Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-13 / 139. szám
A színházi évad végén Reményekre jogosultan »Forgószélben’ Nincs könnyű helyzetben a kaposvári színiház. Ügy is mondhatnám: »forgószélben« munkálkodik. Ha csak az utolsó két-három hét sajtóját idézem, akkor is világos: egyfelől a kárörömmel elegy elmarasztalás, másfelől a kriti- kátlan dicséret pörgetné a társulatot. A pécsi színház fődramaturgja több részes támadást intéz a színház ellen az irodalmi hetilapban, melynek szerkesztősége »nem veszi észre«, hogy itt a »konkurren- cia« meglehetősen etikátlan támadásáról van szó. A másik véglet: a Lobogó című hetilap szerint a mostani vezetés ideje előtt Kaposváron többnyit« operettet játszottak, a színészek nemigen kívánkoztak ide. Magyarán: Kaposvárnak nem volt színháza, s most »csoda történt«, Mi, nézők azonban jól emlékszünk olyan előadásokra. mint a Hamlet, a Szent Johanna, a Vány a bácsi és sorolhatnám ... Beszélhetünk a színháznak olyan barátairól is, akik olykor-olykor a saját maguk számára képzelnek el előadásokat. Az e havi Színház című folyóiratban például az új avantgarde színművek bemutatását sürgeti az egyik kritikus. Csakhogy egy színháznak nem a kritikusok maroknyi csoportját kell kielégítenie, hanem a közönséget kell megtartania! S ez az utóbbi itt és most nagyobb és életközelibb cél! Nem a kibic bukik ... Nyolcezer bérlőt tartanak ■nyilván, kétezerrel többet., mint tavaly. Csakhogy a hangversenyeken is — gyakran »fél ház« fogadja a színészeket, noha »minden jegy elkelt«. S bárhogy kárhoztatom a nézői kényelemszeretetet, szellemi restséget, minden felelősséget nem lehet erre hárítani. A színház érezte ezt, amikor ebben az évadban — a megyei tanács illetékes osztályának segítségével — kaput nyitott a fiatalok felé. S itt nemcsak a rendszeres találkozókrd gondolok, hanem a speciális tanfolyam megteremtésére a tanítóképző főiskolán, az általános iskolások ».megnyerésére«, a pedagógusokkal történt konzultációkra és a színészek áltál vezetett amatőr irodalmi színpadokra stb. Az idei évad eredményei között tartjuk számon azt, hogy a kaposvári repertoár színház lett; egy-egy darabot — lásd: Egy lúcsiszár virágvasárnapja — egy évadon túl is műsoron képes tartani. Ez a jövőben még fokozottabban lesz érvényes. Eredmény ez is: stúdiószínpad működik az anyaszyi- házban — evvel régi álom va lóéult meg. Azt szintén nyugodtan mondhatjuk, hogy »gyerekszínházunk« is van. A tavalyi egy helyett két produkcióval, egész évadban munkálkodva. Művek és előadások Rózsa Endre Jelenlétek EGY KEGYENCRE Ha már a hegy csúcsáról lefelé gördül egy kő — legombolyítja az egész hegyet. Ki ujjlenyomatokból álltái össze — most eltűnsz a merülő kezekkel, és nyómod a levegőben tüstént beheged., Nyolc »nagyszínházi« bemutatót tartott a társulat. Ezek közül — úgy gondolom — néhány éppúgy a jövőbe su gárzik majd, s nagy élményként belénk épül, mint a múlt év ördögök-je, Egy lócsiszár .. .-ja, Konyhája, a groteszk A három testőr, vagy a Diákszerelem előadása. Nem vagyok jós, a tévedés jogát is fenntartom, amikor az idei évad messze világító előadásai közé sorolom a Ruszt József rendezte euripidészi tragédiát, a Bakkhánsnöket, azt a nagyon modern, s új avantgar- de-nál is maibb rituálét, melyben a rendező erőszakoltság nélkül értelmezte át a művet, a jelen számára is érvényes mondandóját állítva reflektorfénybe. Ilyen előadás volt a Babarczi László által színpadra teremtett ősbemutató, Vallejo megrenditően katarti- kus Az Alapítványa. Azt hiszem a színház az ilyen, mély- mint rétegekben gazdag előadásokkal tudja »kivédeni« a modernséget számon kérő, de voltaképpen hókuszpókusz- ürességet követelő kritikákat. Sütő András Csillag a máglyán című drámája Zsámbéki Gábor rendezésében néhány gyengébb alakítás ellenére a harmadik olyan mű, mely időnként eló-előbukkan majd írásokban, beszélgetésekkor. Nagy színészi alakításokat, egységes rendezői koncepciót eredményezett az első stúdió- színpadi bemutató, Beckett darabja Asher Tamás irányításával. Baum: Óz, a nagy va rázslót és Kastner—Litvai: Május 35-ét látták a gyerekek nagyon jó előadásokban. S az utóbbi műre érezhetően fokozott gondot fordítottak. Voltak közepes előadások, sőt bukások is, Brecht A kaukázusi krétakörének bemutatója azt az eklekticizmust hozta, melyet a modern szín padi nyelvet sürgető kritikák kértek. Csakhogy a darabban — szerencsére — a valódi drámai és a valódi komédia részei éltek igazán. Meg kell kockáztatnom azt, hogy Brecht igen kevés valóban jó darabot írt. Mintha örökké két én ví- vódott volna benne: drámát irjon-e, vagy egy idő után | közhelyeknek ható igazságú 1 példázatokat. Oda kell figyelnünk Illyés Gyulára, aki egyik legutóbbi nyilatkozatában ezt mondta Brechtröl: »Túlságosan didaktikus, szájbarágó bennem olykor már-már azt az érzést kelti, hogy okosabb vagyok, mint amilyennek ő engem, a nézőt hisz - E darab példáid egy teljesen índok- talan előjátékot »cipel«. Sondheim Mi történt a fórumon? című musical jét a rendező Szőke István azzal tette botránykővé, hogy a da rab szelleméből nem szervesen következő, túlnaturizált előadást produkált. Ha az volt a célja, hogy sokan megnézzék, akkor azt kell monda nunk: a célját elérte. Ha azon ban esztétikai kategóriákban gondolkodunk, akkor azt mondhatjuk, hogy egy gyengécske mű mesterségesen »feldobott« előadását láttuk. Ami pedig a zenéjét illeti: nemigen hiszem, hogy egyetlen melódia megmaradt volna bárki fülében. Agat ha Christie Egérfogó című krimije megbukott Kaposváron ; ehhez nincs mit hozzátennünk. Kerekes János Állami Aruház című operettjében a jóízű paródiát egyrészt. nehány hosszú jelenet kidolgozatlansága, másrészt az indokolatlan sokkolási szándék fojtja meg. Olsavszky nélkül? A mai kaposvári színház a fiatal rendezők, színészek színháza. összeforrott, egyre inkább közösségi munkát sejtető előadások születnek. Nagyjából azonos korú fiatalok csoportja ez. A három rendező (Szőke Istvánnal együtt most már négy) és néhány színész alkotja a magot: Molnár Piroska, Pogány Judit, Vajda László, Koltai Róbert, Rajhona Adám, Lukács Andor, Jeney István, Helyey lAszló, Flórián Antal és a többiek. Nagyon kemény, nagyon magas színvonalú munkára képesek. Csak néhány példát! Molnár Gruse-jét, Koltai Acdakját. Estragonját, Vajda Énekesét, Vladünírjét és Kocsis Ferijét, Rajhona — neki adnám »az évad színésze« díjat — Penthepszát, To mását, Kálvinját. Ezek az alakítások talán felelnek a Színház folyóirat ama megállapítására, hogy a társulatban nincsenek meghatározó erejű, nagy színészegyéniségek. S felelhetne még valami. Mi, nézők tiszteljük és szeretjük Olsavszky Évát, a színház Kossuth-díjas művésznőjét. A színháznak is legalább ennyire tisztelnie és szeretnie kellene! Nincs az a színház ma Magyarországon, ahol neki egy évadban három nyúlfarknyi epizód jutna csak. Kaposváron van. Pedig nem őt kellene előadásba »illeszteni«, hanem legalább két főszerep erejéig neki darabot keresni! Csehov drámáit, Blanche-ot A vágy villamosából, az Oszlopos Simeon öregasszonyát, sugárzó nőalakokat és hisztérikákat. drámai vétségűeket és Filu- ména-szerű komédiásokat. Fokozott reményekkel várjuk a jövő évadot. Leskó László DALLAL. TÁNCCAL A lengyel népdalok és népi zowsze együttes. táncok külföldön is hírnevet szerzett tolmácsolója a MaMikor válik felnőtté? Newtontól származik az a szép gondolat, amely szerint minden kutató elme legföljebb tengerparton játszó gyermeknek vélhetné magát, aki örül egv-egy partra vetett szebb kavicsnak vagy kagylónak, miközben maga az óceán ismeretlen marad előtte. Némi áttétellel talán, de igen kifejező hasonlatnak foghatjuk ezt fel nemcsak a természet, hanem a társadalmi élet titkainak kutatása esetében is. Tűnődésre késztetett például nemrégiben az a probléma, hogy mikor válik mostanában felnőtté egy parasztfiú vagy leány. Gyakori viták vitatják, hogy vajon a régebbi időkhöz képest most hamarabb érnek-e a fiatalok, vagy később. Ez nem is csodálható, mert valóban nincsenek általánosan elfogadható ismérvei annak, hogy mikor válik felnőtté egy ember. Az én gyermekkoromban nem övezte ezt a kérdést ilyen zűrzavar. Negyvenöt fagyos telén volt a nagy pillanat. amikor engem életemben először kínált cigarettával a nagyapám. Szalmáért voltunk a tanyán, s miután jól megraktuk, lekötöttük a szekeret, behúzódtunk, a kazal adta enyhe helyre, és ott zajlott a konfirmálás, illetőleg a felnőtté avatás. Szokatlanul komor volt nagyapám, többször kutatóan rám nézett, azután sóhajtott, es azt mondta: 5 ' azonban komoly maradt. Még közelebb nyújtotta a dóznit és megjegyezte: »Magyar királyi dörzsöldössze.« Tétován érte nyúltam és reszkető kezekkel sodortam egy cigarettát. Kajla volt, meg általában nyomorék, de nagyapám már csiholta a réz öngyújtóját és ráfüstöltem. »Szíttál-e már titokban?« — kérdezte kisujjával pöc- cingetve a hamut. Bólintottam, mire ő is bólintott, hogy éppen így gondolta. Komótosan füstölögtünk, azután a másik soha nem volt csoda történt, hogy engem küldött a szekérre hajtószárat fogni — veszélyes volt pedig a hótakarta szekérút! —, ő maga meg gyalogosan ballagott a szekér nyomán. Tizenöt éves voltam csupán, de a háború korán érlelte meg nemzedékemet. Előtte való nyáron már két hold búzát, egy hold árpát learattam, két kis holdat önállóan felugarol- tam, egy szekér búzát a hombárba zsákoltam — és egyáltalán: helytálltam a felnőttek dolgában úgyszólván mindenütt, ahol csak lehetett. Bőséges tapasztalatból tudom, hogy az enyémhez hasonló felnóttavatáson csaknem minden paraeztfiű átesett annak idején. Csökevényes maradványa volt ez a természeti népeknél nemrég még virágjában található közösségi szertartásoknak, amelyeken csoportosan és nemegyszei | kegyetlen próbáknak alávetve ! avatták az ifjakat. Az én gyerekkoromban már inkább Gyújtsunk: ra. fiam!« Sodort intim volt a pillanat, de azért1 egyet, majd felém nyújtotta a \ létezett egy homályos jel- dóznit. Zavartan vigyorogtam, képrendszer, amely szélesebb fogva. Ha pedig mindezt nem teheti, honnan tudja most a szülő: benött-e a gyereke fe- jelágya ? Elkülönültek „ tudnivalók. Nagyon kicsive zsugorodott az űtravaló, amellyel ma elláthatja egy paraszt- szülő a gyermekét. »Ö tudja, hogy mi kell neki az életben.« »Mondhatok én akármit.. « »Mehetnékje van — én nem fogom vissza.« így beszélnek a szülők. Szomorkodhatnánk is ezen, de örvendhetünk is. Azt a tényt akarják, illetve nyilvánítják ki ezek a mondatok. hogy nemcsak egyes esetekben, hanem társadalmi méretekben is túlnőttek a gyerekek a szülőkön, és egészen mást, sokkal többet kíván tőlük az élet, mint amit a szülői tudás és tapasztalat adhat. Elmenni vagy otthon maradni, de mindenkeppen másnak, többnek lenni — ez hevíti a fiatalokat. Valaha a paraszt a »maga embere« volt. Miből vált felnőtté egy parasztfiú? Ha már ő is a »maga embere« tudott lenni. És mitől válhat felnőtté ma? Azt mondhatnánk leginkább: ha a társadalom embere tud lenni, ha kifejlődik begme a köz iránti felelősség- érzet. És ez az, amihez nem adhat minden részletre kiterjedő tanácsot a múlt, ez az, amihez kicsi forrás a szülői ház — a közösségből kell a közösségnek adandó erőt meríteni. A nyugati újságokat lapozgatva az utóbbi napokban megismerkedtem néhány módszerrel, melyekkel az energiaválságot szándékoznak megoldani a különböző országokban. Érdekes lenne tudni, miként vélekednek a skotok. akiknél a takarékosság közismerten nemzeti hagyomány. Lehet, hogy még őket is meglepték egy kissé a pazarlás elleni harcnak azok az új módszerei, melyeket a brit szigeteken alkalmaznak? Angliában ugyanis energiatakarékossági célokból áttértek a háromnapos munkahétre. A munkahét rövidítése lényegében a munkások pénztárcájának megrövíd\téséhe% vezet, ez pedig a takarékosság fokozására, legalábbis ami a táplálkozást illeti. Az Egyeéült Államokban a közlekedési balesetek áldozatai számának csökkentése ér- • Martti Larni Energiaválság dekében normalizálták a benzineladást. Ezzel párhuzamosan csökkentik a lakások és irodahelyiségek fűtésére fordított kiadásokat — ezzel hozzásegítik az állampolgáraiult, hogy megőrizzék hidegvérüket. Nemrégiben egy finn gazdasági szakértő a takarékosság új formáival ismertette meg honfitársait. Javasolta, hogy árammegtakarítás céljából mondjanak le a villanyborotva használatáról és növesszenek szakállt. Villanyvasalóra szintén nincs szükség, mivel a férfinadrágoknak akkor is tökéletes élük lesz, ha éjszaka a matrac alatt tartják őket. A mosógépek és poi szívók használatát mindaddig meg kell tró. 1909-ben született. td(aní amíg forgalomba nem .......... hozzak a faszénnel mukuaő típusokat. A szobákat ajánlatos fáklyával világítani, az elkészítésére és használatára vonatkozó instrukciók bárme• Finn Neve » Negyedik _ _ című, tizenhat nyelten — köztük magyarul is — megjelent szatirikus regenye róvón vitt Ismertté. Azóta rövid humoros írásokét, karcolatokat larlalmazó töhb kötetével Ismerkedhetett meg az olvasóközönség. lyik történelmi múzeumban díjtalanul beszerezhetők , . . A központi fűtés rendszerét úgy kell átalakítani, hogy szeméttel es hulladékkal működjék. Az olajat leplombált tartályokban kell tárolni, és ezekből csupán speciális utasításra lehelne kivenni a következő célokból: 1. a part menti vizek szennyezésére, hogy az orvhalászok patronveszteség nélkül tehessenek szert az úszni nem tudó kacsákra; 2. hogy bekenjék vele az adóhivatalok, a szociális biztosítási intézmények, a parla ment és az éjszakai lebujok ajtóinak sarokpántját: 3. az ingatag platformon álló politikusok, bankárok és egyes tisztségviselők megkenésére. A benzin használatától teljes mértekben el lehet tekinteni, ha a gépkocsikban, mondjuk, a szárított, trágyát alkalmazzák hajtóanyag gyanánt. Ehhez csak a 16állományt kell növelni. A benzin úgyis életveszélyes fűtőanyag, mivel égési termékeitől meg lehet halni. Jelentős energiamegtakaritást eredményez a kétkerekű bicikli is, ahol az asszony tekeri a pedált, a férfi meg kormányoz. Hollandiában az energia- válság arra kényszeritette az autótulajdonosokat, hogy kerékpárral közlekedjenek, a virágnemesítőket pedig arra, hogy olyan fokhagymát tenyésszenek ki, amely kompenzálja a kipufogó gázok elillanó szagát. A kivételek azonban erősitik a szabályokat. A minap az NSZK-ban működő Szabad Európa rádióállomás adását hallgatva arra a meggyőződésre jutottam, hogy egyesek ugyanolyan gondtalanul pazarolják az energiát, mint azelőtt. A Szabad Európa nem riad vissza a hazugságoktól és a tények elferdítésétől, és úgy ontják őket, mint egy részeg matróz, aki a kikötői csap- szék pinccrnójét halmozza el bókjaival. Ez a legn.agyobb energiapazarlás, minthogy Münchhausen báró meséi már régesrég megkoptak, s ma. már csupán o mesélóik hiszik el. I körben is tudatta, ha valaki a felnőttek jogaiba belépett. Az időpont és a »belépést« engedélyező ok rétegenként és családonként változott. Ismertem nagygazdalegényt, akinek még az apja se ment felnőttszámba, mivel az apja tartott fenn minden jogot. Más helyeken — többnyire szegény családoknál — az asztalra tett első kereset jelentette a felnőtté válás hallgatólagos tudomásulvételét. Értelmiségieknél — úgy tudom — a diploma vagy a biztos egzisztencia megszerzése, a »partiképesség« jegyei avatták felnőtté a fiatalembert. Legáltalánosabban azonban úgy mondhatnánk: akkor kapott felnőtteknek járó jogot az ifjú, amikor képessége lett a felnőttek kötelezettségeinek elvégzésére. Igen ám. de honnan tudja most egy paraszt, hogy alkalmas-e már a fia, lánya a felnőttségre, az egyenrangú beleszólásra, hiszen nem tudhatja vizsgáztatni. Vajon hány pa- rasztlánynák van alkalma kenyérsütést tanulni, hány parasztlegény suhogtatja most a kaszát, hány ballaghat végig egy barázdán, az eke szarvát Ez az irány, ámde az, hogy ezt milyen módon kell megvalósítani, még nincsen kimunkálva. Űj korszakunk forro leheletében elhervadtak a korábbi hagyományok, viszont a friss normák és alapelvek még nem kristályosodtak ki. S a nagy korváltások sajátja, hogy eleinte tanácstalanság es zavar keletkezik a lelkek mélyén. A történelem és a politika határozott és óriási lépteit rendszerint csak I bizonytalan támogatással követi a lélek. Tudományosabb formában így szoktuk ezt mondani: előbb a társadalmi lét változik, azután a tudat. Mindezekért a7t gondo. lom, hogy még nagyon sokáig nem tudhatunk majd a régi értelemben határkövet állítani a felnőtté válás kezdő pil- !«hálának. Mtutár) túlságosan gyors mozgásban van az élei, egy kis költői túlzással mondhatnám, hogy naponta meg kell halnunk és naponta úijá kell születnünk, vagyis naponta meg kell küzdenünk a felnőttség jogáért. Nemcsak a fiataloknak, hanem azoknak is. akik már felnőtteknek hiszik önmagukat. Csák Gyűl» I
