Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

NB III... NB ///.„

Döntetlen a siófoki rangadón

Pontot szerzett idegenben a Táncsics

Izgalmakban bővelkedik a labdarúgó NB III délnyugati csoport hajrája. A 33. fordulóban pontot vesztett Máza- szászváron a listavezető Ganz- MÁVAG. A fővárosiak előnye így két pontra csökkent, az üldöző Székesfehérvári MÁV előtt. Igaz, hogy a Ganz kitűnő gólkülönbsége is megér egy pontot

Ebben a fordulóban újabb somogyi rangadóra került sor. Ez alkalommal Siófokon. A Siófoki Bányász—Barcs mérkőzésen nem bírtak egymással a csapatok. Pontosztozkodás történt.

Nem mindennapi eset fordult elő Perbálon, ahol a játékvezető sérült meg. Közben a Táncsics SE elcsípett egy pontot a hazaiaktól. Ezekkel a döntetlenekkel mind a Táncsics, mind a Barcs felzárkózott a középmezőnyhöz. Ebben a bajnokságban az Érdért meg a PBTC sorsa látszott megpecsételtnek. A dombóváriak is legfeljebb papíron kerülhetik el a kiesést.

Siófok — Barcs 0:0

Siófok, 500 néző. V.: Pintér.

S. Bányász: Málics —* Riedl, Szilágyi, Kiss, Drótb (Bocsev), Fiath, Balogh, Horváth J. (Horváth K.), Bihari, Bakó, Soós. Edző: Papp Gyula. Bares: Kótai — Bencsik, Karsai, Vinkler, Börcsök, Bóczi, Tóth, Gulyás, Fodor. Nagy, Pet- rinovics. Edző: Mayer György.

Az első félidőben — noha bosszantóan sok hibával és unottan, álmosan játszott a hazai csapat — siófoki fölény alakult ki. Szünet után változott a kép: a nemcsak lelkesen, hanem helyenként jól is játszó vendégek átvették a játék irányítását. Málics két- három esetben biztos gólba tartó labdát mentett. Amikor a siófoki kapus verve volt, akkor mentett a kapufa. A 85. percben Tóth nagy erejű lövése csattant a lécen. Közvetlenül a befejezés előtt Nagy labdája gurult végig a felső kapufán.

Az első félidő mérsékeltebb irama után szünet után felélénkült a játék. Ez elsősorban a vendégeknek köszönhető, akik a látottak alapján közelebb álltak a győzelemhez, mint az esélyesnek tartott siófoki csapat. Jók: Millies, Szilágyi, illetve Karsai, Dóczi, Tóth, Nagy.

Molnár József

Perbál — Táncsis SE 1:1 (1:1)

Perbál, 1000 néző. V.: Endes, illetve Csontos.

Perbál: Németh — Cseh, Kovács I., Pálfi, Füstös, Ollári, Nagy J., Hucher, Bajkó (Nagy I.), Mónos, Göncző (Balogh). Edző: Hári

László. Táncsics: Kucsera — Eise- mann, Túli, Németh J. (Marko- vies), Hadzopulosz, Molnár K., Farkas (Burcsa), Molnár I., Németh n„ Völgyi, Matin. Edző: Csanda István.

22. perc; Mónos labdája jutott a lábak között a hálóba. 1:0.

30. perc: Farkas játszotta

át a hazai védőket és kiegyenlített. 1:1.

A 15. percben váratlan esemény zavarta meg a közepes szintű találkozót. Endes játékvezető a göröngyös talajú pályán megcsúszott, bokája kificamodott, s egyik partjelzője vezette tovább a találkozót, amelyen a Táncsics szinte végig fölényben játszott, s könnyen megnyerhette volna a mérkőzést. A hazai csapatban nem akadt átlagon felüli . teljesítmény. A Táncsicsból Németh I., Hadzopulosz és Matin tűnt ki.

További eredmények az NB III. délnyugati csoportban: BKV Előre—Bp. Építők 1:0, Mázaszászvári Bányász—Ganz MÄVAG 2:2, Dunaújvárosi Építők—Pécsi BTC 6:3, Székesfehérvári MÁV Előre— Enying 5:0, PVSK—Dombóvár 2:1, Pénzügyőr—EMG SK .3:3, Véménd—MEDOSZ Érdért 10:2.

A BAJNOKSÁG ALLASAj

1.

G.-MÄVAG

32

21

7

4

90-31

49

2.

Szf.-vár

32

21

' 5

6

69-37

47

3.

BKV Előre

32

M

4

8

73-30

44

4.

Pénzügyőr

23

17

7

8

71-57

41

5.

Siófok

32

16

7

9

42-34

39

6.

Véménd

32

16

6

10

74-55

38

7.

PVSK

33

15

7

11

47-34

37

8.

Tj. Fonó

32

14

7

11

50-41

35

9.

EMG SK

32

11

9

12

412-44

31

10.

Enying

33

12

6

15

38-55

30

11.

Perbál

32

9

11

12

42-50

29

12.

Bp. Építők

33

11

5

17

49-51

27

13.

Táncsics

32

9

9

14

36-40

27

14.

Barcs

32

11

5

16

31-50

27

15.

M. -szászvár

32

7 12

13

40-4«

26

16.

D.-újváro-s

32

7

11

14

36-46

25

17.

Dombóvár

32

7

7

18

31-58

21

18.

PBTC

32

7

6

19

33-70

19.

ÉRDÉRT

33

7

5

31

35-70 1.

Kaposvári kosarasgyőzelem Fűzfő ellen

Két egymás utáni napon játszott bajnoki mérkőzést a Táncsics SE NB Il-as kosárlabdacsapata. A Pét elleni sikerről már beszámoltunk ; a folytatás a Fűzfő ellen n enikülön ben jól sikerült. Unnepélj'essé tette a Munkácsy Mihály Gimnázium tornatermében sorra került találkozót, hogy a nézők nevében virágcsokrot nyújtottak át a leszerelő já- tékosoikna'k. Simon, Szabó,

Vágvölgyi (12) kosarat dob,

Halász meg Vágvölgyi ugyanis most búcsúzott a Táncsicstól, ahol két éven keresztül sok nagy csatában vettek részt. ök alkották a kezdő ötöst, s a hajrában isimét az övék volt a szó. Remek győztesmérkőzéssel búcsúztak a kitűnő játékosok.

TÁNCSICS SE—FŰZFŐ

76:61 (44:31)

Táncsics: Simon (6), Tóth

(14), Szabó (10), Halász (2), Vágvölgyi (8). Csere: Verte- tics (6), Rab (8), Kovács (8), Csepreghy (8), Bokor (6). Edző: Györke István,

.Ügy tűnt, hogy a rögtönzött ünnepség megihlette a kapos! váriakat, mert bizony a vendégek húztak el. 26:22-re ve- 1 zetett már a fűzfői csapat, de aztán jól olajozott gépezethez hasonlóan működni kezdett a kaposvári csapat; s szünet után már egy pillanatig sem volt vitás a Táncsics győzelme.

Az egyéni teljesítmények közül Tóthé emelkedett ki. Ö nemcsak ponterős volt, hanem a mezőnyben is nagyon jól játszott. A sportszerű légkörié jellemző, hogy egyetlen játékos sem pontozódott ki. A Táncsics négy személyit dobott, a vendégek is csupán nyolcat

K. S.

Szabadesés

Az Idő sebesen szárnyaló, gyönyörű madár. Aki elengedi vitorlányi szárnyát, hullani kezd vissza, egyre súlyosodva, lógörvényektől pofoztatva. Van, ki — furcsa! — rá sem ocsúdik arra, hogy Időmadár begye alól tollat szakítva zuhan, és a szabadesés törvénye érvényes rá. Más viszont szándékkal állna terjesztett karral az Idő elé.

Sanyo Imréné hull, hull. A légörvény sodorja az ország egyik helyéről a másikra. Egyetlen beszélgetés alatt mondta ki Pocsaj, Vitya, So- mogyvár, Jákó, Kaposvár nevét. A többit nem jegyeztem fel: ismeretlen kis települések voltak számomra. A nagy hullásban elmaradt mellőle a férjé, más házasságban, horgonyozva le, s elmaradtak a gyerekek is. Mind, egy kivételével a kilenc élő közül. Intézetekben élnek. Hiszen ír ő utánuk néha. Volt is, hogy adják vissza őket. Nem adták. Italosán nem illik gyermekintézménybe menni, ezt mondták neki.

— Valahol csak meg kellett melegedni, amíg jött a vonat — evvel védi magát.

Élettársa börtönben ül. »öt- családós ember-« közli az asz- szony. Nem fizeti a tartást, ezért ül. A falubeliek meg csak ennyit mondanak: *Ha- jaj, ne is beszéljünk róla!« Az asszony latolgatja; várja-e, vagy becsukja előtte az ajtót. De mikor olyan szép figurákat farag, amíg »odabent« van!

Talán az volt a baj, hogy nem törekedett megtanulni a betűk titkát. Madárláto nyomainak tűnnek előtte máig is. Ma az írást nem értő embernek nehéz a sora. Még a falvédő szövegét sem tudja »megfejteni«. Ott pedig ez áll: »Megérett már a sok alma, de piros! Ez az asszony,

barna asszony, de csinos’« ö

meg fekete egyébként is. Negyvenkilencen is szép arcú.

— Pogléma van élég! Ugye; operálva voltam és most is beteg vagyok. Talán újra gyerekem lesz.

— Iszik? — mutatok az üveg sörre, amely a rendetlen konyhában lim-lomok és szaladgáló csibék között áll.

— Nem az enyém. A fiamé.

Megdorgálta az asszonyt, az meg elszökött a három gyerekkel. Most itt étkezik nálam a fiam. Ö dolgozik a tóesz- ben! Nekem meg segély kellene.

Kitől? Miért? A szövetkezet lakásában lakik; régi cse- lédiház lehetett az épület. Van, ahol szépen lakják ezeket is.

— Tanácsoljon nekem valamit !

Nincs, aki tanácsot adhatna, s gyógyírt. Rendezett életviszonyok — s ez nem máson, csak az illetőn áll vagy bukik. Diagnózist készíteni lehet; a gyógyulás azonban csak saját magától függ. Soha sincs későn. A szövetkezet vezetősége például Jákóban igen nagy türelmet tanúsít, s tanúsított. De bizalmukért viszonzás jár. Ez elemi törvény. Belső ösz- tönzésű indítékenergia kérdése. Hiszen a mese tanulsága is mindig ez: »Jótett helyébe jót várj!« Jótett itt pedig csak a közösség irányából érkezett, úgy érzem.

Iratokat, »bizonyítékokat« emel le a szekrény tetejéről. S adja a kezembe. Talán a színűk, az alakjuk formája után különbözteti meg őket, hiszen olvasni nem tudja. Nem bizonyítanak mellette semmit. Beadványok — szívességből más írhatta neki —, levelek a börtönből. Ül a széken. És nem tudja, hogy valójában zuhan.

U L.

Nyolcszáz vagon száraztészta

Az elmúlt években időnként akadozott a száraztésztaellátás, a háziasszonyok szívesen vásároltak volna több, s főleg még gazdagabb választékú árut. A fogyasztás 1970— 75 között 26 ezerről 36 ezer tonnára fokozódott, s ezt a növekedési ütemet az ipar nem győzte.

Az V. ötéves terv időszakára az érintett vállalatoknál jelentős műszaki fejlesztést irányoztak elő. A konzervipar Dunakeszin új gyár építését kezdte meg. A korszerű száraztésztagyárban évente 800 vagon terméket állítanak majd elő. A 130 millió forintos beruházással a választékot is gazdagabbá teszik, a fogyasztói igények jobb kielégítésére több új termék gyártására rendezkednek be. Az üzetnet terv szerint 1978-ban indítják. Termékei azonban nem jelentik teljes egészében

a mennyiség és a választék növelését, mivel a budapesti tésztagyárat — amely időközben elavult — 1978-ban

leállítják és emiatt 650 va- gonnyi termék esik ki. Ily módon a két üzem közötti termelés különbsége, az évi 150 vagon jelent többletet az ellátásban, de ez is enyhít majd, különösen a fővárosi kereskedelem gondjain. További előrelépést jelent, hogy a tervidőszak végén Békéscsabán bővítik a tésztagyárat, a rekonstrukcióval az üzem teljesítményét évi 800 vagonra fokozzák. Ebből a mennyiségből mintegy 400 vagonnyi már exportra jut.

A Gabona Tröszt szintén foglalkozik majd száraztész- tagyártással; új, napi 42 tonna teljesítményű tésztagyá- j rat építenek Székesfehérvá- I ron, az üzem 1979-ben ké- I szül el.

SZÚR

Látványos program

Vasárnap mintegy 75 ezer érdeklődő jelenlétében rendezték meg a Népstadionban a 35. színész—újságíró rangadót. A színes esemény néhány mozzanatát mutatjuk be; a mérkőzésről csak azért nem közlünk képet, mert ezúttal 5:4-re kikaptak az újságírók.

A rangadó színhelyén.

Minden lében két kanál (Láng József és Sztankay István).

Kabos-féle lacipecsenye.

I

GERENCSÉR MIKLÓS

EMLÉKE

TISZTA FORRÁS

getlenségi háborút, mindenkinél jobban átérezte, mit j2- lentenek a kimerült lakosság végső erőfeszítésekkel hozott áldozatait.

Most, amikor néhány város kivételével egész Magyarország felett a kuruc zászlók lobogtak, kétségbeejtően megfogyatkoztak a haza gazdasági és fizikai erői. Panasz hallat- , ,, szott minden felől. A nép,

Megsokallotta a fejedelem latok megteszi tett csatáit vív- amely a harc kezdetén kö- Forgách Simon parancsszegé- ta tovább a fejedelem Rozs- nyörgött Rákóczinak, hogy seit. Fi lógatta, és Krasznahor- nyón, ahol 1706—107 telét töl- vállalja a vezérséget’ immár ka várába záratta. Mégsem tötte. Negyedik éve véreztette az aléltságig kimerült. Még a bízta haditörvényszékre, mert az országot az iszonyatos há- győztes csapatokból is töme- a nemesi érdekeket oly mész- ború. Pihent nép is nehezen geseri széledtek haza a kato- szamenően méltányoló fejede- viselhette volna ezt az igény- ná^. Akik pedig kétkezi mun- iem kijelentette: »...az ítélet bevételt, márpedig Magyaror- Icájukkal szolgálták a szabad- bemocskölna családját«. Ami- szág területén a mohácsi csa- ság ügyét, azok az anyagi térből nyilvánvaló, hogy Forgó eh tavesztés óta szakadatlanul hekbe rokkantak bele.

Simon Rákóczi szerint is fő- pusztítottak a fegyverek. Tizennyolc évtized: borzalma- ^ nemesseg sem volt gaz- san nagy idő, ehhez fogható dag'. Hj'ba ,len"et egyszerűsítő

kálváriát eevetlen nér> sem semaval azt alhtanl- hogy a Flpim kerívpc laWiíhelvp’1 u n- feudális kis- és nagyuralc dús„tleim kedves lakóhelye szenvedett végig Európában, a javakban. Csak a

Rákóczi, aki széles látókörű jobbágysághoz meg a nincste- A harctéri küzdelmek foly- történelmi összefüggésekbe len katonákhoz képest ment tatásaként az idegek, gondo- ágyazta az általa vezetett füg-jobban a dolguk. Tehetősek,

vesztést érdemelt.

harácsolok, vagyonra áhítók persze bőven akadtak a tisztek, földesurak, kereskedők között, de az ilyen mohósági tünetek mindig velejárói az általános nyomorúságnak, s épp az országos ínség miatt számítottak kirívónak, különösen felháborítónak.

Tény, hogy a jobbágysággal együtt a kis- és középnemesség is elszegényedett. Ki-lci a maga jogosnak hitt minimális igényeihez képest. Mivel azonban a fő terheket viselő jobbágyság a puszta létét is alig tudta már tengetni, onnan kellett elvenni, ahol még volt. Rákóczi nem halogathatta tovább a közteherviselés szorgalmazását, a nemesség megadóztatását.

(Folytatjuk)

Somogyi Néplap