitűzésük 42 százalékát megvalósítják az első hat hónapban. Mindeb­ből az is látható már, hogy a tavalyinál magasabb terv végrehajtásának megvan a reális lehetősége. Az első fél­év eredményeinek ismerteté­sénél még két tényt érdemes megjegyezni. Az egyik: a ter­melésnövekedés csaknem tel­jes egészében a termelékeny­ség emelkedéséből adódik. A másik: elenyésző azoknak a létesítményeknek a száma, amelyek ne készültek volna el határidőre. A nagyobb so­mogyi munkák közé sorolják a vállalatnál a zamárdi csa­tornarendszer építését, amely még a jövő évre is áthúzódik. Befejeződött viszont a nagy­atádi szennyvíztisztító telep építése, a barcsi mészhomcik- tégla-gyár közművesítése. Ké­szül Nagyatádon a konzerv­gyár ^közműhálózata. A törpe vízművek közül a somogyjá- di lényegében elkészült. To­vább építik a látrányit, a ka« posfőit, az andocsit és a sző- lősgyörökit. A határidők tar­I az idén nyárra megrendelt kilenc Claas -Dominátor kö­zül csak kettő érkezett meg. Ezek pótlására nyolc SZK kombájnt vettek a gazdasá­gok, a gépek egy része azon­ban még a földekig sem ju­tott el. Az igali tsz vadonatúj kombájnja három napig állt Répáspusztánál. Az AGRO- KER nem tudott pótalkatrészt adni, így végül is a gazdaság Kecskemétről hozta meg a szükséges darabokat. A baj persze nem az SZK kombáj­nok minőségével, hanem a hozzá érkezett alkatrészek felületes, hanyag összeraká­sával van. tásálhoz, a termelés növelésé­hez jelentősen hozzájárult az az intézkedéssorozat, mely a nagyértékű és nagy teljesít­ményű gépek kihasználásának fokozását célozta. — Nem történt más — mondta HoII L,ajos, a vállalat igazgatója —, csak nagyobb gondot fordítottunk a gépek folyamatos ellátására. Ez vi­szont maga után vonta a munkahelyek között a gépek mozgatásának jobb megszer­vezését, a biztonságosabb üzem feltételeinek megterem­tését. Arra volt szükség, hogy megfelelő karbantartással csökkentsük a meghibásodá­sok gyakoriságát, s a hibá­kat minél gyorsabban kija­vítsák. Mindez a munkafe­gyelmet is erősítette. A mun­kafegyelem erősítésére tett intézkedések viszont hatással voltak a gépek jobb kihasz­nálására. Ennek csak egyik része a pontos munkakezdés és -befejezés megkövetelése. A másik a néhány órás hi­ányzások szigorúbb számon­kérése. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy akinek ha­laszthatatlan ügye van, az — Éppen tizenhárom eszten­deje, hogy társadalmi munká­ban felépítettük az első házat a faluba beköltöző cigánycsa­lád számára. Akkor kezdtük, s addig nem hagyjuk abba, amíg valamennyien új környezetbe nem kerülnek. Az anyagi fölté­telek biztosítása mellett a leg­nagyobb gondot a cigánycsalá­dok, valamint ezt a nagyon fontos társadalmi érdeket nem eléggé értő emberek idegenke­dése okozza. Vido Ferenc, a somogysám- soni közös tanács elnöke fog­lalja össze e szavakkal a ci­gánycsaládok életének megvál­toztatása érdekében tett és ter­vezett intézkedéseik lényegét. Egy kimutatást tesz elém, amely részletesen tartalmazza a cigánycsaládok névsorát, lak­helyét, és azt is: a munkaképes nők és férfiak közül hánynak van állandó munkája, illetve hány dolgozik időszakosan; az iskolaköteles gyerekek rend­szeresen járnak-e iskolába, há­nyán tanulnak tovább közép­iskolában, választanak szak­mát. Az is kiderül ebből, hogy a A csákvári tsz gépei (ezek segítenek most Nagyatád kör­nyékén) például alig tíz va­gonnal maradtak el a John Deere-ektől, és egész nyáron nem álltak műszaki hiba miatt. Miután ugyanis a tsz hazavitte a gépeket, teljesen szétszedték, majd gondosan újra összerakták valameny- nyit... Az alkatrészellátási gondok kapcsán jegyezte meg Perge István, hogy a tájé­koztatókban naponként hall­hatjuk, hány milliós készle­tek állnak rendelkezésre. Sze­rinte félrevezető a milliókat emlegetni, miközben jó né­hány alkatrész állandó hiány­cikk. A bajokat persze gyors és rugalmas szervezéssel orvo­solták. Igalét például azzal, hogy az aratással már vég­zett kisgyaláni tsz gépeit küldték oda segíteni. A KITE somogyi gazdasá­gai összesen 3200 vagon ga­bonát takarítanak be. örven­detes, hogy minimális az el­térés az egyes tsz-ek termés- átalagai között. Annál na­gyobb viszont a különbség — 10—20 mázsa — a rendszer­be vont és az egyéb területek termése között. E kettősség gondjai egyértelművé teszik a következtetést... A KITE figyelemre méltó eredményeivel függ össze az a verseny, melyre a kaposvá­ri alközpont márciusban ala­kult szocialista brigádja hív­ta ki az ország valamennyi alközpontját. A követelmé­nyek közt szerepel a gyen­gébb adottságú gazdaságok fokozottabb segítése, a mű­szaki hibák gyorsabb kijaví­tása mellett — a nyelvtanulás is. A kaposvári alközpont dol­gozói a németet választották, mert a legtöbb gép műszaki leírásait németül kapják. & F. nem mehet el a munkahelyé­ről, de csak alapos indokot fogadunk el. A munkásnak — véleményünk szerint — első­sorban az az érdeke, hogy a termelés zavartalan legyen, kihasználják a nagy értékű gépeket. Hiszen ez biztosítja a termelékenység növekedé­sét, a bevétel fokozását. A gépek ésszerű elosztása neon könnyű a vállalat kü­lönböző munkahelyein, hiszen nemcsak a területet tekintve kell sok felé figyelni egy idő­ben, hanem a munkahelyek száma is sok. Ezért döntött úgy a vállalat, hogy az egy­millió forintnál nagyobb ér­tékű munkáknál pontos prog­ramozást végez. Előre megha­tározzák azt, hogy milyen ütemben készülnek az egyes munkafázisok, mikor milyen anyagra és gépre lesz szük­ség azon az építkezésen, s pontosan meghatározzák a gépek üzeme’tetősének sor­rendjét is. Ettől azt várják, hogy még takarékosabb költ­séggazdálkodással, rövidebb idő alatt tudják végrehajtani a feladatokat. 3—6 évesek közül hányán jár­nak óvodába. Nyolcvan cigánycsalád, négy száz taggal. Ennyien élnek So- mogysámsonban, Somogyzsit- fán, Csákányban, illetve az ide tartozó pusztákon, telepeken, köztük Sánta-árkon és Maróti- telepen. Az utóbbi helyen 1972. ben még 29 család lakott, most már csak kilenc. A többiek vagy a közös tanács területén, vagy pedig Marcaliban, Kéthe- lyen, Nagykanizsán települtek le. A 90 munkaképes férfi több­ségének van állandó munkája, s egyre több a rendszeresen dolgozó nő is. Vannak azon­ban, akik csak néhány hétre vállalnak munkát. — A munkára nevelésükkel kell a jövőben többet foglal­koznunk. Sajnos a tizenéves fiúk, lányok igen sok gondot okoznak csavargásukkal, ga­rázdaságukkal. Ennek elsősor­ban a rendszeres elfoglaltság­gal lehet elejét venni. A fegyel­mezetlenség már az iskoláskor­ban kezdődik. A 124 tanköteles közül sok volt a mulasztó. A Sánta-árkon lakók Horvátkút- ra, a szőcsénypusztaiak Nemes- vidre járnak iskolába, ellenőr­zésük nagyon nehéz. A tovább tanulók száma alacsony. Kö­zépiskolába az utóbbi években senki nem jelentkezett, s szak­mát is csak ketten választottak tavaly. Pedig akad jó példa: Orsós József autószerelő lett, Szőcsénypusztán lakik, jó mun. kása a termelőszövetkezetnek. Az idén újabb óvodai cso­portot indítanak, ahol a gyere­kek 40—50 százaléka a cigány- családokból kerül ki. Négy tanteremmel, szaktantermek­kel bővítik az iskolát, s ez le­hetővé teszi, hogy ne a távoli községekbe, hanem ide járja­nak az általános iskolások, s megismerjék, megszeressék a munkát is. Bevopiák a gyere­kekét az iskolai napközis ellá­tásba, főként azokat, akik ve­szélyeztetett környezetben él­nek. Velük már bizonyára könnyebb lesz elérni, hogy rendszeresen járjanak iskolá­ba, szakmát válasszanak, ta­nuljanak. — 1977-ben szeretnénk meg­szüntetni a Maróti-telepet, 1980-ig pedig Sánta-árkot — mondja a tanácselnök. Az elmúlt években huszon­hármán vásároltak a munka­helyüktől és az OTP-től ka­pott kölcsön segítségével házat, volt olyan család, amelyik épí­tett. A tanács 15 megüresedett lakást vásárolt számukra. Az idén is többen költöznek új környezetbe. Eltűnnek a kunyhók, a put­rik Somogysámsonfoan, s az ide tartozó községekben, tele­püléseken. Legalább olyan fon­tos, hogy eltűnjön az az elő­ítélet. amely ma 'még gátolja a cigánycsaládok beilleszkedé­sét. A tanács és a társadalmi szervezetek — bevonva a la­kosságot — olyan szemléletet akarnak kialakítani, amelyik állandó munkavállalásra ösz­tönzi a felnőtt és a felnövek­vő cigánylakosságot. Szalai László Paál László 40 mázsás átlagtermés Nyelvet tanulnak a KITE szakemberei Dr. K. L Sánta-árkon, Marótí-telepen Eltűnnek a kunyhók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom