Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-06 / 133. szám

Az ifjú mester Ä Nagyba­jom! Vegyes­ipari Szövetke­zet. udvarán pillantottam meg először. A raktár felé ment. Furcsa, nagyon furcsa volt valami ezen a srácon. Miikor kiét üveggel és do­bozzal a hóna alatt visszafe­lé jött, felénk bólintott, ak­kor jöttem rá, hogy mi az. Igen, a cipész­kötény ! Szo­katlan volt a- kötény fölött a fiatal arc, Vuncs Ferenc alig tizenki­lenc éves. Mél­tósággal viseli mégis a hajda­nában nagy rangot jelentő mester kötényt. Két éve köthette — joggal — maga elé: azóta van oklevele a mestervizsgáról. — Az istennek sem akarták a szakmunkásképzőbe fölvenni — mondja az elnök —, mert­hogy egy gyereknek hogyan indítsanak osztályt... Több je­lentkező ugyanis nem volt a cipész szakmára. Nagy nehezen megegyeztünk az iskolával, hogy a szakmai tárgyak kon­zultációjára Budapestre uta­zik, havonta egyszer. Így sike­rült fölvétetni. — Kicsit csodabogárnak te­kintettek Kaposváron — mondja az ifjú mester. — Fia­talembert nem is ismerek a szakmában. Az osztálytársaim többsége kőműves vagy gép­szerelő lett. Az édesapám vil­lanyszerelő. Ö meg édesanyám mondta, hogy legyek cipész; én meg mindig is szerettem a szép és jó cipőket. Talán fontosabb­nak tartom, hogy miben já­runk, mint azt, hogy milyen ruhát veszünk föl. Hiszen a lábunk hordoz bennünket, nem mindegy tehát, hogy mibe búj­tatjuk. Nem i:gaz? —• Somogyiból tehát egyedül járt a budapesti órákra ... — Teljesen egyedül. Vidék­ről, az egiész országból össze­sen hatan jöttünk össze. A legtöbben gyöngyösiek voltaic. Meg pestiek, húszán. Jó volt az a két év, hiszen mindig volt alkalmam magam korú szakikkal« találkoznom, 6zót váltanom. Itt is vannak, csak hát... Példaképem Németh Józsi bácsi. Neki az apja is ci­pész volt. ö mindent tud, akár új, akár »agyonstrapált« láb­beliről van szó. ö ebben a mű­helyben a vezető. Hatvanéves elmúlt; itt az idő, hogy élvezze a nyugdíját. De nem teheti, hi­szen a mi szakmánkban ő még nem is számít idősnek... — Hárman dolgozunk ittösz- szesen — mutatja a nitrohígító" tói illatozó birodalmat. — A harmadik munkatársunk is nyugdíjas. Ilyenkor, amikor jó idő van, kevés a miunka, hát otthon maradtaik mindket­ten. Amikor aztán zordra fordul az idő, nem győzzük a javítást. Tavaly még csinál­tunk új cipőket is a kaposvári Határjárás Eger környékén A határjárások tapasztalatai szerint biztatóak a terméski­látások a mátraalji és az egri borvidéken. A szakemberek szerint a tőkék fakadása erő­teljes, . a hajtások már 30— 50 centiméteresek, s a fürt­képződés is kedvező. A szőlő­termést — mint ismeretes •— a szüretig rengeteg tényező befolyásolhatja, a pillanatnyi állapotot tekintve azonban jó termésre lehet számítani. Hozzájárul ehhez többek között az, hogy az időjárás eddig nem okozott számottevő károkat, s a helikopterek ki­terjedt alkalmazása révén a peronoszpóra elleni védekezés is lényegesen hatékonyabb a korábbinál. kiskereskedelmi vállalatnak. Az gyönyörű volt. Bár az sem utolsó érzés, amikor szinte új­já varázsoljuk a nyütt darabo kát. Kaptafák sárgulnak a belső szobában, mellettük elektro­mos köszörűgép. Ma már nem kézzel reszelgetik a talpat; a géppel pillanatok alatt olyan­ná válik, amilyenné a mester akarja. A műhely középső ré­szét a térdmagasságáig érő asz­tal uralja: árakkal, falcanggal, faszöggel, görbe tűvel. Aztán ott a háromlábú szék, a kéz fölé húzott lámpa, a harcsa ci­pészkalapács ... És az önökké szóló rádió. — Különösen akkor kell, ha egyedül vagyok. A híreket min­dig meghallgatom. A cipészek többnyire régen is politizáló emberek voltak... A műhely első részében fo­gadják a megrendelőket. A pulttal szemben kész munkák alatt roskadoznak a polcok. — Ha nincs kész a javítás, sürgetnek. Ha meg elkészül, fel‘énk se néznek. — Mi a legkedvesebb a munkájában? — Két tűvel a gojzervarrás. Ma már ritkaság. Ma a mű­anyag cipőik világát éljük, amelyeket igazság szerint szin­te nem is lehet javítani. Meg aztán nagyon szén női cipők vannak, azokon jó dolgozi. Míg kézbe veszem, a gazdája is eszembe jut. Amikor búcsúzunk, ő is az utcáig kísér. A járókelők tisz­telettel köszöntik. Gombos Jolán Tervezés és önvizsgálat Kétségtelen, a vállala­tok számára végső soron meghatározottak a célok és az eszközök,' hiszen az ötéves népgazdasági tervnek és a szabályozó rendszernek ez a szerepe. Vitathatatlan azon­ban, hogy az adott keretek mellett meglehetősen nagy a mozgásszabadság a helyi teendők és sorrendjük meg­határozásában. Ezzel jól él­ni azonban csak akkor sike­rül, ha mélyrehatói az ön­vizsgálat, ha megteremti az összhangot a megoldandó fel­adatok és a rendelkezésre ál­ló emberi, anyagi képességek között. Érdekes tapasztalatokkal szolgálnak a megismert vál­lalati programok. A .korábbi­nál nagyobb figyelmet fordí­tottak a tervezők például a kapacitástartalékokra és a termékszerkezet változására. Ez erény, hiszen — egyetlen esetet kiragadva — bebi~"- nyosodott a könnyűipar tö'c- területén, így a gyapjú-, a pa­mut- stb. iparban is, hogy a termelésnövekedés negyven százaléka beruházások nélkül elérhető. Ugyanakkor a ter­mékszerkezet korszerűsítésé­ben a vállalati elképzelések alig támaszkodnak a koope­ráció, a szakosodás nyújtotta előnyökre. Hasonlóan az előb­biekhez: ellentmondás rejlik abban is, hogy a józanabb jö­vedelempolitika változatlanul mohó beruházási kedvvel társul. Azaz, míg a vállalati tevékenység egyik résztemepén reális ítéletalkotásra vezetett az önvizsgálat, a másikon nem. Bővíthetjük a figyel­meztető jelek sorát még az­zal is, amit az élőmunka bő markú mérésének, túl nagy­vonalú kezelésének nevezhe­tünk. Olyan illúziót persze nem táplált senki, hogy a vállalatok tökéletes, minden részletükben maximumot nyújtó tervet készítenek. A segítség ugyan nem volt lebecsülhető — így a minisz­tériumok kijelölték a kiemel­ten fejlesztendő és a meg­szüntetendő termékcsoporto­kat, meghatározták az iparági fő haladási irányokat stb. —, de teljesnek sem tarthatjuk. Az elkerülhetetlennél több bizonytalansági tényezővel kellett tehát a vállalatoknak számolniuk a programok ki­alakításakor. Ez is hozzájá­rult a túlzott óvatossághoz, illetve a lehetőségek túlbe­csüléséhez, s persze az is, hogy a vállalatok maguk sem próbáltak meg minden homá­lyos részletnek a végére jár­ni, ráhagyatkoztak némely esetben kiötölt becslésekre, licitálssszerű reményekre. Ez utóbbit különösen a beru­házási és a belföldi értékesí­tési tervszakaszoknál láthat­tuk. Mit ér az önvizsgálat? Le­egyszerűsítés ugyan, de felel­jünk azzal, hogy a nehézipari tárca vállalatai tavaly 1,2 milliárd forint megtakarítást értek el, s ennek döntő ré­sze a vállalati működés egyes elemeinek kritikus szemügyre vételéből származott. Beszé­des bizonyítéka ez annak, hogy vannak tartalékok ér szükséges az önvizsgálat; mi­vel helyben sem tudják, mire képesek igazán, mire van és mire teremthető meg az em­beri-anyagi háttér. öt évre persze nem ie­hetségas úgy tervezni, hegy minden apró részlet a helycr 1 egyen — ahogy ezt valaki szellemesen megfogalmazta, nincs mód a vállalati cselek­vés dogmáját megalkotni. Szükség sincs erre. Arra azon­ban igen, hogy a termelők például fölfigyeljenek a világ­szerte tapasztalható irányzat­ra. amely a takarékosság je gyében növeli a termékek megbízhatóságát és tartóssá­gát. Más jellegű esettel elő­hozakodva: a könnyűiparban a következő 10—15 évben 350 olyan telephelyet szüntetnek meg, amely alkalmatlan a fej­lesztésre. Mégis, ezeknek az egységeknek egy nem jelen­téktelen csoportja úgy véli, hogy lényeges beruházásokat kell végrehajtania! Tagadhatatlanul növeke­dett a készség az önvizsgálat­ra, az ötéves vállalati tervek ezt tanúsítják. A baj ott van, hogy a program készítői sok­szor csupán kapacitásokat, anyagellátást, beruházást és más hasonló, dologi feltéte­leket mérlegeltek, s magát a szervezetet nem helyezték a figyelem gyújtópontjába. Holott gyakran nem a dologi részben, hanem a szervezet­ben, annak tökéletlen műkö­désében lelhető meg a gondok forrása. Az önvizsgálat e leggyen­gébb pontja azt sejteti, hogy a legnagyobb teendők, a leg­nehezebb feladatok ezen a te­rületen találhatók. A terme­lési, értékesítési, fejlesztési sikerek reménye tehát csak akkor táplálkozhat biztos forrásokból, ha — akár a kész programok további fino­mítása, részleteik újraelem­zése árán is — itt lesz a leg­gyorsabb a haladás. M. O. GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS De egyelőre csak a lengyel főurak jóindulatát köszönte meg. Viharos gyorsasággal pereg­tek az események. Vetéssy László, a fejedelem párizsi követe Franciaországból ho­zott hírt: XIV. Lajos seregei végre győzelmet arattak Ala- maránál, de ebből semmi hasznot nem remélhet Ma­gyarország. A csapongó, ön­telt francia uralkodónak esze- ágában sincs elismernie a ku­ruc Magyarországot, hiába történt minden úgy, ahogy feltételként szabta. Hiába állt helyre az ország politikai egy­sége a marosvásárhelyi beik­tatással és az ország függet­lensége a Habsburgok trón­fosztásával, továbbra. sem hajlandó szabályos diplomá­ciai kapcsolatra lépni Rá­kóczival. A hűséges, tehetsé­ges, de borúlátó Vetéssy azt ajánlotta fejedelmének, hogy mondjon le Erdélyről és bé- küljön ki I. József császárral, mert a franciák továbbra is csak taktikai eszköznek fog­ják tekinteni Magyarországot, Most, az alamarai győzelem után vérszemet kaptak, nagy-; hatalmi szertelenségükben a skót—angol viszályba bonyo­lódtak, e tűzfészek kedvéért alig méltatják mór figyelemre a kuruc mozgalmat. Vetéssy jelentése gondba ejtette Rákóczit, de reményei­nek új tápot adott az orosz szövetség lehetősége. Nem is késlekedett, iparkodott Ung- várra, ahol megbízottai, Rá­day Pál és Kálnásy János már fogadták a közös orosz—- lengyel küldöttséget, élükön David Ivanovics Korbe pópá­val, Péter cár bizalmasával. A fejedelem Bercsényi társasá­gában érkezett a tárgyalás színhelyére, és uralkodóhoz méltó külsőségek között fo­gadta Korbe pópát és követ- társait. Széles körű eszmecse­re keretében vitatták meg a lengyel trónkérdést. Rákóczi, aki minden tettében szigorúan ragaszkodott a törvényes for­mákhoz, kifejtette aggályait. Üzenetében arra kérte a cárt, tartsák titokban királyjelöltsé­gének tervét mindaddig, amíg a hivatott lengyel tényezők javaslatára el nem fogadják jelölését a lengyel rendek. De a törvényes út csak for­mai kérdés volt. Sokkal mé­lyebben aggasztották esetle­ges királyságának politikai ki­hatásai. Koronás főként csak békességben élhetett volna Ausztriával. -Mint lengyel király, kénytelen leszek jó viszonyt tartani a császárral, Magyarország fejedelmeként pedig háborút kell viselnem ellene« — írta. Felelősséggel mérlegelt. A lengyel trón ked­véért nem mondhatott le ha­zája szabadságharcának ve­zetéséről, viszont Magyaror­szág érdekeiért nem kenysze- ríthetette háborúba Lengyel- országot. Tekintettel a kizáró okok súlyosságára, a végső döntés további tisztázást igényelt, ezert az oroszul ki­tűnően beszélő Bercsényi Miklóst Varsóba küldte, hogy tanácskozzék Péter cárral. Miközben kuruc oldalon a feszültségekkel teli események zajlottak, addig Ausztria és a labanc tábor sem tétlenkedett. Látva Rákóczi imponáló si­kereit, Eszterházy Pál ná­dorral az élen azt tanácsol­ták I. Józsefnek a Bécshez hű főurak, hogy fogadja el a szövetkezett rendek egyné­hány követelését,, törődjön bele Erdély önállóságába. Az udvar hallani sem akart a javaslatról. Ellenben a trón­fosztó ónodi határozatra la­bancgyűlést erődítettek össze, és 1707. augusztus 20-án ha­zaáruló kiáltványban rágal­mazták meg a kuruc Magyar- országot. Mindazt a vádat elő­hozták a függetlenség tábora és személy szerint Rákóczi el­len, amelyben ők voltak vét­kesek. Barokk zene A barokk zene reneszánszát éljük?! Pernye András, az ismert zenetudós elmélyült alapossággal, tudományosan bizonyítja azoknak a törek­véseknek létjogosultságát, amelyek csaknem 200 évvel korábbi kor zenéjét igyeksze­nek reprodukálni — a ma eniibelének, mai hangszere­ken. A Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi ter­mében a kritikusok egy része elszörnyedt ama együttes láttán, amely Frescobaldi or­gonára írott canzonettjájában két furulyához hasonló fuvola, hegedű és cselló mellett tan­góharmonikával adta elő a continuo szólamot. A közön­ség azonban hálásan fogadta a »stílusgyakorlatot«. A kri­tikusok többsége mint a ba­rokk hagyományok és tech­nikák ismertetésének egyik ajánlatos és aktuális formáját említette. Nem véletlen, hogy Albinoni g-moll adagiója különböző hangszeres megol­dásokban járja a népszerűség útját, és Bach h-moll szvit­jének Badinerie tételét is igen sokan »fütyülik« szerte az országban. Valóban, manap­ság a barokk zene erőteljes újjászületésének korát éljük. Talán erre gondolt a Zene­műkiadó, amikor az ünnepi könyvhét alkalmából megje­lentette Claude V. Palisca, a kiváló amerikai zenetörténész Barokk zene című könyvét. Érdekes, hogy a műnek ma­gyar vonatkozása is van. Pa­lisca ezzel a tanulmányával Gombosi Ottónál, a magyar származású kiváló zenetudós­nál szerzett tudományos fo­kozatot 1954-ben. A könyv izgalmas és tanul­ságos olvasmány. Mindeddig Kroó György Muzsikáló ze­netörténetének ide vágó feje­zetén kívül — nem született erről a gyönyörű, ellentmon­dásokkal tele korról ilyen összefoglalás. Palisca a barokk zene fejlődését, stílusváltásait — kottapéldákkal illusztrálva — egyetlen ideál létezésének bizonyítására használja fel. Végigkíséri a műfajok szüle­tését ás hanyatlását, a kom- ponálási technikák kialakulá­sát és továbbfejlődését, és en­nek alapján fest portrét a korról ás a kor legnagyobb muzsikusáról, Johann Sebas­tian Bachról. Talán ez az oka annak, hogy ez a portré nem hiteles, vagy legalábbis — számomra — szokatlan. Az a tény, hogy Bach művésze­tének értékelésénél a portré színeinek megválogatásánál egyoldalú volt — kizárva az életműből a legjelentősébbetXa csambalómuzsikát, —, bizo­nyos hiányérzetet kelt. Igaz, Bach hatalmas életművét ér­tékelni oly nagy vállalkozás volna, amely meghaladná e könyv kereteit és célját, hi­szen ezzel korábban egyes Baioh-monográfiák sem bírtak. Mégis szívesen olvastam vol­na valamivel többet Bach hangszeres zenéjéről. né­hány kimondottan Bach mu­zsikájához fűződő műfajról, amelynek legkorábbi útját 6 jelölte ki. (Klasszikus szonáta­forma, versenymű.) Palisca könyve azonban enélkül is kitűnő, tudományos alapossággal megírt mű. Meg­értéséhez nem kell különö­sebb szaktudás. A kottapél­dák csupán némi kottaolvasá­si, illetve igen kevés zongo­ratudást igényelnek. Megtud­juk belőle, milyen volt a kor, és megértjük, hogy 200 év után is miért izgalmas, mi­ért szép és miért vitatott. Csupor László Sebességíró a BKV-nál A sebességiró berendezés az autóbuszban. Természetesen nem marad tak meg a szavaknál. Üjabb hadjáratot zúdítottak az or­szágra, mert jól tudták: Ma­gyarországon megszilárdul az önállóság, a törvénybe ikta­tott függetlenség, ha frissi­ben föL nem forgatják fegy­veres erőszakkal. Alig ért vé­get az ónodi országgyűlés, Rabutin tábornok Pest és Arad érintésével benyomult Erdélybe. Stahremberg főpa­rancsnok ugyanakkor a Vág- hoz vonult, megerősítette Li- pótvárt. Kuruc részről Erdély­be Pekry Lőrinc, a Vágnál Ocskay vallott kudarcot — megint a tehetetlen táborno­kok! Még szerencse, hogy a Dunántúlon fényes győzelme­ket aratott Pálfíy János la­bancai felett Bottyán János és Béri Balogh Ádám. De Erdély elveszett Rákóczi számára, és baljósán sokasod­tak újra a veszélyek. Köztük a két legsúlyosabb: a szegény­ség és a kimerültség. Labanc rimánkodás Terebesen. az északi ország­határ közelében tartózkodott Rákóczi,, hogy minél hama­rabb találkozhasson a Varsó­ból visszatérő Bercsényivel. A távoli faluban is ereje megfeszítésével dolgozott, egyszerre intézte az ország belső ügyeit és nyomon követ­te, elemezte a külpolitikai fejleményeket. Csöppet sem vette pártfogásába a szeren­cse. (Folytatjuk.) Ez év szeptemberéig minden autóbuszba sebességrögzítő berendezést szerelmek. A szer­kezet rögzíti a gépjármű min­denkori sebességét, álláside­jét — hogy így is megpróbálják csökkenteni a balesetek szá­mát és .egyúttal gyorsítsák a menetidőt. Néhány autóbuszba már beszerelték az új szerke­zetet. ßsszeryöTk a Jászság földrajzi neveit A Jászságban már több éves hagyománya van a hon­ismereti gyűjtőmunkának. A Jász Múzeum irányításával egyetemi hallgatók, főiskolá­sok és középiskolások módsze­resen kutatlak a népi kultúra tárgyi emlékeit és a népha­gyományokat. Az évenként útnak induló néprajzi expe­díciók összegyűjtötték az utó­kor számára az egykor híres jászsági mesterek — szíj jár­tók, takácsok, tímárok, faze­kasok, szűcsök — jellegzetes munkaeszközeit, módszereit, s gazdagították a hagyomá­nyos paraszti gazdálkodásra utaló ismereteket. Most a nyáron az eddigi­nél is gazdagabb témakörrel szerveznek honismereti gyűj­tőtábort. A szakkörök tagjai, a múzeológusok, valamint a néprajz szakos egyetemi hall­gatók munkájában új színfol­tot jelent a Jászság földrajzi neveinek módszeres gyűjtése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom