Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-08 / 134. szám

A K. H. Vasutas a sakk-csb élén X & fordulón jutott tűi a megyei salkk-csaipa'tíbajnokEáig idei fejüadelemeonoizata. Hat együttes vese részt a bajnoki kü/deämeiktoen, s most, amikor már a II. sorozat mérkőzéseit játsszák; a Kaposvári Hunyadi /Vasutas csapata áll az élen. Nem meglepetés ez, noha a jó erőkből álló kaposvári együttes legutóbb Marcaliban csak a legkisebb különbséggel tudott győzni. A bajnoki cím sorsa még nem dő3<t el, mert a haj­rában sok minden történhet, a vasutasok elsőségét azonban aligha veszélyezteti bármelyik együttes. Nem lelhet viszont megjósolni, hogy mely csapa­tok jutnak fel a dobogóra. Kel­lemes meglepetés a Vasas Izzó jelenlegi 2. helye, a marcaliak előretörése nemkülönben. Nagybajom csupán. másfél ponttal áU a sokszoros bajnok K. Spartacus mögött. E négy csapat közáil bármelyik lehet ezüst vagy bronzérmes. Csu­Sakk'csb a K. Vasas Izzó kultúrtermében. Győztek az izzó­sok a Spartacus ellen. pán a tahi MSC szakadt le a többiek tői. A 6. forduló eredményed: Tabd MSC—Nagybajom 5:7, Marcali—K. H. Vasutas 5,5:6,5, K. Vasas Izzó—K. Spartacus 7:5. A bajnokság állása: 1. K. H. Vasutas 2. K. Vasas Izzó 3. Marcali SE 4. K. Spartacus 5. Nagybajom 6. Tab 51 pont 37.5 pont 36 pont 35.5 pont 34 pont 22 pont A Ganz-MAYAG az 11! (Folytatás a 4. oldalról) 51. perc: Tóth—Nagy táma­dás után az utóbbi a jó hely­zetben érkező Gulyáshoz to­vábbított, s Gulyás a kapu közepébe bombázott. 2:0. 84. perc: Ollári nagy lövést eresztett meg, a labdát Kótai megfogta, de kiperdült a ke­zéből, s túljutott a gólvona­lon. 2:1. 86. perc: Tóth és Mónos összecsapott, a játékvezető a barcsi fiút kiállította. Szakadó esőben, csúszós ta­lajú pályán került sor a mér­kőzésre. Ez erősen befolyásol­ta a játékot. A szünet után néhány vitatható bírói ítélet miatt forró légkörűvé vált a találkozó; a helyzetek alap­ján azonban a hazai együttes megérdemelten győzött. A gölarány akár nagyobb is let hetett volna. Jók: Bencsik, Vinkler, Fodor, Gulyás, illetve Kovács, Bajkó, Ollári. Pandur Ferenc Pénzügyőr SE — Táncsics SE 2:1 (0:1) Kaposvár, 150 néző. V.: He­gedűs. Pénzügyőr: Balázs — Hullmann, Komlósi (Lestí), Csekő, Rafael, Szili, Fazekas (Ku(llák), Miller, Vida, Bodor, Havasi. Edző: Tót- hegyi Tibor. Táncsics: Kucsera — Eisemann, Túli, Németh II., Had- zopulosz, Farkas, Molnár K., Búr- csa (Kapcsos), Molnár I. (Hamar), Völgyi, Dobor. Edző; Csanda Ist­ván. 23. perc: Igazából első tá­madását vezette a kaposvári csapat. Molnár K. a bal ol­Arról értesült, hogy XII. Károly svéd király békét kö­tött Ausztriával, így biztosí­totta hátát a Péter cár el­leni támadáshoz, következés­képp Magyarország helyzetét alaposan megnehezítette. Föl­kereste a fejedelmet Des Al- leurs márki s tudtára adta, szívesen venné XIV. Lajos, ha valamelyik Bourbon her­ceget hívnák meg a magyar trónra. Egyúttal kifejtette, mennyire elhibázott Rákóczi ama fáradozása, hogy össze- békítse Svédországot és Orosz­országot. A francia diplomata egyenesen üdvösnek tartotta a nagy keleti mérkőzést, hi­szen minél alaposabban gyen­gítették egymást a jelentős hatalmak Európa küzdőterén, Franciaországnak annál keve­sebb riválissal kellett számol­nia. Látható volt, XIV. Lajos egyre cinikusabban hagyja cserben Rákóczit, dinasztikus és nagyhatalmi ábrándjai messze eltérnek Magyaror­szág reálpolitikai érdekeitől. dalról a jó ütemben érkező Völgyi elé adott, aki a védők között és a kifutó kapus mel­lett a hálóba lőtt. 0:1. 57. perc: Vida küszködött a kaposvári védőkkel, lerázta őrzőit és egyenlített. 1:1. 77. perc: Ismét Vida ját­szotta át a kaposvári hátvéd- sort, s megszerezte csapatá­nak a vezetést. 2:1. 87. perc: A kitörő Kapcsost a Pénzügyőr védői az ötös sarkánál fölvágták. 11-es! A büntetőrúgást Kapcsos -végez­te. Gyenge — jobb sarokba tartó — labdáját a vetődő Balázs kivédte. Szemerkélő esőben került sor a találkozóra, alaposan megfogyatkozott Táncsics- szurkolók előtt. A lelkes ha­zai nézők azt láthatták, hogy egységesebb volt a Pénzügyőr csapat, amelyet nem zavart meg a Táncsics vezető gólja, és az sem, hogy Komlósi, aki az első félidőben egy össze­csapásnál megsérült, a szü­net után nem játszhatott to­vább. Az a tény, hogy újabb sorsdöntő 11-est hagyott ki a Táncsics (ismét Kapcsos) mu­tatja: idegileg sincs rendben a kaposvári együttes. A dön­tetlen inkább megfelelt volna a látottaknak. Jók: Balázs, Szili, Vida, illetve Németh II., Molnár K. Kovács Sándor További eredmények az NB III. délnyugati csoportban: Bp. Építők—Székesfehérvári Immár csak az orosz szövet­ségben reménykedhetett a fejedelem. 1707. szeptember 3-a után Ungvárra ment, ahol már várta a Varsóból megér­kezett Bercsényi Miklós. Zárt ajtók mögött, négy- szemközt tanácskoztak két na­pon át. A lehető legkényesebb diplomáciai helyzet alakult ki. Kuszáit, ingatag, ellentmondá­sokkal teli helyzet jellemezte Európa külpolitikai viszonyait. A törékenységig gyenge, száz oldalról sebezhető kuruc Ma­gyarországnak a borotvaélen kellett táncolnia. Svédország hetykén viselkedett, nem fo­gadta el Péter cár tizenkét évre szóló békeajánlatát, be­nyomult Lengyelországba. Franciaország hadakozott Ausztriával, de barátként vi­selkedett a Beccsel szövetsé­ges svédek iránt. Ausztria kéznél tartotta az Oroszor­szággal való barátkozást, hol­ott Péter cár a svéd királlyal háborúzott, miközben oltalmá­ba fogadta a kuruc fejedel­met, ugyanakkor Ausztria sző­kapójában MÁV 1:0, Mázaszászvár— EMG SK 1:0, PBTC—BKV Előre 2:1 (!), Véménd—Enying 2:2, Ganz-MÁVAG—Dombó­vár 3:0, Dunaújváros—PVSK 2:1. A bajnokság állása: 1. Ganz­MA VÁG 33 22 7 4 83-31 51 2. Sz.-fehérvár 33 21 5 7 69-38 47 ». BKV. Előre 33 20 4 9 74-41 44 4. Pénzügyőr 33 18 7 8 73-53 43 5. Véménd 33 16 7 10 76-57 39 6. Siófok 33 16 7 10 42-37 39 7. L. Fonó 33 15 7 11 53-41 21 8. PVSK 34 15 7 12 48-36 37 9. EMG. SK 33 11 9 13 42-45 31 10. Enying 34 12 7 15 40-57 31 Il­Bp. Építők 34 12 5 17 50-51 29 ia. Perbál 33 9 11 13 43-52 29 13. Barcs 33 12 5 16 33-59 29 14. Máz asz. 33 8 12 13 41-48 28 15. Táncsics 33 9 9 15 37-42 21 16. Dunaújváros 33 8 11 14 37-47 21 17. PBTC 33 8 6 19 35-41 22 18. Dombóvár 33 7 7 19 31-61 21 19. Érdért 33 7 5 21 35-70 19 Megnyitották az olimpiai táborokat Hétfőn ünnepélyesen meg­nyitották az olimpiai táboro­kat. Tatán dr. Beckl Sándor, a MOB elnöke beszédében hangsúlyozta a felkészülés utolsó szakaszának jelentősé­gét, az egységes csapat ki­alakításának fontosságát. Megemlékezett az edzőtábor fennállásának 25. évforduló­járól, majd felvonták az olim­piai zászlót. Este került sor az olimpiai klub műsoros össze j öve telére. vétségét kereste a török ellen. Oroszország jóindulatát mesz- szemenően becsülnie kellett Rákóczinak, egyúttal résenlé- tet parancsolt rá az óvatos­ság, nehogy magára vonja a svédek haragját. Mindezt te­tőzte Lengyelország belső fel­fordulása, a zűrzavarrá fajult rendi demokrácia. Még min­dig érvényben volt Rákóczi megválasztása a lengyel trón­ra, de ekkora földcsuszamlás közepette hallani sem akart a fejedelem a királyi szerepről. Bercsényivel kialakított dön­tése szerint ragaszkodott a Péter cárral megkötött szövet­séghez, s a többit az időre bízta. Külpolitikai gondjai mellett épp elég nyomasztó feladattál terhelték a függetlenségi harc belső teendői. Erdély elvesz­tése után előbújtak a hegyek közti fejedelemség labancai menedékhelyükről, Brassó, Szeben és Fogaras várából, üldözni kezdték Rákóczit meg­választó nemeseket és a kuru­cokhoz hű lakosságot. Mene­külők tömegei futottak az or­szág északkeleti részébe, vagy át a havasokon a moldvai fe­jedelemségbe. A Vág mellett erős védelmi sáncok építéséibe kezdett a kontinens egyik leg­híresebb tábornoka, Stahrem- berg, az osztrák hadak ma­gyarországi főparancsnoka. (Folytatjuk^ GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS Könyvtárként olvasom, nézem a természetet... „Száz nap a hegyen” Festőnek készült, néhány ké­pe a Magyar Nemzeti Galé­ria tulajdonaiban van. Ma is kedvenc szórakozása a kép­szerkesztés; úgy véli, ez egy kicsit olyan, mint a versírás. A lényeg kivonása a valóság­ból. A rajzmappa, az ecset és a toll mindig keze ügyébe esik — csak több idő kellene hozzá, s összejöhetne egy ki- állításnyi anyag. — A somogyi dombvidék szépsége kimeríthetetlen — mondja Takáts Gyula József Attila-díjas költő —, számom­ra mindig új és változó. So­kat járok kirándulni a szőlő­hegyekbe; a Zselicség tájait szinte olvasom, mint egy ver­set, vagy hullámzó ritmusú, szépprózai remeket. Emlékez­tet Provance tájaira, a medi­terrán életérzést is adja, egy kicsit az egyetemes európai kultúrának; a görögségnek év­ezredeken átsuigárző hangula­ta, életvitele is itt él a zsebei dombok között Kréta szigetén, a knosszoszi romoknál járva ez az azonosság ihletett a »Knosszosz romjain-* című versem megírására, melyet nemrég olaszul volt alkalmam «visszahallani* Paolo San- tarchangeli fordításában és tolmácsolásában. — Mit tart a mai fiatal költőnemzedékről? — A művész feladata, hogy önmagából, a korból, mely­ben él, s azoktól az eszmé­nyektől indíttatva alkosson, melyek a szépet, a jót és az igazat összegezik. A század- forduló szecessziós stílus­irányzata kifejezte az akkori életérzést, a mai szecesszió egyszerűen utánzás. Ha egy tomettszáket zöldre festenek vagy fehérre lakkoznak, az at­tól ugyan nem lesz sem kor­szerű, sem kényelmes. — Tervei? — Az »Egy kertre emlékez­ve« című kötet után egy ta­nulmánykötetet készülök csi­nálni. Később válogatott ver­seimből adok ki gyűjteményt, mely korántsem lesz teljes. Egyebek mellett hiányoznak belőle azok a tizenévesen írt költeményeim is, melyek a helybeli újságban jelentek meg sok évvel ezelőtt. Szándékomban van esszét írni »Ahogy én láttam a saját nemzedékem költőit* címmel, itt a »Nyugat* utáni harmadat költőnemzedék életéről, mun­kásságáról adnék keresztmet­szetet, Weörestől Jankovichig. — Mit olvas gyakran és szí­vesen újra? — Beszéltem már a mediter­rán életérzésnek és a somogyi táj hangulatának azonos vo­násairól. Nos hát: elsősorban Daniét, ha lehet Babits fordí­tásában. Krúdy Gyula egész életművét, de különösen a Szindbádot, mely a magyar irodalom legszebb prózaverse. Most éppen Füst Milán emlé­kezéseit olvasom újra, de a kedvenceim között a képző­művészet is súllyal szerepel; arra a mesebeli »magányos szigetre, ahova csali három kötetet vihet magával a kép­zeletbeli utazó, szívem szerint én egy reprodukciós gyűjte­ményt is vinnék... — Miképp összegezné eddigi életművét és azt a tényt, hogy Kaposváron élve vált neves költővé? — Nekem Somogy soha nem játszótér volt, hanem mindig pálya. B. I. Szindbád visszatérte elé Szindbád, édes úr az utolsó útra nem a vörös postakocsit, nem a halálszín hintót vagy a fecskemellény-fehér vitor­lást választotta. A barna te- hervonatot, mely belezúdult a péntek estébe. S amelyen im­már évtizedek óta utazott a szomszéd állomáson fölkérez- kezdett szép szavú potyautas, mindenki Attilája. Idegekbe kapaszkodott az idő, a szürke ég szürke víztükörben nézte magát. Szindbád a tehervonatról átszállt a fehér és vijjogó ko­csira. Még élt. De amikor a vízparti község határát el­hagyták volna, a fehér köpe­nyesek tehetetlenül néztek ősszé. Szindbád, a ködlovag és a fantom nem szenvedett már. Az anyai házban tud­ták-e már a hírt? Ködlovag volt, mert a való­színűtlenre is' képes volt. El­hitette velünk, hogy nem Szindbád ő, hanem ördögi Cipolla, fasiszta őrnagy, meg­szállott Savonarola, szertelen Rómeó. És fantom volt. Má­sokra ijesztő, de saját magát szabdaló. Örök-nyugtalan, sértő és sértett. Közösség melegébe vágyó, de a közös­ségben mindig idegen. »Lenni, vagy nem lenni«-vivódásban negyvenöt évig. Harmónia- hajhász szent hevületben. Szidni lehetett, tele és habzó szájjal. Megtettem én is; mo­tyogott, vagy vonagló arccal artikulált. És dicsérni lehe­tett, tele szájjal. Megtettem én. is, amikor verset vajúdott a képernyőn. Hónapokra eltűnt, és ami­kor újra elénk lépett, fiatal­ságának nyoma sem volt; ar­cán a feszes vonások rendje fellazult, a haja megszürkült. Egy vidéki művelődési házban tárta fel magát a rádió segít- | ségével. Valaki megrótta, hogy nem József Attila, nem Karinthy Frigyes sír, amikor saraikat mondja, hanem ö maga, komédiás Szindbád. »•Privát* sírással. Pedig hű volt a sorokhoz. Nem mond­hatta el senkinek, elmondta hát mindenkinek. Hogy »-Na­gyon fáj!* És elmondta igazi Szindbádként egy izzóvörös, melegbarna, télfehér filmben. És Nagy íróként, amikor ko­ponya körüli utazást tett. És szegénylegényként. És polgár­ként, egy »Volt egyszer egy család«-dal kezdődő, véresen komoly filmmesében. És Hor­thy századosaként ama Hideg napokban. Szindbád, édes úr könyvét írt. Ködlovagi és fantomi mi­voltában egyszerre, mily jel­lemző címmel; Ködszurkáló. Ijedt csönd fogadta. Csak évek múltán vették észre ér­tékeit, hogy az eszményi kö­zösséget keresi ebben is, melynek megteremtője önma­ga nem tud lenni. A második kiadás nyomdában. Nem vár­ta meg. Az Ady-verseket sem, melyeket oly régen ígérnek az ő hangján a hanglemezgyá­riak. Hiszen tudtuk odalent mélyen, a tudat árnyékos ré­szén, hogy újra kel majd. Hó­napról hónapra figyelmezte­tett is bennünket életrajzi feljegyzéseiben, melyeket fo­lyóirat közöl folytatásokban. Lángolt: »Igen. Bagókám, in­dulunk. Megyünk, édesem a Balatonra, Szemesre. Tudod, a homokpartra, Somogyba.* És didergett: »íme, embertár­saim, kollégáim. A szeretetet, amit adtam, nem kaptam vissza tőletek ... íme, a ku­tyáktól visszakapom. Csoda-e, ha őket választom?