Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-28 / 177. szám

Készül A menyasszony Közművelődés az új tantervekben A mai élethez igazított, korszerű művelődési anyagot — ismeretet, önművelésí készséget — igényel az új tantervtervezet, melynek be­vezetésére a következő két évben készülnek fel a peda­gógusok. Az oktatási miniszter a következő utasítást adta ki: »Tudatosan és tervszerűen fejlesztenünk kell az iskola és a közművelődési intézmé­nyek kapcsolatát. A művelő­dési házakkal, könyvtárakkal, múzeumokkal való kapcsolat mélyítése segíti a nevelő-okta­tó munka hatékonyságát, a szabad idő helyes eltöltését.« Az új tantervek szerint jobban érvényesül majd a közművelődési módszerekkel szerzett ismeret és készség. Előnyös változás várható a magyar nyelv és irodalom tantárgyában. Az alsó tagozat magyar nyelv és irodalom tantervé­ben célként fogalmazták meg, hogy az iskola már ebben a korosztályban keltse föl a ta­nulás, az önművelés igényét. A televíziót, a rádiót, a . fil- 'met, a bábjátékot kívánják felhasználni a személyiség ki­bontakoztatására. A tervezet szerint már az első osztály­ban könyvtárlátogatásra kerül sor, s játékos foglalkozás ke­retében ismerkednek a köny­vek birodalmával. A beszéd­művelés és a beszédfejlesztés a könyvvel kapcsolatos él­ményeik elmondására ad al­kalmat. A második osztályban a gyermeklexikon címszavaival kapcsolatos feladatot oldhat­nak meg a pedagógusok. Az irodalmi foglalkozásokon, a könyvtárakban verseket, tör­téneteket olvashatnak a tanu­lók, melyeket vetítéssel, zene- hallgatással, bábozással köt­nek össze. Közben írók nevei­vel, a könyvek címével, az illusztrációkkal ismerkednek meg. Követelmény lesz szá­mukra az ismeretlen szavak »felfedezése« és önálló meg­keresése a szótárban. A tan­terv megkövetelf, hogy ettől az osztálytól kezdve mindenki tagja legyen a könyvtárnak, s a harmadik osztálytól a tanulók életkoruknak megfe­lelő publicisztikai szövegeket is olvassanak. Megnézik a na­pilapok híradásait, nyomon kísérik a kulturális eseménye­ket. A negyedikesek — a környezetismereti tanterv anyagához kapcsoltan — a Bölcs Bagoly sorozat, a Gyer­mekenciklopédia alapján ön­állóan kutatják fel az infor­mációkat. Az irodalmi foglal­kozásokon pedig ünnepi mű­sorokra, kisdobos-rendezvé­nyekre készülnek, verset, pró­zát mondanak. A felső tagozatos irodalom- tanítás keretében nagy gon­dot fordítanak a fantázia fejlesztésére. Ennek érdeké­ben a »hős helyzetébe« való beleélés lehetőségei közül a dramatizálásra, az esemény és cselekmény továbbfolytatá­sára, rajzzal, bábbal való megjelenítésre kapnak lehe­tőséget. A hetedik osztálytól követelmény lesz, hogy a ta­nuló — tanári irányítással — tudjon véleményt mondani egy-egy közösen látott film­ről, színházi előadásról. A nyolcadik osztály számára követelmény lesz az elemi könyvtárhasználati készség megszerzése és a színházláto­gatás igénye. A tervezet a gimnáziumi irodalomtanítás nevelési cél­ját »a szépirodalmi és a társ­művészeti alkotások eszmei- esztétikai elemzésében, a marxista—leninista világné­zet kialakításában szabja meg. Ebben az életkorban az olvasóvá nevelés olyan fokát kell elérni, mely lehetővé te­szi, hogy a fiatalok eligazod­janak az értékes és az érték­telen művek között, s ezáltal tudjanak válogatni olvasmá­nyaikban, a színházi és film­művészeti alkotásokban, az iskolán kívüli művelődés le­hetőségei között. Az infor­mációk önálló felhasználásá­nak és alkalmazásának kész­ségét a 14—18 éves korban szilárddá kell tenni. A fiata­loknak gyorsan és biztonság­gal kell bánniuk a lexikonok­kal, a szótárakkal és a kézi­könyvekkel. Az új tanterv csak össze­hangolt pedagógiai tevékeny­ség mellett vezethet ered­ményre. Bóra Ferenc Teremtő munka .Fölfedezem a könyvtárat" Olvasótábor a vízparton dalmat. Ha mi itt jó irányba befolyásoljuk érdeklődésüket, akkor önszorgalomból is olvas­nak, tájékozódnak. Ügy látom, erre megvan minden lehetőség. És ha azt akarjuk, hogy olvasó munkásokká váljanak, akkor most kell kezdeni nevelésüket. Az általános iskolások első napi programja műsoros est volt. Másnap verseket meg mondákat illusztráltak. A leg­jobbak jutalmat kaptak. Szabóné Gondos Piroska ed­dig minden évben táborvezető volt. Az ideiben az eddigi leg­jobb tapasztalatokat igyekezett felhasználni az eredményesség érdekében. Több találkozót rendeztek írókkal. Hétfőn dél­után a Kincskereső című gyer­mekfolyóirat szerkesztője láto­gatta meg a tábort. Tüskés Ti­bort is meghívták. Lesz verses, zenés összeállítás. A kirándu­lást pedig úgy szervezik Keszt­helyre, hogy a gyerekek hatá­rozzák meg az útirányt, azután útikönyvekből maguk tartanak előadást egymásnak a látniva­lókról. S. M. A balatonfenyvesi olvasótá­borba hetvenketten jöttek el a megye általános iskoláiból. Ta­valy óta velük párhuzamosan szakmunkástanulók ismerked­nek a könyvvel. Az idén ötven- ketten vanhák. A könyvtárosok azt mondják, jó lenne, ha jö­vőre növelni lehetne a létszá­mot. Az első nap programja: FöZ- fedezem a könyvtárat. Szabad időben kerestük meg a tábor­lakókat, mégis jó nóhányukat a könyvtárban találtuk, a kata­lógusokat forgatták. Nézeget­ték, hogyan is lehet kikeresni egy-egy könyvet betűrend alapján. Az egyik fiú Felsőmo- csoládról jött. Most lesz nyol­cadikos és buzgó könyvtárláto­gató. Azt azonban nem tanul­ta, hogy a könyvkeresésnek más módja is van, mint végig­sétálni a polcok között, s le­emelni, ami tetszik. Gutiné Báli Aranka könyv­táros vezetésével folyik az is­meretszerzés. — Hogyan lehet úgy taníta­ni egy nyári táborban, hogy a foglalkozások ne legyenek unalmasak? — Gyerekkönyvtáros vagyok. Bent a megyei könyvtárban is ezt gyakorolom az iskolások­kal nap nap után. Ott sem sza­bad iskolásdit játszani. Itt igyekszünk még érdekesebbé, játékosabbá tenni a könyvtári búvárkodást. Gutiné nem először dolgozik a nyári táborban, mint ahogy kollégái többsége sem. Van már tapasztalata az előző év­ről, hasznosítja is. Év közben majd a könyvtárban derül ki, hogy melyik gyerek mennyit tanult a nyáron. A szakmunkástanulók dr. Szalai Imréné vezetésével a könyvtárismerettel foglalkoz­nak. — Rendkívül nagy haszna van annak, hogy szakmun­kástanulók is eljöttek a tábor­ba. Ök az iskolában nagyon ke­vés óraszámban tanulnak iro­Elmaradtak mellőle — mint harapós kutyák — a csalódások, a meg nem értés, a szándékos ártás. A szobrász kezében — fegyverek, vagy belső béke kezes bizonylatai? — újra fát munkáló, teremtő szerszámok váltogatják egy­mást. PrOfilvéső, laposvéső, teknővájú ráspoly. Hosszú va­júdási időt követelő mű szü­letik. Készül A menyasszony. Februárban kezdte faragni Rumi Attila, s van még vele — sőt: Vele! — egy hónapja. Boldog teremtő idő, kéznek fárasztó, léleknek friss fürdő. Figyelem irigykedve, de nagy jó érzéssel, mint mindenkit, aki — akár így, akár úgy — életre hív valamit. Házat, gé­pet, lisztből a mindennapit, könyvet, vagy »faragott ké­pet«, mint Attila itt. Régóta ismerem, de olvad­ni kedvünk egymás iránt csak nemrégiben volt tavaszos. Ne­ki tán nem volt biztosítéka afelől, hogy érdemes, de ne­kem igen. A Szent György ikon, a Fény és árnyék har- móniás nyugtalansága, a megrendelt és kifizetett, de fejfai tisztét be nem töltő gyönyörű Kopjafa, a gerincig őszinte és gyanútlanul szár­nyaló Madár, s fába álmodott Virágai, mint életértelmünk, a szépség diadalmas művei. Mind, mind a vésője alól ki­került művek. Némán is be­szélő szobrok. Közénk csusz- szan a két sor József Attilá­tól: »s megszerkeszti magá­ban, mint ti l majd kint, a harmóniát.-«. A súlyos diófalap olyan könnyű lesz a muszlin­kendő hatását keltő minták­tól, hogy az ember fél: fel­száll A menyasszony a meny­asszonytánckor. Virágok virá­ga vagy lányka, s nem bur­jánzó, virágcsillagaid, csipke- korálljaid, büszke nyakad si­mán csigás kendője meg a tiaraszép pártád tesz azzá. Nem. Ezek a köréd font ün­nepet jelentik, melyek mögött üresen marad a lélek, ha az alkalom túlvirágozza a lé­nyeget. Akkor maszkká — igaz: aranyszínű lárvaarccá — időtlenedik az arc. Hát vi­gyázz a benned növekvő egyetlen szál virágra, az ne fonnyadjon! Az vagy te ma­gad. Mindenki az, ami belső lé­nyege. Egy hónap kell még. Egy hónap múlva lesz az igazi »lakodalom«, addigra megpi­henhet a véső s az elme. Azt mondja majd, aki látja a mí­ves és igényes művet: »Szép«. S talán megkérdezi, mint én: »Honnan a gondolat, hogy a külsőségek elnyomhatják azt, amiért az ünnep született?« De hiszen, aki már volt né­hány cicomás lakodalomban, tapasztalhatta maga is. Ránk nőhet, liánként béklyóz­hat a tarkaság. Valahol az időben eh maradt a szobrásztól egy alkotótelep, melynek a megteremtésében mindent vállalt, Siófokon — de jó, hogy a megyében! — megtalálta önmasát. önma­gát, aki zárkózott játékossá­gából — ugye furcsa a két szó így egymás mellett? — mit sem veszített. De aki megszenvedett igaz­ságok birtokosa, a dolgok mögé látás képességével ren­delkező igaz művész. Hátországa a családja; népművelői munkája. Termő, szép hátország. Rumi Attila tíz nagytáblával és kisebbek­kel készül jövő évi, őszi kiál­lítására, mely életút — mér­földkő lesz majd, bizonnyal. Biztosíték rá ez A meny­asszony, e hajlamos szűz ví- rá®- Leskó László Három város, 2200 ügyfél átutalási betét az OTP-nét Sokan jártak már úgy — főként, ahol a családból min­denki dolgozik —, hogy a munkából hazatérve a levél- szekrénybe dobott vagy az aj­tóra tűzött üzenet figyelmez­tette őket: elfelejtették befi­zetni a gáz-, villany- vagy te­lefonszámlát, az esedékes részletet. Akadtak olyanok is, akiket már a kikapcsolt vil­lany, telefon emlékeztetett a mulasztásra. — Elsősorban az ő érde­kükben vezettük be még 1969- ben az átutalási betétet. Több vállalattal megállapodtunk, hogy az esedékes részleteket mi fizetjük be a tulajdonosok helyett. Így többek között az áramszolgáltató, a gázértéke­sítő vállalattal, a vízművek­kel, az ingatlankezelővel, a postával, valamint a hírlap­osztállyal, az állami biztosí­tóval és az adóhivatallal. Olyanokkal, melyeknek a la­kossággal pénzügyi kapcsola­tuk van. Ezt a szolgáltatást Ka­posváron, Siófokon és Nagy­atádon nyújtjuk jelenleg, s összesen 2198-an veszik igény­Hasra esett a betyár IVTégpedig jó nagyot esett szegény, teljesen mél­tatlanul egy szegénylegény­hez. De kezdjük a legelején. A Lido-szálló elől indul a busz. Utolsónak az idegenve­zetőnő száll fel. Kitűnősége a szakmának. Nagyszerűen be­szél németül, magyar »nép­dalokat« fordít idegen nyelv­re, »echt« német dalokat úgy ismer, mint a boci, boci, tar­kát. Szóval tartja a vendége­ket, többek között elmondja: ma a »puszta-party« című ki­ránduláson veszünk részt. Lesz mező, csikó és csikós, magyar kolbász, természete­sen bor, lovaglás és hintóká- zás, valamint feketekávé. Ez az indulás. A puszta Fe­jér megyében van, de az ere­deti elképzelésekkel szemben nem a távolságba vesző sík­ságon, hanem egy völgy aljá­ban. Jó tíz centiméteres por­ban kúszik az elegáns, bordó busz. A por egyébként hosszú távon elkíséri a járművet: az IBUSZ Dél-balatoni Igazgató­ságán eddig nem tudták meg­oldani, hogy gyorsan lemos­sák a kocsikat. Vödörbe már­tott kefével tisztogatják a ha­talmas járműveket... Lovasok tartanak bemuta­tót. Egyikük az országos és területi ifjúsági bajnokság legjobbja, a másik a területi felnőtt bajnok. A vendégek közben reggeliznek, természe­tesen bort szalámival, időn­ként porfelhővel. Megnézzük a helyi sportistálló csodála­tosan okos szemű ménjét, — aztán irány a puszta, a már említett völgyben. Az események innen fel­gyorsulnak. Ennek magyará­zatára elég annyi, hogy a pince hideg, kinn a levegő forró, a bor csalóka. A ren­dezők — az IBUSZ Dél-bala­toni Igazgatósága több ilyen túrát szervez — mindenre gondoltak. Jó az ebéd, jó az uzsonna, jó a hangulat. Köz­ben megjönnek a lovak is, a két bajnok kíséretében, akik­nek egy-egy ilyen napon az a nemes feladatuk, hogy min­den arra rászorulót visszase­gítsenek a nyeregbe. Nagyon sok a munkájuk... A lovak jobban bírják. Megszokták már: csinálhatnak velük bár­mit lovasaik, beugrani, galop­pozni, pláne vágtatni: azt nem szabad. Elkocognak a puszta körül, mokkacukor re­ményében. Meghajtják a ménest is. Hatvanhárom fiatal csikó dü­börög elő' a dombbal fedett völgyből, mögöttük két igazi »népi« csikós, piros mellény­ben, bő szárú gatyában, ka­rikással, karórával. Három- szor-négyszer nekihajtják a ménest a csoportnak, az .utol­só pillanatban megfordítják, azután lefektetik jól idomí­tott hátasaikat, rájuk állnak, és nagyokat durrogatnak az ostorukkal. Mint az régen is szokás volt a pusztán. A puszta, a ló, a ménes, a karikás ezen a környéken mindenütt kísért. Ahol a fe­ketekávét adják azt, csárdá­nak nevezik. Mindenesetre a bejáratra lófejeket festettek, vagy legalábbis a lovakra na­gyon hasonlító állatokat. Benn a teremben — a pult előtt nyergeken lehet ücsö­rögni, ameddig bírja az em­ber — festett faliképek fo­gadják a vendéget. A falu utolsó háza előtt vékony de­rekú leányzó bort nyújt egy hatalmas kancsóban a szép termetű, szűrös-csizmás-baj- szos, rózsásképű betyárnak. Az arckifejezésből gondolom, hogy bétyár lehet. A másik képen úrlovas — piros zakó, fehér nadrág, fekete kalap — solymászik, bár kinyújtott ke­zén inkább egy kendermagos tyúkra emlékeztető kotlós tollászkodik. A többi képet azért nem érdemes megemlí­teni, mert nem tükrözik ilyen élesen a puszta igazi roman­tikáját ... Említettük már a be- tyárt. Nos, erre szintén gondolt az IBUSZ. Van egy »betyárparty« is. Az illetéke­sek most bajban lehetnek. Ma ugyanis nehéz előkeríteni egy igazi betyárt. A legutób­bi pedig hasra esett. Mégpe­dig a legkellemetlenebb kö­rülmények között: asszony­rablás közben. Nagy ordíto- zással előrohant valahonnan a deres betyár, hogy derékon kapva elrabolja az első hoz­závaló, külföldi menyecskét. Szerencsétlenségére nem né­zett a lába elé. Elbotlott egy tuskóban, elnyekkent, azután odagurult a kiszemelt hölgy lába elé, ugyanis gyalog volt, nem lovon. Mint ahogy álta­lában a betyárok jártak. Kü­lönösen »asszonyrabolni«... Így kel hírünk a nagyvilág­ba. Mint a kendermagos só­lyom. Mészáros Attila be — tájékoztatott Pék György, slz OTP megyei igaz­gatóságának igazgatóhelyette­se. — Az említetteken kivül vállalják-e az ügyfelek he­lyett más részletek rendsze­res befizetését is? — Igen. Például van köz­tük olyan, aki nem szívesen fizeti személyesen a bíróság által megítélt gyermektartásit, ezt is vállaltuk. Egy külföl­dön dolgozó ügyfelünk azt kérte, hogy idős édesanyjá­nak havonta rendszeresen fi­zessünk ki bizonyos összeget _ Milyen ellenszolgáltatás f ejében végzik ezt a munkát? — Az az ügyfelünk, aki például hétféle befizetési meg­bízást ad számunkra, havon­ta 8 forintot fizet. Minden hó­nap végén — a számlák meg­küldésével — értesítjük őket, hogy milyen összeget utal­tunk át betétjéről. Gyakran előfordul, hogy bizonyos ösz- szeg erejéig az OTP megelő­legezi ügyfeleinek az,< esedé­kes részletet anélkül, hogy erre megfelelő fedezete lenne az átutalási betéten. Ilyenkor utólag kapjuk meg ezt az összeget. — Korábban megesett, hogy a betéttulajdonosoktól még a szolgáltató vállalatok is kér­ték a számla kifizetését. Ilyen hiba most is előfordul? — A kezdeti időszakban adódtak ilyen hibák, ma már nem találkozunk hasonló pa­nasszal. — Az OTP viszonylag ala­csony összegért igen sok sza­ladgálástól, fáradozástól kí­méli meg az ügyfeleket. Miért csak 2198-an élnék ezzel a lehetőséggel? — Elsősorban az az oka, hogy eddig nem is töreked­tünk túlságosan e szolgálta­tásunk fejlesztésére. Munka­erőhiánnyal küzdünk, s meg­levő gépeink — könyvelő, számlázó stb. — elavultak. Mégis az idén Barcson, 1977- ben pedig Marcaliban kíván­juk — új fiókunk elkészülte után — bevezetni ezt a szol­gáltatást. Kaposváron szintén jövőre szeretnénk előbbre lép­ni. Ugyanis akkor már mű­ködik majd a Számítástech­nikai és Ügyvitelszervezési Vállalat, s az ott levő korsze­rű gépek megkönnyítik a mi munkánkat is — mondta be­fejezésül Pék György. Sz. L. Somogyi Néplap ül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom