Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-05 / 132. szám

MAI KOMMENTÁRUNK Lukács György és kultúránk A kulturális szemlél-etün- két meghatározó ténye­zők között bizonyára kiemel­kedő helyet kapnak azok a filozófiai és kulturális telje­sítmények, amelyek korunk haladó szellemiségéből kinőve, eJszakíthata liánul összefo­nódtak a szocialista mozgal­mak céljaival és törekvőéi­vel, s döntő mértékben já­rultak hozzá, hogy e célokat és törekvéseket megszabadít­sák az ösztonösség esetleges­ségeitől, s a fogalmiság és a művészi kép rangjára emel­jék. Marx, Engels. Lenin ne­ve jól mutatja ennek az ösz- szefüggésnek történelmi je­lentőségét, valamint egyete­mességét. Nyugodtan hozzá­tehetjük azonban: a szocia­lista mozgalom egyetlen klasszikusa sem takaríthatja meg számunkra azt a fárad- 'ságot és munkát, amelyet sa­ját nemzeti fejlődésünk külö­nösségének megértése igényel. Mi több: hogy mennyire ér­tettük meg a marxista elmé­let előfeltevéseit és lényegét, azt éppen azon bizonyíthatjuk be, hogy milyen mértékben voltunk és vagyunk, képesek a magyar valóság összefüg­géseinek megragadására, el­lentmondásainak feltárására és problémáinak megoldására. Csak ennek a nemzeti tarta­lomnak alkotó feltárásával ér­hető el az egyetemes marxiz­mus eszméjének igazi életre keltése: a gyakorlati munka vezérfonalává tétele. A magyar szocialista kultú­ra idevonatkozó teljesítmé­nyeit nézve az öt éve elhunyt Lukács György személye és munkássága az elsők között érdemel említést. Századunk történelmi, társadalompoliti­kai és kulturális fejlődésének mély törései és ellentmondá­sai szolgáltatták gondolkodói tevékenysége számára az alapvető ösztönzéseket. Ezek feltárásán dolgozott élete vé­géig. De ezeknek a mély töré­seknek a tőkés társadalom lényegiségéből eredeztetése igazgatta útját a kommunis­ta mozgalommal való elköte­lezettséghez is. Ma nem le­hetséges ezekről a problé­mákról tudományosan, szín­vonalasan és kulturáltan be­szélni, ha nem Ismerjük mindazt, amit Lukács György filozófiai és esztétikai mun­kásságával teremtett. Ez még azokban az esetekben is így van, amikor a problémák lu­kácsi megválaszolásához kriti­kailag viszonyulunk. Munkássága egyébként is ösztönöz a vitára. Életének folytonosságát alaptörekvése, a valóság ellentmondásos tel­jességének (totalitásának) gondolati megragadása és a társadalmi-emberi lehetősé­gek és alternatívák tudomá­nyos megalapozása adja. Ugyanakkor ez a folytonosság megannyi — tárgyában is változó — gondolati kísérlet­ben és újrafogalmazásban realizálódik. A századelőn azoknak az értelmiségi cso­portosulásoknak egyik vezér- egyéniségeként tűnik fel, akiknél elméleti-kritikai programként a hagyományos- konzervatív értékelések szét­törése, a politikai és világné­zeti radikalizmus szempont­jainak érvényesítése jelenik meg. További fejlődésének, világnézeti és filozófiai tájé­kozódásának, a marxizmushoz való közeledésének döntő ösz­tönzést adott a világháborús válság és az 1918—19-es ese­ményekben való aktív részvé­tele, a kommunista mozga­lomhoz való csatlakozása. A kor és a mozgalom ellent­mondásos fejlődéstendenciái azonban csak fokozatosan tet­ték lehetővé számára, hogy a »Marxhoz vezető utat« végig­járja, s megtalálja filozófiai és esztétikai gondolkodásában azt a mértéket, amelynek alapján életművének belső arányai végül is kiformálód­tak. ¥ ukács György az első magyar filozófus, aki európai szintű teljesítményé­vel egyúttal elsőként szüntet­te meg azt az űrt, melyet a magyar műveltség vonatkozá­sában még Erdélyi János ve­tett föl a múlt században, fir­tatván a magyar filozófiai teljesítmény hiányát. Ezzel olyan problémakomplexumot közvetített a magyar kultú­rába, amelynek hatása elől nem térhet ki a kulturális­társadalmi gondolkodás egyet­len fontos területe sem. Lukács György aktualitása napjaink eleven társadalmi­emberi problematikájában gyökerezik. Olvasnunk kell őt. Egyetértve vagy polemizálva, de semmiképpen sem az ér ■ dektelenség közönyével. Egyre szélesebb körök társadalmi szemléletének korszerűsége függ attól, hogy az életmű teljesítményei megjelennek-e életünk kérdéseinek, megkö­zelítésénél­i n. j. Az új pénztárosnő Ötvenöt éven túl Ujjai gyorsan futnak végig a pénztárgép billentyűin. Gondosan ellenőrzi a beütött számokat, a fizetendő összeg helyességét, s csak akkor mondja a vevőnek, mennyit kell fizetnie. Sebestyén Mária a megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat 428-as balatonboglári boltjának a pénztárosa. — Elődömtől, Piri nénitől, azaz Gerei Ferencnétöl ta­nultam ezt a módszert, ö ok- tatott engem, mielőtt nyug­díjba ment, hogy egy pénztá­rosnak figyelmesnek, körülte­kintőnek kell lennie, ha el akarja kerülni a megelőzhető bonyodalmakat. Március közepén foglalta el helyét a pénztárban. Nagyon szereti ezt a munkát, noha tudja, hogy a nyári szezon­ban nem lesz könnyű fel­adata. A hétvégeken 30—40 ezer forintot is leszámol záráskor, vagy műszakváltáskor, s en­nél sokkal több lesz majd mindennap. Egy nyáron volt már váltópénztáros, így tud­ja, mi vár rá... Előbb ő is a pult mögött állt társaival együtt, majd amikor Piri néni nyugdíjba készült, ő kezdte gyakorolni a pénztárosi teendőket. — Megbízható, szorgalmas lány Marika, aki korábbi munkájához hasonlóan a pénztárosi feladatokat is nagy felelősséggel végzi. Nem lesz könnyű dolga a nyáron, mert naponta 3—4000 vevőt is ki­szolgálunk. Az idén a forgal­munk eléri a 10 millió fo­rintot, s ez egymillióval több a tavalyinál — mondja Iván- csics Imre boltvezető. Marika is tagja a bolt szo­cialista címért küzdő brigád­jának. A Május 1. brigádban — többségük fiatal — ő az egyetlen, akinek megvan a kiváló dolgozó kitüntetés. A nemzetközi nőnapon kapta. — Többen kaptunk kitünte­tést, én voltam közülük a leg­fiatalabb. Nem számított erre az el­ismerésre, hiszen a tanuló­éveket is számítva, még nem töltött sok időt a vállalatnál és a szakmában. Brigádtár­sai, a bolt őolw^ói együtt örültek vele a kitüntetésnek, s ez végtelenül jólesett. Piri néni, aki a belkereskedelem kiváló , dolgozója kitüntetés birtokában búcsúzott tőlük, szintén nagyon örült, s azt tanácsolta: a jövőbeh még jobb munkával viszonozza az elismerést. / — A pénztárosi munka ép­pen olyan szép. mint a ki­szolgálás. Az ősztől elvégzem egy hathónapos tattfolyamot, hogy megismerjem mindazt, amit egy pénztárosnak tudnia kell. Amikor vége a munkának, siet haza Látrányba. Ott lak­nak a szülei, s ott várják a község KISZ-szervezetében fiatal társai. Vezetőségi tag. gazdasági felelős. Ezt a fel­adatot is szívesen és készség­gel végzi. Sz. L. Néhány perccel öt óra után lezárták a forgalom elől a Kossuth teret. Ünnepségre ké­szülődtek a fiatalok, a VII. megyei ifjúgárdaszemle meg­nyitójára. Már jóval öt óra e’őtt föl- sorakozott Somogy legjobb ki­lenc szakasza a Noszlopv Gás­pár Közgazdasági Szakközép- iskola előtt, ahonnan énekelve vonultak az ifjúgárdisták a Kossuth térre. Az ünnepségen részt vett Deák Ferenc, a me­gyei párt-vb tagja, a városi pártbizottság első titkára, Csornai Ferenc, az ifjúgárda országos parancsnoka, dr. Ba­lassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese. Tolnai Sán­dor. a megyei pártbizottság osztályvezetője. Szenes Imre, a megyéi KISZ-bizottság első titkára és eljöttek a fegyveres erők képviselői is. A megyei szemle részvevőit Kraliczki Zoltánná, a megyei KISZ-bizottság titkára kö­szöntötte. Beszédében el­mondta, hogy az ifjúgárdis­ták szemléinek többek között az a célja, hogy a képzési év során elsajátítottakat értékel­jék. A KISZ IX. kongresszusa — mondotta — megerősítette a szövetségben folyó hazafias és honvédelmi nevelés fon­tosságát. A kongresszus meg­állapította: nemcsak az a feladatunk, hogy építsük a hazát, hanem az is, hogy óv­juk, védelmezzük. Az új hon­védelmi törvényünk értelmé­ben azt tartjuk a legfontosabb feladatunknak hogy minden magyar állampolgár a szocia­lista hazaszeretet elválasztha­tatlan részeként személyi és anyagi hozzájárulásával szol­gálja a haza védelmét. A megyei KISZ-bizottság titkára beszélt az iíjúgárdista egységek tagjainak. önfeláldo­zó , munkájáról, eddigi ered­ményeiről is. Befejezésül így szólt a szemle részvevőihez: — Most, amikor számot ad­tok az elmúlt év eredményei­ről, bebizonyítjátok, hogy mél­tóak vagytok a Kommunista Ifjúsági Szövetségben vállalt megbízatásokra, az ifjúgárdis­ta névre. Az utóbbi napok »bolondos« időjárása ezúttal szerencsére nem szólt közbe. A fiatalok fegyelmezetten vonulhattak el a dísztribün előtt a főpróbán, hisz az volt a tegnapi: az or­szágos ifjúgárdaszemle főpró­bája. A nyáron ugyanis me­gyeszékhelyünk ad otthont az ország legjobb egységeinek Ve­télkedéséhez. A vasárnapig tartó »■bemutató« így nemcsak egyszerű szemle, hanem az igazi erőpróba előestje is. A tegnapi eseményekről fel­vázolt képhez az is hozzátarto­zik, hogy már reggel megkez­dődtek a rajversenyek. A me­gye legjobb ifjúgárdistái feigy- veres váltófutásban, lövészet­ben és úszásban mérték össze tudásukat. A honvédség és a fegyveres erők közreműködé­sének, segítségének köszönhe­tő, hogy mindhárom helyszí­nen: a Dózsa-púlyán, a Zalka Máté utcai lőtéren és az uszo­dában is az' előírt menetrend Szerint folytak a küzdelmek. Erről mi is meggyőződhet­tünk, amikor a szemle veze­tőivel és a honvédség képvi­selőivel végiglátogattuk a pá­lyákat. Este filmvetítés várta a fia­talokat. s ma reggel továbk folytatódik a komoly munka A város környékén harci tú­rán vesznek részt az ifjúgár­disták, majd pihenésképpen játékos vetélkedőt rendezne! számukra a Kilián Györgj Ifjúsági és Úttörő i Művelődési Központban. Vasárnap dél­előtt tíz órakor a Szabadság parki felszabadulási emlék­műnél tartják a szemle záró ünnepségét, ahol kihirdetik azí is, kik vesznek majd részt az országos ifjúgárdista szem-lén, ezúttal hazai pályán, Kapos­váron. N. J. Somogyi Néplap Szükség yan rájuk Ne ismétlődjön! A Kaposvári Ruhagyárban csaknem hatszáz dolgozója van szülési vagy gyermekgon­dozási szabadságon. A terve­zett létszám kétezer-ötszáz, de hosszú ideje alig 'több mint ezernégyszáz dolgozó található a gyárkapun belül. Érthető hát, ha dédelgetik azt a tizen­nyolc asszonyt és egy férfit, aki a nyugdíjkorhatáron túl is közöttük maradt. Major László, a földszinti varrószalag főművezetője alig várja, hogy az ipari tanulók munkába álljanak. — Igen ám, de mire bele­jönnek . .. Más dolog gyakor­lott asszonyokkal /dolgozni, mint olyanokkal, akik ismer­kednek a szakmával. Sajnos úgy jött ki a lépés, hogy ebből a teremiből két-három éven belül igen sokan elmennek. Punger Jánosné január 17- én vol-t ötvenöt éves. Nemcsak a pénz, de a megszokás is ma­rasztalja. — Még pár évet szeretnék »ráhúzni« — mondja. Elek Imréné és Zsiborás Já­nosné huszonnégy évig nor- mázott, műszakozott. Érthető hát, amit Zsiiborásné mond: — Elmegyek, mert elfárad­tam. Nemcsak a munkában; négy gyereket neveltem a leg­nehezebb időszakban. Csere Lászlóvá másfél éve élvezhetné már a jól megér­demelt pihenést. — Sokan kinevetnek, mikor azt mondom: nehéz megbarát­kozni azzal- a gondolattal, hogy elérkezett az idő a nyugdíjra. Az itt töltött huszonhárom óv alatt igen ritkán voltam táp­pénzen. Az életem értelmét láttam a munkában, sőt min­dig kerestem mellé egyéb ten­nivalót. Városi és megyei ta­nácstagként sok társadalmi munkát végeztem. Amikor az­után otthon elővettem a bri­gádnaplót, hogy a ház körüli teendők ellátása után írjak bele, a fiam meg a lányom gyakran rám szólt: anyu, hát nincs szabad időd? Nekem így volt természetes, ráadásul na­gyon szeretem a munkatér - saimat. És ami marasztal: úgy érzem, ők is becsülnek. Kezdődik a torna. Mindenki leállítja gépét, kitárják az ab­lakokat, megmozgatják izmai­kat az asszonyok. Az emeleti varrodában Ti­ltasz Károlyné a művezető. —• Bizony sok gépünk ár­válkodik. Az állományi lét­számunk ötvenhárom lenne, de soha nem voltunk többen negyvenmyoic-negyvekilenc- nél. Kérem is ősz hajú mun­katársnőimet, hogy maradja­nak még. Sokan megértik, hogy szükségünk van rájuk. Tisztelet illeti őket, mert be­csülettel végigdolgozzák a na­pi nyolc órát A lazaságot nem ismerik. Tóth Petemé ügyes kezével vívott ki elismerést a gyárban. Csakhogy mióta gépek végzik a fércelést, a bélés-varrást, • a szivarzsebtűzést, a gombozást, csomagoló lett. Bevallja, hogy a ragaszkodáson túl a hét szá­zalék fizetésemelés is marasz­talta. Tiszperger Jánosné szomor­kásán telein t rám. — A héten elmegyek. Nehe­zen, de elköszönök. Több mint egy évvel dolgoztam többet a kötelezőnél. Dross Lászlónét is marasz­talná három unokája, de úgy határozott, ezt az évet »végig­csinálja«. A gyár bölcsődéjében talá­lom Báli Ilonát. Neki is már jó ideje fölajánlották a pihe­nést. — Pihenés lenne az a gye­rekek nélkül? Ügy érzem, hogy szükség is van itt rám. Sokáig, sokáig szeretnék még az én apróságaim között ma­radni. — És régi. tíz évvel ez­előtti gyermekbarátságokról, történetekről mesél. Akikről szó van, nagy iskolások már. Boldogan vezet végig birodal­mán. Valamennyi új tárgynak úgy örü-l, mintha a sajátja lenne. Itt minden hozzánőtt... Gombos Jolán Ezen a héten a me­gye valamennyi burgo­nya- és paradicsomterme­lő gazdasága, a községi szakigazgatási szervek, a já­rási növényvédelmi felügye­lők egy határozatot kapták a megyei növényvédelmi főfel­ügyelőtől. A határozat lénye­ge: a burgonya- és paradi­csomvész járványszerű fellé­pésének megelőzése érdeké­ben az egész megyében el kell végezni az első védeke­zést június 5-ig. azt követően pedig a növényvédő szerek hatásától és az előrejelzések­től függően hét-tlzennégy na­ponként meg kell ismételni, egészen a betakarítás kezde­téig. Felvetődik a gondolat: az üzemekben szakemberek irá­nyítják a gazdálkodást, va­jon miért van szükség egy határozat kiadására? A ter­melés közvetlen szervezői nem tudnák, hogy mi az a feladat, amelyet elsősorban jól felfogott üzemi érdekből el kell végezni? A válasz he­lyett hadd emlékeztessek a múlt év sajnálatos tapaszta­latára, amelyből következik, — tisztelet a kivételnek —: igenis szükség van a határo­zott figyelmeztetésre, felszó­lításra. Nem vitás: a szakemberek tudják, hogy a biztonságos termelés érdekében mikor milyen feladatot kell elvé­gezni. Csakhogy az esetek egy részében mégsem akkor és mégsem úgy tesznek, mint kellene. Külön téma lenne az okok elemzése: a rosszul ér­telmezett takarékosságtól, az időjárási tényezőktől kezdve a rossz üzemi szervezésig — és a fegyelmezetlenségig minden megtalálható. Tavaly a fitoftóra mind a burgonyá­ban, mind a paradicsomban nagy károkat okozott. Üze­menként változó nagyságú, de összességében igen jelentős volt a gombabetegség okozta mennyiségi és minőségi ter­méskiesés. (A hatást most is érezzük: június első napjai­ban szinte alig lehet kapni régi burgonyát. Ez többek között az elmulasztott vagy rosszul végzett védekezéssel is összefügg!) Voltak üzemek, melyek a járványveszélyes időszakban a 10—12 védeke­zés helyett takarékossági meggondolásokból négy-öt alkalommal vegyszereztek. Ez volt a kidobott pénz, mert a rosszul végrehajtott védeke­zés csaknem azonos azzal, mintha nem tettek volna semmit! Időjárási okok miatt úgy mutatkozik, hogy a súlyos gombabetegség — a múlt év­hez hasonlóan — ismétlődik. A veszteségek, a mulasztások rossz példája nagyon friss. Mindenképpen helye van a határozott felszólításnak, és még inkább annak, hogy az abban foglaltakat végrehajt­sák a gazdaságok. Ha a be­tegség ismétlődik is, a rossz gyakorlat, a súlyos veszteség ne ismétlődjön. X. M. VII. megyei ifjúgárdaszemle — Kaposvár Ünnepség a Kossuth téren

Next

/
Oldalképek
Tartalom