« Kusza, fésületlen sorok. Ismét le kellett venni a da­rabot a műsorról, édes úr. Kutyát és embert alakított, s de közeliek voltak egymáshoz ezek benne! Most már nem játssza majd a színháí Egy régi, nagy komédiáshoz ha­sonlították, akit Csortos Gyu­lának hívtak. Én azt mon­dom: ő volt Csortos is. Mint, ahogy visszatér majd Szind­bád, édes úr talán oly alak­ban, mint Krúdy nagyúr hőse, egy szépasszony aranyfésüje- ként. Még inkább ifjabb pá­lyatársak mozdulataiban, hangjában, őrző filmekben. S bennünk, akik őrizzük, édes úr. Leskó László Munkaügyisek tanfolyama A Somogy megyei Tanács V. B. munkaügyi osztálya és a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsé­gének Somogy megyei szerve­zete közösen szervezett tavaly középfokú munkaügyi szak­tanfolyamot Kaposváron. A szeptemberben kezdődött ok­tatás eredményéről ezekben a napokban mintegy negyvenen adnak számot. A tanfolyam iránti érdek­lődés azt mutatja, hogy az üzemeknél, vállalatoknál igényt tartanak a munkaügyi­sek szervezett szakmai okta­tására. Alighogy befejeződnek a záróvizsgák, máris újabb, az ősszel induló oktatásra fogad­nak el jelentkezéseket július 1-ig, ezeket a megyei tanács munkaügyi osztályának vagy a MTESZ megyei szervezeté­nek kell küldeni. Ugyanott felvilágosítást adnak a tanfo­lyammal kapcsolatos egyéb kérdésekről is. Balatoni dalosünnep Kórusok ta Évekig tartó vajúdás után végre méltó helyet kapott a hagyományos siófoki dalos­ünnep bemutatója. A hang­versenyeket az új művelődési központban az avatóünnepség programjába építve rendezték 14 szövetkezeti kórus mintegy 600 dalosának részvételével. A rendezvényen részt vett a 80 tagú bolgár Druzsba Pe- szen szövetkezeti kórus is. A kétnapos dalosünnep az alapításának 100. évfordulójá­hoz érkezett Siófoki Dalkör köszöntése is volt. A színház emeleti csarnokában kiállítot­ták a kórus emléktárgyait, a szép szereplések, a sikerek és gondok tanúit. Ott látható például az alapítók névsora, az 1876-ból származó alapsza­bály. A balatoni dalasünnepek díjai, serlegei, a századfor­dulón készült plakátok, a sió­foki fürdőéletet bemutató em­lékek is helyet kaptak a ki­állításon. Az esti hangversenyt az egyesített siófoki énekkarok nyitották meg Juhász Gyula— Karai József: A munkásott­hon homlokára című kórusmű bemutatásával. A szólót Kő­szegi József énekelte. Juhász Gyula versét a zenemű meg­szólaltatását megelőzően Raj­hona Adám, a kaposvári Csi- ky Gergely Színház művésze mondta el. Lelkes ünneplés fogadta a Siófoki Dalkör elő­adását. Sikeres műsorukat Kodály: Háry toborzójával zárták. Az ünneplésből bőven Jutott Tímár Imre karnagy­nak, az egyik alapító déduno­kájának, Dadai Kálmán má- sodkamagynak, Sós Péternek, Németh Jánosnak, akik 55 éve tagjai az énekkarnak és an­nak a 18 dalosnak is, aki 40— 50 éve tagja a kórusnak. Az esten több fesztivál fo­kozattal minősített kórus is szerepelt. Magas színvonalú produkcióval állt a közönség elé a kaposvári Vikár Béla Kórus Zákányt Zsolt, majd a budapesti RUSZÖV Szabadság kórusa Tímár Imre és az Er­kel Ferenc együttes Makiári József vezetésével. Változatos programmal, gazdag műsorral lépett föl a sok nemzetközi díjat szerzett szófiai vendég­együttes is. A dalosünnep első napjá­nak befejezéseként a részvevő együttesek a Berzsenyi-évfor­dulóra emlékezve mutatták be a költő Magyarokhoz cí­mű versét Kodály zenéjével. Ezt megelőzően kedves ese­ményre került sor. Harsonák szólaltatták meg a dalkör szignálját, majd behozták a kórus zászlaját, melyre a részt vevő együttesek képvi­selői emlékszalagot kötöttek, és átadták ajándékait a kó­rus tagjainak. Küldöttség jött a dalkör két testvérkórusától, a krakkói Heinal és a sza­badkai Lányi Ernő énekkartól is. Vasárnap délelőtt, a hang­verseny második napján, to­vábbi kórusok mutatták be műsorukat, bizonyítva a szö­vetkezeti kórusmozgalom gaz­dagságát, sokszínűségét. G. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom