Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-15 / 140. szám
Somogyi sikerek tájfutásban ffolytateta « C oldalról) Megyénk tájfutói a jubileumhoz illően szerepeltek. A férűmezőíiytberi a Kapós TE versenyzője, Kovács Lajos, a Rákóczi tájfutója Kelemen János és Varró József (503-as szakmunkásképző) az első helyen végzett. A női mezőnyben a Munkácsy gimnázium tájfutója, Nagy Ilona érkezett — kategóriájában — a legjobb eredménnyel a célba. A vasárnapi Fabulon Kupa váltóversenyen is született somogyi siker: az F—15 kategóriában az első két helyet a kaposvári 503-as szakmunkásképző futód szerezték meg. Mindkét verseny a somogyi tájfutás fejlődését igazolta. A Pataki István egyékii verseny helyezettjei: F 21 »A«: 1. Honfi (Sírok) 70.53, 2. Gyalogh (BSE) 88.25, 3. Kovács (Eger) 101,36. F 21 »B«: 1. Balia (MAFC) 56.52, 2. Komár (Tipográfia) 57.51, 3. Vassy (BEAC) 59.18. F 21»0 :f Kovács I». (Kapos) •*3.29, 2. Szőke (Kapós)* 3. Ribé- fiyi (STE) 78.28. F 17^3«: 1. Kelemen (K. Rákóczi) 50.00. 2. Molnár (BEAC), 51.37, 3. Túrna (Sírok) 52.18. F 17 >0: 1. Horváth (BSE) 36.13, 2. Csórt (503-as ITSK) 60.17, 3. Szabó M. (Gépészeti Szakközépiskola) 61.50. F 15 »C-«: 1. Varró (503-as ITSK) 34.09, 2.Sárii (503-as ITSK) 35.20, 3. Matuz (Mohács) 36.02. F 13 »C« 1. Széles (PVSK) 37.33, 2. Gajdos (PVSK) 40.47, 3. Szeiberth (PVSK) 47.07. N 19 »B«: 1. Dobosai (STE) 60.30, 2. Csipi (Postás SE) 59.54, 3. Szentpéteri (BEAC) 60.33. N Tt Kozák (Sírok) 45.19, 2. Kiss Gabi (Sabaria), 46.13, 3. Tardofi (OSC) 47.01. N 17 >*€«: l. Nagy Ilona (Munkácsy) 73.13, 2. Szabó (Munkácsy) 77.15, 3. Má- jer (Mohács) 110.20. N 15 »O: 1. Répás (L. Loim- bik) 48.2/5, 2. Máy (Mohács) 48.47, 3. Könyves (K. Lombik) 51.05. N 13 »C«'. Könyves (K. Lombik) 32.42, 2- Antal (K. Szalma) 37.19, 3. Molnár (K. Lombik) 42.15. Csapabtan: 1. K. Lombik 32 pont, 2. PVSK 22 pont, 3. Postás SE 18 p., 4. Mohács 18 p., 5. BEAC 17 p., 6. 503-as ITSK 17 pont. Fabulon Kupa váltó verseny eredményei: F 21: 1 . Pécsi VM (Lajtai, Rácz* Kóger) 171.54, 2. Postás 172,37, 3. 176.23. STE F 17: 1. BEAC A búzatábláik közötti célban Sárközi, a Kuron) 128.23, 2. K. Lombik 148.12, 3. Postás 162.03. F 15:1.503-as ITSK I. (Sárii, Varró, Feredics) 14*1.28, 2. 503-as ITSK II. (Dörnyei, Csóri, Tóth) 146.34, 3. Táncsics Gimn. (Rumszauer, Ágoston, Péter) 156.03. N 19: 1. Tipográfia (Tumai, Szabó, Kovács) 200.09, 2. PVM—Postás 201.08, 3. BEAC 206.13. N 17: 1. Volán (Horváth, Sipos. Szlávik) 167.15, 2. Bp. Postás 169.17, 3. K. Lombik 182.05. N 15: 1. K. Lombik I. (Bállá, Székely, Józsa) 73.34, 2. K. Lombik II., 83.35, 3. K. Lombik m., 109.33. Hatvan gól a megyei bajnokságban (Folytatás a 4. oldalról) tudták feltörni a tömör fonvó- di védelmet. A szünet után felgyorsult a játékuk, s nemcsak tetszetősen, hanem eredményesen is futballoztak. Bódist tiszteletlenségért a 75. percben kiállították. Góllövők: Papp (2), Házi, Bartl. Jók: Bartl, Rékási, Küher, Házi, illetve Fodor, Pápai, Nagy. Kálmán Ferenc K. H. Vasutas—Somogy! B. SE 3:3 (1:2) Cseri pálya, 50 néző. V.: Schrantz. K. H. Vasutas: Okos — Szalai II., Berkes, TalHán II., Sziráczky, Steller, Taiíián I., Hegyi, Kaszás, Ilajcló, Kelemen. E4ző: Nagy László. Somogyi B. SE: Tóth — Lencsés, Mester, Bayer. Németh, Hollós, Fodor II., Béres, Kovács, Kisrigó, Both. Edző: Szabó Károly. Alacsony színvonalú, csapkodó játékkal tarkított mérkőzésen igazságos döntetlen született. Góllövők: Hegyi (2), Hajdó, illetve Fodor, Németh, Kisrigó. A hazai csapatban nem volt jó teljesítmény, a vendégeknél Bayer játéka emelkedett ki. Rákóczi ifi III.—K. H. Vasutas ifi 6:2 Simon László Lengyeltóti—Balatonlelle 5:4 (2:2) BalatonleRe, 250 néző. V.: Fodor. Lengyeltóti: Kovács I. ‘— Hosz- szú, Schmida, PrágeT, Mátyás, Nagy, Szalai, Hiba, Tölli (Somogyi), Kovács Gy. (Deöity), Bodő. Edző: Haszon Lajos. Balaton* 1le: Both — Kuchta, Kenéz, — - zsonyi, Gerdán, Bolla, Brnnner, Hiba, Sipó'cz, Takács, Tóth (Gazdag). Edző: Cser László. Fölényesen kezdett a néhány kulcsjátékosát nélkülöző leltei együttes. Gólhelyzeteinek csak felét tudta értékesíteni. Ugyanakkor a vendégek a kapu előtt határozottnak bizonyultak. A döntetlen inkább megfelelt volna a játék képének. Góllövők: Schmida, Kovács Gy., Bodó, Szalai, Bolla (öngól), illetve Takács (4). Jók: Sahimida, Nagy, Szálai, illetve Bolla, Takács. Balatonleüe ifi—Lengyeltóti ifi 6:2 Rajas Gyula A bajnokság állása: SZEREPEINK 1. Kiss J. SE 29 23 1 5 no-3f? 47 2. Marcali 29 19 7 3 107-30 45 3. Latinca SE 29 18 8 3 95-31 44 4. Nagyatád 29 17 6 6 77-38 40 5. Csurgó 29 15 8 6 »1-43 38 6. B.-lelle 29 14 7 8 64-53 35 7. Vasas 29 12 8 9 76-51 32 8. B.-boglár 29 12 2 15 52-65 26 9. Fonyód 29 10 5 14 56-63 25 10. Gy ékén y es 29 9 5 15 50-97 23 11. Szőnyi SE 29 9 4 16 51-68 22 12. L.-tóti ' 29 8 6 15 39-72 22 13. K. H. Vas. 29 8 4 17 56-64 20 14. K. Gazdász 29 7 6 16 33-62 20 15. S. B.SE 29 5 6 18 35-127 16 16. Hetes 29 3 3 23 30-111 9 Kohói Anna cm’ckc Legtöbben talán csak annyit tudnának mondani a hirtelen föltett kérdésre, hogy egy kórházat neveztek el róla Budai pesten. A lexikonokiban sincs túl sok róla, pedig élete, munkája, mártírhalála ma is példamutató. Vasárnap volt Költői Anna születésének nyolcvanötödik évfordulója. A rádió dokumentumműsort sugárzott róla ebből az alkalomból. Friss Istvánná és Barát Apollónia nagyon jól válogatta össze a dokumentumokat, a visszaemlékezéseket ahhoz, hogy pontosan megrajzolja a budapesti születésű, tizenkét éves korától dolgozó, későbbi szociáldemokrata vezető egyre följebb ívelő pályáját. Először kis cselédként, majd nyomdászként dolgozott, utána pedig vasmunkás lett. A Weisz Marmfréd gyárban fölfigyeltek a becsületes, puritán munkásnőre, aki vállalta a munkások által rá szabott feladatok megoldását. Csepelen választották meg a vasasszakszervezet bizalmijának. Akik a műsorban visszaemlékeztek Költői Annára — így Marosán György is — mind kiemelték, milyen kitűnő szónok volt, mennyire magával ragadta, a hallgatóságát. A mai hallgatóra ugyanolyan hatást tett idézett felszólalásainak szenvedélyessége, amikor például a vidéki nők választójogáért harcolt 1929-foen. A nők egyenjogúságáért, a politikai tevékenységbe való bevonásukért, nevelésükért, oktatásukért harcolt egész életében. Szabó Piroska, a vasasszakszervezet alelnöke — aki ekkori harcostársa volt — mondta el róla, hogy mindent megtett a munkásnőkért. Azt is tudta néhányuikról, hogy kommunisták, illetve szimpatizánsok, tevékenységüket így elősegítette a szakszervezeti közegben. Még ma is sokan és sokféleképpen ítélik meg a legális szervezetek két háború közötti tevékenységét. Költői Anna élete is példázza, hogy csöppet sem volt könnyű az akkori viszonyok között a munkásnak érdekeit képviselni. Az országos vezetővé felnőtt Költői Annának a vasasszakszervezet hőszervező bizottságának titkáraként, később az Országos Nőszervező Bizottságban, az OTI elnökségében lehetősége volt a harcra. Tekintélye, szava egyre nőtt, így került be az SZDP végrehajtó bizottságába, s lett 1941-íben a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja. Annusba —■ így nevezte mindenki — a nyilas hatalom- átvétel után sajnos nem értette meg a fegyveres harc szükségességét. Azt vallotta, hogy nem tett semmi olyat, amiért bánthatnák. Baráth Lászlóné megdöbbentő szavakkal írta le az utolsó találkozást 1944. október 17-én. Látta a két fegyverest, aki fölment hozzá, hallotta a lövéseket. Koltói Anna volt a nyilas terror első áldozata. Akik megölték, tudták, hogy kiért mentek, s azt is, miért hallgattatják el. Ez a műsor is bizonyította, hogy érdemes lenne többet idézni az alakját, tevékenységét, mely a mai női vezetőknek is példát ad. U. G. Totó A 24. játékaiét 13+1 taiálatos szelvénye: x, 1, x, törölve, 1, x, 1, x, 2, 1, 2, x, 1, x + x A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a 24. játékhéten 38 darab 13 taiálatos szelvény volt, nyereményük egyenként 24 2űii forint. Ezek közül 13+1 találatot 11 fogadó ért el, a nyeremény és a jutalom együttes összege 55 210 forint. A 12 találatosra 799 forintot, a ll-es- re 90 forintot, a 10 taiálatos szelvényre 25 forintot fizetnek. — KTegJátsszuJc magunkat — mondtam öcsémnek beszélgetésünk közben. Honnan is tudhattam volna előre, menynyire elevenébe vágtam ezzel a kijelentésemmel? Bizony, nagyot fordult manapság a kocka! Ma már sokan azt tartják egyedül üdvözítőnek, ha dúsgazdagot játszhatnak: Elképzelni is szörnyű, mi lesz ebből húsz év múlva. Öcsém is így van ezzel: — Vidéken a misére is kocsival megy a jónép. Csakhogy nem ám meakulpázni járnak templomba! Egy fenét! Ma is ott tartják a legjobb divatbemutatókat! Jó ideje már alig merek anyánkhoz hazautazni. Még be se tettem hozzá a lábam, máris ideges, csapkod, korhol: »-Még mindig vonattal jársz? Hát képtelen vagy harminc évesen kocsit venni? Nézz körül, élj már egy kicsit nyitott szemmel! Aki ad magára, és azt akarja, hogy valamire tartsák: kocsit vesz, telket, nyaralót. Te meg mire vitted?« — A fiam nem szól, ha kocsikról van szó — nyugtatom öcsémet. — Talán mert nem mer szólni. — De amikor mégis eljátszom a gondolattal és hangosan kimondom, hogy azért hasznos lenne egy Trabant a háznál, tekintetéből kiolvashatom, hogy a trabicsek nem kocsi, neki az nem kell. Akkor inkább ne legyen semmink! Most mondd meg nekem, hol és ki által mérgez- tetik meg egy gyerekember? — Te pedagógus vagy, neked ezt jobban kellene tudnod. :— Fogalmam sincs, bevallom őszintén. Egy bizonyos: már most azon kapom, hogy — társaival együtt — a vitorlások és az autók márkáját osztályozva értékelik az apákat, köztük engem.M — Itt van; kérem; ez a fényképezés ügy. Évek óta fotózom az embereket, és egyre kevésbé értem őket Pedig eleinte még azt hittem, idővel tisztábban látom majd, miért viselkednek olyan furcsán, amikor az objektív elé kerülnek. Bármilyen pózt vesznek is föl, egy dologban megegyeznek: ideálisnak látszani, abban a képre dermedő pillanatban. Én persze csak annyit látok ebből, hogy ilyenkor megváltoznak. Egyéniségük, természetességük elvész. Torz mosoly ül a szép és csúnya, okos és bamba, vén és fiatal, sovány és elhízott arcokra. Előhívom, nézem a képeket és az az érzésem, hogy nagyon sokan üvegházban élünk. Mintha sosem lettek volna betegek, fáradtak, megbántottak, kitaszítottak, irigyek, önzők! Mint a szentkéf>ek angyalai, időtlenül mosolyognak. Tekintetükkel próbálják elhitetni, milyen nagyszerű, tökéletes lények mindahányon. Egészen mások vagyunk az életben. Nézze ezt a jóságos anyát! Derűs arccal, angyalként mosolyog a képen. Én tudom csak róla, hogyan vágta hátba kedves csemetéjét, amiért az nein volt hajlandó illedelmesen mosolyogni. Vagy erről a fiatal párról se mondaná meg, hogy az asztal alatt kékre-zöldre rugdosták egymást. Ez a púpos bácsika majd belehalt, hogy kihúzza magát, két másodpercig »deli legény« lehessen újra. — Előre sejtem, mikor kerül helyére a nyakkendő, mikor igazodik ki az ingnyak, a ruha ránca, a fejek mikor hajolnak össze — mondta H. László riportfotós. — És mégsem tudom elítélni a dolgot. Hiszen mindannyiunkban megvan a tökéletességre való törekvés, legföljebb rossz térben és időben nyilvánul meg — Súlyos betegnek jókedvet mutat az orvos, hogy reményt keltsen. A nagy lelki válságot átélttel legalább látszatban együtt érzünk — mondja C. Péter pszichológus. Mellesleg fél éve ő is szakállt növesztett. Szereti, büszke rá, időnként meg-megsi- mogatja. Mondanám neki, hogy íme, te is csak ragaszkodsz a külsőséghez, de éppen erről beszél, hallgatok inkább. — Mindannyian szerepeket gyűjtünk — mondja elgondolkodva. — Az idő múlásával már észre sem vesszük, mikor pózolunk és mikor nem. A gyermek őszinte csupán, kezdetben. Mert később már ő is megtanulja, miként mozogjon, beszéljen a legelőnyösebben. A hátunk mögött gyülekező évek minősítések is egyben. Csakhogy önmagunkat veséz- zük a legritkábban. Ha mégis megtesszük, magyarázatot mindig találunk a viselkedésünkre. — Igen ám — szakítom félbe —, de sok helyzetben éppen ez a döntő! Minél előnyösebbnek látszani, és elrejteni minden rosszat. — Az a kérdés, mit kapunk cserébe? Ha a partnerünket sem ejtették a fejére, ugyanezt, vagyis semmit!. Vegyük például a párválasztást! Csevegünk, társalgunk szívbéli kiválasztottunkkal. Igyekszünk okosnak látszani, közben az igaz énünket elrejtjük. — Mi az erősebb: az őszinteség vagy a hazugság? — szegezi nekem a kérdést a húsz évének minden hevével K. József nemrég fölvett párttag. — Amikor azt mondjuk, hogy a társadalom nevel önmagunk fölmutatására, vajon a színtiszta igazat mondjuk? Hiszen nagyon sok őszinte embert ismerek ... — ::: panaszkodnak is elég gyakran. — őszintén élni és cselekedni nem mindig hálás életcél, ez is bizonyos. Alig egy éve vagyok párttag, de néhány hónap elég volt ahhoz, hogy fülembe súgják az első tanácsot: — Rendes ember lehetne belőled, ha befognád a szádat! Tanuld meg, kisko- mám, hogy nem szabad mindent úgy kimondani, ahogy érzel! — Egyszóval, amit szabad az egyiknek, nem teheti azt a másik... Hiszel benne? — Ha hinnék az ilyen demokráciában, visszaadnám a tagsági könyvemet. Még az a szerencse, hogy megátalkodott, konok természetem van. A legnagyobb keserűségemben is hiszek abban, hogy előbb- utóbb fölismerjük az ilyen hamis szerepben tetszelgőket. Nem lehet másképp, hiszen a képmutatás hosszú távon hatástalan módszer. — Persze; annak sincs Igaza, aki mindenfajta szerep- játszás elten szóL A saját példámon tanultam meg, hogy szükség van néha a nemes célú szerepekre. Nemrég váltam el a feleségemtőL Ha visszagondolok minden bajunkra, ma már tisztán látom, milyennek kellett volna lennem a feleségemmel szemben — legyint rezignáltan Pista druszám. — Inkább azt mondd el, milyen voltál! — Én az ő társaságában Is megláttam a csinos nőket, a bókokkal sem fukarkodtam. De hát ilyen természetem van. Pedig, ha Igyekszem némának és vaknak mutatkozni, még mindig együtt élünk. — Ez persze nem azonos a lelki kapcsolattal. — De szükséges, tehát bocsánatos játék. — Te elváltál azért, mert nem tudtál egy szerepet eljátszani. Ismerek valakit, aki szabadulni képtelen a_ szerepétől. Ennek az illetőnek volt egy Zsigulija. Ügy ment az a kocsi, hogy jobban sem kell. Egyszer látom ám, hogy egy Merciben páváskodik az én ismerősöm. Nem telt el talán egy hónap, s lehagytam őt a robogómmal, mert kerékpárral járt. Mert hol a Merci alváza, hol a főtengelye nyif- fant ki. Az egész tragacsot kikezdte a rozsda. De hát neki az a fontos, ho.gy menő márkája van, még a szegénységet is vállalja miatta. — Azért, ha másképp nézzük a dolgot, az anyagi javak megszerzésére való törekvés természetes emberi tulajdonság. — De ez az erőfeszítés rögtön a visszájára fordul, ha az egyéni lehetőségeinket fölülmúlja. Ennél okosabbat mondani mi sem tudtunk. Ennyiben maradtunk hetvenhatban ... Mészáros István GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TÉSZTA FORRÁS Október 18-án Berlinbe küldte a fejedelem Klement Jakab nevezetű diplomatáját, bírja rá a porosz uralkodót, hogy vállalja a közvetítő szerepét a béketárgyalások ügyében. Ekkor már Szerencsen tartózkodott Rákóczi, innen szervezte, irányította a védelmi harcokat. Megpróbált Erdélybe vonulni udvarával az egri szenátusi határozat alapján, de szándékát lehetetlenné tette a katonai helyzet. Rossz hírek érkeztek mindenfelől. Heister előrenyomult a Vág völgyéből, és sorra megszállta a bányavárosokat, szilárdan befészkelte magát a Felvidéken, a kuruc haza legfontosabb gazdasági bázisán. Ilyen vigasztalan körülmények között hirdetett ország- gyűlést Rákóczi 1708. november 28-ra Sárospatakra. Szé- csényhez, Önödhöz képest kevesen jöttek el, hiszen a legtöbb megye a császáriak kezén volt, s az árulók, lapulók száma is egyre szaporodott Mégis, ez az országgyűlés volt a legradikálisabb a három közül. Valóban, itt a harcosok legjava tanácskozott az ország sorsáról. Teljes jogú követekként szerepeltek a hadsereg küldöttei, önálló politikai érővé lépett elő a vitézlő rend. Hitet tettek a harc folytatása mellett Rákóczi kijelentette, »az lesz szabad, aki hadakozik«, és javaslatára törvénybe iktatták, hogy valamennyi jobbágy származású katona, aki a győzelemig hűséges marad a zászlóhoz, függetlennek tekintheti magát földesurától, megkapja a szabad hajdúknak kijáró jogokat. A hangulat elszántságát bizonyította, hogy irgalom nélkül leszámoltak az árulókkal. Bezerédy Imrét és társait halálra ítélték, majd december 19-én lefejezték Sárospatak piacterén. Rákóczi iszonyodott a kegyetlenségtől, de nem tehetett másként. Különösen Bezerédyt sajnálta: a korábbi hős brigadéros hetvenkét császári tisztet vágott le nyílt lovas viadalban. De hitszegésé- vel egyik fő részese lett Nyit- ra elvesztésének, így a hazaárulás tényét a ritka vitézség sem ellensúlyozhatta. Rettenetes hidegek dermesztették meg az országot 1708— 1709 telén. A pestis, a »fekete halál« egyre terjedt. Ennek ellenére Rákóczi minden gondja a hadsereg erősítése, egyúttal diplomáciai lépésekkel kísérletezik a méltányos béke érdekében. Ami annyit jelent, hogy nem hajlandó engedni a nagyszombati feltételekből. Becs pedig a maga feltételeihez ragaszkodott. Annál inkább tehette ezt, mert Magyarországon szilárd hadászati pozíciókat birtokolt, nyugaton pedig újabb vereségeket mért a franciákra. De azért a császáriak sem érezhették magukat lakodalomban. Nagyhatalmi erőfölényük ellenére őket is sújtotta az ínség, soraikat ritkította a pestis. Ézért nem siettek a katonai kezde- ményezésekkeL Csak 1709 nyarán újultak ki ismét a harcok. Heister, a vén mészáros dühöngve vetette magát a Dunántúlra. Terrorhadjárata révén az országrész egész nemességét a császár hűségére kényszeríti, a már osztrák kézen lévő helyek mellé Sümeget, Veszprémet, Simontornyát. A kurucok erejük és bátorságuk végső megfeszítésével küzdenek. Bottyán János diadalsorozattal ütött Csorbát Heister dicsőségén, kemény vereséget mért az ellene küldött rácokra. Esztergom környékén az osztrák zsoldosokat kaszabolta a legjobb napjaira emlékeztető érállyel. A legendás hős, a kuruc szabadságharc Bem apója táborában töltötte egész életét, ott is halt meg. Agyhártyagyulladást kapott, s 66 éves korában, Tornaörsön parancsnoki sátrában fejezte be dicsőséges pályafutását 1709. szeptember 27-én. Megint csontrepesztő hidegekkel érkezett a korai tél. Kiújult erővel dühöngött tovább a pestis. Egyik siralmas hír a másikat érte. 1710. január 3-án lefejezték Érsekújváron az áruló Ocskay Lászlót. (Folytatjuk.)
