Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-15 / 140. szám
BEFEJEZNI NEM LEHET tételezzük fel, csupán nyelvbotlás volt a főeredetileg megszabott szerény célokat sem érték el sok hemiernök bejelentése a íyen, s míg általában szervez- vállalati tanácskozáson arról, getn3ki Uyen meg amolyan papírelképzelésekkel bíbelődnek, a napi valóság keveset változik. hogy »-végrehajtottuk az üzem- és munkaszervezési határozatokat«. Ha nyelvbotlás is, bár bujkál bennünk a kétkedés ördöge, érdemes a meditációra. Mert napjainkban többször hallani, bár nem szó szerinti, de hasonló vélekedéseket. Hol sóhajjal, ezen is túl vagyunk, hol büszkeséggel, lám, ez is kitelt tőlünk. A helyi elégedettség rózsaszín ködét eloszlatja az a tény, hogy irányító szerveik kötelezték a vállalatokat: ötödik ötéves tervükkel párhuzamosan dolgozzanak ki intézkedési tervet az üzem- és munka- szervezés javítására. Ez arra mutat, korántsem fejezték be a termelőegységek azt, ami — befej ezhetetlen. Négy és fél esztendeje, 1971 decemberében hozott határozatot a párt Központi Bizottsága az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének szükségességéről, s ezt az útmutatást követte a Minisztertanács 1003-as határozata. A teendők fontosságát igazolja, hogy azóta a Központi Bizottság is, a kormány is több ízben áttekintette az elért eredményeket és a további feladatokat. Természetesen sok minden történt a tárcák, az iparcsoportok és iparágak, a vállalatok berkein belül ez idő alatt, ám tény: különösebb elégedettségre nincs okunk. A haladás lassúbb a reméltnél, és a lehetségesnél, az Vannak jó alapokat kínáló szervezési irányelvek, ismertek a korszerű munkaszervezési rendszerek, most már módszertani forrásokban sincs hiány. Mégis, lelassul a dolgok futása ott, ahol az érdekeltség és a kényszerűség mezsgyéje húzódik, mert eddig egyiket sem érezték különösebben ösztökélőnek a vállalatok. O 'yannyira nem, hogy gyakran azokból alakítottak szervezési csoportot, akik korábbi beosztásukban gyengén dolgoztak; csupán esetleges kapcsolatokat teremtettek a szervezési intézkedésekkel; nem sok figyelmet fordítottak a követelményrendszerek kidolgozására és így tovább. Azaz haladtak ugyan előre, de egyenetlenül, átgondoltság nélkül, az összhangot nélkülözve. Sajnos, nem szabályt erősítő kivétel, hogy a termelőhelyeken divatot, látszatlépésekkel is megelégedő kampányt véltek fölfedezni a központi törekvések mögött, s úgy gondolkoztak: majd valahogy átvészelik a szervezés időszakát, mivel minden csoda három napig tart. Az okoskodókra, ahogy rendszerint, most is alaposan rácáfolt a gyakorlat. Bebizonyosodott, hogy az üzem- és munkaszervezés nem a sok feladat egyike, hanem foglalata minden más további teendőnek. Nélküle vajmi keveset ér a műszakilag korszerű a szervezetlenség miatt kásáin, és késedelmesein előállított termék, az értékesítési terv, melyet betartani az ismétlődő anyag- és szerszámellátási zavarok miatt nem lehet. Az ilyen és hasonló figyelmeztető jelek, tények az értőbbeket, a kedvező és kedvezőtlen hatásokra érzékenyebbeket arra indították, hogy ha késve is, de elővegyék a szervezés ügyét, képet alkossanak teendőikről. Enhek köszönhetően születtek azután nem lebecsülhető eredmények, ám a »derékhad« keveset mozdult előre. A veszteségidők csökkentése, a korszerű berendezések kihasználtságának növelése, a termelékenység ’ fokozása, beruházások esetén a kivitelezési idő mérséklése, mindaz, ami a szervezési tennivalók élén áll, a derékhadban levőknél úgy hangzott, mint vándornak a távoli harangszó; éppen csak elért a fülükig. Valamit persze csináltak ők is, áthelyeztek néhány gépet, tökéletesítették az üzemrészek világítását, munkába állítottak öt villástargoncát; hitték, szerveznek. E buzgalmuk közepette hibátlanul ismételgették az ide vonatkozó párt- és kormányhatározatokat, csak éppen nem értették, alkalmazták azokat. E kezdeti és kezdetleges módszerek jellemezte időszakon úgy-ahogy már túljutottunk, de a teendők égetőbbek, mint amilyen gyorsak a továbbvivő vállalati lépések. Le kell számolni azzal a tévhittel, hogy a szervezés befejezhető, s az elvégzett feladatok közé sorolható bármikor. A szervezés állandóan megújuló teendő, mert tárgya folyamatosan változik. Nincs tehát minden esetre alkalmas. — bármilyen helyzetre ráhúzható — szervezés, mert éppen a konkrétságban, az egy-egy célra hangoltságban van a lényege. A szervezés módszerei, technikái azonban általánosíthatók, megtanulhatók, átvehetők. Az erre való hajlamot kell most erősíteni, s persze, nemcsak ösztökélő szavakkal, hanem a szigorúbb számonkéréssel' általában, s a kötelezően készített intézkedési tervek végrehajtásának tételes ellenőrzésével. M ért igaz, a szervezés hogyanja a vállalat önállóságának keretein belül maradó feladat. Az azonban, hogy egyáltalán szervezne egy-egy termelőhely, s mit ér el Vele — eléri-e azt, ami módjában áll —, már azok elszámoltatási joga, akikre a társadalom rábízta ide tartozó érdekeinek képviseletét. M. O. Mai kommentárunk Nem kell szerződés hozzá Csak jó szándék. Vagy talán közös felelősségérzet. A mindennapi munka során mindig adódnak előre nem látható, nem várt nehézségek. Ilyenkor válik létfontosságúvá, hogy tárgyalások, előzetes megbeszélések nélkül, egy közös célért munkálkodó különböző szervek egymás segítségére siessenek. Megyénkben a gabonaforgalmi vállalat háromszázti- zennégy helyen árusít a kisgazdaságoknak takarmányt, keveréket, tápokat. Ezek háromnegyedét a községekben levő áfész-bizományosok adják el. Célszerű és ésszerű ez, jól szolgálja az állattenyésztő és -tartó gazdák érdekeit. Könnyen, gyorsan hozzájárulhatnak a szükséges takarmányfélékhez. A vállalattól négy és fél ezer vagon áru kerül évente a kisgazdaságokhoz. Az adat jelzi, hogy nagy munkát végeznek a bizományosok. Csak hát adóiihatnak az 6 tevékenységükben is nem várt nehézségek, a folyamatos ellátást zavaró, előre nem látható zökkenők. A közelmúltban a jutái fogyasztási szövetkezetnek nem tervezett, viszont halaszthatatlanul sürgős szállítási feladatai adódtak. Így gépjármű hiányában nem érkezhetett meg a bizományoshoz . a várt takarmány. Nem kell bizonygatni, hogy a tápellátásban bekövetkező zavar milyen veszteséget, gondot okoz a gazdáknak. Ilyenkor lenne szükség a rugalmas segítségre. Elsősorban a szállítójárművel nerdelkező termelőszövetkezet jöhet számításba. Köztudomású, hogy az ő lehetőségeik is szűkösek, korlátozottak. szállítási feladataik ellátása igencsak feszes tervezést, szervezést igényel. Ám ez esetben valóban csak alkalomszerű segitségröl van szó. Amelyik talán gondot í és többletmunkát is jelent a szövetkezetnek, de végső soron a közösség látja hasznát. A közös cél érdekében vállalt és végzett erőfeszítés ez. Nem kell hozzá szerződé?, csak jó szándék, közös felelősségérzet. V. M. Komlóidról érkezett az első tétel Megkezdődött a zöldborsó feldolgozása Nagyatádon Ötszáz vagon nyersanyagra számítanak —§ Gyors ütemű betakarításra van szükség A zöldborsó feldolgozásával tegnap megkezdődött a nagy befőzési időszak a Nagyatádi Konzervgyárban. A földek első termése az idén/ mintegy 8—10 nappal később érkezett meg az üzembe, mint a korábbi években- Ennek a késői kitavaszodás az oka: a március közepén esett hó miatt ugyanis körülbelül két hetet késtek a vetéssel a tsz-ek. A hűvös tavasz miatt pedig lassabban fejlődött a növény. Az első zöldborsószállít- mány a komlÓ6di Béke Tsz- ből érkezett tegnap délelőtt a gyárba. A betakarítást 12 borsócséplő gép segítette az első napon. A Nagyatádi Konzervgyár tizenöt termelőszövetkezettel kötött az idén szerződést; ezek 1925 hektáron termeltek zöldborsót. Erről a területről összesen 500 vagon 6zépen fejlett szemet várnak. A betakarítás derékfájdítóan nehéz munkája már a múlté: az ember helyett a gépek végzik. A huszonkilenc csépés nőtt a munka termelékenysége. E berendezésnek az is előnye, hogy műszakonként 22—24 vagon árut tartósít, s körülbelül 60 százalékkal kevesebb energiát igényel, mint a régi berendezés. A gyárban feldolgozott zöldborsó jelentős része exportra megy: az NDK-ba és a Szovjetunióba 780 vagonnal szállítanak. A magyar kereskedelmi vállalatok 150—160 vagon átvételére kötöttek szerződést. Vojkovics István főmérnök elmondta, hogy egy íó hét múlva a boltokba kerülhet az idén készített első zöldborsókonzerv. Június 21-e után már folyamatosan és az igényeknek megfelelően tudnak küldeni a kereskedelemnek. Dr. K. L SZIND1N AMIKA St A sárosa korszaktól „sápadt félholdakig1 \ acarel v nagy álma: olyan színekkel és úgy díszíteni a városokat, lakóterületeket, hogy a2 esztétikai nyereség mellett a közvetlen környezet az emberek hangulatára is kedvezően hasson. A gondolat — melyet az építőiparban a színdinamikával hoznak kapcsolatba — nem új, ám a megvalósítás anyagi vagy emberi okok miatt még várat magára. Pedig a törekvés »szervezett«. Már Magyarországon, is megvannag a szervezeti keretei annak, hogy városaink minél hangulatosabbak legyenek, hogy az épülő lakótelepek, új városrészek tervezésénél a színek egyenrangú szerepet kapjanak. Ilyen szerv a Magyar Színbizottság, s ilyen volt a napokban befejeződött nemzetközi színdinamikai konferencia is. Szánják ki, s szállítóládákban jut el a termés a feldolgozó vonalakhoz. A cukorborsó betakarításának megkezdése előtt ismét szakemberek járták a határt: a termésbecslés azt mutatja, hogy jól fizetnek a földek, teljesíteni lehet a tervet. Az ötszáz vagon zöldborsóból várhatóan ezer vagon készárut gyártanak majd. A munka azonban — éppen a természet okozta késés miatt — minden eddiginél Jobb szervezettséget igényel. Az elmúlt években 40—45 napig tartott a Nagyatádi Konzervgyárban a cukorborsó feldolgozása, az idén mindössze 35 nap van erre. E nagy mennyiségű nyersanyag gyors feldolgozásának előfeltétele az, hogy éjjel-nappal — amikor az idő engedi — folyamatosan végezzék a betakarítást. A gyár jól felkészült. A berendezések modernizálására 14 millió forintot költöttek. E pénz felhasználásával korszerűsítették a hőkezelést, az egységrakomány-képzést és az anyag- mozgatást. Egy új sterilizáló berendezés üzembe állításává* lényegesen csökkent a nehéz fizikai munkát végzők száma Két műszál: Marcaliban Marcaliban, a Május 1. Ruhagyár új telepének százhatvan dolgozója kéé műszakiban szoknyákat, férfi és női bal- lon kabátokat, valamint sport- ruhákat készít. A korszerű gyáregység elődje, egy kisüzem, 50 dolgozót foglalkoztatott. Most várják azt a negyvenkét szakmunkást, aki az idén vélőeénet kaszálóeének szolnál- gez‘ Ssázlhúsz iPari tanulót is gfi foglalkoztatnak. A Május 1. Ruhagyár vaeetőinek szándéka, hogy a marcali telepből nagyüzemet alakítanak ki, ahol a legkorszerűbb üzem- és munkaszervezési módszereket és gyártástechnológiát alkalmazzák. Céljuk, hogy megszűnjön az anyagok utaztatása. Eddig ugyanis a fővárosban szabták ruhaipari a ruhát, a vidéki gyárban csak összeállították. A vasalást, a gomiblyukazást, vagyis a befejező műveleteket ismét Budapesten végezték. A (Evőben elő késztermékeket állítanak Marcaliban. A gyár vezetői tizeinkét környező község tanácsi vezetőit keresték föl. Elmondták, milyen egészséges körülmények között tudják foglalkoztatni azokat, akik náluk vállalnak i munkát. A bejárókért autóbuszt küldenek. (Képünkön az új csarnokban készült első női baJJankabátok láthatóik.) szakértő és orvos, tervező és pszichológus, festőművész és műemlékvédelemmel foglalkozó szakember szólt a színek fontosságáról. Érdekelt volt a konferencián Somogy megye is: több, a megyében dolgozó szakember tartott előadást. Kaposvár nem tartozik a »nagy öregek«, a hosszú történelmi múlttal és műemléki épületek sokaságával büszkélkedő városok sorába. Az úgynevezett történelmi városmag is alig több, mint 100 éve alakult ki — nagyon is jellemző arculatával. Sajátos tervezési stílus, sajátos épületek és sajátos színvilág — ezek voltak a meghatározói. Az építésszettörténet már régóta tisztázta: minden építészeti korszaknak megvan a saját színvilága. A múlt század első felében a magyar városok építésének meghatározója a palatinus-stílus volt. A klasszicista építészek a házak reliefsaerű, puritán vakolati architektúráját a világos színekkel hagyták érvényesülni, felhasználták a fehér minden árnyalatát. Ez azonban a század második felére megváltozott. A magyar építészeti stílus eltávolodott a klasszicizmustól. Előretört az úgynevezett Mária Terézia stílus — teltsárga színeivel. Ez Yiatott — a fővároson keresztül — vidéki magyar városokra, így Kaposvárra is. A »sárga korszak« idejében alakult ki a város magja — ahogy ezt még ma is észre lehet venni. Amíg azonban a j régiek csak ráéreztek a színek fontosságára, a mai szakemberek már tudományos szinten foglalkoznak a színdinamikával. Tervezési irányelvek és kivitelezői szabályok nélkül is felismerhető, hogy a szín az épületnek nem mellékes, járulékos tényezője. Aktív térformáló erő. alkalmas eszköz az épület funkciójának külső megfogalmazására. Kaposváron a színdinamikai törekvések elsősorban az épülő új lakótelepekkel hozhatók kapcsolatba. Azaz: jó lenne, ha közöttük a kapcsolatot felfedezhetnénk. Sajnos, a tervezés egyik szakaszában sem kapott eddig megfelelő rangot és helyet a lakótelepek színtervezése. Jó példák erre a Kalinyin városrész első épületei — bár ezek a »gyermekbetegségek« egy ilyen nagy építkezés kezdetén természetesek is lehetnek. A sűrű beépítésű városrészben a J homlokzatképző anyagok és színek egész kavalkádja látható. Bizonyos technológiai tévedések után ismét a kőporos vakolatot kezdték el alkalmazni, s mivel nem volt színtervezés, megint csak a sárga és a barna néhány árnyalatát ... Sárga lett a sávház is. Időközben azonban szorosabb lett a kapcsolat a tervezővállalat és a kivitelező között. Ma már csíráiban találkozhatunk a színtervezéssel is, bár a kiviteli tervdokumentáció ma sem tartalmaz részletes színtervet. Igaz: nincs is olyan előírás, amelyik kötelezővé tenné a színdinamika tudományos eredményeinek használatát, lakótelepek, utcák átfogó szántervezését. Kaposváron, a csaknem 10 ezer embernek otthont adó, épülő Béke—Füredi lakótelep panelépületein megjelentek az úgynevezett »sápadt félholdak«. Az itt használt színeket azonban mindig eseti döntés, illetve o rendelkezésre álló festékkészlet határozza meg. Még így is kellemesebb látványt nyújtanak a már elkészült épületek, mint a város egyéb részeiben épülők. Negatívum viszont, hogy erre a lakótelepre sem készült el a színterv. Kétségtelen: a S2ines homlokzatok kialakítása költséges. Megoldás lenne a jövőben — a telepszerű, tömeges lakásépítés, a nagypaneles technológia alkalmazása mellett — az előre gyártó üzemekben megcsinálni a homlokzatszínezést. Miért fontos ez? A tömeggyártással kapcsolatban sokszor bírált uniíormizáltságot nemcsak az épületek tömegének, tagolásával, hanem a tudatos, jól színezett homlokzatképzéssel is el lehet kerülni. Ma még csak igény, de jogos: az épületek színeinek 1 meghatározásakor gondoljanak a tervezők a nagy felületekre, az erkélyekre, a loggiákra, az ajtókra és az ablakokra, de még az elsötétítő függönyökre is. Csak így lehet harmonikus, esztétikus, a színdinamika követelményeinek megfelelően tervezni és építeni városokat,. városközpontokat, új lakótelepeket, vagy akár kisebb házakat is. Mészáros Attila Somogyi Néplap a
