Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-02 / 155. szám

AZ IDÓ PÉNZ MAI KOMMENTÁRUNK Nyitott kör N incs egyértelműen jó hangzása nálunk an­nak az angol közmon­dásnak, amely szerint «-az idő pénz«. Természetesen, nem az aktualitása iránt támadnak kételyek, hiszen a két foga­lom közötti összefüggés ma nyilvánvalóbb, mint valaha. Az idő, amelynek folyamán egy adott terméket, új érté­ket létrehozunk, pénzben is kifejezhető. Ugyanígy az el­mulasztott, az elszalasztott, elpazarolt idő is. A kétely vagy fenntartás inkább annak szól — társadalmi felfogá-! sunk szerint —, hogy kell-e és lehet-e mindent pénzben mérni és kifejezni. Nem ve­zet-e annak abszolút értelme­zése (ahogyan ezt a kapita­lista mentalitás értelmezi) az egyéb értékek tagadásához, ahhoz a sivár hasznossági elvhez, mely szerint »Mondd meg, hány dollárod van, s megmondom ki vagy«? Ha viszont megtisztogatjuk e mondás lényegét a hozzáta­padt merkantilista felfogástól, akkor valóban, nagyon is igaz, hogy az idő pénz, sok pénz! Ha egy cementgyár, műtrá­gyagyár, egy acélmű csupán hónapokkal vagy csak hetek­kel a tervezett határidő előtt elkészül és ontani kezdi ter­mékeit, már millió, sőt tíz­millió forintokról van szó, vagy éppen félmilliárdokról. Ha egy új gyógyszer, mérő­műszer, rádiótechnikai beren­dezés, szerszámgép megfelelő időben jelenik meg a piaco­kon, számottevő és pénzben nagyon' is kifejezhető nyere­ség az a népgazdaságnak. Ha a megrendelés és a szállítás, a tervezés és a kivitelezés, a kutatás és a megvalósítás, a beruházás és az átadás közötti AZ időt bármely esetben is szű­kíteni tudjuk: a megtakarítá­sok nagyságrendje országos méretekben hatalmasra duz­zad. És természetesen fordít­va is: a késlekedésből ere­dő veszteség hólavinaszerűen növekszik. Az időt pedig számtalan módon lehet paza­rolni. A saját időnket is, má­sokét is. Bonyolult ügyinté­zéssel, döntéshalogatással, előkészítetlen munkával, ke­resztbe szervezéssel. rossz együttműködéssel, szócséplő értekezletekkel, lassú reagá­lással. Szóval, egyfajta mentalitás­sal, magatartással, amely nem érzékeli (nem tudja vagy nem akarja érzékelni) az ér­tékmérő pénzben kifejezhető nyereséget vagy veszteséget, S nem lázad fel az elpaza­rolt idővel okozott vesztesé­gek ellen. És , nem egy-két tu­cat, hanem millió és millió kapcsolat működéséről van szó a társadalomban, amely­ben fogaskerekeknek kell il­leszkedniük egymáshoz, át­adva egymásnak tempót, len­dületet, gyorsaságot. Ha nem: akadályozzák, fékezik egymást az elégtelen működéssel. Szo­kásról, stílusról, a cselekvés gyakorlatáról van szó, amely társadalmi gondolkozásmód és stílus gyanánt jelenik meg minden országban. Mai szük­ségleteink, követelményeink, gazdasági környezetünk, tech­nikai világunk összessége most feltűnően éles fényt vet erre a gondolkozásmódra, ép­pen, mert ma még elégtelen, s megváltoztatása legalább olyan sürgető, mint a sokat emlegetett gazdasági-struktu­rális változások véghezvitele. Ügy is fogalmazhatnánk: el­odázhatatlan immár időérzé­künk korszerűsítése. Az, hogy mi gyors és mi lassú, mindig viszonylagos. Mihez képest gyors és mihe2 képest lassú? Ha csupán sa­ját előző cselekvés- és visel­kedésnormáinkhoz mérjük — mondjuk, a gazdasági viselke­dés- és cselekvésnormák vál­tozását —, lehet, sőt bizonyos, hogy gyors fejlődést tapasz­talunk száipos téren. Helyze­tünket viszont az jellemzi, hogy nemzetközi gazdasági környezetünkben mind széle­sebb felületű kapcsolataink vannak magas gazdasági fej­lettségű partnerekkel. Az idő­tényezők tehát mind nagyobb mértékben az ő normáik és szokásaik szerint fogalma­zódnak meg, azaz mindjobban szűkülnek. Az bizonyos, hogy az adott tárgyi, sőt társadalomlélekta­ni feltételek nem változtatha­tók meg máról holnapra. Számunkra például rendkívül gyorsnak látszik azoknak az utaknak az építése, amelyek már nagy teljesítményű, kor­szerű gépsorokkal készülnek, hiszen egy évtizede még kézi erővel és elavult, alacsony termelékenységű gépekkel folyt az építésük. Néhány más ország útépítési normái­hoz viszonyítva azonban még mindig igen alacsony az út­építés termelékenysége. Vagy például figyelemre méltó tempójú a panelházak össze­szerelése, ha a korábbiakkal vejtük egybe. De lényegesen lassúbb ma is, mint számos más országban, amely nálunk jóval előbb tért át a panel­szerelés technikájára. Továbbá számos ügyviteli munka ideje rövidült a fokozódó gépesíté­sekkel. Ha azonban ugyanezt a gazdasági élet gyorsulásá­hoz mérjük, a tempó növeke­dése nagyon is elégtelen; ma már a gazdasági, ügyvitel las­sú tempója komoly akadálya a termelékenység vés haté­konyság növelésének. Egy hajszásabb, zaklatot- tabb munkaintenzitásról len­ne szó? Egyáltalán nem. Csak tárgyszerűbb. racionálisabb, az időtényezőt jobban érzé­kelő és tisztelő társadalmi vi­selkedésminta tudatos kiala­kításáról — üzletben, hivatal­ban, tervezőintézetben, étkez­dében, gyárban. Egyszóval, mindenütt. A rról, hogy sűrűbben pillantsunk óránkra — nemcsak, amikor munkaidőnk a végéhez köze­leg, hanem tárgyalás, megbe­szélés, termelőmunka és az ügyfelek kiszolgálása közben is. Egy kicsit sűrűbben legyen látható a konkrét vagy akár képzeletbeli felirat minden munkahelyen: »Az idő pénz.« Az enyém, a tied — mind­nyájunké. R. L. A balatonlellei kistermelők ez év áprilisában megalakí­tották a gazdálkodók körét. A gondolat ennél korábban szü­letett, ugyanis februárban, a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából a községi könyv­tárban rendezett előadás mintegy harminc hallgatója kérte, hogy a jövőben rend­szeresen tartsanak előadáso­kat az őket érdeklő témákról, s ekkor fogalmazódott meg az ötlet: az érdeklődőket tömö­rítve, tervszerű továbbkép­zést biztosítsanak számukra. Ligethyné Kovács Ágnes könyvtáros ma már arról tá­jékoztatott, hogy a háztáji kisállattenyésztők, a gyü­mölcs- és szőlőtermelők meg az újonnan alakult sertéste­nyésztő szakcsoport tagjai ál­tal létrehozott gazdálkodók köre életrevaló módszernek bizonyult a kistermelők szak­mai tájékozottságának növe­lésére. Hogy ennek nagy je­lentőséget tulajdonítottak, ta­núsítja: az alakulásnál ott voltak a község párt- és ta­nácsi vezetői is. — Az előadások alkalmá­val a könyvtár kiállításon mutatja a témához kapcsoló­dó szakirodalmat: jelenleg mintegy száz ilyen kiadvá­nyuk van. Minthogy a helyi Balaton Gyöngye Termelő- szövetkezetnek is vannak — és állandóan gyarapodnak — szakkönyvei, az ésszerű költ­ségkímélés céljából úgy szer­vezték meg a könyvvásárlást, hogy a tsz a nagyüzemi, a könyvtár pedig a kisgazda­sági vonatkozású irodalmat veszi meg, s adja ki olva­sásra az érdeklődőknek. A lelleiek gazdálkodók köre korántsem nevezhető zárt, állandósult létszámú tömörü­lésnek egyrészt azért, mert rendezvényeiken szívesen látnak másokat is, másrészt nyilvánvalóan nő az érdek­lődés. hiszen mind többen foglalkoznak a háztájiban mezőgazdasági termeléssel. Ahhoz, hogy az önellátásra vagy eladásra való termelés kifizetődő legyen, ma már nem elegendő csupán a ta­pasztalat, az öröklött isme­ret, szükséges a korszerű módszerek elsajátítása. Az előadások, a filmvetítések, a tapasztalatszerző látogatá­sok, a szakkönyvek biztos támaszul szolgálnak, hogy el­igazodjanak az időszerű ten­nivalókban a gazdálkodók körének tagjai. Az előadá­sok, a program szervezése a könyvtáros dolga, de segítsé­get kap munkájához mások­tól is (például a helyi tsz főagronómusától) így válhat­nak sikeressé a rendezvé- nyek. ,, p Aratók Hol intézik az ügyemet? Felvilágosítás és képviselet Újabb vállalatoknál szervezik a jogsegélyszolgálatot Helyszíni panaszfelvétel Hármas feladatot lát el a szakszervezeti jogsegélyszol­gálat: tájékoztatja a vállalat dolgozóit jogaikról és kötele­zettségeikről, tanácsot ad az egyes ügyekben és — szükség esetén — ellátja jogi képvise­letüket is. Másfél éve már, ho,gy Somogybán öt vállalat­nál megszervezték ezt a rend­szert. A kísérletnek is tekint­hető másfél év tapasztalatai bizonyítják: érdemes volt időt és fáradságot áldozni erre. A munkának mérhető eredmé­nyei vannak. Ilyen például az, hogy csökkent a hivatalos ügyek miatt a munkahelyről távol maradók száma, így ke­vesebb ember esett ki a ter­melésből. Számokkal mégnem fejezhető ki, de mindenkép­pen eredmény az is, hogy gyorsabban intéznek el sok ügyet, mert rögtön áhhoz a szervhez küldik a papírokat, amelyik illetékes a döntésben. Számos vélt sérelem tisztázó­dott már a jogsegélyszolgálat­nál. Egyebek mellett az is bi­zonyítja ezt, hogy például e vállalatok munkaügyi döntő- bizottságaihoz kevesebb pa­nasz érkezett. Kormányrendelet született arról, hogy — éppen a ked­vező tapasztalatok alapján — december 31-ig minden A, il­letve B kategóriájú vállalat­nál és hatszáznál több em­bert foglalkoztató ipari szö­vetkezetnél meg kell szervez­ni a jogsegélyszolgálatot. So­mogybán ez azt jelenti, hogy 45—50 vállalat — vagy me­gyei telephely —, illetve ipari szövetkezet dolgozói kaphatják meg munkahelyükön a vá­laszt jogi természetű kérdé­seikre. E szervezet felállítása — személyi feltételeinek biz­tosítása — mindenütt meg­kezdődött. Több vállalat szak- szervezeti bizottsága már az év második felében megindít­ja a jogsegélyszolgálatot Ezek közé tartozik a Kaposvári Húskombinát, a Somogy me­gyei Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalat, az Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, a Ga­bonaforgalmi Vállalat, a ME­ZŐGÉP, a Tégla- és Cserép­ipari Vállalat Az eltelt másfél év tapasz­talata, hogy gyorsan megked­velték a munkások ezt a szak- szervezeti szolgáltatást: igény­lik a tanácsokat és ügyeik intézésében kérik a segítséget is. Leggyakrabban a munka­viszonnyal összefüggő kérdé­sekkel, a társadalombiztosí­tással kapcsolatos és az ál- i lamigazgatási ügyekkel keres­ték föl a jogászokat De fel­világosítást kértek családjogi, polgári jogi kérdésekben is. A jogsegélyszolgálat meg- 1 szervezése szinte vállalaton­ként eltérő. A Dunántúli Re­gionális Vízmű- és Vízgazdál­kodási Vállalatnál öttagú bi­zottság végzi az ezzel kapcso­latos munkát. Vezetője egy nyugdíjas jogász. A Kaposvári Elektroncsögyárban ugyan­csak nyugdíjas jogászt bíztak meg ezzel a feladattal. A ka­posvári mentőállomás másod­állásban foglalkoztat erre a célra jogászt Ezt a szép, de korántsem könnyű feladatot azoknál a vállalatoknál, ahol most veze­tik be a jogsegélyszolgálatot, azokra a jogászokra bízzák, akik a vállalat más ügyeit ed­dig is intézték. Mód van azon­ban arra, hogy e feladattal ügyvédeket bízzanak meg. Ka­posváron négy, Siófokon pedig két ügyvéd kapott engedélyt arra, hogy a vállalati jogse­gélyszolgálat keretében tevé­kenykedjen. Lassan kialakulnak az ügy­intézés formái is: gyakorlat már a megyében, hogy a ta­nácsokon — előzetes bejelen­tés alapján — soron kívül fo­gadják a jogsegélyszolgálat képviselőjét, s adják meg szá­mára a szükséges felvilágosí­tást. A megyei tanács és a Szakszervezetek Somogy me­gyei Tanácsa közötti együtt­működés jól segítheti majd a munkások képviseletében el­járó jogászokat. Döntés szüle­tett arról, hogy a nagyobb vállalatoknál, intézmények­nél fogadóórát szerveznek, s ezen a tanácsi ügyfélszolgálat, valamint az ügyészség és a bíróság képviselői is részt vesznek. Ilyenkor helyben ad­ják meg a kért felvilágosítá­sokat, fölveszik a panaszt, s ha lehet, döntehek is az elin­tézés módjában.. E fórumok azonban korántsem csak »pa­nasznapok« lesznek, hiszen kinek-kinek módja lesz arra, hogy véleményt formáljon szűkébb vagy tágabb környe­zete fejlődéséről, az ott vég­zett munkáról. A szakszervezeti jogsegély­szolgálatra főleg azért van szükség, mert az emberek je­lentős része nem ismeri a jo­gait és kötelezettségeit. Sok esetben nincsenek tisztában a vitás ügyek elintézésének módjával és helyével, s nem­egyszer előfordul, hogy nehéz­ségek merülnek föl. Ezért fon­tos az eddiginél intenzívebb jogi felvilágosítás és tanács­adás. Néhány ügyet kivéve a bíróságok, hatóságok és egyéb szervek előtt is képviselheti a jogsegélyszolgálat a dolgozó­kat. Ilyen kivétel például a szándékos bűncselekmény, amikor legföljebb általános jellegű felvilágosítást adhat. Az Ügy természetéből adó­dik, hogy a peres felek közül csak az egyiknek a képvisele­tében járhat el ugyanaz a jog­segélyszolgálat. Az ügyek döntő többsége azonban nem ilyen. Tanácsért, felvilágosítá­sért kopogtatnak legtöbben a jogsegélyszolgálat ajtaján. Ez év első felében is min­den lényeges feladatot meg­oldottak teljesítettek a paksi atomerőmű építői, akiknek száma háromezerre emelke­dett 1973 óta. A születő energiabózison impozánsan bontakozik ki az új ipartelep. Hatalmas raktá­rak, műhelyek sorakoznak egymás mellett. Benépesültek a közreműködő vállalatok irodái, s a napokban kitűzték a bokrétát az év elején meg­alakult »Paksi Atomerőmű Vállalat« hétemeletes szék­házának tetején is. Az atomerőmű építése ál­landóan gyorsuló tempót, psz. szehangolt munkát kíván, hogy az 1976-ra tervezett A sűrű por körülveszi, be­burkolja a kombájnt, amint a dűlőúton az árpatábla felé igyekszik. Mire a gépkezelő a 'hatalmas masinával a hely­színre érkezik, ugyancsak »át­változott« arccal üdvözli azott várakozó társait. A tarlón szalmakockák katonás sora jelzi, egyik-másik kombájn már fordult egyet a táblán. — Vigyázzatok, mert én már két mackót fogtam — mondja a többieknek az egyik kombájnos. A másik, látva tá­jékozatlanságomat, megma­gyarázza: — Amikor évekkel ezelőtt itt dolgoztak segítségképpen a másfél milliárd forint értékű program megvalósuljon, vagy­is annyi, mint a korábbi két és fél esztendő alatt együtt­véve. A helyszíni építéssel párhu­zamosan, a tervezők asztalán is serény a munka. A szovjet és a magyar generáltervezők közösen kidolgozott program­jának megfelelően készülnek az atomerőmű első 880 mega­wattos egységének kiviteli tervei. A szovjet partnerek­től a harmadik negyedévben már várják a második 880 megawattos egység műszaki tervét is, amelynek megvaló­sításához körülbelül másfél iév múlva kezdenek. szabolcsiak, tőlük hallottuk ezt a kifejezést. Akkor mondták, ha eldugult szemmel a gép... A perzselő napon szinte szikrázik a sárga tarló, az aranyszínű szalma. Az embe­rek arcáról csorog a veríték, összekeveredik a porral. Az egyik kombájn makacskodik. Vezetője várja a motorost, aki a műhelyből . hoz segítséget, i Sárfi József a gépállomáson ismerkedett az aratócséplővel. — Szovjet kombájnnal kezdtem, most is azon dolgo­zom. Csakhogy akkor SZK— 3-sal arattam, most meg SZK—5-öst bíztak rám. 1966- ban a karádi gépállomás gé­pével mentem ki a táblára először, ez a tizenegyedik ara­tásom ... Nem nagy a válasz­ték kombájnotokból. Nyáron, ha jó a termés és a géppel sincs baj, havonta nyolc-ki­lencezer forintot is meg lehet keresni. Ezt talán irigylik. de a munkát bizony nem kap­kodják el előlünk. Tizenhá- nom-tizennégy órát, sokszor ennél is többet dolgozunk na­ponta, s a munka poros is, ne­héz is. Meg aztán, ahogy a zene megértéséhez, élvezeté­hez jó fül kell, így van a kombájnos is a gépével: én már a motor hangjából, a különféle zajokból tudom, hol a hiba, hova kell nyúlnám. Megérkezik motorjával Har­tung József, a somogytúr—so- mogybabodi üzemrész gépcso­portvezetője, és hozza a ki­javított alkatrészt. — Június 23-án volt a gép­szemle, persze minden hiba ott nem jött elő. A munkába álláskor kiderül, mi az, ami gyenge, ami nem bírja a ter­helést. De emiatt alig esik ki a munkából a gép. Két szerelő fölváltva állandóan itt lesz majd a kambájnosbrigádnál, és a helyszínen kijavítja a hi­bákat. Könnyíti a munkát, hogy a gépek mindig együtt, egy táblában dolgoznak, így egymásnak is segíthetnek. Kiss László, az egyesült Pe­tőfi Termelőszövetkezet ága­zatvezetője elégedett a beta­karított terméssel. Ö is, a töb­bi vezető is az aratáson tart­ja a szemét ebben az időszak­ban. — Az ágazatvezetők reggel­től estig kint vannak a terü­leten mindaddig, amíg a be­takarítás tart. Az üzemterv pontosan megszabja, hol, mi­kor, milyen munka kerül sor­ra, s ennek a megtartására, az irányításra a helyszínen van szükség. Innen, a túri határ­ból Babodra, majd pedig Ga- másra mennek a gépek, ez lesz a gabonabetakarítás sor­rendje. Persze, közben egyéb tennivalók is adódnak. így az itteni árpa után a gamási rep­ce következik, azután isimét a túri határ takarmánybúzája jön. Üjból együtt vannak a kivo­nult gépek, besorolnak egymás után az rápatábla végén. Szép a gabona, egyik-másik kom­bájn nagyot »nyög« egy-egy kiadósabb »falat« után. S újra porfelhő gomolyog a dűlőút felől: pótkocsis vontatók ér­keznek, hogy elszállítsák a termést. Az egyik kamt áj nos jelez, s a traktoros oda irá­nyítja gépét a garat alá:meg­telt a tartály, kezdődhet az ürítés. Hernesz Ferenc Dr. K. I. Dolgoznak „vezcrgépek” Pakson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom