Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-05 / 132. szám

Hétköznapjaink Gyalogolni jó! HÉT VÉGI Régi somogyi lóversenyek Sohasem volt ekkora a hétköznapok emberének utazási kedve, mint napja­inkban. Csoda-e, ha a világ­méretű vándorkedvben fo­gant utakból a gyerekeink is bőségesebb részt kémek? A messzeség varázsa örök; nem is találkozik népme­séink közt egy valamirevaló mese sem világgá menés nél­kül; legyen az kiskanász vagy királyfi, mindet' elcsal­ja a sárkányfejű messzeség. A hajdani mesterlegény, mi­kor céhe kapujában ievejrte szögét a vándorutak agyon- szögelt fájába, ama mesebeli vándorok módjára cseleke­dett, akik késüket ütötték el­váló lépteik átalútjának ía- törzsébe, mintegy fogada­lomként visszatérésükre. Még nem is olyan régen a mese volt a helyhez kötöttség IBUSZ-irodája, ahol min­denki kedvére benevezhetett az utazásba; hányán voltak, akik leélték az életüket anél­kül, hogy átlépték volna la­kóhelyük határát, mégis el­jutottak a mese szárnyán a világ végére. Régen egy nagyobb út az egész famíliát kizökkentette megszokott formájából az uttalan utak, a vendégma­rasztaló sarak, a dupla pisz­tolyok, a villanva futó »verszta-fák«, az élelmiszer­rel és egyéb nélkülözhetetlen gyalogholmik sokaságával megrakott, jól vásalt kocsik korában. Egy ilyen kirucca­nás azután elég volt az egész életre, hiszen közben végig- stációzták az útba eső rokon­ságot, az ismerősöket, ami nemcsak baráti kötelesség volt, hanem gazdaságos is; minek szellőztette volna jól őrzött bukszáját fölöslegesen az elszánt utas, mikor ott volt az atyafiság, meg a vendégszerető ajtók sokasá­ga. Nem egy család tért meg fészkére megszaporodva vagy megfogyatkozva, mert egy ilyen hónapokba vesző úton megesett házasság, ha­lál és szülés is. A fiatalságnak életeleme a mozgás, napjaink életritmu­István dénárja gyermekcsontváz nyakában Dr. Horváth István, az esz­tergomi Balassa Múzeum igazgatója, az Árpád-kori te­lepülések szenvedélyes kuta­tója még 1967-ben kezdte meg a város határában, az úgy­nevezett Szentkirályi dűlőben egy hatalmas kiterjedésű Ár­pád-kori temető feltárását. Az évek során több mint 130 sirt találtak. Az elmúlt hetekben — az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem ré­gész szakos tanulóinak közre­működésével — újabb 50 sírt tártak fel. Ennek során az egyik gyeranekcsontváz nyaká­ba akasztva István király dé­nárjára bukkantak. Ez per­döntő bizonyítékul szolgált a régészek korábbi feltételezé­seihez: a falu, mely az ok­levelek adatai szerint a kö­zépkorban Szentkirály néven volt ismert, már első István alatt is lakott település volt. Az Esztergomhoz kapcsolódó jobbágyfalu lakói földműve­léssel és halászattál fogalkoz- tak, de a vaskohászathoz is értettek. Erre utalnak a fel­tárások egyik legérdekesebb leleteként talált vasolvadékok. Egyben azt is bizonyítják, hogy a közelben megfelelő érclelőhelynek kellett lennie. A sírmező különösen gaz­dag anyagot szolgáltat az antropológusoknak, akik a korábbi ásatások csontvázai­ból már sok érdekes követ­keztetésre jutottak a kor élet­módjára, szokásaira vonatko­zóan. A most talált csontvá­zak egyébként, akárcsak a ko­rábbiak, 150—160 centiméte­res testmagasságra utalnak. Az újabb leleteket is átad­ják az antropológusoknak, a régészek pedig a következő években tovább folytatják a várhatóan még sok érdekes­séggel szolgáló temető feltá­rását. sának gyorsulása meg ugyan­csak nekilendítette a lábu­kat; az utazási irodák egyre- másra szervezik a bel- és külföldi utakat kedvezménye­sen, de még több elkelne belőlük és főleg olcsóbban, hadd mennének még többen saját bőrükön megtapasztal­ni, hogy a mesében sem mindig fenékig tejföl. A mai utazás sokat vesztett vará­zsából, elkényelmesedtünk; a vonat, még inkább a busz, a személygépkocsik, a tett­helyig visznek. Micsoda szép­ségek lapulnak szendergő Csipkerózsika módján, mivel nem vezet hozzájuk kitapo­sott országút. A mesék gya­logtúrája kiment a divatból, a lelkes természetjárók csa­pata kicsiny, pedig egy ala­pos nyári »megjártatás«■ után a csellengőkedvű kislegények se vágnának neki vakon a nagyvilágnak. Csak egy kis létszámú csa­pát kell hozzá, sohasem több hat-nyolc gyereknél, • hogy semmiféle kötöttség ne vegye ízét a szabad kóborlásnak. Mi is jártuk a »világot« gye­rekkorunkban: mindig akadt természetimádó szülő, idő­sebb testvér, de nemegyszer vállalták terelgetésünket nagyapák is. Mennyi boldogan izgal­mas tervezés előzött meg minden újabb túrát; minden részvevő felelős volt vala­miért, hiszen az okos pénz­beosztás, a megfelelő ruha­nemű, a bakancskarbantar­tás, a hiánytalan orvosságos doboz, a növény meghatározó, a bogárgyűjtő üveg, az iránytű és sok egyéb, mégis háton elférő alkalmatosság, egyformán fontos kelléke volt a zavartalant útnak. Egészséges tartás, életszemlé­letet ad egy ilyen kis közös­ség és a természet kapcso­latát az ilyen országjárások után melyik gyereknek jutna eszébe, hogy világvándorlá­son törje a kobakját? Aki gyalogolt már hús nyugalmú fák között, tájé­kozódott ismeretlen tájon, jutott hegy után völgybe, lelt patakra és pihent meg rejtett tisztáson figyelő szem­mel, az majdan legszebb em­lékei között tartja számon azt az élményt, amikor ifjú­ságának szárnyas kedvvel megtett útjain úgy érezte, hogy »a /old elébe futott«. Mihályi Margit Száztíz aranyat érő serleg „Tegye !e a szappant, és beszélgessen!” Londonban nemrégiben egy konferenciát rendeztek, mely a gyermekek beszéd­zavaraival foglalkozott. Az egyik előadó megállapította, hogy a szülők egy része igen keveset beszélget a kisgyermekével, holott a kisgyermek igen közlékeny és nagyon szeret beszélgetni. A szülök szófukarsága is be­szédzavart okozhat — mon­dotta az előadó, majd azt javasolta, hogy ezek a szó­fukar szülők ne csak a gye­rekek mosdatásával foglal­kozzanak, hanem tegyék le időnként a szappant — és beszélgessenek a gyermek­kel. I j gyógyszer a malária ellen Űj -Guineából jelentik:, a C—1501 elnevezésű szerrel igen eredményes kísérleteket vé­geztek, hogy leküzdjék a ma­láriát. Egyetlen injekció 12 hónapig védelmet nyújt a ma­láriafertőzéssel szembe». Az új-guineai egészségügyi hiva­tal igazgatója szerint - ez az új szer hozza meg a legna­gyobb eredményt a malária elleni harcban. Somogy megyében az igazi versenyek 1837-re fejlődtek ki. Akkor találjuk az első nagy hirdetést a Hírnök című lap­ban. A Somogy megyei Levél­tárban megvan a Társaság 1838. évi gyepkönyvének egy példánya is. 1837. augusztus 14-én ár­veréssel kezdődött a verseny, amely 9 órától délig és dél­után 2 órától estig tartott. Megjegyzik, hogy »a múlt évi, vagyis az 1836. évi árverésen 300 ló volt felállítva. Idén szaporodni fog; közrészvétel és jó 'rendtartás által v:iló~ ságos polgári ünneppé vált« Íme, Berzsenyi , álma mégis­csak megvalósult, mert me­gyei ünnep lett a rendezvény­ből. Augusztus 15-én a legszebb és legjobb nevelésű csikók vizsgálata kezdődött, és jutal­makat osztottak ki 420 pengő forint összegben. Délután 2 órakor pedig megkezdődött az első verseny 2 angol mérföl­dön, »ezen futhat minden so­mogyi adózónak lova«. A ver­seny érdekessége az úgyneve­zett 60 aranyos díj. Minden somogyi birtokos itt nemzett nem telivér lovai indulhat­tak 1,5 angol mérföld távon. Augusztus 16-án, a harma­dik napon indították az 50 aranyos versenyt, futhatott érte minden magyar honban született nem telivér ló, akár­ki tulajdona, 1,5 angol mér­föld távon.- Az utolsó versenyszám e napon a Czindery-díj, 10 arany, »szegényebb sorsit árendások, mesteremberek, cselédek, s a többi számára (kivéve a lovászmestereket és lovászokat) l1/2 angol mér­földre, teherre semmi tekin­tet«. Augusztus 17-e volt a nagy nap, 'amelyen először a 40 aranyos díjat futották a So­mogybán nemzett lovak, ame­qzó fióka Az állatvilág különös cso­portját, képezik a fókák. A ná­lunk csak az áilatkertakből, esetleg cirkuszokból ismert, szárazföildön esetlenül csetlő- bottó állatok igazi hazája a tenger. Főleg a hideg és a mérsékelt égövi tengereket kedvelik, de vándorlásaik so­rán oLyikor a trópusokra is el­vetődnek, sőt a folyókba is felú&zmaik akár néhány száz kilométerre is. Még nem is olyan régen úgy láftszott, hogy a fókáknak meg vannak számlálva a napjaik, oly ádáz módon mészárolta őket az ember. Testének szin­te minden porcikája felhasz­nálható valamilyen célra. A fókák népszerű állatok az állatkertekben, bár tartásuk rendkívül költséges, hiszen táplálékuk tengeri halakból áll. Cirkuszban is szívesen szerepeltetik, mert igen jól idomíthatok. Esetlen mozgá­suk ellenére sok kedvesség van bennük, és játékos hajlamúak. Ezit bizonyítja képünk is, amely állatkerti, kedélyesen napozó fókát mutat be. lyek azonban sem telivér apától, 6em telivér anyától közvetlen nem származtak, 1,5 angol mérföldes távon. Végül a legnagyobb díj, amelynek az egész országban híre volt, a Somogyi Szépnem díja, amelyet megyebeli höl­gyek adományaiból alapítot­tak. Egy 110 aranyat érő ser­leg volt a díj. »Futhat érte So­mogy Vármegyében született, ugyanoda való birtokosnak akárminö lova.« Ezt megnyer­ni a legnagyobb dicsőség volt abban az időben. Négy napig tartottak tehát a versenyek, a Kaposvárhoz közel fekvő Hetes község ha­tárában létrehozott pályán. Ez elkerített tér volt, amelynek a futóköre 1060 pozsonyi öl, vagyis 2014 méter volt. Egy angol mérföld 1650 méter. A versenyek nagyobb része 1,5 Aérföldes volt, így körülbelül másfélszer kellett a pálya körét lefutni. Az érkező vendégek szá­mára elsősorban Kaposváron adtak szállást »illendő bérért, ahol a Hetesi Gyepre való ki­rándulásra kész lovakat is találandnak, sőt ki kevesebb kényelemmel megelégedre, Hetesen is találhat szálláso­kat. A nézőknek a Gyepen felállított Karzat kénye1mcs alkalmat nyújt, istállókat bér­leni kívánók pedig az egész verseny idejére egy lónak egy pengő forintért bérelhet­nek eziránt előre értekezvén a Társaság titoknokánál. Zab­bal, szénával, szalmával piaci áron szolgálnak. A karzatra bebocsájtandó jegyeket csalt a verseny napján lehet Hetesen váltani, fent 40, alatt 20 pen- gű krajtcárokon.« Később Kaposvár határá­ban a Huszti tarlón is ren­deztek versenyeket. E verse­nyek nagyon jó hatással vol­tak a somogyi lótenyésztésre. A társaság működése lP48-ig folyamatos volt, az- utan véget ért, mert attól kezdve a megyebeli lovaknak már fontosabb szerep jutott a szabadságharc küzdelmeiben, utána pedig mindenféle ver­senyzést és összejövetelt meg­tiltott a Habsburg-elnyomás. Záhonyi Ferenc Korszerű utak hazánkban A közutak telítettsége, a forgalmi torlódások gyakori­ságának növekedése viilágje- letnség. Ezen kétféleképpen le­het segíteni: egyrészt nagy át­bocsátó képességű gyorsfor­galmi utakat — autópályáikat — kell építeni, másrészt a meglevő régi úthálózat állapo­tait a fejlődő forgalomnak megfelelő szinten kell tartani. Az autópályák építése csak az egyik — kisebb — összete­vője lehet annak a nagy mun­kának, amely elengedhetetle­nül szükséges a növekvő for­galom kiszolgálásához, ahhoz, hogy a járművek áradata vi­szonylag zökkenőmentesen ér­je el célját a közutakon. Ám figyelembe kell venni, hogy a 30 ezer kilométernyi országos közúthálózat csaknem kéthar­madán az útburkolat szélessé­ge nem éri el a korszerű mo­toros járműforgalom álltai megkívánt minimális hat mé­tert, sőt az alsóbbrendű utak nagyobb iészen a négy mé­tert sem, pedig az is igaz, hogy a teljes közúti forgalom­nak mintegy 60 százaléka az országos közúthálózatnak kö­rülbelül egyötödét kitevő fő­úthálózaton bonyolódik le. A hazai útépítőápar hatal­mas fejlődésen ment át a leg­utóbbi öt-hat évben. Javult a munka minősége, növekedett térségében volt a leghidegebb, A HIDEG TAVASZ UTÁN Milyen lesz a nyár? Az Országos Meteorológiai Intézet távprognosztikai cso­portjának dolgozói az elmúlt tavaszra visszatekintve úgy ta­lálják, hogy az utóbbi három hónapban az időjárás a sokévi átlaghoz viszonyítva »kissé hű­vösen viselkedett.. .« Az idei március az ország egyes részein —3,5 fokkal is el­tért a szokásos átlagtól. Ahol pedig nem volt ilyen nagy az elmaradás a várható értéktől, ott is adós maradt a tavasz első hónapja 1,9 fokkal. Márciusban Mosonmagyaróvár és Budapest a teljesítmény. Ma már a leg­több helyen korszerű gépek­kel, koncentrált munkával végzik az útépítést, a szüksé­ges útjavításokat. A korszerű M 7-es autópálya budapesti bevezető szakasza. Kalocsa, Pécs viszont kissé ke­vésbé" didergett. A csapadékát­lag megfelelt a várhatónak. Április igazolta azokat, akik szeszélyesnek tartják. Akadt olyan körzete az országnak, ahol plusz 0,7 fokkal melegebb volt a sok éve megszokottnál, de előfordult olyan térség is, ahol viszont —0,9-cel elmaradt a fölmelegedés a sokévi átlag­tól. Viszonylag meleg volt a?, április nagy része a budapesti és a szegedi észlelőállomás ada­tai szerint, a leghidegebb pe­dig Kecskemét körül Az or­szágos csapadék átlag alig tért el a megszokottól: mindössze 2 miliméterrel volt több. Májust az első 26 nap adatai­nak feldolgozása után így jelle­mezték a meteorológusok: a hó­nap átlaghőmérséklete valami­vel a sokévi átlag alatt maradt, különösen a déli részeken, Sze­ged, Pécs, Kalocsa vidékén volt a megszokottnál hidegebb az időjárás. A csapadék mennyi­sége ugyancsak elmaradt a kli­matológiai átlagoktól egy ke­véssel. Ha pedig előre tekintünk az előttünk ■ álló hónapokra, az alábbi távprognózis jellemzi az idei nyarat: A júniusi fölmelegedés előre­láthatólag megfelel majd a sokévi átlagnak. Nyugat-Du- nántúion — a mosonmagyaró­vári észlelőállomások körzeté­ben — 13.8 körül alakulhat a havi középhőmérséklet, Sze­gednél viszont ez az érték ma­gasabb lehet két fokkal is. Az országos csapadékátlag a szo­kásos júniusi 78 millimétert valószínűleg 5—10 milliméter­rel meghaladja. Júliusban általában szép időt várhatunk: a hőmérséklet országosan megfelel a klimato­lógiai szokványnak, ezen belül persze lesz szóródás: nyugaton 20,4, a fővárosban 21,9, a Dél- A1 földön 22,7 lesz a havi kö­zéphőmérséklet, beleszámítva természetesen a meleg nappa­lokat és a valamivel hűvösebb éjszakákat is. A megadott ér­téken belül persze lehet egyes hetekben perzselő meleg, amelyet lehűlés válthat fel. (Két példa: 1950. július 4-én 30,8, 5-én 31,9-t« napi átlagot mértek a fővárosban! A nyári hidegrekord pedig 1943-ban volt: ebben az évben a június az egész országban barátságta­lannal hideg volt, 16-án Mo­sonmagyaróvár 13,1 fokos napi középhőmérsékletet jelentett, s ez —5,7 fokkal maradt el a sokévi átlagtól.) Folytatva a nyári előrejel­zést: augusztusra a távprog- noszták kisebb lehűlést várnak, a júliustól jelzett álagok így módosulnak: Magyaróvár tér­ségében 19,7, Budapest környé­kén 21,4, Szeged vidékén 22,3 lesz a havi átlag. A csapadék valamivel az 57 milliméteres sokévi átlag fölött várható. összegezésül: az idei nyáron a viszonylag kellemes időjárá­sú években megszokott meleg­re számíthatnak a nyaralók, bár a nyár végón kissé hűvö­sebbre fordul az idő. Eső sem több, sem kevesebb nem lesz, mint egy »szabályosan visel­kedő« nyáron lenni szolt ott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom