Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-28 / 177. szám
A munkaidő jobb kihasználása A vállalatok kiemelt feladata a racionális munkaerő- gazdálkodás megszervezése: ez a munkaidőalap eddiginél jobb, hatékonyabb kihasználását is jelenti. A Kaposvári Villamossági Gyárban júniusban hajtották végre a nor- marendazést. A gyár vezetősége rugalmas döntést hozott a normáik felülvizsgálatára és rendezésére a munka termelékenységének növelése érdekében. A normák karbantartása nem kampányfeladat: szívós munkával érték el, hogy a gyári közösség saját ügyének tekintse e döntés végrehajtását. A normák felülvizsgálatát jól előkészítették: az év elején munkásgyűlésen ismertették a dolgozókkal a normák rendezésével kapcsolatos intézkedést. A szakszervezeti bizottság az elkészített ütemterv alapján a műhelyekben vitatta meg a gazdasági vezetők és a bizalmiak bevonásával — a normák változtatásának mértékét. Ezután a szakszervezeti tanács külön megtárgyalta a termelőüzemekből érkezett módosítási javaslatokat. Az új normákat 15 nappal a bevezetés előtt mindenütt kifüggesztették. A normakarbantartás éves szinten csaknem nyolcvanezer normaóra-megtakarítást jelent. Az új műveleti normák utalványozását folyamatosan ellenőrzik: erre azért van szükség, mert a normarendezést átlagosan 25 százalékos bérvisszaadással kötötték össze, s ez nagymértékben befolyásolja a dolgozók keresetét. A megtakarítás mérése és ellenőrzése a dolgozók érdeke is. A gyár vezetősége legutóbbi értekezletén döntést hozott az alkalmazotti munka hatékonyságának növelésére is. Meghatározta az alkalmazotti létszám felső határát, s ebből az állománycsoportból termelő területre irányítják a többletlétszámot. A normarendezés tehát nemcsak a fizikai állománycsoportot, hanem a gyár teljes létszámát érinti. A dolgozók a munkaidő jobb kihasználásával kapcsolatban megjegyezték, hogy a veszteségidő csökkentése érdekében a műszaki fejlesztési tevékenységre, az üzeon- és munkaszervezési célkitűzések megvalósítására, a folyamatos anyagellátásra is szükség van. Sz. F. Elégedettek a minőséggel Gabonaátvétel Csurgón Méig az esős napok előtt jártunk a Somogy megyei Gabonaforgalma és Malomipart Vállalat nagyatádi kirendeltségének csurgói raktáránál. Vidmann János kereskedelmi vezető elmondta, hogy július 5-én kezdték az idén a gabo- naátvételt a gyékényes:, az inkei, a berziencei és az iharos- berényi termelőszövetkezettől érkezett szállítmányokkal. Tíz vagon őszí árpát adtak át a gazdaságok. Ezután következett a takarmánybúza, most pedig javában folyik a kenyérgabona átvétele. (Ez utóbbiból 800 vagonra számítottak, de az eddigi eredmények alapján ennél többre van kilátás.) A rakományok 13 százalékos nedvességtartalommal érkeztek, így nekik már nem kellett szárítaniuk. — Körzetünkben tíz átvevőhely van, ebből csupán Csurgón öt átvételi »vonal« könnyíti a gazdaságok dolgát — tájékoztatott a kereskedelmi vezető. — A tavalyihoz képest száz vagonnal1 nőtt a saját raktárterünk, de így is szükség van arra, hogy az üzemeknél helyezzük el a termés egy részét Július 19-én kötöttünk bértárolás! szerződést a gyékényesi termelőszövetkezettel, s ennek megfelelően hozzáfogtunk a tsz Zákányban épült új gabonasilójának feltűnéséhez étkezési búzával. Ebből a megállapodásból is következtetni lehet arra, hogy Eddig 78—81 hektolitersúlyú gabonát vettek át. Új cukorgyár épül A kedvező külföldi tapasztalatok felhasználásával nagy teljesítményű kukorica-cukorgyár épül a Fejér megyei Szabadegyházán. Az új élelmiszeripari nagyüzem a kukorica keményítőjét alakítja át — bonyolult vegyi folyamatokkal — szőlőcukorrá, illetve folyékony, koncentrált cukorrá. A mintegy 2,5 milliárd forint értékű beruházással felépülő üzem évente 120 ezer tonna kukoricát dolgoz föl, s ebből 45 ezer tonna folyékony cukrot, 1200 vagon finomszeszt, 30 ezer tonna fehérjetakarmányt és 10 ezer tonna csíraolajat állít elő. A beruházás előkészítése még az idén megkezdődik és az új gyár 1930-ban kezdd meg a termelést A szabadegyházi »különleges« cukorgyárat Fejér megyéhez közeli, kukoricatermelő nagygazdaságok látják el alapanyaggal. jó a kapcsolat a gabonaipar helyi egysége és a körzet mezőgazdasági nagyüzemei között. Átadás-átvételi gondot nem említett a kereskedelmi vezető. Mint elmondta, gyakran ta1 ál koznak az üzemek megbízottaival. Eddig 78—81 hektolitersúlyú gabonát vettek át. Naponta ellenőrzik a termelőszövetkezetek terményszárítóit, s a tapasztalat azt mutatja, hogy a gazdaságok betartják a munkával kapcsolatos előírásokat. Túl- szárítás még nem fordult elő, s 98 százalékos tisztaságú terményt értékesítenek. A múlt héten kezdte a tisztított, kenyérnek való búza szállítását a csurgói termelő- szövetkezet, s hozzáfogott az átadáshoz — a száz vagonra szoló szerződés teljesítéséhez — a Kutasi Állami Gazdaság is Fölkészültek arra, hogy a körzetben naponta száz vagon terményt vegyenek át, reggel hat árától este kilencig fogadják a rakományokat. A gabona egyenletesen érkezik a raktárakhoz. Minthogy a kalászosak nagy része még nem került le a táblákról, a tennivaló zöme — és talán a neheze — az átvevőihelyeken is hátra van. Tanulságok egy felhívás kapcsán Nem kell ahhoz különösebb szakértelem, hogy az ember tudja: a szerves trágya — istállótrágya és zöldtrágya, de ez esetben maradjunk az előbbinél — érték. Mégpedig olyan érték, mely a legkevesebb anyagi befektetéssel kitűnően hasznosul a talaj táperejének visszapótlásában. Amikor arról beszélünk, hogy a mezőgazdaságban is mind nagyobb jövedelmezőségre, viszonylag alacsony ráfordítás mellett magi termelési érték előállítáSegítségei- kerestek és találtak Alig pár négyzetméteres helyiség, zsúfolásig megpakolva. Ez a taszári orvosi rendelő. Az asszisztensnő sajnálkozva mondja: — Kevés a helyünk. Még a szekrény tetején is csomagok vannak, az új műszereket sem tudjuk használni. Dr. Ferenczi Ilona körzeti orvos hozzáfűzi: — Látnák még a telepi gyermektanácsadót! Nem lehet elférni ott, azonkívül egészségtelen is a helység. A taszári panaszok nem új keletűek. Így van már évek óta. Kicsi a rendelő, külön helyen' van a tanácsadó. A betegek nem férnek el. Az első félévben 9900 beteg fordult meg a rendelésen, pedig a doktornő két hónapig nem is rendelt. Ha évek óta ismert ez a gond, miért' nincs megfelelő rendelő? A községi tanács 1975-ben megbízta a Batéi TÖVÁL-t. A vállalat elkészítette az alapokat, néhány helyen a falakat is elkezdte rakni, azután ... Azután megszűnt a TÖVÁL. A jogutód csak a negyedik negyedévben folytathatta volna a munkát. Taszáron - azonban mielőbb szerettek volna az új orvosi rendelőbe költözni. Segítséget kerestek és találtak. A nagyberki tanácsnak 1970 óta van egy »házi« építőbrigádja, amelyben négy kőműves. két segédmunkás és egy asztalos dolgozik. A technikai fölszerelés hiánya és a kis létszám miatt természetesen csak kisebb építkezések kivitelezését vállalhatják. Ha ilyen nincs a nagyberki tanács székhelyén vagy a társközségekben, akkor az építőbrigád munka nélkül áll. Most például másfél hónap kiesést kellett volna elkönyvelniük. Közben azonban értesültek a taszáriak gondjáról. A megállapodás gyorsan létrejött a két tanács között. A nagyberkiek vállalták az építkezés befejezését, a taszáriak pedig az anyagbeszerzést, társadalmi munka szervezését. A taszáriak eddig — rruég csak kétharmad részüket kérdezték még — kétszázhuszoín- három óra társadalmi munkát és hatezerötszáz forintot ajánlottak föl. Tehát folytatódik a rendelő építése. Az új számvetés szerint már az ősszel készen áll az épület, s kisebb lesz a költség a tervezettnél. Annyi pénzt tudtak megtakarítani, hogy terven felül megvalósíthatják a központi fűtést. /Rövidesen már nem panasz- szal fogadják a látogatót a taszári orvosi rendelőben. A falu lakóinak örömére készen áll majd az ,új épület, amely mellé ugyancsak a nagyberkiek húzzák fel a szolgálati lakás falait. Mindez az ésszerű összefogásnak, az egymás segítésének köszönhető. ... K. J. sára van szükség, magától értetődőnek látszik, hogy gazdaságaink »csatasorba állítsák« ezt a tartalékot. Erre szólít fel a MÉM növényvédelmi és agrokémiai főosztályának nemrég megjelent, a szervestrágyakészlet teljes mennyiségének felhasználását sürgető felhívása is. Ezzel kapcsolatban merült föl bennem a kérdés: hogyan jutottak el gazdaságaink odáig, hogy fölhívásnak kell elhangzania egy olyan munka elvégzésére, mely egykoron magától értetődő volt? Mérföldes léptekkel haladtunk előre a korszerű mező- gazdálkodásban, s közben ilyen elemi tennivaló elkerülte volna a figyelmünket? Mert az, hogy valami korszerű, nem zárja ki a régi módszerek közül a jót, a hasznosat; s egyáltalán nem attól válik valami korszerűvé, hogy elvet minden régebbi eljárást, célravezetőt és eredménytelent egyaránt. A felhívásban olvasom: »A termelőüzemek nagy része nem használja ki az istállótrágya adta tápanyagutánpótlási lehetőséget... A megyei tanácsok mezőgazda- sági szakigazgatási szervei a gabonabe takarítást követő időszakra szervezzenek kampányt e fontos munka (a felhalmozódott istállótrágya kijuttatása, terítése és talajba dolgozása) elvégzésére. .. Az istállótrágya szakszerű fel- használását a későbbiek során rendszeresen ellenőrizzék ...« A somogyi termelőszövetkezetek legtöbbje már nemcsak gépekkel, épületekkel, hanem jól képzett szakemberekkel is rendelkezik. A talajerő-visszapótlásnak ez a módszere azonban valahogy kikerült a látószögből. Gyenge a talaj? Adjunk neki minél több műtrágyát. Igaz, drágább lett, de a termőképesség fönntartásától vagy fokozásától nem sajnálhatjuk á pénzt... Ugyanakkor országosan mintegy 16 millió tonna istállótrágya van jelenleg a nagyüzemekben! A tanulságot levonhatják mezőgazdasági üzemeink, ‘—i- H» F« EGY NYELVEN G ondolom, egyetértenek azzal: bármilyen fontos, hogy W hogyan ítéli meg olimpiai csapatunk szereplését; kinek mi a véleménye a Kaposvári Rákóczi edzőjének taktikai utasításairól — ez foglalkoztatja a közvéleményt, de nincs különösebb hatással népgazdaságunk általános fejlődésére. De hogy ki mit mond egy-egy kulcsszereppel felruházott vállalat termelési tevékenységéről, ez semmiképpen sem lehet közömbös számunkra. Ha a vélemény eltérő, ha az értékítélet is — néha homlokegyenest, máskor csak részkérdésekben — nélkülözi a valóságlátást, az már nem egyetlen vállalat és nem egyetlen megye ügye. A bábeli zűrzavarnak nincs helye közéletünkben. Akkor sincs, ha egy vállalat, egy megye, s kiváltképp egy főhatóság véleményalkotásának különbözőségéről van szó. Mai témánk arról vall: milyen káros, ha egyetlen — valamennyiünk számára nagyon fontos — vállalat tevékenységéről évekig más a véleményük az ottani vezetőknek, az azonos célért küzdő megyei szerveknek és a fő céltól természetesen korántsem független főhatóságnak, illetve képviselőinek. A két- vágy több nyelven társalgás a nemzetközi kapcsolatokban érdem (már ami a nyelvhasználatot illeti), a termelőmunkában bűn! Ezt fedezte föl a megyei párt-vb, amikor rhárciusban arról döntött: mélyreható vizsgálattal végre tisztázni kell, kinek van igaza. Nem titok: gyakran a mi lapunk is a véleménykülönbségek ütközőpontjába került. De nem ez a fontos. Sokkal inkább az, hogy végre világosan lássunk, s a valóságnak megfelelően ítéljük meg a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat munkáját. A múlt héten — meggyőződésem — végre kikristályosodott az igazság. A vb megtárgyalta a vizsgálati anyagot, és fontos útmutatást adott. Ügy gondolom: nem a vállalat, a város, a megye, hanem valamennyiünk, az egész ország érdekében. Más világrészeken azt mondanák: a csőd széléről indulta vállalat. Iga?. A fejlődés azóta lakások százaiban, korszerűbb technológiában, szervezettségben mérhető. Az elmúlt ötéves terv időszakában régi és új vezetés, elavult és korszerű módszerek, felelőtlen vállalások és túlbiztosított vállalkozási kedv, felajánlkozás és örökös kitérő, belenyugvás és vita, magyarázkodás írhatók a krónika lapjaira. A fejlődés — mondom —> nyilvánvaló. A két nyelven társalgás azonban rendkívül, sok kárt okozott. S bár senkinek sincs joga türelmetlenkedni: az egy nyelven beszélés olyan, mint az épület betonalapja; ha »kifelejtik« belőle a cementet, előbb-utóbb összeomlik az egész... A SÁÉV termelési értéke 1975-ben megközelítette az 500 millió forintot, tehát a legnagyobb építési teljesítőképességgel rendelkezik a megyében. 1973-ban 400 millió körül tartott. Azóta 174 milliós beruházást valósítottak meg; s ha az éoítőanyagárak változását is figyelembe vesszük — ami természetes —, voltaképpen ott tartanak, ahol a tetemes beruházás előtt. Hova lett a pénz? Mi térült meg a minisztérium 81, a megyei tanács 24 milliós támogatásából? Hol a termelésnövekedés? Joggal kéri számon a társadalom? Ügy gondolom: ehhez nem férhet kétség. 1976 első felében »csaic« 15 milliós lemaradással »dicsekedhet« a vállalat. Valami nincs rendben. A két nyelven társalgás bábeli zűrzavarhoz vezet... N egyvenkét ÉVTVLvállalat van az országban; a mienk a 38. helyet foglalja el! Nem vagyunk büszkék. Más összehasonlításból kiderül; bár a vállalati dolgozók átlagbére öt év alatt 29 százalékkal nőtt; a bérszínvonalat tekintve így is a 37. helyet foglaljuk el. S mert 2820 forint, a munkások átlagbére, mennek, ki merre lát: a jobban fölszerelt és szervezett vállalattól oda, ahol »kisüzemibb« a módszer, de többet keresnek az emberek. Ez ellentétes törekvéseinkkel. Pedig fejlődött a vállalat. Elég mgemlíteni, hogy öt év alatt 500-zal nőtt a foglalkoztatottak száma, s ma 3000 ember keresi ott a kenyerét. Igen ám: de az ötszázból csak 190-nel nőtt a munkáslétszám, és az építőipari munkások száma csökkent. Hol vannak a többiek? Az irányításban, az alkalmazotti gárdában. Száz munkásra 28 alkalmazott jut, s ez jóval meghaladja az országos, a megyei átlagot... Az új vezetők korszerűsítették a vállalat irányítási rendszerét; új működési szabályzatot, főépítésvezetőségi rendszert dolgoztak ki. Osztályokat szerveztek át, újakat hoztak létre, hogy a vállalat irányítása hatékonyabb, gazdálkodása áttekinthetőbb legyen. Az intézkedések egy része, azonban nem volt megalapozott. A kelleténél nagyobb Vett az irányító szervezet, a termelés nem indokolta ezt. Túlszervezett lett a vállalat. Több összefüggésre derült fény a vizsgálat nyomán. Elég ezeket tőmondatokban fölsorolni azzal a megjegyzéssel, hogy e hibák összefoglalása ellenére a párt-vb sem vitatta a kézzelfogható eredményeket. Kétségtelen azonban, hogy elégedetlenségének adott hangot; s ezt fogalmazta meg a feladatokban is. Nézzük hát sorjában. A 174 milliós beruházás következtében a vállalat állóeszközeinek az értéke háromszorosára nőtt! Befejezték a poligonüzem építését, 400 lakásról 600-ra bővítették az évi teljesítőképességét. Üj központi telep, műhelyek, raktárak és szociális létesítmények, beton géplánc, a szállítójárművek számának növelése jelzik a fejlődést. A beruházás azonban nem hozta meg a várt eredményt. A vállalat jövedelmezősége nem változott; jelenleg is 34 milliós hiteltartozása van, s ez 1980-ig terheli fejlesztési alapját, így ki kellett jelenteni: a vállalat teljesítőképességének fokozása — nélkülözhetetlen — újabb állami támogatást követel. Meddig? Az állóeszköz, a gépek kihasználása ma sem megfelelő, s az öt évvel korábbihoz hasonlított javulás serm megnyugtató. Romlott az eszközök hatékonysága, & a vállalkozáspolitika is egyoldalú. Mert jogos törekvés, hogy csak a nagy összegű létesítményeket vállalja a SÁÉV, de ezt az elvet csak fokozatosan lehet érvényesíteni. A megyei érdekek ezt követelik: az öt-hatmilliós beruházásokhoz is kell építő, máskülönben az ötéves terv szenvedne csorbát.., A vállalat erőforrásai szétaprózottak; a határidő után átadott létesítmények aránya 50-ről 69 százalékra emelkedett, s ez rontja a vállalat tekintélyét. Hogy jobb kapcsolatot kell kiépíteni a beruházásban részt vevő szervek között? Ez alapvető politikai, gazdaságpolitikai követelmény. A magyarázkodás, a kiútkeresés, a kölcsönös kötbérezés nem vezet célhoz. N em hiszem, hogy fele ennyi gondot okozna a beruházás Somogybán — Magyarországon —, ha a hármas szervezeti rendszer — tervező, beruházó, kivitelező — valamiféle egységbe kovácsolódhatna. Nem hiszem, hogy ezt szocialista szerződések útján el lehet érni. Sokkal inkább kiküszöbölhetné a » külön érdekeket«, ha a tervező, a beruházó és az építővállalatok egyetlen egységet alkotnának. Egyetlen »■cég«, egy vezetés és legfőképp felelősség alapján működhetne ez az összevont szervezet. Az összevonás azonban nem megyei feladat; az észrevétel országos gondolkodásra késztet. Most csak az a fontos, hogy egy nyelven beszéljünk. Valósághűen lássa a vállalat tevékenységét a minisztérium, a megye és a vállalat. Egy nyelven beszéljen mindenki, s megfontoltan határozza meg a fejlődés útját. Jávori Béla
