Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-04 / 131. szám

Az egészségpolitikai aktíva után A többsei kanja uraMjan &z trtőbbi időben több ész­revétel, elemzés és útmutatás hangzott el az orvos-egészség­ügyi dolgozók magatartásáról, mint korábban.. Nem volt szűkmarkú az a tanácskozás sem, melynek tapasztalatai­ról tegnapi számunkban kezd­tük meg a beszámolót. Az egészségpolitikai célok és az etikai helyzet között szoros összefüggés van, ezt senki sem "itathatja. De az sem lehet kétséges, hogy a Politikai Bi­zottság 1959-es határozatát még nem valósítottuk meg. Ebből — csak vázlatosan — a következőkre utalunk: meg kell szüntetni a betegellátás egyes területein mutatkozó visszaélésekét, a korrupciót, az ágyárusítást, a betegek zsarolását, az állami intézmé­nyekben folytatott magán * gyakorlatot. ETIKH! HELYZET Az etikai magatartás vizs­gálatát az is indokolta, hogy a megye lakossága esetenként szélsőségesen, a kirívó durva példák alapján mond ítéletet és általánosít. Nem véletlen tehát a vitaindító határozott megfogalmazása: <♦Felelős­séggel kijelenthetjük, hogy az orvosok, az egészségügyi dol­gozók túlnyomó többsége a szocialista egészségügy köve­telményeinek megfelelően él és dolgozik.- Ez a meghatá­rozó, a jellemző, amit volta­képpen valamennyien érzéke­lünk saját magunk és hozzá-» tartozóink tapasztalatából. Hogy vannak hibák és kirí­vó esetek? 'Kár lenne takar­gatni, hiszen akkor nem jut­hatnánk előbbre. A tanácskozáson szemléle­tesen összegezve hangzott el, hogy mi minden járul hozzá vagy idézi elő a visszásságo­kat. Közülük érdemes meg­említeni, hogy még nem te­remtettük meg a valós igé­nyek és a- lehetőségek össz­hangját, hogy az emberek keresik a »■kivételes ellátás- lehetőségeit, s hogy ezért »ál­dozatokra- is hajlandók. Ezt a felfogást viszont az idézi elő, hogy részben a túlter­helés miatt néha felületes a betegellátás; orvosaink , egy részé — gyakran anyagi okokból —■ túl sokat vállal magára; rendezetlen a beteg­irányítás rendszere, és hogy helyenként emberi gyenge­ségek, a gyors meggazdagodás vágya is tapasztalható. A la­kosság előtt természetesen nem marad titokban, hogy egyeseknek jogtalan előnyt nyújtanak, soronkívüliséget; úgynevezett »főorvosi ágyat- biztosítanak, s van olyan in­tézmény is, ahol nem fehér holló a magángyakorlat. Az is igaz, hogy a közvélemény háborog, de ha érdekelt, ak­kor nem lép föl a »hálapénz-, a külön juttatás gyakorlata ellen. Az orvosok körében né­ha ez ügyben is kialakul a rosszértelmű »véd- fis dacszö­vetség EGYMÁS KÖZÖTT Dr. Molnár hajós beszélt arról, hogy az orvosok közöt­ti kapcsolat is sok kívánni­valót hagy maga után. Gyak­ran egymással szemben sem tartanak be fontos etikai kö­vetelményeket; lejáratják egymást, kétségbe vonják a másik fölkészültségét, hozzá­értését és így tovább. Az eti­kai tanácsoknak szerinte ■ is az lesz a legfőbb feladatuk, hogy etikai fegyelmet teremt­senek az orvosok között. így mondta: »Ha a társadalom bizalmatlan az orvosokkal szemben, akkor az orvosi kar is elbizonytalanodik.- Nem ezt akarjuk. Ezért irányította a tanácskozás reflektorfényét a tisztességes, hivatását sze­rető, a munkájával és ered­ményeivel bizonyító orvo~ sokra. Dr. Medve László egészség- ügyi miniszterhelyettes úgy fogalmazott minden részlet- kérdésre kiterjedő felszólalá­sában, hogy örömmel tapasz­talja: voltaképpen nem az orvosok többségével van gond és baj Somogy megyében. Csak néhánnyal közülük; azokkal, akik ma is a leg­gazdagabbak, akik harácsol­nak és nem ismernek határt. Eddig kicsit bénultan álltunk e jelehséggel szemben — mondta —, pedig a munka­helyeken nagyon jól tudják, hogy kikről van szó. Sokkal határozottabban kell föllépni az ilyen torzulás ellen; töb­bek között ezzel érhetjük el, hogy ne a kirívó esetekből általánosítson a közvélemény, hanem azok példájából, akik szívüket, tehetségüket, szaktu­dásukat és emberségüket ad­ják a társadalomért. Ezt a gondolatot fogalmazta meg dr. Vidovszky Kálmán úgy, hogy mindenkor a többség hangja uralkodjon, s ne a tisztességtelen kisebbségé. TÁPPÉNZFEGYELEM A tanácskozáson sok szó esett a táppénzhelyzet alaku­lásáról. S mielőtt még félre­értés esne, el kell monda­nunk, hogy a bevezető elő­adás határozottan leszögezte: a táppénz gyors emelkedésé­ről nemcsak az orvosok tehet­nek. Hozzájárult ehhez az igényjogosultság kiterjeszté­se, az üzemi és közúti bal­esetekből származó munkaidő­kiesés is. De hogy föl kell szá­molni a keresőképtelenség el­bírálásában tapasztalható li­beralizmust, ehhez nem fér­het kétség. A felszólalók is kifejezésre juttatták: elsősor­ban nem pénzről van szó. A párt és az állam határozott törekvése, hogy aki beteg, az kapja meg a szükséges ellá­tást, aki pedig egészséges, az dolgozzon, és ne terhelje anyagilag is a társadalmat, ne kösse le az orvosok energiá­ját. Voltéiképpen tehát az engedékenység, a társadalom- ellenes »jószívűségaz össze­köttetés nyomán született »ki­íratom magam- szemlélet és gyakorlat ellen kell határo­zottan fellépni. Dr. Regöczi Miklós azonban ehhez is hozzá tett valamit. Szerinte többek között azért alakult így a táppénzes helyzet, mert nincs elég idő a betegre. Az orvos számára ahhoz kell a legkevesebb idő, hogy kiírjon valakit. De vajon becsülik-e azt az orvost, akinek a kör zetében évek óta lyozott a táppénzes Ezen is érdemes elgondol- | kodni. Végtére is kifejezésre jutott az alapigazság: a tdppénzfe­gyelem megszilárdításának kulcsa orvosaink kezében van. A betegekért való fele­lősségérzet növekedésével együtt határozottabb fellépést várunk tőlük, s az indoko­latlan táppénzkérelmek el­utasítását. Az Illetékes szer­vek védelmüket is biztosít­ják, ha emiatt alaptalan tá­madás érné őket. ügyi munka hatékonyságának fokozása minden szinten meg­követeli az irányítás, az el­lenőrzés javítását. Gondjaink megoldásához hozzájárul a vezető orvosok határozott idő­re történő kinevezése is. A félreértések elkerülése végett ki kellett mondani: a rende­let a párt káderpolitikai irányelveit érvényesíti. A jó vezetőknek, akik megfelelnek a bizalomnak, munkájukat magas szinten látják el, veze­tő készségük és emberi maga­tartásuk, fölkészültségük meg­felel a követelményeknek, azoknak ezután sincs mitől tartaniuk. De el kell ismerni az elhatározás jogosságát: ahol baj van, ott nem tétováz­hatunk tovább; rendet kell tenni — valamennyiünk ér­dekében. Akik megértették, magukénak vallják az egész­ségpolitikai aktíván is el­hangzott célokat, azokat — dr. Varga Levente szavaival élve — támogatni kell, s1 az eddigieknél is jobban megbe­csülni. Dr. Medve László minisz­terhelyettes azt mondta: a pártszervezetek segítsége nélkül egészségpolitikai fel­adatainkat nem lehet mara­déktalanul végrehajtani. Az, hogy erre a tanácskozásra a megyei pártbizottság székhá­zában került sor, hogy a vi­tát a megyei első titkár ve­zette, hogy a megyei tanács­elnök, a járási pártmunkások és hivatalvezetők is részt vet­tek, ez nem formalizmus, en­nek rendkívül nagy jelentősé­ge van. Biztosíték ez arra is, hogy az egészségügy szakma- és társadalompolitikai fel­adatainak végrehajtásához ezután is minden segítséget megadnak a megye politikai és állami szervei. TETTVÁGY Varga Péter, a megyei párt­bizottság első titkára, még bevezetőjében hangsúlyozta a tanácskozás kettős célját: el akarjuk ismerni az eredmé- , I nyékét, köszönteni a jó mun- k.iegyensu- s megvitatni közös dol­helyzet. gainkat — az úi követelmé­az új követeimé­VEZETÉS Nagy feladat vár az egész­ségügy valamennyi dolgozójá­ra, de a tanácsi és társadal­mi szervekre is. Az egészség­| nyék szellemében. Az aktíva ' részvevői megtették a magu­két. Segítökészségröl, tett- vágyról árulkodtak, s nem titkolták örömüket az elisme­rés hallatán: »Köszönet mind­azoknak — kommunistáknak és pártonkívülieknek —, akik munkájukkal hozzájárultak Somogy egészségügyének fej~ lődéséhez.­A záró gondolat így hang­zott: »Az alkotó, hivatását szerető■ ember legyen a példa­kép: az, aki a társadalommal együtt akar boldogulni. Az elvi egyetértés megvan; ezt várjuk a gyakorlatban is. S tetteket, mert csak ez fokoz­hatja az egészségügyi dolgo­zók tekintélyét és megbecsü- lését.­ELPAZAROLT MŰTRÁGYA Fiókba tett javaslatok Egy férfi ál­lított be Nagy­atádra, a Ri- nya menti Vízgazdál­kodási Társu­lat laborató­riumába, ke­zében termő­talajjal töl­tött zacskó. A talajmintát a tsz elnöke küldte, és kér­te a laborató­riumot, vizs­gál já,k meg: milyen műtrá­gya van a ta­lajban, mert ők bizony el­felejtették, mit is szórtak ki. Ez a példa első hallásra egy kicsit hi­hetetlennek tetszik, pedig ilyen is előfordul gazdasá­gainkban. De mást is említett dr. Dvoracsek Miklós, a tár­sulat laboratóriumának veze­tője. — Az is előfordult, hogy kint járva az egyik tsz-ben. az elnök panaszkodott: péti­sót neun kap sehol. A tábla szélén viszont vagonszám állt a hiányolt műtrágya. Amikor mondtuk: de hiszen ez az, az elnök nagyon csodálkozott, és bizony alig akarta elhinni. Gyűlnek a példák, jók, rosz- szak egyaránt. A hatékonyság­ról beszélünk, azokról a terü­letekről, ahol a legtöbbet le­hetne tenni, és ahol keveset tesznek azért, hogy csökken­jenek a termelési költségek, kifizetődőbb legyen a terme­lés. Az okokat kutatva kide­rül, hogy az üzemszervezéssel van baj néhány helyen, erre vezethető vissza minden. A laboratórium talajvizsgá­latokat, végez. A minták bir­tokában meghatározza a ta­laj tápanyag-összetételét, az­után a vetéstervek ismereté­ben elkészíti a műtrágyázási tervet. Gyakran előfordul azonban, hogy a gazdaságok, a terveket nem használják fel. Két állami gazdaság, tizen­nyolc termelőszövetkezet és három növénytermesztési rendszer kötött szerződést a társulattal különböző vizsgá­latok elvégzésére, összesen 60 ézer hektáron. Jó példákkal elsősorban a két állami gaz­daság szolgál, meg néhány kis termelőszövetkezet — a csökö- lyi, jákód —, de ide sorolhat­juk a termelési rendszereket is. A szaktanácsadók járják az üzemeket, és a helyszínen segítenek, hogy a gazdaságok hatékonyan használják fel a rendelkezésükre álló műtrá­A takarmányvizsgálat fontos része a karotintartalom megállapítása. gyát, a legésszerűbben gazdál­kodhassanak. Már ahol enge­dik őket dolgozni. Egyes he­lyeken ugyanis szinte akadá­lyozzák munkájukat. Különösen fontos a műtrá­gyázási tervek készítése és azok megtartása. A műtrágya egy részét külföldről szerez­zük be, a gazdaságok pedig jó részét elpocsékolják. Itt nem az a fontos, hogy sokat szórjanak ki, hanem hogy a meglévőt a legkorszerűbben használják, úgy, hogy áz ne ártson a növénynek. Ebben sokat segíthetne a laborató­rium, ha a javaslatokat min­denütt megszívlelnék, és nem süllyesztenék a fiókba. Az állattenyésztő»k szintén értékes adatokhoz juthatnak. A, Dél-somogyi Állami Gazda­ság például rendszeresen küld be takarmánymintát a lucer­naszárító üzemből, és a leg­fontosabb adatokat gyakran még aznap közli a laborató­rium. A Böhönyei Állami Gazdaság sertéscsont-vizsgá- latok alapján Következtet ar­ra, hogy hol kell változtatni a takarmányozáson, hogyan ja­vítható a sertéstelep termelé­se. De levélanalízist, mikro­elem-vizsgálatokat is készít a laboratórium, s olyan adato­kat szolgáltat a gazdaságok­nak, amelyek ismerete ma már elengedhetetlenül szüksé­ges. Érthetetlen, hogy néhány tsz, noha a vizsgálati eredmé­nyek alapján írásban meg­kapja, mit hogyan tegyen, mégsem aszerint cselekszik, pedig javulna a termésered­mény, hatékonyabban gazdál­kodhatna. Ma sokat beszélünk a hatékonyság növelésének módjairól, az ésszerű és taka­rékos anyagfelhasználásról. Éppen ezért szinte talány, hogy ott, ahol ismerik a leg­modernebb módozatokat, mi­ért élnek vele. Ahol támasz­kodnak ezekre a vizsgálati eredményekre, ott magasabb a gazdálkodás színvonala, te­hát akad követendő példa. Szinte megdöbbentő, hogy némelyik gazdaságban meny­nyire nem ismerik az egyes táblák terméshozamát és azt, hogy mikor mennyi műtrá­gyát szórták ki egy-egy terü­letre. Előfordul, hogy a la­boratórium hamis eredménye­ket kap, ezeket nem használ­hatja fel. Az üzemek érdeke, hogy ne szépítsék a valóságot, hiszen csak a tények birtoká­ban lehet segíteni a bajon. Dán Tibor Egymilliárd forint értékű fölösleges készlet Hétfőtől újabb Interker—börze Az. Országos Piackutató In­tézet — 80 nagyvállalat és 14 ipari szövetkezet részvételé­Vonzóbb foglalkozásokat A brigádok példája Évről évre fejlődik a szak- szervezeti tömegoktatás a me­gyében. Közben természetesen a követelmények is nőnek, így most, a következő oktatá­si év szervezésekor nagy fel­adat áll minden szakszerveze­ti bizottság előtt. Mi a legfontosabb ezen a területen? Az SZMT elnöksé­ge a közelmúltban úgy hatá­rozta meg, hogy elsősorban a foglalkozások színvonalának emelése, az elhangzó anyag időszerűsége, a jó módszerek általánossá tétele. Most már több /mint tizenhárom ezren vesznek részt a szakszerveze­tek szemináriumain, éppen ezért jogos az igény: a foglal­kozások valóban olyanok le­gyenek, hogy fölkeltsék a hall­gatók érdeklődését, együtt­gondolkodásra serkentsék őket, $ ezen keresztül eljut­tassák őket a cselekvéshez is a kisebb és a nagyobb közös­ségekben. A szakszervezeti oktatás jó fórum arra, hogy növelje a dolgozók politikai és általános műveltségét, erősítse az öntu­datukat. A most befejeződött oktatási év tapasztalatainak összegezése jól mutatta, hogy a tanfolyamokon elsajátítot­tak hatása a műhelyekben, az üzemrészekben is lemérhető volt. Csak egy példát a sok közül: a politikai oktatásra já­rók az előadások, a viták nyo­mán megbeszélték társaikkal, mint lehetne a mostani köve­telményekhez igazítani a bri­gád, a műhely vállalásait. En­nek is köszönhető, hogy a szo­cialista munkaverseny-mozga- lomban méltó helyükre kerül­tek a minőségi elemek, s hát­térbe a mennyiségiek. A propagandisták szerint vannak olyan témák, ame­lyekkel sokkal elmélyültebben kell foglalkozni az ősztől. A tulajdonosi tudat, a munkafe­gyelem erősítése nem kerül­het le a napirendről, hiszen a tanfolyamokon is megesett, hogy a vita ugyan helyes volt, de néhányan még e fórumon sem ismerték el saját terüle­tük hibáját, azt hajtogatták, hogy a másik brigádban, a másik műhelyben kell fegyel­mezettebben dolgozni. Ebben az oktatási nőtt a szocialista brigádok tagjainak a részvétele a tan­folyamokon. A textilművek kétszáz hallgatója közül száz- nyolcvan brigádtag volt. Va­lóban nem hallgatóként vet; tel< részt a foglalkozásokon; elmondták tapasztalatukat, vé­leményüket, éppen ezért kulcskérdés a helyes szemlélet kialakítása minden fontos gazdaságpolitikai témában. A szakszervezetek nagy sze­repet vállalnak a szocialista tudat, a közgondolkodás fej­lesztésében. Énnek szellemé­ben jóval nagyobb szerepet kaptak a2x>k a tanfolyamok, melyek a munkahelyi élet idő­szerű kérdéseivel foglalkoztak. Különösen nagy érdeklődésit váltottak ki a szocialista bri­gádmozgalom szerepével, a fiatal munkások nevelésével, a szákma szeretetével, a mun­kahelyhez való kötődéssel fog­lalkozó előadások és viták. A tanfolyamokon részt ve­vők nagy száma ellenire még sok a fehér folt. Szóba került többek között, hogy egyné­mely vállalatnál minden év­ben ugyanazokat az arcokat évben [ lehet látná az oktatáson. Szep­tembertől mindenképpen bő­víteni kellene a hallgatók kö­rét, mégpedig azokkal, akik eddig kiestek a szakszerveze­ti bizottságok látóköréből. A bejárók mindenképpen ide tartoznak. Szerkeztek ugyan néhány helyen konzultációt, ez azonban nem hozta meg a várt eredményt. Ezfert mond­ta ki az SZMT elnöksége, hogy most, a szervezés idején, s majd az oktatási évben is a bejárókra kell összpontosítani a figyelmet. A szakszervezeti ifjúsági fórum feladatát — éppen azért, mert a KISZ is szervez oktatást — eddig nem mindenütt értették egyfor-. mán. Ezek a fórumok csak ak­kor hozhatnak eredményt, ha elsősorban azok látogatják, akik nem tagjai a KISZ-nek. Ilyen fiatal pedig minden üzemben, vállalatnál sok van. A propagandisták nagy hoz­záértéssel végezték munkáju­kat, az idén nyolcán kaptak közülük Lenin-emlékplakettet. A szemléltetés érdekében min­den szb-nek megküldték az ajánlott filmek jegyzékét, ke­vés helyről rendeltek azonban filmet. Érdemes erre és aj dia- filmek alkalmazására is 'sok­kal nagyobb figyelmet fordí­tani. A hallgatók szívesen ve­szik, ha térképek, fotók, fil­mek segítségével közelebb vi­szik hozzájuk a témákat. Lajos Géza vei — június 7-e és 18-a kö­zött rendezi az idei második Interker-börzét az Építők Szakszervezetének széfcháaá- bain. A kéthetes borzán több mint egymiliiárd forint érté­kű, náluk fölösleges készletet — köztük vaskohászati anya­gokat, gépeket és műszereket, alkatrészeket, szerszámokat, festékeket, vegyi és műanya­gokat — kínáüíak a vállalatok, szövetkezetek. Az Országos Piackutató In­tézet tájékoztatója beszámol arról, hogy tíz éve szervezték meg a vállalatok keresletéről és kínálatáról tájékoztató In- terker-szdgáiatot, amely sza­kosított kiadványokban adott információkat. Egy évvel ez­előtt rendezték meg a fölös­leges készleteiket eladásra ajánló, s a beszerzési nehézsé­gekkel küzdő 1 gazdálkodási szervek első közvetlen talál­kozóját, a börzét, amelyen an­nak idején a 200 milliós kí­nálatból 60 millió forint érté­kű talált új gazdára. Az őszi akcióban már száz­millió forintos forgalmat bo­nyolítottak le; az idei első ta­vaszi börzén padiig 75 vállalat és szövetkezeit több mint 200 millió forint értékű olyan el­fekvő anyagot értékesített, amelyet másutt jól tudtak használni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom